Dunántúli Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-10 / 238. szám
6 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1970. október 10. András Jancsiról beszél Bálint Andrást megint új alakban szerettük meg: Jancsinak, a Szerelmesfilm főhősének alakjában. Most itt áll a Széchenyi téren, sétál egyet, de ez a séta már nem olyan megszokott, mint négy éven át volt, Bálint András már pesti színész, s odajön hozzá egy barna lány: — Szia Andr's, megismersz még? Tudod, a Janusban tanítottál bennünket szavalni? — Persze, szia! Pesti lett Bálint Andris, bár kicsit mindig pécsi marad, hiszen itt született, főiskola után itt kezdte a pályát, s mindig vissza-visszakanyaro- dik egy-egy napra ide: a Magyarország messzire van című önálló estjének itt volt a bemutatója, s Baranyában egy körutat tesz nemsokára vele, még ebben a hónapban itt forgatják Sándor Pál Sárika elvárja című új filmjét, abban játszik egy rövid szerepet. De most, ezekben a napokban ő a Szerelmesfilm Jancsija: — Nemcsak a közönség látja bennem Jancsit, hanem én magam is érzem a nyomát ennek a filmnek. Hiszen fél éven át együtt éltünk mi hárman; Halász Jutka, Szabó Pista és én, kint forgattunk a Riviérán, a parti homokban, aztán Cannes fölött egy kis faluban, Grasse-ban. Volt úgy, hogy naponta reggel nyolctól este hatig, hétig bent voltunk abban a szép kék szobában, amit itt Pesten építettek fel a filmgyáriak, persze, felettünk a felvétel tucatnyi szakembere, munkása mozgott a hídon. Szabó Pista, aki nagyon-nagyon jó barátom, a film forgatókönyvét már elkészülte után megmutatta nekem, beszélgettünk, vitatkoztunk róla, talán volt arra is eset, hogy befolyásolni tudtam, s néhány kisebb dolgot változtatott. a> I ,. kedvemért. ~ — Tehát nemcsak színész volt, hanem más értelemben is alkotója a Szerelmesfilmnek? — Igen, a Szabó Istvánnal összekötő barátság alapján, a viták, beszélgetések kohójában lettem azzá, bár ez a fűm Szabó István érdeme, de hatott rám. Akkor született meg bennem a Magyar- ország messzire van című önálló estem gondolata, majd utána címnek is a film hatására választottam ki ezt a sort. Aztán én kértem hogy ikreket kívánhassak, amikor abban a tehetetlen állapotban arról beszélgettünk, mi Kati' és Jancsi, hogy mi köthetne bennünket össze, talán a gyerek. ÍF*1!*'* ; H Ä||iteir 1 1 . s ; : Qfljt i)i(ji/e Jhstre ! n vízórától a teodolitlg Mindent javít az Órások Szövetkezete A név ismerősen cseng: Órások szövetkezete! A jellegzetes három-órás emblémával lépten-nyomon találkozik az ember a fővárosban, de a nagyobb vidéki városokban is. — A Szerelmesfilm nemcsak szerelmes, hanem társadalmi-történelmi is! — Igen, de ezt sokan nem úgy értik ahogy mi akarjuk, ahogy Szabó Pista akarja. Nem akarom magyarázni a filmet, de sokan kifogásolják, kritikusok is, hogy nem magyarázzuk meg, miért jön haza Jancsi, miért nem disz- szidál. Ped’g a hazajövetelét mi természetesnek, sarkigazságnak tartottuk. Nem kell azt, mindig megmagyarázni, hogy ha valaki a Tűzoltó utcában született és élt, akkor miért tér oda vissza. A Szerelmesfilm azoknak szól, akik itt élnek Magyarországon, így vagy úgy, de itt, s akiknek ez így természetes. Más kérdés, hogy a tíz éve elszakadt szerelmespár számára, vagy's két ember számára az újjáéledt szerelem olvasztójában mit jelent, ha a tíz év alatt mindkettő más-más világhoz kötődött. Persze nem mellékes kérdés. De indulnom kell Pestre, a baranyaiakkal úgyis találkozom az önálló est sorozat alkalmából. Földessy Dénes Kel citromsárga macska ült az ágvfaragáson Versendi ellenpontok Hármas beugrás a színházban Vajda Mártának betegsége miatt az orvos megtiltotta a szereplést. Ezért már a Szent- ivánéji álom szerdai előadásán Helénát Labancz Borbála, Hyppolitát Bucsky Csilla; a Bál a Savoyban című operett esti előadásán pedig Tangolitát Kemény Eszter játszotta, beugrással. Mindhárman röviddel az előadás előtt, próba nélkül vállalták a feladatot. A beugrás nagy sikert aratott. A szerep- és szereplőváltozás Vajda Márta meggyógyulásáig érvényben marad. Mihály napja keddre esett, dél fele jól felmelegedett az idő is, a nép áthúzódott a templommal szemközti napos oldalra. Várták a harmadik misét, mert reggel volt már kettő, most következik a harmadik, miután Versenden németek, délszlávok és magyarok laknak. És persze cigányok, de azok nem járnak templomba. Különben nagyon szépen megvannak, akár a tsz-ben, az iskolában, presszóban, gyűléseken, vagy éppen a kocsmában, de hát Mihály-napi búcsún illő a miséket három anyanyelven celebrálni. A tizen- és huszonéveseket leszámítva — kik itt is a legújabb divatot képviselik — a férfiak többnyire feketében, nyakkendő nélküli, magasan gombolt fehér ingben, fekete kalapban állnak körös-körül csoportokban, kicsit feszengve az ünneplő ruhában. Az asszonyok szintén feketében, de félrehúzódnak, sugdolóznak és mintha korholó pillantásokat vetnének a Libresszóból kilépő, sör- szagú férfiakra. — Ma nem is dolgoznak? — Hát kevesen. Igaz ugyan, hogy az államiak reggel elindultak buszokkal, de egyébként ... — tárja szét kezét nevetve egy fiatalember. — Én szabadságot vettem ki, egy teljes hetet. — Kik az „államiak”? — Akik Pécsre, Mohácsra járnak be üzemekbe. Ott nincs pardon, nem lehet búcsú miatt elmaradni Mikor kezdték a búcsút? — Már pénteken este búcsú-hangulat volt. Aztán szombaton „hippi”-bál, vagyis inkább a fiataloknak, ezért is szerződtettek egy tánczeKomolytalan royal Hijacking pécsi módra Mint régi pécsi lokálpatriótát lelkem mélyéig megrázott az, hogy a mi kis városunkban nem térítenek el repülőgépet. Mi akar ez lenni?! Hát olyan rissz-rossz kis város vagyunk, ahol egyetlenegy ember sem akad, aki zutty odanyomná a pisztolyt a pilóta oldalához és mondaná: — Ha nem téríti el a gépeit, mondjuk Szekszárdra. akkor felrobbantom az egész miskulan- ciát! Hosszú, keserű elmélkedés után rájöttem azonban, hogy nincs miért szégyenkeznünk. A legelső repülőgép eltérítés egyike a világon nálunk következett be. Ezt az állam csinálta. Én még szálltam le a mostani Uránváros helyén és utána az állam eltérítette a repülőgépet a határ mellé, a Tenkes-hegy aljába, ahonnan a bejárás kb. ugyannyi időt vett igénybe, mint maga a pesti út. Később még egy eltérítés történt. azóta nincs repülőgépünk. Többen állítják, hogy a Vidám Parkba került, de én arra régen jártam és akkor még nem volt ott. Némileg megnyugodtam, de aztán elkeserített az, hogy ezek szerint többé szó 'sem lehet repülőgépről. Nincs mit eltéríteni! Ekkor, mint a villám vágott belém a felismerés hogy kis város vagyunk, nem szabad rátartinak lennünk, miért ragaszkodunk épn repülőgéphez, mikor el lehet téríteni buszt is? Biztosan eltérítettek már, de titokban. Kerestem Kai áruló jeleket és végül megj találtam. Nem mindjárt az ele- jén, mert akkor még az egy I darab emeletes buszra gyanakod- [ tam, mely városunknak kimon- i dottan nagyvilági jelleget kölcsö- I nöz. De ezt a kutya sem térítette el. Reggelenként, amikor befelé | caplattam hivatalomba, azt hittem, hogy a 20/A-t térítették el, de kiderült, hogy én késtem el. Végre rájöttem, hogy az összes ellenséges elemek a 30-as járatra vetették rá magukat. Büszkén jelenthetem ki, hogy a 30-as busz I nekünk az, mint a külföldi légi- társaságnak a london—kairói, vagy telavivi gép. Sohasem tud- I juk, hol köt ki, hol áll meg és ! mikor? I Én erre régen rájöttem már, de a dolgok természetes tulajdonságának tartottam. Most már tudom, hogy amit a múltban magától érthetőnek véltem, az egyáltalában nem volt az! Hol meg nem fordult már ez a 30-as! Amikor kezdtem bejárni a városba, a Petőfi utca sarkán reg- gelenkint odabaktattam a busz megállóhoz, és résztvettem a reggeli pankrációban. Felnyomakod- tam többnyire a végén, ahol felszállni nem ildomos. Racionális lény vagyok és zavart az, hogy elöl mindenki verekedett, míg hátul a kitárt ajtón csak egy-egy pasas ódalgott le. Így társasjátékot játszottunk a kalauzzal, mert nem szeretik, ha az ember ott mászik föl, ahol az szabálytalan. Megpróbált elcsípni az ajtóval, de becsületére legyen mondva, csak nagyon ritkán sikerült neki. Egyik reggel állok a fenti megállónál és csak nem jön a busz. — Nem jön a piszok! — sival- kodtam a méregtől, amikor is egy honfitársam megnyugtatott, hogy nem is fog jönni, ö többet tudott nálam és tudta azt, amire én csak később jöttem rá. Egy hét múlva a Szent István téri megállónál egy csinos menyecske toporzékolt. Ha csúnya és kövér lett volna, hagytam volna toporzékolni, de így megesett rajta a szívem. Elmondtam neki a varázsszöveget: — A buszt várja? — Eltérítették! A csinos nő pogányui átkozó- dott, de különös módon nem a géprablókra gondolt, hanem a Közlekedési Vállalatot szidta. Most, hogy kiderítettem a rejtélyt, mindenki előtt világossá vált, hogy erre a járatra jó lesz vigyázni! Ezt még a Kloss kapitány se tudná helyrebiccenteni. Mert ment ez már a Bem utcában, a Piac tér felé, a Jókai utcában, á Szigeti úton, a Jókai téren és ki tudja még hol és merre. Ha véletlenül a Ledinán találkoznak vele, egy pillanatra se gyanakodjanak, hogy a Közlekedési Vállalat keze van benne, hanem egy morc, szakállas pasas elővette a géppisztolyt, odanyomta a pilóta hátához és azt mondta: — Irány a Ledina! Ha már repülőgépet nem téríthet! SzSnffsy Kálmán nekart Lánycsókról, vasárnap az öregek hálóztak — a mohácsi tamburazenekar húzta nekik, ma este pedig lesz az igazi búcsús-balhé. — De hiszen a kocsma zárvan van, amint látom __ — Azért mert mindent megittak. Elfogyott ebben a három-négy napban az ösz- szes sör, bor, pálinka, likőr, minden. Most Mohácson szaladgál a kocsmáros, hogy estére szerezzen valamit. A falu közepén lévő tér elég kicsi, a „ringlispil” is belóg az út fölé és a néha erre tévedő autók megálla- nak, várakoznak, míg egy kör lemegy. A kultúrotthon falán plakát, azt mondja: „A nagy korall-zátony”, a hinta motorjához támasztva pedig hivatalból előírt nagy tábla: „Horváth Mária mutatványos. Lánckörhinta’'. Nem idevalósi, Barcs környékéről érkezett, mint afféle vándor mutatványos, de azt hiszem a körhinta-tulajdonos „üzemelteti” az egyik búcsús- sátrat is, ahol fakult, megkeményedett, poros mézesbábot, „siflihuszárt” árusít a család valamelyik tagja. A céllövöldés is vándormutatványos, hozta a megszámlálhatatlan gyerekből álló családot. A gyerek-járóka kint áll a sátor végén, benne feslett paplan, cumisüveg, de a „gazdája” a járóka mentén mászik éppen négykézláb, mezítelen fenekével. Rögtönzött kunyhót építettek, kívül kiterítve a dunyha, vánkosok, takarók. A céllövöldés felesége három téglára állított hatalmas piros fazékban főzi a kacsát, mondják, péntek óta már a hatodikat, s közben meg-meg- húzza a zöld borosüveget. Amikor vége a misének, kitódul a tömeg, körülállják a mozdulatlan hintát. Egyelőre nincs ajánlkozó, illetve mégis akad, egy feketeruhás, pityókás férfiember, húszast ad a hintásnak s mondja, pörgesse csak, míg a húszas fedezi a költségeket. Egyedül hajtatja magát, kiabálnak neki, kösse át elöl a láncot, mert kirepül, be a presszó pultjáig, de csak legyint és behunyja a szemét, szédül, feltehetően nem a hintától... j — Nem kell félteni! A részeg, ha esik, akkor is a Szűz Mária kötényében köt ki, még a szentek is védelmezik! — kiabál egy testes j öregasszony és rekedten ne- | vet. — Maga csak tudja, Ilon- | ka néni! Maga jóban van a boszorkányokkal is! — jegyzi meg egy táskarádiós, beat- hajú legény. Az öregasszony öklét rázza feléje. — Csak nem?! — szólítom meg a mamát. Gyanakodva mér végig. — De így van... — feleli bizonytalanul. — Látta a boszorkányt? — Persze. Még a nyáron, hajnalban arra ébredek, valami szorítja, hasogatja a mellemet. Fölnézek, hát az ágy végén, fönt a faragáson ül két egyforma, citromsárga macska. Tudtam, hogy a boszorkányok leptek meg. De aztán szenes vízzel még abban az órában keresztalakot hintettem a mellemre és a hasogatás megszűnt. Nem hiszi ? — A macskákat nem, vagyis hogy boszorkányok lettek volna. Talán a szomszédoké volt... — Á! Az egész járásban, de talán a világon nincs citromsárga macska. Csak ez a kettő, ezek is boszorkányok voltak. Még két-három idős asz- szony seregük körém és szinte egy ritmusban bólintgatva fejükkel, bizonygatják Ilonka néni látomását. Más esetet is mondanak: — Hát a Janiéknak. tudjátok, a traktoros Janinak a kislánya is kiütést kapott, mert szemverés érte. — Az nem azért volt! — mondja egyikük. Nyolc hónapos már a kicsi és még nincs megkeresztelve. Azért bántja a pörsenéses kiütés. Elszólítanak, így aztán magukra hagyom a helyi „okkultisták” hervadó képviselőit. A vegyesbolt elé most kanyarodik egy zárt autó, friss, illatos kenyeret hozott. Az iskolából kirajzanak a gyerekek, vége a tanításnak, azaz hogy egyik osztálynak még hátra van a tornaóra, ott hajuldoznak, karjukat lengetve a kultúrház fölötti területen. Érdekes, ellenpontos világ ez itt Versenden. A babonás „meglátások” még élnek az öregek körében, pontosabban a koros asszonyok „emlékezetében”. Áhítatos szigorúsággal tartják a Mihály-napi búcsút, egyike-másika mindhárom misét végighallgatja, aztán újra begubóznak különös, zárt világukba. A középkorúak és a fiatalok megmosolyogják a „yellémel^et” idéző Ilonka néniket. A búcsú számukra többnapos evés-ivás, van is miből, mert — az iskolaigazgatótól, ki egyben párttitkár is — tudom, hogy tavaly a község takarék-betétállománya három és fél millió forint volt, pedig Versend lakossága mindössze 1300 lélek. Minden tizedik lakóra jut egy televíziós készülék, ötödikre rádió, s szintén minden ötödikre valamilyen újság vagy folyóirat. Személyautó kevés van. talán tizenkettő, de befizetve legalább kétszer eny- nyi és hogy otthon hányán gyűjtögetnek kocsira, arra csak következtetni lehet. Délután lassan megérkeznek az „államiak” a buszokkal, motorokkal. Leszállnak. „bekapnak” egy sört a presz- szóban, hétköznapi öltözékük elüt a feketeruhásoktól, de majd estére kiborotválkoznak, átöltöznek, hogy a többnapos búcsú „fináléjából” ki ne maradjanak. Rab Ferenc Az elnevezés csak a t6 profilra utal. Az ÓRÁSOK SZÖVETKEZETE egy sor olyan szolgáltatást is végez, amelyre eddig — legalábbis vidéken — nem nagyon akadt vállalkozó. Ilyenformán pécsi viszonylatban egy kicsit csa- lós a név, ugyanis a szövetkezet Zsolnay út 44. szám alatti üzletébe nem érdemes makacskodó kronométerrel beállítani; óraj a vitással sok cég, sok szakember foglalkozik Pécsett, így az ÓRÁSOK SZÖVETKEZETE pécsi üzlete október elsejétől másirányú szolgáltatásra állt át: korszerűen felszerelt műhelyükben, speciálisan képzett szakemberekkel optikai műszerek, laboratóriumi műszerek, gépkocsi műszerek javítását végzik. Az általános jellegű felsorolás nem sokat mond, érdemes egy kicsit részletesebben taglalni, mit is jelent ez az új szolgáltatás. Egészen leegyszerűsítve a dolgokat, tulajdonképpen azt, hogyha egy labor valamelyik speciális ^műszere elromlott, egy- egy műszer hibásan mért, a kényes szerkezetek gazdái kénytelenek voltak a fővárosba utazni, mert Pécsett és Baranyában sehol sem vállalták a megreperálását. Ezentúl meg lehet spórolni a budapesti kiszállást, s bármilyen műszerről legyen szó, érdemesebb előbb felkeresni az ÓRÁSOK SZÖVETKEZETE pécsi üzletét, a Balokány mellett. Tevékenységük roppant széleskörű, — és a jelentkező igényeknek megfelelően bővíteni is tudják. Vállalják például teodoli- tok, villamos mutatós-műszerek, hozammérők javítását, — tulajdonképpen a vízórától kezdve a fordulat- számlálóig, a kémiai laboratóriumok speciális műszereiig, mindent. A felsorolás így is elég szűk, roppant népes a műszer-család ... Felesleges Budapestre utazni, már csak azért Is, mert az ÓRÁSOK SZÖVETKEZETE fővárosi székhelyű, országos „hatáskörű” szolgáltató hálózat, az alkatrészeket Budapestről kapják, így a pécsi üzletben pontosan ugyanolyan munkát tudnak végezni, mint a fővárosban. Természetesen garanciát is adnak a műszertípusoktól függően hosszabb-rövidebb élettartamra. És még egy, ami jól jön az üzemeknek, vállalatoknak: a megrendelő kívánságára a kijavított műszert az Országos Mérésügyi Hivatallal hitelesíttetik... Alaposan felkészültek az új szolgáltatásra: az egyéni megrendelők javítanivalóit nyolc nap alatt, a közületi munkákat két hét alatt végzik el, — ez már önmagában is előnyt jelent. Vannak távolabbi terveik is: később esetleg vállalni tudják majd a hegesztő ap- parátok javítását, — ami megint csak hézagpótló szolgáltatás lesz, — jelenleg egész Dunántúlon senki sem foglalkozik vele. — Levélcímük: ÓRÁSOK SZÖVETKEZETE, Pécs. Zsolnay utca 44. Ezt már csak azért sem árt feljegyezni, mert az üzlet készséggel ad részletes felvilágosítást tevékenységéről, és vidékre is vállalnak munkát postai szállítással. Budapestre utazni időkiesés, többletkiadás. Ezért, ha rakoncátiankodni kezd egy- egy műszer, célszerűbb megkeresni az ’ ÓRÁSOK SZÖVETKEZETE pécsi üzletét Oktatási konterencia Pécsett Virizlay Gyula, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára, a szakszervezetek előtt álló időszerű feladatokról tartott előadást tegnap Pécsett, a Szakszervezeti Iskola előadótermében. A konferencián részt vettek Baranya, Tolna, Somogy és Zala megyék -szakszervezeti iskolaközpontjainak előadói és vitavezetői. A káderoktatás helyzetéről és távlatairól Ka- zimity György, a SZOT oktatási alosztályvezetője mondott tájékoztatót.