Dunántúli Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-09 / 237. szám

MW. október 9. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Ka Növekedett a pártszervezetek erkölcsi és politikai súlya Száz küldött a szigetvári járási pártértekezleten Tárt kapu várja a bányászokat Egy éve avatták a komlói Zobák-aknát A szigetvári járás kommu­nistái száz küldötte vett részt tegnap a járási pártértekez­leten, amelyet Szigetvárott, a párt székházának tanácster­mében tartottak meg. Részt Tett az értekezleten Zámbó István, a Megyei Párt V. B. tagja, Somodi Gyula, az MSZMP KB politikai mun­katársa, Mesztegnyei Imre, a Szigetvári Városi Pártbizott­ság titkára is. Növekvő érdeklődés a közügyek iránt A küldöttek a pártbizottság beszámolóját már előzőleg írásban kapták kézhez. A be­számoló utal arra, hogy a szi­getvári járás komtnunistái- nak vezető, szervező és pél­damutató tevékenységével, a pártonkívüli dolgozók aktív közreműködésével lényegé­ben megoldották a IX. kong­resszus fő célkitűzéseit. Az elért eredmények alapján to­vább nőtt a bizalom pártunk iránt. Fejlődött az emberek gondolkodása, szocialista tu­data, nőtt a közügyek iránti érdeklődés és azok intézésé­ben való aktivabb részvétel. Javult a járás dolgozóinak, termelőszövetkezeti tagjainak munkához való viszonya, munkafegyelme. Az eredmé­nyek elérésében kivették ré­szüket a járás nődolgozói, ifjai. A járás társadalmi, po­litikai életében jelentős sze­repet töltenek be az egyre aktívabban tevékenykedő ér­telmiségiek is. A gazdasági helyzetet ele­mezve jelentős eredmények­ről számolnak be s ezeket az eredményeket a járási párt- bizottság és az alsóbb párt- szervezetek segítségével ér­ték el. A tsz-ek gazdálkodá­sát illusztrálja: az egy dol­gozó tagra jutó, közösből szár­mazó jövedelem a korábbi évek 9 000—10 000 forintjáról több mint 14 ezer forintra nőtt. A növekedés ellenére nem tartják megfelelőnek a szakmunkás ellátottságot. Nőtt a terméshozam, ennek ellenére az eredmények nem megnyugtatóak. Kevés a gép­park, hiányoznak a szükséges alkatrészek, szűk a raktári kapacitás. Negatívum: csök­kent a tsz közös, a háztáji és a kisegítő gazdaságok állat- állománya. Kedvezőtlen je­lenség: számos ok gátolja az üzemi demokratizmus továb­bi szélesedését. Terebélyese­dik a brigádmozgalom —, de szóvá teszi a beszámoló, hogy a gazdasági eredményekben nem tükröződik megfelelő ütemben és mértékben tevé­kenységük. gyermekek aránya. Feladat: az ideológiai és kulturális nevelés tevékenységben to­vábbra is munkálkodni kell a szocialista erkölcsi és vi­lágnézeti nevelés fokozásá­ért. Fokozni kell a tagfelvételt Növekedett a pártszerveze­tek politikai és erkölcsi sú­lya, javult az irányító és el­lenőrző munka — húzza alá a pártélet helyzetét tárgyaló rész. A tagfelvételről szólva feladatként jelölik meg: fo­kozni kell a felvételt a tsz- ekben dolgozó, fizikai mun­kát végzők — ezen belül a fiatalok és nők köréből. Az oktatás, ideológiai képzés eredményes volt. Ebben a fe­jezetben utalnak arra, hogy a párttagság mind nagyobb tömege teszi szóvá és ítéli el azokat, akik az anyagi ér­dekeltség elvét torzul értel­mezik, megkárosítják a tár­sadalmi tulajdont. Javul a kritikai szellem, légkör. Szól a beszámoló arról is, hogy tovább kell javítani a párt­tagok és dolgozók gyors tá­jékoztatását. Megállapítják: a Járási Pártbizortság alapve­tően betöltötte szerepét, jól irányította a járás fejlődését, ehhez a felsőbb szervektől is megfelelő segítséget kapott. Utal a beszámoló a taná­csok munkájára is — az ap­parátusban dolgozó kommu­nisták alapvetően a pártha­tározatok alapján végzik munkájukat. A lakosság el­ismeri a tanácsok munkáját és bizalommal fordul hozzá­juk. Feladat: különösen a községi vezetés színvonalának emelése. A tömegszervezetek jól szolgálják a párt politikáját, a kommunistákon keresztül nő a pártszervezetek befolyá­sa. A KISZ-ről megállapít­ják többek között: nőtt a be­folyásuk az egész ifjúság kö­rében, de tovább kell javí­tani az ifjúság nevelését vég­ző tevékenységet, „összessé­gében munkánk sikeres volt, megteremtettük a feltételeit annak, hogy a jövőben a já­rás dolgozóival, parasztságá­val, értelmiségével és a töb­bi dolgozó rétegekkel együtt­működve nagyobb mértékben hozzájáruljunk a szocializ­mus teljes felépítésének ma­gasabb szinten való folytatá­sához” — fejeződik be a be­számoló. Papp Zoltán, a Járási Párt V. B. tagja elnöki megnyitója után az írásos beszámolót Dittrich József, a Járási Párt- bizottság titkára szóban egé­szítette ki. Hangsúlyozta töb­bek között: az irányelvek és a szervezeti szabályzat mó­dosításával kapcsolatos pezs­gő pártéletet, az aktivitást. Dr. Kovács János, a Járási Pártbizottság osztályvezetője a taggyűlések tapasztalatairól számolt be: a párttagok egyet­értettek az irányelvekkel és a szervezeti szabály módosí­tásának javaslatával. Felme­rült a taggyűléseken: foko­zottabban érvényesüljön a nők egyenjogúsága a munka­helyeken ;— magas a tsz-ta- gok nyugdíjkorhatára. A vitában felszólalók ki­emelték azokat az eredmé­nyeket, amelyeket négy év alatt elértünk, elismerően nyilatkoztak a párt irányítá­sáról. Farkas János, a zádori tsz párttitkára felszólalásában kevésnek találta a fiatalok és a nők arányát a pártszer­vezetekben, ennek javítását szorgalmazta. Sztanek János- né, Somogyapáti község vb- elnöke a pedgógusok munká­jának eredményeiről beszélt, megjegyezve: újabb pedagó­gus lakásokra van szükség, de növelni kell a napközi férőhelyek számát is. Ber- náth Béla, a Szigetvári járási Tanács vb-elnöke a taná­csok hatáskörének növekedé­séről szólott, majd szorgal­mazta a szolgáltatások bőví­tését. Barkaszi Gyula, a nagy- dobszai tsz tagja többek kö­zött a szocialista brigádmoz­galom eredményeit elemezte, de megjegyezte: még mindig nem foglalkoznak velük elég­gé rendszeresen. László Gyu­la, a Szigetvári ÁFÉSZ el­nöke a kisközségek ellátásá­nak gondjairól szólott, majd adatokkal bizonyította: jelen­tősen nőtt az utóbbi négy évben a kiskereskedelem áru­forgalma, ami életszínvonal emelkedést bizonyít. Harmati János, a szentdénesi tsz párttitkára az alkatrészellá­tás hiányosságait tette szó­vá. Sértő Gyuláné, a görös- galli általános iskola veze­tője elemezte azokat a gon­dokat, amelyekkel a kisköz­ségekben meg kell küzdeni, hogy korszerű műveltséget tudjanak adni a tanulóknak. Kassá József, a Szentegáti Állami Gazdaság igazgatója a termésátlagok és az átlag­bérek növekedéséről számolt be. Somodi Gyula, a KB po­litikai munkatársa elisme­rően nyilatkozott a járás kommunistáinak munkájáról a Járási Pártbizottság tévé-" kenységéről, majd aláhúzta: érett a mi párttagságunk ar­ra, hogy országos ügyekben döntsön, véleményének han­got adjon. Részletesen szó­lott a felmerült hiányossá­gokról, azoknak megoldási módjáról. Eredményes vita A pártértekezlet délután Mécsért Lajosnak, a Járási Pártbizottság tagjának elnök­letével folytatta munkáját. Mesztegnyei Imre, a Városi Pártbizottság titkára a város fejlődéséről adott számot, hangsúlyozta a város és a járás további együttműködé­sének fontosságát. Bokos Er­zsébet, a nagydobszai tsz KISZ-titkára a fiatalság szá­mára megfelelő helyiség lé­tesítését szorgalmazta. Nagy József, a munkásőrség járási parancsnoka a munkásőrök helytállásáról szólott. Oszto- pányi Ferenc, a Járási Rend­őrkapitányság vezetője a szi­lárd közrendet és közbizton­ságot hangsúlyozta, de fel­hívta a figyelmet: nő a ga­rázdaság bűntettének száma. Kertész Gyula, a KISZ Já­rási Bizottságának titkára a fiatalság problémáival foglal­kozott. A vitát Dittrich József fog­lalta össze, őszintének és eredményesnek értékelte. A pártértekezlet ezután 41 ta­gú pártbizottságot választott. Megválasztották a megyei pártértekezlet 14 küldöttét is. A Járási Pártbizottság titká­ra ismét Dittrich József lett. G.F. Október 7-én volt egy esz­tendeje ánnak, hogy a me­cseki szénmedencében fel­avatták az ország legkorsze­rűbb bányáját, az egy és ne- gyedmilliárd forint költséggel létesített komlói Zobák-ak­nát. A mintegy 70 millió ton­na kitűnő minőségű, kokszol­ható szénvagyonra települt bánya életének viszonylag rövid szakasza az elmúlt év. Az ünnepélyes avatást köve­tő súlyos próbatételek, az emberi helytállás, áldozat- készség nagyszerű példái mégis megérdemlik a vissza­pillantást, az emlékezést. Az évforduló alkalmából Gálfi István Zobák-bánya főmérnöke adott rövid tájé­koztatást az elmúlt időszak­ról, a további tervekről. A népgazdaság e nagyje­lentőségű beruházása már építése közben is, 1964 óta törleszti a ráköltött millió­kat. Eddig két és fél millió tonna szenet termeltek ki a föld mélyéből. A múlt év decemberében, nem sokkal az avatási ün­nepségek után, a természeti csapások sorozata — gázki­törés, sújtólégrobbanás, tűz és vízbetörés — zúdult a fia­tal üzemre. Mindössze egy fejtés maradt „épen”, szinte elölről kellett kezdeni a ter­melőhelyek kialakítását. Ha voltak is, akik meghátráltak, eltávoztak az üzemből, ezer- nyolcszázan helyen marad­tak. Regénybe kívánkozó az az erőfeszítés, küzdelem, amit a zobáki bányászok véghez­Egymillió-nyolcszázezer forint értékű fűzvesszót dolgoznak fel az Erdőgazdasági Fűz-, Nád- és Kosáripari Vállalat irmapusztai telepén. A százhetven katasztrális holdon gazdálkodó telepen október elején kezdték az idei termés betakarítását és feldolgozását. vittek és aminek eredménye­ként ez év márciusában már ismét elegendő fejtése volt az aknának. E rendkívül nehéz körülmények között bonta­kozott ki a kongresszusi munkaverseny, amelyet külö­nösen Zobákon nem szabad csak a tonnákban mérhető eredményekkel értékelni. A talpraállás után ugyanis nemcsak a napi termelési fel­adatok teljesítése szorította és szorítja most is az üzem dolgozóit, hanem az is, hogy az ország legjobb minőségű szenét adó bánya felkészül­ten lépjen át a negyedik öt­éves terv időszakába: az em­berek biztonságos feltételek között, gazdaságosan termel­jék a szenet. Idei siker például az euró­pai viszonylatban is újdon­ságnak számító nagypanelos biztosítás üzemszerű beveze­tése. Eddig egy. a jövőben két szinten is alkalmazzák ezt a módszert. A nagypa­nelos biztosítás fokozott biz­tonságot jelent a föld mélyé­ben, gyorsabb vele az előre­haladás Előnye még, hogy olcsóbb mint a betonidom- falazás, s a vágat nagyobb állékonysága miatt csökkent­hető a létszámigényes fenn­tartás. Hatékonyabb iszaptömedé­kelési eljárással jelentős fej­lődést értek el a tűz elleni védekezésben. Ennek köszön­hető, hogy az idén Zobákon nem keletkezett olyan bá­nyatűz, ami termeléskiesést okozott volna. Fontos elhatá­rozások is születtek: 1974-ig a bánya I. és II. szintjén több mint tízezer folyóméter vá­gatban rekonstrukciót végez­nek, bővítik a fővágatokat. Ezzel javulnak a szellőztetés és a földalatti szállítás .feltét­telei A műszaki fejlesztés keretében tervezik az egyedi hidraulikus fémtámok hasz­nálatát, nagyteljesítményű szénjövesztőgép munkába ál- líl^sát. Zobák-akna jövője biztosí­tott. Több mint ötezer kaló- riás feketeszene az energia- hordozók élesedő versenyé­ben is „kapós”. Ahhoz azon­ban, hogy a kívánt mennyi­séget napszintre szállíthas­sák, nem elég a technikai feltételek javítása. Bányá­szokat vár Zobák-akna. Akár kétszáz ember számára is tárva a kapuja. Javult a termelés HEJ HALASZOK, HALASZOK... Az élet- és munkakörülmé- ményekről a beszámoló meg­állapítja: a , párt életszínvo­nal-politikájának hatására javult a termelés növekedé­se, jelentősen nőtt a dolgozók átlagkeresete. A javuld ten­dencia ellenére az elmúlt négy évben a lakosságot érintő szolgáltatások elma­radtak a követelményektől, egyes szakmákban nincs megfelelő utánpótlás. A kul­turális ellátottság javult, de gyorsabb ütemben kell bizto­sítani a szükséges tárgyi fel­szereléseket. Javult az egész­ségügyi ellátás. Az ideológiai és kulturális helyzetet elemző fejezet alá­húzza: a Járási Pártbizottság munkájában erősödött a pro­paganda tevékenység, ez hoz­zájárult a párttagok eszmei- politikai egységének növeke­déséhez. Ma a párttagságra és a dolgozók többségére az jellemző, hogy alapjában he­lyeslik az irányítási rend­szert, de egyes kérdésekben mint a nyereségelosztás, árak emelkedése, nincs teljes egyetértés — keresik a meg­oldás útjait. A beszámoló elemzi a közművelődés hely­zetét, megemlítve: a kulturá­lis élet és az iskolai oktátó- levelő munka tovább javult. Sgyik negatívum: a’acsony az ovodaí nevelésben részesülő C sak néhány lépés a víz, .mely most 185 holdról tenyérnyi területre zsugoro­dott, elfolyt a Gyöngyösön. Alig látom, csak az est­hajnali csillag bukdácsoló fényéről sejtem, merre van. Meg az illatáról^ Napközben talán azt mondanám: de bü­dös! Halszag és iszap rotha­dó bűze keveredik. Most azonban más: már teljesen besötétedett, csak nyugaton látni a látóhatáron, hol válik el az ég a földtől. Cérna­vékony vörös csík tarkítja a sötétséget. A közelemben halak csap­kodják a vizet, keresik az utat, merre a menekvés. Az bizony már nincs. Lehalászás van Somogyapátiban. A há­rom kilométeres tó vize ide folyt a tó alsó felébe. Itt is csak derékig ér, pedig amikor tele a meder, nyolc méter mély is megvan. Szó­val nincs menekvés. Hátul csak a homokos meder, elöl meg a kifeszített háló. Az utolsó kerítés. A gát lábá­nál tábortűz lobban. A rőt fény megvilágítja egy kissé a környéket. A homokon egy vontató pótkocsija. Bel­jebb, a víz felé, vascsille. Azon szállítják partra a ha­lat a dunai halászok. Bajá­ról jöttek Somogyapátiba a lehalászáshoz. A halásztanyát Somogy- víszlón rendezte be az apáti tsz. Tizenkét vaságy, hagyma­illat, néhány pár halászcsiz­ma, a bogrács alatt ropogó tűz, fáradt emberek és egy kedves házinéni. Alig tudok többet elmondani róla. Ja és a kocsma a szomszéd házban. Szó sincs tóparti romanti­káról; árnyas fákról, nádfe- deles kunyhóról, csillogó víz­tükörről. Sőt hirtelenjében annyi vizet sem látok, amennyiben a halászok meg­mosakodnának. Egyikük halat pikkelyez. Mások a tüzet élesztik. Vav- ra Dezső hagymát tisztít. A csontnyelű bicska fürgén mo­zog csontkeményre kérgese­déit tenyerében. Csukapörkölt készül. Kér­dem: ki a mestere? — Mindannyian. Persze értenek hozzá. Nap mint. nap halat esznek. — Én nem — Lukács Bá­lint úgy szól közbe, mintha a becsületéről lenne szó. Kü­lön főz magának egy kis borsólevest csipetkével. Azt mondja már látni sem kí­vánja a halat. Három hete távol vannak a családtól. Az­óta csak egyszer voltak ott­hon. Más itt mint a Dunán. Ott reggel kimennek a vízre. Ha lejár a nyolc óra, indul­nak vissza.' Este legtöbben otthon vannak. Itt meg pir­kadattól sötétedésig. A napi fogás 110—120 mázsa. El- görcsösödnek az izmok, any- nyiszor kell a szákot meg­meríteni. Igaz, a kereset nem lesz rossz. Forint kilója. Eb­ből lejön a szövetkezet hasz­na, a szerszámkoptatás — márad 60—70 fillér. Ezt osz- szák el 12 felé egyenlően, mert itt mindenki egyenlő. Hét halász bajai és környéki, öten kiskunhalasiak. Megkérdem, azt hiszem úgy illik: ki fogta a legna­gyobb halat. Hallgatnak, hümmögnek. Lukács Bálint a tavaszon fogott egy 67 kilós harcsát. Nincs túllicitálás. Itt is akadt már egy 24 ki­lós. Legtöbb azonban 2—6 kilós. Talán egy kicsit na­gyok is. Persze, rég nem volt lehalászás. * Autóval körüljártam a ta­vat. Három kilométer hosszö, 500—600 méter széles. Nyu­gaton akácerdő határolja. — Keleten a fák között apró ház. Valamikor tanya volt. A tó helyén meg rét. Észa­kon kertészet. Tulajdonkép­pen emiatt építették a tavat. Valahol a közelben források vannak. Kézenfekvő volt a gondolat: tározót kell épí­teni. Azóta virágzó kertészet létesült, ipari és takarmány- növények „isznak” a tó vizé­ből. Később benépesítették a vizet. Először a halakkal, ké­sőbb kacsákkal is. Évente 85 ezer darabot nevelnek fel. És máris újabb tervek készül­nek: ívató és telelő tavat építenek. Komplex halgazda­ságot létesítenek, amelyhez igénybe veszik az állam 50 százalékos támogatását. * Éjszakába nyúlik az este. Hárman melegszünk a tábor­tűznél. Simon György, nyug­díjas postás és a 17 éves Kulcsár Gyula, ök őrzik éj­jel a tavat. A halak most ritkábban csapják a vizet. Kimerültek. Vagy megszok­ták, hogy kis helyre szorí­totta őket a háló. Éles hang sikít az éjszakába. — Vadliba? — Róka ugat — mondja az öreg — vagy a bakcsók hápog. — Sirály. A gyerekre hagyjuk. Az lehet... ö van itt a vizen a legtöbbet. Hol az apja helyett jön — ő a halőr —, hol a saját munkája hozza. A kacsák mellett dolgozik. Ismeri a halakat. Ponty, ká­rász, amur, csuka — aztán a vadhalak. Negyven mázsa abrakot is megesznek napon­ta. Kicsit sokallom. de a gyerek erősíti: annyit bi­zony; Meg is van az értelme: a dunaiak is azt mondják. Szépek a halak, kitűnő a le­halászás. * Hej halászok. halászok. Mit fogott a hálótok? — Két­millió forintot. Több mint 1200 mázsa halat. Felpisz­káljuk a tüzet, hosszú még az éjszaka. Valahol vonat za­katol. Ha lesz vagon, rövidé- sen befejeződik a lehalászás. A Gyöngyös patak akkor majd ismét leapad — a for­rások feltöltik a medret. — Jövőre újraéled m!nden. Lombosi Jenő « l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom