Dunántúli Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-07 / 235. szám
6 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1910. október 1. Hadjárat az éhség ellen Megoldják-e a F AO-programok a világ lakosságának élelmezési nehézségeit? S zázadunkban a technika, a társadalom és a tudomány területén egyaránt hatalmas, forradalmi változások teszik robbanó erejűvé a fejlődést. Ügy tűnik: a XX. század közepére az ember technikai hatalma megteremtette földünkön annak előfeltételeit, hogy teljes mértékben élvezhesse a tudomány és a technika áldásait. Annál szomorúbb a paradoxon: a természeti életformákat még sok helyen nem tudta felváltani a civilizáció, a légkondicionáló berendezéssel ellátott luxusvillák tőszomszédságában közművesítetlen, fémhulladékból összetákolt nyomortanyák alkotnak kontrasztot és a világlapok fogyókúra-recepteket ajánló rck- lámhirdetései képtelenek feledtetni, hogy egy-egy árvíz vagy szárazság után előfordul még a geofágia, melyet könyörtelen ridegséggel követ az éhhalál. Több százmillió dolláros program Vajon mindenki számára megterítenek-e az emberiség asztalán, kiknek kell és miért megelégedni az elhullatott morzsákkal, lehet-e reményük az elegendő táplálkozástól elzártaknak arra, hogy egyszer majd /számukra is jut teríték? Hogy mennyire égető kérdések ezek. napjainkban, azt igazolja az ENSZ Mezőgazdasági és Élel- mezési'tSzervezetének, a FAO- nak két, több százmillió dolláros programja is, az 1960- ban indult Freedon from Hunger Campain. (Hadjárat az éhség ellen) és az 1963- ban kezdődött Világélelmezési program, mely a FAO európai regionális szervezetének budapesti konferenciájának is fő napirendi pontját képezte. A FAO 1961. évi közgyűlésén a vezérigazgatói expozé azt állapította meg, hogy a világon mintegy 300—500 millió ember rendkívül hiá- ‘ nyÖ/aA táplált és további 1000 millió a rosszultáplált- , ság különböző fokozatain áll. Sajnos ez a helyzet 1961. óta számottevően nem javult. Vannak, akik a világ sok országában végbemenő demográfiai robbanást okolják elsősorban az élelmezési nehézségekért. Igazuk van-e? Az ezredfordulóra a föld lakóinak mintegy 80 százaléka fog a gazdaságilag elmaradott országokban, elsősorban Ázsiában lakni. Földünk éhségzónái nem a mérsékelt övi vagy hideg éghajlatú országokra esnek, hanem a növénytermesztés és állattenyésztés szempontjából kedvezőbb éghajlatú vidékekre. A föld mintegy 30, kb. 900 millió lakost számláló mérsékelt égövi országában az élelmiszertermelés és -fogyasztás kielégítőnek mondható. Általánosan elfogadott, hogy az élelmiszerfogyasztás napi mennyisége 2750 kalóriaérték. Pakisztánban 1970, az EAK-ban 2410, Indiában 2300, Svédországban 3200, Dániában 3370 ez az érték. A táplálkozás minősége szempontjából azonban ha lehetséges, még nagyobb a szakadék az egyes országok lakosságának táplálkozási színvonala között. A fejlett országokban egyre nagyobb szerepet kapnak az étrendben a hús és a tejtermékek. Egy japán vagy indiai kétszer annyi cereáliát fogyaszt évenként, mint egy amerikai, és ez az összkalória fogyasztásának 66,7, illetőleg 55,1 százalékát képezi az utóbbi 20,7 százalékával szemben. Az élelmiszertermelés igazi tartalékai A gazdaságilag fejletlen államok élelmiszer-ellátási problémáit áruszállításokkal megoldani csak ideiglenesen lehet. Az élelmiszer-ellátást saját maguknak, de a fejlett államok segítségével kell megoldanunk. A mezőgazdaság extenzív és intenzív irányú fejlesztése egyaránt hatalmas lehetőségeket tartogat. Ha a FAO kimutatásait vizsgáljuk a művelés alatt nem álló, de termékennyé tehető (Unused but potentially productive area) területekről, akkor azonnal szembetűnik, hogy főként azokban az országokban találhatunk ilyen területeket, ahol a lakosság élelmiszerekkel való ellátottsága mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt kedvezőtlen. Európában a mező- gazdasági termelés extenzív irányú kiterjesztésének alig van lehetősége, sőt az ilyen területek a jövőben az iparosítás, városiasodás következtében állandóan csökkennek. A területkiterjesztés napjainkban még járható út, de a jövőben számolni kell azzal, hogy a termelés bővítésének extenzív módjára kevésbé lesz lehetőség. Az élelmiszertermelés igazi tartalékai, a már művelt területek jobb kihasználásában, intenzívebb, belterjes művelésében rejlenek. Ma a mezőgazdasági termelés fejlődését elsősorban a nagyarányú gépesítés, a 1 vegyi és gépi technika egyre nagyobb térhódítása jellemzi. Néhány fejlett országban az egy munkásra jutó állóeszközérték jelentősen meghaladja az egy ipari munkásra eső értéket. A modern gépi technika mező- gazdaságban való általános elterjedésének jelenlegi legnagyobb akadálya az ipari fejlődés egyenlőtlensége, a továbbélő feudális maradványok, valamint a mezőgazdaságban levő rejtett túlnépesedés. A terméseredmények emelésének, az élelmiszer- termelés mennyisége növelésének a benne rejlő lehetőségekhez képest mind ez ideig ' nagyon kevéssé kiaknázott tárházát képezi a talaj termőrétegének megóvása, a termőtalaj termőerejének pótlása, sőt fokozása. Ezzel kapcsolatban merül fel a talajvédelem problematikája, mely egyike korunk mező- gazdasága egyik legsúlyosabb és az élelmiszerek iránti kereslet megnövekedése miatt leggyorsabban megoldásra váró kérdésének. Az öntözés mint tartalék Az élelmiszer-termelés növekedésének nem lebecsülni való eszköze a talajerőpótlás. Az iparilag fejlett államokban napjainkban évente sokmillió tonna műtrágyát állítanak elő, melynek mező- gazdasági termelésbe való felhasználása a termésátlagok jelentős emelkedésében jelentkezik. A japán, mező- gazdaság termelési eredményeinek növekedésében a különböző műtrágyák fokozott kihasználásának oroszlánrész jut. Japán területének csak 15 százaléka a szántó, aminek következtében — tekintettel a 92,2 milliós lakosságra — az egy főre jutó szántóterület csupán 0,08 hektár. Ennek ellenére az ország élelmezési cikkekből 80 százalékban önellátó. E siker titkai közé tartozik, hogy Japánban adott területi egységre vonatkoztatva 60- szor annyi műtrágyát használnak fel évente, mint a Távol-Kelet országaiban. Az élelmiszer-termelés fokozásának, az éhség elleni küzdelemnek igen nagy jövő előtt álló tartaléka az öntözés. A japán, egyiptomi, spanyol és amerikai rizshozamok nagyrészt a megfelelő időben és mennyiségben történő öntözés következté- * ben magasak. A Távol-Keleten, Indiában, Irakban és Pakisztánban, tehát az éhségzóna jelentős részén, hatalmas bővizű folyók hömpölyögnek, melyek vizét a lehetőségekhez képest alig- alig hasznosítják. Nagyon messze van még az az időszak, amikor az ember még csak megközelítőleg is kiaknázza az élelmiszer-termelés lehetőségeit. A Szovjetunióban, az Egyesült Államokban és Nyugat-Né- metországban, de másutt is előrehaladott stádiumban folynak a kísérletek a talajnélküli növényi kultúrák gazdaságos tömegtermelésére, a Föld háromnegyed részét borító tengerek óriási tartalékait jelenleg még fel sem tudjuk becsülni, nemhogy hasznosítását komolyan megkezdtük volna. A növényi kártevők ma még sokmillió tonna élelmiszert semmisítenek meg évente, és az ellenük folyó küzdelemben a legfejlettebb államok is nagyon kevés eredményt tudtak mindezideig felmutatni. Dr. Molnár István Az urániumfogyasztás emelkedése \ várható J Az OECD párizsi központja I } jelentést állított össze az Eu- ) < rópai Atomerőbizottság és a J \ Nemzetközi Atomenergia Bi- > Í ' zottság részére a világ vár- c ható urániumszükségletéről. A s jelentés szerint a jelenlegi 15 ezer short tonnáról 1974—76-ig < évi 38 ezer short tonnára nö- > vekszik az uránoxid iránti ? kereslet. A várható mennyi- s ség egyúttal megfelel a létező > teljes termelési kapacitásnak ( is { A jelentés rámutat arra, < hogy a kereslet növekedése j miatt új kapacitásokat kell j biztosítani a hetvenes évek s közepére, amidőn az évi tér- ; ( melés — a már feltárt tarta- ( lékok mellett — elérheti az { 50 ezer short tonnát. Aki még sohasem járt Mohácson, hiába keresné gyárnegyedét , a Duna-parti városnak nincsenek égretörő gyárkéményei, amelyek útbaigazítanák az idegent. Pedig van egy kiterjedt területe, ahol, mondhatni, „ipart ér az ipar”. Kisebb-nagyobb — de iskább kisebb — üzemek, telephelyek és kirendeltségek sorakoznak itt. Van belőlük számos, bár összességükben nem nyújtanak látványosságot, nem öltenek határozott jelleget. A kérdéses terület a várostól, pontosabban a vasútvonaltól északra fekszik, Határai: egyik oldalon a Duna, a másik oldalon a mohácsi szőlőhegy alján futó, a Duna felé kanyarodó, kitűnő szilárd burkolatú út. Ezt Kelet—nyugati kereskedelem. — A Német Szövetségi Köztársaság 1969-ben mintegy kilencmillió márka értékű forgalmat bonyolított le a keleti államokkal, ami az ország összkülkereske- delmének mindössze csak négy százaléka. A Szövetségi Köztársaság főleg az ipari szükségletek kielégítését szolgáló árucikkeket exportálja. A keleti államokból származó behozatal elsősorban mezőgazdasági termékekre és nyersanyagokra szorítkozik. Arra a kérdésre, hogy a kelet—nyugati kereskedelem egy erőteljes fellendülés előtt áU-e, a Német Gazdaságkutató Intézet (DIW) fenntartással igennel válaszolt. A DIW véleménye szerint a keleteurópai államoknak először is szállítási képességüket és áruajánlatuk összetételét kellene megjavítaniuk. Az intézet a kelet- nyugati kereskedelem fellendülését a következő feltételekhez köti: kielégítő kölcsönös tájékoztatás, a nyugati vállalatok számára nyújtott lehetőség, bogy érdekeiket saját maguk képviselhessék keleti piacokon és a kereskedelmi felek technikusainak és kereskedőinek korlátlan mozgási szabadsága. Tíz év alatt száz dollárra megy fel az arany ára? Az arany ára már jövőre 40 dollár fölé emelkedik, öt év alatt elérheti az unciánkénti 75 dollárt és 10 év alatt meghaladhatja a 100 dollárt is — jósolja Jeanty, a londoni Sámuel Montagu and Co. Ltd. bankház igazgatója. Az arany árának emelkedéséhez hozzájáruló tényezők közül Jeanty az Euromoney folyóiratban írott cikkében az infláció világszerte észlelhető gyorsulását emeli ki, valamint azt, hogy a magas árak ellenére sem várható a gyűjtőknél felhalmozott arany értékesítése. Az elmúlt tíz év alatt jelentősen megnőtt az aranyékszer vásárlása, ami részben az'életszínvonal emelkedésének és a jövedelmek növekedésének, részben az arany viszonylag olcsó árának köszönhető. Az aranygyűjtés sokkal lassúbb ütemben növekszik, bár meglehet, hogy évente eléri az 5000 tonnát. A múlt év második felében és a folyó év első negyedében a magas kamatlábak vonzása, a papírarany bevezetése és az aranypiaci árak esése következtében volt némi eltávolodás az aranytól én ez mintegy 700 tonna értékesítését vonta maga után. Sok találgatás kíséri, mekkora készleteket tezauráltak az 1968-at megelőző 10 év alatt, s valószínűleg közel járnak az igazsághoz azok, akik 3000 tonnára becsülik ezt a meny- nyiséget. Az aranynak, mint árucikknek jelentősége egyre nő — folytatja Jeanty — 6 ezért könnyen lehet, hogy bizonyos országokban megszüntetik az arany vásárlására és tartalékolására vonatkozó tilalmakat és megszorításokat, sőt az is előfordulhat, hogy határidős piacok nyílnak az arany, úgymint minden más fém forgalmazására. A spekulációs tevékenység növekedésével egyre több pénzt fektetnek aranyba olyanok is, akik eddig másképpen helyezték el pénzüket. Ilyen körülmények, között már jövőre 40 dollár fölé kerülhet az arany unciánkénti ára, s az sem lenne meglepő, ha 1975-ben 70 dollárra, és 1980-ban 100 dollárra emelkedne — fejezi be cikkét a neves bankház igazgatója. Mohács — gyárkémények nélkül a területet a városból kive- i zető, s nagyjából a Duna folyásával párhuzamos Budapesti országút kettévágja. A kisebbik terület esik a Duna és a Budapesti országút közé. Az ipamegyedben jelenlevők közül a legnagyobb, legtekintélyesebb és tegyük hozzá, országos hírű, kétségtelenül a Farostlemezgyár. — Óriásdaruk árulkodnak, hogy a gyárban építkezés folyik. Ismeretes, a beruházás során megduplázzák a kapacitást. Nos, autózzunk a Budapesti országúton a város felé. Balra, a Duna felöli oldalon a Farostlemezgyár, az úttól jobbra hagyma- és kukoricaföldek váltogatják egymást. A Farostlemezgyár szomszédságában az Üj Barázda Tsz hatalmas fóliás kertészete látható, aztán a téglagyár agyagbányájának óriási gödre következik. Víz csillog benne. Bekötőút készül a gyárig, ahol most nagyszabású rekonstrukció folyik. A gyártó- csarnok már áll, benne automatikus gépsorok. Az égetőkemence sajnos nem készült el határidőre. Ahogy közeledünk Mohácshoz az út jobb és bal oldalán egyre sűrűbben váltogatják egymást a cégtáblák. Járási Építő Ktsz, TÖVÁLL, ÁFÉSZ-ek szálastakarmány felvásárló telepe. Számos ki- rendeltség található itt: az Építőipari Szállítási Vállalat pécsi üzemegységének, a Baranya megyei Tanács Magas- és' Mélyépítő Vállalatának a kirendeltsége; a Budapesti országút végén, a sorompónál a Komlói Víz- és Csatornaművek újonnan épült, háromszintes üzemviteli épülete. Az egyik kerítés mögött tárolószínek látszanak, alattuk színes textilhulladék- bálák virítanak. A TEMA- FORG, vagyis a Textilhulladék- és Fonalosztályozó Vállalat telepe. Itt található a MÉK tartósító üzeme. A Vegyesipari Vállalat új telephelye, gyártócsarnokai, amelyekben epedarugókat és kapcsolótáblákat állítanak elő. Takarmánykeverő. A legszembetűnőbb a Duna mellett, a Gabonafelvásárló hatalmas raktárháza. Előtte zsákokkal megrakott gépkocsik, vontatók várakoznak sorukra. Az iparvágányon teherkocsik álldogálnak. Ezen a környéken jelentős építkezések várhatók. 1972 végére 2 darab ezervagonos silót, 12 darab egyenként 38 méter magas silót és új malmot építenek. A benyomás egyértelmű. Igen értékes, szilárd burkolatú utakkal, iparvágánnyal feltárt terület ez. És itt van a Duna. Víz és víziút. Zimmermann Ferenc, a Városi Tanács tervosztály> vezetője térképet mutat Mohács „gyárnegyedéről”. A területet szeletekre osztották. A tervek így festenek: a városhoz legközelebb eső szeletben: „Nem szennyező köny- nyűiparok javasolt területe”. Ide szánják a Szék- és Kárpitosipari Vállalat új gyárát és szó volt arról is, hogy a Seiyemgyár ide települ. A következő szeletben ez áll: „Kevéssé szennyező iparok javasolt területe”. Még két terület van, az egyikbe papírgyárat, a másikba műtrágyagyárat javasolnak telepíteni. Hangsúlyozzuk, ezek tervek, jobban mondva javaslatok. Hogy mi válik belőlük valóra, az nagyon bizonytalan. A városnak nincsen pénze — honnan is lenne — csak külső erőforrások jöhetnek számításba. Ez utóbbi szempontból nagyon balszerencsés város. 1949- ben vasművet terveztek ide. Azért építették a szőlőhegy alatt az utat, akkor kezdték meg a csatornázást, szennyvízelvezetés megoldását is. A vasműből nem lett semmi. De szertefoszlott néhány újabb remény is. Régóta halljuk: a Szék- és Kárpitos- ipari Vállalat új bútorgyárat épít Mohácson. Döntés máig sincs. Szó volt az angyalföldi darugyár egyik egységének ide telepítéséről. Ebből se lett semmi. Ismerek egy érdekes elképzelést, a B. m.-l Autó- és Motorjavító Ktsz elnökének elképzelése — nem tudom kik buktatták meg A terv szerint az NSZK-ból és Ausztriából használt személygépkocsikat úsztattak volna le a Dunán uszályokon. A végállomás: Mohács, ahol a szövetkezet bontótelepet létesített volna. Kár ezt az értékes területet felaprózni, sokkal nagyobb lehetőségek rejlenek benne. Ideális terület ipar- telepítésre. Intenzív iparfejlesztésre gondolunk. Szilárd burkolatú utak vannak. Iparvágány van, a lecsatlakozás bárhol megoldható. Tervek születtek arra, hogy 1972-re a tanács az érdekeltekkel kooperációban részben meg- olja a szennyvízelvezetést. A gerincvezetékre a rácsatlakozás megoldható. Víz van és olcsó víziút — a Duna. Komoly, nagy kikötők építhetők itt. Az illetékesek» az országos szervek figyelmébe ajánljuk ezt az éftékes területet. Ipar kell ide, mégpedig nagyüzem. A terület nagy lehetőségeinek kihasználatlanságába a városnak sem szabad bele-' törődnie. Vajon mennyi víznek kell még lefolynia a Dunán, hogy az illetékesek felfigyeljenek erre az értékes területre? Mikldsvárl Zottáa Kelet—nyugati kereskedelem
