Dunántúli Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-07 / 235. szám

1970. október 7. DUNÁNTÚLI NAPLÓ A szocialista szakembernevelés műhelyében Munkáscsaládból jöttem — említette pályakezdetéről be­szélgetésünkön Juhász Jenő, az új Pécsi Műszaki Főiskola kinevezett főigazgatója. Éle­téről, eddigi pályaszakaszai­ról kérdeztem, ő kényelmet­lenül, feszélyezetten válaszolt Megfigyeltem: a cselekvő al­katú emberekről természetes módon tetteik — művészről alkotása, mérnökről megva­lósult tervei — szólnak, ök magukról nem szívesen. És ez talán az önfegyelemnél is rokonszenvesebb, ahogyan el­lenérzését legyűrve az effaj­ta „én”-központú publicitás Iránt, Juhász Jenő is szólt önmagáról, röviden summáz­va eddigi életútját Nemcsak névtáblacsere Pályafutása szinte egyívű a felszabadulástól emelkedő, felnövekvő új műszaki értel­miségével. ■_ _ Vasesztergályos, géplakatos, mestervizsgával; a négy pol­gárit még 1945 előtt magán­tanulóként végezte eL A bon­takozó ifjúsági és tömegmoz­galmakban dolgozik, a mező- gazdasági üzemek kulturális nevelő munkáját irányítja. A műegyetemet Leningrádban végzi eL Építőgép-tervező, majd csoportvezető főmérnö­ki beosztást kap a miniszté­riumban. 1964-ig a hazai építőipar gépesítésén dolgozik. Az új gépek mellett azonban egyre szembetűnőbb a képzett szakemberek hiánya. A mi­nisztériumtól az építőgépé­szeti oktatás hazai megindí­tását kapja feladatul. Deb­recenben szervezi meg a fel­sőfokú építő-gépészeti tech­nikumot, a szakma rendkívül széleskörű és ma is egyre terebélyesedő szakágazatai­val. Ebben a folyamatban a következő lépésként — már mint a budapesti Felsőfokú Építőipari Technikum igaz­gatóját — bízza meg a mi­nisztérium a Pécsi Műszaki Főiskola beruházásának meg­valósításával és megszervezé- séveL Ennek az intézmény­nek a főigazgatója ez év szeptemberétől. — Az idei évtől a végzős fiatalok: üzemmérnökök. Mit jelent ez a gyakorlatban és mi tette szükségessé népgaz­dasági szempontból a Pécsi Műszaki Főiskola életrehívá- sát? __— Az építőipar és az épí­tőanyagipar rendkívül sokfé­le ágazata mind több üzem­mérnököt igényel. Az ő fel­adatuk elsősorban a terme­lés irányítása, szakmájuk — tehát az építő- és építőanyag­ipar — különböző szakterü­letein. A Műszaki Egyete­men végzett mérnökök elsőd­leges feladata viszont a ter­vező és a kutató munka. Tíz évvel ezelőtt alakult meg az első felsőfokú építő­ipari technikum Budapesten. Majd folyamatosan létrejött a többi hasonló intézmény is. Az iskolareform célkitű­zése azonban nem a felsőfokú technikumok további gyara­pítása a jelentkező igények szerint, hanem a műszaki főiskola. Egyből, azonnal, ter­mészetesen ez sem volt le­hetséges. Nem voltak nálunk hagyományai, nem voltak Interjú a Pécsi Műszaki Főiskola főigazgatójával meg a tárgyi feltételei: az épületek, laboratóriumok, műhely stb. S az első évek­ben nem volt még kialakult oktatói testület sem. A tíz év azonban eltelt. A technikumok megerősödtek, a tantervek kialakultak, a tanári karok is összeforrtak, tapasztalatokat szereztek. Most jutottunk oda, hogy a tanterv minimális átalakítá­sa mellett hozzákezdhessünk az üzemmérnökök képzésé­hez. A képzési idő változat­lanul 3 év marad. Tehát nem alapvető szervezeti és tan­tervi átalakításokról van szó, hanem gyakorlatilag a foko­zatos átmenet befejezése va­lósul meg most. A Műszaki Főiskola megalakítása ugyan­akkor nemcsak egyszerű névtáblacserét jelent. Jelenti mindenekelőtt ezt a hatalmas 180 milliós beruházást, amely korszerű feltételeket nyújt a szakemberképzéshez: az új laboratóriumok, műhelyek, berendezések és műszerek egész rendszerével. 200 milliós beruházás — Ez a beruházás tehát csaknem egészében megvaló­sult, bár néhány alvállalkozó késése miatt, ahogyan koráb­ban is szóltunk erről, az új intézmény területén — rész­ben a kollégium, részben a műhelyek épületében — még folynak munkálatok. ön 180 milliót említett Ez az összeg, mint hallottuk, ké­sőbb további építkezésekkel emelkedni iog. Mit jelent ez a továbbiakban, hogyan ala­kult teljes befejezésekor a beruházás végleges összege? És mi várható már az új szervezeti felépítés alapján a különböző határidő csúszások, építkezések közepette az első félévben? — Nehéz félév lesz, de meg kell oldanunk ezeket a nehézségeket is. A hallgatók eegy része kb. februárig Bu­dapesten marad. Szeptember 14-én a II—III. évfolyamok részére, október 1-én pedig az I. éveseknek is megkezdődött az oktatás. Az elkészült épü­letek műszaki átvétele meg­történt, a kollégium felső szintjein és a műhelyeknél még folyik az építkezés. De intézkedtünk, hogy ez a ta­nulmányi munkát ne akadá­lyozhassa. Ami a beruházás összegét illeti: ha a jelenlegi munkálatok befejeződnek, ez gyakorlatilag mintegy 180 millió forintba kerül. Ké­sőbb a nemzetközi mérkőzé­sekre is alkalmas sportléte­sítményekkel, a lelátóépítés­sel; a saját forrásvízű uszo­da felépítésével és néhány más építkezéssel együtt a be­ruházás összege teljes befeje­zéskor kb. 200 millió forint lesz. A Műszaki Főiskola új szervezeti felépülése szerint, ahogyan már szóltunk róla, két karon folyik az oktatás. Az építész kar három szakán (magasépítő, mélyépítő és műszaki tanárképző) 1971- ben indul meg a munka. A gépész karon ugyancsak há­rom szakot szerveztünk: épületgépész szakot és épü­letvillamossági szakot, felvo­nós ágazattal. Erről annyit, hogy Magyarországon először képezünk ki felvonós üzem­mérnököket. Ismeretes meny­nyire sok a panasz a felvonó­szerkezetekre. Az épületek egyre magasabbak, ugyanak­kor a kiképzett felvonó-szak­embereink kevesen vannak. Tehát „kurrens” szakmáról van szó. Mégis alig jelent­keznek rá a fiatalok... A harmadik szak: a szilikátgé- pész-vegyipari gépész szak négy ágazattal (kötőanyag­ipari, üvegipari, kerámiaipari és vegyipari). Czemtnérnök­képzés — A Műszaki Főiskola ke­retei között várhatók-e bizo­nyos változások a szakem­berképzés módszereiben? Mi­lyen elképzeléseket, milyen didaktikai és szakemberne­velési elveket kíván megva­lósítani főigazgató elvtárs? — Mint említettem, foko­zatosan térünk rá erre az útra, s eszerint minimális tantervi módosításokkal kezd­hettük meg a főiskolai okta­tást. A szakembemevelés alapelve itt: üzemmérnökö­ket, magas elméleti felké­szültségű üzemi szakembere­ket képezünk azonos, tehát három éves tanulmányi idő alatt. Ebben az elméleti anyag jó elsajátítása nem le­het elegendő. A megfelelő gyakorlati tudást is meg kell adnunk hallgatóinknak, hogy üzemmérnökök lehessenek. Ezt a célt, részben az elmé­leti anyag szemléltetését, könnyebb megértését, rész­ben a gyakorlat megszerzé­sét szolgálja a most felépülő mintegy 30 új, modern mű­hely és laboratórium. A fel­tételek tehát most adottak a magasabb üzemmérnöki fel- készültség megszerzéséhez és ez hallgatókra és tanárokra egyaránt nagyobb terheket ró. — Mindez a szakembeme­velés szakmai oldalára vo­natkozik. Ám legalább eny- nyire hangsúlyos a szó má­sik fele: embereket, szocia­lista gondolkodású, sokolda­lúan művelt szakembereket akarunk nevelni, akik a mar­xista-leninista világnézetet a magukénak érzik és vallják. W. E. Október közepétől iskoláiéi műanyagflaftonban Jelen pillanatban 30 ezer 2.5 decis műanyagflakon vár arra, hogy a közeljövőben megoldja Pécsett is a hosszú idő óta vajúdó iskolatej- problémát. Jó néhány éve már, hogy megjelent az is­kolákban a palackozott tej, de igazi sikert nem aratott, hiszen most is naponta mind­össze másfél ezer palacknyi fogy el az iskolákban. Ez egy olyan városban, mint Pécs — kevés. A Baranya megyei Tejipari Vállalat piackutatása szerint a legfőbb akadály mindvégig az üvegpalack volt, mivel a vele kapcsola­tos teendőket egyetlen isko­lában sem vállalták túlzott lelkesedéssel. Ezért gondol­ták, hogy az egyre nagyobb tért hódító eldobó-csomago- lásban — azaz műanyag­flakonban — forgalomba ho­zott tej kedvező fogadtatásra talál majd. A palackokat a barcsi Vörös Csillag Termelő- szövetkezet műanyag üzeme gyártja, a tejüzem TMK szo­cialista brigádja Schremm János gépészmérnök vezeté­sével pedig kongresszusi fel­ajánlásban átalakította a műanyagflakonok töltésére és zárására azt az félautomatát, amit eddig a papírpoharas tejföl töltésére és zárására használtak. Az üzemi pró­bák most folynak, a gép ka­pacitása előreláthatóan 7—8 ezer palack lesz műszakon­ként. A palackozás október közepén indul, addig a Tej­ipari Vállalat valamennyi ér­dekelttel megtárgyalja az ér­tékesítés lehetőségeit. Előfi­zetéses alapon hozzák majd forgalomba a tejet és a ka­kaót, a,z előbbit 1.20, az utób­bit 1.50 forintért. „Világnézetünk alapjai“ Vizsgázik az új tantárgy Pécsiek nemzetközi ex libris kiállításon Portugália ősi városában — Viseuben — szeptmber—ok­tóber folyamán rendezték meg a II. Nemzetközi Ex libris Kiállítást, amelyen meghívásos alapon vettek részt a kiállító művészek. Európa 13 országából ötven művész kapott meghívást Viseube, köztük két pécsi grafikusművész is: Hoós El­vira és Takács Dezső. A kiállításon Magyarország mellett még három szocialis­ta ország — Csehszlovákia, Lengyelország és a Szovjet­unió— művészei vettek részt, köztük a világhírű' moszkvai grafikusművész, A. Kalasnyi- kov, aki a közeljövőben Pécsre látogat az itt meg­nyíló ex libris kiállítása al- kalmábóL A diák sohasem örül egy új tantárgy megjelenésének, hiszen ez azt jelenti, hogy többet kell tanulnia. Különö­sen, nem, ha az érettségi évében vezetik be az új tár­gyat. Mégis a tanulók véle­ménye alapján elmondhatjuk, hogy a „Világnézetünk alap­jai” c. fiatal tantárgy eddig jól vizsgázott. A név nélküli kérdőíves felmérésekből ki­derült, a tanulók szívesen éltek a vitalehetőséggel a vi­lágnézeti órákon, sikerült el­érni, hogy a lányok is szíve­sebben és többet olvassák a sajtót. Az érettségi jegyző­könyvek és az egyetemi fel­vételik tapasztalatai pedig megerősítik, hogy azok a diákok, akik tanulták a tár­gyat, rendszerezettebb isme­retekkel rendelkeznek a napi politikáról, a történelmi és társadalmi kérdésekről. Lehet-e világnézetet ta­nulni? A tantárgy oktatása 1965- ben kezdődött. Az elmúlt tanévben már 248 tanár ta­nította 400 középiskolai osz­tályban. Idén tovább nőtt a tanításba bekapcsolt osztá­lyok száma. Követelmény, hogy csak olyan nevelő ok­tathatja a „Világnézetünk alapjai”-t, aki részt vett az Országos Pedagógiai Intézet nyári tanfolyamán. Pécsett tavaly már minden gimná­ziumban oktatták a tárgyat. Egyedül a Gépipari Techni­kumban, a Zrínyi Miklós Közgazdasági Szakközépisko­lában, a Vegyipari Gépészeti Technikumban és a Művé­szeti Gimnáziumban nem ve­zették még be a „Világné­zetünk alapjai” oktatását. Meg lehet-e tanulni egyál­talán a világnézetet? — ezt a kérdést vetik fel még ma is a tárggyal kapcsolatban. Kétségkívül a világnézet nem csak az iskolai nevelés ha­tására alakul ki, s formáló­dása nem is fejeződik be 18 éves . korban. Ugyanakkor szükséges elmondani, hogy nem egyedül az új tantárgy feladata a marxista világ­nézet lényeges alapjainak lerakása. A szaktárgyaknak, a többi tárgyaknak is vannak világnézeti vonatkozásai, a „Világnézetünk alapjai” a szintetizálást végzi. Sőt, a vi­lágnézeti órák hatástalanok, ha nem sikerül kellőképpen alapozni a szaktárgyakból már megismert fogalmakra. A világnézeti nevelés tehát csak az összes pedagógus együttműködése és a tárgyak koncentrációja esetén haté­kony. „Nem a világnézetet osz­tályozzuk”. A tantárgy természetéből következik, hogy itt nem al­kalmazhatók csak azok a módszerek, amelyek a többi órán. Komoly gondot jelen­tett például a számonkérés és a tanulók osztályozása. Hogyan kerülhető el, hogy a diákok ne csak megemésztet- len anyagot biflázzanak be, hanem szemléletük formálód­jon? Hogyan lehet elérni azt, hogy a tanulók őszintén nyi­latkozzanak meg, s ne jó „pon­tokat” akarjanak gyűjteni? Fiszter Gyuláné, a Leöwey Gimnázium tanára, a tárgy városi szakfelügyelője elmon­dotta: — A tahárok az év elején bejelentik a gyerekeknek, hogy nem a világnézetet osz­tályozzák. Sőt, az a jó, ha őszintén el meri mondani valaki, ha ellenvéleménye vagy más álláspontja van, ezért senki sem kaphat rossz jegyet. El kell érni, hogy a többiek győzzék meg azt, aki esetleg másképp lát bizo­nyos dolgokat. Éppen ezért került előtérbe különösen az elején a vita módszer. Saj­nos, minden témát nem le­het ezzel a metódussal fel­dolgozni, ezért szükség van más módszerekre is. Így pél­dául alkalmazzuk a kiselő­adást, a csoportfoglalkozáso­kat. Bár megjelent egy mód­szertani segédkönyv, szükség lenne egyes anyagrészek ki­dolgozására a csoportfoglal­kozásokhoz. Az osztályozás­nál fő szempont az, hogy nem kell rögtön érdemjegyet adni, inkább plusz és mínusz értékelést. Figyelni kell a ta­nuló aktivitását a következő anyag feldolgozásakor, érté­kelni kell a kiselőadásait. Az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy a tankönyv terjedelmes, ezért a Művelő­désügyi Minisztérium már erre a tanévre tananyag- csökkentést ír elő — 77 ol­dalt csak olvasmányként kell felhasználni, ami 20 óra meg­takarítást jelent. Ezt az óra­számot inkább a rendszere­zésre, az összefüggések meg­értetésére kell felhasználni. — Ezenkívül a tananyag egyes részeinek sorrendjét is mó­dosították, amely a logiku- sabb kapcsolódást, a köny- nyebb megértést segíti elő. Továbbá a szocializmus fej­lődéséről szóló egyes része­ket a X. kongresszus frissebb anyagaival cserélik ki. Marafkő László Kiss Kornélia: Nem szépek] Angyal Mária: Nem szépek! Gál Éva: Nem szépek! Jauck Klára: Nem szépek! Délután fél négykor szól­tunk a Volga vezetőjének: válasszon ki egy kis falut, ahol nem le6z körzeti köz­pont. Helesfát mondta, mert ott lakik a rokona, riport közben meglátogatja. Kizáró­lag ezért „szúrtuk ki” ezt a községet, szúrópróbának. Megtudni néhány fiataltól, hogy milyen ott az ifjúság élete, főleg kulturális élete, hogy mi vár rájuk a télen, vagyis körülbelül — szépen fogalmazva — azt, hogy szé­pek-e az ottani esték. A ri­portalanyok nevét és rövid válaszait viszont már tudjuk. De vajon miért nem szépek a helesfai esték? A falu szélén leszólítottunk egy kosár idei kukorica mel­lett egy jó középkorú asz- szonyt, Boda Istvánnét és egy lastex nadrágos, pulóveres — egyik sima barna színű, má­sik sima zöld — hosszú gesz- tes hajú kislányt, Kiss Kor­néliát, azaz Nellit. Fél perc múlva ők ketten a Volgában, az idei kukorica a csomag­tartóban ült. Aztán Nelli el­futott barátnőiért, a másik három kislányért. — Amíg megjönnek, mesél­jen kicsit arról, hogy mit csi­nált 30 évvel ezelőtt a fiatal­ság? — és Boda Istvánná egy kisszéken ülve mesélte: — Lánykaromban volt édes­Szépek-e a helesfai esték? apámnak egy harmonikája, testvéremnek egy citerája. Kint laktunk a hegyben, de télen eljártunk egyik házhoz, másikhoz és ünnepnap éjfélig is táncoltunk, hiszen télen nem kellett menni dolgozni az urasághoz. Nem volt ak­kor televízió meg ilyesmi. Az­tán 1951-ben annyira elsza­porodtak a hegyben a kígyók, hogy féltünk kint lakni. Kettő is bemászott az ablakon és csúszott a meleg tejeslábas felé. A testvérem kétágú vil­lát szúrt beléjük. Ezért jöt­tünk be a faluba. Ülnek a helesfai lányok, sorban, Bodáné konyhájában, legkevesebb 15, legfeljebb 16 évükkel. Tollbamondják Helesfa néhány jellemző ada­tát Olyanokat, amelyek az ő számukra lényegesek: a fél­ezres lélekszámú községben 30—35 fiatal — olyan tizen­éves — van. Eddig volt egy KlSZ-helyiség, ahová inkább a fiúk jártak, meg egy klub, abban televízió. Most a KISZ- ben lakás lesz, s a klubhelyi­ségben kap helyet a KISZ is. Volt két lemezjátszó, meg egy rádió, régen vették, egyik sem jó. A fiúk a rádiót egy éve szétverték, az kezelte, aki éppen akarta, ha nem szólt, hátbavágták. Persze végleg megmakacsolta magát, s nem szól. Tánc, vagyishát bál az idén csak kétszer volt, a mo­zihelyiségben. Nelli Pécsre jár dolgozni, két műszakban. Ha délelőt­tös, hajnali fél négykor kel, ha délutános, éjfélkor ér ha­za Ha télen csúszós, sáros lesz az út, bizony beragad majd a lába, mert a járda még félig sem kész. Ha egy­szer elkészül, végig lehet ta­lán menni rajta egészen az állomásig. Ha itthon van, te­levíziót néz, de nem mindig, csak Kioszt, Angyalt, Ten- kest. Orient, meg táncdalfesz­tivált, csak sajnos olyan rit­kán van. Szerinte. Bár a ma­gyar volt a legkedvesebb tár­gya, a színházi közvetítést nem szereti. Ahogy beszélge­tünk, a másik három lány csak hallgat, beleegyezően. A kérdésekre is többnyire Nelli felel, a másik három rábólint. — Hány fiú tud itt rende­sen táncolni? — Talán három. Bükkös- dön volt tánciskola, de nem igen jártak. Meg messze is van. Itt Helesfán régen volt.----Kézimunka, vagy varró­szakkör? — Nincsen. Pedig még asz- szonyok is járnának oda. — Hány fényképezőgép le­het a faluban? — Talán öt-tíz, de senki sem tudja mestermódra ke­zelni. — Könyvtár? — Az van, bár most áthe­lyezték, s nehézkes az új helyre járni. De sokan elfe- i ledték visszavinni a kölcsön- könyvéket ! — Hangszer? — Két tangóharmonika. — Mi volt a legizgalmasabb esemény mostanában Heles­fán? — Egy ember betört a pin­cékbe és megitta a bort. Meg egy baleset. Más semmi. , — Voltak már busójárá­son, várfesztiválon, leányvá­sáron, vagy a baranyai va­sárnapok valamlyik rendez­vényén? — Sem mi, sem a csalá­dunkból senki. — Végül is mit szeretnének legjobban? Erre már külön-külön fe­lelnek : Kiss Kornélia: Több mozi­előadást vagy több bálát. Angyal Mária: Tánclehető­séget, zenegépet. Gál Éva: Magnót, vagy le­mezjátszót, jó rádiót. Jauck Klára: Lemezjátszót, vagy magnót. * Csattanónak leírjuk, hogy minden helesfai család évi 250 forint községfejlesztési hozzájárulást fizet. Ez Heles­fán durván számítva több mint százezer forint. De még ha nem is jelölték ki ezt a falut továbbfejlesztésre, ak­kor is megkérdezzük: miért nem jut ebből egy magnóra, rádiójavításra, tánctanár dí­jára? Földessy Dénes i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom