Dunántúli Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-06 / 234. szám

1976. október 6. DUNANTCLI NAPLÓ ilEll Pártértekezlet a BM-szerveknél és az Orvosegyetemen A belügyi munka a DL kongresszus szellemében fejlődött Az MSZMP BM-szervek kommunistái teg­nap, Pécsett, a Dózsa-klub nagytermében tartották meg küldött-értekezletüket. Az alapszervek a pártértekezletre 80 kommu­nistát küldtek. Részt vett a tanácskozás munkájában a Megyei Pártbizottság képvi­seletében Ambrus. Jenő, a Városi Pártbi­zottság első titkára, a Megyei Párt V.B. tagja is. A pártbizottság beszámolóját a küldöt­tek Írásban kapták kézhez. A pártbizottság megítélése szerint az elmúlt négy esztendő­ben a pártélet, a belügyi munka a IX. kong­resszus határozatainak szellemével össz­hangban fejlődött. Az eredmények az elvtársak szorgalmas, elismerésre méltó munkája alapján jöttek létre. Pártunk nagy társadalmi jelentőségű határozatai — mint erre a beszámoló utal — párttagságunk egyetértésével találkozott, növelték az eszmei-politikai egységft. Előtérben a kommunista sxakem he Sokat javult a politikai, szakmai tevékenység Utalt a beszámoló arra, hogy hatékonyan fejlődött a politikai, a szakmai munka, — a rendőri és a tűzrendé­szet! szerveknél rend van, fegyelmezett munka folyik. Kiemelte: a kommunisták él­harcosok voltak az eredmé­nyek elérésében, a nehézsé­gek leküzdésében. A továb­biakban is lényeges az elem­ző munka színvonalának emelése, a járási szervek ha­tékonyabb ellenőrzése, segí­tése. Megyénk bűnügyi és tűz­rendészet! helyzetét megfe­lelőnek értékelte a beszámo­ló. Az elmúlt években csök­kent a bűntettek száma, többségük viszonylag kisebb jelentőségű és alacsonyabb kárértékű. Súlyos bűntettek ritkán fordulnak elő, elköve­tőik rendszerint nem marad­nak felderítetlenül. De a be­számoló mint figyelmeztető jelenséget említette, hogy né­hány bűntettnek — rablás, betörés, testi sértés, garázda­ság és a közúti közlekedési balesetek — magas a száma, emelkedő az irányzata. A tűzesetek száma csökkent, a kárértékek viszont jelentős mértékben növekedtek. A társadalmi tulajdon vé­delméről szólva: igényként jelentkezik a bűntettek fo­kozottabb megelőzése és meg­szakítása. A bűnüldöző mun­kában javult a megelőző és felderítő tevékenység. Az is­meretlen tettesek felderítése terén végzett munka orszá­gos viszonylatban is kiemel­kedő. Ugyancsak javult a megelőző és mentő tűzrendé- szeti munka. A rendszeres szakképzés, a megyei, az or­szágos versenyeken való jó szereplés segítette a tűzren­dészet! feladatok végzését. A beszámoló megállapítot­ta: a társadalom önkéntes segítői eredményesen mű­ködtek közre mind a rend­őri, mind a tűzrendészeti fel­adatok megoldásának segíté­sében, a politikai munkát értékelve megállapítja: elő­térbe került az elvi, politikai tevékenység. Nőtt az alap­szervezetek munkájának ha­tékonysága, szervezettsége. A további munka érdeké­ben számos feladatot jelölt meg a beszámoló. A párt­életre jellemző: a tagság mintegy 80—85 százalékának van állandó, ideiglenes, egyé­ni vagy kollektív jellegű megbízatása. A tevékenység­ben a pártcsoportok is ki­emelkedő szerepet töltöttek be, A beszámoló foglalkozott a személyi állomány képzé­sével — évről évre mind többen vesznek részt politi­kai, szakmai továbbképzés­ben. „Erőt és bizalmat ad valamennyiünknek pártunk szilárd és következetes poli­tikája s minden tőlünk tel­hetőt megteszünk a X. párt- kongresszus célkitűzéseinek a területünkön való megva­lósításáért” — fejeződött be a pártbizottság értékelése. Kosteleczky Sándor tü. al­ezredes megnyitó szavai után dr. Molnár Ferenc r. alezre­des, a pártbizottság titkára a beszámolót szóban egészí­tette ki, hangsúlyozta az alapszervezetek aktivitását, a felelősségérzetet és a segítő szándékot. A szóbeli kiegészítés után Vajda Ferenc r. őrnagy, a párt vb-tagja, ismertette az irányelvekről, valamint a szervezeti szabályzat módosí­tására történt javaslatok fö­lötti vita eredményét, meg­állapítva: az irányelvekkel és a szervezeti szabályzat módosításával az alapszerve­zetek egyetértettek. Javasla­taik között szerepelt a több- gyermekes anyák nyugdíj- korhatárának csökkentése, az anyák munkaidő- és munka­kedvezményt kapjanak, a munka nagyobb differenciá­lása. Hangot adtak annak is, hogy következetesen szerez­zenek érvényt a párthatáro­zatok végrehajtásának. A vitában Dukits Károly tü. alezredes a megelőző és ellenőrző munka fontosságá­ról beszélt. Kertész József r. őrnagy a pártcsoportok hatékony munkájának fon­tosságát emelte ki. Dr. Ne­mes Alajos vezérőrnagy, a Megyei Rendőr-főkapitány­ság vezetője szólott a megye szilárd közrendjéről, közbiz­tonságáról, a kommunisták példamutatásáról. Hangsú­lyozta a lakosság nagy segít­ségét, amely jelentős mérték­ben hozzájárult munkájuk eredményeihez. A további feladatok között a pártde­mokrácia, a szocialista de­mokrácia szélesítését jelölte meg, valamint a felderítő te­vékenység fokozását szorgal­mazta. Dr. Bánki Endre r. alezredes a személyi állo­mány képzéséről és tovább­képzéséről számolt be, meg­említve, hogy 1971-től a mun­ka jobb végzése érdekében belügyi főiskola indul. Dr. Bernát János r. alezeredes a kedvező politikai légkört, va­lamint a dolgozóknak a rend­őrség iránt érzett bizalmát hangsúlyozta, örlős András r. alezredes az ifjúság neve­lésének kérdéseiről szólott, megemlítve, hogy számos helyen csak formális ifjúsági élet folyik. Ambrus Jenő a Megyei és a Városi Pártbizottság nevé­ben köszöntötte a pártérte­kezletet, majd belpolitikai életünket elemezte. Felhívta a figyelmet többek között: alaposan elemezzék a párt határozatait, irányelveit és továbbra is annak szellemé­ben folytassák munkájukat. Utalt arra, hogy az eredmé­nyeket sokan természetesen veszik, arról keveset, míg a negatívumokról többet be­szélnek. Szólott a városban és különösen a falun végbe­ment pozitív változások je­lentőségéről, számos példá­val támasztotta ezt alá. Hang­súlyozta: azt a politikát folytatjuk, amelyet dolgozó népünk már eddig is tudása legjavával támogatott. Ko­vács Jenő r. alezredes ki­emelte a kommunisták ma­gas fokú felelősségérzetét, amely az alapszervezetekben a hozzászólásokat jellemezte, majd a fegyelmi bizottság munkájáról számolt be. Ju­hász András r. alezredes a jogszabályokról és azok ér- vényrejuttatásáról szólott, majd a túlzott adminisztrá­ció negatív vonásait elemez­te. Délután a pártértekezlet Orbán István r. ezredes el­nökletével folytatta munká­ját. Megválasztották a 31 ta­gú pártbizottságot és a me­gyei pártértekezlet négy kül­döttét. A pártbizottság tit­kára ismét dr. Molnár Fe­renc lett. G. F. Czimbólikus volt, hogy a Pécsi Orvostudományi Egye- ^ tem már az új elméleti tömb egyik modern tanács­termében tartotta a pártértekezletét. Azt a fejlődést jelképezte még ez a tény is, amit az egyetem az utóbbi években meg­tett. Szentistványi Gyuláné, a Pécsi Városi Pártbizottság titkára, dr. Boros Béla rektor meg mások is rámutattak erre hozzászólásukban. A jogos büszkeség hangján beszélt erről a beszámoló is, s részletesen felsorolta, hogy a különböző klinikákon és inté­zetekben milyen további fejlesztésekre lesz még szükség. A többi között aláhúzta, hogy 1972—1974 között kívánatos kidolgozni egy új klinikai tömb beruházási programját. Oktatás, kutatás, gyógyítás Mint ismert, a Pécsi Or- i vostudományi Egyetem — j mint minden orvosegyetem 1 — hármas feladatot lát el: orvosokat képez, gyógyít és tudományos kutatásokat vé­gez. A beszámoló hű képet adott e hármas feladat vég­rehajtásáról. Ami a gyógyí­tást, tehát az átlagembert legjobban érdeklő tevékeny­séget illeti: az egyetem kli­nikái, gyógyintézményei 430 | ezer ápolási napot teljesítet- | tek az elmúlt évben. Ez az egyetlen szám is rámutat ar­ra, milyen szerepet tölt be az ! egyetem Dél-Dunántúlon. Az egyetem tudományos munkásságát fémjelzi, hogy ma már 68 tudományos mi­nősítéssel rendelkező oktató­juk van Az egyetem kutatói voltak az egyik kezdeménye­zői a Pécsi Akadémiai Bi­zottság megalakulásának is. Bár e bizottság csak rövid ideje működik, munkásságá­val már felhívta magára a hazai tudományos körök fi­gyelmét. Az Akadémiai Bi­zottságnak nagy része van abban, hogy Pécs a hazai tu­dományos élet egyik köz­pontjává válik. A beszámoló részletesen fel­sorolta, milyen fejlődést ér­tek el az oktatás terén is. Nem rejtette viszont véka alá: sok még a kívánni való. Az orvosképzés jelenlegi rendszere nem mindenben fe­lel meg a korszerű követel­ményeknek. Túlméretezett a tananyag, a hallgatóknak nincs kellő lehetőségük, mód­juk arra, hogy öntevékenyen tanuljanak. A beszámoló konkrét javaslatokat tett arra vonatkozóan, hogyan lehetne korszerűsíteni a jelenlegi ok­tatási rendszert. Középpontban az ifjúság — A vita során az egyete­mi ifjúság oktatása, nevelése került a középpontba — ál­lapította meg dr. Tényi Jenő, az egyetemi pártbizottság tit­kára a több órás polémia vé­gén. Valóban, szinte minden hozzászóló — dr. Ernst Jenő professzor, Bakonyi József egyetemi hallgató, dr. Jávor Tibor professzor, dr. Bartos Gábor adjunktus, dr. Boros Béla, a Pécsi Orvostudomá­nyi Egyetem rektora. Palásti Józsefné nővér, dr. Tigyi Jó­zsef professzor, dr. Végi Já­nos szakszervezeti titkár, dr. Antal Ernő, a rektori hivatal munkatársa, dr. Kovácsics János minisztériumi főosz­tályvezető, Szalmási Miklós KISZ-vezető, dr. Hajnal Jó­zsef egyetemi főtitkár, dr. Rúzsa Csaba KISZ-titkár — részletesen foglalkozott az if­júsággal, legalábbis érintette a témát. A legrészletesebben Szent­istványi Gyuláné, a Városi Pártbizottság titkára szólott erről. A felszólalásokra utal­va megállapította, hogy a legutóbbi négy évnek talán az a legnagyobb eredménye az egyetemen, hogy a kom­munista szakemberképzés gondolata a köztudatba ke­rült. Feltette a kérdést: mit is értünk a kommunista szak­ember fogalmán? Olyan szak­embert, aki elsajátítja kora legkorszerűbb tudományos ismerteit és alkalmazni, tud­ja azokat, olyan szakembert, akinek széles körű közéleti érdeklődése van, aki csak a szocialista társadalomban tudja elképzelni az életét, aki a szocializmus ügyének szenteli alkotó tevékenységét. Szövetségi politika Ugyancsak Szentistványi Gyuláné szólott egy másik fontos témáról, a szövetségi politikáról. Mint megállapí­totta, belpolitikai életünk alapkérdése ez, mely magá­ban foglalja a különböző dol­gozó osztályok és rétegek, a párttagok és pártonkívüliek szövetségét, a párt politikája alapján. Rámutatott arra, hogy azért nevezzük ezt bel­politikai életünk alapkérdé­sének, mert csak akkor tu­dunk további, újabb eredmé­nyeket elérni gazdasági, po­litikai, kulturális és tudomá­nyos munkánkban, ha tovább erősítjük ezt a szövetséget. Pártunknak az a törekvése, hogy egységes társadalmi közszellem alakuljon ki ha­zánkban. Dr. Kiss István, profesz- szor. az egyetemi párt-végre­hajtóbizottság tagja tájékoz­tatta a pártért.’ .ezlet küldöt­teit. milyen hozzászólások, észrevételek hangzottak el az egyetemi pártszervezetek­ben a Központi Bizottság kongresszusi irányelvei illet­ve a szervezeti szabályzat- tervezet megtárgyalása so­rán. Rámutatott arra, hogy a IX. pártkongresszus óta erő­södött a párt vezető szerepe az egyetemen, megnövekedett a társadalmi szervezetek sú­lya. A taggyűlések során el­hangzott felszólalások azt bi­zonyították. hogy a párttag­ság egyetért a kongresszusi irányelvekkel, a szervezeti szabályzat-tervezettel, aktí­van, cselekvőén támogatja a párt politikáját. A pártértekezlet 83 kül­dötte egyhangú szavazással erősítette meg e megállapítá­sokat. A vita lezárása után 33 tagú pártbizottságot vá­lasztottak, mely 9 tagú vég­rehajtó bizottságot választott a sorai közül. A pártbizottság titkárának ismét dr. Tényi Jenő pro­fesszort választották meg. M.L. 340 fák a rák ősségi megállapodás Egy hónapja jelent meg a rendelet az ifjúsági takarék- betétről. Azóta 340 fiatal, il­letőleg szülő jelentkezett a baranyai OTP fiókoknál ta­karékossági megállapodás kö­tése céljából. Az ifjúsági takarékbetét a jelenlegi adatok szerint Pé­csett a legnépszerűbb, itt tartják nyilván a megye leg­több, számszerint 84 betét­tulajdonosát. Mohácson het­venhetén, Siklóson hatvan­kettőn, Villányban negy­venen írtak alá taka­rékossági megállapodást. A további sorrend: Komló 38, Pécsvárad 20, Sásd 9 és Sely- lye 7 takarékoskodó fiatallal. Az ifjúsági takarékbetét­akció iránt elsősorban az adminisztratív dolgozók ér­deklődnek, közülük kerül ki az eddigi szerződést kötöttek 35 százaléka. Harminc szá­zalékkal részesednek szám­arányukkal az ipari üzemek­ben dolgozó fiatalok, további harminc százalékkal pedig az ipari tanulók és középiskolai tanulók, s öt százalék az egyéb. Hazalátogatott a sásdi pártalapító A z éjszakát az előszobá- , ban töltötte: bármi­lyen kedvesen is fogadták Kelenék, a belső szobába nem léphetett be. Ez november 24-én volt, a Városmajor ut­cában. Amikor véget ért a megbeszélés, s kijöttek a résztvevők, mindenki meg­nézte őt, de csak egy valaki szólította meg. Azt kérdezte: mi újság vidéken? — S őazt mondta: végre mi is szeret­nénk tenni valamit. A kér­dező egészen közel hajolt hozzá, látni akarta a szemét. — Néhány nap, vagy legfel­jebb néhány <hét, s aztán te­hetnek — mondta. Másnap újra találkoztak: a Visegrádi utcában. Ekkor már tudta: Kun Bélával be­szélt, s azt is tudta, hogy mi lesz a feladata. A Kommu­nisták Magyarországi Pártja zászlót bontott. Találkozott Révaival, Korvin Ottóval, dr. Münnich-kel. Valamennyien azt kérték: időveszteség nél­kül utazzon haza, s szervez­ze meg a párt helyi csoport­ját. Kun Béla búcsúzóul hoz­zátette: ugye elég lesz két hét, Pécsi elvtárs ... ? — Es elég volt...? — Hazaérkezésem után, a negyedik napon, telefonon jelentettem: a KMP sásdi szervezete tizenöt taggal meg­kezdte a munkát... Három nappal ezelőtt érke­zett „haza” — közel ötven év után. A község kommunistái hívták meg, akik a Tanács- köztársaság félévszázados ju­bileuma időszakában buk­kantak a nyomára: Kiskun­félegyházán él, nyugdíjban, hosszú évek óta. — 1917-ben kerültem Sásd- ra: Horvátországból helyez­tek át. A MÁV-nál dolgoz­tam, forgalmi szolgálattevő voltam. Bátaszéki születésű lévén egyáltalán nem örül­tem a horvátországi „kikül­detésnek”, de hiába kérvé­nyeztem, nem hoztak haza. Aztán egy nap mégis meg­jött a papír: méghozzá szi­gorú parancs formájában. Nem értettem a dolgot. Az­tán a kollegák megmagyaráz­ták: azért visznek vissza, mert nagyon összebarátkoz­tam a h orvátokkal. A nyel­vet pár hónap alatt megta­nultam, azt hittem, ez magá­tól értetődő, de a császári és királyi ész mást diktált. A magyar ne értse a horvátot, a horvát a magyart — így könnyebb elbánni mindket­tővel ... Pécsi Mihály 23 éves vas­úti tiszt 1917. júliusában ér­kezett meg Sásdra. A főnök a helyi elöljáró figyelmébe ajánlotta az értelmes fiatal­embert, az elöljáró meg a kaszinó tagságáéba. — Uraztak, tegeztek, úgy csináltak, mintha nem tud­nák, hogy egy nincstelen ko­vács fia vagyok, a hátam mö­gött azonban összesúgtak, fintorogtak. Hogy hogy kez­dődött az én átalakulásom, nem tudnám megmondani, de mire megjött a tél, már nem a kaszinóba, hanem a sádi fiatalok fél-illegális ösz- szejöveteleire jártam. Szín­darabokat tanultunk, verse­ket mondtunk, s persze, be­szélgettünk. A vasút akkori­ban különleges hely volt: a vasutasok mindent elsőnek tudtak meg. Jöttek a vonatok, s jöttek a hírek. Először csak a háború valódi méreteiről, aztán a károkról, szenvedé­sekről, vakmerő ellenszegülé­sekről. Tizenhétben Horvát­ország hegyei között már ezrével bújkáltak a katona- szökevények ... Szikár arca még mindig fiatalos: az ember akkor esik össze, akkor öregszik meg, amikor kifogy a munkából. A község kommunistái, akik a helyi pártbizottság megalakulása alkalmából hívták meg, már sok minden­ről beszámoltak, ő azonban mindig újabb és újabb kér­déseket vet fel. Mit tudtok például Törökről... ? Török József alapító tagja volt a sásdi pártszervezetnek. S ő volt az is, aki 1919. augusztus 8-án egyszál revol­verrel benyitott a kaszinó­ba... — Pestről már megjött az összeomlás híre, mi azonban azt mondtuk: a helyünkön maradunk. Török elvtárs, a munkástanács vezetője volt, én a forradalmi törvényszék vádbiztosa. A fehérek már nyüzsögtek, listákat szerkesz­tettek. Amikor elébük áll­tunk, mégse mertek tenni semmit, így aztán megintcsak beigazolódott, amit mindig is mondtam és mondok: a magunkfajta ember, aki egy lapra tette fel életét, csak addig él, amíg le nem hajtja a fejét... Háromszázhatvanhét napig volt a börtönben. Húsz egy­néhány évig emigrációban, kezét, lábát, bordáit törték, s most mégis úgy érezzük: fiatalabb, energikusabb, mint mi vagyunk... — Itt Sásdon ismertem meg Zay Dezsőt, a vörös fő­hadnagyot. Róla miért nem írtok egyszer egy regényt...? Gróf volt, huszártiszt, majd a Tanácsköztársaság baranyai határőregységeinek parancs­noka. Egyszer egy este jön egy hírhozó: Mágocson a . papiak tele van urakkal. M! ' az istent csinálnak? — Hát, bírót meg jegyzőt választa­nak ... Ja, mondtam magam­ban, akkor oda a Dezső kell... Húsz lovassal ment el. Reggel már alig vártam. Na? — Minden rendben, mondta: amikor eljöttünk mar majd­hogynem azt kiáltozták: él­jen a proletárdiktatúra ... J71 ikomorodik: bizony ne­-Li ha keménynek kellett lenni. Az emlékek új emlé­keket idéznek fel — ötven­két év a pártban nagyon nagy idő. Ismerte Latinkát. látta Prónayt. volt szö'-ött íegvenc. funkcionárius és kétkezi munkás, látott r.ámár meg­halni embereket, g látott olyanokat, akik árulóvá let­tek. — Soha, a legnehezebb időszakban sem érezte el­esettnek magát, most azonban kimondhatatlanul boldog, emlékeznek rá. Ül a kényelmes fotelben, s mesél. Régmúlt dolgokról, s aztán a terveiről, feladatai - ról. Hetvenhat éves ... R. S.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom