Dunántúli Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-04 / 233. szám

dunantüli napló 1970. október 4. ft |/«koi tb évvel ezelőtt, Wt-bu *v tizenhét afrikai ország nyerte Tissza függetlenségét. Ezek az orszá­gok korábban főleg Franciaország gyarmatai voltak és Francia Nyugat- éa Egyenlítői-Afrika felbomlásával ke­rültek fel független államokként tér­képeinkre. Egycsapásra csaknem 12 millió négyzetkilométeres területen 11# —■120 millió ember szabadult meg az Idegen elnyomás béklyójától. Az elmúlt tíz esztendőben az évszá­zadnyi lemaradást természetesen nem lehetett felszámolni. A függetlenség el­nyerését követő napok örömteli idő­szaka után a fiatal afrikai országok­nak szembe kellett nézniök azzal a ténnyel, hogy nem rendelkeznek ele­gendő erővel még saját, meglevő gaz­dasági lehetőségeik felhasználásához sem. A gazdasági elmaradottság új lehe­tőséget teremtett a volt gyarmattartók, az imperialista hatalmak számára, hogy az afrikai országokat újfajta kötelé­kekkel vonják ellenőrzésük alá. Emel­lett azok az erők, amelyek a függet­lenség elérése érdekében korábban kö­zös táborba tömörültek, most sok he­lyen szembe kerültek egymással. Ezt a körülményt is igyekeznek a neoko- lonialista erők felhasználni. Ha végig­tekintünk Afrika tízéves történelmén, válságok és katonai puccsok követik egymást. Az elmúlt évtizedben több mint 25 katonai puccsról számollak be a krónikások a világnak ezen a ré­szén, és egy tucatnyi országban kato­nai kormány van hatalmon. Tanúbi­zonysága ez annak, hogy Afrika orszá­gaiban még közelről sem fejeződtek be azok a társadalmi folyamatok, ame­lyek a kontinens arculatának végleges kialakulását hívatottak elősegíteni. íme az 1960-ban függetlenné vált tizenhét ország az önállósulás sorrendjében: KAMERUN (KAMERUN SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG) A több mint 460 ezer négyzetkilo­méter kiterjedésű és 5,6 millió la­kosú ország 1960. január 1-én nyer­te el függetlenségét. A függetlenség elnyerése után a Brit-Észak- és Dél-Kamerun gyám­ság! területeken 1961. februáf 11— 12-én népszavazást tartottak, ezen a lakosság többsége délen a volt Francia Kamerunhoz, északon pe­dig a Nigériához való csatlakozás mellett döntött. 1961. október 1-én Dél-Kamerun Nyugat-Kamerun né­ven egyesült a volt Francia Kame­runnal, amely szövetségi köztársa­sággá alakult át. A franciák a függetlenség kiki­áltása után is megtartották befo­lyásukat az országban. TOGO (TOGÖI KÖZTÁRSASÁG) A kb.' 56,6 ezer négyzetkilométe­res ország területén 1,8 millió em­ber él. A második világháború után ENSZ gyámságként a Francia Unió társterülete volt, majd 1956-ban az Unió keretein belül autonóm köz­társaság lett. 1958-ban az ENSZ felügyelete alatt választásokat tar­tottak az országban és ennek nyo­mán nyerte el Togó I960, április 27-én alkotmányjogi függetlensé­gét. Az önállóságot követően elmé­lyültek a belső ellentétek, é* ez 1963-ban katonai puccshoz vezetett. A hadsereg tisztjei meggyilkolták Sylvanus Olympio elnököt, s a he­lyébe lépő Nicolas Grunitzky fel­oszlatta a nemzetgyűlést, felfüg­gesztette az alkotmányt, majd szer­ződést kötött Franciaországgal, amelynek értelmében Togó védel­mét francia fegyveres erők vették át. Grunitzkyt 1967. január 12-én sikerült eltávolítani az ország élé­ről. A hatalmat Eyadema vezérkari főnök vette át, aki az eddigi kül­politika folytatása mellett szállt síkra. MALI (MALI KÖZTÁRSASÁG) A „mali” — víziló — az erő és hatalom jelképe Nyugat-Afrikában, s az egykori Francia Szudán azért vette fel ezt a nevet, hogy vállalja az egykor területén virágzó Mali Birodalom örökösének szerepét. A kb. 1,2 millió négyzetkilométer ki­terjedésű és 4,8 millió lakosú or­szág 1958-ban, amikor Francia Nyu- gat-Afrika felbomlott, Francia Szudán — Szudáni Köztársaság né­ven — a Francia Közösség autonóm tagállama lett. 1959. január 17-én az első miniszterelnök, Modibo Kei- ta javaslatára Szudán, Szenegál, Felső-Volta és Elefántcsontpart részvételével megalakult a Mali Államszövetség. A Szudáni Köztársaság még az államszövetség idején, 1960. január 20-án elnyerte az államjogi függet­lenséget, a Mali Köztársaság nevet azonban csak szeptember 22-én vet­te fel. Az ország az önálló fejlődés út­jára lépett, de a francia neokolo- nialisták ezt nem nézték tétlenül. Mesterkedésük nyomán 1968. no­vember 19-én a hadsereg puccsot 'áhított végre, s Modibo Keita elnö- öt eltávolították az ország éléről. SZENEGÁL (SZENEGÁL KÖZTÁRSASÁG) A kb. 107 ezer négyzetkilométer "'a'Nd'sű és 3,7 millió lakosú or- Fitr. iaország egyik legrégeb- gyar.-m ' .1 volt Nyugat-Afriká- 1960. június 21-én a Mali Ál- •. .'ószövetség tagjaként, a Francia Közösség. keretében nyerte el alket­mányjogi függetlenségét, de: az or­szág szeparatista vezetői francia ka­tonatisztek támogatásával már ugyanezen év augusztus 20-án vég­rehajtották a kiválást a Mali Ál­lamszövetségből. 1962. december 17-én letartóztatták, 1963. május 13-án hamis vád alapján életfogy­tiglani börtönre ítélték Mamadou Dia miniszterelnököt, aki a nem kapitalista fejlődés híveként gyö­keres társadalmi reformokat köve­telt. 1966. január 18-án az ország vezetői katonai egyezményt kötöt­tek Franciaországgal, s ezzel ismét alárendelték Szenegált a francia neokolonializmus érdekeinek. MADAGASZKÁR (MALGAS KÖZTÁRSASÁG) Madagaszkár földünk egyik leg­nagyobb szigete, mintegy 400 kilo­méterre fekszik az afrikai konti­nenstől. A megismétlődő vérontások és a francia katonai fölény hosszú idő­re visszavetették a sziget lakossá­gának (587 000 négyzetkilométeren 6,5 millióan élnek) függetlenségi mozgalmát. Az első politikai tö­megpárt is csak a második világ­háború után, 1946-ban alakult meg. A franciák az 1947 márciusában fellángolt nemzeti mozgalmat vér- befojtották és 80 000 szabadsághar­cost gyilkoltak meg. A független­ségi törekvéseknek azonban nem tudtak gátat emelni. 1958 októbe­rében Madagszkár a Francia Kö­zösség keretében autonóm köztár­saság, 1960. június 26-án pedig Malgas Köztársaság néven függet­len állam lett. Később azonban két­oldalú védelmi egyezményt kötöt­tek Franciaországgal és ez tovább­ra is lehetővé teszi a volt gyarma­tosítók beavatkozását az ország éle­tébe. KONGÓ (KONGÓI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG) A hatalmas, Európa csaknem egy­negyedének megfelelő területen (az ország területe 2 345 000 négyzet- kilométer, lakóinak száma 16,7 mil­lió) a második világháború után indult meg a függetlenségi mozga­lom és az ötvenes évek végén érte el tetőpontját. 1959 áprilisában a kongói politikai pártok kongresz- szusa követelte az ország mielőbbi függetlenségét, amit 1960. június 30-án Patrice Emery Lumumba ve­zetésével ki is kiáltottak. 1960. július 8-án a belga csapa­tok intervenciót hajtottak végre a fiatal köztársaság ellen, Katanga pedig a monopóliumok zsoldjában álló Csőmbe vezetésével elszakadt az anyaországtól és szembefordult Lumumba központi kormányával. 1960. szeptember 14-én Mobutu, a vezérkari főnök vette át a hatal­mat. Lumumbát és társait letartóz­tatták, majd 1961 januárjában Csombéák meggyilkolták őket Et­től kezdve Kongó Afrika egyik leg- labilisabb pontjává vált. A politi­kai harc gyakori kormányváltozá­sok és felkelések formájában lán­golt fel újra és újra. Az 1965. no­vember 25-i katonai puccs után né­mileg konszolidálódott a helyset Mobota igyekeeett- a Wweg* na­cionalista és. antiimperialista beál­lítottságára támaszkodni és az or­szág külpolitikai kapcsolatait is ki­szélesíteni. Noha Mobutu politiká­ja lényegében sok vonatkozásban á nemzeti függetlenség erősítését szolgálja, távolról sem mentes az ellentmondásoktól. SZOMÁLIA (SZOMÁLIÁI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG) Az egykori Brit Szomáliföld és Olasz Szomália területének egye­sítése révén jött létre 1960-ban a 637,6 ezer négyzetkilométer kiter­jedésű és 2,7 millió lakosú Szomá­lia. Az ENSZ határozata értelmé­ben Olaszország 1960 végéig köte­les volt átadni minden hatalmat a helyi szomáli hatóságoknak. Ennek előkészítését szolgálták az 1956 februárjában megtartott választá­sok. 1959-ben Brit Szomáliföldön is választásokat tartottak, majd 1960- ban az alkotmányjogi függetlenség elnyerése után az ország törvény­hozó testületé a független Szomá­liához való csatlakozás mellett dön­tött. így az 1960. július 1-én kiki­áltott Szórnál! Köztársaság a koráb­bi olasz és brit területeket egy­aránt magában foglalja. 1969 októ­berében Szomáliában katonai pucs- csot hajtottak végre. Ezt követően az ország nevét Szomáliái Demok­ratikus Köztársaságra változtatták. DAHOMEY (DAHOMEY KÖZTÁRSASÁG) Dahomey 1960. augusztus 1-én nyerte el alkotmányjogi független­ségét. Az ország 112,6 ezer négy­zetkilométer kiterjedésű területén ma 2,6 millió ember él. Független­ségét az 1958. december 4-én beje­lentett intézkedések előzték meg, amikor is az ország a Francia Kö­zösség keretén belül önkormányza­tot kapott. A függetlenség elnyerése után Dahomeyben is hamarosan kiéle­ződött a belpolitikai helyzet. Pucs- csok következtek, amelyek során 1963. október 28-án megdőlt a fran­ciabarát Hubert Maga elnök ural­ma. A kormányon belüli viszályok azonban nem simultak el. A foko­zódó gazdasági bajok elégedetlen­séget szültek, s ezt kihasználva Soglo tábornok, 1965. december 22- én katonai puccsal átvette a hatal­mat, felfüggesztette az alkotmányt, feloszlatta a parlamentet és betil­totta a pártokat. 1967 decemberé­ben úiabb államcsíny zajlott le, az államfő Alphonse Alley lett, de je­lentősebb változást ez sem hozott. NIGER (NIGER KÖZTÁRSASÁG) A csaknem 1,2 millió négyzetki­lométer kiterjedésű ország (lakói­nak száma: 3,6 millió) még az öt­venes évek közepén is a Francia Nyugat-Afrika főkormányzóság ré­sze volt. 1958. december 18-án a fő­kormányzóság felbomlása után, a Francia Közösség tagállamaként alakult meg aztán az autonom Ni­ger Köztársaság. 1959 áprilisában Dahomey-el, Elefántcsontparttal és Felső-Voltéval együtt megalakította a kül- és belpolitika összehangolá­sát célzó Afrikai Antantot. Niger ■MbésM MggHftenaégét M®. augusztus 3-án nyerte el. Bár az or­szág nem tagja a Francia Közösség­nek, vezetői támogatják a francia neokolonialista politikát. FELSŐ-VOLTA (FELSŐ-VOLTA KÖZTÁRSASÁG) A kb. 274 ezer négyzetkilométer kiterjedésű, 5,2 millió lakosú or­szág 1960. augusztus 5-én nyerte el függetlenségét. Lényegében ezt ké­szítette elő két évvel korábban az a döntés, amelynek alapján Felső- Volta már akkor a Francia Közös­ség keretén belül önkormányzatot kapott. Maurice Yameogo vezette első kormányát azonban a korrup­ció, a bércsökkentés és az adóeme­lések miatt kirobbant tömegmoz­galom elsöpörte és a hadsereg vet­te át a hatalmat 1966. január 4- től, Sangoule Lamizana tábornok vezetésével megindult egy lassú, haladó irányú politikai és gazdasá­gi fejlődés. A külpolitikában a fő francia orientáció mellett, Malival jó viszonyt építettek ki és 1967 februárjában a Szovjetunióval is felvették a diplomáciai kapcsola­tot. Ez a fejlődési irány nem tet­szett a régi elnök híveinek és ele­fántcsontparti támogatással 1967 szeptemberében meg akarták buk­tatni Lamizanát, de az összeeskü­vést leleplezték. ELEFÁNTCSONTPART (ELEFÁNTCSONTPART KÖZTÁRSASÁG) A Francia Nyugat-Afrika főkor­mányzóság felbomlását követően a Francia Közösség tagállamaként 1958. december 4-én megalakult az autonom Elefántcsontpart Köztár­saság, amely azután 1960. augusz­tus 7-én elnyerte függetlenségét a Francia Közösség keretében. Terü­lete 322,4 ezer négyzetkilométer, la­kóinak száma 4,1 millió volt 1968- ban. A függetlenség kikiáltását köve­tően 1961. április 24-én azonban szoros politikai, gazdasági és kato­nai együttműködésről szóló egyez­ményt kötöttek Franciaországgal. Ennek tulajdonítható, hogy 1963- ban és 1964-ben kíméletlenül el­nyomták az országban a haladó erőket és segítették a progresszív afrikai államok elleni aknamun­kát. CSÁD (CSÄD KÖZTÁRSASÁG) A rendkívül ritkán lakott Csád Köztársaság — 1,3 millió négyzet- kilométeren mindössze 3,5 millió lakos él — Elefántcsontparthoz ha­sonlóan a Francia Egyenlítői-Afrika főkormányzóság felbomlása után, 1958. november 28-án lett a Fran­cia Közösség tagállama. Alkot­mányjogi függetlenségét 1960. au­gusztus 11-én nyerte el, de ez a belső problémákat nem oldotta meg. 1965-től spontán módon ter­jedő felkelés indult az országban. 1966-ban Szudánban megalakult a Csád Nemzeti Felszabadító Front. 1968-ban jelentős területek kerül­tek a felkelők ellenőrzése alá. KÖZÉP-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁG A közép-afrikai fennsíkon elte- NH6 «*M> cser négyzetkilométer kiterjedésű és 1,5 millió lakosú or­szág 1960. augusztus 13-án vált a Francia Közösség alkotmányjogi-; lag független államává. A fiatal köztársaság helyzetét rendkívül megnehezítette, hogy a nemzeti mozgalom elismert vezetője — Barthélemy Boganda — közvetle­nül a függetlenség kikiáltását meg­előzően, máig is tisztázatlan körül­mények között repülőszerencsétlea- ség áldozata lett. A hatalom a fran­cia neokolonialistákat kiszolgáló erők kezébe került. 1966. január 1- én a hadsereg Jean Bedal Bokassa vezetésével megdöntötte az addigi kormányt. Az új állam- és kor­mányfő Bokassa lett, aki kijelen­tette, hogy fő feladatának a hazai burzsoázia bűnéből kialakult igaz­ságtalan társadalmi viszonyok fel­számolását tekinti. KONGÖ (KONGÓI NÉPI KÖZTÁRSASÁG) A csaknem egymillió lakosú és hazánknál kb. három és félszer na­gyobb ország 1958-ban, a Francia Egyenlítői Afrika felbomlása után Kongó Köztársaság néven vált a Francia Közösség tagállamává, 1960. augusztus 15-én kikiáltották a független köztársaságot, de a fran­ciák meghatározó befolyása csak három évvel később, a Fulbert Youlou abbé uralmát megdöntő 1963. augusztus 15-i tömegmozga­lom után ért véget. Youlou elűzés« után Alphonse Massemba-Débat alakított kormányt. 1968. május 13-án jobboldali zsoldosok kísérle­tet tettek Massemba-Debat kormá­nyának megdöntésére, majd az au­gusztus 1-én kirobbant politikai válság azzal végződött, hogy Mas­semba-Debat helyébe Alfred Raul lépett. Az ország 1969 decemberé­ben felvette a Kongói Népi Köz­társaság nevet Az 1970. január 3- án életbe lépett új alkotmány sze­rint az államhatalom helyi szervei a népi tanácsok. Az államtanács elnöke Marien Ngouabi. A kor­mányzópárt a Kongói Dolgozók Pártja. GABON (GABON KÖZTÁRSASÁG) Az 1950-es évek végén felbom­lott Francia Egyenlítői-Afrika fő­kormányzóság helyén alakult álla­mok között Gabon a legkisebb. Csaknem 268 ezer négyzetkilomé­teres területén mindössze 500 ezer lakos él. 1960. augusztus 17-én vált függetlenné a Francia Közösség keretében. A függetlenség után hatalomra került Gabon! Demokratikus Tömé a reakció és a francia monopóliu­mok érdekeit szolgálta. Ezt a hely­zetet akarta a nemzeti erőkre tá­maszkodva megszüntetni a hadse­reg. Ezért 1964 februárjában kato­nai puccsot hajtottak végre, Leon M’bá elnök lemondott, és ideigle­nes kormány alakult. A franciák erre fegyveresen közbeavatkoztak és Leon M’bát visszaültették az el­nöki székbe. MAURITANIA (MAURITANIA ISZLÁM * KÖZTÁRSASÁG) A kb. 1,1 millió négyzetkilomé­teres, 1,2 millió lakosú ország Fran­cia Nyugat-Afrika felbomlása után, 1958-ban kapott önkormányzatot, majd 1960. november 28-án elnyerte függetlenségét A francia csapatok azonban az országban maradtak. Jelenleg a köztársaság elsősorban gazdasági téren szorosan együttmű­ködik Franciaországgal, de az utób­bi időben közeledett a radikális függetlenségi politikát folytató af­rikai államokhoz. NIGÉRIA (NIGÉRIA SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG) A hazánknál kb. tízszerte na­gyobb és csaknem 63 millió lakosú Nigéria 1960. október 1-én kapta meg függetlenségét a Brit Nemzet­közösség keretén belül, A köztársaságot azonban csak 1963 októberében kiáltották ki. A nyugati tartományban 1964. októ­ber 11-én választási csalások miatt polgárháborús állapotok alakultak ki. I960. január 15-én fiatal katona­tisztek antifeudális felkelést rob­bantottak ki, de végül Is Ironsi tá­bornok, a hadsereg főparancsnoka ragadta magához a hatalmat. Meg­szüntette a szövetségi államrend­szert. Uralmának Gowon, a hadse­reg vezérkari főnöke vetett véget, aki katonai puccsal átvette a hatal­mat és visszaállította a szövetségi államrendszert. 1967. május 30-án Nigéria keleti tartományának vezetői Biafra né­ven független köztársaságot hoztak létre. Súlyos fegyveres harcok kez­dődtek a központi kormány csapa­tai és a biafra: egységek között, amelyek különféle neokolonialista erők támogatásával több mint két és fél évre szólóan pusztító polgár- háborúba taszították az országot, amely csak 1970. január 13-án ért A függetlenség tíz éve Fekete-Afr i ká ban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom