Dunántúli Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-04 / 233. szám
6 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1970. október 4. A Színház előtere első formájában. A Pécsi Nemzeti Színház fennállásának 75. évfordulóját ünnepeljük. Pécs színészete és színháztörténete igen jelentős helyet foglal el művelődéstörténetünkben, és szerves részként illeszkedik be a hazai színjátszásba. Az elsárgult lapokból azok a harcok elevenednek meg előttünk, amelyek tele voltak romantikával, küzdelemmel, dicsőséggel. Pécs városának, a magyar kultúrának a színjátszás egyik legvirágzóbb ága volt. 1821-ben a Székesfehérvári Nemzeti Színjátszó Társaság kereste fel városunkat. Ekkor szerepelt Pécsett először Déryné, Széppataki Róza. Az első színlap — amely helyi jellegű — 1821. december 13-i eseményekről tudósít: „Pétsen 2-ik Szám Ma Tsütörtökön De- czember 13-ik napján 1821. A Székes Fehérvári Nemzeti Színjátszó Társaság által előadaiik Az Igazság Jutalma. Érzékeny játék 5 Felvonásban’’ Hol játszott ebben az időben a magyar színtársulat? Mivel városunk ekkor túlnyomóan németajkú — ezért jobban kedvelték a német színtársulatokai; — így a magyar színészek eleinte a mai Jókai téri „Elefán- tos házban”, később a Kossuth L. u. 15-ös számú házban, az ún. Hattyú Házban kaptak helyet. Majd amikor 1840-ben felépült a ..Városi színház” — a mai Nádor szálloda helyén — itt ütik fel tanyájukat, de csak nagyon rövid időre. A Nemzeti Színház felépítésének terve még a Városi Színház bezárása előtt merült fel. A Pécs című lap 1884. február 9-i számában „Építsünk színházat!” címmel egy igen éleshangú cikk jelent meg: „Építsünk színházat, ékeset a nyelv és a műveltség eszméjének. Építsük fel a színházat. nehogy a késő kor vádoljon minket mulasztásainkért. Vegye kezébe az ügyet a város, a megye, amelynek büszkesége lesz az új színház ... Válasszanak egy állandó bizottságot, amelynek feladata csak egy legyen, a színház ügye". A színügyi bizottságot meg is alakították, ide tartoztak Bolgár Kálmán, Blaukom Antal. Fösster Béla, Fekete Miklós, Schneider István, Tilly Alajos és Piacsek Gyula. Emellett póttagként beválasztották dr. Mendl Lajost, Pap Józsefet, Kis Józsefet, Littke Józsefet és Lili Jánost. A közgyűlés megbízta a színügyi bizottságot, hogy a színház helyének kijelölésével kapcsolatban tegyen javaslatot. A színügyi bizottság az új színház helyeként a Mailáth-teret jelölte ki. Ugyanis a Mailáth-téren volt az Irgalmas rendnek a saját tulajdonát képező hatalmas bazárépülete, s a színügyi bizottságnak ennek az épületnek átalakításával voltak tervei. A színügyi bizottság megtette a javaslatot a közgyűlésnek. A közgyűlés függőben tartotta ezt az ügyet, míg a tanács az Irgalmas rénddel nem tárgyal. A tárgyalást hamarosan megkezdte, de ezek nem vezettek eredményre. Ennek több oka is volt. Az egyik ok az volt, hogy a szerzetes rend nem volt hajlandó az egész épületet átadni a városnak. 1887 végétől a közgyűlésen napirenden van a színház ügye, s ezzel összefüggően a színház vitája is. 1887. október 22-én megtartott közgyűlésen is arról vitáztak, hogy új színház legyen-e Pécsett, vagy maradjon a régi Nézzük meg ezt a vita tükrében, mert ebből láthatjuk, milyen sokáig vajúdott a fölépítendő színház. Elsőnek dr. Dämpf Sándor szólalt fel, mert nem helyeselte, hogy a régi színházat vegyék meg. mert azt akárhogy is alakítják át, a régi színház tűzveszélyessége mindenhogyan fennáll. Bánffhy a javaslat mellett szólt. Azt javasolta, hogy a régi színházat vegyék meg, mert a tanácsnak nincs annyi pénze, hogy újat építhessen. Rámutatott a zenekar hiányára is. Piacsek beszédében azt emelte ki, hogy ha a régi színházat a miniszteri rendelet szerint átalakítják, akkor az egészet balomra leimt dönteni. Fekete Mihály hossza'an fejtegette a régi színház megvételének hátrányait, ha az átalakítási javaslatot el is fogadnák, úgy legalább 3 évre lenne még szükség, amíg a régi színházba bemehetnének, de avyr,j. is + marad. A régi színház nem felel meg a város méltóságának. Ez a közgyűlés avval zárult be, hogy a régi színház ellen szavaztak és így 22:21 arányban elvetették a régi színház ügyét. Az 1888. évi közgyűlés nagyot lendített az új színház ügyén. A közgyűlés kimondta, hogy a Nemzeti Színházat fel kell építeni, és erre a célra külön áldozatot is hozott. „Miután a város anyagi lehetőségei nagyobb áldozat meghozatalát nem engedi, így felkéretik Baranya megye nemes közönsége, hogy egy díszesebb színház felépítéséhez áldozatkészségével hozzájárulni, s e szép cél mielőbbi megvalósítását előmozdítani szíveskedjék. Megbízatik a színügyi bizottság, hogy a társadalmi segély igénybevételére a városközönség nevében az adományok gyűjtését keresztülvinni szíveskedjék, s ennek eredményét ide jelentse be”. 1888 őszén egy felmerülő terv szerint a városi tanács a színház helyét az akkori tornacsarnok (Dischka Győző u.) melletti téren jelölte ki. Egyúttal megbízta Pártos Gyula pesti építészt, hogy az új színház tervét dolgozza ki. A terv szerint a színház 50 ezer forintba kerülne, s ez a színház a tanács szerint megfelel majd a kívánalmaknak. Ezeket a híreket természetesen a kritika kétséggel fogadta, mert 50 ezer forintért először is kicsi színházat kapnánk, szűk színpaddal, kis nézőtérrel, s kevés számú befogadóképességgel, ami miatt az igazgató a helyárakat állandóan emelné. S másodszor 50 ezer forintért egy dísztelen színház épülne, amely külsejére nézve sem felelne meg. Ezt a tervet elodázták, de ehhez sok köze volt a kritikának is, mert a színházépítés ügyében a sajtó képviselői mindig ott voltak. Az 1888. december 5-i ülésen is jelen voltak, ahol a színügyi bizottság ugyancsak a színház ügyét tárgyalta. Ezen az ülésen kimondták: „Tessék a városnak megépíteni a színházat, s majd ami még hozzá kell, azt mi összeteremtjük társadalmi úton. Hanem az első lépést tegye meg a város, csak azután lépünk mi is egyet. Tiltakozunk az ellen is, hogy egy 50—60 ezer forintos színház építését ne intézzék csak úgy el, hogy nesztek, itt van egy színház, egy viskó, nektek ez is elég”. A színház felépítésének ügye csiga módjára haladt előre. 1888. december 13-i választmányi ülésen, amelynek 17 tagja volt jelen, Kardos Kálmán főispán ismertette a színügyi bizottság beadványát, amely szerint a színházat bármi áron is, de fel kell építeni. A választmány véleménye a kérdésben megoszlott. Az ügyhöz először Jeszenszky Ferenc alispán szólott hozzá, s kijelentette, hogy ha a város a színház építését elhatározta, hajtsa is végre. Bubreg Antal szerint a város kötelessége a színház felépítése. Mivel a város nem tud költséges színházat építeni, építsen tehát 50 ezer forintból. Papp József azt javasolta, hogy az új színház ügyét vigyék a közgyűlés elé, mert nem hinné el, hogy ha az ügy majd oda kerülne, a közgyűlés ne tenne érte valamit. L átható, hogy a választmányi ülésen sem alakult egységes álláspont ki. Az egyik része arra hivatkozott, hogy a színház felépítése a város kötelessége, a másik része társadalmi megoldást keresett. Egy kisebb hányada viszont részvények útján akart építkezni. Olyan vélemény is volt, amely a két javaslat összetársításából született, adjon a város amennyit tud, a közönség is amennyit tud. Talán még ez volt a legjobb megoldás. S nézzük mi volt a helyi lapok véleménye: „Mi bízunk a közgyűlésben, hogy megszavazza azt a 80—100 ezer forintot az új színházra, majd megindul az adakozás a közönség között is. S mindenki a tehetsége szerint ad majd a színházalap javára. Fel tudjuk építeni, ehhez csak hazafiság kell és akarat”. A színházépítés terve a választmányi határozat után a közgyűlés elé került. S ha eddig nem alakult ki egységes vélemény, úgy ettől a közgyűléstől sem várhattak semmit. A hosszas vita után az a látszat uralkodott, mintha a színház ügyét le akarnák venni a napirendről. Ez a közgyűlés nem volt más, mint a javaslatok megszületésének és elejtésének ülése. 1889. január 10-én volt a színügyi bizottság rendkívüli közgyűlése, amelyet Kardos Kálmán főispán hívott össze, hogy az előbb említett városi közgyűlési jegyzőkönyv tartalmát ismertesse. (50 ezer forint, -f telek, + társadalmi gyűjtés). Ezen az ülésen megválasztották a színügyi végrehajtó bizottságot, amely Krasznay Mihály elnöklete alatt Bubreg Antal, Schneider István, Bolgár Kálmán, Papp József, Höpler Antal, Grünhut Ignác és Majorosi Imre tagokból állt. Ennek a bizottságnak az volt a feladata, hogy a társadalmi gyűjtést vezesse. Megalakulásuk után azonnal hozzáláttak munkájukhoz. A gyűjtés eredményessége érdekében felosztották maguk között a várost kerületekre. tltrÓVT’rl. f)C7orirf hr^crrr r> hol végezte. Majorosi Imre megszerkesztette a gyűjtőiveket, s a felhívás szövegét a falragaszokon közölték. Amikor a gyűjtést megindították, a lakosság örömmel vett részt ebben az akcióban. Ennek a szépen megindult mozgalomnak feltétlenül szégyenfoltját jelentette az a tény, midőn a pécsi káptalan kijelentette, hogy erre a célra nem adakozik. A kibocsátott gyűjtőíveket tömegesen írták alá, s ez azt bizonyította, hogy a lakosság szívügyének tekintette a felépülendő színházat. 20 gyűjtőíven 7370 forint szerepelt. (A megyétől 50 ezer forintot helyeztek kilátásba.) I lyen formában az új színház ügye diadallal haladt előre. Üj helyként a régi katonai kórház telkét jelölték ki. Abban a reményben, hogy a gyűjtés segítségével felépül majd a színház, 1890 tavaszán pályázatot hirdettek. A pályázat határidejét 1890. június 15-i dátummal állapították meg. A határidő betartásával a színügyi bizottsághoz hét pályamunka érkezett be a kővetkező jeligével: 1. Praesens imperfectum 2. Pártos és Lechner Ödön nyílt terve 3. Körjellel ellátott tervezet 4. S. L. jelzésű 5. Szibray Károly nyílt terve 8. Pro pátria 7. Próba jeligéjű. A színügyi bizottság 1890. szeptember 13-i ülésében felkérte a pécsi állandó építészeti hivatal elnökét, Kierstein építészt és Cziegler Győző budapesti mérnököt, hogy a beérkezett pályamunkát bírálják meg. A színügyi bizottság a beérkezett pályamunkák közül az S. L. jeligével ellátott pályázatot tartotta érdemesnek a közgyűlés elé vinni, s ezért a pályamunkáért 300 forint pályadíjat szavazott rr Az S. L. jelzésű pályamunka szerint a ...urház a színpadi berendezés nélkül körülbelül 300—320 ezer forintba kerülne. A földszinten 245 ülő, 200 állóhely, 18 földszinti, 18 emeleti páholy (egy-egy 4 személyre), emeleti erkélyen 72, a karzaton 200 ülőhely és 300 személyre állóhely lenne. Pártos és Lechner terve is jónak ígérkezett, csak az előbbivel szemben hátrányban volt. A pályamunkák bezérkezése után az S. L. jelzésű levelet bontották fel, amiből kiderült, hogy a pályamunkát Steinhardt Antal és Láng Adolf budapesti műépítészek tervezték és ezért a bizottság köszönetét szavazott meg. A pályamunkákról először az Országos Mérnökegyesület döntött, csak azután kerülhetett a közgyűlés elé. A közgyűlés Steinhardt és Láng pályamunkáját elfogadta: „A beérkezett terv közül a bírálati jegyzőkönyv szerint csakis az S. L. betűkkel jelzett tervezet találtatott a pályázati programhoz egészben megfelelőnek, t ennek folytán a pályázatképesnek, amiért is ezen különben is abszolút színbeccsel bíró sikerült munka szerzőjének a pályázati hirdetmény szerint első díjat tevő 300 forintot kiadatni határoztatván, ezen összeg a jeligés levél felbontása mellett kitűnt szerzőknek Steinhardt és Láng budapesti műépítészeknek a színház alapból ki is szolgáltatott... Mivel azonban Pártos és Lechner budapesti műépítészek által készített „P” betűvel jelölt nyílt, tehát szabálytalanul beadott pályaterv a bírálati jegyzőkönyv szerint oly előnyökkel bírt, hogy a színügyi bizottság a 11. pályadíjjal egyenlő 200 forintért ezt a város részére megvenni elhatároztatván." 1892. április 9-én Steinhardt lejött Péeare, hogy a nyertes pályadíja ügyében a mérnöki hivatallal beszéljen. Ez alkalommal megbízták őt, hogy pályatervét részletesen dolgozza ki. Erre két hónap határidőt engedélyeztek. Steinhardt- és Láng-cég a jó építész hírében állott. Még Szegedre is leutaztak, hogy ott tanulmányozzák a színház épületét. A színigazgató akkor ott Somogyi Károly volt, aki szívesen kalauzolta és megmutatta a helyiségeket, megadta a szükséges felvilágosítást, s felhívta a figyelmet a szegedi színház építési hibáira is. 1893 tavaszán a színügyi bizottság hozzákezdett a költségvetési tervek elkészítéséhez. Gondoskodtak a tűzkár elleni bizto- tásról, elhatározták, hogy a színpadot vasfüggönyei látják el, megtervezték egy esetleges tűz esetén a színpad záporkészülékének tervét. Ezen az ülésen tárgyalták meg első ízben, vázlatosan a költségek fedezetét is. A színügyi bizottság és a közgyűlés tudomásul vette a költségek tervezetét, s azt mindenben helyesnek találta, elhatározta, hogy a színházat mielőbb felépíti: 1893 májusában a közgyűlés által elfogadott terveket és költségvetést a minisztérium is jóváhagyta. így a városi tanács a színügyi bizottsággal egyetértve, elrendelték az építkezések megkezdését. A régi katonai kórház épületét május elején lebontották. Így az építkezéshez 1893. június 3-án hozzáfogtak. Arról nincs tudomásunk, hogy a színház alapozási munkálataikor volt-e alapkő letétel vagy sem, mindenesetre egy korabeli lan ezt na svon sérel„Valóban morális mulasztást követne el a tanács és a színügyi bizottság, ha ezt a szép szokást az új színház építésénél mellőzné.” Az építkezések vezetésével Steinhardt Antalt és Láng Adolfot bízták meg, és ők az itteni munkálatok vezetésével Mucz- hardt Géza városi főmérnököt. Az alapozási munkálatok hat hetet vettek igénybe. A munka olyan gyors ütemben folyt, hogy a színház ez év decemberében már tető alá is került. Ekkor volt (december 9-én) a bokréta ünnepély, amely alkalommal a falakat virágokkal díszítették. A színügyi bizottság állandóan figyelemmel kísérte az építkezés menetét. Az építkezési munkálatok 1893 májusában eléggé vontatottan haladtak, mert Ruprecht Testvérek a vasmunkák vállalkozója a szállítási kötelezettségének nem tett eleget, pedig a vastartókat és az állványokat még június 20-án rendelték meg. Így a bizottság felszólította, hogy amennyiben az összes megrendelt vasállványokat augusztus 14-ig bezárólag nem szállítaná le, úgy ez esetben ellene fegyelmit indítanak. Csonka István az ácsmunkák vállalkozója arra kérte az építési bizottságot, hogy a tetőszerkezetben szükséges hosszú fákat ne ácsolt, hanem fűrészelt gerendákból készíthesse. A színház színpada a tervezettnek megfelelően épült. (Átalakítási munkálatokat csak a húszas években eszközölnek.) Az előszínpad minden helyről látható, mélysége 11—26 méter, szélessége 9, közepe 18 méter. A pótszínpad szélessége 7 méter, mélysége 5,50 méter. A színpad ebben a felépítésben nagyon kicsi volt. A színházépítési jegyzőkönyv adataiból megtudhatjuk azt is, hogy a bizottság egy év után megvizsgálta a munkálatokat, és az alábbiakat találta kifogástalan állapotban: lakatos, asztalos, kőfaragó, márvány, gránit-terazzó munkák, mázolás és szobafestés, üveges, linóleumi, villanyvilágításl és színpadi munkák. Az építési bizottság hibát talált a következő munkákban és ezért felszólította a vállalkozókat, hogy sürgősen javítsák ki: „Piacsek Károly kőfaragó munkájában az egyik kő hibásan volt faragva. Hoffmann Károlynak meg kellett javítani a főbejárati ajtót A földszinti állóhelyek vaskorlátja gyengének bizonyult. A vasfüggönyt szabályozó légütközők nem működtek." A színház építésének befejeztével gondoskodtak a tűzkár elleni biztosításról is. Igv a felépítendő színházat 5 és negyedévre 250 000 forintra biztosították 200 előadás erejéig (a Trieszti és az Adriai Biztosító Társaság ajánlatát fogadták el). A színházépületnek 1894. szeptember 15- lg teljes pompában kellett volna állni, de ez a technikai okok miatt megkésett, és így csak egy év múlva áldozhattak benne Thália papnői. A felépült színház három részből állt. Az előcsarnokból és az ehhez tartozó folyosókból és helyiségekből. Az előcsarnokból 5 folyosó vezetett a nézőtérre. A középső folyosó a földszinti ülőhelyekhez, páholyokhoz és erkélyekhez vezetett. Ettől kétoldalt külön-külön lépcsőn lehetett az emeleti zártszékekhez és a karzat állóhelyeihez feljutnL A két legszélső fo- v lyosó kivezető út volt a földszinti ülőhelyektől. Az előadás után (esetleg tűz esetén), a földszintnek a színpad felé eső részén két kijárón hagyhatta el a színházat a közönség. A megnyitáskor kb. 11SÜ személy volt a színház befogadóképessége. A felépítéskor a színház berendezéséhez tartozott: 232 db földszinti zártszék, 37 erkélyülés, 216 karzati ülés, 42 páholy (egy páholyban volt két szék, egy ülőke, 1 pad és két zsámoly, valamint egy ruhafogas. A színpad és mellékhelyisége a legössze- szorítottabb része volt az épületnek. Amilyen bőséggel pazarolták a helyet az előcsarnokra, úgy vonták ti azt a színpadtól és a nézőtértől. Külön szerencsének számított az, hogy a telek lefelé lejtős volt, s így a földszinttől levezető egy emelet mélységben is kaphattak nappali világítást anélkül, hogy a földbe kellett volna ásniuk. Két álló szoboralak és egy szoborcsoport, valamint három mellszobor ékeskedik a bejárat fölött. A mellszobor Katona Józsefet, Szigligeti Edét és Csild Gergelyt ábrázolja. A színház nézőterének nincs kupolás mennyezete. A megnyitáskor középen 12 ívlámpa díszítette a mennyezetet A karzati állóhely magasabb volt mint a nézőtér mennyezete. Kapuját 1895. október 5-én nyitotta meg, ekkor Somogyi Károly tartotta ünnepi előadását A Nemzeti Színház ünnepi bemutatója a kővetkező volt: 1. Serly Lajos: Nyitány 2. Várady Antal: Ébredés című pro- lógját előadta a színtársulat személyzete í. Huber Károly: Fohász. Előadta a pécsi dalárda 4. Dálnoki Lajos: Harag cimá dramolett S. Verő György: Szultán című effyfelvonásos operett. S omogyi Károly színtársulati vezetése már a századforduló idejére esik, amikor a kapitalizmus romboló ereje a művészetbe is behatolva, lealacsonyítja azok értékét, szépségét. 1945 után a pécsi színház elsőként állt talpra. Megnőtt a színházlátogatók tábora, jelenleg is Igazi művészi munkával biztosítják kulturális igényünk emelkedését. PÄLT GÄBOH 75 év
