Dunántúli Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-28 / 253. szám

1970. október 38. dunantoli napló Egy szobára való ajándék a 14 lánynak Hétfőn délelőtt a terehegyi lovasiskola bemutatóját te­kintették meg a légikisasz- szonyok, némelyik még a lo­vaglást is megkockáztatta, de véleményük szerint biztonsá­gosabb az utasszállítógép fe­délzete ... A „légköri” vi­szonyokra viszont egyáltalán nem panaszkodhattak a sik­lósi termelőszövetkezet má- riagyűdi pincéjében, bár a hölgyek éppen csak ízlelget­ték a borokat. Viszont sok­féléből ízlelgettek ... Magya­ros ebéd a borozóban, este a Napsugár szállóban vacso­ra... És mindennek ellenére kedden, a vetélkedő utolsó és egyben legnehezebb nap­ján, korán keltek a lányok. Azért a legnehezebb, mert amit kedd este a döntő köz­vetítésekor az ország lakos­sága látott, az végül is „csak” egy óra hosszat tartott. Mert a főpróba már délelőtt el­kezdődött és ebédszünet után folytatódott. A vár konferencia-termé­ből a televíziós műszakiak játékteret varázsoltak. Nem is játékteret, hanem egy utasszállító gép utasterének imitációját. Az északi szárny emeleti folyosóját lezárták. A stewardessek a társalgó­ban berendezett „fedélzeti konyhából” indultak Vitray Tamás intésére. A feladat: tálcán italt kell futólépésben bevinni az utastérre, utána gyümölcsös tálcát, aztán plé­deket, kispárnákat • az „uta­sok” kívánságának megfele­lően. A terembe nyíló ajtó küszöbe fölött azonban egy fura szerkezet áll: középen megemelt széles padlózat, amely az igyekvő lányok lá­ba alatt megbillen, vagy ha úgy tetszik, „ritka légréteg­be érkezett gép métereket esik...” Szóval nehéz ügy ez. Ezután gyorsan kell a tálcáról elhelyezni az utasok elé a kávéscsészéket, egyéb kellékeket s futva megtenni az utat vissza a fedélzeti konyhába. — Danuta Masewska... A lengyel légikisasszony sötétkék miniszoknyában, pi­ros pulóverben fut végig a folyosón, a „billenőn” vi­szonylag ügyesen repül, az­tán gyorsan felszolgálja a fe­ketét. Pardon ... Egy csésze leesett, nem baj, üres volt és műanyagból van. A terem­ben elhelyezett fényóra 2 perc, 47 másodpercet mutat. Aztán következik H. Wie- senhütter, kelet-német kis­lány, ő már javított, 2.25 percre. Ez már igazán szép eredmény. Csakhogy ... — Miss Vinogradova! A szovjet légikisasszony hiba nélkül 2 perc és 15 má­sodperc alatt teszi meg az utat az említett távon három­szor. Megtapsolják. Ezt már nehéz lesz túlszárnyalni. És „mit tesz isten”, az eléggé csendes, hallgatag csehszlovák stewardess, Sta­nislava Cihlarova 1 perc és 58 mp-es eredménnyel „egye­lőre” az első az ügyességi verseny főpróbáján, legalább is, amíg alkalmam volt ott időzni. Ugyanis a már lepróbázott lányok kocsival a siklósi sző­Stewardess-vetélkedő a siklósi várban vetkezeti fodrászathoz indul­nak, utánuk fotóriporterek, miután egyetlen alkalmas idő arra, hogy „civil” fotókat ké­szítsenek róluk. A lányok között van a svájci (SWIS­SAIR) stewardess is, Elvira Duttweiler. Kíváncsi vagyok, milyen fruzurával érkezik vissza, ugyanis rendes, igazi haja barna és rövid, de lát­tuk már vállig érő barná­ban, a kamera előtt pedig szalmasárga apród-frizurával. Lehet, hogy tartogat még valami meglepetést... Hogy a rokonszenves légi­kisasszonyokat mennyire megkedvelte az ország tévét- néző lakossága, arról a leve­lek ezrei tanúskodnak. Nem­csak a szavazatokat jelzik, hanem néhány kedves sort is intéznek kedvenceikhez, sőt, napok óta egészen fura küldemények érkeznek a Sik­lósi Vár címére. Egy buda­pesti mérnök, dr. Gy. Gy. nyolcsoros verset írt és mind­járt közölte, hogy ő mind a 14 lányra adja szavazatát és egyben telefonszámát... Szé­kesfehérvárról Hegedűs Rita, a dán Inga Peetznek —, aki egyébként régi konyhai kel­lékeket gyűjt — címezte le­velét: „Én még 11 éves va­gyok, főzni nem tudok, de nem is akarok, mert divat- tervező szeretnék lenni. De fogadja szívvel a mama két szakácskönyvét, amit itt csa­toltan küldök...” L. Erzsé­bet Szegedről a SABENA stewardessének, Anny Hou- bamak ír hajdani belgiumi emlékeiről: „...Vigye el hálás köszönetemet a bel­giumi Gent város népének, akik oly szeretettel vettek körül engem gyermekkorom­ban. Három évig, 1922—1925 között éltem Gentben ...” Vitray Tamás is kapott egy jó ötletet, budapesti nézőtől, mondván, hogy „ön már meghonosította nálunk a „nullát”, hát a stewardess szó helyett is bevezethetné a magyaros kifejezést, mondjuk így, hogy „röpke”, „röpike”, vagy „röptike” esetleg...” Aztán érkeznek meghívások lakodalomra vendégségre, fő­zőtanfolyamra, küldenek vic­ceket, az esti órákra pedig bejelentettek már egy 6 he­tes fehér puli kutya érkezé­sét az angol Miss Gillian Rainforth részére. Közben beesteledett, fél kilenckor a közönségnek el kell foglalni a kijelölt he­lyet. Az egyik emeleti szo­bában már előkészítették az ajándékokat, amelyeket ba­ranyai és megyén túli válla­latok, üzemek küldtek a lá­nyoknak. Például a TV ha­táridős nevezésére beérkezett legtöbb szavazat tulajdonosa az Országos Idegenforgalmi Tanács különdíját, egy 4800 forintos csipke-finomságú he­rendi porcelán vázát kapja. A Titánia Kereskedelmi Vál­lalat három hordós-szifont küldött. Aztán van itt aján­dékdoboz borral, csokoládé­val és pirospaprikával (MC-N- IMPEX), az összes magyar gyártmányú cigarettákból egy óriás-csomag (Pécsi Dohány­gyár), porcelán kávéfőző (Pé- .csi Centrum Áruház), Zsol- nay eozin tárgyak (Mecsek Áruház), kerámia-tárgyak (Állami Biztosító Baranya megye),' háziszőttesek (Bara­nya megyei Háziipari Szövet­kezet). borkollekció, (Villány ^-Siklósi ÁG), baranyai népi­szőttes (Pécsi Idegenforgalmi Hivatal), népi motívumokkal szőtt rátétes mellény (Nép- művészeti Szövetkezet), pezs­gő-kollekció (Mecseki Állami Pincegazdaság) stb. Természetesen a MALÉV fődíjait a három első helye­zett kapja meg. Az I. fődíj: 2 személyes 2 hetes magyar- országi üdülés. II. fődíj: 2 személyes 1 hetes. III. fődíj: 1 személyes 1 hetes üdülés. A fődíjakat az eredményhir­detés alkalmával Zamek Vladimir, a MALÉV vezér- igazgatójának első helyettese adta át a következő három stewardessnek: 1. Inga Peetz (SAS). 2. Renata Klein (AVA). 3. Angela Nolte (Lufthansa) * A MALÉV III. nemzetközi stewardess vetélkedő résztve­vői számára kedd este a Sik­lósi Várban Palkó Sándor, a Baranya megyei Tanács V.B elnöke búcsúfogadást adott Ez alkalommal nyújtották át a légikisasszonyoknak az ajándékokat, továbbá a ren­des díjakat. Ezek: három egyhetes magyarországi üdü­lés a Vadászati Világkiállítás Szervező Bizottsága adomá­nyaként. Ezenkívül egy-egy személyre egyhetes üdülést biztosít a Fejér megyei Ta­nács V. B., továbbá a Dunai Vasmű vezérigazgatósága, a Baranya megyei Tanács V.B., a Pécsi városi Tanács V. B., a Baranya megyei Idegenfor­galmi Hivatal. Rab Ferenc A magyar kesztyű világsikere Országos tanácskozás a vállalati belső mechanizmus fe/tesztéséről A Könnyűipari Miniszté­rium irányítása alatt műkö­dő bőr, cipő, szőrme és kesz­tyűipar vezetői Pécsett tar­tották igazgatói értekezletü­ket tegnap a Kesztyűgyár kultúrtermében. A megbeszé­lésen részt vett Pesti Ernő, a könnyűipari miniszter he­lyettese. Napirenden a válla­lati belső mechanizmus fej­lesztése, ez a fontos, napjaink egyik legvitatottabb kérdése szerepelt. Erről tartott vita­indító előadást Gulyás József, a Pécsi Kesztyűgyár igazga­tója. — A gazdasági reform be­vezetése óta eltelt három esztendő tapasztalatai azt bi­zonyítják, hogy amíg az új gazdasági módszerek, a na­gyobb vállalati önállóság ér­vényesülése folytán lényeges előrehaladás történt az állam és a vállalatok viszonyában, addig a vállalaton belüli egy­ségek önállósága csak lassan, kismértékben növekedett. Még nagyon sok a tennivaló. Így például gyorsítani kell a közép- és alsószintű káderek továbbképzését, azokét, akik képesek újabb, több felelős­séggel járó magasabb szintű vezetőkészséget igénylő ha­tásköröket ávenni. Fokozot­A világ legjobbjai között A Ganz legújabb termékei Pécsett Nyolcvan esztendeje kezd­ték gyártani a Ganzban Bláthy Ottó szabadalma alapján azokat az elektromos mérőkészülékeket, melyek nyomán készülnek világszer­te azóta is a kisfogyasztások mérésére szolgáló berendezé­sek. Tulajdonképpen ezekkel találkozunk naponta a ház­tartási árammérők formájá­ban. A gyár azóta rangot kapott a világpiacon. A Ganz Műszer Művek nevét a világ legjobbjai — a svájci Lan­dis és Gyr, a német Siemens és az AEG, az angol Ferran­ti és az amerikai General Electric — után emlegetik. Ez a Ganz mutatja be Pé­csett ezekben a napokban legújabb termékeit az ér­deklődő szakemberek előtt. Közülük nem egy ma még prototípus, gyártásukat tehát csak a piackutatás eredmé­nyei alapján kezdik meg. A tegnap a MTESz-ben meg­nyitott kiállítás is részben ezt a célt szolgálta. Nem teljes termékkínálat­tal jelentkezett a Ganz. Gyártmányainak a legjellem­zőbbjeit hozta el Pécsre, a szakmabelieknek azonban már ezek is kellő támpontot jelentettek a további tájéko­zódáshoz. Közülük néhányra érdemes ezúton is felhívni a figyelmet. Az ún. távadó be­rendezés a széttagolt üzemek energiafogyasztásának köz­ponti figyelésére alkalmas. A mért adatokat 30 km távol­ságra továbbítja. A három­tarifás fogyasztásmérőnek a jelentősége az utóbbi évek­ben nőtt meg, bár maga a műszer is éppen a legújabb követelmények eredménye­ként jött létre. A nagyfo­gyasztók a különböző nap­szakokban más-poás tarifa szerint fogyasztják a villa­mosenergiát. Ezt eddig há­rom műszeren kellett mérni. A háromtarifás fogyasztás- mérő ezt egymaga végzi el. Ugyancsak jelentős újdon­ságnak számít a Ganz által kialakított új gépkocsi-mű­szerfal, amelyet a hagyomá­A hosszúra nyúlt vasárnapi ivászat után hétfő hajnalban még rátöltött valamennyit Tóvári Ferenc pécsi lakos, a baksai tsz traktorosa, s kedvet kapott holmi utazga­táshoz. Még pontosan nem tudni, de minden valószínű­ség szerint délelőtt tíz óra tájt felült a pécsi Piac tér MÁVAUT végállomásán so­rára váró egyik farmotoros Ikarus gépkocsira és elhaj­tott vele Kaposvár irányába. Az autóbusz vezetője reg­gel kilenc órakor szállt le a kocsiról, miután már meg­tankolt, s mondották neki, hogy néhány órát pihenhet. A sofőr déltájt elballagott a buszhoz. A kocsit sehol sem találta. Még ekkor nem gya­nakodott, semmi rosszra sem gondolt. A forgalmi irodába is csupán azért ment be ér­deklődni, hogy megtudja, kit raktak a volán mellé váltó­társként. Váltig csodálkoztak az iro­dában: váltótársat? Senkit — KIRUCCANT A LOPOTT BUSSZAL mondták. De mielőbb kide­rült, a gépkocsivezető szeme semmi esetre sem káprázha- tott, a busz bizony nincs. Sehol nincs. Két óra körül ment is a jelentés a rendőr­séghez, meglépett valaki ez­zel az elegáns és hosszú farossal. Akcióba lépett a rendőr­ség. Országos körözés. A MÁVAUT összes gépkocsi- vezetője is megkapta a fi­gyelmeztetést. Alig, hogy ez megtörtént, a Somogy me­gyei Rendőrfőkapitányságról átszóltak Pécsre, az egyik ide tartozó busz — éppen az eltűnt — Igái környékén megnyomott egy személygép­kocsit, s továbbinalt. Most már a somogyiak is tűvé tet­tek mindent. Este tízkor, még hétfőn este, végre a görcsönyi so­rompónál az akövősök meg­pillantották az ellopott buszt. A menetrendszerű járatról — amellyel munka után ha­zafelé tartottak — leugrottak, s elfogták a tolvajt. A buszt bevezették Pécsre, Tóvári Fe­rencet pedig átadták a rend­őrségnek. Kereken kétszázötven kilo­métert utazott a kocsival a tolvaj, akinek immár a má­sodik hasonló esete volt ez. De már két alkalommal meg­szökött a tsz traktorával is: mániákusan szereti bizonyá­ra — a csak első pillantás­ra — olcsónak tűnő utazást. Tegnap délután telefonon felhívtuk Szakonyi Lajost, a 12. AKÖV üzemigazgatóját, s megkérdeztük, miként le­hetséges, hogy Tóvári világos nappal, a délelőtti csúcsfor­galom idején ellophatta a buszt. — Sajnos a legtöbb ko­csink ajtaja nem zárható, a régi pilóták, — s Tóvári is dolgozónk volt valamikor — könnyűszerrel kinyithatják. Megoldás az lenne, ha a pi­henő gépkocsivezetők nem szállnának ki a kocsiból, de ezt hogyan követelhetnénk meg tőlük? — Még a telep területéről is elloptak hasonló körülmé­nyek között kocsit, sajnos vannak ilyen kalandorok, akik szeretnek kocsizni. Ki- játszották az őr éberségét és kilopták ... Hány ilyen eset volt? Több. Sajnos, ez nem az első ... Jobban kell vi­gyáznunk, jobban fogunk vi­gyázni. Tóvári Ferencet előzetes letartóztatásba helyezte a rendőrség. (szántó) nyossal együtt mutattak be, hogy a néző jobban érzékel­hesse a különbséget. (Pedig a „hagyományos” is viszony­lag újnak számít, hiszen a most futó újabb típusú ka­mionokban és autóbuszokban még ez van.) A kilométer- óra mellett egyetlen mérő­órán láthatja a gépkocsive­zető mindazt, amit ma még több műszerre nézve tekint­het át. Nem vitás, hogy egy ilyen műszer a vezetés biz­tonságát is növeli. A kiállítást Balogh József, a Ganz Árammérőgyár igaz­gatója nyitotta meg. Kérdé-- sünkre elmondta, hogy fő törekvésük az új gyártmá­nyok átfutási idejének le­szorítása, illetve használatba adásuk meggyorsítása. Külföldi vendége is volt a kiállításnak. Danju Szemkov, a bulgáriai Sliven városá­ban működő MTESz — ott is így hívják ezt a szövet­séget — elnökségi tagja, az elektrotechnikai egyesület el­nöke a látottakról a követ­kezőket mondta: — Nálunk általában nyu­gati műszerek láthatók hasz­nálatban, s talán nem is tud­ják a mi ipari üzemeinkben, hogy egy baráti országban ilyen világszínvonalú műsze­reket gyártanak. Szeretnék egy kis propagandát csinálni ezeknek a magyar árammé­rő berendezéseknek, s remé­lem, sikerül is felkelteni irántuk az érdeklődést. Ma a Ganz Műszer Művek szakemberei gyártmányis­mertető előadásokat tartanak a meghívott és érdeklődő szakembereknek. A kiállítás ma és holnap tekinthető meg a MTESz helyiségében. tan törekedni kell olyan anyagi érdekeltségi rendszer kialakítására a vállalatokon belül, amely elősegíti a haté­konyabb gazdálkodást. A Pécsi Kesztyűgyár, amely négy gyáregységgel, két telephellyel működik, 3600 embert foglalkoztat, pél­dának tekinthető eredményt ért el a belső irányítási me­chanizmus átszervezésében, fejlesztésében. A Pécsi Kesztyűgyár 1965— 1967-es években már a terve­zett gazdasági irányítási re­form egyes módszereit alkal­mazó, kísérleti tózdálkodást folytatott, amely^sikerrel járt és megalapozta az új, maga- sabbszintű, hatékonyabb gaz­dálkodást. Néhány jellemző adat a fejlődésre: fokozták a közgazdasági tevékenységet, többvariációs tervezési és döntés-előkészítési rendszert vezettek be. Átalakították a vállalati szervezetet. A dön­tési jogkörök szabályozásánál nagyobb gondot fordítottak arra, hogy a döntési jogok arra a fokra kerüljenek, ahol az ügy körülményeit legjob­ban ismerik, s megfelelő ha­táskörrel és felelősséggel tud-, nak intézkedni. Kialakult a felső-, közép- és alsószintű vezetők új kapcsolata, mun­kastílusa. Nagy szerepet ka­pott a tervezés, a beruházá­sok igen körültekintő előké­szítése, a piacpolitika, a ma­gas színvonalú belső infor­mációs rendszer, valamint a gyáregységek és a dolgozók érdekeltsége. Az összefüggő, — de mégis szerteágazó — intézkedések eredményei: jelentősen nőtt a termelés. Az 1968. évi 2.1 millió pár helyett 1970-ben 2.5 millió pár kesztyűt készí­tenek, a magyar kesztyűipar termelésének 61 százalékát. Minőségük megfelel a világ- színvonal követelményeinek. A termelés 73 százaléka ex­portra kerül. Ez a '“tény a vállalat és a külkereskedelem gyümölcsöző együttműködé­sének bizonyítéka. A1' Pécsi Kesztyűgyárnak jelentős sze­repe van abban, hogy a ma­gyar kesztyűexport mennyi­ségét tekintve — világvi­szonylatban — az olasz után a második helyet foglalja el. Az alkalmazottak részaránya a könnyűipari vállalatok kö­zött itt a legalacsonyabb. Nyereségük 1968-ban 26 mil­lió forint volt, az idén várha­tóan 36 millió forint lesz. Biztonsággal terveznek közép és hosszú távon. Az 1975-ig kidolgozott programjukban évi 1 millió pár termelésnö­vekedést irányoztak elő, ami 40 százalékos exportfejlesztés mellett a belföldre is 36 szá­zalékkal több árut ígér. Gé­pesítéssel, a gyártástechnoló­gia korszerűsítésével a ter­melékenységet 13 százalékkal kívánják növelni. Piaci isme­reteikre alapozták az 1985-ig terjedő elképzeléseiket. A jel­zett időre az évi termelést várhatóan 6 millió párra nö­velik, és a dolgozóik száma meghaladja a hatezret. Pesti Ernő könnyűipari mi­niszterhelyettes beszédében mintegy aláhúzta Gulyás Jó­zsef referátumát és kiemelte, hogy a következő években a vállalatvezetésre fokozott kö­vetelmények hárulnak. Fel­hívta a figyelmet a vezetés önmaga iránti igényességére, melyet el kell, hogy várjon a munkatársaitól is. Az inten­zív gazdálkodás útjára lépve, a gazdasági életünk paran- csolóan követeli, hogy a ter­melés közvetlen parancsno­kai ne nézzék el a lazaságo­kat, erősítsék a munkafegyel­met, javítsák a munkamorált. Nagy István — Belga olaj pécsi szervi­zekben. Az autójavító és a közlekedési vállalat tárgya­lásokat folytatott a Wynns céggel, amelynek képviselői kenőolaj mintákat mutattak be. A gépkocsikhoz szüksé­ges kopásgátló, jóminőségű belga olajból előreláthatóan nagyobb mennyiséget vásá­rolnak a pécsi szervizek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom