Dunántúli Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-03 / 232. szám

1970. Oktober 3. DUNÁNTÚLI NAPLÓ S Äs országgyűlés pénteki ülése A törvényjavaslat nagyon alapos, felelősségteljes munka Dr. Szabó József Baranya megyei képviselő felszólalása (folytatás az 1. oldalról). gében fejeződjenek ki. Vi­gyáznunk kell azonban, ne hogy nagyfokú bérarányta­lanságok keletkezzenek. A költségvetésben is évről év­re meghatározott összeget kellene biztosítani arra, hogy a bérszintben elmaradt gaz­dasági és nem gazdasági te­rületeken bizonyos bérkor­rekciókra kerülhessen sor, természetesen olyan esetben, amikor nem valamely válla­lat vagy ágazat gyenge mun­kája, esetleg veszteséges működése okozza a problé­mát. Arra kell törekednünk, hogy az életszínvonal emelé­séhez valamennyi erőforrá­sunkat felhasználjuk. Egy­részt az üzemi lehetőségek messzemenő kiaknázásával, másrészt állami eszközökből is. A továbbiakban rámuta­tott: az eddiginél tudatosabb bérpolitikát kell folytatnunk. Fock elvtárs részletesen be­szélt arról, hogy a gazdasági fejlesztésre szánt összegek ésszerű felhasználása gondos és körültekintő legyen. Ugyanezt az elvet kell érvé­nyesíteni az életszínvonal emelésére, az élet- és mun­kakörülmények javítására szánt összegek felhasználásá­nál is. A negyedik ötéves terv időszakában tehát együt­tes, nagy feladatunk bérrend­szerünk további tökéletesí­tése és szocialista elosztási elveink következetesebb ér­vényesítése. Különös gond­dal kell biztosítani a kisebb jövedelmű családok jogos szükségleteinek kielégítését, hogy nekik is lehetőségük legyen sokféle, jó minőségű fogyasztási cikk megvásárlá­sára. — Az árpolitika az élet­színvonalpolitika döntő ele­me, — folytatta, — elősegíti vagy fékezi az életszínvonal fejlődését. Megnyugtatja, vagy nyugtalanítja a dolgo­zókat, egyszóval a politikai közérzet fontos tényezője. "Közgazdaságilag indo­kolt, hogy bosSzabb távlatban általában értékén fizesse meg a fogyasztó azt, amit megvá­sárol. A fogyasztói ár azon­ban nem csupán közgazda- sági kategória, hanem társa­dalmi, politikai tényező is. A ráfordítási arányosság el­ve csak bizonyos megszorí­tással érvényesülhet helye­sen. Meggyőződésünk, hogy fenn kell tartani mindazokat az árpreferenciákat, amelyek egyértelműen kapcsolódnak államunk szociális, kulturális és egészségügyi funkcióihoz. — Ügyelni kell arra, hogy ne sértsük meg a lakosság fogyasztói érdekeit. Az ár­emeléseket ellensúlyoznunk kell, mégpedig úgy, hogy egyetlen társadalmi réteg se kerüljön hátrányos helyzetbe. Fontos követelmény, hogy az áremelést ellensúlyozó ár­csökkenés is nagyjából azo­nos jelentőségű árcsoportban történjék. — Nagy gondot kell fordí­tani arra is, hogy ha árakat csökkentünk, az érintett ter­mékekből megfelelő meny- nyiséggel rendelkezzünk a megnövekedett kereslet ki­elégítésére. Múltbeli tapasz­talataink sajnos sok esetben ellenkező irányúak voltak. Fontos követelmény, hogy a hatósági áremelésekkel ha­tósági árcsökkenések álljanak szemben. — A terv szerinti áremel­kedések — akár szabad, akár hatósági árakról legyen szó — kompenzálhatok. Nem egyen­líthető ki viszont az olyan áremelés, amit különböző okokra való hivatkozással elég gyakran tapasztalunk. Kormányszerveinknek az ed­diginél fokozottabb figyelem­mel és eréllyel kell az ilyen jelenségekkel szemben fel­lépni. Szólt a dolgozók igényeit kielégítő szolgáltatások fej­lesztéséről is. Hangsúlyozta, hogy államunk központilag — erejéhez mérten — egyre több pénzt fordít a külön­böző szolgáltatások fejleszté­sére. Hozzáfűzte azonban, hogy a központi erőfeszíté­sekhez csatlakozniok kell a helyi, a tanácsi kezdeménye­zéseknek, a helyi erlőforrá- soknak. Nem lehet elfogadni azokat az elképzeléseket, amelyek a szolgáltatások fej­lesztését csak áremelésekkel látják megoldhatónak. — Szóvá kell tennünk, hogy jó néhányan félreértik törekvéseinket, vagy egyene­sen félremagyarázzák helyes elveinket — mondotta a to­vábbiakban. — A reformnak az a kispolgári magyarázata, amely az egész mechanizmus értelmét kiforgatja és a kö­zösség érdekeivel szembehe­lyezkedő, eszközeiben nem válogató egyéni harácsolás- ban látja, feltétlenül hozzá­járul a különféle ártalmas irányzatok • megerősödéséhez is. Az ilyen felfogások hor­dozói az emberi magatartás egyetlen normájának azt tart­ják, hogy „valamit valami­ért”, vagy méginkább „vala­mit semmiért”! Miről van szó? Az anyagiasságról, az önzésről, a cinizmusról. Ezek nem új jelenségek. Az ilyen felfogás követői nem sokan vannak, de veszélyesek. El­lenük minden eszközt igény­be kell és igénybe is fogunk venni. — A IV. ötéves terv sike­res végrehajtásának is fon­tos feltétele, hogy mennyire sikerül az emberek szocialista közgondolkodását fejleszte­nünk. Kérdés, hogy rendel- kezünk-e már azokkal a leg- hatásossabb munkamódsze­rekkel, erőforrásokkal, eszkö­zökkel, amelyek a társadalom szükségleteinek megfelelően hatnak a kívánt irányban? Őszintén meg kell monda­nunk, hogy ezek a lehetősé­gek csak részben vannak meg. Feszítő ellentmondás van a közművelődés rendel­kezésére álló anyagi eszközök és a társadalom kulturális szükségletei között. De mert államunk jelenleg még nem tud e célokra jobb anyagi feltételeket teremteni, külö­nös gonddal kell ügyelni ar­ra, hogy a IV. ötéves terv­nek azok az előirányzatai, amelyek a dolgozó tömegek művelődését szolgálják, teljes mértékben a tervben meg­határozott célokat segítsék elő. — A Központi Bzottság- nak határozott állásfoglalása volt és marad, hogy a kul­túra nem áru, a kultúrára nem vonatkozhatnak sema­tikusan a termelés és for­galom gazdasági szabályozói. Szurdi István: A belkereskedelmi minisz­ter bevezetőjében hangsú­lyozta, hogy a harmadik öt­éves terv esztendeiben ja­vultak a dolgozók életkörül­ményei. A népgazdaság ter­melő bázisai fejlődtek, a gazdaságirányítás reformja fokozatosan megvalósult, a fogyasztási cikkek kínálata érezhetően jobb, egyenlete­sebb és választékosabb lett, dinamikusan növekedett a kiskereskedelmi forgalom. Irányvonalában a negyedik ötéves tervről szóló törvény- javaslat is az eddig folyta­tott és jól bevált gazdaság- politikát tükrözi. A következő esztendőkben a magasabb életszínvonalat jellemző termékek iránti ke­reslet és fogyasztás a társa­dalom minden rétegénél elő­térbe kerül. Emellett válto­zatlanul társadalompolitikai kötelezettségnek tekintjük — hangsúlyozta a miniszter —, hogy az áruk választékából, kínálatából ne hiányozzanak az alacsonyabb jöverdelmű vásárlók által keresett jó minőségű, de olcsóbb fo­gyasztási cikkek sem. A bel­kereskedelemnek — a keres­kedelmi vállalatoknak és a szövetkezeteknek — megfe­lelő kínálattal kell követni­ük a lakossági fogyasztás szerkezetében várható válto­zásokat. A reálbér tervezett 18 és a reáljövedelem terve­zett 27 százalékos növekedé­se már önmagában befolyá­solja a fogyasztás szerkeze­tét, mégpedig a feltételezé­sek szerint úgy, hogy egy­részt az élelmiszer-fogyasz­tás növekedési üteme némi­leg lelassul és magasabb Ez nagyjából meg is való­sult. Ugyanakkor . számos olyan jelenséggel találkozunk, hogy egyesek félreértik a re­form szellemét és a kulturá­lis élet bizonyos területein mechanikusan akarják érvé­nyesíteni a gazdasági élet szféráira alkalmas, ott be­vált módszereket. Az ilyen tendenciák ellen az eddigi­nél sokkal élesebben kell fellépni. Az üzemen belüli demok­rácia kérdéséről szólva el­mondotta, hogy a fejlődés ezen a téren is gyors volt, a meglévő lehetőségekkel azonban még nem mindenütt élnek megfelelően. Erre 'a jövőben jobban kell figyelni, mert ha a helyes elveknek ellentmond a hibás gyakor­lat, ez óhatatlanul vissza­hat a dolgozók aktivitására. Tisztelt országgyűlés! Az előttünk álló évek fel­adatainak megoldásában a pártszerveknek és a társa­dalmi szerveknek jelentős részük van. Ezért oly módon kell végeznünk politikai fel- világosító és mozgósító mun­kánkat, hogy az a legtelje­sebb mértékben elősegítse a terv valóraváltását. A szak- szervezetek ki fogják dol­gozni, hogyan segíthetik a maguk sajátos eszközeikkel, gazdag tapasztalataikkal ezen feladatok megvalósítását. — Meggyőződésünk, hogy a párt­szervek és a társadalmi szer­vek tevékenysége, mint a múltban, úgy a jövőben is, döntő feltétele lesz ötéves tervünk megvalósításának. A törvényjavaslatot elfo­gadom. Gáspár elvtárs nagy taps­sal fogadott beszéde után Kovács Antal Vas megyei, Sümegi János Nógrád me­gyei, dr. Petri Gábor szege­di, Gál Andrásné debreceni, dr. Szabó Kálmán budapesti, dr. Baskay-Tóth Bertalan Pest megye}, dr. Udvardy Károlyné budapesti, Schul- . mann István Fejér megyei, Riba Miklós Győr-Sopron megyei, dr. Szabó József Ba­ranya megyei, dr. Bodogán János Veszprém megyei, La­katos András Somogy me­gyei képviselő szólalt fel, majd az elnök Szurdi István belkereskedelmi miniszter­nek adta meg a szót. Változások tápértékű, fehérjében gazdag állati termékek, vitamindús zöldség és gyümölcsök fo­gyasztása felé tolódik el, másrészt a lakosság az eddi­ginél több iparcikket, tartós fogyasztási cikkeket vásárol. A hazai termelés és az import tervezett emelkedése lehetővé teszi például, hogy 1975-ben 100 család közül már 70 rendelkezzék elekt­romos hűtőszekrénnyel, szem­ben a jelenlegi 32-vel. 1970- ben televízióból 55 készülék jutott 100 családra, 1975- ben ez az arány 75—76 lesz. Porszívóból, mosógépből ha­sonló mértékben növelhető az ellátottság. A személyi tulajdonban levő gépkocsik párna a jelenleginek mint­egy két és félszeresére fog növekedni, és 1975-ben meg­közelíti a félmilliót. Az egy főre jutó húsfogyasztás az 1970. évi 59 kilogrammról öt év alatt előreláthatólag 67 kilogrammra, a zöldség- és gyümölcsfélék fogyasztása 160-ról" csaknem 200 kilo­grammra emelkedhet. Az élelmiszeripar tervei szerint — a háztartási munka meg­könnyítésére — a tisztított zöldségekből, a tartósított, valamint mélyhűtött élelmi­szerekből a következő terv­ciklus idején a termelés a mostaninak legalább kétsze­resére növekszik. Nem volt és nincs is akadálya annak, hogy a mezőgazdasági szö­vetkezetek — bármilyen for­mában — közvetlenül áru­sítsák termékeiket. A lakosság fogyasztási igé­nyeinek kielégítését tovább- I ra is zömében a belföldi I termelői forrásokra alapoz- | A IV. ötéves terv törvényjavas- i tatának vitájában tegnap felszó- j lalt dr. Szabó József, a Siklósi | Járási Pártbizottság első titkára, Baranya megyei képviselő. Be­szédében a következőket mon­dotta: Tisztelt Országgyűlés! A választókerületem dolgo­zói is érdeklődéssel várták az Országgyűlés jelenlegi ülés­szakának munkáját. Ez ért­hető, hiszen a szocializmus építésének több évre szóló, jövőnket tovább fejlesztő két törvényjavaslatot tárgyalunk meg és hagyunk jóvá. Én a IV. ötéves tervről szóló tör­vényjavaslattal kapcsolatban kívánok véleményt nyilvání­tani. A törvényjavaslatot jónak tartom, meggyőződéssel meg­szavazom. Amiért jó a tör­vényjavaslat, amilyen fontos tényezőkkel számol, azt a Tervhivatal elnöke expozéjá­ban, több képviselőtársam a vitában elmondta, én azt nem ismétlem meg. Arról a sok­irányú hozzáértő, nagyon ala­pos, felelősségteljes munká­ról, amellyel a törvényjavas­lat készült, amelyet a köz­ponti pártszervek, a kormány és annak különböző szervei sok szakember bevonásával végeztek, a tisztelet az elis­merés hangján tudok szólni. Azt hiszem, hogy ez a mun­ka nekünk is napi feladataink végzéséhez jó tanulságul, hasznos útmutatásként szol­gál. A törvényjavaslat néhány részkérdéséhez van észrevéte­lem. Szabad munkacsarnokok a BCM-nél Az ipari és a területfej­lesztési célkitűzések is na­gyon fontos részei a törvény- javaslatnak. Én Dél-Dunántú- lon a gépipar, a könnyűipar és ezen belül a fafeldolgozó ipar fejlesztést fontosnak és lehetségesnek tartom. De a Dél-Dunántúl fogalma széle­sebb körű, több megyére ki­terjedő elképzelést tartalmaz. Ezért azt javaslom, hogy ezen belül a délbaranyai te­rületet külön is vegyük fi­gyelembe. A területfejlesztési fejezetben foglaltak mellett lehet fejleszteni az építő­anyagipar a díszítő és burko­ló, a csatorna építéshez szük­séges anyagok gyártását, va­lamint a vegyipar termékei­nek mezőgazdasági és háztar­tási célokra történő kiszerelő tevékenységét. Ezeknek a Ba­ranya megye déli részében már jelentős bázisa és hagyo­mánya is van. Ügy vélem, hogy az ipar- fejlesztésnél a már meglévő lehetőségeinket jobban ki kellene használni. Nem kel­lene mindig nagy költséggel együttjáró, sok anyagot és kivitelező kapacitást igénylő épületeket építeni, hanem e helyett a célnak jól megfele­lő, szerényebb épületekben, a korszerűbb technikát, műsza­ki berendezést kellene alkal­mazni, erre kellene az anyagi erőforrásainkból is többet fel­használni. Csak példának említem, hogy a most épülő beremendi Cement- és Mészmű mellett van mintegy 15 ezer négyzet­zuk, és ehhez az ipari ter­melés tervezett 30—32 szá­zalékos fejlesztése elegendő­nek látszik — hangsúlyozta Szurdi István. — A fogyasz­tási cikkek importjának sze­repe a lakosság áruellátásá­ban az előző éveknél mérsé­keltebb ütemben ugyan, de erősödik. A számítások sze­rint a tervidőszak végére a forgalomba hozott, fogyasz­tási termékekből az import­cikkek aránya a jelenlegi méter alapterületű épületcso­port, amely épületek hideg és melegvízzel, megfelelő fűtés­sel, világítással vannak ellát­va. Ezek különböző célra al­kalmas munkacsarnokok le­hetnének. Külön előnye, hogy közvetlenül vasút és korsze­rű közút mellett helyezkedik el. Ezeket a korszerű felvo­nulási épületeket két év múl­va lebontani annyit jelente­ne, hogy romboljuk, tönkre­tesszük hasznosítható érté­keink egy részét. Valósítsuk meg a jégelhárítási rendszert! Tisztelt Országgyűlés! A múlt év júniusában tar­tott parlamenti ülésszakon, amikor a vízgazdálkodás fej­lesztési koncepciót tárgyaltuk a vitában intézkedéseket ja­vasoltam hazánkban is sok kárt és gondot okozó jégkár elhárítására. Akkor ez megértésre talált, az illetékesek érdemben vá­laszoltak, mi érdemi intézke­déseket reméltünk. Most a törvényjavaslatban ezzel kap­csolatban nem szerepel terv­célkitűzés. Nem akarom a ta­valyi indoklást megismételni, csak említem, hogy hazánk­ban az Állami Biztosító 1968 —69-ben 941,2 millió forintot, Baranya megyében 1968-tól 157,1 millió, ez évben 70 mil­lió forintot fizetett ki a me­zőgazdasági üzemeknek jég­kár térítés címén. Mondanom sem kell, hogy a közvetlen és közvetett kár ennél lényegesen nagyobb. Ennek igen jelentős része hosszú évek óta Dél-Baranyá- ban a siklósi és mohácsi já­rás területét, köztük a villá­nyi borvidéket érinti. Ismere­tem szerint a Szovjetunió bi­zonyos területein eredménye­sen alkalmazzák a mechani­kai elhárítást. A szakemberek számítása szerint a jégkár mechanikai elhárításának költsége pár év alatt megté­rülne. Ezért is javaslom, hogy az Országgyűlés a tervtör­vényjavaslat II. fejezetének 24. §-át egy mondottal egé­szítse ki. A mondat szövege így hangzana: „El kell kez­deni a jégkár mechanikai megelőzését.” Építsünk több kollégiumot Tisztelt Országgyűlés! Sokan örülünk annak, hogy hazánk kulturális élete is egyre gyorsabb ütemben fej­lődik. A törvényjavaslat na­gyon komolyan figyelembe veszi kulturális életünk igé­nyeit, jól fogalmazza meg a célkitűzéseket. Mégis meg kell mondanom, hogy a mostani jogigények és lehetőségeink között jelentős különbségek vannak. Érde­mes volna néhány területre még több erőt, anyagi erőfor­rást felhasználni, nagyobb fi­gyelmet fordítani. Ezek kö­zül is csak az alábbiakat em­lítem : A tervezettnél több óvodai férőhelyet kellene építeni. Az indokokat nem említem, azt 15.5 százalékkal szemben 17.5 százalék lesz — mon­dotta Szurdi elvtárs, aki a törvényjavaslattal egyetér­tett. Szurdi István belkereske­delmi miniszter után dr. Dö­mötör János Csongrád me­gyei, Farkas Pál Borsod me­gyei, dr. Molnár Béla buda­pesti, Kárász Gyula debre­ceni, Imri Gyula Borsod me­gyei, Tóth Géza Szabolcs- Szatmár megyei, Nemes Ist­mindannyian jól ismerjük. Jó érzéssel vesszük tudomásul, hogy a kormány hasonló ál­láspontot alakított ki. — Az általános iskolai és a középiskolai diákotthoni, kol­légiumi hálózat fejlesztésében kellő differenciáltsággal az ország néhány területét, köz­tük Baranya megyét, gazda­sági települési és egyéb hely­zeténél fogva külön figyelem­be kell venni. E területet az átlagosnál gyorsabban kell fejleszteni. — Hazánk idegenforgalma örvendetesen fejlődik. Kultu­rális értékeink szélesebbkörű megismertetését, hasznosítá­sát jobban kellene kapcsolni az idegenforgalom fejleszté­séhez. Többet kell tenni a nö­vekvő idegenforgalommal együtt a jelentkező ésszerűé« jogos kultúrigények kielégí­téséért. v Ösztönzőbb bérpolitikát! Tisztelt Országgyűlés! A gyorsabb fejlődés na­gyon fontos előfeltételének tartom, hogy a minisztériu­moktól kezdve a tervező in­tézetekig, az állami és társa­dalmi szervezeteken keresztül a termelő üzemek különböző munkahelyeiig dolgozzunk jobban, még több hozzáértés­sel, nagyobb szervezettséggel és fegyelemmel, nagyobb ha­tásfokkal. Ezt kell, hogy elő­segítsék a törvényjavaslat 54. §-ban tervezett bérpolitikai szabályozás irányelvei. Véleményem szerint a tár­sadalmi munkamegosztás kü-' lönböző munkaterületein dol­gozók joggal fogalmazzák meg azt az igényt, hogy a mostani bérpolitikai konst­rukciónk jelentős javítása in­dokolt. Tudjuk, hogy a kormány igen megfontoltan, megalapo­zottan, a lehetőségek keretein belül nagy felelősséggel intéz­kedik az életszínvonal poli­tikánkkal összhangban az alapvető bérpolitikai kérdé­sekben is. Mégis azt kérem, hogy a következő évek egyik nagyon fontos feladatának tekintse a bérpolitikai konst­rukciónkban szükséges válto­zások kidolgozását, érvénye­sítését. Többekközt olyan vál­tozásokra gondolok, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a bérrendszerünk az egész bér­politikánk még nagyobb össz­hangban lesz a népgazdaság közép- és hosszabbtávú ter­veivel, amelyek jobban ösz­tönöznek a gazdasági élet hatékonyságának gyorsabb fejlesztésére, az élő munká­val való ésszerűbb gazdálko­dásra, amelyek jobban előse­gítik a társadalmi munka- megosztásban szükséges ész­szerű fejlődést, a különböző szakemberigény kielégítését, amelyekben jobban kifejezés­re jut a társadalom javára végzett munka értékének el­ismerése. Végezetül azt mondhatom, hogy a terv törvényjavaslatot nemcsak elfogadom és meg­szavazom, hanem a választó- kerületem becsületes dolgo­zóival együtt tisztességesen dolgozunk a IV. ötéves terv célkitűzéseinek megvalósítá­sáért. ván Pest megyei, Nagy An­tal Komárom megyei képvi­selő szólalt fel, majd a pén­teki ülést Beresztóczy Mik­lós rekesztette be Szomba­ton délelőtt — 10 • órától — folytatja munkáját az or- szággvűlés a negyedik ötéves tervről szóló törvényjavaslat vitájával, majd a választó- jogi törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslatot tárgyalják, s végül interpel­lációra kerül sor. a fogyasztás szerkezetében « / 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom