Dunántúli Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-25 / 251. szám
8 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1970. október 25. Ausztria —15 év után N yugati szomszédunk, Ausztria, egyik legnagyobb történelmi sorsfordulójának másfél évtizedes jubileumát ünnepli. Az 1955 májusában kötött osztrák államszerződést új alkotmánytörvény megalkotása követte, amelyet október 26-án fogadott el az osztrák törvényhozás. Az államszerződés nyomán Ausztria örökös semlegességet vállalt, s hivatalosan törvénybe iktatták: Ausztria „minden rendelkezésére álló eszközzel” megtartja és megvédi függetlenségét. Mindenekelőtt arra kell emlékeztetni, hogy az államszerződés —, amelynek az alkotmánytörvény természetes következménye és gyümölcse volt — hosszú évek nehéz tárgyalásai után jöhetett csak létre. Az államszerződésig (különösen a NATO 1949-ben történt megalakulása után) az amerikai politika egész sor kísérletet tett arra, hogy Ausztria nyugati részét — a három nyugati nagyhatalom megszállási övezeteit — valamilyen formában egy előretolt stratégiai bázissá szervezze. Az utóbbi másfél évtized tapasztalatai azt mutatják: helyes volt a Szovjetunió és az európai szocialista országok értékelése, amikor az államszerződést az európai biztonság létrehozására irányuló politika jelentős győzelmének tekintették. A tizenötödik évfordulón meg lehet állapítani, hogy a változó osztrák kormányok a semlegesség alapvető katonai és politikai elemeit tiszteletben tartották. Természetesen 1970 májusában, amikor — Ausztria történetében először — szociáldemokrata kormány lépett hivatalba, ismét politikai mérlegre került az osztrák semlegesség. Megállapítható, hogy a Kreisky kormány, elődeihez hasonlóan, tiszteletben kívánja tartani, sőt meg akarja szilárdítani Ausztria semlegességét. Ami Kreisky személyét illeti, ő már 1964-ben egy éppen Budapesten tartott előadásában kifejtette meggyőződését: „minél inkább alapelvünk a semlegesség, annál erősebb lesz Ausztria helyzete Európában”. Bemutatkozó beszédében nemcsak megismételte ezt az álláspontot, hanem messzemenő következtetéseket vont le arra vonatkozóan: semlegességénél fogva milyen szerepet játszhat Ausztria az európai kollektív biztonság megszilárdításában. Hasonló hangot ütött meg Kirchschläger külügyminiszter, amikor a semlegesség folytonosságát liangsúlyoz- hogy minden erővel meg kell ta. sszefoglalva: az alkotmány törvény 15. évfordulóján a helyzetet az jellemzi, hogy Ausztria általános külpolitikai vonala nem változott, s az osztrák semlegesség csorbítatlan. Ez természetesen lehetőséget adott és ad arra, hogy a szocialista országok szorosabbá tegyék Ausztriához fűződő kapcsolataikat. A mi szempontunkból különösen jelentős az osztrák semlegesség, hiszen országaink törekvése a jószomszédi viszony ápolása. Örömmel regisztrálhatjuk tehát a magyar—osztrák kapcsolatok sokoldalú fejlődését, amely kifejezésre jutott vezető állam- férfiaink kölcsönös látogatásaiban is. Ezek előrebocsátásával meg kell jegyezni, hogy az osztrák semlegesség égboltja azért távolról sem nevezhető felhőtlennek. Az osztrák semlegességet fenyegető veszélyek ma gazdasági formában jelentkeznek. A dolog lényege a következő: az államszerződés kimondja, hogy Ausztria nem válhat olyan zárt államcsoportosulás tagjává, amelynek Németorszár (az adott esetben az NSZK) is tagja. A Közös Piac il'-cn csoportosulás, különös tekintettel arra. hogy a gazdasági kapcsolatokon túlmenően bevallott célja tagországinak politikai integrációja. A Szovjetunió és a szocialista országok több ízben felhívták Ausztria figyelmét arra. hogy a Közös Piachoz való csatlakozás ellentétes lenne az államszerződés szellemével, veszélyeztetné Ausztria örökös semlegességét és ezzel azt a stabilizáló szerepet is, amelyet az európai helyzet alakításában betölt- het. Ausztria második világháború utáni gazdasági fejlődése viszont oda vezetett, hogy külkereskedelmének legnagyobb hányadát a Közös Piac államaival bonyolítja le. Amennyiben Nagy- Britannia, Dánia és Norvégia csatlakoznának a Közös Piachoz, ez azt jelentené, hogy megszűnik az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA), amelynek Ausztria jelenleg tagja. Így Ausztria számára nolitikailag igen veszélyes kényszerhelyzet alakulhat ki. Az osztrák polítik'* o pillanatban még fenn*artia azt az elképzelését, hogy lehetséges olvan csatlakoz* si. vagy társulási forma, amely kielégíti az ország gazdasági igényeit, s ugyanakkor nem veszétyezteti a semlegességet. A szocialista országok, így hazánk álláspontja természetszerűen az, hogy. minden erővel meg kell őrizni azokat az értékeket, amelyeket az osztrák örökös semlegesség legszigorúbb megtartása az európai béke számára jelent. Kü önős szórakozás — gazdagoknak Különös szórakozást kínál a gazdagoknak a Los Angeles közelében levő „Hoover Vilié”. A különleges viskókban, amelyeknek építése 4 millió dollárba került, a látogatók kipróbálhatják az előttük ismeretlen — és természetesen mesterségesen létrehozott — nyomorúságos életkörülmények egész sorát: szemétdombon alhat- nak, kiszállhatnak hozzájuk vizsgálatra a közegészségügyi szervek, hogy roverírtást végezzenek viskójukban stb MINDENFÉLE — mindenfelől A BAJKÄL-TÖ ÁLLAMI VÉDELEM ALÁ KERÜL Szibéria „kék szíve” — a Baj- kál-tó vidékét természetvédelmi területté nyilvánították. A szakembereket megbízták, hogy dolgozzák ki a szükséges intézkedéseket a Bajkál-tó medencéje természeti kincseinek, erdeinek védelmére és helyes felhasználására. Húszmillió hektár sűrű tajga — a tó egész vízgyűjtő területe — került ez évtől kezdve a legszigorúbb ellenőrzés alá. A fakitermelés általános sémáját és előzetes tervét már kidolgozták. A tó vidékén 150 ezer hektáros természetvédelmi nemzeti parkot létesítenek. A tó partján mintegy 20—60 kilométer széles övezetben tilos fejszével a fákhoz nyúlni. Az erdők gondozásához tartozik az is, hogy turista- utakat, erdei utakat építenek. A MUNKÁSPÁRT KASSZÁJÁBÓL Egy angol statisztika szerint Wilson munkáspárti kormánya az 1969—70. költségvetési évben 1,8 millió fontot adott ki nyilatkozatainak a sajtóban való közlésére. Ebből 750 000 fontot kapott a Daily Mirror; megkétszereződött a Daily Mail ebból szár- mr-ó jövedelme is. Valami jutott a Daily Expressnek és a Daily Telegraphnak. Ezek mind polgári lapok. A Morning Star című munkáslapnak azonban a munkáspárti kormány egyetlen pennyit sem juttatott. HÁZI FEGYVERKÉSZLET Az FBI adatai szerint 63 millió amerikai családnak 66 millió puskája és 24 millió pisztolya van. Az Egyesült Államok fegyveres erői 4,8 millió lőfegyverrel rendelkeznek. Európa-politika és Varsói Szerződés Ünnepélyesen fogadták a komáromi vasútállomáson a „Fegyverbarátság” hadgyf.kort»'-'' hazatérő katonáinkat. Képünkön: úttörők virággal köszöntik a hazatérőket. I A magyar külpolitika, nemzetközi tevékenységünk elvekre épül, s azok között is a legfontosabb: maradéktalanul teljesíteni a Varsói Szerződésből hazánkra háruló kötelezettségeket. Ezek az elvek vezérelték a magyar kormányt a Varsói Szerződés aláírásának első percétől kezdve, s vezérlik a jövőben is. Tanúsítják ezt az MSZMP Központi Bizottságának a kongresszusra készült irányelvei, amelyek egyértelműen a Varsói Szerződés támogatását szorgalmazzák. Ezt a politikai vonalat nyilvánvalóan nem lehetne megérteni, ha a Varsói Szerződést egyszerű dokumentumnak fognánk fel. Több annál. Először is többoldalú kötelezettségvállalás. Nyolc szocialista ország 1355 májusában a lengyel fővárosban arra kötelezte magát, hogy barátsággal, együttműködéssel és kölcsönös segítségnyújtással mozdítja elő a közös ügyet: a szocialista építést és a béke védelmét. Másodszor: védelmi összefogás. A szerződés aláírói arra szövetkeztek, hogy együttes erővel védik magukat a nyugati hatalmak által korábban létrehozott, a szocialista világ ellen irányuló agresszív katonai tömbbel szemben. Harmadszor: politikai magatartás, orientáció. A Varsói Szerződés rendelkezései hangsúlyozzák, hogy az aláíró országok politikájukban minden állammal kölcsönös megértésre és együttműködésre törekednek, a vitás kérdéseket tárgyalások útján igyekeznek megoldani, érvényt szereznek a népeknek a békére és a társadalmi haladásra irányuló vágyainak. Világosan kitűnik tehát, hogy a Varsói Szerződés politikai és katonai tényező, alapja, kerete a szocialista országok politikai együttműködésének és katonai koalíciójának. Ezt a szerződést az európai szocialista országok kötötték, következésképpen hatósugara elsősorban az európai kontinens. Az aláírók az évek folyamán kialakították Európa-politikájukat, amelynek megvalósítására összpontosítják erőfeszítéseiket. Kiindulópontja, hogy a földrész békéje és biztonsága csak valamennyi európai állam közös A Borman-rejtély újabb változata Egy ember, aki megölte Bormant? Martir Borman náci háborús bűnös, akit a nürnbergi perben halálra ítéltek, megmenekült az igazságszolgáltatás elől. Az egyik verzió szerint Berlin romjai közt lelte halálát, a másik szerint él és mindmáig bújkál a felelősségrevo- nás elől. A News of World című angol lap újabb megfejtését ajánlja ennek a „rejtélynek”. Hinni lehet-e annak, amit a lap közöl? Nem az a szokásos szenzációhajhászás diktálta-e a cikket, amely a nácizmus véres gaztetteinek történetét szórakoztató detek- tívregénnyé változtatja? Mindenesetre Nyugaton valaki régóta igyekszik a közvélemény figyelmét elvonni a büntetlenül maradt náci gyilkosok felkutatásától. Az a kitétel, hogy „abban az időben mennyien meggazdagodtak a háborús bűnösökön”, rávilágít: miért vannak néhányan közülük még mindig szabadlábon! Nem érdemes kutatni Martin Borman, Hitler cinkosa után, hangoztatja a lap. Holtteste a Flens- burgi öböl ködlepte jegesvizű szurdokában fekszik, nem messze a nyugatnémet—dán határtól. Géppisztolysorozat végzett vele. Állítólag egy angol katona, név szerint Ronald Grey oltotta ki életét. Grey most 40 éves és a kenti grófság West Wickham falucskájában él, ipari tanácsadó. A háború alatt a 33-is páncélos dandárban szolgált, 1948-ban a Központi Hírszerző Hivatal ügynöke lett, majd Koreában harcolt és kapcsolatban állott az angol hírszerző szervekkel. Most, hogy nyugalomba vonult, elhatározta, feltárja a világ előtt a „Borman-titkot”. íme a történet, amelyet előadott: „... Abban az időben a Dániában állomásozó 33. páncélosdandárban szolgáltam. Kitűnően beszéltem németül, kapcsolatban álltam a biztonsági szervekkel, így felhatalmazásom volt rá, hogy magam ítélkezzem a helyi háborús bűnösök sorsa felett. A szökött német katonák ezrével bujkáltak mindenütt. A háborús bűnösök Igyekeztek megmenekülni aa Igazságszolgáltatás elől, és valamiképpen átjutni a jól őrzött határon. A hirhedt Pauck-szervezet, amelyet Otto Skorzeny alapított, segítette őket. Szolgálati ügyben hetenként kétszer léptem át a határt. Egyszer a tiszti klubban odajött hozzám egy 46 év körüli magas őszülő férfi. Ahogy tartotta magát és az a hang, ahogyan megszólalt, nyomban sejtette velem, hogy ez az ember megszokta a parancsolást. Megkért, legyek segítségére egy rokonát átszöktetni a határon, és ezért a szolgálatért tetemes összeget — 50 ezer dán koronát ajánlott fel. Rájöttem, hogy a „rokona nagy hal” és leplezni igyekeztem izgalmamat, amely hatalmába kerített arra a gondolatra, hogy nyomára bukkantam a Paucknak. Minden jel arra mutatott, hogy a „rokonról” Skorzeny emberei gondoskodtak. Nincs mit tagadni, abban az időben sokan gazdagodtak meg a háborús bűnösökön — jövedelmező üzlet volt ez akkor, de úgy döntöttem, belemegyek az üzletbe, és más okokból nem jelentem ezt az ügyet a parancsnokságnak. Már volt némi tapasztalatom: amikor rengeteg erőt és energiát öltem valaminek a kiderítésébe és aztán a parancsnokság bekapcsolódott az ügybe, mindent maga kezdett intézni... elrontott nekem mindent. Tudtam, hogy követni fognak, ezért a géppisztolyon kívül, amelyet a gépkocsi vázában rejtettem el, magamhoz vettem revolveremet. Hideg volt, azon a napon. Havazott. A megbeszélt időben elmentem a találkahelyre. Pontban 23 órakor a gépkocsi ajtaja kinyílt és mellém ült egy ember. Rápillantottam: az egyik legveszélyesebb háborús bűnös volt. Emlékezetem nem csalt, láttam azt az arcot a fényképeken, amelyek ott lógtaic mindenütt a falakon. Az illető Martin Borman volt. Rövideser megérkeztünk a határhoz, ahol angolok, németek és dánok őrködtek. Minden különösebb baj nélkül átengedtek bennünket. Áthaladtunk egy kis falun: Haekkerupón. Borman követelte, álljak meg. Jobbra a Flensburg! öböl vize csillogott, mellettünk egy vasútvonal vezetett el. Utasom hirtelen kiugrott a gépkocsiból és eltűnt a sötétben. Rögtön rájöttem, hogy a pénzemnek fuccs! Megragadtam a géppisztolyt éj utána vetettem magam, igyekeztem utolérni. Aztán leadtam néhány sorozatot. Az első leterítette. Egy villanásnyi időn belül lövések dördültek el — azok, akik lesben várták a „rokont”, segítségére siettek. Ledobtam a géppisztolyt és elrejtőztem. Két ember rohant a fekvő Bormanhoz és holttestét az öböl felé vonszolták. Láttam, amint súlyt erősítenek rá és a jeges vízbe dobják ... így tehát ismertem Martin Borman eltűnésének titkát. Mellesleg, amikor később a Központi Hírszerző Hivatal ügynöke lettem, személyi kartonom száma szintén két nullával kezdődött; igaz, én nem a 007-es, hanem a 001237-es ügynök voltam, de, mint James Bond, én is korlátlan gyilkolási jogot élveztem. (Lityeraturnaja Gazeta) Önkiszolgáló postahivatalok Jól „vizsgáztak” az NDK-ban az önkiszolgáló postahivatalok, ezért számuk egyre növekszik. A Német Demokratikus Köztársaság nagyobb városaiban ma már több mint 200 önkiszolgáló posta működik, magában Berlinben 71. Az önkiszolgáló rendszer keretében az ügyfelek maguk adhatják fel rendes és expressz leveleiket, csomagküldeményeiket (500 gramm alatt), továbbá országon belüli címre szóló távirataikat; helyi és távolsági telefon- beszélgetéseket önállóan bonyolíthatnak le. Az önkiszolgáló posták számos különböző automatával vannak felszerelve: levélpapír- és boríték-, képeslap-, bélyeg- és újságárusító, továbbá pénzváltó automatákkal. hozzájárulásával teremthető meg. Ennek alapján a szocialista országok olyan értekezletet szorgalmazna!:. amely megtárgyalná az európai biztonság szempontjából legfontosabb kérdéseket, s elvezetne olyan lépésekhez — pl. az erőszakról vV í lemondáshoz, a jószomszédi kapcsolatok erősítéséhez — amelyek együtt alkotnák a kollektív biztonsági rendszert Nem véletlen. hog" az érdekelt szocialista országok párt vezetői, kormányfői, külügyminiszterei az utóbbi időkben tanácskozásaik egész sorát szentelték annak. hogy kidolgozzál:, közzé tegyék és érvényesítsék a Varsói Szerződés tagállamainak közös kezdeményezését az európai béke és oiztonság ügyében. Gondoljunk csak a budapesti felhívást és memorandumot megfogalmazó értekezletekre. Az európai tanácskozás persze csak eszköz és nem cél. A cél: a biztonság. Ennek feltétele pedig az euróoai realitások — köztük a határok és a Német Demokratikus Köztársaság — nemzetközi jogi elismerése. Fel kell számolni az európai feszültség neuralgikus pontjait, vagyis a nyugatnémet atomfegyverkezés megakadályozásával, Nyugat-Berlin különleges státuszának biztosításával, az Európát megosztó katonai tömbök és szövetségek egyidejű és kölcsönös felszámolásával megteremteni a béke légkörét. Amikor persze a Varsói Szerződés országainak arról az elhatározásáról beszélünk, hogy kölcsönösségi alapon hajlandók lennének megszüntetni szervezetüket a NATO feloszlatásával egy- időben, akkor mindig hozzá kell tennünk: egyoldalú lépéseket senki sem várhat a szocialista országoktól. Mindaddig, amíg létezik az észak-atlanti tömb és az imperializmus veszélyezteti a világbékét, addig a szocialista országok megőrzik és szüntelenül erősítik védelmi szervezetüket. Ez tehát a Varsói Szerződés országainak „Európa-koncepciója”. A kontinens kérdéseinek elsődlegessége persze nem jelent közömbösséget az Európán kívüli problémák iránt. Annál inkább sem, mert Európában sem élhetnek a népek nyugodtan, ha bárhol a világon dörögnek a fegyverek és tobzódik a reakció. A szerződés aláírói már több alkalommal kifejezték teljes szolidaritásukat az imperialista agresszió ellen harcoló indokínai és közel-keleti népekkel, s biztos támaszt nyújtanak a haladásért, a függetlenségért, a békéért küzdő minden erőnek — harcoljon bármely részén is a világnak. E következetes békepolitika mögött az eszmei, politikai és gazdasági bázison kívül a Varsói Szerződést aláíró országok egyesített fegyveres ereje áll. Ez védelmi erő, amely a szocialista országok államhatárainak, szuverénitásának, békés vívmányainak őrzésére »hivatott. Létrehozásának indoka és célkitűzésének megválasztása bizonyítja a legjobban a szövetség védelmi jellegét. De emellett szól az is, hogy a Varsói Szerződéshez — a_ nyugati katonai tömböktől eltérően — csatlakozhat bármely állam, amely — mint a szerződésben olvashatjuk — „hajlandó a békeszerető országok erőfeszítéseit a béke és a népek biztonsága érdekében támogatni.” A katonai koalíció közös katonapolitikai elvekre, a kiképzés és a fegyverzet egységesítésére, a hadseregek összehangolt tevékenységére és a katonák őszinte és szoros fegyverbarátságára épül. Az Egyesített Fegyveres Erőkben olyan óriási tudományos technikai és hadvezetési potenciál testesül meg, amely semmiben sem marad el az imperializmus hadigépezetétől. S hogy ez így legyen a jövőben is. a szocialista országok katonai együttműködése szüntelenül fejlődik (korszerűbbek a hadseregirá-. nyitási formák és eszközök, összehangoltabb a technikai haladás, stb.), rendszeres hadgyakorlatokon saj' ítják el és ellenőrzik a nemzeti hadseregek együttműködését. Erre jó példa a napjainkban az NDK-ban lefolyt „Fegyverbarátság” fedőnevű hadgyakorlat. A mi hazánk védelmének is döntő tényezője a Varsói Szerződés alapján létrejött szövetségi rendszer. A közös politikai front és egyesített katonai erő szorosan hozzátartozik szocialista építőmunkánk külső feltételeihez. Magyar- országo- is csak akkor láthatjuk biztosítottnak a békét, ha Európában sikerül megteremteni a kollektív biztonságot, ezt célozza a Varsói Szerződés országainak politikája. E politika támogatása tehát internacionalista, de elsődleges nemzeti érdek is. Ezért válhatott nemzetközi tevékenységünk alapelvévé. Pálos Tamás r
