Dunántúli Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-23 / 249. szám
1910. október 23. DUNANTÜLI napló 3 Baranyai beruházások... Amíg egy tofonypince elkészül Ha idén két szint elkészül, már „elégedettek“ lesznek Villányban Beruházás manapság alig- alig létezik anélkül, hogy a beruházó, tervező, vagy kivitelező vállalatok lelkiismeretes munkatársai közül néhánynak az idegrendszere meg ne sínylené az izgalmakat. A Villány—Siklósi Állami Gazdaság toronypince építkezése sem kivétel. A forróvízbe mártott hőmérő higanyszála sem szalad fel gyorsabban, mint az indulatok a gazdaság beruházási osztályán, amikor a beruházás felől érdeklődtem. A TORONYPINCE A villányi állomással szembe, a sziklás hegyoldalba tervezték a 24 ezer hektóliter tárolókapacitású toronypince építését. A 13 millió forintos beruházás — a kiviteli tervek szerint ennyi, egyébként lényegesen több lesz — egy rövid átjáróval csatlakozik majd a régi pincerendszerhez. A következő években' felépülő borfeldolgozó kombinát első egysége lesz. Már az építkezés megkezdése előtt is adódtak bonyodalmak. Egy júliusi beszélgetésünk alkalmával Pálfy Károly, az állami gazdaság igazgatója elmondotta, hogy az AGROTERV tervei nem vették kellően figyelembe a környezetet és a rendelkezésre álló rövid időt. További bonyodalmakat okozott, hogy az Aknamélyítő Vállalattal hosszadalmas árviták adódtak, így az építés kezdete elhúzódott Az aknamélyítőkre hárult a feladat, hogy a toronypince alapját — mintegy 3 ezer köbméter sziklát és földet megmozgatva — kialakítsák. A határidőt 1970. április 30-ra állapították meg. Ezután legkésőbb az év végéig, a Bm. Építőipari Vállalat felépítette volna az 5 szintes épületet és födémet. Az idei termés egy részét már itt akarták tárolni. Az aknamélyítők az említett viták miatt késve, de még a múlt évben a munkát elkezdték. Már a kezdeti szakaszban kitűnt, hogy az alap kialakítása a számítottnál sokkal nehezebben oldható meg. Ennek ellenére a műszaki átadás május 3-án megkezdődött. Ekkor jöttek rá, hogy a 19 méteres átmérő nem elég, 21 méter szükséges. Ehhez többlet munkaként járult még: a tervezett 6 méteres átjáró hossza 12 méter lett — ennyit kellett a sziklás, agyagos hegyoldalból szabaddá tenni. Az újabb határidő május 20-a volt. Ezt az aknamélyítők nem tudták betartani. Végülis még június végén is egy kisebb földkupac éktelenkedett a toronypince helyén. Ezzel azonban akkor senki nem törődött. A gazdaság a késés miatt kötbérrel fenyegette az aknamélyítőket, ezért ők megmakacsolták magukat és a munkát beszüntették. Szerintük a vállalt munkát határidőre elkészítették, a késés csak a többletmunkák miatt történt. Ekkor már szó sem lehetett arról, hogy ebben az esztendőben elkészül a toronypince. A pereskedés most sem szünetel, a bíróság még nem döntötte el, jogos-e a kötbér. Szerencsére a sürgető idő hatására a gazdaság saját erőből, és költségen szabaddá tette a terepet. MAR KÉT SZINTNEK IS ÖRÜLNÉNEK Egy hónappal ezelőtt a Bm. Építőipari Vállalat elkezdte az épület vasbeton alapzatának elkészítését. Azóta ez a munka befejeződött. Ezzel párhuzamosan legyártották a 16 szögletű épület zsaluzását és 3 szint vasszerkezetét. A jelenlegi helyzet szerint, az időjárástól függően 2 szint felépítésére van ebben az évben remény. A gazdaság számára már ez is több a semminél. Természetesen a segédberendezések, szerelvények és külső szerelés csak az épület teljes felépítése után kezdődhet. A mostani helyzet szerint 1971 december 31-re várható a munka befejezése. A bírósági per talán még hosszabb ideig is eltart. Az ítélettől függetlenül egyetlen tanulsága lehet: a fennálló, objektív nehézségek ellenére a beruházást senkinek sincs joga késleltetni, a paragrafusok szerinti látszólagos presztízs győzelem reményével. Ez vonatkozik a tervezőre, kivitelezőre és beruházóra egyaránt, még akkor is, ha az utóbbi a per folyamán reméli visszanyerni a késés miatti veszteségét. Lombosi Jenő TV-FÓRUM Ä pécsi nézők is kérdezhetnek A negyedik ötéves terv gazdaságpolitikai kérdéseirő1 rendez nyilvános vitaműsort a Magyar Televízió október 29-én, csütörtökön. A népszerű Fórum e soron következő adásába — négy vidéki város között — Pécset is bekapcsolják. Ä tv a műsor előtti órákban közli majd azt a telefonszámot, amelyen a pécsi nézők feltehetik kérdéseiket. A válaszadók között két miniszterrel — Vályi Péterrel és Bondor Józseffel —, továbbá a munkaügyi miniszter . helyettesével, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesével, a párt központi bizottsága gazdaságpolitikai osztályvezetőjével és a Közgazdaságtudományi Egyetem rektorával találkozhatunk a képernyőn. Néhány szó az automatákról Az llkovics-gépektöl a pécsi tizenkettőig Azt hiszem, nincs aki vitatná: az automaták hasznosak. Jelenleg tizenkettő ételt és italt adó üzemel a pályaudvaron. A kérdés: miért csak az állomáson üzemelnek ezek a hasznos masinák? A város többi pontján, az utcák, terek sarkán talán nincs hely? Azon a nyomon indultam el, ami a legkézenfekvőbbnek látszott. Feltételeztem: sokba kerül az üzemeltetés, nem hoz elég hasznot, esetleg nem lehet ilyen készülékeket kapni. Pengősi Gyula, a MÁV Utasellátó pécsi kirendslts - gének vezetője tájékoztatott: — A bevételi oldalt nézzük meg először. Az idei esztendő harmadik negyedévében az állomáson lévő készüMire képes egy kisüzem? Szezon végi számvetés a mohácsi mini-konzervgyárban A gyárudvar a főszezon megszokott képét mutatja. Teherautók jönnek nyersáruval rakottan, és távoznak a másik kapun a késztermékkel megpakolva. Emitt uborkát raknak ki, odább paprikát csumáznak. A szabadtérre is kiszorult steril vonalon hatalmas, nyitott medencékben lecsó dunszto- lódik száz fokon. A nemrég épült készáru raktár mennyezetig megrakva uborkás, paprikás, befőttes üvegekkel. Fehér köpenyes asszonyok címkéznek, csomagolnak. Az üzemvezető ideges, Csepel nem szállítja az export kartonokat, az áru meg özönlik a nyakukba, szállítani kellene. Lázas, felfokozott tempó ez, versenyfutás az idővel hiszen a meteorológia éjszakai fagyokat jelez. Ez pedig a vég, mármint a szezonvég nyitánya, hisz köztudott, hogy fagyott zöldséget tartósítani nem lehet. Itt Mohácson a MÉK konzerv üzemében meg egyre többet adnak arra, hogy csak kifogástalan árut vegyenek át, amiből kifogástalan terméket lehet gyártani. Annakidején, amikor létrehozták a ma már egész konzervgyárnak beillő üzem elődjét, a levezető szelep szerepét kellett betölteni. Kármentés céljából a MÉK-nél jelentkezett áruféleségeket dolgozták fel. Hordóskáposzta, vegyes vágott savanyúság, magyarul csalamádé, ennyiből állt a cikklistájuk. Azóta, különösen az utóbbi két évben nagyot fejlődött az üzem kapacitásban — ma már évi 150 vagon készáru a termelésük — de főként minőség tekintetében. Készítményeik száma — jelenleg 28 féle cikket tartósítanak — és minősége tekintetében a steril vonal építése hozott döntő változást. — A könnyen romló, hidegen eltett savanyúsággal szemben az egy, másfél évig is tárolható steril TIPIKUS ŐSZI KÉP ez Drávaszabolcson, a Dráva menti rostüzemben: a poz- dorja-hegy az udvaron folyton magasodik, a szél felkapja a pihéket, a len poz- dorjája finom rétegben mindent ellep. Kazlakban az új termés, folyik a feldolgozás. A nagy és zajós üzemépületekben asszonyok dolgoznak a gépeken: gyúrják a délceg lenkórót engedelmes ipari alapanyaggá. Mi is lesz a lenből? Sok-sok vesződség és veszteség után szál és kóc. A szálból konyharuha, meg lepedő. A kóc nagyobbik felét külföldön eladják. Persze a pozdorja-hegy az eget sohasem éri el. Kis gyár ez, évente alig több mint 20 millió forintnyi értéket termel. Méreteit tekintve, egy kis túlzással, valamelyik gazdagabb termelőszövetkezet is átvehetné melléküzemágként. A pozdorja-hegy felől po6- hadt szagot kap fel a szél. Ott van mellette az áztató. Poshadt szag? Csak az idegennek. A Csongrád megyéből Szabolcsra származott Palatinszki János, aki itt, még ezerkilercszázhatvan- egyben, kenderáztatóként kezdte, legyint: Aki benne van, az nem érzi, annak közömbös. Az áztató valamikor. nem is olyan régen, kegyetlen munka volt. Berakták a földbe süllyesztett medencékbe a 3—5 kilós kévéket, s vizet eresztettek rá. A kévék 20—30 kilósra szívták meg magukat. Aztán jött a kivetés. Leeresztették a vizet és elkezdték kiadogatni a lucskos, mocskos, poshadt szagú kévéket. A medence két és fél méter mély. A kévéket, ezeket az ájult szivacsokat, az áztatok kétszeri átkarolással, vasvillával vetették ki, a koszos lé a nyakukba csurgóit. A kévéket a len Áztatok lóréra rakták, s a ló vagy szamár vontatta csillesor megindult arra a nagy térségre, ahol az áztatott lenkórót — megint cipekedés — kirakják, kis sátrakba, hogy a nap kiszőkítse, megszárítsa. Vándormunkásokkal végeztették az áztatást Drávaszabolcson is. Idénymunka ez, március közepétől október közepéig. Ügy toborozták őket, Csanádpalotán, Tótkomlóson, meg ahol lehetett. Ide tenyér kell, derék, izom, láb, érzéketlen robotemberek. Az áztatás évezredek alatt lényegében mitsem változott. Kézi munka, napi 13 —15 óra. Gépesítés? Hát ez az. Drávaszabolcson az áztatást tavaly gépesítették. Azt mondják, az utolsó órában, az utolsó pillanatban. Nem nagyon akadt már erre ember, s különben is, a kis „manufaktúrában” nagy a munkaerőhiány. A férfierőre máshol nagyobb a szükség. Megállunk a medencesor előtt Visnyei Vendel főművezetővel, meg akarja mutatni a kivetést. Egymás mellett nyolc kis, de mély medence — még a háború előtt épült. (A háborúban az üzem tönkrement, 1958-ban indult meg újra.) Odább két nagy, de sekélyebb medence. Ez a tíz — az áztató. Ezekben a medencékben árasztják el 120— 140 órára a gubójától megfosztott lent. A víz hamar szutykos lesz, a medence szé] lén levegőt fuvatnak be, I olyan mintha forrna a víz. I Egyszerű, de nagyon lénye- j ges folyamat játszódik itt le, j magyarázza a főművezető. Az | áztatás=a rost biológiai fel- 1 tárásával. A rostból ki kell oldani a ragasztóanyagokat. Ezt a pektinbontó baktériumok végzik eL Hogy jobban szaporodjanak, serényebben dolgozzanak — „etetik” őket. Levegőt fuvatnak be a piszkos lébe. Nekikezdenek a lenkévék kivetésének. — Van itt valaki a régiek közül, aki még a kenderáz- tatással kezdte? — kérdem. — Hogyne. Palatinszki János. Csongrádi. Meg... — sorol néhány nevet az áztatok vezetője és hivatja Pa- latinszkit. A NYOLC KISEBB MEDENCE egyikénél, ahol a kivetés folyik, forgolódni kezd a daru. Á medence alján alig van már kéve. A daru 4—5 mázsás adagokat emel ki, drótkötelek ölelik a kévéket. A medencében csupán egy ember tartózkodik, aki a drótkötelek végén lévő karikákat ráakasztja a daru horgára. A teher a levegőbe emelkedik és a daru mellett várakozó csáklyás férfi asz- szisztálásával a közelben várakozó vontató pótkocsijára huppan. A ragasztóanyagtól megszabadult lenkévék mehetnek száradni. Mindez rövid művelet. Valamikor 24 ember kellett a kivetéshez. Most négy. — Én hatvenegyben jöttem ide. Kövegyről. Csongrád megye. Akkor rosszul ment. Rossz volt a kender. Sokan leléptek. Negyvennyolcán jöttünk, huszonnyolcán maradtunk — emlékezik vissza Palatinszki János. — Mit keresett meg? — Négy-négyezerötszázat. De reggeltől estig dolgoztunk. 13 meg 15 órát. Hatvankettőben jött a len. Csúszkáltunk, estünk a medencében. Ismearetl«i anyag volt. Eleinte nem ment, de a mosonmagyaróvári áztatósok tanítottak. Mink is rájöttünk... Micsoda nagyokat emelgettünk! A cseh Elan daru újra forgolódni kezd. A darunak csak annyi múltja van, hogy eleinte féltek tőle. Kísérletképpen, 1968-ban, egy kis daruval kezdték meg a kivetés gépesítését. Mindez az emberek kedvét szegte. Kevesebb lett a fizetésük. De a munka ösz- szehasonlíthatatlanul köny- nyebb. Közben a vándorfoglalkozás kimúlt, a daru gyökeret eresztett. Otthagyjuk a medencéket. Visnyei Vendel invitál, nézzük meg, hová viszi a vontató az áztatott lent, hol szárad? Hol? Száznegyven hold- nyi fasorokkal, pihenő kazlakkal felszabdalt mezőn. A kévéket 5—6 marokra szedik szét, s felállítják sátor alakba. Erős derekú lányok kellenek ide, mert sűrű hajlon- gással járó munka. Mondják, többet is keresnek, mint az áztatok. MÁR KILOMÉTEREKET HAGYTUNK MAGUNK MÖGÖTT. Kullogok a kissé hajlott hátú főművezető után, és magamban morfondiro- I zok. Kis üzem ez, mégiscsak kicsi, olyan messze a moderntől, a komputerektől, mint... Makó. Nem is dolgozik teljes kapacitással. Persze, ha a műanyagkorban is keresik a lenrostot, kell a piacnak — csináljuk. De: gazdaságosabban, termelékenyebben. Vagyis, tovább kell gépesíteni. Az áztatásnál a daru korszakváltást jelent. De nem a plafon. A pigmentet vegyileg is ki lehet vonni — mondta a drávaszabolcsi gyár főkönyvelője. A fejlett országokban már dolgoznak ilyen üzemek. Miklósvári Zoltán cikkek találkoznak mindinkább a fogyasztói igényekkel bel- és külföldön egyaránt. Mennyiségben egy ilyen kis üzem nem lehet konkurrense a nagy konzerviparnak, a minőség az a terület, ahol felvehetik vele a versenyt és ezt meg is tették. Az első szárnypróbálgatás persze nem zavarmentes. — Török Ferenc, üzemvezető napok vagy méginkább hetek óta alig látszik ki az exportgondokból. Utazik, tárgyal, intézkedik, kötbérez, mert olykor ez elkerülhetetlen. — Kérdésünkre elmondotta, hogy mennyiségi tervük meglesz, dacára a rossz időjárásnak. Egyes cikkekből azonban jelentős a kiesésük, paprikából 20 vagonnal lesz kevesebb a tervnél, ezt a bőséges uborka termés ellensúlyozza, hisz csemege uborkából 5 vagon helyett 12 vagonnal, ecetes uborkából 5 vagonnal szemben 10 vagonnal gyártottak le. Egyik legkeresettebb cikkükből, a kimagozott rétesmeggyből érte az üzemet a legnagyobb kiesés, mert az ÉLGÉP a meggymagozó gépet a meggyszezon lefutása után, augusztusban szállította csak le. Gyümölcsvelőből többet gyártottak a tervezettnél, 13 vagon szamócavelőt, 12 vagon meggyvelőt és 11 vagon sárgabarack velőt exportáltak Jugoszláviába. Űj cikkük a marinált paprika, ezt is exportra készítik. A kisüzem nagyobb rugalmasságot tesz lehetővé s ezzel a mohácsiak élnek is. Olyan készítmények gyártására törekednek, amelyek a nagyipar profiljába nem férnek bele. A paprikát fajtánként dolgozzák fel, külön a bogyiszlóit, a paradicsom alakú fehér csípős paprikát és a ceceit, több féle kiszerelésben. E tekintetben a lehetőségeiket még koránt sem merítették ki. Az ősz és a tél meghozta a maga gondját Mohácson is. Novemberben még 35 vagon káposztát lesavanyítanak s ezzel vége a szezonnak. Az amúgy is munkaerőhiánnyal küzdő üzem azonban nem eresztheti szélnek 120 állandó dolgozóját. Decemberben és januárban végzik a kis kiszerelést, s ekkor gyártják a céklát. Ez eltart február végéig. Március, április, május az abszolút holt szezon. Hogy ezt az idényszerűséget megszüntessék, 1971 tavaszán lékeink 23—25 ezer forint tiszta nyereséggel üzemeltek. Ha az erősebb és gyengébb időszakokat figyelembe vesz- szük, ez évente közel százezer forintot jelent. A kiszolgáló személyzet száma minimális. Van egy műszerészünk, aki a gondjukat viseli, ketten töltik az utánpótlást. Szerintem megéri. Elém tesz egy marék érmeutánzatot, rézből esztergált ál-ketteseket. — Igaz, az első időkben mindennel próbálkoztak a rafináltabbak. Ami kerek volt és lapos, azt beleerőltették. Néhány érme, régi pénz sokszor többet ért, mint azt a gazdája gondolta volna. A numizmatikusok sokat megadtak volna értük. De az automaták nem szeretik. Érzékeny vizsgálószerkezetük azonnal leblokkol. — Most már egyre kevesebb a gond. Az emberek megértették, hogy mire valók. Sokan — idősebb nyugdíjasok —, idejárnak a környékről. f Tehát megéri. Itt is — ott is. Az első aggodalom tévesnek bizonyult. Próbáljuk akkor a beszerezhetőség oldalát megnézni. Vámosi István, a MÁV Utasellátó kereskedelmi igazgatója mondta: — Közel négyszáz automatát üzemeltetünk az országban. Bár többségükben nyugatról, dollárért vettük őket, úgy tudom, lehet forintért is kapni. Érdeklődjenek a SZÖVOSZ-nál. Ez a tanács az esetleges vevőknek szól. A további terveikről faggattam. Így tudtam meg, hogy jelenleg angolokkal tárgyalnak, s még ebben az évben egy tej-adagoló prototípusát állítják fel a fővárosban. Ha beválik, Pécs sem marad ki. A gépek hasznosságát és hasznát megerősítette. Felkerestem a lehetséges „gazdákat” is. A Baranya megyei Vendéglátó Vállalatnál napirenden van e kérdés. Felvették a kapcsolatot a BELKER-rel. Egyelőre úgy néz ki, hogy a legelső eredmény a közeljövőben felállításra kerülő fagylaltgép, ami a Virág cukrászdába kerül. Kézenfekvőnek látszik, hogy esetleg nagyobb vállalatoknál is fel lehetne állítani egyet-kettőt. Jó példával jár elöl e téren a Győri Vagon- és Gépgyár is, Százhalombatta is. Védőitalt és védőételt kapnak ott a munkások az automatákból. Egyelőre szó van arról, hogy Komlón a MÁVAUT állomáson 1971-ben lesznek automaták. Űjmecsekalja is reménykedhet — távlatokban. Pécsett a MÁVAUT-nál a piactéren, a szükségbódé sörárudája még decemberben megszűnik. Hogy mivel pótolják — még csak kérdés. A többi vonalon csend. Ügy látszik, hogy túl új ez minekünk. Némi nosztalgiával szemlélgettem a pályaudvari automatákat, s megszólítottam az egyik vevőt: — Mit szólna ahhoz, ha a város többi pontján is lennének ilyen masinák? — Nem lenne utolsó. De nehogy azt higgye, hogy ez újdonság. Maga még akkor nem élt. amikor ' Pesten a Nyugatinál az Ilkovics büféjében automatából jött ki a babgulyás. Kozma Ferenc az üzem megkezdi a Jaffa A szörp gyártását, palackozását. C R Ez lesz az első alkalom, hogy | E U csak arra a két hétre kell N H bezárni a dolgozók előtt a T A gyárkapukat, amikor — rendR Z szerint május végén — a U B gyárat karbantartják. M A — Rcé — Magnósok, figyelem! Magnetofonok több típusban érkeztek S
