Dunántúli Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-22 / 248. szám
1970. október 22. dunantüli napló Az SZMJ elnökségének megállapítása: Nem „húznak” eléggé a bérek A munkaerőért folyó verseny nagy károkat okoz Vizsgálat indul a szövetkezeti melléküzemágak ügyeben NE B-vizsgá I at nyomán Hol tart ma a hástáji? Bérpolitikánk alapelvei helyesek — még akkor is, ha itt-ott felvetődik a továbbfejlesztés szükségessége —, e politika vállalati szintű megvalósítása azonban rendkívül ellentmondásos. A munkaPécsi művészek hangversenye A zsúfolásig telt Liszt-terem lelkes közönsége a bizonyíték: a bérleti hangversenyek mellett szükség van olyan alkalmakra is, amelyeken a városunkban élő művészek időről időre számot adhatnak munkájukról, művészi fejlődésükről, Kedd este a Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozatának két művésztanára, Gerő Pál és Gyermán István lépett dobogóra, valamint a pécsi származású ifjú zeneakadé- mista, Jandó Jenő, aki éppen a művészképző felvételi vizsgájára készül. Két Beethoven-szonátát hallottunk a műsor első részében. Az op. 2-es C-dúr szonátában Gerő Pál a beetho- tJeni zongoramuzsika szimfonikus elemeit állította előtérbe. Tömör, telt hangzású játéka szinte egy zenekar hatását keltette. Zongorázása jelentősen előre lépett, különösen ritmikai szempontból. ízig-vérig muzsikus: előadásában nemcsak az egyes témák, a kötőanyag megformálása is mindenkor muzikális.' Csupán az óvatosabb tempóban játszott zárótételt éreztük halványabbnak. Ritka szép kamaramuzsikálásnak voltunk részesei a Tavaszi-szonátában. Gyér-' mán Istvári'-hégedühangját a szokottnál is tisztábbnak, légiesebbnek találtuk, megtisztult a régebben olykor túlzottnak tűnő vibrátó-gaz- dagságtól. Tempói, dallamformálásai klasszikusan világosak, meggyőzőek. Jandó Jenő játékának hallatán azt éreztük, kamaramuzsikusként talán még szólista produkcióinál is többre képes. Kitünően alkalmazkodik, együtt lélegzik partnerével és a zenével. Zongorázása, bár fölényesen megoldott, cseppet sem hivalkodó, ösztönösen érzi és betartja a kamara- muzsikálás arányait. Az együtt játszásba csak olyankor csúszott néha hiba, amikor a hegedű kapta a kíséret szerepét. Szünet után Schumann Szimfonikus etűdök c. hatalmas variáció-sorozatát hallottuk Gerő Pál előadásában. Már az piaga örvendetes, hogy a rendkívüli technikai és kifejezési feladatot megoldotta a fiatal zongoraművész. örömmel tehetjük hozzá, hogy játéka ezúttal is minden részében zenéi fo- gantatású volt, kiváltképpen a patétikus részeket éreztük kifejezőnek. A poétikusabb reszek kissé elsikkadtak és az utolsó, nagyszabású variációt szerettük volna gran- diózusabbnak hallani. Gerő Pál művészi fejlődésének fontos állomása volt ez a hangverseny. Prokofjev műveiből keveset és ritkán hallunk Pécsett. Pedig e kiváló orosz-szovjet mester egyike századunk legjelentékenyebb zeneszerzőinek. Ezért is örültünk, hogy Gyermán István és Jandó Jenő előadásában hallhattuk az f-moll hegedű-zongora szonátát. Bár kissé terjedelmes, de mégis rendkívül érdekes mű, a visszafojtott feszültség és a groteszk elemek felváltva dominálnak benne. Előadóink igen lelkiismeretesen tolmácsolták Prokofjev művét, a széles formákat ki tudták tölteni, a legkisebb részleteket is gondosan megformálták. Elhitetöen és elfogadtatván játszották a szokatlan hangzású zenét —, a megértő, ■ meleg fogadtatás nem is maradt el. Szeszlay Zsolt erőért folytatott kötélhúzás napról napra nagyobb károkat okoz. A munkáscsábítás, egymás túllicitálása, ugyanis nemcsak drága, de következményeiben is rendkívül veszélyes dolog. Ahol a legnagyobb érték az „új ember”, ott reménytelen vállalkozás számonkérni a munka- fegyelmet, s ahol azért emelnek bért, hogy valaki ne menjen el — ott a termelékenység növeléséről sincs értelme sokat beszélni. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának Elnöksége tegnap délelőtti ülésén mindezekkel a kérdésekkel kapcsolatban világos és határozott álláspontot foglalt el. A Közgazdasági Bizottság által az anyagi ösztönzés és bérgazdálkodás 1970. évi tapasztalatairól készített jelentés alapján kibontakozott vita szinte valamennyi felszólalója leszögezte: a jelenlegi helyzeten „lent” — a vállalatok, gyárak vezetőinek — kell változtatni — kormány- szintű beavatkozásra várni ugyanis egyet jelent a belenyugvással. Tihanyi János, a Közgazdasági Bizottság vezetője, a jelentés előterjesztője szóbeli kiegészítőjében leszögezte: a nagyobb értékű munkaerő a kisebb hatékonyságú munkahelyek felé áramlik — s ez napjafnk egyik legégetőbb gazdaságpolitikai ellentmondása. A bérek alakulásával kapcsolatban a jelentés egyébként jelentős fejlődésről ad számot. A vállalatok többsége a kollektív szerződésben rögzítettnél lényegesen nagyobb arányú bérfejlesztést hajtott végre. A MÁV-nál például 17, a Bolyi Állami Gazdaságban 14, az AKÖV- nél' pedig 7 százalék volt a fejlesztés mértéke, örvendetes, hogy több helyen megoldották a nehéz fizikai munka, illetve az éjszakai műszakok kiemelt bérezését. A Tejipari Vállalatnál, az AKOV-nél és a Mohácsi Szövőgyárban például 100 forintról 200 forintra emelték a három műszak után járó pótlékot. A bérfejlesztés mértéke néhány vállalatnál alatta maradt a célul tűzött négy- százalékos szintnek — az Aknamélyítőnél például csat 1,8, a Mezőgazdasági Gépja- ‘ vítónál 1,6, a Bőrgyárban pedig 1 százalékot adtak —, s ez érezhetően rontotta a munkakedvet. A bérek húzóereje egyébként csak azokon a helyeken megfelelő, ahol következetesen jutalmazzák a teljesítmények növekedését. Ezen a téren a MÉV bányaüzemei érték el a legszebb eredményeket. A fejtési és elővájási teljesítmények ugrásszerűen megnőttek a céltudatos bérezési politika eredményeképpen. Az előterjesztés feletti szenvedélyes vitában többek között Kiss József, az Építők Szakszervezete megyei titkára is felszólalt. Kijelentette: a mozgóbérek odaítélésénél sok a szubjektív elem, sőt nem egyszer elvte- lenség is tapasztalható, s ez csökkenti az ilyen célra fordított összegek hatását Külön szólt a téglaipari dolgozók kereseti viszonyairól. Az átlag munkásbérszínt évi 22 ezer forint. Ezért a pénzért egyre nehezebb embert találni — máris 400 fő körül van a hiány. Szokola Ferenc a művezetők szerepéről beszélt. A középvezetők még ma is szinte kizárólag hangerősségükkel befolyásolják a termelést — a bérek alakításába nincs beleszólásuk. Rácz Gyula, a szövetkezeti melléküzemágak munkaerőcsábító akcióiról adott számot. Tucatjával vesznek fel embereket — a nagyipari béreknél jóval magasabb bérért. Ehhez a témához többen is hozzászóltak, példákkal igazolva: ez a fajta verseny árt a népgazdaságnak. Mindezek alapján — Szili József SZMT-titkár javaslatára —, az Elnökség elhatározta: még az idén vizsgálatot folytatnak a melléküzem- ágak ügyében. Pontosítani kívánják, hogy hol mennyit fizetnek, illetve, hogy hol milyen értékű munkát végeznek. hukics József, az állami gazdaságok dolgozóinak béremeléséről adott számot. Egy év alatt közel 300 forinttal nőtt a havi átlag, ami máris érezteti kedvező hatását a munkaerőgazdálkodás terén. Hangsúlyozta azonban: nemcsak a több pénznek van a fluktuáció csökkenésében szerepe, hanem annak a ténynek is, hogy az állami gazdaságok világos és vonzó távlatokat tudnak dolgozóiknak mutatni. Az egész délelőtt tartó vita alapján az Elnökség végül is azt a következtetést vonta le, hogy az idei év a bérgazdálkodás vonatkozásában is előrelépést hozott. A továbbfejlődés szempontjából most az a legfontosabb, hogy az emberekért folytatott ál- dástalan bérversenynek vége szakadjon, illetve az, hogy tovább erősödjenek a munkán alapuló differenciálási törekvések. B. S. A legkülönbözőbb fórumokon szóvá tették már a háztáji gazdálkodás csökkenését, fellendítésére számos intézkedést hoztak. Többek között leszögezték: a közös és a háztáji gazdaság szerves egységet képez. Hol tartunk ma? Hogyan alakul a közös és a háztáji gazdaságok gazdasági együttműködése? E kérdések megválaszolására vállalkozott a Népi Ellenőrzési Bizottság. A vizsgálatban, amely 32 tsz adatait öleli fel, tehát Baranya tsz-einek közel egyharmadát, nagy apparátus, 65 népi ellenőr vett részt. A vaskos jelentés, amelyet tegnap tárgyalt meg a NEB, számos érdekes adatot, körülményt, új megvilágításokat tartalmaz. Elmaradt a folytatás Közismert, Baranyának országosan is kezdeményező szerepe volt a háztáji állattartás ösztönzésében. A kezdeményezés eredményeként a háztáji gazdaságokból származó állat és állati termékek aránya a tsz-ek értékesítésében már 1968-ban és 1969-ben is jelentőssé vált, s az arány az idén várhatóan tovább növekszik. A közös és háztáji gazdaságok kapcsolatának mintaszerű és követendő rendszerét valósították meg a baksai, a szalántai, a po- gányi és a szabadszentkirályi tsz-ek. Sajnos — állapítja meg a NEB-jelentés — az említett kiemelkedő példák nem terjedtek el megyénkben. A háztáji és a közös gazdaságok együttműködése sok esetben csak formális. A háztáji bizottságok munkája mechanikus, legtöbbször csak a háztáji földterület kimérésére korlátozódik. E bizottságok termelési-szervezési, irányítási, szaktanácsadási feladatokat általában nem látnak el. Az ösztönzők ellenére a sok munkával járó háztáji szarvasmarha-tenyésztés megállíthatatlanul visszafejlődik, ezzel egyidőben nő a háztájiban a kihasználatlan férőhely-kapacitás. Ezzel szemben a tavaly még csökkenő sertésállomány az idén növekvő tendenciát mutat, s a következő évben még további növekedésre lehet számítani. A közös és a háztáji gazdaságok együttműködésében a legjobb eredményeket a baromfitenyésztésben és a nyúlhústermelés terén érték el. A korszerű baromfitenyésztést folytató üzemek rendkívül kedvező hatással voltak a háztáji gazdaságokra. A kedvező közgazdasági környezet és az aránylag kevés befektetési szükséglet igen jól működő és modern háztáji baromfiistállókat eredményezett. Korszerűtlenül Mintaszerű kooperációval teljesen új állattartást honosított meg a háztáji nyúl- hústermelésben az egerági tsz. Jelenleg 600 anyanyulat helyeztek ki 60 családhoz. A baromfitenyésztéshez hasonlóan itt is a teljes integráció valósul meg. A tsz ellátja tagjait tenyészanyaggal, a szükséges ketrecekkel, táppal, biztosítja a szaktanácsadást és a szervezett értékesítést. Az nagyüzemi felárból a tagok 1 forinttal részesednek. A bonyolításért és a szolgáltatásokért a tsz kilogrammonként 1.50 forint haszonra tesz szert. Az idén várhatóan 7500 árunyulat értékesítenek. Ami az állattartás korszerűségét és a háztáji gazdaságok gépesítettségét illeti, sajnos kedvezőtlen a kép. Az igaz, hogy a gazdák az év első negyedében egyes háztáji gépekből és felszerelésekből többet vásároltak, mint 1968-ban és 1969-ben egész évben. Ezzel szemben azonban a háztáji gazdaságokban — különösen ott, ahol szarvasmarhával foglalkoznak — változatlanul nagy gond a tömegtakarmányok szállítása. Megyénkben egyetlen egy háztáji gazdaságban sem találkoztak a népi ellenőrök kis . szállítótraktorral, amely a szállítási feladatok elvégzésén kívül más háztáji munkára is alkalmas. A kis- traktorok fogyasztói ára túlzott, elérhetetlen. Vagy. a tehéntartás egyik legnehezebb munkaművelete a fejes, de kisüzemi fejőgép egy sincs a megyében. A sertésólakban, legyen az újonnan épített, sajnos nem alkalmazzák azokat az új módszereket, amelyeket az új tartási szemlélet és takarmányozási technológia megkövetel. Ezzel kapcsolatban a szaktanácsadás sem nyújtott semmit a háztáji gazdáknak, de ilyen műszaki tervek sem állnak rendelkezésre. Ami a kertészeti termelést illeti: az utóbbi években számos nagyüzem számolta fel ezen üzemágát. és ez kihatott a háztáji gazdálkodásra is. A szőlők együtt öregednek a gazdákkal, a mai fiatalság már nem hajlandó szőlészettel foglalkozni. _ Új telepítés minimális.. A szőlő- termelés esetében a közös és a háztáji kapcsolata elenyésző, csupán egy-két példával lehet szolgálni. A bolyi és a siklósi tsz-ekben tapasztalható az a törekvés, hogy a kiöregedett háztáji szőlők helyébe egy tagba nagyüzemi- lég is művelhető háztáji szőlőt telepítsenek Ami a gyümölcstermelést illeti: a jelenleg termőkorban lévő fák zöme a termőkor felső határán van. További ösztönzők kellenek A vizsgálatban részt vevő szakemberek számos javaslatot dolgoztak ki a háztáji gazdaságok termelési potenciáljának növelésére. További kedvezmények, további ösztönzők szükségesek. Csak üdvözölni lehet az új rendelkezést, amely szerint a jövő évben a 8 ezer forintos vemhesüsző elletési támogatást azok a gazdák is megkapják, akik saját nevelésű állataikkal kívánják fenntartani tehénállományukat. Miklósvári Zoltán Fejlesztik a sellyei arboréfumot Sellye egyik nevezetessége a XVIII. században épült kastély. A barokk stílusú építmény ma kollégium. A 15 holdas kastélyparkban mintegy 400—500 féle fa, bokor —, közöttük 48 fenyőféle — található. Az élőfagyűjtemény, mely nemzeti értéket jelent, védett terület. Ide látogatott tegnap a Baranya megyei Társadalmi Természetvédelmi Bizottság. A helyszínen tanulmányozta az arborétum fejlesztésének tervét. Dr. Baranyabán Rezső elmondotta a látogatás célját: a Természetvédelmi Bizottság állást foglalt, milyen aljnövényzet maradjon a park egyes helyein, és ott, ahol az élőfagyűjtemény találkozik a község lakóházaival, a határvonal lezárása milyen fafajjal történjék. Megbeszélték a helyi tanács által tervezett fák kivágásának lehetőségeit is. A bizottság állás- foglalását eljuttatta az Országos Természetvédelmi Hivatalhoz, s annak engedélyező határozata után lép érvénybe az arborétum fejlesztési terve. A Baranya megyei Társadalmi Természetvédelmi Bizottság tagjai tegnap még ellátogattak a görcsönyi parkba is, ott szintén a park továbbfejlesztéséhez nyújtottak segítséget tanácsaikkal. GESZTENYESZURET A gesztenye előttem hull az útra. Pillanatokkal később száraz, tüskés héja is földet ér. Végeíele jár a gesztenyeszüret Pécsbányán. A futball- pálya körül már szombaton befejezték — szabad a vásár a böngészőknek. Tíz szedő, egy verő, három bakter és egy gereblyéző munkája árán indult útnak, a 40 mázsás szállítmány, a pesti Vörösmarty cukrászdába. Szép az idei termés. A „fiatal” félévszázados fák kárpótolnak a „nagy öreg” helyett i6. Amikor a pesti cukrászdában a fiú és lány ízlelgetik a gesztenyepürét — szabad kezük egymásba pihen — cinkosan mosolyognak egymásra: az 1000 éves fán termett. De hagyjuk őket hitükben. Elég. ha mi tudjuk, a korhadozó léckerítés mögött csak egy állva maradt halott látható. Borostyán-levél köntöse takargatja* pudvás törzsét, s védi az üsszerogyás ellen. Hubi néni — férjével régi gesztenyések — azt mondja: 15 éve is lehet, hogy utoljára zöld hajtás szakadt a fából... Már az erdőszéli gesztenyésben járok. Deszkából tá- kolt bódé előtt pihen a gesztenyés-ember. A verő póznák egyik fának támasztva. A bódéban frissen kaszált fű. A gyerekek azon pihennek. Fenyvesi Károly nyugdíjas bányász a fiával közösen vállalta az idén az erdőszéli gesztenyést. Két család, tíz szedő. Kilójáért 3,50-et fizet az erdészet. Tizenöt mázsára számítanak. Egy hónapos munka. Talán még 50— 60 kiló lehet a fákon, de azt is kell őrizni naphosszat. Amikor a szüret derekán jártak éjszakára is kint maradtak. A termést nem szállították el minden nap — vigyázni kellett. Pedig az elmúlt napokban cidrisek voltak az éjszakák. Szóval a gesztenyésnek sem volt melege. Igaz az idén is, mint minden esztendőben, kivágtak egy száraz fát, a gesztenyés azt tüzelheti. Most is hasábra darabolva itt fekszik az egyik óriás. Jövőre vajon melyikre kerül sor? A 110 fából alig néhány lehet biztonságban ... Igaz az öregek árnyékában zöldéi néhány csemete, de az egész erdő inkább a pusztulásra, mint az életre emlékeztet. Persze az ősz... Nemrég a tanácstól is jártak erre. Mondták: nem hagyják a gesztenyést pusztulni. Védett területté nyilvánítják. Az bizony jó lenne! Délutánra megélénkül az erdő. Csattognak a póznák az ágak között, sűrűn hajladoznak a szedők. Azért az 50—60 kilóért is érdemes megdolgozni. Kell is! Jó dolog a tűzön pattant, illatos gesztenyét majszolva kóstolgatni az idei murcit — a gesztenyeszüretet így képzeltem — de az igazság az: ezen a szüreten is keményen dolgozni kell, mint a föld adta, bármilyen termés betakarításakor. Lombosi Jenő ősi fák a gesztenyésben. Erb János felvétele