Dunántúli Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-15 / 242. szám

6

DUNÁNTÚLI NAPLÓ

1970 október 15.

Négyezer méter magasan repül a daru Afrika felé

Augusztus közepétől október végéig megszámlálhatatlanul sok költözőmadár húz el fejünk fölött észak-déli irányban. Magyarország központi fekvésénél fogva nemcsak a repülőjáratok egyik csomópontja vén kontinensünkön, hanem átszeli számos madárfaj ősidőktől megszokott vonulási útja is. Ma már minden iskolásgyerek tudja, hogy a tél hidegétől fenyegetett madárrajok elköltöznek tőlünk. Volt azonban idő, amikor a felnőttek is azt hitték, hogy a télre szemünk elől eltűnő madarak az iszapba ássák magukat, tavak mélyére merülnek, a fák odvábán telelnek át. Sőt egy régi, „nagytudományú” püspök arról értekezett, hogy a madarak a tél fagya elől egyenesen a Holdba röppennek!

A tudományos felfogásban döntő fordulatot — s ez nem gólyamese — egy Mecklen- burgban 1322-ben fogságba ejtett gólya hozta: az állat nyakát ugyanis egy Afrikában használatos nyíl fúrta át, s a madár, az ornitológusok szerencséjére, testében a I nyílvesszővel vissza tudott repülni Németországba. Azóta a Martensen dán tanító által a múlt század nyolcvanas éveiben bevezetett gyűrűzés pontosan felderítette a madárvonulások útvonalait. A magyar ornitológusok úttörő szerepet vállaltak a századforduló előtt ebben a tudományos munkában és a nemzetközi megfigyelőhálózat megszervezésében. Az értékes kutatótevékenység vezetője pedig Herman Ottó, a Madártani Inté- ' zet alapítója és első vezetője volt. Hermanék külföldi tudóstársaikkal választ adtak arra a kérdésre, hogy merre vezet a költözködők útja.

Az intézet mai vezetőjét, dr. Pátkai Imrét arra kértük, válaszoljon a hogyan, azaz az útirány kiválasztásának, tartásának fogas kérdésére.

— A madárseregek úgy választják meg útvonalukat, hogy ne kelljen túl hosszú ideig a nyílt tenger felett repülniük — mondotta dr. Pátkai. Ezért útjukat a Boszporusz, vagy Olaszország déli csücske, illetve Gibraltár felé veszik. A tájékozódásban nagy segítségükre van az öregek tapasztalata. A hőmérsékleti frontok vonulása nyilván szintén segíti j az útkeresést. A tapasztalat j egyedül azért sem magyará- | hatja teljesen a madarak na- j vigációs képességét, mert | például az idegen fészekben kikelő, s így őszre teljesen magáramaradó kakukk idősebb társak nélkül, „egyéni turistaként” repül Afrikába. Üjabban kutatják azt is, hogy a tájékozódást nem segiti-e a Föld mágneses ereje, vagy a csillagok és a Nap állásának, mozgásirányának megfigyelése. A folyók éjszaka Is fénylő csíkja ugyancsak segít eligazodni a madaraknak. A Duna vonala például fontos madárországút. Ez lehet a magyarázata annak is, hogy a napi mozgásuk közben 100 méter körül röpködő madarak a vonulás idején a nagybb lát«zószöget keresve nagy magasságban röpülnek. 2500—3000 méterre húznak el felettünk általában, de csillagászok bemértek négy kilométer magasan röpülő darut és pilóták szintén találkoztak ilyen rekordmagasságban vonuló darvakkal. (A helybenfelszállás világcsúcstartói a 7—9 kilométeres magasságban keringő himalájai keselyük.) A távolsági csúcsot pedig azok a keletázsiai szalonkafélék tartják, i amelyek leszállás nélkül költöznek át a 4000 kilométerre tevő Hawai szigetére.

Krakkói tudósok is keresték

lündérkert lehetne a város közepén

w w

JJvegemlékek

Feltárták a régi németlukaíai üveghutát — Az almamelléki plébánia két kincse Mit mond a tudoniánvos kutató '

Mesél az ibafai plébánia iskolaműködési naplója:

— A németlukaíai üvegfúvó munkások gyerekei ebben a tanévben nem jönnek iskolába, mert Németlukafán megszűnt a huta, és a munkások elköltöztek Szent- györgyfára.

A dátum: 1841.

A gyerekek kicsit elpilledtek, aztán tovább vágták a gazt, az indákat.

— Mint egy őserdő! — mondta az egyik.

— Nem őserdő az, hanem dzsungel! — mondta a másik.

— Az a ház, ott, az volt a kocsmájuk! — mondta a harmadik.

Az indák, gyökerek alól aztán előbújtak az első üvegcserepek. Zöldek, fehérek, lilásak, rózsaszínűk. Nagyon szépek, csak kicsit meg kellett csiszolni mindegyiket, és már ragyogott. Ahogy tovább tápdesték a gazt, előkerült az égető, többen nekiálltak lelépni, azt átszámították felnőtt lépésre, azt meg méterre: húszszor tíz méteresnek látszik. De a legizgalmasabb a festék volt. Kuncz igazgató néni TIP mosószerrel sem tudta lemosni napokig, úgy járt be az iskolába. Az volt ám az igazi színálló festék, nem a maiak! — emlegeti j még néhány srác, telve kritikai szellemmel.

Ez a dátum: 1970. szeptember 3.

*

Kuncz Elekné, az almamelléki Általános Iskola igazgatója bevezet a tanácsházára, leültet az elnök egyik kagylófoteljébe és odarak az asztalra egy tálcát: az üvegek ragyognak, némelyik még földes, azt persze előbb meg kell picit csiszolni, zsebkendővel, gyerekek kabátujjal, lopva, meg ne lássa a mama. Kuncz Elekné mondja:

— Három-négy szobára való anyagunk van, s nem is csak az üveghutáról. Falumúzeumot akartunk, a megye is egyetértett vele, aztán nem volt elég pénz, s nem lett belőle semmi. Almamellék mindig lemarad. Pedig de szép dolgok vannak itt! Akkor döbbentem rá erre, amikor néhány éve, itt jártak a krakkói egyetemről, elmentek a plébániára is, és sok mindent összeszedtek a faluból. Most már tudják az álmám ellékiek, hogy kincs rejik a padlásokon, szekrényekben és tartogatják a falumúzeumnak, hátha mégis lesz. Nézze, ez itt 1862- ből való csúcsoskancsó. Ezt a sötétzöld cukortartót Ma- rosics néni adta, az ükapja még a hutában dolgozott. Nézze a pipát, meg a címert rajta, abban az időben égethették, amikor a magyar koronán még egyenesen állt a kereszt. A legfőbb jellegzetessége a lukafai cserépnek,

hogy belül nem fényezték. De csináltak itt kocsikenőcsöt gyantából, gyógyviziar- tót, legfőképpen persze üveget. Most a honismereti szakkör dolgozik rajta, ennek a tantestületből és Horváth József Gyula helybeli plébánosból áll a tagsága. Pintér Árpád pedagógus kollégánk és a plébános úr ásták ki Te- recsenypusztán a kalamászt, vagyis a kocsikenőcs-készítő kemencesort

*

Horváth József Gyula a plébánia heverőjére teszi két kincsét, két festett üvegképet Az egyik a kis Keresztelő Szent Jánost ábrázolja, a másik a kis Jézust. A két gyermekarcot a síküveg hátára festették, de negatívan, és újra égették. A plébános úr szerint a göcseji skanzenben sincs ilyen üvegtechnikával készült változata, bár e két kép igen gyakran előfordul falvakban.

— Ma nem igen tanítanak latint, én meg, természetesen értem — mondja. — Azonkívül kezdetben csak egyházi anyakönyvvezetés volt, állami nem, s az egyházi irattárak egyéb tekintetben is sokszor egyedülálló — ám latin nyelvű — forrásgyűjtemények. így látják hasznomat a honismereti szakkörben. A németlukaíai hutáról egyébként az első adatokat az 1700-as évek végéről származó iratokban találtam a gödrekereszturi plébánián, mivel akkor odatartozott. A huta és a falu közben több plébániához került, s az 1841-es megszűnést bizonyító adatok után 1350- ben ismét a működéséről lehet tudni egészen 1887-ig. Ez dióhéjban a története.

A kocsma, mondják Almamelléken, tényleg áll még, persze többszörösen átalakítva, most egy család lakik benne. A helyszín ettől függetlenül ásatásra emlékeztet. Az égető húsz méter hosszú, tíz méter széles, jól mérték a gyerekek. A középső kemencének még látszanak a körvonalai, körülötte találták a sokszínű üvegcserepeket. Aztán néhány nyom, talán a munkáslakások helye. Semmi több. De dr. Lehmann Antal, a Dunántúli Tudományos Intézet munkatársa, pontosabban növény földrajzos kutatója is kint járt a helyszínen, s némi nosztalgiával nézegette a feltárt hutamaradványokat.

— Jó tíz évvel ezelőtt Almamelléken tanítottam, akkor kezdtem el kutatni a hutát. Most hát feltárták a gyerekek. Egyébként a Zselic- ségben azidőtájt három huta működött: Szágyon, itt és

Gálosfán, amit akkor Szent- lukapusztának hívtak. Utóbbinak ismert a munkáslétszáma is: hatvanöt ember.

— Egy kérdés: miért építettek annak idején a Zselic- ségben üveghutákat?

— A törökdúlás előtt itt mintegy kétszáz falu volt, ezeket a megszállók elpusztították. A vidék felszabadulása után erdővel benőtt tájak maradtak meg, ezeket ki kellett irtani, hogy elegendő szántóföld legyen. A megmaradt rengeteg fa elszállítása az akkori viszonyok között igen költséges lett volna, így hamuzsírt égettek belőle. ami az üveggyártáshoz

’ alkalmas.

Az évszázados emléket tehát feltárták. Lehetne belőle szabadtéri múzeum?

Földessy Dénes * I

A Kálvária-domb

Kiserdő. Feltámadás hegye. Zátony Pécs háztengerében. Találkahely. Szeméttelep.

I Koppannak a meghatározá- | sok, mint az omladozó falakról guruló kavicsok, a helyükből kifordult lépcsőkön. A hajlotthátú, fejkendős öregasszony, a festőművész, a gondnok — valamennyien évtizedek óta ismerik a dombot. A környéken élnek — a Kálváriához tartoznak. Akár a gyerekek. Emberemlékezet óta gyerektanya.

— Itt szoktunk játszani. Focizni. Vasárnap kirándulók is voltak. Csókolózni minden este jeljárnak ide — hol ez, hol az — mondja a 15 éves Wágner Jóska. Nagyanyja itt lakik a domboldalon. Itt élte le életének nagyobbik részét. Az unoka itt nőtt fel. Először csak a lépcsőkön bóklászott. Később bemerészkedett a Kálváriára. Elbújt a stációk mögé. Kíváncsian lesett át a kápolna vasajtaján, figyelte a kőfalon túlról jövő gyerekzsivajt. Már sok esztendő elmúlt, hogy először | huppant le a fal túlsó oldalán, a Kiserdőben.

A Nap Üjmecsekalja felett siet a Jakab-hegy mögé. Amíg odaér, jó meleg van itt fent. Néhány gyógypedagógiás gyerek kényelmesen nyújtózik a füvön. A fehérköpenyes nevelőnő manikűrözik. A horhosban kapura suttolnak a srácok. Wágner Jóska a kapus.

Ha megpördítenének, a látóhatáron összefolyna a Havihegy, az újhegyi palahányó, a Hőerőmű, Nagyárpád, a harkányi út, Kertváros, Üjmecsekalja, a pellérdi halastavak, a Jakab-hegy, Makár, Tubes, a TV-torony. Közelebb a város minden része. Nincs Pécsett még egy hely, ahol ilyen nagyszerű kilátás nyílik a négy égtáj felé.

Kálvária, Kiserdő... A gyerekfantázia megtalálja itt a Sziklás-hegység rejtelmeit,

I a pampák végtelen szabadsá- j gát, a futballpálya füvét... j Egy sziklába vájt mélyedés felett állok. Régen barlang volt. A köveken kifakult korom, egykori tábortüzek emlékét idézi. Jobbra a sziréna. Jó lenne tudni, mikor bömbölt utoljára. Egy alkalomra jól emlékezem: valamikor 1944 elején történhetett. Német repülő cirkált a hegy felett. Alacsonyan. Jól lehetett látni a pilóta arcát. Homlokát az üveghez szorította, amikor a gépet fordulásra döntötte. A nagyobb srácok közül valaki rálőtt. A környékbeli gyerekek mindig rejtegettek, csereberéltek | fegyvereket. Percek múltán j géppuskagolyók csattogtak a ' köveken. Mi a barlangba me- i nekültünk.

*

A ledöntött fal romjain visszakapaszkodom a Kálváriára. A barokk műemlék kápolna uralkodóként magasodik a stációk felett. Az egykori, törött fazsindelyeket kicserélték. A falak frissen vakolva. Pár éve a Műemlék Felügyelőség rendbehozatta, de az ajtón belesve, siralmas kép tárul elém.

— Nem érdemes semmit rendbehozni — mondja a gondnok. — Betörnek, összetörnek mindent.

Amerre nézek, térdig érő gaz. A mandulafák törzsén kar vastagságú vadhajtások. Az utakat felverte a gyom. A lépcsők leszakadva. A Kálvária előtti teraszos park megindult az utca felé. A falak ledőlve, párkányok letaszítva. Az út betonja feltörve. Mindenütt szemét. Az egykori harangozó lakás ablakai vakon sötétlenek. A falakon arasznyi repedések. Lakatlan. Csak néha éjszakánként húzódik ide néhány csavargó. A pince falára gyertyalánggal írt mondat: Fülöp a levegőben. Fülöpöt ismertem. Az egykori harangozó, Klement bácsi festősegédje

Népszerű Idegenforgalmi célpont l^tt Békáspuszta. A Bolyl Állami Gazdaság tenyészméneket és versenylovakat nevel Itt. A turistáknak hátaslovak állnak r«id«lkezésre és összkomfortos szállás a vendégházban.

volt. Éveken keresztül ő jelezte az éjfélt az utcában. Amikor a Zöldfa kocsma bezárt. énekelve vonult a Kálváriára, az egyik stációhoz aludni. Csak egyszer vette másfele az útját: az egykori Papnövelde — ma Kulich Gyula utcában a járdaszélen feküdt le. Hajnalban holtan találták.

Amíg Klementék éltek, rendben volt itt minden.

A Kálváriát 1814-ben építették. Az egyházi iratok szerint a kápolna titulusa: a Szent kereszt felmagasztalá- sa. A megsárgult papírok tanúsága szerint Ábel József pécsi takács és Bartalics Mihály szobrászmester tettek legtöbbet a Kálváriáért. -A századforduló körül Magen- heim József plébános Würz- burgból hozatott öntött-vas stációkat. A bejáratot és külső parkot a város 1930-ban rendezte. A kapu felett Fájdalmas Szűz Mária, a kápolna homlokzatán pedig Veronika kendője című festmények láthatók. Mindkettő Gebauer Ernő alkotása. Az I. világháborúban leszerelt 47 kilós bronz harangot 1925- ben helyezték vissza. Az ónsípos Angster orgonát a múlt század végén készítették — félek, már néma, akár a harang.

Mennyi szép dolgot lehetne itt csinálni! A hívők csak évente egyszer, a nagyhéten járnak a Kálváriára. Máskülönben hónapok is elmúlnak, amíg egy-egy nénike felkapaszkodik a dombra. Talán kisebb helyen is megférnének a stációk, könnyebb lenne a Kálvária rendbetartása. A felszabaduló helyen parkot, gyermekjátszóteret lehetne építeni. A Kiserdőben megvalósítható mindaz, amiről az emberek beszélnek, de még jobb lenne, ha egy második Tettyét. alakítanának ki. A városban úgyis olyan kevés a park. A gyerekek továbbra is megtalálnák mindazt, amiért generációkon keresztül idejártak. Szó volt arról is, hogy itt építik fel a csillagvizsgálót. Nagvon okos ötlet. Az idő azonban rombol és sürget. A város közepén halálos bűn kihasználatlanul hagyni egy ilyen értékes területet. Érdemes Miskolc példájára gondolni. Az Avas a város közepén: ma tündérkert.

A Jakab-hegy mögött rég lebukott a Nap. A városból felszöknek a fények a Kálváriára, diszkréten megvilágítva a kápolna szépséges tömbjét. A fenyőágak között a Széchenyi tér neon reklámjai vibrálnak, a Kiserdő felől füttyhang süvít az estébe. A harangozó lakás előtt csörömpölve lehullik a villanyégő. Valahol a bokrok között nyugtázzák a találatot. A legfelső stáció felől lányka- cagás száll a város felé.

Lombosi Jenő