Dunántúli Napló, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-09 / 211. szám

1970. szeptember 9. DUN A N TO LI NAPLÓ 3 Gondolatok a kongresszus előtt Az iskola és az iskolán kívüli nevetés As újmohácsi klubkönyvtár Többoldalú segítség — Tsz-népnevelő? Régebben egy iskola — ha adott jó hírnevére — elő­szeretettel hangsúlyozta ön­állóságát, zártságát, független­ségét a környezettel, a társa­dalommal szemben. E nézetet azonban elavulttá tette ko­runk egyre szédítőbb társa­dalmi, tudományos-technikai fejlődése. A szocialista iskola számára pedig egyenesen lét- fontosságú, hogy oktató-ne­velő munkájában szorosan együttműködjön az iskolán kívül nevelési tényezőkkel. Az V. Nevelésügyi Kongresz- szusra készülve külön mun­kabizottság is foglalkozott ezzel a témával, s az elké­szült tézisek vitája is hozzá­segített a szocialista nevelés ezen törvényszerűségének sokoldalúbb kidolgozásához. Öissz társadalmi ügy A fiatalok nevelését, ne- velődését számos belső és külső tényező bonyolult össz­hatása befolyásolja. A külső tényezők között meg kell em­líteni a családot, az iskolát, a bentlakásos intézeteket, az ifjúsági mozgalmat, a tömeg­kommunikáció különböző esz­közeit (pl. rádió, televízió, könyvek, újságok, folyóira­tok), a párt-, társadalmi, ál­lami szerveket, sportegyesü­leteket, felnőtteket és bará­tokat, a mindennapos tapasz­talatokat. Ezeknek a hatások­nak egy része szervezetten, más része spontánul hat, nagy részük nevelési céljainknak megfelelő, részben azonban ellentétesek is lehetnek azok­kal. Ahhoz, hogy az iskola job­ban megfeleljen a szocialista társadalom igényeinek — s ez a kongresszusi téziseket idézve — „szocialista tovább­fejlődésünk egyik alapkérdé­se” — nevelési céljainak meg­valósítása érdekében vállal­nia kell ezeknek a hatások­nak koordinálását, elmélyí­tését. Ezt a feladatot azonban egyedül nem tudja ellátni. Szükséges, hogy az ifjúság nevelésének ügye az egész társadalom gondjává váljék. Az MSZMP Központi Bizott­ságának határozata A párt ifjúságpolitikájának néhány kérdéséről a következőket mondja: „A párt, állami és társadalmi szervek ifjúsági tevékenységének irányítása, koordinálása, a feladatok és a felelősség konkrét megha­tározása legyen jobban össz­hangban a felismert társadal­mi szükséglettel: az ifjúság nevelésének össztársadalmi üggyé tételével.” Eredményes egy üttmüködés Bizonyos, hogy sok jó pél­dát említhetnénk megyénkből is az iskola és iskolán kívüli nevelési tényezők eredményes együttműködéséről. Sok he­lyen az iskola beépíti oktató­nevelő-munkájába a szülői nevelés, a község vagy a vá­ros nevelőerejű hatásait, s maga is kedvezően hat visz- sza azokra. Elég, ha csak a nagy évfordulók megünnep­lése során létrejött együttmű­ködésre, a tanulók pályairá­nyításával kapcsolatos tevé­kenységre, a honvédelmi ne­velés érdekében kialakult kapcsolatokra, vagy a köz­hasznú társadalmi munkára utalunk. Egyre több nevelő tevékenykedik eredményesen a tanulók olvasásának irányí­tásában, felhasználásában, ál­talában, a fiatalok iskolán kívül szerzett tapasztalatai­nak, tevékenységének feldol­gozásában (példának említ­hetnénk a honismereti szak­körök, a pályázatok segítését, eredményeit). Mégis, sok jel arra mutat, hogy nincs minden rendben ezen a téren. Melyek a leg­általánosabban tapasztalható hibák? Ügy tűnik, mintha az isko­la, a pedagógusok hatása a fiatalok jelentékeny részére csökkenő, s az iskolán kívüli egyéb — spontán-hatások ke­rülnének előtérbe. Egy buda­pesti vizsgálat 770 középisko­lás tanulót megkérdezve meg­állapította, hogy a tanulók közel fele iskolán kívüli ba­ráttal tölti el legszívesebben szabad idejét, s csak 5,5 szá­zalékuk említett pedagógust a legmeghittebb bizalmasa között. Ennek főképpen az lehet az oka, hogy az iskola légköre, az oktatásban még helyenként tapasztalható kor­szerűtlenség, sok esetben az ifjúsági mozgalom szürkesége is tanulóink egy részét az is­kolán kívüli, esetenként ká­ros hatások felé fordítja. Fő­ként az általános iskola felső tagozatában és a középisko­lában figyelhető meg az, hogy a tanulók értékrendjében mindaz, amit az iskolában, az ifjúsági mozgalomban halla­nak, tanulnak, alárendelt az egyéb, sokszor helytelenül ál­talánosított tapasztalatoknak, vagy az iskolán kívüli baráti körökben uralkodó nézetek­nek. Egy másik kedvezőtlen je­lenség a családi nevelés ha­tékonyságának a csökkenése. Főként az anyai nevelés ér­zelmeket elmélyítő hatása gyengült, de a rendszeres apai törődés, az állandó ser­kentés is hiányzik. Pedig az iskola nem pótolhatja azt, amit a családi nevelés nem ad meg a gyereknek. Sajnos, az iskola sem tud még kellő segítséged adni a családi ne­velésnek. A szülök tekintélyes része ugyanakkor úgy véli, a fiatalok nevelése teljes egé­szében az iskola feladata. Ke­vés azoknak a szülőknek a száma, akik rendszeres kap­csolatot tartanak a gyerme­keiket nevelő iskolával, s még kevesebben vannak azok, alak törekednének a nevelés legfontosabb elméle­ti-lélektani kérdéseinek meg­ismerésére. Egy további fogyatékosság az, hogy az iskolán kívüli ne­velési tényezők egyike-mási- ka időnként megelégszik a kapcsolat formális jellegével. Ilyenkor az történik, hogy — rendszerint az utolsó pilla­natban — valamiféle akciót szerveznek, ahol az iskola is szerepet kap ugyan, de en­nek nevelési hatékonysága alárendelt az akció megszer­vezésének. Máskor az is sú­lyosbítja a helyzetet, hogy különböző szervek szinte egy­szerre rohanják meg az isko­lát különféle rendezvény ter­veikkel, s az igazgató kap­kodhatja fejét az igények kö­zött. Kezdeményező az iskola Minden szempontból kívá­natos, hogy az iskola valóban be tudja tölteni központi sze­repét abban, hogy az iskolán kívüli nevelőhatások feldol­gozására, integrálására, a ne­gatív hatások kiküszöbölésé­re képessé tegye, felkészítse a tanulókat. Így nemcsak az iskolai nevelés és oktatás len­ne hatékonyabb, a tanulók közösségi élete és egyénisége színesebb és gazdagabb, ha­nem az iskolán kívüli neve­lési tényezők is eredménye­sebben tevékenykedhetnének. Az iskola munkája például kedvezőbben hatna így visz- sza a családi nevelésre, de csak nyerhetne ettől az üzem, az MHSZ, a sportegyesület, a könyvtár vagy akár a községi tanács is. Sokan úgy vélik, hogy az iskola központi szerep>e olyan objektív törvényszerűség, amely mindenképpen utat tör magának. Ez azonban nem így van. Ahhoz, hogy ez a törvényszerűség érvényesül­jön, minden nevelési ténye­zőnek meg kell tenni a maga , feladatát. Az iskolának tervszerűen és tudatosan számolnia kell ezekkel a nevelőhatásokkal, s kezdeményezőként kell fel­lépnie a kapcsolatok kiépíté­sében. Ehhez azonban a ne­velők anyagi és erkölcsi meg­becsülésének további erősíté­sére is szükség van. Több szabad idő kellene például számukra ahhoz, hogy figye­lemmel kísérhessék a fiatalo­kat érdeklő könyveket, cik­keket, tv-műsorokat is, mert csak így adhatnak segítséget azok feldolgozásához, a ta­nulók eligazodásához. A szülőknek jobban meg kellene ismerniük az iskolai nevelést, bizalommal — s ta­lán nem erős a szó — tiszte­lettel kellene övezniük az is­kolát és a nevelőt. Minden olyan — az iskolával kapcso­latos — helyi intézménynek, szervezetnek, munkahelynek, amelynek köze van vagy le­hetne az iskolai oktató-neve­lő munkához, a tanulóifjúság­hoz, számba kellene venni lehetőségeit, teendőit az if­júság nevelésében, s fel kel­lene keresnie elképzeléseivel az iskolát. Az iskola kezde­ményezéseit pedig ne elzár­kózás vagy közöny fogadja. Hasznos lenne, ha az isko­lák és a kapcsolatos nevelési tényezők már a tanév elején közösen megállapítanák és tervben rögzítenék az együtt­működés célját, feladatait, határidőit, felelőseit. Célok, eszmények Az országos hatáskörű ne­velési tényezők (például a televízió, a rádió, a könyvki­adás, újságok, folyóiratok) te­vékenységében főképpen a nevelési célok, eszmények, ideálok és az azoknak meg­felelő tevékenység népszerű­sítését kellene erősíteni az iskolát és a pedagógust időn­ként kedvezőtlen színben áb­rázoló, elsietett általánosítá­sok és a súlytalan szórakoz­tatást, az alacsonyabbszintű érdeklődést kiszolgáló adá­sok, kiadványok helyett. „A mi fiataljainktól auto­mataüzemek tervezését, meg­építését várja a társadalom, az ismeretlen zakadatlan ost­romát, szüntelen alkotást. Mindennek eredményeként anyagiakban is gazdagodó vi­lágot” — írja Marx György. Az iskolai nevelés ebben a feladatban csak úgy töltheti be központi szerepét, ha te­vékenységét az iskolán kívüli nevelési tényezőkkel való szoros együttműködésre ala- I pózzá. Ez azonban csak ezek­nek a tényezőknek az aktív támogatásával lehetséges. A Bécsi Nemzeti Színház művészei közül sokan jártak külföldön ezen a nyáron. Ki turistaként, ki a szakmai tá­jékozódás határozott céljával utazott el. Az előbbi mű­vészek sem tudták megta­gadni önmagukat: a nyári uborkaszezon ellenére „va­dásztak” a színházi élmé­nyek után. * Szabó Tünde Párizsban és Londonban járt. A francia fővárosban három hetet töl­tött, Angliában egy hétig volt. — Nyáron csak könnyű da­rabok vagy musical-ek men­nek Párizsban, akárcsak ná­lunk — mondja. — A másik probléma az volt, hogy az évközben játszott darabok viszont másodvonalbeli sze­reposztással mennek, mert a sztárok pihennek. Sok mu­sicalt láttam. Egy könnyű kis darabban sikerült meg­néznem Jean Maraist, aki színpadi színészként is kitű­nő. Kiváló humora és nagy­szerű mozgása van, nem le­het megállapítani, hogy va­lójában hány éves. Renge­teget voltam moziban is. Egy magyar filmhét volt ép­pen, a franciák jól ismerik Jancsót és a magyar filme­ket, s nagy elismeréssel szól­nak a magyar rendezőkről. A színház és mozijegyek olyan borsosak, hogy az em­berek meglehetősen keveset járnak színházba, moziba, emiatt az átlagember meg­lepően tájékozatlan. Amikor kiköt a komp a szigeten, nem sejtheti a lá­togató, hogy néhány perc múlva ragyogó, szép, új épü­let kerül a szeme elé. Egye­lőre csak tócsákat láthat a mélyebb területeken — a Duna áradásának nyomait. Vízben jártak azokban a napokban errefelé, amikor a klubkönyvtárat avatták. Ez az alkotmányünnepen tör­tént, s mindjárt itt tartot­ták az ünnepséget, azután pedig a bált. Az újmohácsiak birtokba vették a klubkönyv­tárat, ami — ha kissé meg­késve is — egycsapásra min­den kulturális igényt ki tud elégíteni. Hargitai Ottó, az iskola igazgatóhelyettese s az új klubkönyvtár vezetője szá­mára nem nehéz megfogal­mazni, mi mindent helyette­sít és pótol az új épület: — Minden az iskolában volt eddig, csak a mozi mű­ködött a kocsmában és az ifjúsági klub a tűzoltószer­tárban. Egy kultúrterem van Sárháton, más nincs. A Mohácsi városi Tanács egyik régóta szorgalmazott terve vált valóra végre az új klubkönyvtár révén. A kör­nyék „fiatal”, hiszen Űjmo- hács a nagy árvíz után épült új település, körülötte a volt tanyarendszer maradványai­val. Az árvíz után épült, a régieknél korszerűbb, szebb házakban lakó emberek több mint egy évtizeden át jár- | Eck Imrétől dániai útjáról érdeklődtünk. — Koppenhágában a ba­lett- és opera fesztiválon voltam. Ezen csak a Kop­penhágai Opera és Balett­színház vesz részt, 10 napon keresztül, minden este más operettet és balettet mutat­nak be. Évek óta kíváncsi voltam a teljesítményükre, ugyanis amikor Várnában zsűriztem, láttam két párt, akik Koppenhágából jöttek. Elképzelésem beigazolódott. Hét estét néztem végig, a hagyományostól a legmoder­nebb balettig. — A látottak alapján az általánosítható, hogy a szólótáncostól a kar­táncosig mindenki a leg­kitűnőbb technikai tudással rendelkezik. * Vincze Győző több európai országban is megfordult. — Négy országban, Auszt­riában, az NSZK-ban, Fran­ciaországban és Svájcban voltam. Párizsban első ízben jártam. Megpróbáltam min­dent megnézni, amit csak lehetett. A Louvre-ban az impresszionisták kötöttek le, de nagy élményem volt egy Matisse életmű kiállítás is. Jártam a Montmartre fur­csa művészvilágában. Ügy érzem, itt a képzőművészetet vásárra viszik. Az összezsú­folva dolgozó festők rögtön áruba is bocstják képeiket. Kétségkívül van romanti­kája ennek a világnak, de nem hiszem, hogy a nagy művészek innen kerülnek ki. tak a kocsma-moziba. A jo­gos igényeket hosszú ideig pénzügyi okok miatt nem tudták kielégíteni. Egy évvel ezelőtt, ponto­san szeptember 14-én tették az első kapavágást Üjmohá- cson. A városi tanács közel egymilliót fordított az épít­kezésre. Mivel beneveztek a 100 falu — 100 könyvtár mozgalomba, a Művelődés- ügyi Minisztériumtól 120 ezer forintot kaptak beren­dezésre és 15 ezer forintot könyvekre. A Dunavölgye tsz társadalmi munkát adott az építkezéshez, a lakosság még ezután csinálja meg a parkosítást (fenyőt, rózsát ad a tanács), esetleg egy szabadtéri beton táncteret. A járási könyvtár 5 ezer kötet könyvet biztosít. A megyei KISZ bizottság 10 ezer fo­rintot adott a berendezéshez — magnó, tévé, rádió lett belőle. Az épületben egy nagyte­rem, szépen kialakított elő­csarnok, s az egyik szárnyon három klubhelyiség van. Az egyik helyiségben működik majd a könyvtár, szabadpol­cos rendszerben, asztalokkal, kényelmes székekkel. A má­sikban a nők klubja kap he­lyet — amely a mostoha kö­rülmények ellenére eddig is megvolt — a harmadikban pedig az ifjúsági klub. Ezekben a helyiségekben ad­nak helyet a tsz-akadémiák- nak, kisebb össze jövetelek­Párizs és az egész utam, egyébként nagyon sok segít­séget nyújt majd a mun­kámban, gondoljon csak a Bál a Savoyban díszleteire. Sok vázlatot készítettem, re­mélem, hogy az őszi kiállítá­somon szerepelnek majd olyan képek, melyek az itt szerzett élményekből szület­tek. * Tóth Sándor, a balett igazgatója a várnai táncver­senyt tekintette meg. — Nagy létszámú verseny­zőgárda vonult fel a feszti­válon. Az előző évektől el­térően idén nem a szovjet és a kubai táncosok vitték el a díjakat. A fiatalok kö­zül különösen két magyar táncos aratott sikert, Pongor Ildikó és Keveházy István. Mindketten a Balett Intézet VIII. éves növendékei. Kü­lönösen Pongor Ildikót ér­zem kiforrott egyéniségnek. * Bázsa Éva pályakezdésé­nek színhelyét, Kolozsvárt kereste fel. — A Kolozsvári Román Opera balettnövendéke vol­tam, majd az ottani Magyar Színházhoz kerültem szóló­táncosnőnek. Ugyanaz ma is a színház, ami akkor volt, természetesen modernebb be­rendezéssel. Sajnos, ott is nyári szünet volt, a régi kollégák közül senkivel sem sikerült találkoznom. Maraíkó László nek is. Az épület másik szár­nyán a fotószakkör helyez­kedik el — óriási iránta az érdeklődés. A Baranya me­gyei Moziüzemi Vállalat már működésének első nap­jaiban felkereste az új klub­könyvtárat, s megállapodtak abban, hogy hetente kétszer az új nagyteremben lesznek a filmvetítések. Ugyanitt tartják a falu ünnepségeit, a bálokat. S itt álljunk meg egy pil­lanatra! Amikor a lakosság kultúrházat kért, már évek óta, eredetileg olyan kultúr- házra gondoltak, amelyben van egy jókora terem, tágas, levegős, lakodalmakra, bá­lokra alkalmas. Egyesek nem is örültek a klubkönyvtár­nak. Csupa kis helyiség, a nagyterem is kicsi. Nem így képzelték. A legelső alka­lommal azonban kiderült, hogy nem is olyan kicsi a nagyterem, az előcsarnok fe­lé kinyitva, szépen elfértek benne a jókedvű fiatalok. Volt hely még a táncnak is elég. A klubok, szakkörök ve­zetését, a könyvtáros mun­kát az iskola pedagógusai végzik majd. Sokan itt lak­nak, mások Mohácsról jár­nak át. Tizenkét pedagógus, egy napközis, egy óvónő — ez az iskola létszáma. A 170 iskolásgyerek egy részét diákbuszok hordják Sárhátról, Szabadság-pusztá­ról, az iskola ugyanis kör­zeti. S ahogy az iskola eddig szinte a művelődés egyetlen lehetőségét kínálta a falu­nak, ugyanúgy jelent most új lehetőségeket a művelő­dési intézmény az iskolának is. Egyetlen példa: a klub­könyvtár nagytermében kü­lön az iskolásoknak is ren­deznek majd filmvetítése­ket. Az új épület egyelőre per­sze csak a keretet adja meg ennek a különös, a város mellett élő, mégis ezernyi sajátos vonással rendelkező településnek az önálló, gaz­dag kulturális élet kialakítá­sához. A szigeti emberek sokfélék, sokféle érdeklődé­sűek, sokfelé dolgoznak, de a legfontosabb ezen a gaz­dagon termő földön a mező- gazdaság. Nem csoda tehát, ha a Dunavölgye termelő- szövetkezet átlátta, hogy fel­adatai megnövekedtek: tö­rődnie kell az emberek kul­turális igényeivel, szórako­zásával, nevelésével is. A városi tanács és a tsz kö­zött lefolyt megbeszélések értelmében a tsz hozzájárul majd a klubkönyvtár fenn­tartásához. Még fontosabb, még izgalmasabb a jövőre nézve a tsz-nek az a terve, hogy felvesz egy főhivatású népművelőt, aki mind az új­mohácsi klubkönyvtár, mind a sárháti és a homorúdi te­rület irányítását, kulturális szervezését ellátná. Ebben az esetben a szigeten is meg­mozdul az élet, s több mint egy évtizednyi várakozás után egy szép új épület, egy hozzáértő szakember és né­hány lelkes pedagógus révén új vonásokkal egészülhet ki az itteni lakosság élete. HE Ballér Endre Művészszemmel külföldön EURÓPAI NYÁR

Next

/
Oldalképek
Tartalom