Dunántúli Napló, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-08 / 210. szám

Ara: 80 fillér Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló xxvu.évt.zio.szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 19:0. szcpt. s„ kedd Országúton A z emberek nyugodtan él­tek a Földön, míg egy­szer aztán megjelentek az — autók ... Attól kez­dődően az úttestek egyre szé­lesedtek, a nadrágszíj kes- kenységűre egyre zsugorodó gyalogjárdák rovására. A hí­res szerzőpártól, Ilf és Pet- rovtól származik e gunyoros, kaján megállapítás. Valami igazság van ebben, de azért a gépjárművek robbanásszerű elterjedése mégis csak világ­áldásos dolog. A gépkocsi, végre nálunk sem luxus, — többé-kevésbé inkább mun­kaeszköz, segítője, kiszolgá­lója az embernek. Nyújtani vagy kurtítani az Időt ko­runk technikai forradalmá­ban sem lehet, sem ma, sem a jövőben, de versenyre kél- ni vele igen: autóval. A gép­járművek elterjedése meg­bontotta az ember korábbi életrendjét. Űj és pontosabb időrendet kellett felállítania, az autót belekalkulálja napi teendőjébe, autóbusz, sze­mélykocsi vagy motor viszi munkahelyére és vissza, kö­vetkezésképpen a 24 órás skálán hosszabb sáv jelzi a szabadidőt. A munkával kap­csolatos utazások ideje is le­rövidül, másfelől viszont több időt fordíthat magára a munkavégzésre. És mégis, a gépjármű na­gyon veszélyes „játékszer”. Szeretni kell praktikusságá­ért, kényelméért, előnyeiért, de az autó végül is „holt­anyag” és az is marad: hogy hova viszi utasát, az attól függ, hogy higgadt, óvatos fő ül-e a volán mögött vagy sem. A megdöbbentő világ- statisztikák szerint évente milliók lelik halálukat a köz­forgalomban. A hazai statisz­tikában is évről évre emel­kedő tendenciát mutat a közúti balesetek száma. Ba­ranyában 269 baleset volt augusztusban és a legszomo­rúbb az, hogy nyolc ember meghalt. Hogy a többi áldo­zat közül hányán hordják életük végéig a sérülések nyomait, arról nincs szám­adat. A balesetek oka számtalan lehet. A rendőrségi vizsgálat megállapításai, mint „Sza­bálytalan előzés”, „Gyors­hajtás”, „Elsőbbségi jog meg nem adása” — ismertek. De vannak tények, amelyekről a jegyzőkönyvek nem beszél­nek: belső okok, amelyek a járművezető emberi tartására vonatkoznak. Ismeretségi kö­römhöz tartozó tapasztalt gépkocsivezető mondotta: „Nekem még soha nem volt balhém!” Harminc éve vezet, valóban nem volt. Csak egy­szer. Először és utoljára... Pedig tapasztalt sofőr, de egyszer elveszítette a fejét. Jártomban-keltemben gyak­ran találkoztam ismerős vagy ismeretlen társaságok­kal. Itallal kínálják a gép­kocsivezetőt, szánalomból a sok jaffa után. „Jópofáskod- nak”, hátát bükdösik, hogy fogja már meg a poharat. „Ha balhé lesz, majd elin­tézzük. Ismerem X száza­dost, ne félj...!” Azt hiszik, hogy a pult alatti protekció a rendőrségnél is érvényes lehet. Aztán a gépkocsiveze­tő vegy elfogadja az italt, vagy nem. Többnyire elfo­gadja. Sokszor egészen érthetet­len, hogy egyes autóvezető­ket mi indítja a másik bosz- szantására, amely könnyen végzetessé válhat. A szembe­jövő hiába tompítja le ref­lektorát, emez figyelémbe sem veszi az idevonatkozó szabályt, hanem teljes fény­nyel húz el mellette. A hir­telen támadt vakság csak másodpercekig tart, de elég arra, hogy a kocsi a kilomé­terkőnek rohanjon. A vétke­sek többnyire teherautósok. Virtus oz? Vagy a nagykocsi okozta gőg? A ..maszek” autóssal gzemben? Ki tudja? Az egymasra-utalság örökér­vényű tény, mióta ember él a földön. De ez gyakran sem­mivé válik az országúton. A sajátjával nem, hát a másik életével sem törődik. Előz a beláthatatlan kanyarban, előz akkor is, ha szemben másik kocsi .közeledik, mintegy bi­zonygatva saját autójának gyors fürgeségét. Hogy há­nyán vágtatnak át lakott te­rületen a KRESZ által maxi­mált 60 kilométernél nagyobb sebességgel, azt megszámolni sem lehet. Tapasztalatból mondom: próbálja meg bár­ki, mondjuk Szalántánál, vagy Turonynál, engedje vissza 60-ra a kilométeróra mutatóját, hányán és hányán húznak el mellette és még örülhet, na gúnyból nem du­dálnak rá. Pedig hát. néha még a hatvan kilométer is sok bizonyonos esetekben, rossz útviszonyoknál, kedve­zőtlen látási vagy időjárási körülmények között. Elgondolkoztató, hogy fel­nőttek között mennyi fele­lőtlen, éretlen fejű ember található, — volánnal a ke­zükben. És akkor mi várha­tó, a legifjabb gépjárműve­zetőktől? A kis segédmotor­tulajdonosoktól, akiknek szá­ma egyre nő. Vagy talán nem nevezhető „gépjármű­nek” a 48 köbcentis motor- kerékpár? Bizonyára nem, mert lám, a tizenéveseknek nem kötelező a bukósisak, nem kötelező a normál E,RESZ-vizsga, csupán kap­nak valamiféle KRESZ is­mertetést és már roboghat­nak is. A napokban jelent meg a belügyminiszter ren­deleté, nagyon szigorú ren­deleté! — a közúti forgalom­mal kapcsolatosan. Ideje volt, életbe is lépett, remél­hetően hatékonyabban meg lehet előzni majd a balese­teket. Viszont — másfelől nagyon elnézőek — magán- véleményem — a belügyi szervek a segédmotorok ifjú tulajdonosaival szemben. A szülők — talán a jó bizonyít­vány ellenszolgáltatásaként — kismotort vásároltak a gyereknek. De higgadtságot, felelősségérzetet nem lehet vásárolni. Ezt — ha minden jól megy — csak kellő élet- tapasztalattal lehet megsze­rezni. Útjaink hallatlanul forgalmasak, a felnőtt gép- járművezető kifinomult ref­lex-képességét is egyre job­ban igénybe veszi a mai közlekedés roppant tempója. Nem hiszem, hogy a segéd- motoros tizenévesek ép bőr­rel megússzák a zsúfolt köz­úti forgalomban való részvé­telüket. Mert tegyük fel, hogy a kismotorok 30—40 kilométeres sebessége nem sebesség. (?) Csakhogy ezek a fiatal fiúk — erről már van tapasztalat — felpisz­kálják motorjukat és már hatvanas sebességgel szágul­doznak a város utcáin, vagy az országutakon. És ezzel már bukni lehet, főleg sisak nélkül, — még jó, ha csak a kórházi ágyba ... /■ Ú tjaink. A ma forgalom­ban lévő kocsik zömének utazó-sebessége 90—110 kilométer. Többsávos nyugati autósztrádákon ilyen sebességgel közlekedni, mo­solyogni való cammogásnak számít. De nekünk nincsenek autósztrádáink. Még a „hí­res” M7-es is ... no mind­egy, hagyjuk. Szóval a mi baranyai útjaink keskenyek, kanyarokkal tarkítottak és zsúfoltak. Sajnos tudomásul kell venni, hogy ezen — be­látható időn belül sem — tud változtatni a közlekedési tárca. Pedig számtalan bal­eset közvetett és közvetlen okozója az úthálózat korsze­rűtlensége. Nincs más meg­oldás, mint hogy az autóve­zetők közlekedjenek nagyobb gonddal, kellő óvatossággal, vigyázva saját és társaik éle­tére. Rab Ferenc Az évtized legszebb bányásznapi ünnepsége Komlón Tízezer ember a Lenin téren A tárlatomból: Négy repülőgépet térítettek el (2. old.) Lezajlott az idei első őszi vásár (3. old.) Gyorslista az I. békekölcsön­sorsolásról (5. old.) Óvatos becslések szerint is tízezer ember szorongott szombaton este a komlói Le­nin téren, valamint a Kos­suth Lajos utcában, ahol — a hagyományos fáklyás fel­vonulás, illetve koszorúzási ünnepség után — A tárnák éneke címmel bemutatták Kárpáthy Gyula József Atti- la-díjas író szabadtéri játé­kát. A több mint ötszáz sta­tiszta és szereplő már na­pokkal az ünnep estéje előtt minden éjszaka próbált: ért­hető volt hát a várakozás. Az ország legfurcsább szín­padán — modern toronyhá­zakból, a főtéri üzletsor épü­leteiből, a bányászpark te­raszaiból, s az utcán felépí­tett díszlet-tárnákból alakí­tották ki —, a teljes sötét­ség beállta után kezdődött a játék. Sik Ferenc rendező élőképekben mutatta be mi mindent takar e szó: bá­nyász. A játék végigkísérte a bányászat, s azon belül népünk legutóbbi évszázadá­nak történetét. Nyomor, sztrájkok, küzdelem a fasiz­mus ellen, felszabadulás. Fé­nyek, árnyak, színes kosztü­mök, gyorsan változó szín­helyek és örökké mozgó tö­meg — ezek voltak e nem mindennapi játék kifejezési eszközei. A bemutató előz­ményei egyébként a tavalyi bányásznapig nyúlnak vissza, j amikoris A tűzre épült vá­ros legendája címmel elő­ször mutattak be Komlón ilyen nagyszabású életképe­ket. Küzdelem az elnyomás ellen, végnélküli harc a föld mélyének veszélyeivel. A monumentális színpadon örö­kös mozgás. Voltak percek, amikor a sóhajtást is meg lehetett hallani a téren. Bá­nyatűz. Bányásztemetés ... Komló, mely már jó ideje nemcsak bányászváros, ezen az estén elérzékenyül- ten tiszteleghetett azok előtt, akik e város arcát megha­tározzák. Szép volt Komló ezen az estén. E tudósítás­nak nem lehet célja a mű­kritika, s talán nem is fon­tos, hogy minden megfelelt-e a dramaturgia, a színjátszás szabályainak. Amit láttunk, az felejthetetlen volt, s ahogy csinálták, az tisztelet­re méltóan becsületes. Egy város játszott, egy város ün­nepelt ... A Lenin téri szabadtéri színpadon vasárnap áz OKISZ Erkel Ferenc és a Törekvés tánc­együttesek szórakoztatták, a komlói bányászokat Szokolai felv. Célunk Lengyelország és az NSZK viszonyának rendezése Gomulka beszéde Varsóban Wladyslaw Gomulka, a LEMP Központi Bizottságá­nak első fitkára vasárnap Varsóban beszédet mondott a termés ünnepe alkalmából rendezett ünnepségen. Beszé­dének egy részét az európai politikai helyzetnek szentel­te. Hangoztatta, hogy a szocia­lista államok következetes békepolitikájának eredmé­nyeként az utóbbi évben az európai helyzet kedvezőbben alakult. „Erősödnek azok a törekvések, hogy megszilár­dítsák a kontinens biztonsá­gát és békéjét a meglévő ha­tárok megerősítése s az erő­szak alkalmazásáról való le­mondás elvei alapján. Ezek a törekvések kifejeződnek a Szovjetunió és a Német Szö­vetségi Köztársaság között nemrégiben megkötött szer­ződésben is. Ez a szerződés, amely valamennyi állam je­lenlegi határok közötti terü­leti sérthetetlenségének tisz- teletben-tartására épül, lehe­tővé- teszi, hogy normális kapcsolatokat és gazdasági együttműködést építsenek ki az országok között egész Eu­rópa békés fejlődésének ér­dekében. Ugyanebbe az irányba hat­nak azok a tárgyalások, ame­lyeket a Lengyel Népköztár­saság kormánya folytat a Német Szövetségi Köztársa­ság kormányával. Mint már sokszor rámutattunk — foly­tatta Gomulka —, célunk egy olyan szerződés megkö­tése, amely rendemé a két ország viszonyát, a nyugati lengyel határ végleges jelle­gének elismerése és az NSZK minden területi követelésről való lemondása alapján ma és a jövőben. Csak egy ilyen, az európai béke érde­keinek megfelelő szerződés lehet összhangban a lengyel nép óhajával.” Gomulka beszédében — melynek meghallgatására mintegy százezer paraszt ér­kezett vidékről a fővárosba — foglalkozott továbbiakban a lengyel mezőgazdaság prob­lémáival. Egy amerikai vadászbom­bázó szombaton éjszaka tá­madó céllal behatolt a VDK légiterébe — tűnik ki a sai- goni amerikai katonai pa­rancsnokság hétfő hajnali közleményéből. A vadász­bombázó— egy F—104 Thun- derchief gép Laosz felől lép­>/p<j heszélés szeptember 10-én Életbe lépett szeptember elsejével az 1040-es kor­mányhatározat, amely elren­deli a közületi tehergépko­csik kötelező közszolgálatát. Közismertek a jelenlegi — országos — szállítási problé­mák. Az autóközlekedési vál­lalatok képtelenek kielégíte­ni a fokozott igényeket. Más­részt viszont a közületi te­hergépkocsik nagyrésze ki­használatlanul „pihen”. Jár­mű van tehát elég. A ren­delet mindezeket figyelembe véve kimondja: a szállítási kapacitáshiány enyhítése, va­lamint megszüntetése érde­kében minden gépkocsi ha­vonta maximum öt napra behívható. Természetesen a közszolgálatot teljesítő gép­kocsikért a tulajdonos vál­lalatok megfelelő anyagi té­rítést kapnak. Azért pedig, hogy az ad­minisztratív módszereket el­kerülje, a Baranya megyei Szállítási Bizottság szeptem­ber 10-én az érintett válla­Cél: a tehergépkocsik jobb kihasználása latok részvételével közös ér­tekezletet tart. A megbeszé­lésen először azok a válla­latok jelennek meg, akiknek az AKÖV a szállítási igé­nyeit nem tudta teljesíteni. A felmerült kapacitás-keres­let után — további félórás ütemezéssel —, azok a vál­lalatok és mezőgazdasági üze­mek képviselői kapcsolódnak az értekezlet munkájába, akiknek a gépkocsiparkjuk részben kihasználatlan. A bizottság a gépkocsi­igénybevétel terén főleg a demokratizmus szellemében szeretne eljárni. Kéri az érintett vállalatok önkéntes hozzájárulását. Előre is több jelentkező, illetve igénylő van. Így többek között a du- naszekcsői termelőszövetke­zet, a Komlói Víz- és Csa­tornaművek, a Siklósi Köz­séggazdálkodási Vállalat, a Mecseki Szénbányák gépko­csi üzeme. A felajánlott, illetve az igénybevett járművek fel- használásáról szelektív mó­don gondoskodnak. Így az élő-, a zöldáruszállítás, a ! romlandó cikkek fuvarozása az elsőrendű feladat. Köz­vetlenül gépkocsikat kapnak a kiemelt építkezések is. Feltételezhető, hogy az érintett vállalatok némileg húzódoznak e rendelettől — mindenféle külső beavatko­zás sérti őket. Mégis szük­ség van ezen intézkedésre. Az a bizonyos „rugalmas­ság” elve sokat segíthet. Ter­mészetesen a szállítási ope­ratív bizottság mindenki vé­leményét meghallgatva és az általános érdekek figye­lembe vételével dönt. te át a demokratikus Viet­nam határát 25 kilométerrel a demilitarizált övezettől északra. A gép — a saigoni parancsnokság szerint — az úgynevezett „védekező rea­gálás” politikája értelmében hajtotta végre akcióját, mi­vel Laosz feletti missziója teljesítése során állítólag a VDK területéről lövéseket adtak le rá. Ismeretes, hogy az amerikai hadvezetőség ál­tal megfogalmazatt „védeke­ző reagálás” szerint eddig az amerikai légierő akkor indí­tott támadást a VDK terüle­te ellen, ha az ország légi­terébe behatoló amerikai gé­peket érte támadás. Most először fordult elő, hogy egy más ország légi terében esett sérelmet torolnak meg az amerikai gépek a .demokrati­kus Vietnamon. Izrael visszahívta képviselőjét a Jarring vezette tárgyalásokról Az izraeli kormány vasár­nap bejelentette, hogy a Jar- ring-vezette tárgyalásokról visszavonja képviselőjét, mindaddig, amíg a Szuezi- csatorna mentén a fűzszüne- ti és fegyvernyugvási öve­zetben „helyre nem áll a tűzszünet életbelépését meg­előző helyzet”. 4 < Amerikai támadás a VDK ellen

Next

/
Oldalképek
Tartalom