Dunántúli Napló, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-04 / 207. szám
lino, szeptember 4 DUNANTÜLI NAPLÓ Baranyai beruházások Késnek az órák Csak jövőre tudják begyújtani a korszerűsített mohácsi téglagyár kemencéit Évente 200 millió téglát gyártanak a Baranya-Tolna megyei Téglaipari Vállalat gyárai. Az igények még rendes körülmények között is meghaladják ezt a mennyiséget, s az idén az árvízpusz- titotta házak helyreállításához 7,5 millió téglát pluszként kellene készíteni. A nagy kereslet kielégítése végett kellett tervbe venni a mohácsi téglagyár fejlesztését. Az első program szerint már ez év június 30-án üzemelnie kellett volna a megnagyobbított, korszerűsített gyárnak. Sajnos, még most szeptember első napjaiban is messze áll ettől. Csúszás az első lépésnél A mohácsi téglagyár rekonstrukciója tulajdonképpen már az építkezés megkezdése előtt csúcsásban volt. A beruházási program csak 1968. július 8-án készült el. A tervezők hiába adták szívüket, lelkűket a munkába, s hiába készítették el rekordidő alatt az első lépések részletes kivitelezési terveit, a kivitelező vállalatok a szóbeli tárgyalások alapján nem készültek fel a munkára. Így 1968 ősze helyett csak 1969 tavaszán kezdődött meg a munka Mohácson. A tervek szerint az 56 millió forintos beruházás során a gyár kapacitását 23 millió tégláról évi 42 millióra növelik. A technológia csaknem azonos a legmodernebb, most elkészült görcsönyi gyáréval. Igaz, Mohácson betoncsarnok helyett egy futballpálya nagyságú, acélváz szerkezetű, hullámlemez födémű csarnokban szerelik fel a gépeket. A nyersgyártás, szárítás teljesen azonos módon történik, mint Görcsönyben, vagyis automatizált modem gépekkel. Az égetés egy részében azonban eltérés van. Mohácson csak egyetlen száz méter hosszú aiagútkemencét ( építettek. A gyár régi kemencéjét is bevonják az égetésbe. Ezzel a kombinációval viszonylag olcsóbban, sikerül a beruházást felépíteni. Furcsa látvány a légiesen modem csarnok mellett a csaknem ugyanolyan méretű, súlyos régimódi téglaégető — hasznossága viszont vitathatatlan. Ki nem egyeztette az óráját? Augusztus utolsó napjaiban félszáz ember dolgozott az alagútkemencén.' A nap még hatalmas réseken 6Ütött be, pedig a boltívek falazásának határideje július 31-e volt. A Hőtechnikai Vállalat művezetője úgy vélte: egy hónapos késés a beruházások természetes velejárója. Persze erősen kétséges, hogy szeptember közepénél előbb elkészülnek. A minőségi kifogásokról nem is beszélve. Legutóbb le kellett bontatni 15 köbméter falat, ottjártunk- kor pedig a kemence legkényesebb részében, a tűztér- ben fedezett fel hibás falazást a téglaipari vállalat főmérnöke. A nyár elején a Hőtechni- | kai Vállalat a sajtó útján felkérte a velük együtt dolgozó vállalatokat: egyeztessék óráikat, mert az árvízsújtotta vidék felépítését azzal kívánják segíteni, hogy az országban épülő alagútkemencéket 1—3 hónappal a határidők előtt átadják. Nos, az órákat egyeztették, sajnos, a Hőtechnikáé késik, A gépeket szállító vállalatok többsége is csak késéssel tudja kötelességét teljesíteni. Szerelik a technológiai egységeket a mohácsi téglagyárban. Talajszilárdítás Gázzal, vízüveggel tíázálarcos munkások tömlőket szerelnek össze a kesztyűgyári óvoda udvarán. Három hatalmas vastartály, egy Zetor, nyomásmérő műszerek, tömlők között szürkésfehér füst szivárog a talajból. Ez még nem fordult elő. Próbálják csökkenteni a gáz nyomását... A szakemberek találgatják: kevés volt a vízüveg, amit leeresztettek a fúrólyukon? Vagy ennyire laza a talaj szerkezete? A Kesztyűgyár 3 millió forint értékű óvodája, derékvastagságú gerendákra támaszkodik. Megrokkant alatta a talaj — az épület keleti része süllyedni kezdett. — Száz gyerek, szüleik többségében a Kesztyűgyárban dolgoznak, marad napközi és óvoda nélkül. Több dolgozónk kénytelen szabadságát most kivenni — már Az Aprító Gépgyár az agyagzúzáshoz szükséges „nagy- görgőjáratot” hibásan gyártotta le. (Görcsönyben is ez történt.) Ezt már lehetne, kellene is szerelni. Más vállalatok — az Április 4. Gépgyár, a Szellőző Művek, a Hajtómű- és Felvonógyár — nagy teljesítményű ventillátorokat, hőpótló berendezéseket, tolópadokat, hajtóműveket késve, vagy csak az utolsó pillanatban szállítják. Mit lehet tenni? Az elmondottak szerint a gyár csak a jövő nyáron tud téglát gyártani. Hacsak... Kidolgoztak egy tervet, amely lehetővé teszi, hogy részlegesen már októberben — teljes üzemben pedig februárban meginduljon a gyár. Az bizonyos, hogy a tél előtt már nem lehet a kemencéket felfűteni. tehát az erőket a nyersgyártásra kell összpontosítani. Ha a fenti vállalatok a legutóbbi tárgyalásokon történt szóbeli ígéretüket teljesítik, akkor a szükséges gépek, berendezések az év végéig, jövő év első heteiben megérkeznek Mohácsra. Szükséges lenne, hogy a Baranya megyei Szerelő Vállalat még az építők által át nem adott területeken, vagy csak részlegesen átadott területeken is dolgozzon. Kivételes kívánság, de nem megoldhatatlan. Így amikorra az időjárás lehetetlenné tenné a mostani szabadtéri nyersgyártást, a téglakészítés megkezdődhetne a csarnokban. A szárításra ideiglenes megoldást alkalmaznának. Az égetés pedig szükségmegoldásként addig csak a régi körkemencében történne. Nem gazdaságos, de mo6t minden 100 ezer téglára nagy szükség van. Igazi haszna azonban inkább az lenne a mostani üzemkezdésnek, hogy a nyersgyártó automaták, rakodó és vonszoló berendezések a „februári” teljes üzemkezdésre kipróbálva, bejáratva, beszabályozva már készen állnának. Lombosi Jenő Bányásznapi beszélgetés Nehéz, de szép szakma Lendvai Gellértnek _ hívják, 36 éves. A Mecseki Érc- bányászati Vállalat csapat- vezető vájára, többszörös kiváló dolgozó, a Bányászat kiváló dolgozója. A 3-as körlet alapszervezetének titkára, az üzemi pártbizottság tagja, munkásőr. Nős, két leány- és egy fiúgyermek apja. Három bátyja van: József szakvezető vájár, Aladár gépkezelő az ércdúsítóban, Szilveszter robbantóvájár az aknamélyítőknél. A fodrász-volt legidősebb bátyja vitte a szenesekhez. 1951. december 18-án takarítóként kezdte István-aknán, majd csillés lett, 53-ban tette le a vájárvizsgát. Még egészen friss volt a vájárvizsgája, akkoriban kezdte a bányamentő-tanfo- lyamot, amikor 1953 szeptemberében, éppen bányásznap előtt, sújtólégrobbanás volt István-aknán. A holttestek kiszállításánál segédkezett. Az esemény megrendítette, és hatása alól máig sem tud szabadulni. S mégis... — Szeretem a bányát. Aki nem ismeri, el sem tudja képzelni, milyen jó érzés olyan helyeken járni, ahol előttem nem volt még ember. És látni, hogyan engedelmeskedik a mozdíthatat- lannak hitt kőszikla. Persze, sok a veszély, több, mint másutt, a szabályokat'be kell tartani. Kemény, nehéz, de nagyon szép szakma a bányászé. — Tizenkilenc éve járja a föld mélyét Miben különbözik a mai bánya attól a „régitől”? — Akkor a fejtőkalapács volt a legnagyobb gép. No nem mondom, ma is kell még eleget dolgozni kapával, csákánnyal, lapáttal, de a munka javát gépek végzik. A 20. bányásznap alkalmából szeretettel ■ ■■ ■■ .■■■■ koszontjuk bányászainkat Szeptember 5-én este 6 óráig, szeptember 6-án 9—13 óráig tart nyitva a Centrum Áruház, a város központjában Az ember így is hamar elfárad, idő előtt megy tönkre. A mi szakmánk azért is más, mint a többi, mert itt az évek múlásával csökken a teljesítmény, kevesebb a kereset. Amikor másutt a szakmában még egyre feljebb emelkedik az ember és tapasztalatait egyre gazdagabban hasznosíthatja, nálunk már lefelé vezet az út. Ez a téma láthatóan sokat foglalkoztatja. Hangja szenvedélyesre vált, amikor arról beszél, hogy megnyugtatóan rendezni kellene a rokkant, de még munkaképes bányászok helyzetét. — Szorongató érzés látni, hogy hosszú éveken át elismert, jó bányászok, kiváló brigádvezetők a bányában erre-arra dolgozgatnak, szinte kegyelemkenyéren vannak. Tudom, a bánya olyan munkahely, ahol nehéz köny- nyű munkát találni. Ha pedig a leszázalékolt bányászt kiteszik a napszintre, mit tud megkeresni? Valamit kellene csinálni, hogy a bányász érezze: ha már nem is tud a vájvégén dolgozni, azért szükség van még rá, a bánya számít a szakismeretére. Igaz, van lehetőség az átképzésre, de az új szakmában is csak egy évig kapja meg az ember a bányászfizetés és az új közötti különbözeiét. És utána? Oda az egész bányászmúlt. — Vannak persze, akik könnyen itt hagyják ezt a múltat, ha valami más kínálkozik. Ha pedig valaki el akar menni, azt ígéretekkel is nehéz maradásra bírni. És mit is ígérhetünk? A geológiai viszonyok nálunk már egyre rosszabbak, a munka is nehezebb. Űjabb gépekre lenne szükség. Hanem van itt még más is. Az utóbbi években mintha megcsappant volna a fizikai munka erkölcsi megbecsülése. A mostani bányásznapra is csak öt Kiváló dolgozó kitüntetés jutott a körletnek. Ez kevés. A munkaverseny is egyre jobban az anyagiakra megy, pedig talán jól esne a több elismerő szó. Az ő szocialista brigádja 1964-ben alakult, az alapító tagok mind elnyerték azóta a Kiváló dolgozó címet, és többen azok közül is, akiket ők bocsájtottak szárnyra. Mert ez a brigád olyan kis iskola is volt az elmúlt években, akik pedig maradtak, egyre jobban összekovácso- lódtak. Segítik egymás problémáinak megoldását, eljárnak együtt szórakozni, a családok is összejárnak. No és a szőlők! Csaknem mindegyiküknek van a környéken egy kis „birtoka”. Bánya után jól esik, a jó friss levegő. Eljárnak egymáshoz építeni, kapálni, szüretelni és a termést is együtt kóstolgatják. Ez az egész persze csak szórakozás, ami helyrerázza a munkában megfáradt embereket. Mert azért a munka legfontosabb, abból él a család. Hogyan is él? Valamikor legendák forogtak közszájon a bányászfizetésekről, másfél évtizede még éppenséggel különös áhítattal emlegették a „titokzatos” uránbányászat kereseti lehetőségeit. Menynyit is keres most egy uránbányász? — Tavaly értük el a legmagasabb keresetet. Éves szinten megvolt a havi ötezer forintos átlag. Nem pa- naszkodhatom, de kell is ennyi kereset. A feleségem otthon van, a család úgy él, ahogy én keresek. A fizetést fel is éljük, hiszen a bányásznak jól kell táplálkoznia. Másra nem is igen futja. Ha néha beütemezünk egy-egy családi kirándulást, az elvisz csaknem egy napi keresetet. Jól jön ilyenkor a hűségjutalom. Idén is majdnem 11 ezer forintot kapok, ebből felruházkodik a család, egy részét pedig a szőlőre fordítjuk. Kordonos művelést akarok kialakítani, ehhez kell megvenni a tartóoszlopokat. — Az elején tragikus emléket elevenített fel. Bányában ilyen mindig adódik, de van-e jó emlék? — A munkában elért siker, utána meg az elismerés. Nekem ezek a szép emlékeim. A legfrissebb például az, hogy féléves szakmány- kiteljesítési tervünket 122 százalékra teljesítettük. Sokat kellett hajtani ezért, de szép volt. Hát nem jó emlék az ilyen? Valóban az. Sok ilyen jó emléket — jó szerencsével! Hársfai István akinek van még — mert nem tudja gyermekét kire bízni — mondja Gulyás József, a Kesztyűgyár igazgatója. Az épületet hagyományos módszerekkel egy év alatt sem tudnák biztosítani. Először is fel kellene tárni a közel 3 méteres alapot. Aláfalazni, majd várni az eredményt. Ki tudja milyen pince, vízmosás lehet az épület alatt? — A tévében láttam, hogy a budai várban egy beszakadt csatornát kiásás nélkül, vegyszerrel tömedékelnek el — mondja Kruller János üzemfenntartási osztályvezető. Így jutottam a gondolatra, hogy nálunk is ki kellene próbálni. Csanda Ferenc, a Mélyépítő Tervező Vállalat oszlály- vezető mérnökének találmánya, hogy 4.8 méter mélységű lyukakkal körülfúrják az épületet. Egy-egy lyukba 300 liter vízüveget nyomatnak, majd különleges gázt fuvatnak a vízüveggel átitatott talajba. Ennek hatására a vízüveg megszilárdul, és a talaj beton keménységű lesz. A dunaújvárosi part- csuszamlás, a budai vár csatornabeszakadása és egy szentendrei épület megerősítése után Magyarországon Pécsett alkalmazzák negyedszer a találmányt. A szocialista országok és jónéhány nyugati ország is nagy érdeklődést tanúsít iránta. Ezzel a módszerrel valószínűleg már szeptember közepére sikerül az óvoda altalaját megerősíteni. Unger László, a feltaláló megbízásából irányítja a Bányászati Aknamélyítő Vállalat mecseki körzetének munkásait. Ök fúrják a lyukakat, kezelik a vízüveg és gáztartályokat. A gáz összetétele hétpecsétes titok. — Szentendrén gyártják, és még a pécsi munkahelyre is onnan szállítják. — A gáz maradjon a mi titkunk — mondotta. rm/ N-P' hányat megpróbáltam szippantani. Kesernyés ízé, "öi*V- facsaró szaga van. A vegy- elemzést pillanatok alatt befejeztem. Az egyedülálló találmányhoz a pécsiek is hozzájárulásukat adták: a lyukakat eddig kézi erővel fúrták. — Egyetlen lyuk fúrása 4—5 órába tellett. Az aknamélyi- tősök Zetorra szerelt fúróval — a pécsi vásáron mutatták be — 15 perc alatt lefúrnak egy lyukat. L. J. — Cipőipari tanácskozást rendez szeptember 17-én és 18-án Komlón a Carbon Könnyűipari Vállalat és a Bőripari Tudományos Egyesület megyei csoportja. — Segítség az árvízkárosultaknak. Dicsérendő felajánlást tettek a hét elején a Mohácsi Építő Szövetkezet dolgozói. Elhatározták, hogy a Kisar községben épülő öt új családi házat több hónappal a határidő előtt, négy héten belül elkészítik. Az új otthonokban nemcsak egy szoba, hanem valamennyi helyiség beköltözhető lesz. Boroshordó, szőlőprés, szőlődaráló, egyéb borászati cikkek PÉCS, IPAR U. 5. Szeptember 6-án, vasárnap is egész nap nyitva.
