Dunántúli Napló, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-04 / 207. szám

r Ara: 80 fillér Világ proletárjai, egyesüljetek: Dunántúli napló xxvn.évf.,207.szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1970.szept.4.,péntek A XX. bányásznap A mecseki táj képéhez, ter­mészeti szépségeihez az ember alkotta termelő berendezések egész sora is szorosan hozzátartozik. Az aknatornyok, üzemi épületek szinte harmonikus egységet alkotnak a környezetükben lévő völgyekkel, erdőkkel, ahol közel két évszázada fo­lyik már a küzdelem a hegy kincseinek; a szénnek, az ércnek megszerzéséért. Pécs és Komló történelme szorosan összefonódott a bá­nyászat történelmével, ahol ennek az iparágnak tradíciói városaink életében és az em­berek tudatában maradandó nyomokat hagytak. De nem­csak a múltja, hanem a je­lene is nagy ennek a szak­mának. Közismert, hogy me­gyénk ipari struktúráját a nehézipar és ezen belül a bá­nyászat túlsúlya jellemzi. Az ipari munkásoknak megyénk­ben több mint 50 százaléka jelenleg is a bányászatban dolgozik. Ez az ipari szerkezet a fel- szabadulás után, zömmel az 50-es években alakult ki, amikor a szocialista iparosí­tás energiabázisának megte­remtése érdekében a szénter­melés nagyarányú fejlesztése vált szükségessé. A gyors­ütemű fejlesztése akkor a népgazdaság érdekeinek meg­felelően történt, amit az el­múlt évek változásai sem cá­folnak meg. Abban az időben a rohamos léptekben fejlődő feldolgozó iparunk szénigé­nye szinte korlátlan volt (a hazai termelés nem bizo­nyult elegendőnek, többször szénimportra került sor), ezért is szükségessé vált a Mecsek szénvagyonának in­tenzívebb feltárása. Utólag legfeljebb az kifogásolható, hogy a minőségi és a gazda­ságossági szempontok a mennyiségi kérdések mellett akkor háttérbe szorultak. De ugyancsak magától ér­tetődő volt a bányászat má­sik ágának, az uránércter­melésnek ezekben az időkben megindult fejlesztése is, hi­szen távlatban ez a jövő energiahordozójának, ener­giabázisának kialakítását szolgálta. A nagyarányú bá­nyatelepítések pedig szükség­szerűen kifejlesztették a bá­nyászat speciális építőszak­máját, amely az Aknamélyítő Vállalat tevékenységének ke­retében valósult meg. A bányászatnak ez a nagyarányú fejlődése a prob­lémák sokasága mellett elő­nyöket is jelentett Baranya számára. Az új munkahelyek tömegével együtt új váro­sok, városrészek épültek (gondoljunk Komlóra, vagy Pécsett az Uránvárosra) és miután a nehéziparban köz- 'smerten magasabbak a ke­resetek, az átlagosnál gyor­sabban nőtt az életszínvo­nal is. Ugyanakkor az is közis­mert, hogy a bányászat még sz utóbbi 10—12 évben vég­bement műszaki fejlesztése ellenére is egyike azoknak az iparágaknak, ahol a nagy azikai igénybevétel és az egészségtelen munkakörülmé­nyek között lényegesen na­gyobb a munkaerő elhaszná- ódása a dolgozók munkaké­pességének csökkenése, mint bármelyik más ipari szak­mában. Ez is magyarázata annak, hogy a bányászatban a törzsgárda kialakításának lélektani tényezői eltérnek a szokásostól. A bányamunká­val való elkötelezettség nagy hivatástudatot és szakmasze­retetét követel az emberek­től. A nehéz létkörülmények, az elemekkel való úgyszól­ván napi küzdelem formálta, alakította ki azt a hagyomá­nyos bányászöntudatot, amelynek nagy része van abban, hogy a mi vidékün­kön a munkásosztály legfor­radalmibb magját a bányász- ság alkotja. A baranyai, pé- M munkásmozgalom törté­netében a bányászok mindig az élenjárók közé tartoztak, mind a felszabadulás előtt az elnyomókkal való küzde­lemben, mind pedig a fel- szabadulás után a demokrá­cia megszilárdításáért, majd a szocializmus építéséért fo­lyó harcban. E réteg politi­kai aktivitásánál bizonyíté­ka, hogy közéletünk szemé­lyiségei közül sokan a bányá­szok soraiból kerültek ve­zető posztokra. Néhány év óta sok vitát és érzelmi vihart okoz a bá­nyászok körében a szénbá­nyászat jövőjének, távlati helyzetének megítélése. Is­meretes, hogy az energiaszer­kezet világszerte átalakuló­ban van és az energiahordo­zók összetétele a hatékonyab­ban kitermelhető szénhidro­gének javára tolódott el. En­nek a folyamatnak következ­ményeként még a legjelen­tősebb széntermelő országok­ban is egyre kevésbé ver­senyképes a szén, a szénhid­rogénekkel szemben. Ez az átalakulás hazánk népgazda­ságát is érintette és objek­tíve vált szükségessé az, hogy energiapolitikánk új útját adottságaink és lehető­ségeink figyelembevételével kijelöljük. A közelmúlt években szé­leskörű tudományos vizsgálat alapján került kidolgozásra, az a kon­cepció, amely az ország ener­gia struktúrájának átalakulá­sát tűzte ki célul. Miután a kőolaj és a földgáz már na­gyobb mennyiségben áll ren­delkezésre /mint korábban, a jövő energiamérlegén belül a szén részaránya kisebb lesz, mint eddig volt. Mind­amellett, hogy a szénhidro­gének előretörésének szüksé­gessége tényekkel, adatokkal bizonyítható, semmi esetre sem jelentheti ez azt, hogy a szénnel, mint az energiafor­rás egyik fontos alapanya­gával nem számolhatunk. Éppen ezért eleve el kell ítélni azokat, a sokszor az érzelmekre ható és alapjai­ban téves sajtóhangokat, amelyek a vészharangot kon­gatják a szénbányászat fe­lett. Nem a szénbányászat meg­szüntetéséről, hanem annak racionalizálásáról van szó, amelynek végrehajtása során a műszaki fejlesztés és a termelékenység növelése ré­vén jelentősen meg kell ja­vítani *a hatékonyságát. Ter­mészetesen ez a folyamat azt is feltételezi, hogy a gazda­ságtalan és nagy ráfizetéssel termelő bányák felszámo­lásra kerülnek, azonban úgy, hogy az idevonatkozó kor­mányhatározatok — ugyan­akkor — messzemenően gon­doskodnak az itt felszaba­duló dolgozók helyzetének megoldásával. (Űj munkahe­lyek létesítése, az ország más területén lévő bánya­üzemekhez történő áthelye­zés, kedvezményes nyugdíja­zás stb.) A cél az, hogy ezt a feladatot a dolgozók kí­vánságaival, illetve a nép- gazdasági érdekekkel össz­hangban tervszerűen oldjuk meg. A mi megyénket eddig két vonatkozásban is érin­tette ez a munkaerő mozgás: egyrészt a hidasi bányaüzem felszámolásával, másrészt a Borsodban felszabadult bá­nyászok egy részének az Érc­bányához történő áthelyezé­sével. Mindkét esetben sike­rült a felmerült problémákat megoldani és az áttelepült bányászok az új munkahe­lyeiken is megtalálták szá­mításukat. A szénbányászat racionali­zálása semmi esetre sem je­lenti az iparág általános visszafejlesztését. A termelé­si eszközök koncentrálásával, a gépesítés fokozásával a kedvezőbb adottságú bányák (Folytatás a 2. oldalon) Nehézségek a közel-keleti rendezés útjában Da jatt fenyegetőzik — Washington engedékenynek mutatkozik A palesztinai gerillák kérésére összeül az Arab Liga Szíria és Irak minden segítséget megad a palesztinai felkelőknek A tartalomból; Baranyai beruházások (3. old.) Bányásznap! beszélgetés (3. old.) Kötélpálya a ív-toronyhoz (5. old.) Heti rádió* és tv-műsor (6. old.) Kijelölték az NSZK elleni keretet (8. old.) Egyre sűrűsödő jelek mu­tatnak arra, hogy az Egyesült Államok enged Izrael köve­telésének, és megerősíti a tűzszünet egyiptomi részről történt állítólagos megsérté­sével kapcsolatos izraeli vá­dak egynémelyikét. Az izraeli követelés körüli huzavona Washingtonban alaposan megzavarja a State Department, és főként Ro­gers külügyminiszter számí­tásait. Az AP és az UPI hírügy­nökségek szerint, amennyiben döntés született az izraeli vá­dak megerősítéséről, Rogers- nek olyan nyilatkozatot kell fogalmaznia, amely nem vág­ja el a New York-ban meg­kezdett közvetett tárgyalások útját. Azaz: részben eleget tesz az izraeli követelések­nek, ugyanakkor — úgymond —„elkerüli, hogy Kairó fel­háborodjék”. Ami Izraelt illeti, az ottani kormányzat láthatólag nem elégedett meg a Washington által nyújtott kompromisz- szummal: a Phantom-szállí- tások folytatásával egyidejű­leg makacsul ragaszkodik a tűzszünet megsértésére vo­natkozó állításainak jóváha­gyásához. Ezzel kapcsolatban a DPA azt írja, hogy az Egyesült Államok könnyű­szerrel elláthatja Izraelt olyan bonyolult berendezésekkel, amelyek alkalmasak a légvé­delmi rakéták megsemmisíté­sére. Másszóval, ha Egyiptom légvédelme netán megerősö­dött volna, a katonai erő- egyensúly semmiképp sem tolódnék el Izrael kárára. Ennek ellenére a Dajan tá­bornok vezette izraeli héják továbbra is az erőegyensúly felborulásáról beszélnek. Da­jan álláspontja a következő: ha Egyiptom nem állítja helyre a tűzszünet előtti ál­lapotot, a New York-i tár­gyalásoknak véget kell vetni. Dajan azzal fenyegetőzik, hogy ha álláspontját nem fo­gadják el, kilép a kormány­ból. Ez viszont — amint a REUTER írja — súlyos bel­ső válsághoz vezetne Izrael­ben, s alig valószínű, hogy Golda Meir Dajan kiválása esetén kormányfő maradhat­Ifjú vájárok A komlói 501-es számú szakmunkásképző iskolából a végzett vájártanulók kö­zül idén a legtöbbet Zobák- akna szerződtette. A fiatal vájárokat az eddigiektől el­térően nem segédvájároknak, hanem azonnal a képzettsé­güknek megfelelő munka­körbe osztották be, mégpedig a legjobb csapatokhoz. A fiatalok keresetükre sem pa­naszkodhatnak, már az első hónap eredményei alapján 4000 forintot kerestek átlag­ban. — Képünkön: ketten a fiatal vájárok közül, a Fá- bos Rudolf, illetve a Nagy János csapatába beosztott Orsós József gyöngyösmellé- kl és Kelecz Tibor lajosmi- zsej származású vájárok a zobáki aknatoronynál. Szerdán egyébként Gunnar Jarring és Zajjat, egyiptomi megbízott megtartotta hato­dik találkozóját. „Azok, akik azt mondták, hogy óhajtják a békét, most megriadtak a béke kilátásaitól” — mondot­ta Zajjat a tanácskozás után, nyilvánvaló utalással Izrael politikájára. A Szíriában kormányzó Baath-párt csütörtökön reg­gel nyilatkozatot adott ki, amelyben az ország „minden erőforrását az ammani par­tizán-parancsnokság rendel­kezésére bocsátja”. Egy bejrúti partizán-közle­mény szerint Hafez Asszad szíriai hadügyminiszter táv­iratot küldött Arafatnak, 'hangoztatta országa készsé­gét, hogy „minden lehetséges politikai és katonai segítsé­(Folytatás a 2. oldalon) Az árvízi helytállásért... A BM. karhatalom országos parancsnoka megbízásából Prieszol Károly r.-ezredes nyújtotta át a kitüntetéseket. Kitüntetések a pécsi karhatalmi alakulatnál Negyvenhárom napig éjt nappallá téve dolgoztak. Ma­kó, Szeged, Hódmezővásár­hely minden utcáját, házát ismerik: a karhatalmi jár­őrök egyetlen percre se hagy­ták el a veszélyeztetett kör­zeteket. Sárosak voltak, fá­radtak, sokuk lábára ráda­gadt a csizma. Most újra nyílegyenesek a sorok, har- sogóan jókedvűek a századok: túl vannak a belügyminsz- ter jutalomszabadságán ... Tegnap délelőtt ünnepélyes keretek között a pécsi kar­hatalmi egység laktanyájá­ban is megtartották az ár- vízvédelem legkiválóbbjainak kitüntetési ünnepségét. Az egység parancsnoki kara mellett megjelent az esemé­nyen Novics János, a Me­gyei Pártbizottság titkára, dr. Nemes Alajos vezérőr­nagy, a Baranya megyei Rendőrfőkapitányság vezető­je, Duga József, a Munkás­őrség megyei parancsnoka és Megyaszai József, a Megyei Pártbizottság osztályvezetője is. A B. M. Karhatalom or­szágos parancsnokát Preiszol Károly ezredes képviselte. Az árvíz által veszélyezte­tett területre május végén vonultak fel a pécsi karha­talmi alegységek, s mint azt Kaluczky László alezredes, egységparancsnok elmondot­ta, mindvégig a legnehezebb szakaszokon teljesítettek szol­gálatot. A karhatalmisták fel­adata a lakosság és a társadalom vagyonának vé­delme, a közrend biztosítása, illetve a gátak őrzése volt. A védelem közel két hónap­ja alatt rendkívül szoros kapcsolatot építettek ki a pé­csi egység parancsnokai és katonái a lakossággal, illetve a területen szolgálatot telje­sítő társfegyveres szervekkel. Volt időszak, amikor naponta csak 2—3 órát aludtak a ka­tonák. A számtalan veszély, s a rendkívül nehéz szolgá­lat ellenére a hatáskörükbe utalt területen egyetlen rend­kívüli esemény sem történt. A pécsi egység, mely a Kar­hatalom történetében első­nek, tavaly elnyerte az „Élen­járó egység” címet — hír­nevéhez méltóan viselkedett. Mindezek elismeréseképpen a belügyminszter Varga Ká­roly őrnagyot és Bíró György főhadnagyot a Haza Szolgá­latáért Érdemrend arany­fokozatával tüntette ki. A Haza Szolgálatáért Érdemrend ezüst fokozatát Takács Sán­dor őrnagy — a bronzot Bányai Endre hadnagy kap­ta meg. Kispál Gyula őrna­gyot a Közbiztonsági Érem arany fokozatával tüntették ki. Mátrai György őrmester ezüst, Beréti István pedig bronz Közbiztonsági Érmet kapott. Dégen Imre, kormánybiz­tos, az OVH elnöke, a vé­delmi munkák legfőbb pol­gári irányítója, a karhatal­mi egységtől kapott hatékony segítség elismeréseképpen di­csérő oklevéllel jutalmazta az árvízi területen szolgálatot teljesítő alegységet. Az Ár- vízvédelmi Érmet kilencven­nyolc honvéd, tisztes, tiszt- helyettes, illetve tiszt kapta meg. A kitüntetések átadása után az ünnepség vendégei megtekintették az egység csa­patmúzeumát, melyet a ju­bileumi év tiszteletére hoztak létre a katonák. l é l Erb János felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom