Dunántúli Napló, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-29 / 228. szám

1978. szeptember 29. DUNÁNTÚLI NAPLÓ A marxista szociológia előretörése Pécsi résztvevő a várnai világkongresszuson A szociológia képviselői szeptember 14 és 19 között tartották meg VII. világkong­resszusukat Várnában. Dr. Tahin Tamás, a Pécsi Orvos- tudományi Egyetem Marxiz­mus—Leninizmus Intézetének adjunktusa is részt vett az eseményen, őt kértük meg, tájékoztasson a kongresszus munkájáról. A „láthatatlan“ erővonalak Várnában sok előadás hang­zott el az ún. munkaszocio­lógia tárgyköréből. Sok izgal­mas összefüggést tárt fel ez a tudományág, mely a laiku­sokat is érdekelni szokta. Közismert például, hogy munkahelyi szaktársainkat, kollégáinkat „osztályozni” szoktuk érzelmi szempontból. Ha leegyszerűsítjük a dolgot, úgy is kifejezhetnénk, hogy vannak, akik a) szimpatiku­sak; b) közömbösek; c) el­lenszenvesek számunkra. Már korábban is gyanították, hogy nem mindegy a terme­lés számára, hogy ki a szim­patikus és ki nem egy kollek­tívában, ám hosszú ideig úgy vélték, hogy az ilyen „erővonalak” láthatalanok maradnak. Végül is nem le­het az emberek fejébe látni — szoktuk sokszor mondani. A szocio’ógusok kiderítet­ték, hogy bizony lehet hiszen, ha például kérdőíveket osz­tanak ki egy kollektívában, s arra kérik a dolgozókat, hogy — a nevüket nem fel­fedve — válaszoljanak arra, ki a szimpatikus, vagy kö­zömbös számukra, és milyen vonatkozásokban, az emberek válaszolni szoktak. Sok érde­kes dolog szokott „kisülni” az ilyen válaszokból! Megle­het tudni például, hogy te­kintélyes, elismert ember-e a közvetlen főnök — brigádve­zető, művezető — a dolgozók körében, vagy pedig nem. Ha nem, az nyilvánvalóan kihat az emberek munkakészségé­re, tehát a termelésre is. Csupán egyetlen — s ma már elég „ősinek” számító — kutatási területet ragadtunk ki a munkaszociológia tárgy­köréből, s abból, amit dr. Ta­hin Tamás elmondott, de ta­lán ez az egy is rávilágít ar­ra: az ilyen vizsgálatok sok A fegyveres erők napja al­kalmából a honvédelmi ne­velés és a katonai igazgatás területén végzett eredményes munkájuk elismeréseként ál­lami és társadalmi szervek vezetői és munkatársai ré­szére a honvédelmi minisz­támpontot nyújthatnak egy gyárigazgató számára. Nem véletlen, hogy az ilyen, vagy ehhez hasonló felmérések még ma sem mentek ki a „divatból”, a bolgár kutatók is beszámoltak róluk Várná­ban. A munkaszociológiát na­gyon fontosnak tartják az egész világon. Keleten és nyugaton százezreket fizetnek a vállalatok a különböző munkaszociológiai felmérések fejében. Ügy vélik, megéri, hiszen növekszik a termelés, termelékenység, tehát bőven visszatérőinek a kiadások. Megy a beteg vándorútra • •• A szociológia is rengateg tudományágra „hasadt” már, s dr. Tahin Tamás az egyik területet, az ún. orvosi-szo­ciológiát választotta. Dr. Ta­hin Tamás orvos is és szo­ciológus is egyszemélyben. Érthető, hogy Várnában is ez a tudományág érdekelte a legjobban. Az orvosi-szociológia kuta­tóit az egész világon foglal­koztatja az a kérdés, minden vonatkozásban jó-e az egész­ségügyi ellátás mai modellje. Élénken tárgyalták ezt a bol­gár tengerparti városban is. Egy egyszerű példa talán rávilágít a problémára. Te­gyük fel, valaki szúrást érez az oldaltájékán, s arra gya­nakszik, megbetegedett a ve­séje. Elmegy a körzeti orvos­hoz, a körzeti orvos elküldi őt vér-, vizelet- stb. vizsgá­latra. A beteg megkezdi a szokásos „vándorútját” a ren­delőintézet egyik helyiségé­ből a másikba. Mindenütt megnézik, megvizsgálják, a legtöbbször csak egy kurta szót vált a vizsgáló orvossal, vagy asszisztenssel, esetleg még annyit sem. Végül a be­teg kezébe nyomnak egy cso­mó papírt, visszamegy a kör­zeti orvoshoz, aki felírja a gyógyszereket. Jó ez? Igen, hiszen képzett szakorvosok sokasága vizsgál­ja a beteget. Csakhogy a szociológiai vizsgálatok kide­rítették, hogy a legtöbb beteg úgy érzi, mintha egy „futó­szalagon” folyó vizsgálat-soro­zat alanyává vált volna. A tér kitüntetéseket adományo­zott. Megyénk területéről ki­tüntetést kapott: „Haza Szol­gálatáért Érdemérem” arany fokozatát Vértes Tibor, a Ba­ranya megyei Tanács vb-tit- kára. sokféle vizsgálatban szinte elveszik a beteg személye, egyénisége. Ügy tűnik, min­den szerve, részecskéje fontos az orvosok számára, csak ő maga nem. Ahogy a szociológusok mondják: ez a modem, intéz­ményesített gyógyítás nagy dilemmája. Ebből kerestek ki­utat Várnában is. A néhány napos eszmecsere természete­sen nem volt elegendő arra, hogy megtalálják ezt az utat, de abban majdnem mindenki egyetértett, hogy sokat javul­na a helyzet, ha a körzeti or­vosi munka Visszakapná régi rangját és tekintélyét. Ehhez persze változtatni kel­lene az orvosképzés jelenlegi gyakorlatán és sok minden máson is... Negyven munkacsoportban A munkaszociológia, illetve orvosi szociológia két kicsiny­ke mozaikjával aligha adtunk képet egy olyan világkong­resszusról, mely mintegy 40 szekcióban, munkacsoportban tárgyalt, ülésezett, vitatkozott a jelen és jövő társadalmáról, az irányított társadalmi fej­lődés lehetőségeiről. De annyira talán érzékel­hetővé vált belőlük, hogy na­gyon fontos ez a tudomány, mert olyan problémákat fe­szeget, vizsgál, amelyekre az­előtt nem adtak választ. Jel­lemző a kongresszus társa­dalmi elismerésére, hogy Tó­dor Zsivkov, a Bolgár Kom­munista Párt főtitkára, a Bolgár Minisztertanács elnö­ke nyitotta meg a tanácsko­zást, s a nemzetközi tudomá­nyos élet egyik legnagyobb idei eseményének minősítik világszerte. A kongresszuson igen nagy számban képviselték magukat a szocialista országok, csupán Magyarország majdnem száz főnyi-kutatóval yett részt a tanácskozáson. A szocialista országok kutatói igen aktív elméleti tevékenységről adtak számot, általános az a véle­mény, hogy Várna felér egy fordulattal. Az eddigi szocio­lógiai kongresszusokra az amerikai hegemónia nyomta rá a bélyegét Várna azt bi­zonyította, hogy — bár to­vábbra is sok, elismerésre méltó kutatási eredmény szü­letik az USA-ban —, meg­szűnt ez a túlsúly, egyre na­gyobb tekintélyre tesz szert a marxista—leninista szocio­lógia. S mivel a szocialista országok kutatói szilárd el­méleti bázisra támaszkodnak, a vélemények sokszínűsége ellenére is egy nyelven be­szélnek a kapitalista országok kutatóihoz képest, egyre in­kább előnybe kerülnek. Magyar László Kitüntetés Legfőbb a hatékonyság (3.) Elsősorban a vezetőktől függ Hosszú éveken át kampá­nyokon gondolkodtunk. A gazdálkodás mindenkor leg­szembeötlőbb visszásságainak felszámolására összpontosí­tottuk a figyelmet, az erő­ket, az ösztönzési eszközöket. S ha némely területen sike­rült is előbbre jutni, kiéle­ződtek a nehézségek másutt. Emelkedett például a mun­ka termelékenysége, de növe­kedtek az elfekvő készletek, a termelés, a beruházás fel­lendülése kereskedelmi egyen­súlyunkat veszélyeztette stb. Napjainkban a vállalatok ön­állósága és egyértelmű nye­reségérdekeltsége — az összes veszélyeivel és hibalehetősé­geivel együtt — megóv az egyoldalúságtól, a szélsősé­gektől, szükségessé teszi a gazdálkodás különböző ténye­zőinek arányos, összehangolt, optimális fejlesztését. A fej­lesztés összetettségét fejezi ki a hatékonyság követelménye. Hasznosítani a tudomány vívmányait Előrehaladásunk üteme a negyedik ötéves terv idősza­kában attól függ, milyen mér­tékben növekszik majd a társadalmi munka hatékony­sága. Intenzív fejlesztéssel az ipar termelésének és a nemzeti jövedelemnek a tervben előirányzott — és so­kak által alacsonynak ítélt — növekedési ütemét is meg­gyorsíthatjuk. Az előző két írásban részletesen szóltunk a munkaerő és az anyagi esz­közök hatékony hasznosításá­nak lehetőségeiről. Most a vezetés színvonalának eme­léséből adódó további tar­talékokkal foglalkozunk. Ha vállalataink helyzetét, lehe­tőségeit a fejlett tőkés üze­mekhez viszonyítva vizsgál­juk, akkor azt látjuk, hogy mindenekelőtt három fő te­rületen, a műszaki-tudomá­nyos eredmények gyors üze­mi hasznosításában, a belső szervezettség, illetve a hazai, s a nemzetközi szakosítás és kooperáció színvonalában lé­nyeges az elmaradás. Az első helyen említett tennivalókra a X. pártkong­resszus irányelveiben a kö­vetkező utalást találhatjuk: „Növelni kell a nemzeti jö- vedelmből tudományos kuta­tásra fordított erőforrásokat, a szellemi kapacitást a távla­ti fejlesztési céljainknak meg­felelő kutatásokra kell kon­centrálni, meg kell gyorsí­tani a hazai és a nemzet­közi kutatások eredményei­nek gyakorlati alkalmazását”. Fontos vállalati feladat az új termékek és eljárások beve­zetésével kapcsolatos műszaki és piaci kockázat vállalása, a korszerű termékek gyártá­si arányának növelése, a ku­tatóintézetek, a helyi fejlesz­tők és kivitelezők céltudatos anyagi ösztönzésének növe­lése. Szakosítás és kooperáció Ami a vállalat belső szer­vezettségét illeti, a különbö­ző termelési tényezők (mun­kaerő, anyag, szerszámgép stb.) területi és időbeli ösz- szehangolását kell elsősorban biztosítani. Ezzel minimálisra csökkenthetők a jelenleg még A siklósi tsz harkányi géptelepén ötletesen oldották meg a szerelők a szövetkezet hengerprobSémáját. Egy Zetor traktoron betonnal ki­öntött hengerek helyettesítik a kerekeket. I oly nagy vesztségidők. A bel- I ső szervezettség azonban nem 1 vizsgálható a vállalatok külső kapcsolataitól függetlenül. — Jelenleg ugyanis erős az ön­ellátásra törekvés a vállala­toknál, mivel bizonytalan és I gyakran drága a kooperáció. A szakosítás, a kooperáció hiánya pedig az erők szét- forgácsolására, a részfelada­tok kisüzemi végrehajtására vezet, nehezíti a korszerű és termelékeny megoldások al­kalmazását. A vállalati ötéves tervek készítése alkalmat kínál a kooperációs kapcsolatok hosz- szabb távú rendezésére, a szállítók és felhasználók ér­dekeinek egyeztetésére. A szakosítás, a kooperáció fej­lesztését többféleképpen is kezdeményezhetik helyileg. Esetenként több hasonló al­katrészt, anyagot, tartozékot, szerelvényt felhasználó vál­lalat gazdasági társulása, kor­szerű közös kis- és közép­üzemek létrehozása célszerű, Máskor a monopolhelyzetével visszaélő kooperációs part­nert az importverseny kez­deményezésével lehet jobb belátásra bírni. A nemzetközi szakosítás és kooperáció szervezése ter­mészetesen nem lehet eset­és alkalomszerű. A vál­lalatoknak körültekintő elem­zéssel, tudatosan törekedniük kell széles gyártási profiljuk szűkítésére. A hazai adott­ságoknak leginkább megfe­lelő cikkeket, amelyek ex­portja is gazdaságos, célszerű idehaza gyártani nagy soro­zatokban. Ha viszont az im­port-termék az olcsóbb, a jobb, nem szabad, de nem is lehet térhódítását akadályoz­ni. A vállalatok fejlődő piac­kutatása és növekvő külföldi kapcsolataik lehetővé teszik, hogy tervezzék és kezdemé­nyezzék a nemzetközi mun­kamegosztás, a szakosítás és a kooperáció körének bőví­tését. Fokozódó verseny Kár lenne tagadni, a mun­káskollektívák és a dolgozók nagyon sokat tehetnek azért, hogy vállalatuk minél ked­vezőbb helyezést érjen el a fokozódó hazai és nemzet­közi versenyben. De erőfeszí­téseik csak akkor járhatnak eredménnyel, ha a vezetés helyesen vázolja fel a táv­lati feladatokat és rövidebb távon is kellő színvonalon képes a tennivalókat a vál­tozó követelményekhez, az új körülményekhez igazodva megszabni. Kovács József Pontosan olyanok, ami­lyennek lenniük kell. Vidá­mak, magabiztosak, csinosak és — persze — tele vannak tettvággyal. A tiszti csillagot augusztus 20-án varrták fel. Huszonhárom évesek, egy egész életre szólóan barátok, s mint ahogy az pályakezdő emberekkel mindig is lenni szokott: arról panaszkodnak, hogy rövidek a napok. Bíró Ferenc Nógrád megyei, Is­tenmezején született, apja bányász. — Nem tudom megmon­dani, hogy lettem tiszt — mondja — egyszerűen képte­len vagyok megmagyarázni. Érettségi után bevonultam sorkatonának, s aztán jött minden magától. — Nevet­nek: az az igazság, hogy a tisztjelöltek se égi jellel szü­letnek. Bodor Róbert gyön­gyösi, Pesten végzett közgaz­daságit, s dacból lett katona. Jó tanuló volt, az érettségi után Közgazdasági Egyetem­re készült, előtte állt azon­ban a sorkatonai szolgálat. — Az egész rokonság, va­lamennyi ismerősöm sajnált, s lépten-nyomon tanácsokat adott, hogy úszhatnám meg. Nem volt már se nappalom, ,;e éjszakám. Egy este aztán döntöttem. Gondolhatja, mek­kora volt a meglepetés, ami­kor megkaptam a behívót... Kismándor Béla mosolyog: az ő útja sima volt. Komlói, a bányák szomszédságában nőtt fel. Gyermekkora óta a gépek érdekelték, a jármű­vek. Most műszaki tiszt Az egység KlSZ-bizottsá- gának irodájában beszélge­tünk. A „házigazda” Vida György őrnagy, politikai tiszt. — Még csak annyit a be­mutatkozáshoz, hogy mind­hárman jeles eredménnyel végezték a főiskolát. Bodor Róbert már növendék korá­ban megkapta a Haza Szol­gálatáért érdemérmet... Merevségnek, óvatoskodás­nak, dogmatikus hagyomány- tiszteletnek nyoma sincs sza­vaikban. Milyen ma a jó tiszt? Egy pillanat alatt vita támad Bodor: Művelt, türelmes, politikailag szilárd. Bíró: Emberszerető, jó szak­ember. No, és persze szilárd akaratú. Kismándor: Szakmailag rendkívül magasan képzett és ideológiailag elkötelezett Egyetértenek, g mégis vi­tatkoznak, számukra ugyanis még minden elvi kérdés. A megfogalmazás, a sorrend, a hangsúly. A vita új fogal­makat, célkitűzéseket, illetve elképzeléseket vet fel. Álta­lános műveltség, jó társadal­mi közérzet, pedagógiai ér­zék. Ez utóbbit mindhárman fontosnak tartják, egyszeri­ben „munkaértekezletté” ala­kul hát a vita. A mai fiatalt nem lehet régi módszerekkel kezelni. De hát milyen is a mai fia­tal? Bodor optimista: minden eddiginél különb, Bíró mér­téktartó: használható, sőt ki­váló eredmények elérésére is képes, de akaraterő, illetve jellem dolgában mintha.. Kismándor megint csak mo­solyog: szakmailag jól kép­zett, a többi már a mi dol­gunk ... Az alegységek katonái lel­kesednek értük, egy őrvezető azt mondja: nem is igaz, hogy vannak ilyen emberek. Bíró hadnagy víz ablaknál áll. Lent az alakuló tér télé masíroznak a századok. Dü- I hörögnek a léptek, száll a dal, egységes minden, az em- | bér hajlamos hát a gondo- I latra: odalent mindenki egy- • forma. Az azonos ruha, az azonos mozdulatok, s az azo­nos szavak azonban nagyon sokféle akaratot, jellemet, il­letve álmot takarnak. A leg­fontosabb: megismerni az embereket. Dehát közel tud-e férkőzni egy tiszt, egy pa­rancsnok a beosztottakhoz? Bodor: katonáim alig fia­talabbak, sőt némelyik nem is fiatalabb, mint én. Ha azt akarom, hogy tekintélyem legyen, el kell vetnem a te­kintély-elvet ... Bíró: A főiskolán nagysze­rű emberek tanítottak. Tőlük tanultam az alapelvet: a hadseregben mindenki tiszta lappal kezdi. Én nem kérde­zem, mi volt a vélemény ró­lad odakint. Az én vélemé­nyemet az dönti el, amit a közösségünk tagjaként pro­dukál. Kismándor: A példamuta­tás ä legfontosabb... A tiszti csillag nagy dolog, de egyikük sem hiszi, hogy minden. Sőt, ma már a főis­kola se hiszi ezt, hisz a rend­fokozat mellé valamennyien „polgári” diplomát is kap­tak. Bodor és Bíró orosz ta­nárok. — Bodor angolul is jól beszél —, Kismándor üt­és vasútépítő főtechnikus. Járjuk a laktanyaudvart. A beszélgetést lépten-nyomon megszakítja a tisztek már- már ösztönös karrándulása: viszonozni kell a tisztelgést. Üj téma adódik hát — az alakiság, a fegyelem. Bodor: A fegyelem más, több, mint az alakiság. Mint- ahogy a tisztelet sem egyen­lő a tisztelgéssel... Bíró: Azt' hiszem, kicsit merevek vagyunk. Nagyobb különbséget kellene tennünk az alakisággal kapcsolatos el­várásaink terén a szolgálatos és a pihenőben lévő katona között. Kismándor: A fegyelem még soha sem volt ilyen je­lentős katonai tényező, mint ma. Az azonban igaz, hogy ma már nem az aqdöntö, mi­lyen egyenesek a sorok. A parancsok maradéktalan és gyors végrehajtása, a tech­nika tökéletes ismerete és felelősségteljes kezelése — ez a mai fegyelem alapja... Megőrizni mindazt ami jó, s elvetni minden olyant, ami ma már csak nehezék, kölönc — ez van bennünk, s még valami: hallatlan igényesség. A diplomán még jóformán meg se száradt az aláírás, de ők már újra az iskoláról, a tanulásról beszélnek. Bodor angolból is szakvizsgát akar tenni, Bíró az orosz mellé még egy tanári szakot sze­retne, Kismándor meg a Mű­egyetemről álmodik. Albér­letben laknak, s bár még na­gyon is sok mindenük hiány­zik, szinte mindennap új könyveket visznek haza. Alig néhány hete vannak a vá­rosban, de jónéhány tekin­télyes ember — orvosok, ta­nárok, írók — nevét máris ismerik. Véleményük Pécs­ről? — Csodálatosan szép, kár hogy kissé zárt, hideg. Vagy csak igényes? Esteledik A gyakorlóruhát felváltja az elegáns társasági öltöny. Ragyognak a gombok, csillagok. Magabiztosak, csi­nosak, s hihetetlenül fiata­lok. Hadnagyok... Békés Sándor .1 Tarsolyukban a marsallbot... HADNAGYOK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom