Dunántúli Napló, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-27 / 227. szám

8 DUNÄNTÜLI NAPLÓ 1970. szeptember 27. Szélsőjobboldali szervezetek az Egyesült Államokban Amerikai szerzők adatai szerint az Egyesült Államokban mintegy 2600 jobboldali és szélsőjobboldali csoport és szervezet működik. Ak­tíváik — számuk eléri a 300 000-et — 3—4 millió ember támogatását, rokonszenvét élvezik. Az amerikai ultrák szélsőjobboldali mozgalma különösen az utóbbi 10—15 évben erősödött. A szélsőjobboldali szervezetek azoknak az amerikai rétegeknek a törekvéseit képviselik, amelyek el­utasítják a társadalmi haladást és a liberalizmust a szocializmus ál­cázott formájának tekintik. A JOHN BIRCH TÁRSASÁG A legerősebb szélsőjobboldali szervezet a John B.irch Társaság, amelynek alapítója egy bostoni cukorgyáros, Robert Welch. Welch sok éven át a Gyárosok Országos Szövetségében az igazgatótanács tagja, majd annak alelnöke volt. A birchisták programja az 1959- ben kiadott úgynevezett Kék könyvben olvasható. Alapgondola­ta az az elmélet, hogy a kommu­nizmus ellen folytatott harcban minden eszköz megengedett. Amint ezt Welch vallja, a kommunista behatás oly erősen érvényesül az amerikai közéletben, hogy kevés remény marad arra, hogy elter­jedjen az USA-ban az ő elmélete, mivel a „bomlasztó elemek” min­den fontos politikai pártot, a kongresszust, a végrehajtó és tör­vényhozói hatalmat is ellenőrzé­sük alatt tartják. A John Birch Társaság tagjai feladatukul tűzték ki a szélsőjobb­oldali irodalom népszerűsítését, a konzervatív újságok és folyóira­tok terjesztését, a liberálisok el­leni kampányok szervezését, szó­nokok képzését, és az állami-, va­lamint kulturapparátusban való benyomulást stb. A brichisták központi szervezete, a Massachusetts állambeli Bel- montban működik. A társaság ve­zető rétege ' főként az üzletembe­rek köréből, kerül ki. 1959 janu­árjában jött létre > a társaság első alapszervezete, s 1964-ben pedig már néhány ezer alapszervezettel rendelkezett az ország 48 tagálla­mában. Az anyagi bázis nagy ré­szét a brichisták nem a tagdíjak­ból, hanem a kapitalisták bőkezű adományaiból fedezik. Míg az 1959-es évben a Birch Társaság tőkéje 129 000 dollárt tett ki, 1963- ban már több mint egymillió dol­lárral rendelkezett, a hatvanas évek közepén pedig meghaladta a 3—4 millió dollárt. 1948-ban indult meg a „Keresz­tény Keresztes Hadjárat”. Alapítója az oklahomai 22 éves lelkész, Bili Hurges volt, aki Krisztus dicsőíté­sét és az USA-beli kommunizmus kiirtását jelölte meg céljaként. A A „Keresztény Keresztes Hadjá­rat” Oklahoma Cityben 1963-ban megtartott 5. kongresszusán célul tűzte ki a Szovjetunióval fennálló diplomáciai kapcsolatok megszün­tetését, az USA kilépését az Egye­sült Nemzetek Szervezetéből, a forradalmi Kuba felszámolását, valamint a Szovjetuniónak és Kínának magfegyverekkel történő megsemmisítését. A „Keresztény Keresztes Had­járat” meglehetősen komoly anyagi eszközökkel rendelkezik. A szerve­zet évi bevétele eléri az egymillió dollárt. DOLLÁRMILLIÓK AZ ANTIKOMMUNISTA y TEVÉKENYSÉGÉRT ' : ‘ Ä A Keresztény Keresztes Hadjá­rat adja ki a „Christian Crusade Magazine” című folyóiratót (több mint százezer példányban) és a „Weekly Crusader” című hetila­pot. A szervezet 1964-ben már 400 rádió és 10 televízió adóval ren­delkezett, Ez a széles propaganda- folvam főként a délnyugati álla­mok lakosságára zúdul. Nem kevésbé aktívan működik a hatvanas évektől kezdve egy másik csoport, amely magát „Kom­munistaellenes Keresztes Hadjá­ratinak nevezi. Központja Long Beach-ban van (California). 1953 óta ezt . a szervezetet az Ausztriá­ból érkezett szónok, Fred Schwarz vezeti aki felkeltette az ameri­kai klerikálisok érdeklődését dü­höngő kommun istaellenességével, valamint a szélsőséges reakciósok­ra kiviteti hatásával. A társaság célja: harc a kom­munizmus ellen, rádión és televí­zión, valamint könyveken és bro­súrákon keresztül folytatott pro­pagandával. Schwarz kommunis­taellenes tevékenysége elnyerte az USA monopolista köreinek tetszé­sét és szervezeténél már 1961-ben mintegy 1 300 000 dohár gyűlt össze. Schwarz speciális Ötnapos anti- kommunista tanfolyamokat szer­vez az ország különböző államai­ban. Schwarz és fegyvertársai felhívást tettek közzé, amelyben felszólítottak a szocialista országok elleni harcra, az USA kilépésére az ENSZ-ből és felléptek a kor­mány igen szerény szociális in­tézkedései ellen is, kommunista fondorlatnak nevezve azokat. A hatvanas években a szélső- jobboldaliak egyik leghatalmasabb propaganda közponja Arkansasban alakult ki a Harding kollégium­ban, vezetői tisztségét hosszú ideig George Benson volt misszio­nárius töltötte be. Már 1949-ben reklámügvnöksé- gek közvetlen részvételével létre­hozták a Harding kollégiumban a „Szabadság Fóruma” című szerve­zetet (a tagdíj évi 150 dollár). Ennek az üzleti élet vezetői között kifejtett szisztematikus nevelő­munka volt a feladata. Ezeken a fórumokon ki tudták választani a leghatásosabb eszközöket a mun­kások politikai és gazdasági néze­teinek befolyásolására. Ezeken a fórumokon mintegy ezer vállalat képviselői vettek részt. Fontos helyet foglal el a nagy számú szélsőjobboldali szervezet között a legszélsőségesebbek cso­portja, amely már a kommuniz­mus elleni partizán-hadjáratra ké­szül. Ezek a „Minuteman-ek”. Ezek magukat tartják Amerika „utolsó védőbástyájának” a kom­munizmussal szemben. Ha a kom­munisták hatalomra kerülnek hol­nap, mondja programjuk, akkor „mi készek vagyunk földalatti harcot kezdeni, és akkor is. ha ez száz évig tart. unokáink és ük­unokáink készek lesznek erre a harcra.” A MINUTEMAN-EK A minuteman-ek titkos csoport­ként szerveződtek 1959-ben. Veze­tőjük Robert Bolivar de Pugh, aki nem is olyan régen egy gyógy­szergyár kistisztviselője volt. A Minuteman-ekkel kapcsolat­ban nincsenek pontos számszerű adataink. Mark Shverin a szélső- jobboldaliakról írott egyik mun­kájában 1963-as létszámukat több mint 30 000 főre becsülte. A Minuteman-ek lojális ameri­kaiaknak nevezik magukat, akik hűek a nemzeti és az egyéni sza­badság megőrzésének elvéhez, és ünnepélyesen felajánlják önma­gukat és fegyvereiket a szabad Amerika védelmében. A szervezet minden tagja köteles résztvenni a partizánharcot ismertető 32 órás tanfolyamon. A Minuteman-ekről szóló első hír egy 1961-es nyomtatvány ol­dalain jelent meg, amikor a rend­őrség felfedezte a Minuteman-ek táborát az Illinois állambeli Col­linsville közeiében, ahol ez időben taktikai kiképzésük folyt. Később az államok egész sorában fedtek fel harceszköz és fegyvertárakat. Ismertté vált, hogy a Minute- man-ek birtokában a hagyományos puskák mellett páncélelhárító fegy­verek. lángszórók, aknavetők, gép­puskák, bombák, gránátok és más korszerű fegyverek vannak. Ezzel kapcsolatban egyre többen köve­telték e fegyveres csoportok tevé­kenységének megvizsgálását. és törvényen kívül helyezését. Miután' kiderült, hogy ^ Minu­teman-ek terrorakciókra készül­nek. 19-et közülük bebörtönöztek. Kansas City bíróságára beidézték de Pugh-t és két közeli munkatár­sát. De Pugh-t négy évi, munka­társait kettő, illetve három évi szabadságvesztésre ítélték. A. Mi­nuteman-ek vezetőinek elítélése nem csökkentette a tagság buz­galmát. „Brigádok” helyett létre­hozták az úgynevezett ellenállási csoportokat. 1967 januárjában de Pugh bejelentette távozását a csoport éléről. Ettől a naptól fog­va, mondotta a Minuteman szi­gorúan illegális szervezetté válto­zik. Fejlődésének tíz éve alatt az ame­rikai szélsőjobboldali mozgalmak meglehetősen gyorsan fejlődtek. Ki­szélesítették kapcsolataikat a gaz­dag üzletemberek körében, sok új párthívet szereztek, anyagilag meg­erősödtek. A mai ultra- szervesetek, amennyire csak lehet, igyekeznek felhasználni a legmodernebb infor­mációs és propaganda eszközöket", hogy megváltoztassák a politikai légkört az országban, képviselőket küldhessenek a helyi és központi hatalmi szervekbe, és végül kezük­be kaparinthassák a hatalmat. Az amerikai választók mintegy 20 szá­zaléka támogatja a szélsőjobbol­dalt, 25—30 százalék nyíltan elle­nük fordult, és mintegy 50—55 szá­zalék még nem nyilvánított véle­ményt róluk. Ennek g rétegnek a megnyeréséért is harcolnak a szél­sőjobboldaliak. 1964-ben az ultrák először tettek kísérletet a Fehér Ház meghódítá­sára, Goldwatert támogatva. 1968- ban a brichisták. a Minuteman-ek és más jobboldali szervezetek tag­jai a Ku Klux Klánnál és a fehér polgárok tanácsával együttműködve aktív munkát végeztek az ország 34 államában Wallace érdekében. Az 1964-es és 1968-as választások bal­sikerei nem törték le a szélsőjobb- oldal törekvéseit a hatalom meg­szerzésére. sőt a jövőt illetően biza­kodóak lettek. Nagy általánosság­ban elmondható, hogy a szélsőjobb- oldaliak híveinek száma a legutób­bi években semmivel sem kisebb, mint 1964-ber AKIK AZ ULTRÁK MÖGÖTT ÁLLNAK A nagyszámú valójában kispolgá­ri ultra-szervezetek mögött 113 vál­lalat, 70 bank és 25 kommunális in­tézmény áll. A szélső jobboldaliak­nak állandó támogatást biztosító cégek közül előtérbe kerültek a texasi „olajkirályok” vállalatai, a gépgyárak tulajdonosai, az acél-, a kémiai és a textilkonszernek tu­lajdonosai. Anélkül, hogy belemerülnénk az ultrák propaganda eszközei arzenál­jának részletes leírásába, tudomá­sul kell vennünk, hogy ezen a te­rületen meglehetősen erősek. Ki­számították, hogy már 1967-ben a szélsőjobboldali és a velük kapcso­latos konzervatív szervezetek néze­teik hirdetésére heti tízezer rádió­adást vettek igénybe, s ez a szám a mai napig csak nőtt. 8 Dardanelláktól nyugatra Valaha különös hőstettnek számí­tott révkalauz nélkül átkelni hajó­val a Boszporuszon. Ma már nem az. Hajónk kapitánya, a fiatal fe­délzetmester először járt ezen a ví­zen, mégis idegeskedés nélkül, nyu­godt hangú parancsszavakra történt az átkelés. Isztambul elénk táruló panorámájában csak mi ketten — a két katonai tudósító — gyönyör­ködtünk, akiknek a hajón nem volt különösebb feladatuk. A hajó sze­mélyzete megfeszítetten dolgozott, hogy átvigye a hajót a szoroson. A Márvány-tengeren filmet néz­tünk. aztán megcsodáltuk a Darda­nellák sziklacsúcsait, de amint el­hagytuk a Dardanellákat. s kifutot­tunk az Égei-tengerre. vihar foga­dott bennünket. , MEGJÖTT A POSTA A hullámok veszélytelennek lát­szottak. A ’ehorgonyzott hadihajó­hoz mégsem volt könnyű odafér­kőzni. A „Katuzov” hadihajón már vártai: bennünket. Nem is annyira I engem és fotoriporter barátomat, hanem a postát. Ott volt Nyikolaj Fjoaorov. elsőosztályú kapitány, a hajó parancsnoka, ott volt minden liszt, minden matróz. A postabontás után mindenki, aki csak nem volt őrségben, leve­let. újságot, folyóiratot olvasott. A postával együtt új filmeket is ho­zott a hajónk, amelyeket esténként, sötétedés után a fedélzeten szoktak vetíteni. HADGYAKORLAT — KÍSÉRETTEL A Földközi-tengeren az ember elég gyakran találkozik az USA itt állomásozó 6. flottájának hadihajói­val. Ez fokozott éberséget követel matrózainktól, hisz szorosan egy­más mellett úsznak az amerikaiak­kal, akik minden jog nélkül e nyílt nemzetközi vizek gazdáinak tartják magukat, és nem idegenkednek a különféle provokációktól. Egy alkalommal részt vettem a hadihajó egyik gyakorlatán. Lövé­szetet is tartottak, amelyről, a szo­kásoknak megfelelően, értesítették a térségben hajózó feleket. Reggel aztán feltűnt egy amerikai „Good­rich” aknalövőhajó, és egy mérföld távolságból kísért bennünket, a fe­jünk fölött pedig megjelentek a mélyrepülést végző Shakletonok. ALEXANDRIÁBAN A szovjet tengerészek gyakran megfordulnak a baráti arab orszá­gok kikötőiben. Szívesen fogadják őket Egyiptomban, Szíriában, Al­gírban. A kikötők lakosai felláto­gatnak a hajóra, virágot hoznak, s elismeréssel adóznak hadihajóink­nak. amelyek a partjainkat mosó tengeren hajózva őrködnek a bé­kén. Sorakozó a fedélzeten Jártam Alexandriában, láttam az utcán sétáló matrózainkat, s meg­figyeltem, hogy a járókelők talán az általuk ismert egyetlen orosz ki­fejezéssel üdvözölték őket: „Ruszki karaso”. Matrózaink megcsodálják, fény­képezik az „Európa elrablása” szo­borcsoportot. a bazárokban emlék­tárgyakat válogatnak, valamennyi­en szeretnének ajándékot vinni az ősi kultúrájú Egyiptomból. A part azonban csak rövid epi­zód a tengerész életében. Az idő gyorsan elrepül, és újra megszólal a riadócsengő, amely a továbbhajó- zást jelzi. Aztán ismét hosszú na­pok következnek a tengeren, amely­nek hullámai az európai civilizáció első bölcsőjét ringatták. M. Novikov Atomerőmű — nemzeti terv Új lengyel kikötő a Westerplatte kőzeteken A bolgár minisztertanács mellett működő gazdasági koordinációs bi­zottság utasítást adott a „Kozloduj” atomerőmű gyorsított építésére. Bulgáriában az első atomerőmű­vet nemzeti jelentőségű objektum­nak nyilvánították. Valamennyi vállalatot, szervezetet és hivatalt arra kötelezték, hogy elsősorban az erőmű építésével kapcsolatos fel­adatokat teljesítsék. Gdaftsk környékén, a történelmi nevezetességű Westerplatte félszi­get közelében, ahol a második vi­lágháború első lövései eldördül­tek, új lengyel kikötő létesül, az Északi Kikötő. A kikötőépítési tervet sürgető szükségesség tűzte napirendre: biztosítani kell a len­gyel kikötőkbe való bejutást a legnagyobb kereskedelmi hajó­óriásoknak is, amelyekből egyre több járja a világ tengereit, s amelyek építését már a lengyel hajógyárak is megkezdték. A jö­vendő kikötő helyét pontosan a hajóóriások szempontjából vá­lasztották ki. A Gdaáski öböl nemcsak természetes mélységére való tekintettel megfelelő erre a célja, hanem azért is, mert védel­met nyújt a szelek és az erős hul­lámzás ellen. A kikötőépítés terveit kidolgozó tudományos szakemberek szerint e nagy létesítmény építésének első szakasza 1985-ben ér véget. Ebben az évben az új kikötő áruforgalma már akkora lesz. mint az összes lengyel kikötőké együttvéve. A kikötő fogadni fog 100 000 tonna hordképességű hajókat és külön­leges rendeltetésű, pl. halászati anyahajókat is. A tavasszal megalapított „Bonni Szövetségi Építkezések Munka­köre” egy vaskos értekezést nyújtott be arra vonatkozólag, hogy ho­gyan lehet a „szövetségi faluból” egy igazi szövetségi fővárost csinálni. A munkakör ezen kívül egy tizennyolc tagú szakbizottság javaslatai alapján egy kerettervet is ki akar dolgozni, aini aztán a pályázatok kiírásának alapjául szolgálna. Elsősorban a szövetségi (kormány) épü­letek elhelyezéséről van szó a városban. Ezeknek semmi szín alatt sem szabad „egy olyan zárt világot alkotni, mint a Császárvárosnak Peking- ben”. Az új Bonn létesítésének első előfeltétele már megszületett: a szomszédos településeknek Bonnhoz való csatolásával az NSZK fővá­rosának a kiterjedése ma már eléri a 141 négyzetkilométert, ami ele­gendő területet nyújt ahhoz, hogy a Rajna menti város betölthesse fő­városi szerepét. 12—15 évre lesz viszont még szükség arra, amíg Bonn­ból egy Igazi világváros lesz. Mai gyermekek Statisztikai adatokból kiderült, hogy a mai négyéves gyermekek naponta lejenként átlag. 12 000 szót ejtenek ki, s ugyanakkor több mint 900 kérdést intéznek közvetlen kör­nyezetük telnött tagjaihoz. Ki tud­ja kielégíteni ezt a határtalan kí­váncsiságot?! — csak a szülők — hangsúlyozták a tudósok —, s ezért a szülőknek állandó tanulással kell bövíteniük ismereteiket. Ül kőolajlelőhely Észak-Bácskában Az újvidéki Naítagas kutatói úi kőolajlelőhelyet fedeztek fel Észak- Bácskában. Szabadka környékén. Szakértők feltevései szerint ez a vidék legjelentősebb kőolajforrása lehet. Észak-Bácskában eddig két lelőhelyre bukkantak. Ez a legújabb is igazolja, hogy nem voltak hiába­valók az eddigi kutatások. A Naftagas. a me'” idestova húsz éve végez kutatásokat, eddig tíz kő­olajlelőhelyet fedezett fel a Vajda­ságban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom