Dunántúli Napló, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-27 / 227. szám

4 DUNANTÜL! NAPLÓ 1970. szeptember 27. A meghívottak mind eljöttek Pez§gő“lwra Baranyában Könnyűbúvárok kitüntetése megfordulnak. Egyébként cé­günk alkalmazottainak össz- létszáma mintegy 11 ezer és évente 200 ezer utast szállí­tunk. Ez a beszélgetés tegnap délután zajlott le a siklósi vár egyik helyiségében. A „Pécsi Pezsgő Túrára” a MALÉV és az Igedenforgal- mi Hivatal meghívta a Bra­zil. NSZK, francia, kanadai, lengyel, osztrák, csehszlovák, belga, skandináv, angol, hol- ; land, bolgár és olasz légi- ; társaságok képviselőit. Vala­mennyien eljöttek. Pénteken este érkeztek Siklósra és hel­fe reggelig tartózkodnak Pé­csett és a megyében. Köz­ben — igazán nagy érdek­lődéssel — éppen ma, vasár­nap látogatnak el a Siklósi Magyar-Bolgár Termelőszö­vetkezet máriagyűdi pincéjé­be és lovasiskolájába. Az árvíz elleni védekezés­ben 33 napig vettek részt a pécsi könnyűbúvárok, a Ma­gyar Honvédelmi Szövetség Petőfi Sándor Viziklub tag­jai. Áldozatkészségükért, át­lagon felüli teljesítményükért kitüntetésben részesítették őket. Hortay Zsolt a Munka Ér­demrend ezüst fokozatát és az Árvízvédelem érem ki­tüntetésben részesült. Mischl Ferencnek a viziklub titkárá­nak a Munka Érdemrend bronz fokozatát és az Árvíz­védelemért érem kitüntetést adományozták. Sándor Tibor a Haza Szolgálatáért Érdem­érem arany fokozatát, az MHSZ Kiváló Munkáért érem arany fokozatát és az Árvíz- védelemért érem kitüntetési kapta. Filótás László a Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatát és az Árvíz- védelemért érem kitüntetés­ben részesült. Facskó Istvánt a Ságvári Endre Érdemérem­mel, Árvízvédelemért érem­mel tüntették ki, valamint a Testnevelési és Sport Érde­mes Dolgozója elismerést kapta. Litter Ferenc a Ság­vári Endre Érdemérem és az Árvízvédelemért érem kitün­tetésben részesült. Az MHSZ Kiváló Munká­ért érem ezüst fokozatát és az Árvízvédelemért érem ki­tüntetést kapták: Rodán László. Benke József és Ber­ta Péter. Az MHSZ Kiváló Munká­ért érem bronz fokozatával és az Árvízvédelemért érem­mel tüntették ki: Krumpach Lajost és Kriszt Lászlót. A Petőfi Sándor Viziklub Árvízvédelmi Dicsérő Oklevél elismerésben részesült, me­lyet az Országos Vízügyi Hi­vatal vezetője adományozott részükre. A kitüntetéseket tegnap délután Pécsett a Fegyveres Erők Klubjában Vértes Jó­zsef, az MHSZ megyei tit- tára nyújtotta át. A brazil vendég (balról) a tegnap esti pécsi fogadós mini pezsgő kiállításán. Hat Miatyánk huszonöt négyzetmilliméteren Mint. már hírt adtunk róla, a Könyvterjesztő Vállalat pécsi antikváriu­ma 60 értékes régi könyv­vel illetve térképpel kép­viselte városunkat az el­múlt vasárnap zárult bu­dapesti könyvaukción. Az aukció sztárja áz az ötször-öt milliméteres mi- niatúra volt, amely hat nyelven tartalmazta a Miatyánkot. A parányi könyv gerincébe nagyítót is beépítettek. Legdrágábban egy 1747-ből ' száiTriazó' színes nyomású, német nyelvű atlasz kelt el, 21 ezer forintért vásárolta meg egy vállalat. Pécsről került a MOM székházba az aukció egyik érdekessége, a különlege­sen szép kivitelű 1861- ben kiállított vándor­könyv. A munkakönyv ezen őse egy nyergésle- gényé volt, akinek ván­dorlásait nyomonkövet- hetjük a céhek viaszpe­csétes bejegyzéseiből. A vándorkönyvön kívül csaknem valamennyi vá­rosunkból érkezett XVII. századi rézmetszésű tér­képet megvásárolták. So­kan érdeklődtek az 1813- ban kézzel készített tér.- kép iránt, amely hazánk akkori, határőrző katonai vidékeit ábrázolja. Ezért a művészi munkának te­kinthető térképért 1100 forintot fizettek. Neve: Damiao F. Kluwe. Igazgatója a brazil „VARIG Légiforgalmi Társaságnak”. Középkorú, jókedélyű férfi, portugál anyanyelvén kívül kitűnően beszél angolul. — Hogyan érintette a MA­LÉV és a Baranya megyei Idegenforgalmi Hivatal meg­hívása Pécsre? — Hallatlanul meglepett és egyben nagyon örültem. So­ha sem voltam Magyarorszá­gon. Pénteken délután ér­keztünk Budapestre, ahol az önök légiforgalmi társaságá­nak vezetői szinte felejthe­tetlen fogadtatásban részesí­tettek bennünket — A vendéglátóval szem­ben mindenki udvarias ... — Ezúttal nem az udva­riasság mondatja velem ezt a véleményt. Különben is ezt tapasztaltam, itt, Siklóson és azt. hiszem Pécsett is, ahöl este megtekintjük a pince- gazdaság pezsgőüzemét. — Igen, ez a célja egyéb­ként a tizenhárom külföldi légitársaság képviselőinek lá­togatásának. Lehet-e arról szó, hogy a „Pécsi pezsgő túra” alkalmából esetleg üz­leti megbeszélés lesz? — Miért ne? Igaz, hogy a francia pezsgő világhírű és járatainkon felszolgáljuk uta­sainknak. Azonban a tradí­ciót meg lehet bontani, amennyiben — ez esetben — a pécsi pezsgő megfelel igé­nyeinknek. — Amennyiben üzletkötés­re kerülhetne sor, a világ mely részén ismernék meg pezsgőnket a VARIG utasai? — Először is jóformán az egész amerikai kontinensen, azonkívül Portugáliában, Franciaországban, az NSZK- ban, Spanyolországban, Olaszországban, Svájcban, Dániában, Japánban és még tóbbhelyütt, ahol gépeink Jó ez a csend, s szép ez a szertelen összevisszaság! Egy akácfa tövében valóságos ki­rakodóvásár: egy szétszerelt Dongó-motor, egy rongybaba, egy lukas lábas, egy törött nyelű palacsintasütő, s ron­gyok, elhasznált ruhaneműk hihetetlen mennyiségben. Az ajtókon lakat és tábla. A BARANYA MEGYEI MEZŐ­GAZDASÁGI VÁLLALAT TULAJDONA. Az ablakok zárva, néhányon azonban még ott a függöny. A vakító őszi verőfény besüt ejt üres lakásokba: a falakon penész, nedvességfoltok és sok-sok év emlékeinek nyomai. Képek helye, lelógó villanydrótok, szögvasból eszkábált polc a tv-nek. A padló gyalulatlan deszkával kipótolva. Az egyik konyhában üres borosüvegek sora — hát igen, Golgotán hosszúak voltak a délutánok, esték. ötven barakk. Három pár­huzamos utca észak-dél irány­ban, a Mecsek talán legsivá- rabb, legbarátságtalanabb dombja tetején. A szél hol a hegyfelől fú, hol a meddő­hányókkal sebzett mezőség irányából. A barakkok fala egy soros téglafal, a tető agyontöredezett szélcsipkézte hullámpala. Egy épület — három lakás. — Gondosan megépített piros-kő lépcső, Október 1-töl Később zárnak az üzletek A városi lakosság vásár­lási lehetőségeit javítja a kormánynak az az intézke­dése, hogy a boltok október 1-től — elsősorban csütör­tökön és pénteken, valamint szombaton — az eddiginél később zárjanak. Csütörtökön és pénteken Pécsett 19 órakor, Komlón, Mohácson és Szigetváron 17, illetve 18 órakor zárnak ezentúl a legfontosabb ipar- ] Cikk boltok. Pécsett a Kossuth Lajos utcai edénybolt és vasüzlet, a Kossuth Lajos utcai pa­pírbolt és játéküzlet, vala­mint a Széchenyi téri mű­szaki bolt este 7 óráig tart nyitva október 1-től. A Rá­kóczi úti villanyszerelési szaküzlet este 6 óráig áll a vásárlók rendelkezésére. A pécsi belvárosi szaküz ! letek a Centrum Áruházzal és a Mécsek Áruházzal egy- ! időben este 7 órakor zárnak. | Komlón hat iparcikk és j hét ruházati bolt nyitvalar- I tási ideje égy órával lesz hosszabb az eddiginél. A mo­hácsi vas- és műszaki bol­tok eddig fél 5-kor zártak, a jövőben este 6 óráig lesz­nek nyitva. A Duna Áruház a cipőbolttal és a lakberen­dezési bolttal együtt fél 9-től 18 óráig áll a vásárlók ren­delkezésére. A szigetvári ÁFÉSZ szaküzletei a jövőben csütörtökön és pénteken szintén 6 óráig várják vevő­iket. Szombaton a legnagyobb pécsi üzletek eddig is 17 óráig voltak nyitva, most számuk néggyel bővült. A Kossuth Lajos utcai vas- és edényboltok, a papírbolt, a Széchenyi téri műszaki bolt az eddigi 15 óra helyett 17 óráig áll a lakosság rendel­kezésére. A vidéki városok­ban a szakboltok 15 óráig tartanak nyitva, Mohácson a Duna Áruház 16 órakor zár. Az élelmiszerboltok nyit­vatartási ideje hétköznap nem változik. A vasárnap nyitvatartó élelmiszerboltok száma meg- i kétszereződik. A Pécsett ed­dig nyitvatartó öt élelmiszer- bolt mellett a Baranya me­gyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat kinyitja 7-től 11 órá­ig a 20-as számú ABC áru­házát a Tolbuhin úton, a 157-es számú élelmiszer üz­letét a Rákóczi úton a vil­lanyrendőrnél, a 212-es szá­mú Veress Endre utcai üz­letét és a Szigeti út 18 szám alatti 179-es számú üz­letét a Steinmetz kapitány téren. Komlón a Lenin téri ÁBC Áruház és a Petőfi téri 222- es számú élelmiszerbolt, Mo­hácson a 246-os számú ÁBC Áruház, valamint a Dózsa György út 28. szám alatti 262-es élélmiszer-csemege bolt és Szigetváron a Zrínyi téri 265. számú élelmiszerbolt tart nyitva vasárnap 7—11 óráig. lugas a folyondárnak. Vajon ki lakhatott itt? Az első la­kók 1957-ben érkeztek a ba­rakk-városba. Volt aki nem sokáig maradt, százkilenc család azonban tizenhárom évet töltöU^pbben az arcta­lan, színte^B, kitaszított vá­rosban. — Egyformák a há­zak, a szobák, az utcák — első látásra legalábbis. De aztán feltárul e nem minden­napi város másik arca — s talán ezt érdemes megőrizni, ez volt az igazi. Két négyzet­méternyi kert — négy tőke szőlő. A szomszédban rózsák. Két házzal távolabb garázs — bányafa-hulladékból. Hó­napokig dolgozhattak rajta. Hinte műanyagkacsával. A szobák. Aranyszínű csíkozás a falon, a padlón vilupál. Egy türelmes, fáradhatatlan asz- szony kezenyoma. Amott most is csillog a falikút réz­csapja: talán még a költözkö­dés előtti napon is kiszido- lozták... Otthont teremteni. Álmodo­zó, elszánt, csalódott és ki­tudja még milyen emberek gyűltek itt össze — legtöbb­jük faluról, az ország távoli vidékeiről. Makacs, keserű férfiak, csak a munkát ismerő nők, gyanakvó legények, nogybabán nevelkedett ka­maszlányok. A bolt zárva. Leltár. Vasárnap délelőtt el­ment az utolsó lakó. A boltos az üres üvegeket számolja — itt a két forint­nak is súlya volt. Hónap vé­gén legalábbis. Ahány lakó, annyi világ. Az egyik szórta a pénzt, a másik kuporgatta, az egyik azt mondta: úgyis mindegy, a másik — még öt év, s együtt lesz... Golgotáról mindenki menni akart. Most már csak egyet­len házban laknak. Ottó And­rás az áttüzesedett falnak tá­maszkodik, s nem néz a sze­membe, amikor azt mondja: Jó nekünk itt. A Vízműnél dolgozik1, de uránterületen, a bányaüzemek vízellátását biztosítják évek óta, de most, a költözködéskor, mégis min­denki megfeledkezett róla. Erzsi jön, a kisebbik lány, s már mondja is: Mi nem szá­mítunk, úgy látszik, ember­nek, velünk senki sem törő­dik ... Az apa felkapja a fe­jét, letorkollná, látom, de aztán mégse szól. Járjuk az utcákat. Eldo­bált lyukas edények, hasz­nálhatatlan rongyok, kiszol­gált kisbútorok. Mindenki szabadul a szegénység, az el- esettség emlékeitől. Egy ház előtt szénrakás. Pesszimista ember lehetett a tulajdonos — hisz már tavasszal meg­mondták az illetékesek: ez az utolsó év ... A szén tíz má­zsa is meglehet, de nem jön­nek érte — az biztos. Két házzal távolabb fejsze csat­tog: valaki bontja a garázst. Ezt is itt hagyták volna? — Frecska István tiltakozik, ezt ő jó pénzért megvette. Hogy mennyiért? Hát, ötszáz fo­rintért ... Öröm árad itt mindenből. Az eldobált, a hátrahagyott, a mementónak kitett tár­gyakból, a falra írt jelek­ből, a lemeztelenített ablak­üvegekből. Hát, eljött ez a nap is. A barakk-város észa­ki része már jóidő óta üzemi terület: a Kutatómélyfúró központja. Vajda József, a portás, most is a kapu előtti kispadon ül, s lesi-várja: jön-e valaki? Huszonnégy óra szolgálat, negyvennyole szabad. A portával szemben kilenc ház áll: amíg voltak lakók, mindig történt valami. Kártyázni? — Azt nemigen szoktak. Beszélgetni, néha napján énekelni — azt igen. S persze vitatkozni. Különös telep volt ez — minden em­ber másik csapatnak druk­kolt ... Sántikáló anyóka. Miltényi néni Töttösről. ö sokszor le­jött a faluból — itt mindig meghallgatták. A falusiak egyébként nemigen szerették a golgotaiakat — a hazátlan emberrel vigyázni kell... Üldögélünk a lépcsőn, s mo­solyogunk. Mennyi mindent tud ez az anyóka, s mégis milyen keveset! Rabok vol­tak ezek kérem valamikor, csak aztán, hogy jól viselked­tek ... Bekukucskál egy ab­lakon, csodálkozik, milyen kicsi is a konyha, de aztán hirtelen más jut eszébe, s azt kérdezi: igaz-e, hogy a pécsi házakban mindig me­leg van; nem kell se kályha, se szén? ... Üres a bolt, zárva a„Böm- bölde”. Kisvendéglő — har­madosztályú árakkal. Aki látta, nem tudja bosszan­kodjon, vagy nevessen ezen. Itt ferít, a Golgotán, soha semmi nem egyezett a váro­si, de még a közeli falvak értékítéletével sem; itt nem voltak „osztályos” helyek, itt minden golgotái volt. S most mégis mintha szép lenne minden. Az aprócska, kövek­kel teli kertek, a frissen má­zolt ajtófélfák, a vasból esz­kábált hinta, a csenefész fák, s a kirojtosodott ruhaszárító kötelek. De hát miért is ne lehetne szép? Hisz Golgota többé nem város, nem falu, nem otthon. Golgota, a sze.- | génység és kultúrátlansag : városa, ma már csak emlék. I Békés Sándor ^ Nem jön a pénzügyőr Kifizetődő-e a bortermés? Négy éve tettük fel ezt a kérdést a Dunántúli Napló­ban és elemző cikkben bírál­tuk a borforgalmiadó-rend- szert, amely nem ösztönzi a termelőket. Most ismét visz- szatérünk a témára, mert —* és az esetet így is nyugtáz­hatnánk: lám-lám — valóra váltak akkori elképzeléseink. Miről van szó? Baranyá­ban 45 ezer bortermelőt tar­tanak nyilván. A gazdák úgy adóznak, hogy a pénzügyő­rök szüret után sorbaveszik őket, felmérik a készletet, s a 250 literes fejadag után literenként 1 forint 50 fil­lér, a fejadagon felüli meny- nyiségért pedig literenként 5 forint adót vetnek ki. Ter­mészetesen akkor, ha a gaz­da maga fogyasztja el a bort és nem adja el a pince- gazdaságnak. Ebben az eset­ben ugyanis a pincegazda­ság adózik a gazda helyett. Mi a hibája ennek az adó­rendszernek? Említettem, 45 ezer szőlősgazda van Bara­nyában. Óriási szám. A pénzügyőröknek az utolsó li­terig mindent fel kell ven­niük a készletbe. Vagyis 45 ezer présházat — pincét — felkeresniük. Mondjam azt, sziszifuszi munka? A pénz­ügyőrség maroknyi appará­tusa hovatovább már kép­telen volt megbirkózni a nehézségekkel. És a kibúvó? A szüret és a borkészlet­felvétel napja között sok idő eltelik, a pénzügyőrök nem képesek egyszerre minden­hová eljutni. Azt pedig nem szokás bevallani, hogy hány litert fogyasztott el a szőlős­gazda a borkészlet felvéte­léig. A másik kifogásunk az volt, hogy a borforgalmiadó- rendszer nem ösztönzi a gaz­dákat arra, hogy minél többet lehozzanak a földjük­ről. Minél több a bor, an­nál több a költség. Mit ja­vasoltunk annak idején? Azt, hogy rögzítsék az adókat. Számítsanak — mondjuk az előző 10 év adótételeiből — egy forint átlagot és ez az átalány jelentse a gazda évi adóját. Egyszerűbb és ösz­tönzőbb rendszer ez. Minél több bort hoz le földjé­ről a termelő, rögzített adó esetén, viszonylag annál ki­sebb lesz a kölsége 1 liter borra vetítve. Az illetékesek hosszú le­vélben válaszoltak, s vég­eredményben elvetették ja­vaslatainkat. Azóta négy év telt el. A napokban aztán 1a pénzügyminiszter előter­jesztése alapján a kormány határozatot hozott a borfor­galmi adó új rendszerének kialakításáról. A Kormány Tájékoztatási Hivatala a kö­vetkezőket közölte: Egysze­rűbbé válik az adóztatás, mivel azok a termelők, akik­nek évi bortermelése nem haladja meg az 5 hektoli­tert — tehát a termelőknek csaknem 90 százaléka — e jövőben nem esetenként, ha­nem a többi adóhoz hason­lóan évenként, s az ötévi át­lagtermés alapján átalánnyal fizetik majd borforgalmi adó­jukat. Kommentárként csupán annyit: a jogszabályok még nem láttak napvilágot, f részletek nem ismeretesek. Megtudtuk azonban a követ­kezőket: 1971. január elsejé­től kezdődően a helyi taná­csok hatáskörébe kerül át e bor adóztatása. A pénzügyő­rök az idén még felmérik z készleteket a gazdáknál, df az adókivetéseket — a ké­sőbb napvilágot látó rendel­kezések alapján — a hely: tanácsok végzik. Értesülése­ink szerint a bevétel bizo­nyos százaléka is náluk ma­rad. A pénzügyőröknek a bor­készlet-felvételén túl az idér még egy feladatuk marad: behajtani az 1969. évi adó­kat és hátralékokat. 1971-bér már nem jön a pénzügyőr. Miklósvári Zoltán — Átalakítják, korszerűsí­tik a magyarmecskei és sza­badszentkirályi ayógyszertá- rat. Szaba dsz-i tk i rí lyon r tanács ad támogatást az épí­téshez. A munkát az év vé­gén kezdik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom