Dunántúli Napló, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-01 / 204. szám

1378. szeptember 1.

DUN A NT ÜLI NAPLÓ

Repülőgépek a gazdaságokban

Lehet majd társulni — Másfél millió egy gép

Mintha díszszemlére készülnének, úgy sorakoznak a repülőtér szélén két sorban a sárga repülőgépek. Kissé távolabb az új K—23-as helikopterek „ácsorognak”, mellettük egy nagytestű, duplaszárnyú Antonov. A gépek pihennek. Ritka alkalom ez nyáron, kényszerpihenőnek is mondhatnánk, hiszen a pilóták ezalatt a kaposvári bázison készülnek a szak- szolgálati engedély évenként esedékes megvédésére. A budaörsi repülőtérnek ezen a részén csak néha bőg fel egyik-másik gép motorja, ahogy a felülvizsgálat szükségessé teszi. A tétlenségnek pár nap múlva vége. A gépek ismét levegőbe emelkednek és szétszélednek az ország minden részébe.

Egy tavaszi riportunk nyomán kerestük fel a Repülőgépes Növényvédő Állomást. Akkor a baranyai gazdaságok oldaláról néztük: mit jelent az a váratlanul bevezetett rendszer, hogy a gépeket egész évre adják bérbe egy-egy gazdaságnak, s a többiek, akik számítottak rá, váratlanul hoppon maradtak. Most Zsidó Péter igazgatóval folytatott beszélgetésünk alkalmával a RNÁ oldaláról nézzük meg ugyanezt.

SOKATMONDÓ SZÁMOK

Mielőtt jobban belemélyednénk a dolgokba, néhány érdekes számadattal szolgál az igazgató.

Július 31-ig a RNÁ félszáz gépe több, mint egymillió holdnyi földterületen végzett növényvédelmi munkákat. Ez — háromszoros fedést figyelembevéve — kb. 340 ezer holdat jelent, az ország mezőgazdaságilag hasznosított földterületének 3 százalékát. Ennek 43 száLukács György átvette a Goethe-díjat

Hétfőn a Fővárosi Tanács Végrehajtó bizottságának üléstermében átadták Lukács Györgynek a Goethe- díjat. Az eseményre — Sarlós Istvánnak, a Fővárosi Tanács vb-elnökének meghívására küldöttség érkezett a Mai' a menti Frankfurtból Walter Möller főpolgármester vezetésével. A Goethe- díjat és oklevelet Walter Möller nyújtotta át Lukács Györgynek.

zaléka állami gazdasági, 57 százaléka termelőszövetkezeti terület. Legnagyobb igénybevevők : Szolnok, Békés,

Csongrád és Hajdú megyék, viszont nem szerepel a listán Zala, Vas és Győr-Sop- ron.

Baranya a középtájon, vagy inkább annál lejjebb helyezkedik el a 47 ezer holddal, ami az összesnek mintegy 5 százaléka. Ennél is érdekesebb a következő két szám: az állami gazdaságoké 45 ezer, a termelőszövetkezeteké mindössze kétezer hold. A bolyi és Villány —siklósi állami gazdaság dolgozik a megyében bérelt repülőgéppel, illetve helikopterrel, a termelőszövetkezetek pedig — ahogy annak idején is megírtuk — alkalomadtán kölcsön kapott géppel.

Baranyának ez a helyzete semmiképpen sem megnyugtató. De hát van-e kilátás valamire, remélhető-e változás a jelenlegi rendszerben?

A PILÓTÁKON MÜLIK

A RNÁ tíz éves. Hosszú évek azzal teltek el, hogy — az igazgató szavai szerint — egyáltalán el tudják adni magukat. Általában idegenkedtek a gazdaságok a repülőgépek igénybevételétől.

1967—68-ban volt a nagy fordulat. amikor tömegével jelentkeztek az igénylők, majd az 1970-es szerződések, amelyek egyrészt a gépek jobb kihasználását eredményezték, másrészről azonban erősen leszűkítették a pratnerek számát.

A jelenlegi géppark nem elégséges az igények kielégítésére. A bővítésnek azonban nem a gépbeszerzés az akadálya. Kevés a pilóta. Az utánpótlási gondok szerencsére megoldódnak. Nyíregyházán már folyik a növényvédelmi pilóták kiképzése és az első 22 fiatal repülő jövő év nyarán gépre szállhat. Ettől kezdve pedig folyamatosan kerülnek ki a nyíregyházi iskolából minden évben új pilóták.

Ezután kezdődhet meg a RNÁ tervszerű fejlesztése a negyedik ötéves tervben.

SZÁZHÜSZMILLIÖS

FEJLESZTÉS

Két adat a RNÁ ötéves tervéből:

Mintegy 120 millió forintos költséggel építik ki a budaörsi repülőtéren az új anyagi-műszaki bázist, ami elengedhetetlenül szükséges

ahhoz, hogy a gépparkot is növeljék. A motorok javítása jelenleg idegenben — külföldön — történik. Ha a cseh, vagy lengyel partnereknél van kapacitás, gyorsan megy a javítás, ha nincs, akkor bizony hosszabb időre is kiesik a termelésből a gép. Jövő évtől „hazahozzák” a motorjavítást, tehát a gondoknak ez a része is megoldódik

A negyedik ötéves terv végéig a jelenlegi kétszeresére bővítik a gépparkot. Ezzel csaknem egészében ki tudják elégíteni a várhatóan növekvő igényeket.

HATÉKONYABB

VEGYSZEREKET

Látható, hogy a nagyarányú fejlesztés ellenére sem lesz problémamentes öt év múlva a repülőgépes növényvédelem. Az igazgató szerint mégis volna mód a megoldásra.

— Vegyiparunk eddig keveset törődött azzal, hogy műtrágyát és növényvédőszereket repülőgépről is szórunk. A földi körülményekhez alkalmazkodó koncentrációjú vegyszerek a mi esetünkben azt jelentik, hogy lényegében „felesleges” teherrel repülünk. Ha hatékonyabb vegyszerek állnának rendelkezésünkre. akkor ugyanannyi felszállással és teherrel lényegesen nagyobb területek növényvédelmét láthatnánk el.

Ugyanez az igénybevevők

oldaláról: olyan gazdaságok is hozzájuthatnának e korszerű szolgáltatáshoz, amelyek egyébként egész évre — azaz 340 légiórára — nem tudnának adottságaik folytán szerződni.

GEPTULAJDONOS

GAZDASAGOK?

Távolabbi lehetőségekről beszélünk és megkérdezzük: a gépállomások analógiájaként előfordulhat-e valamikor, hogy a repülőgépek a gazdaságok tulajdonába kerüljenek? A válaszból kitűnik, hogy ez így egyértelműen nem ilyen egyszerű. Egyelőre számos körülmény akadályozza, hogy mezőgazdasági üzemek máról-holnapra önálló repülőgéptulajdonosok legyenek.

— Foglalkozunk azonban a gondolattal, hogy a mező- gazdasági üzemek a rendelkezésükre álló beruházási lehetőségeikkel hozzájáruljanak a gépek beszerzéséhez. Ezáltal a tervezettnél több gépet vásárolhatnánk, s a gazdaságok — mint társtulajdonosok — eleve jogot formálhatnának arra. hogy a repülőgépet kizárólagosan használják.

Ez, ha meggondoljuk, nem is olyan lehetetlen dolog. A RNÁ által használt gépek ára mintegy másfélmillió forint. Nagyobb gazdaságoknak még társulva is megérné beszerezni, pontosabban: hozzájárulni a RNÁ beruházásához, hogy ezzel növény- védelmi gondjaikat megoldják.

Hársfai István

A Mecseki Szénbányák beruházásában épült Pécs legújabb ABC áruháza a Kodály Zoltán úton. A 3 600 000 forint értékű létesítményt a meghívott vendégek jelenlétében tegnap délután adta át a B. m. Élelmiszer Kereskedelmi V., ma reggel 6 órától pedig naponta este 8 óráig a nagyközönség rendelkezésére áll.

Magyar kiállítás Moszkvában

Sikert aratott a pécsi pezsg

— A moszkvai magyar népgazdasági kiállítás igazi sikerét csak ott, a helyszínen lehet a maga valóságában felmérni — mondja Kuru- csai József, a Mecseki Állami Pincegazdaság igazgatója, aki a MONIMPEX képviseletében járt a szovjet fővárosban a kiállítás megnyitása alkalmából. — Amikor a nagyközönség számára is megnyitották a kiállítást, hosszú sorokban jöttek az érdeklődők.

— Eszerint megfelelő propagandát kapott a kiállításunk?

— Hogyne. Moszkva főútvonalain mindenfelé hatalmas transzparensek hívják fel a figyelmet a magyar kiállításra. Nagyon előkelő helyen foglalkozott vele a sajtó, a rádió és a televízió is. A megnyitó a szovjet kormányfő és több miniszter jelenlétében zajlott le. I

— Rá is szolgált a kiáll tás erre a megkülönböztet« figyelemre?

— Feltétlenül. Az utób években több magyar kiá lítást láttam, de mind köz kiemelkedett ez. A rendezi munkája minden dicséret megérdemel.

— És a látogatók érdek! dése?

— Megfigyelésem szeri- mindenre kiterjedt. Nem tudnám hamarjában kiérne ni, ami iránt különösen k emelkedő volt az érdeklődi Nagyon meglepett — és j is esett tapasztalni —, hoj hazánk eredményei menny re foglalkoztatják a szovj embereket.

— A Pécsi Pincegazdas< számára hozott-e valar eredményt a kiállítás?

— Talán azt, hogy vermu jaink után pezsgőinket megismerhették a moszkva ak. Különösen nagy sike volt a vörösnek, mivel Szovjetunióban ilyent ne gyártanak.

Nem készül el a hőközpont

Másfél hónap múlva: fűtési idény

Több mint hétezer lakást fűt és mintegy kétezerötszáz lakást lát el melegvízzel Baranyában a Pécsi Hőszolgáltató Vállalat. Komlón és Pécsett több helyen bevezették az egész éven át tartó melegvízszolgáltatást. Ennek csőhálózatán vannak olyan munkák, melyek elvégzése csak víztelenítéssel oldható meg. A víztelenítés viszont több napot vesz igénybe. A karbantartás Komlón már megtörtént, ma Pécsett is megkezdik. A szolgáltatás visszaállításakor jelentkezhetnek problémák, melyek megoldása természetesen újabb időt igényel.

Épül a Móricz Zsigmond utcai hőközpont. Az idei fűtési szezonra nem készül el, így továbbra is üzemben marad a Móricz Zsigmond téri és Szalai András utcai olajkazántelep. Az újonnan épülő Szigeti városrészben ez évben hatszáz lakást kapcsolnak a távfűtés hálózatára. Valamennyi új objektum — lakás vagy intézmény —, ahol a lehetőségek adottak, bekapcsolást nyer a távfűtési hálózatra.

Üzembe helyezik a kertv; rosi Honvéd kórház új gő: vezetékét. A Honvédek , Minisztérium beruházásábc ] létesült ipari gőzvezeték b kerülési költségéhez a U szolgáltató Vállalat kétmill forinttal járult hozzá — í? lehetővé tették a Kertván fölött majdan kiépülő ipa telep hőellátásót is. A kó ház az új vezetéken érke: kétszáz fokos gőzzel fűt, v zet melegít és technológi célokra is felhasználja gőzt. A műszaki á táji ás j lenleg folyamatban van. i üzembehelyezés októbert« megtörténik. Távfűtést kap Jókai utcai óvoda is, a h, lózat építése során mutatk zott olyan műszaki megc dás, amely lehetővé tette ei nek az intézménynek, ho* még ebben az évben béka] csolhassák.

A Kodály Zoltán utcábs még két évig működnek tömbkazánok. Jelenleg tervzik az új gerincvezetéket, 1972-ben a Rókus utca fel mind a Kodály Zoltán ut< már megépült házai, mir az ott épülő OTP-házak tá' fűtésűek lesznek.

ŐSZ ELEJI MEMENTÓ

**EPÜLO:

... Kis híja volt s leszednek, s lenn összesöpröget- nek, de visszajöttem, nézd! és holnap újra retteg s pincébe bú előlem a gyáva Európa ..

(Radnóti)

Gyermekkorom városa zászlóerdők árnyékában dider- gett. Három nemzeti lobogó színeit, címerét lobogtatta a koraőszi szél az épületek homlokán. Az utcákon csillogó fegyverek, páncélozott járművek. A „tanszázadok”, ahogy feljegyezte róluk a történelem. Világosan élnek bennem azok a — most pontosan harminc évvel ezelőtti — napok.

Alig egy esztendővel azután, hogy kora hajnalban a gdanski kikötő bejáratánál fekvő félszigeten, a Wester- plattén felhangzott a második világháború első puskalövése.

A menetelő, gyakorlatozó katonák Antonescut éltették. Rekedtes hangjukba belemotivált, fülünkben az erő, az állandóság harmonikus szimbólumaként csengett szakadatlanul egy délceg menetdal tercekbe szökkenő dal- j lamíve: „Hei-li, hei-Io, hei-la; hei-li. hei-lo, hei-la!.. .”

Szünetekben Stuka-módra j vijjogott, száguldozott a 1á- !

gas udvar, és tele torokból üvöltöttük, hogy „Wenn wir fahren, wenn wir fahren, wenn wir fahren gegen Engeland ...”

Mit jelent? Kit érdekel. Nem kérte, nem tanította senki. Lelkesítő volt és micsoda büszkeség az, ha valamelyik magas szőke legény kedvesen visszaintett: „Heil!”

Egyszer anyámmal mentem. Ö jött, én lendítettem a karom és mondtam a világot rengető varázsigét. <5 mosolygott elmentében és megbiccentette a fejét. Arcom kipirult, szememmel követtem és a karom úgy maradt. Anyám szelíden visszahajtotta. „Ezt többé ne tedd!” És különösen nézett a szemembe.

Anyú sohase politizált. Megsíratta a kormányzóhelyettest, gyönyörködött Ist- vánkában és ápolónő-fityulás anyukájában báró Edelsheim- Gyulay Ilonkában, a Magyar Futár címlapján.

De akkor különösen nézett rám.

Évekkel később egy kis dunántúli faluban láttam így nézni, amikor karácsonyesti kocsonyafőzés közben két fiatal magyar katonát kérlelt szinte könyörgő hangon: „A réztáblásokat kerüljék rágjon! Az oroszok Veszprém

alatt vannak, soká úgysem tarthat már ...” Véletlenül benyitottam. Hozzám csak ennyit szólt: „Nem hallottál semmit, érted?”

Különösen és szigorúan nézett rám akkor. De sohasem politizált. A szótól is összerezzent.

ősz volt akkor is, azután tavaszra nyár, a nyárra ismét ősz érkezett. Iskolánkból kórház lett. anyám gyászruhát varrt; először másoknak, októberben magának is, nekem is.

Szépen varrt fehérneműt, felsőruhát, mindent. Házak-. hoz járt, ebédre én is oda. Nyilván apám emlékére tekintettel a volt kollégák családja mindenütt a közös nagy asztalhoz ültetett bennünket.

Buddingéknál is.

Emlékszem, a levesnél senki sem szólt. A rádió bömbölte a tizenkétórás híreket. Kurszk. Harkov. Rosztov, Krim és Szevasztopol és a Ladoga tótól délre dúló harcok szerepeltek a hadijelen- tésekben. És mind gyakrabban: Moszkva...

Budding úr —, aki vasár- és ünnepnapokon és ha szolgálatban volt. fekete vállszíjas egyenruhát meg csizmát öltött — ilyenkor furcsán mosolygott. A leves végén elzárta a rádiót, a sültnél a híreket kommentálta.

Budding úr kitűnően beszélt magyarul. A család hallgatott. így illett.

Egyszer úgy november eleje tájt az ismerős pattogós indulót majd a Horst-Wesselt bömbölte a készülék. Felállva hallgattuk. Budding úr már a leves után pezsgőt bontott és mi koccintottunk. A kommentár elmaradt, helyette Budding úr két kanál kompót között elszólta magát és kifejtette az emberiség megtisztogatásának tervét. Diadalittasan mondta;

„Kiirtani, eltüntetni! Aus- radiren, natürlich. Irmagja se maradjon zsidónak, cigánynak sehol. Ez lesz ... Aber... — emelte magasra a gyümölcshámozó nikkeles pengéjét — erről aztán most még hallgatni! Értve, junge!?”

A „junge” én voltam Nem értettem, de buzgón bólogattam. Igen, jawohl, hallgatni.

Anyu sápadt volt. Hallgatott hazáig. Otthon is csak egyszer, ágyvetés közben, szinte csak maga elé suttogta: „Ö a gyalázatos ...”

Három évvel később egy dunántúli kisvárosba evakuáltak bennünket. Rokonaimmal együtt tizenegyen voltunk. öt gyerek és hat felnőtt. Férfiember egy se. A tűzhely nélküli négyszer hármas szobában két szalmazsák. Három zsák liszt, némi olaj minden vagyonunk. Csontíagyasztó február volt.

Délelőtt a körzeti levente- parancsnokságon kellett jelentkeznem. Itt tanultam meg köszönni. A több hónapos kihagyás, a közeli front zavaros légköre politikai tájékozatlanságomat csak elmélyítette.

A szobában egy Árpád-sávos főhadnagy ült. Harsány „szebb jövőt”-tel köszöntöttem.

„Mars ki! Hátra arc! Még- egyszer!” — üvöltötte.

A parancsot végrehajtva | még hangosabban, még kato- r.ásabban jelentkeztem, ismét csak a leventeköszöntéssel. Előjött. Reménytelen eset voltam.

Te kis hülye! Adok én neked „szebb jövőt”. Majd megtanítlak én rögvest... — mondta szelíden és fülemet ujja közé csípve hurcolt az ajtóig. Így, közben villant | emlékezetembe a szebb jövő „csak ezt megússzam!” perspektívájaként, hogy mégis, valami változás volt; persze,

: a katonák is föllendített karral tisztelegnek. Tízszer kellett bejönnöm, tízszer gyakoroltam a nemzetvezető éltetését. „Kitartottam”, éltettem.

A végén egészen belejöttem.

Délután már sírtak a gyerekek a hidegtől. Valahonnan tűzhelyet kell szerezni akár a föld alól. így megfagyunk. Nem tudom, kinek hogyan támadt a mentőgondolata: kérjünk a kerületi nyiiaskej resztes parancsnokságU Anyám hosszan gondolkodc rajta. Azután vette a kabá ját.

Vele mentem és egész út< a délelőtti leckét gyakorolta magamban. És kértem, k nyörögtem, vigjázzon, m< arra is, nehogy a karját 1 zán lendítse. Ezek mindenl és mindenkibe belekötne Anyám hangtalanul jött, ke kény ajkait makacsul ossz zárta. Féltem.

A kerületi párthelyiségtx négyen voltak. Fekete egye: ruhában, karszalaggal. Anj mögöttem lépett be. Fesz vigyázzban, előrenyújtott k rom mögül — izgalmamb; és koromtól — fisztulázó hai gon jelentkeztem. „Kitartó tam” és éltettem ... Anyá is köszönt. Halkan és hat rozottan: „Jó napot kívánok Ájulás környékezett. A de medt csendben most a p. rancsnok tisztelgésre kinyú tott karja, mint légelhárítc csöve anyám felé fordult.

— Na, mi lesz!? — csa tant, mire anyu, mint a most eszmél, kopott táskáj bal kezébe véve, jobbját fc emelte. Kinyújtott és kiny tott tenyérrel, szabályosa ahogyan írva volt. És k mondta. Halkan és határ zottan: „Kitartás.”

Ügy állt ott egy pillanati Lángvörösen és mélyen 1 hajtott fejjel...

A sparhertet megkaptuk.

Wallinger Endre

t