Dunántúli Napló, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-26 / 226. szám
1970. szeptember 28. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Legfőbb a hatékonyság (2.) Előrelátó, jövedelmező beruházásokat! A zebrán is figyelni kell! Naponta egy baleset - gyalogosok hibájából s Sokan és joggal kérdezik: hogyan lehet lényegesen korszerűbben, jobban, másként termelni, ha a beruházási lehetőségek nem bővülnek az igényekkel arányosan? Sőt, a vállalatok saját fejlesztési eszközei az új szabályozás következtében valamelyest valószínűleg még csökkennek is a negyedik ötéves terv első felében. Persze, csak viszonylagosan, a nyereség tömegéhez képest. Ezt részben a beruházási piacon uralkodó feszültség enyhítése, részben pedig a tervszerű fejlesztéshez szükséges központi felhalmozási alapok növelése indokolja A népgazdaság negyedik ötéves tervének egyik új vonása, hogy a nem termelő beruházásokra, főként a lakásépítésre és a közművesítésre fordított összegek gyorsabban növekednek a termelést fejlesztő befektetéseknél. Koncentráljuk az erőket A termelés bővítésére szánt központi eszközök jelentős részét a kiemelt feladatok, az országos programok megvalósítására koncentrálják. A Központi Bizottság kongresz- szusi irányelvei hangsúlyozzák: „Az erőket mindenekelőtt a népgazdaság energia- szerkezetének korszerűsítésére, az alumínium- és a vegyipar fejlesztésére, a kémia széleskörű fel-használására, a közúti járművek és szállító- eszközök gyártására, a modem építési módok és épület- szerkezetek elterjesztésére, a ruházati ipar rekonstrukciójára, az állattenyésztés és a hústermelés fellendítésére, s az egész népgazdaságban a szállítás korszerűsítésére, a számítástechnika alkalmazására kell összpontosítani.” Az új ötéves terv e súlypontok képzésével a szükséges nagyszabású szerkezeti átalakításokat, a hatékonyság népgazdasági szintű növelését szolgálja. Ez a vállalati beruházási politika számára példamutatás, ösztönzés, hogy helyileg se forgácsolják szét a saját fejlesztési eszközöket, hanem koncentrálják azokat a legfontosabb feladatok végrehajtására. Jóllehet, a beruházási eszközök hiánya eleve bátorít a korszerűtlen félmegoldásokra, mégsem szabad engedni a csábításnak, az ötletszerű kényszermegoldásoknak. A kapkodásnál célravezetőbb az eszközök meggondolt felhalmozása, több vállalat összefogása, gazdasági társulások létrehozása. A vállalati beruházásokban növekszik a bankhitelek, esetenként az állaimi hozzájárulások aránya. Ezzel a kormányzati szervek jobban befolyásolhatják a vállalati eszközök tervszerű felhasználását is, A helyi beruházási elhatározásoknál is kénytelenek tehát a vállalatok a népgazdasági célkitűzésekkel reálisan számolni, mert csak így kaphatnak hitelt és központi támogatást saját eszközeik kiegészítésére. Nagy nyereséget hozó beruházások A korszerűség, a hatékonyság, mondhatjuk, kötelező érvényű mérce a jövőt jelentő elhatározásoknál. A vállalati fejlesztési alapok célszerű hasznosításában változatlanul kiinduló követelmény a forgóeszközök növekedési ütemének mérséklése, a felesleges anyag-, alkatréisz- és készáru-készletek megszüntetése. Mert a jövőben is érvényben marad a tartós vállalati készletnövekedések önfinanszírozásának elve. Vagyis, a forgóeszközök forgási sebességének növekedése nemcsak nép- gazdasági szinten, hanem a vállalatoknál is bővíti a beruházások forrásait. És fordítva: a növekvő készletek a beruházásokat csorbítják. A vállalatok álló- és forgóeszközeik után 5 százalék eszközlekötési járulékot fizetnek. Ez a nyereséget csökkentő járulék az állóeszközökkel való gazdálkodásban és azok gyarapításában fegyelmet, tervszerűséget, körültekintő számító-elemző munkát követel. Azok a vállalatok fejlődhetnek gyorsabban és számíthatnak bankhitelekre, amelyek fejlesztési alapjaik növekvő hányadát gyorsan megtérülő, nagy nyereséget hozó beruházásokra fordítják. A vállalat beruházási lehetőségei egyrészt függnek a nyereség alakulásától, a képződő fejlesztési alap hatékony felhasználásától, másrészt vissza is hatnak, meggyorsíthatják mind a részesedési, mind a fejlesztési alapok növekedési ütemét. Az is elképzelhető — ezt az új szabályozás 1971-től lehetővé teszi —, hogy a részesedési alap egy részét szintén fejlesztésre fordítják, megalapozva a holnap nagyobb személyi jövedelmeit. A beruházáspolitika akkor biztosítéka a vállalat növekvő jövedelmezőségének, ha szerves része a jövő fejlesztési elképzeléseméit Ha számol a gyártmány és technológia fejlesztésével, a minőség javításával, a korszerű, keresett, nagy nyereséghányadú termékek arányának növekedésével. Ha úgy tekint évtizedekkel előre, hogy számol napjaink pénzügyi, műszaki-gazdasági adottságaival. Minél több gépet! Szükséges a beruházások gépi hányadát növelni, építkezési arányát pedig mérsékelni. így az építőipar tehermentesítésével, a beruházás gyors üzembehelyezésével közvetve is növelhető a befektetések hatékonysága. Az a körülmény viszont, hogy az építő-szerelő tevékenységet a népgazdasági átlagot meghaladó mértékben, 41—43 százalékkal fejlesztik, a negyedik ötéves tervben lehetővé teszi a beruházások gyorsabb kivitelezését, üzembehelyezését. Csak az építőipar korszerűbb, eredményesebb munkája, kapacitásának számottevő bővítése oldhatja fel véglegesen a beruházási piac feszültségeit, s teszi lehetővé az ipar és a népgazdaság állóeszközeinek gyorsabb ütemű gyarapítását. Kovács József Következik : Elsősorban a vezetőktől függ Ilyen volt a cselédház. Zsúppal fedett, vertfalú és hosszú. A fehérre meszelt homlokzatot fekete négyzetek bontották meg: két kis- ablak, köztük egy ajtónyílás, ismét kisablakok, s megint az ajtónyílás. Ahány ajtó, annyiszor két család. Mindegy hogy hány tagú, egy szoba járt és fél konyha a szabadtűztől kormos szemöldökfával. Fehér vászoninget viselt az asszony, fehér vászongatyát a férfinép, és fehér vászoningben, egyetlen göncben szaladgált és szipogott a mezítlábas gyereksereg. Mintha a fehér szín a nyomorúság jelképévé vált volna. Mondjam, hogy szerencsés nemzedék vagyunk, mert még láthattuk a zsellér-világ e szomorú maradványát? A későbbi cseléd-telepek látványa már nem volt eny- nyire sivár. Az épület azonos rendeltetésű, de vele párhuzamosan már mini-kerteket kanyarítottak, virággal, zöldséggel, egyebekkel, és kamrát, nyári-konyhát építettek rá. Ilyen „kollektív utcákat” láttam nemrég Erdőfűn, vagy legutóbb Sátorhelyen is. A „cselédek utcája” szinte pontos mása a bányavidékek kolóniájának ... Generációk születtek, éltek, haltak a döngölt földes lakásokban, ahol a falak úgy szívták fel a talaj nedvét, mint ahogy a paraszt erejét és egészségét... Ezekből műemlék, vagy skanzennek szánt helytörténeti „memento” nem lesz. Dózerral ledöntik, szétverik, a helyét felszántják. Még akkor is, ha a Bolyi Állami Gazdaságban már az ötvenes évek elején ideiglenesen „renoválták” a cselédházakat, melegpadlóval a szobákat, kőmozaikkal a konyhákat rakták le, villanyt vezettek be, Cj székházban a téglások A pécsi, Rákóczi úti régi székházból új székházba költözött a Baranya—Tolna megyei Téglaipari Vállalat. Amíg csak a baranyai téglagyárak tartoztak hozzá, a műszaki és alkalmazotti gárda jól megfért a régi, Rákóczi úti székházban, miután azonban Tolna megye is hozzájuk került, felduzzadt a létszám, zsúfoltak lettek az irodák, akadályozták egymást a munkában. Mivel az épületet, műemlék lévén, nem bővíthették, ezért döntöttek a költözködés mellett. A négyszintes, impozáns irodaház a Mártírok és a Rét utca sarkán meglehetősen hosszú ideig épült. A kivitelező a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat, a költségek: 6,5 millió forint. A Téglaipari Vállalat volt székházát a BARANYAKER vállalatnak adta át. és megszüntették a közös konyhát. A gazdaság igazgatója mondja, hogy az elmúlt húsz esztendőben mintegy 270 lakást építettek, illetve az építéséhez anyagi támogatást nyújtottak, és ezután is, évente 20—25 lakással számolnak. De még maradt cselédlakás, nem egészen háromszázötven ... * Négyemeletes panelház nyitja meg Mohács új utcáját, a Liszt Ferenc utcát. Harminc lakás, két és fél— háromszobásak, fürdőszobával, beépített konyhával, villanytűzhellyel és a lakóházhoz 12 garázs is épült. Kilenc és fél milliójába került a bolyi gazdaság-jak ez a lakótömb, ahol a hajdani uradalmak cselédivadékai közül sokan kaptak végleges otthont. Érdekes módon, a summások, kommenciósok ideszármazott felnőtt és családos gyermekei majdnem mind traktoros: Jasper István Erdőfűről, Kelemen György, Sebestyén László, Szeitz Antal Sátorhelyről, Szigeti József, Milics József pedig Vizslákról, Rózsa József és fivére, Rózsa András Téglásról. A negyedik emeleten háromszobás lakásban él Rózsa András feleségével, 15 esztendős kislányával és a 13, illetve 6 éves kisfiával. Öt magát nem találtam itthon — éppen napközben, munkaidőben miért is — csak feleségét és a gyerekeket. — Kiskunfélegyháza mellett egy uradalomban éltünk, elképzelheti, milyen körülmények között. Tizenkét testvérem van, valameny- nyien élnek, hálistennek, de András hét testvére közül csak három él. Egészen kicsi korukban haltak meg, férjem talán nem is ismerte őket. Nagy szerencse kellett ahhoz, hogy gyerekeket felneveljen az ember földes, vizes lakásban, amikor még orvos is alig akadt messze környéken. Benyitogat a szobákba, he- verők, sárga és piros fotelek, világosra pácolt szekrény- és vitrin-sor. A kislány szobájának falán lapokból kivágott színész-hírességek, az asztalkán bakfis-korhoz szükséges csecse-becsék. Mutatják a két herendi készletet, amit a papa nyert traktoros-versenyen, de nyert két karórát és két táskarádiót is. — Nagyon ügyes apu — jegyzi meg a lány. — A nagybátyám, a Rózsa József, itt lakik a házban szintén, de most nincs itthon, Dániában szántási világverseny van, oda küldte a gazdaság ... — Mit tudsz a cselédéletről? Néz az anyjára, eltűnődik. — Nagyapám cseléd volt, de apu ia, mesélte, hogy tíz „Érdeklődve és helyeselve olvasom lapjukban a köz- utakról szóló írásaikat. Valóban számos gépjárművezető híján van az elemi udvariasságnak is, nem szólva a KRESZ betartásáról. Magam is gépkocsivezető vagyok és elítélem az országút kalózait, az erőszakoskodóan vezető sofőröket, a másokkal nem törődőket. A jövőben is pellengérre kell állítani a szabályszegőket. De nem ártana, ha a gyalogosok is jobban figyelnének, , számos karambol elkerülhető lenne. Figyelmeztetni kellene őket is a közlekedési szabályok betartására” — írja levelében N. K. gépkocsivezető. Augusztusban úgyszólván mindennap történt megyénkesztendős korában negyed- kommencióért teheneket őrzött. Egyszer megvadult a borjas tehén, majdnem eltaposta, nagyapa ugrott oda, aztán egy husánggal eltörte a tehén lábát. — El is bocsájtották érte — szól közbe sóhajtva Ró- zsáné. Kiszól a konyhába, rápirít a kisgyerekre, ne nyitogassa a hűtőszekrény ajtaját, mert lepárásodik. Közben feljön a házmester- né, kedves, jókedélyű asz- szony, ő volt az első lakó a házban, de rá két nap múlva egyszerre érkezett jóformán valamennyi család. — Ha maga látta volna! Azt a költözést. — Beköltöztek. — Igen, csak nem akárhogyan — mondja Rózsáné. — Bútort nem is hoztunk, itt vásároltunk Mohácson. Hatvanezer forintunk gyűlt ösz- sze, éveken át kuporgattuk, gyűjtöttük és negyvenezret költöttünk bútorra. * Fura versengés volt. Mindenki új bútorral. Ahogy jöttek a teherkocsik, az ablakból egymást figyelték, ki, hogyan rendezi be az új lakást. A szekrényt — amelyben a ruha megpenészedett a nedvességtől — baltával vágták szét, más egyebet eladtak kint a majorban, ha éppen akadt vevő, vagy a szemétdombra hányták és meggyújtották. Ez forradalom volt. Olvastam — azt hiszem Szabó Pál könyvében — arról a földnélküli bihar- ugrai parasztról, aki élete első öltözet új ruháját vén fejjel csak negyvenöt után vásárolhatta meg és hazafele, a patak partján, hogy senki ne lássa — sírva, mint egy eszelős tépte le magáról felismerhetetlen zsellér-rongyait, hogy az újat felöltse magára. Rózsáék nem hullattak könnyeket. Csak az özvegyen maradt nagymama, amikor első látogatásakor csonttá száradt tenyerét a radiátorhoz nyomta, hogy örökké fáradt, örökké fázós testét átjárja végre egyszer á melegség. Rab Ferenc Pénteken az újságíró szövetségben tartóit sajtótájékoztatón Fischer Herbert, a Műszaki Könyvkiadó irodalmi vezet'ie bejelentette, hogy október 10. és 31. között műszaki könyvnapokat ben egy baleset, amelyet gyalogos okozott. A döntő többsége Pécsett fordult elő. Körútra indultunk. A Kossuth Lajos utcát és a Bem utcát „kihagyjuk” az ellenőrzésből, mert nem győznénk írni a szabálytalanul közlekedő járó-kelőket. Igaz, a gyalogosok nagyon akadályozzák ezeken a helyeken a gépjárművek forgalmát, de- hát mit tegyenek, ha nem férnek el a járdán ... Az egyik legexponáltabb hely a Hal tér és a Rákóczi út sarka. Kijelölt átkelőhelyek irányítják itt a gyalogosforgalmat, mégis egy férfi átló irányában jön át az úttesten az Építőipari Vállalat székházától. Igazoltatás: G. A. elektroműszerész, nemrég még budapesti lakos. — Még nem vagyok teljesen ismerős itt a városban — mondja. Aligha fogadható el a magyarázat. „Zebra" Budapesten is van. Egy idősebb férfi — bár a gyalogátkelőhelyen megy át — nagyon elmerül az újságolvasásban. Fel sem néz, csak rálép a „zebrára” és olvasva halad szép tempóban ... — Kérem, én szabályosan megyek az átkelőhelyen, a „zebra” véd engem ... Sajnos, nemcsak ő tudja rosszul a szabályokat. A kijelölt gyalogátkelőhelyen valóban a gyalogosnak van elsőbbsége, de nem minden esetben!! Ha például féktá- volságon belül lép a kijelölt átkelőre és egy jármű elüti, a karambol a gyalogos hibájából történt. Tanács: körültekintés nélkül még a „zebrára” se lépjünk. Ellenben, 'ha már ott haladunk, akkor elsőbbséget élvezünk a közeledő gépjárművel szemben.-\oa Sajnos, nem egy gépjármű~‘»fi vezető nem adja meg ezt az''r<> elsőbbséget. . Itt a Hal téren: a buszmegállók helyének kijelölése nem a legszerencsésebb, mert közvetlen a buszmegálló előtt vezet át a kijelölt rész gyalogosok számára. A gyalogos elindul és a busztól nem látja a közeledő gépjárművet. De a gépjárművezető sem látja a gyalogost, csak akkor, amikor már elébe lép. A 48-as tér közelében is fehérre festett átkelőhelyek vannak. Alig állunk ott néhány percet, máris súlyos szabálysértésnek lehetünk tanúi. Két férfi átlósan megy át a „zebrától” vagy 5 méterre. Cs. D. megy elöl, ismerőse K. J. követi — meglehetősen tántorogva az úttesten. Nem is tagadja, hogy ivott. — Mondtam én neked, hogy ne itt menjünk át, de te csak indultál előre — mondja K. — Hát most már mit csináljunk ... Mindenekelőtt megfizetik a 20-20 forintos bírságot. — Inkább fröccsre költöttük volna, még mindig olcsóbban jövünk ki — véli K. Szabály: főútvonalon a kijelölt gyalogátkelőhelyen mehetünk át az úttesten, vagy pedig ennek hiányában az útkereszteződéseknél. A mellékútvonalakon bárhol, de itt is alapos körültekintés után és a legrövidebb útvonalon. A gépjárművezetők vizsgáznak KRESZ-ből, elsősorban nekik kell a szabályokat betartaniuk. A gyalogosok közül sokan nem ismerik a szabályokat — nem árt ismerkedni velük. Mert ők is közlekednek ... G. F. rendeznek, amelyre 34 féle új kiadvány' hoznak forgalomba. A műszaki olvasókultúra évenként ismétlődő országos akciójának megnyitására ezúttal Veszprémben kerül sor. A hét elején nyílt meg Siklóson a gyűdi elágazás előtt a község új benzinkútja. A kútnál mindenféle üzemanyagot, olajat lehet vásárolni, sőt háztartási tüzelőolajat is. A kútnak az elmúlt napokban már 80 ezer forintos forgalma volt. A falu központjában pillanatnyilag nem üzemel a régi kút, de a fűtési Hány beálltával tüzelőolajat árusítanak ott addig, mig a piactéren a felszíni olajárusító hely el nem készül. Forradalom a pusztán Központi fűtéséé, fürdőszobás városi lakásban az egykori summások gyermekei Október 10—31: műszaki könyvnapok t »
