Dunántúli Napló, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-25 / 225. szám
1979. szeptember 25. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Technikusok — fizikai állományban r Érdemes volt? színi gépműhelyben dolgozik — lakatos. 1965-ben szerzett oklevelet a Zippernovszky Gépipari Technikumban, s azóta Zobákon van. — Még nem próbálták „elcsábítani”? — Ha annyi százasom lenne... — És? — A gyárszerű termelés nem nekem való. Itt mindennap új problémák adódnak, mindennap új gép van a kezünk között... — Amikor végzett, mire számított? — Ilyesmire. — S hogy képzeli a folytatást? — Egy hónapja kineveztek csoportvezető-helyettesnek. — Tehát műszaki lett? — Dehogyis! Még a csoportvezető is fizikai... Magabiztos, örökké viccelődő. Havi kettőezeregyet keres, ez kicsit bántja, a beosztásával azonban elégedett. Azt mondja, olyan, mintha orvos lenne: bele kell látnia a gép>ekbe. — Technikum nélkül nem menne ez a munka? — Lehet, hogy menne, de így jobban megy. — Tehát érdemes volt. — Szerintem érdemes. < — És ha elő akarnák léptetni? — Attól függ, mivé. Mert van olyan műszaki feladat, amit dupla pénzért se vállalnék. Az ilyen munkához egyébként technikum se kell. Hogy mihez, mennyit kell tudni — nem bosztás, a feladat dönti el... Nagyobb felelősséggel E beszélgetések végére tulajdonképpen nem is kell összegezés: mindenki nyíltan, pontosan fogalmazott. Talán csak annyit: itt is a tervsze- rűtlenség okoz minden bajt. Kis ország vagyunk. Nincs elég ásványkincsünk, nyersanyagunk, korszerű gépünk. Tehetséges és szorgalmas embereink azonban vannak. Nekünk velük kell jól „gazdálkodnunk”, csodát művelnünk. Békés Sándor Megkezdték a körte feldolgozását a Szigetvári Konzervgyárban. Eddig a gyárban háromezerhatvan vagon konzervet gyártottak ebben az évben, ebből ezerkétszáz vagon a gvümölcskonzerv. A szimpozion után Cipőgyártás lombikban Interjú Zseni Pállal, a komlói Carbon Könnyűipari Vállalat igazgatójával • Gyorsan változtatják formájukat a fogyasztási cikkek; különösen áll ez a cipőkre. A folytonos megújuláshoz újabb és újabb technikai megoldások szükségesek. Vagyis naponta felvetődik: hogyan tovább? Nos, beszámoltunk már arról a kétnapos cipőipari tanácskozásról, amelyet Komlón rendezett a CARBON Könnyűipari Vállalat és a Bőripari Tudományos Egyesület. A szakmai tanácskozáson összesereglett 200 szakember a cipőipar, ezen belül is elsősorban a helyiipari gyártás „hogyan tovább?”-jára Igyekezett választ kapni és adni. Milyen útmutatásokkal szolgált a szimpozion? Erről beszélgettünk Zseni Pállal, a Komlói CARBON Könnyűipari Vállalat Igazgatójával. — Az olyan helyiipari vállalat előtt, mint amilyen a CARBON is, két választás van. Vagy tömegtermelő, tehát nagy szériákat gyárt, de akkor olyan önköltséggel és árakkal kell dolgoznia, mint a nagy cipőgyáraknak. A második alternativa: más választékot kell adni, mint amit a nagyipar ad, tehát kis szériákat. A kérdés fel van adva, vállalatunk még nem döntött, melyik alternatívát választja. Ettől függetlenül termelési célkitűzéseinket rögzítettük: a negyedik 5 éves terv végére, tehát 1975-re a jelenlegi évi 600 ezer párról 1 millió párra kívánjuk felfuttatni a cipőtermelést. Mindezt létszámbővítés nélTéglaégető a kukoricatáblák között igények szerint. Mindenki előre tudja, hogy mikor viheti a maga részét, mikor kezdheti meg a falazást, vagy mikor hívhat kőművest. Ennek köszönhető, hogy a tagság nem tölt el sok-sok órát idegeskedésben, téglaügyben rohangálva. Nem kell fuvaros sem — helyben van az építőanyag. Az elnök szerint a gazdaságnak nem sok hasznot hajt ez a melléküzemág. Elég, ha az emberek hasznot látnak benne. Jut belőle Pécsud- vardnak, Személynek és Kozármislenynek. Már a második százezer is el van adva, pedig még kész sincs. — Hatezret kért a pécsi, megyei kórház — jön be a tsz-irodába Drinóczy Lajos, főagronómus. — Kisegítettek bennünket a minap cementtel. Most mi vagyunk a sorosak. — ön igényelt már? — Igen. Azt hiszem, jövőre, a második égetésből már nekem is jut. Házat akarok építeni az újtelepi úton. Kétszázezerért. — kf — kül, a termelékenység fokozásával. E célból 4 millió forintos költséggel gépi rekonstrukciót hajtunk végre a cipőüzemben. A rekonstrukció során maximálisan ki akarjuk használni a szocialista gépimport adta lehetőségeket, a komplettségre törekedve. Egyébként éppen a komlói szimpozionon hívták fel többször is a helyiipari vállalatok és a szövetkezetek figyelmét: sürgősen adják be hitelkérelmeiket. A piacok ismertek, az NDK-nak és Csehszlovákiának kitűnő cipőipari gépei vannak, használjuk hát ki a lehetőségeket. A rekonstrukció mellett további tartalékokkal rendelkezünk és erre is a szimpozion résztvevői hívták fel figyelmünket a CARBON-nál tett üzemlátogatásuk során. Különösebb erőfeszítések nélkül további 10—15 százalékkal fokozhatjuk a termelékenységet. Ehhez meg kell vizsgálnunk, hogy minden munkafolyamat, amit a cipőrészlegben elvégeznek, szükséges-e? Jelenleg az a helyzet, hogy a nagyobb biztonságra való törekvés következtében felesleges műveleteket is végzünk. Ezeket el lehetne hagyni, a minőség nem romlana. További tartalékot jelent a gyártástechnológia régi és újabb formáinak megfelelőbb összekapcsolása. — A fejlesztés tehát eldöntött. Ismeretes továbbá, hogy a következő 5 évben tovább növekszik a ragasztott talpú cipők aránya, a számítások szerint eléri a 75 százalékot. Mármost, ha szabad így kifejezni magunkat, a bajok forrása a ragasztott talp, a fogyasztói reklamációk zöme a talpleválásokkal kapcsolatos. Mi volt erről a szakemberek véleménye? — Sok szó esett az új technikákról, s nem véletlen, a kritika tárgya a cipőragasztás volt. A szakemberek leszögezték: az Országos Gumiipari Vállalat a legkorszerűbb ragasztókat hozza piacra. Három kritikus pont van: a ragasztás adagolása, a talp borzolása és a portalanítás. Ha a technológiai előírásokat betartják, akkor a rágasztás tökéletes, megbízható lesz. A másik: meg kell keresni a különböző műbőr talpakhoz a legmegfelelőbb ragasztót. — Mi a helyzet a műbőrökkel és más b őrhely ette sítő anyagokkal? .. téli A — A műbőrök világsaerte előretörnek! de Magyarországon nincs még olyan színválaszték, amely a cipődivat változásával lépést tudna tartani. Bőrutánzataink nem érik még el például a japán vagy a francia gyártmányok minőségét, az ő műbőreiket szinte nem lehet megkülönböztetni a vaiódi bőröktől. Nem megoldott a műbőrök lélegzése sem. A textil felsőrészből készült cipők gyártása nagyon indokolt lenne, hiszen bőrt takarítanánk meg vele. Sajnos a textilipar nem hajlandó legyártani azt a mennyiséget — igaz, kis szériákról van szó — amit a cipőipar kér. — Mostanában arról hallunk, hogy a fejlett országokban a cipőgyártás forradalmi változásokon ment keresztül. Miről van szó? — Arról, hogy sutba dobták a suszterszéket, a cipő- készítés ma már kizárólag a kémián múlik. Nemrég Ausztriában jártam és felkerestünk három cipőgyárat. Ezekben a gyárakban összeszerelés folyik. Adva vannak a géppel előregyártott alkatrészek és ezeket összeszerelik. Hangsúlyozom, a tőkés cipőgyártás titka nem magában a gyártásban van. azt mi is értjük, hanem az előkészítésben. az alkatrészek előállításában. Ebben maradtunk mi le. Birtokunkban van például egy kellék: a cipőfelsőrész orr-része. Forradalmasíthatja a magyar cipőgyártást Használatát a mi szabványaink még nem teszik lehetővé, kísérletek folynak. Nos. a kérdéses orr-rész merevítését úgy oldják meg, hogy belsejébe fröccsöntéssel műanyag filmet sütnek. Nálunk ez most hosszadalmas művelet, a cserzett műanyagot- bera- gasztgatjuk az orr-rész belsejébe. Van egy másik megoldás is. a thermoplasztikus orrmerevítő. Ezt műanyagpréssel préselik. 1971-től már a győri műbőrgyár is gyártja. — A jövő útja: a cipőgyártás teljes gépesítése, alkotóelemeinek gépi gyártásától az összeszerelésig — mondotta Zseni Pál igazgató. Tíz családi házhoz elegendő téglát égetnek ki decemberig. Miklósvári Zoltán E kérdéssel előbb-utóbb mindenki szembe kerül. Az is, aki nappalin végzett, s az is, aki estin, vagy levelezőn — minden estéjét tankönyvek között töltve, négy keserves éven át. Baranyában évente több százan szereznek technikusi oklevelet, köztük jelentős számban felnőttek, idősebb dolgozók. Fanatikusok — mondják róluk munkatársaik, s leplezetlen érdeklődéssel figyelik: mi lesz a szorgalom, az áldozat- vállalás és a lemondások jutalma. Van, akinek minden simán megy, a többség életében azonban nem sok változást hoz a technikusi oklevél. írásunk célja: képet kapni arról, hogy válaszolnak ők, a „fizikai állományúak”, a fenti kérdésre. Sok pénzbe került Vincze János, az Építőgépgyártó Vállalat esztergályosa a legjobban kereső munkások egyike volt, amikor 1966- ban technikumba jelentkezett Most ugyanannál a gépnél dolgozik, csak éppen szegényebb néhány tízezer forinttal. — Ezt nem én mondom, a kollegák számították ki. Én tudtam, hogy az iskola pénzbe kerül majd, sok pénzbe, .- s ennek ellenére elkezdtem. Amikor felvettek, darabbéres voltam — annyit kerestem, amennyi az erőmből -tellett. Most a TMK-ban vagyok,. órabéres. Az áthelyezésem egyébként saját kérésemre történt: a TMK-ban csak egy műszak van. — A vállalat tehát segítette. — Segített. Tizennyolc évvel ezelőtt volt iparitanuló, akkor még szó se volt gyártástechnológiáról, . gépszerkezettanról. Heti háromszor iskola, a má- ' Sík három nap pedig gyűrkő- zés a rajzokkal, számításokkal — éjfélig. Most valami olyasmit érez, mint a hosz- szútávfutó, amikor célba ér. Fáradt, de ez a fáradtság kellemes, ugyanakkor kicsit szomorkás is: eddig tudta mi vár rá, mi előtt áll — most meg semmi. Akarás és félelem, a megszokotthoz való ragaszkodás, s a régitől való viszolygás egyszerre él benne. Harminchat éves. — Az igazgató mit mondott? — Azt mondta, tervei vannak velem. — S a kollegák? — Az egyik azt: bolond vagy, a másik meg: jól tetted ... — S ön hogy érzi? — Több lettem. — Helyt tudna állni műszaki beosztásban? — Látja ez az, amit én is tudni szeretnék. Kell a biztonság — Nem vagyok én közgazdász, s ha így megy, nem is leszek soha ... 1967-ben végzett — feleségével együtt. A Baranya- megyei Szikvíz és Szeszipari Vállalat szódatöltőjeként ült az iskolapadba, s bár a tanárok közül is többen jósolták: nem fog sikerülni, kis híján jórendű lett. 1953 óta dolgozik a vállalatnál. Amikor közölte a vezetőkkel: tanulni szeretne, meg se kérdezték. hogy aztán mégis mit. Csak rámondták: persze. — S amikor végzett? — A telepvezető azt mondta: jól van. — A jövőjéről nem volt szó? — Amióta kitört rajtam a reuma, s érzem, hogy ezt a munkát már nem bírom tovább, azóta, nem mondom, szorgalmazom. — S mit mondtak? — Kérték, hogy maradjak. Harmincöt éves, de sokkal többnek tűnik. Csendes, kedvetlen. Még beszélgetés közben is nyomkodja a gépet: addig kell keresni, míg az ember dolgozni tud ... — Mint közgazdász, milyen beosztásban dolgozna legszívesebben ? — Most már magam se tudom. Amikor végeztem, úgy éreztem, mindenütt belejönnék, de ez már régen volt — Amikor beiratkozott a technikumba, mire gondolt? — Arra, hogy az ember egyszercsak megöregszik, elfogy az ereje, s akkor már csak a fejében bízhat. — Ha valahova hívnák, a szakmájának megfelelő munkakörbe, elmenne? — Elmennék. Attól függ, mi a feladat Zobák-aknán, a vezető könyvelő azt kérdezi: hány embert hívjak fel? A bányaüzemekben nem ritkaság a fizikai állományban dolgozó technikus, különösen a termelőrészlegeknél. Újabban azonban a műhelyekben, szakipari brigádokban is nő a számuk. Puth János, a külBetonpadló, örökké csörgő víz. A. gép a sarokban: alig nagyobb egy asztalnál. Egy mozdulat a lábbal, egy teke- rés a szabályzón, egy üveg a ládába. Komló, szódagyár. Egy töltésért 3,15 fillért fizet a vállalat — s Rostás Lajos szezonban ritkán keres 2600 forintnál kevesebbet. — Az hány üveg? — Ki kéne számítani... — Közgazdásznak való feladat ... Oklevél lóg a tsz-iroda falán: „A községfejlesztésben elért kiváló társadalmi munkáért ...” A dátum még friss. Valószínűleg nagy szerepet játszott abban —, hogy az az oklevél ott van a falon — az a tízezer darab tégla, amit az iskola tatarozásához adtak. Saját égetésű, elsőosztályú téglát. Kukoricatáblák között vezet az út a Kozármislenyi Damjanich Termelőszövetkezet téglaégetőjéhez. A hat szárítószín alatt, hatszor húszezer tégla vár a kiégetésre. A minap kezdték meg a kemencét rakni, s úgy néz ki, hogy szeptember végére meglesz a második adag is... — Az égetőt a tsz vásárolta, vagy húsz éve egy magánostól — mondja Bohár Ernő a tsz elnöke. — Aztán feledésbe ment. Benőtte a gaz, az épület fala megroggyant. Tavaly merült fel a gondolat: ha nem lehet téglát venni, majd csinálunk magunk. Idén felépült a kemence — százezer forintba került. Idénymunkába az Alföldről jött egy téglás brigád. Három család. Decemberig tíz ház felépítéséhez elegendő mennyiséget égetnek ki a tervek szerint. Az első százezret már kiosztották. A tsz-tagok- nak kell is, mert sok új ház épül majd. Kétszáz házhelyet ad el a tanács, negyven katasztrális holdat mérnek ki. összeépül Kozármis- leny az Újteleppel. — Az általunk gyártott tégla ára nem magasabb annál, amit a TÜZÉP-nél lehet kapni. Terveket készítettünk az
