Dunántúli Napló, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-20 / 221. szám

6 DUNÄNTÜLI NAPLÓ Ifit szeptember *0. GYERMEKFEJEK Pál Rita: Felmérő dolgozat, avagy: „Mi szeretnék lenni, ha felnövök?" A titokzatos asszony A titokzatos asszonyt, akiről a következőkben megemlékez­ni szándékozom, ne úgy tes­Szinhely: az V/e. osztályterme, ajtó középen, kályha jobbra, balra a tábla, amely megbillen néha, ilyenkor a tanár ügyesen elkapja, a katedrával szemben (ilyen már nincs is, tökéletesen megfelel a ki­selejtezett íróasztal) kettő darab négyszögletes ablak, a Hegyhát szí­nesedő levelű, lombhullató derűjét tükrözik, ahol a nyugalom pillanat­nyilag garantált, mivel az V/c. osz­tály Hegyháton lakó túlkoros tanu­lói a padokban fészkelődnek, s így az erdőben lébecoló turisták és szerelmespárok mentesülnek attól, hogy kövekkel, vad- és szelídgesz­tenyével (utóbbi tüskéje a szúró­sabb), makkal, bogyóval, rögökkel megdobáltassanak. Szereplők: az egész osztály, Iá­ié éves korig. Téma: lásd fent! A dolgozatok tulajdonképpen meglepőek. Amikor tárva-nyitva az ifjúság előtt minden út, a hozzá­vezető kis és nagykapuval, akkor egyszer csak kiderül, legtöbben traktorosok akarnak lenni, bolto­sok, fodrászok, varrónők és cuk­rászok, sőt olyan is akad, aki baj­bajutott embertársain kíván maj­dan segíteni, injekciót adna, ope­rálna, csecsemőt ringatna, beteget ápolna. Ellenben: Kati (normálkorú, kicsit dadog, arca, szeme, haja, ruházata színét megállapítani lehetetlen, minden szürke rajta, hozzáérni nem taná­csos,^ félő, hogy a gyanútlan kísér­letező odaragad). „Én kalauz szeret­nék leni. Mer ot nem lehet ell fá­radni. És sok pénzt lehet kapni. És sok értékes tárgyat kapunk.” Kati szemlélete elgondolkoztató. Végre egy újabb munkahely, ahol az emberek nem fáradnak el. És ahol a sok pénzen kívül ajándékot is kap a dolgozó. Úgy látszik köze­ledik a legtökéletesebb egyenjogú­ság, amikor már nemcsak a fod­rász, pincér, taxisofőr és tévészere­lő kap borravalót, hanem az or­szágutak szerény vándora is. Pisti (túlkoros, tizenhárom esz­tendős, nyáron még atlétatrikót hordott, újabban a nagypapa zakó­ját, alatta pedig a bőrét). „Én az szeretnék leni, hogy én készíte­ném a pénzt. Akor lene nekem sokpénzem. Énlenék a leggazda- kapp a világon. Azapénz az egész az enyém lenne.” Okos gyerek ez a Pisti. Sándor (apját, anyját, két dédap­ját, három nagynéniét, nővérét,- fi­vérét felakasztotta, megmérgezte — vagy fogja. Szeme savószínű, több iskolából eltanácsolták, ko­moly priusza van, de ezt nem ve­szi eléggé komolyan). „Én a horto- bágyba szeretnék leni csíkos. Mer az nagyonjo. És mer szeretek lo­vagolni. A lo nagyon szépálat. A lot én nagyon szeretem. A legszebb álat a lo!” Sándorban nyilván megmoccant valami az ősióból. Életének eddi­gi tévedései után lelkében feltá­madt a Szeretet, Szépség és Sza­badság utáni vágy ... Zoli (14 éves. vállig érő göndör hsiát a naookban nyíratta le a mQ^bízott rendőr vtárs cö-Títcó-rZvoi az nc,^ől''rő- nökV „ÉN AKAROK LENNI A TÉCSÉBKN. ODA ALIGJÁROK DOLGOZNI még és megtudok keresni egypár lónak az árát, akor macekfuvaros leszek.” Zoli optimizmusa nemcsak azt bi­zonyítja, hogy hisz a szocializmus végső győzelmében, hanem már most felveti a szabadidő eltöltésé­nek problémáját. Zsuzsa (tízéves, normál magassá­gú, 68,5 kg — megkérdeztem — töké­letes szilvásgombóc, külön padba kell ültetni, ha végképp nem fér el, kicsit feláll, nyújtózkodik, ra­gyog a tisztaságtól, térdig jár a jelesekben, de szeretné, ha legalább homlokáig érne a dicsőség). „Hogy mivel szeretnék foglalkozni? Tánc- dalénekes, ha lehetnék, még kövé­rebbre is meghíznék. Mert énekelni szeretek és tudok a legjobban. Én, mikor a tévében látok valakit énekelni, szinte úgy vágyódom! De ne értsük félre, mert ha opera van a rádióban, én megbolondulok. Ez az, ez lesz az én szakmám.” Tanácstalan vagyok. Feri (tizenhat éves, kajakos ifjú, bölcs nyugalommal unja végig az órákat). „ÉN KŐMŰVES SZERET- nék leni! Azérmer szeretek épitni házakat. Sok péncnek leszekagazdá- ja. És majd leszauto ha futya a bénzből. Majd a hangba is kerül. Ha megnősülök legyenpénzemrá.” Ez igen! Előrelátás, felelősségtu­dat. A szavakat se csak úgy vélet­lenül, hanem következetesen, évről évre jobban takarékoskodva a pa­pírra, írja egybe. Leszauto! Bizto­san lesz. Ház is. Meg asszony, mert a péncből a hangba is kerül, nem ám csak úgy egyszerűen, sze- leburdian nekivágni az ÉLETNEK! ALKONYÖRÄN, a VARBÓL. A várbástya ablakából különösen megkapó ez a táj. Távolodó vö­röses tűzgömb a Nap. Mindenna­pos útja végéről most fehéres- opálos fényekkel övezi a messzi horizont éiénkzöldjét, barnás ho­mokszíneit. Alkonyul. Alant bé­késen pihenő házak sokasága. Kis házak és nagyobbak. Űjabb sorai a falu két szélén, régebbiek a fő út mentén. Több mint ezer lakás, több mint ezer otthon csillog a fáradt, elköszönő fényekben. A lakásokban fáradt emberek, egy munkanap után, a sok közül. Csi­tuló zajok, csendesedő utcák. A fő úton egy dömper teljes gázzal üget hazafelé. Talán defektje volt. Ott, ahonnan szemlélődöm, év­ezrede bencés atyák morzsolgat- ták bütykös olvasójukat. Ma azt mondanák: jól imádkoztak. A várudvaron ásatás nyomai: középkort lehelő emlékek. Romok, a XVI. századi robbantás nyomai­val. Tűz égette, török dúlta, ám ez a táj ma is él, fejlődik. Talán nem egészen úgy, ahogy Asztrik apát szerzetesei gondolták egykor, de azért megvagyunk. Megva­gyunk itt is: a 'hegyen élt ősi és a völgyi telepes lakosság leszár­mazottai, ma már jó 3 és fél ez­ren. Élünk a magunk mai örömei és felhői közt. békés • léekrtrk*?n, sék elképzelni, mint a krimik rej­télyes hölgyét ő nem surrant nem lopva jelent meg, nem váratlanul toppant elő, hanem szabályos be­utalóval vonult be az üdülőbe a poggyászt szállító kiskocsi mögött — Kovács Pál né — nyújtotta kezét a gondnoknak, s tekinteté­ben nyoma sem volt a sejtelmes- ségnek, mosolyában a kétértelmű­ségnek, hangjában a fátyolozott­ságnak. Számomra mégis már ott, azon nyomban titokzatos volt Álltam ugyanis a gondnok mellett mint a többi beutalt és vártam, hogy elraktározzon. Nagyon rábámulhattam Kcrvács- néra, mert egész egyértelműen kö­zölte a gondnokkal, hogy férje, aki nehézsúlyú bokszoló, csak harmad­nap érkezik. Ettől kezdve csak lopva nézeget­tem, de szenvedélyesen. Szenvedé­lyem ugyanis, hogy dacolva silány arcmemóriámmal, próbálom meg­fejteni az utamba kerülő és isme­rősnek tetsző emberek kilétét Kovácsné teltkarcsú, szőke, mo­solygós, olyan „harmincas” asszony volt Végtelenül kedves, előzékeny, jókedvű, aki az első nap kedvence lett az üdülőnek — mind a gond­noknak, mind a személyzetnek, mind a beutaltaknak. Csak nekem nem. Én gyötrőd­tem miatta. Hiába próbáltam ugyanis csodálatos módszeremmel elképzelni... ahoi a meglevő ellentétek, világ­nézeti különbségek, azért nem zár­ják ki a hasznos együttrmmkál- kodás lehetőségét, programját kö­zöttünk. TV-NÉZŐ FALU. Nyúlik az ár­nyék, ereszkedik a szürkület. Előttem pihenni a készülő falu nagyobbik fele, mögöttem harma­da: girbe-görbe hegyi utcáival, közeivel és horhosaival, Pécsvá- rad sok titkú ősi települése. „Ott fenn” — mondják a lentiek róla. Két világ? Átalakuló világ... Csak talán másképpen ott lenn, és másképp a hegyen, s bizonyára '■másképpen a közbülső teraszosan egymást követő villák, a szép, modem iskola környékén. Vezetőm Pólón Erzsébet. Deb­receni egyetemista. Formás, mini- kosztümös, izig-vérig mai fiataL Idevalósi, itt tölti gyakorló fél­évét, és ide várják, ha végez. Népművelőnek készül. Munkatár­sai szerint kivételes rátermettségű szervező tehetség. Most éppen a könyvtárban gyakorol. Egy kis jogos büszkeséggel nyitogatja az olvasó- és kölcsönzőtermeket. Ok­kal: ritka, ahol régi épületben ilyen kellemes, hívogató környe­zetű otthonra lel külön a szépiro­dalom és külön a szakirodalom. A könyvtár: 15 ezer kötet, a tár­lókban 40 hetilap, folyóirat. A köl­Amikor hallottam, hogy Manci­kának szólítják, arra gyanakodtam, tán avval a Mancikával azonos, áld a Bumeráng utcában fölöttünk la­kott. Az a Mancika rázta a fejem­re ilyen kedves mosollyal a por­rongyot És szőke volt, korban egyezik vele és... akkor a fülem­be súgta az asztaltársnőm, hogy Kovácsné festi a haját Az eredeti hajszíne barna... Hm! Megvan! Tíz évvel ezelőtt, amikor kórházban feküdtem, ott volt egy Mancika nevű barna ápolónő, az szúrta belém ilyen kedves mosoly- lyal az injekciót Épp közölni akar­tam vele közös múltunkra vonat­kozó fölismerésemet, közeledtem az asztalához. Ebben a pillanatban Kovácsné rózsás arca elfehéredett kapkodva vette a levegőt. A szom­szédja almahámozás közben meg­vágta az ujját. Egy csöpp vér ki­serkent — Ne haragudjatok, nem bírom a vért! — mentegetőzött a szőke asszony és szégyenlősen mosolyog­va kitámolygott A következőkben íróasztal mögé ültettem, mert volt nekem dolgom egy ízben mosolygós hivatali hölgy- gyeL Nem stimmelt Fantáziám bó­bitát kötött a fejére, mert egyszer volt hol nem volt egy pincémő, aki mosolyogva szolgált kt Nem egyezett a két arc. Már-már szabad a gazdát kiál­tottam magamnak, és elhatároztam, hogy megkérdezem tőle: honnan ismerem — természetesen mielőtt megérkezik a nehézsúlyú férje. Va­csora után terveztem az akciót csönzés adatai szerint az embe­rek szívesen olvasnak. Több mint 800 a beiratkozott könyvtári olva­sók száma, 45 százalékuk 14 éven felüli. Vagyis Pécsváradon a csa­ládok több, mint egyharmadában felnőtt tagja is van a könyvtár­nak. Beesteledik. Felizzanak a hi­ganygőzlámpák. Rőt fényükben egy-két sietős léptű járókelő élén­kíti csupán a csendesedő utcaké­pet. A sötét ablakszemek mögül itt-ott kékes fények vibrálnak. S a nyitott ablakok mögül felhar­san a Tv-híradó szignálja. A be­mondószöveg messze, egész a falu központjáig elksíér. „JORDÁ­NIÁBAN MEGSÉRTETTÉK... ELÍTÉLTÉK ... ÜJABB ELTÉ­RÍTÉS ... A TÚSZOKAT FOGVA TARTJÁK ... PÁRADÚS LEVE­GŐ, ÁTFUTÓ ESŐKKEL, SZÉP NAPOS IDŐ VÁRHATÖ...” Először mondom ki amiért jöt­tem, amit szeretnék megtudni: mit csinálnak, hogyan, mivel töltik szabad idejüket este az emberek itt, Pécsváradon. Kísérőm a nép télén utcaképre mutat. Pécsváradon a posta adatai sze­rint 888 tv-készüléket vettek nyil­vántartásba eddig. A rádiók szá­ma 1258, a lakóházaké ezernél va­laTpive*! Elkövetkezett a vacsora, «Mm a spenótot tükörtojással és gyűjtöt­tem a bátorságok Egyszerre halk sikoly hallik. Látom, hogy a fel­szolgáló kislányt támogatják. Ott \tat mellette Kovácsné la. 0 vette ki a kezéből az almával teB tálcák — Semmi, semmi! — mondja a lány magáhos tárra — egy kicsit megszédültem. Tessék ideadni a tálcát! — Nem, édes Lem, te csak ülj nyugodtan, majd én kiosztom a gyümölcsöt, — mondja Kovácsné, és máris indul az asztalok között Mindenki visszaül a helyére és türelmesen várja, hogy az önkén­tes felszolgáló kedves mosollyal hozzá lépjen. Talán a harmadik asztalnál jár­hat, Mancika, amikor egy néni ül­téből fölágaskodva az almák közé kotor. — Ne tessék válogatni, majd én adok! — reccsen rá a szép szőke asszony megráncolódott homlokkal, komor tekintettel. — Megvan! — tört ki belőlem spontán a diadalordítás. Értetlenül és megrökönyödve bá­multak rám a többiek. S zégyenkezve lesütöttem a szememet, az abroszt néz­tem. A fehér térítőn, mint filmvásznon, megjelent a gyümölcs­üzlet, ahol elég gyakran szoktam vásárolni egy mogorva szőke asz- szonytóL Pécsváradon a családok mint' egy 80 százaléka tv-tulaj dános. S gondolhatunk-e a tömegkultúra ennél fontosabb tárgyi feltételére, amikor egy község lakossága több, mint háromnegyedének szinte életformája ma már az esti tv-né- zés? A kérdés azonban csak látszó­lag ilyen egyszerű. Mert hogyan élnek, és mit szeretnének az em­berek ott a kékes fényekben Ül­dögélve esténként, sokan órákon át? Mire gondolnak? FélfüUeJ vagy egész szívvel oda figyelnek-« arra is, ami egész életünk, jö­vőnk, jelenünk és egyáltalán: köz- életíbb gondolkodásunk szempont­jából lényeges? (Van Uyen le a to­ben...) Mit látnak, mtt hallanak meg a világból? Mire van igényük? A kérdésre részben igen, na­gyobb részben viszont ma még nem tudnak választ adni a szép és modern művelődési központ népművel«. A lakosság egy rémé­hez eljutnak; az emberek negye- de-harmada valamilyen formában beletartozik a közművelődés ha­tósugarába És ez országos átlag­ban nem rossz arány. A MŰVELŐDÉS KÖZPONTJA. ősztől késő tavaszig esténként alaposan megélénkül a művelődés háza. Kígyós Sándor igazgatóval járom a hatalmas épület helyisé­geit. Az emeleti HubhelyiségbezC SŐLYOM LÁSZLÓ Pécsváradi esték Szöggel átvert tenyérrel függ akár a bibliai ács fia töviskoronával az emlék égboltodon Mohács Feketeblka-csönded a Dunához kicammog belegázol a vízbe elbődfil remegnek a partok Szökőkutat lövellve úszik mint óriási cet hullám-nyaraim habossá verő farkcsapásokkal szigeted Lisztben hempergett figurák fekete kalapban osonnak és csontként zörgő művirágok mellett éjfélig elboroznak Kőkerítés mögött nyugágyban pecsenyeszinfl nedves felhőket izzad gőzöl a regényből szökött Kedves Zümmögve duruzsolva lopkodtam édességed B. Mari mézillatoddal dőzsölnek most e sorok telt kaptárai Arató Károly: IN MEMÓRIÁM Kamaszvár izzó ablak* esti parkra mered kavics-útjain sokasodnak sétálgató felkiáltójelek Tikk-takkoló fln-fejek szögletes óralap-arcok rajtuk nagymutató vágyat jele* kismutató soha-volt kalandot Kenguru-futással májuskapu* özönlők vad iramban erszényükben kandikáló jövő sorsuk lakatként összekattan Magnéziumfény nagyapa dühöng érte lélekharang bug s agyagszobor-vénasszonyek sMtt vicsorgó halálába belerúg Villanás horkan fajtat dobog tetőiden recsegtet szülővárosom megtapos a történelem Csatazaj ágyúsáé síkod alatt lassan félezer éve már lovát bajszolja menekül szegény Lajos király

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom