Dunántúli Napló, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-20 / 221. szám

% 4 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1970 szeptember 20. Űj »servezeti szabályzat Nagyobb önállóság; Körös-körül felbőgnek a bikák... Bartók-jubileum Hidason Évnyitó az Orvostudományi Egyetemen Szombaton délelőtt a Pécsi Orvostudományi Egyetem tör­ténetében különleges jelentő­ségű évnyitóra került sor az új elméleti tömb reprezentatív aulájában. A kivételes jelen­tőséget nemcsak az adja, hogy teljes befejezéséhez kö­zeleg a 180 millió forintos beruházás építése, hanem az is, hogy ebben a tanévben lép életbe az egyetem új szervezeti szabályzata. 11 óra után néhány perc­ed bevonult a terembe az egyetemi tanács és az elnök­ség. Dr. Tigyi József rektor- helyettes üdvözölte a vendé­geket, közöttük dr. Ková­csiéi Jánost, az Egészségügyi Minisztérium főosztályveze­tőjét, a megye és a város vezető testületéinek több kép­viselőjét. Dr. Boros Béla rektor ün­nepi beszédében emlékezteit; az egyetem történetének ar­ra az időszakára, amikor mostohább körülmények kö­zött voltak kénytelenek dol­gozni az oktatók. Köszönetét mondott a korszerű egyete­mi épületért a párt- és kor­mányszerveknek, a Baranya megyei Építőipari Vállalat vezetőinek és dolgozóinak. A tanévvel kapcsolatban elmondotta, hogy a felsőok­tatási intézményekre vonat­kozó korábbi, a javaslatok alapján módosított törvény- erejű rendelet nagyobb ön­állósággal és felelősséggel ruházza fél az egyetemet az oktatás tartalmi kérdéseinek kidolgozásában, a szervező munkában és gazdálkodás­ban. A minisztérium elvi irányító munkájának érvé­nyessége mellett az egysze­mélyi vezetés rendszerét új­típusú, osztott jellegű veze­tés váltja fel. Döntési jogot kapnak az egyetem testületi szervei a kollektív munkát Igénylő alapvető kérdések­ben. Dr. Boros Béla bejelentet­te, hogy az egyetem vezető­sége az oktatás korszerűsí­tésének kérdésével is foglal­kozik, külinös tekintettel az integrált oktatás megszerve­zésére. Meleg szavakkal kö­szöntötte az egyetem az új I. éves hallgatóit. Az ünnepi beszéd után dr. Tigyi József bejelentette, hogy az egészségügyi minisz­ter dr. Hajnal Józsefet az egyetem főtitkárává, dr. An­dik Istvánt, dr. Pórszász Já­nost, dr. Tényi Jenőt és dr. Tigyi Andrást egyetemi ta­nárrá nevezte ki. Az újon­nan kinevezettek az egyetem rektora előtt letették a hi­vatali esküt. Az új I. évesek dr. Szabó Dezső rektorhelyettes szavai nyomán mondták el az eskü szövegét. Ezt követően a kül­földi hallgatók tettek ünne­pélyes nyilatkozatot. Az ünnepély utolsó moz­zanataként dr. Szabó Dezső a Népköztársasági ösztöndíj­ban részesülő kiváló hallga­tóknak nyújtotta át az erről szóló értesítést. A következő hallgatók részesülnek Nép­köztársasági ösztöndíjban: Nagy Lajos V. éves, Csernus Valér V. éves, Köves Krisz­tina V. éves, Kulik Péter IV. éves, Róth Zsuzsanna VI. éves, Financsek István V. éves, Szűcs Rozália IV. éves, Tamási Péter III. éves, Hoff­mann Ilona III. éves, Zsig- mond Zsuzsanna VI. éves és Mozsgai Géza IV. éves. Ezzel 223 elsőéves és 900 felsőéves orvostanhallgató részére megkezdődött az 1970 —71-es tanév. * * Este hat óra, mire a ka­posvári útról letérve Gödre fölé érünk, talán két sor ház még, aztán a poros dűlőúton haladunk tovább a tejeskávé­barna óriási szántás mentén. Szürkület van, a távoli erdő­ség már elveszti haragoszöld színét és fekete szalagként látható, ahogy egyre gyor­sabban, szinte átmenet nél­kül borítja be a vidéket az alkonyat. A szántás után kez­dődik Sárkány-völgy, aztán ennek tisztásait, horhosait, hegyoldalait is elnevezték, a jóég tudja mikor, Dagony- nak, Égett-fenyőnek, Meleg­ároknak. Egy órával ezelőtt a gödrei presszóban megit­tuk az utolsó bögre kávét, már ott megtörtént az el­osztás, én Kis Jóskával me­gyek, a többiek pedig — Renner Tibor, Illés József, Tóth József, Parti Péter bá­csi és Pusztai Ernő — szin­tén más területre indulnak. Este tíz körül találkozunk majd Gödrén. * Fiatal, dús aljzatú cserfás mellett gyalogolunk, zsebre- tett kézzel, én a hónom alá szorítom a jó kézfej hosszú­ságú tengeri csigát, Jóska meg a puskáját lógatja a vállán. Félórát megyünk egy sza­kadék felső peremén, majd felérünk egy tisztásra, amely nem lapos, hanem bakhátas. A gerincén — közvetlenül az erdőszélen — megállapodunk. Behúzódunk a bokrok alá, egészen közel egymáshoz, mert itt már csak suttogva lehet társalogni. Cigarettát, gyufát, csigát, puskát kezünk ügyébe helyezzük és várunk. Teljesen sötét van, illetve rövid idő múlva a felhők — mintha kezünkre játszaná­nak — szétszélednek és a hold megvilágítja a tisztást. Távcsővel pásztázzuk a ge­rincet, a hegyoldalt, de így is nehéz bármiféle mozgást fel­fedeznem. — Nézd csak, őzek ... A távcső lencséjében két világos-barna test. Kicsik, nézelődnek, mászkálnak. Is­mét zörej, egy fiatal nyúl iszkol el mögöttünk és most már vége a csendnek. Jóska a szájához emeli a tengeri csi­Itjúsági vezetők iogadalomtétek Évnyitó ünnepély a Szabó István Úttüröházban Szombaton délután ismét megkezdődött a rendszeres foglalkozás a pécsi Szabó István Üttörőházban. Az 1970—71-es oktatási évben huszonkét szakkör működik majd. A már hagyományos vegyész-; képzőművész-, nép­tánc-, eszperantó-, idegenve­zető-, foto-, báb- és rajz­szakkörön kívül első ízben indítanak barkács- és síszak­kört. Űjdonság a nyolcadi­kosok, valamint az őrsveze­tők klubja. Nyolc csoportban őrsvezetőket, három tanfo- l-r.mon pedig dobos, kürtös és csapatzászlós tisztségvise­lőket képeznek az úttörőcsa­patok részére. Megható epizódja volt a szombati évnyitónak a szak­munkástanuló, közép- és fő­iskolás ifjúvezetők fogada­lomtétele. Az Üttörőházban tevékenykedő 35 tizennégy éven felüli vezető első ízben kapott vezetői igazolványt. Kedves vendégei voltak az ünnepségnek a Mecseki Szénbányák kutatási osztálya szocialista brigádjának tag­jai. Tőlük már eddig is sok segítséget kaptak a pécsi út­törők, s most patronáló ta­gokká avaftájt őket. A pécsi Szabó István Űt- törőház több mint hétszáz pécsi általános iskolást fog­lalkoztat rendszeresen a kü­lönböző szakkörökben és tanfolyamokon. Bartók Béla halálának hu­szonötödik évfordulója alkal­mából több rendezvényt szerveztek Baranyában és Pécsett. Közülük az első a hidasi jubileumi ünnepség. Szeptember 26-án tehát a hidasi művelődési ház park­jában délután 4 órakor meg­kezdődik a jubileum. A Pé­csi 12. számú AKÖV Bar­tók Béla férfikara lép fel Ligeti Andor vezényletével, továbbá a helyi általános is­kola kórusa és a helyi úttö­rőcsapat énekkara, valamint Vargyas Jánosné népi éne­kes. Az emlékbeszédet Tí­már Irma, a Baranya me­gyei Tanács vb. művelődés- ügyi osztályának népművelé- I si csoportvezetője mondja. Éjszaka a Sárkány-völgyben Szekszárdi szüreti napok A szegediek nyitótánca a m. szekszárdi néptánefeszdvátas Erb János felvétel* gát és sóvárgó hangot hal­lat: — ÖÖÖÖ...1 ö... ö...! A válasz nem késik. Elő­ször jobbról, majd lassan köröskörül halljuk a bikák bőgését. Némelyik röviden, dühösen, a másik hosszan és hol messzebbről, hol meg egészen közelről. Bagoly su­han át az égbolton, aztán egy sokkal nagyobb, méltó- ságteljesebb test, óriási szárnyakkal, talán sas. Vala­hol a magyasfigyelő környé­kén fácánok rebbennek fel, éktelen rikoltozással, nagyvad zavarta meg őket. Már lélegzetet sem merek venni. Megroppan egy ág, az­tán csend, ismét zörej... és kilép a tisztásra a bika, tő­lünk talán negyven méterre, meg is áll, velünk egyvonal- ban. A látcső közelebb hoz­za. All, mozdulatlanul, talán gyanakszik, mert aztán kissé megnyugodva leejti fejét, csipkedi a füvet, ismét fel­néz, majd koronás kobakját teljesen hátrafordítja, mintha hátán pihentetné fejét Mire hasonlít? Megvan! — Giccsfestményre... — súgom Jóskának. Vásári fal­védőkön láttam ilyen „állás­ban” szarvast, legföljebb itt a csörgedező csermely hiány­zik. — Mire vársz? Fogd már flintát! — mondom a vadász­nak, de legyint. Hozzá sem nyúl a puskához, csak ül tovább. — Fiatal. Nem lövöm meg. Nem is szabad, de egyéb­ként sem. De van nekem itt egy, azt ma elkapom, ha nem, holnap. Hallom, meg­ismerem a hangját, figyeld meg, most a csigába bele­bőgök, s ő válaszol. Megint a kórus válaszol, de — bár én nem — Jóska felismeri a „fickót”. Fiatal bikára nem lőnek. A masz- szív, jótartású, fiatal bikák­ra szükség van. Csak az öre­get többnyire kilenc-tfz éve­set érdemes meglőni, amely­nek továbbtartása már nem indokolt. Megyünk a hang után, vissza azon az ösvé­nyen, ahol jöttünk. Lemara­dok vagy harminc métert egyre közeledünk a hanghoz, csak hogy a szarvasbika — amelyet távcsővel sikerült felfedeznünk — a horhos túlsó peremén áll, „háreme", két-három tehene kíséreté­ben. Kis Jóska lehasal, kú­szik a fűben, én meg ülök a bokor alatt, a harmattól csu­romvizes fűben. Semmi. A bi­ka eltűnik, szépen visszabal­lagunk a találkozóhelyre. Az esti zsákmány egy őz. * Gödrén vacsorázunk sült­húst, paprikával, paradicsom­mal, és megy a mese, ezt láttuk, azt láttuk, ilyen kö­zel, olyan közel, meglőhettem volna, de minek? — Való­ban. minek, azaz inkább mi­ért nem? — Minden vadász vár a „nagyvadra”, az „igazira”. — És nem is a lövés a lé­nyeg sokszor, hanem a cser- készés, az szép, amikor... Ügy terveztük, éjfélre ha­zaérünk. De valahogy egyik sem kászálódik. Kávét iszunk, cigarettázunk. Vissza kéne menni. — Persze. Most elindulunk, kettő után már lassan vir­rad, szürkületkor elkapjuk ... Indulunk. Ilyen a vadász. Egyikük harkányi kirándu­lást ígért a családnak, a má­siknál lakásfestés van vasár­nap lévén, máskor nincs erre idő, a harmadik meg, ki tudja, milyen programot szer­vezett magának vasárnapra, de most nem számít Vissza, vissza a Sárkány-völgybe, mert a vad „átvágott” ben­nünket, mert az éjszakai er­dőség minden élőlénye a szú­nyogtól a bagolyig, a nyúl- tól a gyíkig — összeesküdtek ellenünk. Sajátos módon je­leket adnak, elárulnak ben­nünket, az „ellenséget”, az Embert, aki puskával kúszik itt szarvasbőgés idején... — Zörejre, szagra hallatlanul érzékeny a vad — csak a disznó látása rossz, annál jobb a szaglása — szóval védekeznek és még hozzá biztos pozícióból, mert a he­gyet, völgyet, erdőt, cser­melyt tökéletesen csak a vad ismeri. — Meg az ember. Végül is az ember ravaszabb — mond­ja Jóska. Kicsit recseg a ma­gasles létrája, de feljutunk. Harminc percet alszom, ad­dig pásztázd távcsővel a tisz­tást és végig az erdőszélt, utána költsél fel! * Néhány őz bukkan fel, a hajnali, ködös-párás levegőn át opálosan rajzolódik tes­tük kontúrja. Az is lehet, hogy szemem könnyezik... fáradt is vagyok... szeme­met nyitvatartani nagyon nehéz... Jóska alszik mel­lettem ... a távcső mellemre esik és függ a szíjon ... az­tán .,. Semmi. Elaludtam. És már világosodik, amikor fületsértően dörren egy lö­vés valahol á közelben, na­gyon közel, csak Kis Jóska lehet. Itt hagyott, elment, megyek utána, azaz hogy ép­pen ellenkező irányba, oda, ahol tegnap este gunnyasz- tottunk a bakhátas tisztáson. A vadászt nem találom, de a tisztáson megtaláltam azt a szép látványt, amelyben — a vadászokon kívül — más ember ritkán részesül. Fel­ragyogott a nap, először csak vastag fénysugár-kötegben jelezte érkezését, beragyogta az egész erdőt, a völgy fel­ső peremét, a völgyből egyre gyorsabban kúszik fel a sö­tétség, zsugorodik, aztán szertefoszlik. És a harmatos lombozat, pázsit a napfény ezüst bevonatát kapja, sze­mem belekáprázik, a léleg­zetem szinte eláll, torkom összeszorul, olyannyira szép­séges ez a Mecsek. Aztán ahogy megszokom a fényt, látom a völgy túlsó peremén Jóskát, a vadászt, ahogy kar­jával feje fölött összecsap, int, jelezve, hogy a lövés talált... <3 győzött, mert — ha fájdalmas győzelem is — de mégis az állat maradt alul... Másfél óra múlva konyakkal locsoljuk meg a „vesztes” csendes, merevedett testét és látom, hogy a va­dászok arcán, tekintetében sajnálattal vegyül a fáradt­ság és a hosszú éjszaka örö­me ... Vasárnap reggel van, Sásdon misére harangoznak. Rab Ferene A szekszárdi szüreti napok ünnepélyes megnyitására csak szombaton délután 4 órakor került sor a Babits Mihály megyei Művelődési Központ­ban, de a városba érkező vendégeket már délelőtt több program várta. A KISZ Tolna megyei és Szekszárd városi Bizottsága, Szekszárd város Tanácsa tanácskozásra hívta egybe a falusi fiatalok életével fog­lalkozó Írókat. A Kortárs szerkesztőségével közösen ösztöndíjat hirdettek azok­nak az íróknak a részére, akik vállalták, hogy egy bi­zonyos időt Tolna megyé­ben eltöltsenek, megismer­kedjenek a megye falusi fiataljainak életével, élmé­nyeik, tapasztalataik alap­ján írásokkal jelentkezzenek. A tanácskozásra azok a többségében fiatal írók jöt­tek el, akik a felhívás nyo­mán vállalkoztak az ösztön­díj igénybevételére. Szabó Géza, a KISZ Tolna megyei Bizottságának első titkára fejtette ki az ifjúsági moz­galom elképzeléseit az ösz­töndíjjal kapcsolatban, fel­vázolta azokat a megyei és országos lehetőségeket, me­lyeket a falusi fiatalok éle­tével foglalkozó írások pub­likálására biztosítanának. — Tolnai Ferenc, a Megyei Pártbizottság titkára a megye falusi ifjúságának jelenéről és jövőjéről tájé­koztatta a résztvevőket A délelőtti órákban több érdekes kiállítást nyitottak meg. A TIT megyei szék­házának nagytermében Ba­ranya és Tolna megyei kerá­miákból, a Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeumban pedig Zsolnay kerámiákból mutattak be gazdag váloga­tást. Két országos jellegű ki­állítás is nyílt a Városi Ta­nács nagytermében: a foto­| kiállítás és a Megyei Mfl­I velődési Központban a nép- művészeti és iparművészeti szakkörök országos kiállítása. Országos vörösbor bemu­tatót és vásárt rendeztek az újonnan megnyílt Garay bo­rozóban, melyben a Magyar Állami Pincegazdaság Me- csekvidéki Üzeme az 1969- es villányi burgundival és az 1968-as szekszárdi kadar­kával ezüst érmet, az 1969- es villányi kékfrankossal el­ső helyezést nyert. Az ünnepi megnyitó előtt a művelődési központ eme­leti előcsarnokában népvise­leti bemutatót tartottak, a népművészet korszerű alkal­mazásának lehetőségeiről öl­tözködésünkben. Császár Jó­zsef, a Szekszárd városi Ta­nács vb-elnökének megnyitó­ja után megkezdődött a III. szekszárdi néptánc fesztivál szabadon választott táncai­nak bemutatója, melyen Bács- Klskun, Fejér, Csongrád, Zala, Tolna és Somogy me­gye táncegyüttesel, valamint vendégként a pozsonyi Vas­utas Művészegyüttes vett részt. Tegnap este kezdetét vette a szórakozás is. A Garay Gimnázium udvarán sok né­zője volt az ökörsütés elő­készületeinek. Este a műve­lődési központban a Pécsi Nemzeti Színház művészei adtak zenés-táncos műsort és a Szekszárd határában lé­vő Sió-csárdában autós­szüreti bált rendeztek. A mai napon folytatódó szüreti napok leglátványo­sabb rendezvényének a dél­után fél 4-kor kezdődő szü­reti felvonulás ígérkezik, melynek programjában csi­kósok, gulyások hírverése, néptáncosok menet-tánca, fo­gat- és népviseleti szépség- verseny szerepel. M. E. f i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom