Dunántúli Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-26 / 199. szám

1970. augusztus 21 DUNANTÜLI napló AI ilyen lesz Pécs nagy kulturális létesítménye, a városi és megyei művelődési központ? Felépítését a IV. ötéves tervben kezdik meg Lesz-e Pécsnek korszerű művelődési intézménye és mikor? ( A kérdés első felére máris igennel válaszolhatunk. Hogy mikor? A IV. ötéves terv jóváhagyása még hátra van, de miután az intézmény anyagi-tárgyi feltételeinek nagyobbik része biztosított — és a többi is előteremthető —, nyugodt lelkismerettel tudathatjuk: Pécsnek nincs, de lesz modern, nagyvárosi méretű művelődési központ­ja, melynek építését a IV. ötéves tervben kezdik meg. Ennek a közművelődési centrumnak a régi, régi hiá­nyából fakadó gondok eléggé közismertek. Fesztiválok és konferenciák; művészeti és tudományos események, ta­lálkozók követik egymást minden évben: az intézmény gyakorlati és társadalmi szükségszerűsége már ezért is elvitathatatlan. Ezért dön­tötték el a város és a me­gye vezetői, hogy a művelő­dési intézmények építéséhez rendelkezésre álló pénzügyi keretekből Pécsett épüljön a kor és a társadalmi fejlődés igényeihez méretezett műve­lődési központ. Milyen ' erőforrásokból ? A kérdésre nemrégen az SZMT elnökségi ülésén is keresték, sőt meg is találták a választ. Bogár József, az SZMT ve­zető titkára: — A Megyei és a Városi Pártbizottság, valamint a tanácsok vezetőinek közös állásfoglalásaként a Megyei Tanács IV. ötéves tervében szerepel Pécs új művelődési központja. Ennek a költsége — ha valóban feladataihoz méltó akar lenni — meg­közelíti az 50 millió forintot. A művelődésügy, mint is­meretes, biztosít erre a cél­ra 20 millió forintot. Mi pedig — ahogyan az SZMT- elnökség ülésén is határoza­tot hoztunk rá — társadal­mi alapokból is összegyűj­tünk annyit, amennyit az állam nyújt. Eddig írásos megajánlásunk van Pécs- Baranya öt nagyvállalatától, a Mecseki Szénbányászati Vállalat, a Mecseki Ércbá­nyászati Vállalat, a Baranya megyei Építőipari Vállalat, a Bolyi Állami Gazdaság és a Mohácsi Farostlemezgyár il­letékes vezetőitől arra, hogy dolgozónként átlag 35—40 Ft-tal hozzájárulnak a megye művelődési központjának fel­építéséhez. Sok más üzemet és hat országos nagyvállalat szakszervezeti bizottságát, vezérigazgatóját is megkeres­tük. Várjuk a válaszokat, de a részletek megbeszélésére szeptemberben, a szakmai központokkal együttesen is összehívjuk Budapesten az illetékeseket ebben az ügy­ben. öt év alatt kb. 12—14 mil­lió forintra számítunk ilyen erőforrásokból. A pénzügyi fedezet tehát előteremthető. Nagyon elő­nyösnek ígérkezik az a kö­rülmény is, hogy az épület kivtelezését a Baranya me­gyei Építőipari Vállalat el­vállalta. Hasonló módon ke­ressük meg tervjóváhagyás után a Pécsi Tervező Iroda igazgatóját is. központ a Bajcsy-Zsilnszky és a Szalai utca keresztező­désének környékén, tehát az új városközpontban épül fel. Mit találunk benne? A tervek nem formálódnak meg, a művelődési szakem­berek elképzelései annál in­kább. Ezeknek természetsze­rűen meg kell előzniük a tervezőintézeti munkálatokat. Mégpedig azoknak a szem­pontoknak a latolgatásával, hogy mit kívánnak meg a területi, a társadalmi igé­nyek és mit a közművelődés feladatai ettől az intézmény­től? Ezek meglehetősen össze­tett követelmények. Követ­kezésképpen a városi-megyei művelődési központ funkció­ját különböző célok teljesí­tése határozza meg; az in­tézmény működését a több- célúság jellemzi. A város kulturális veze­tőinek programjavaslata sze­rint az intézmény legna­gyobb helyisége a mintegy 700 személyes nagyterem, amely alkalmas előadásokra, hangversenyekre, konferen­ciákra és fesztiválokra is. Tehát ellátják modern szín­padtérrel, vetítőberendezés­sel, zenekari árokkal és tol­mácsberendezéssel is. Kama­rakiállításokra is alkalmas előtere ezer személyt fogad­na be. Az intézményben kluböve­zet (olvasó-, tv-, és speciális klubtermekkel, játékhelyisé­gekkel), szakköri helyiség övezetet, próbatermeket, nyel­vi laboratóriumot, stúdió ter­met egy 200 személyes, pó­diumszínpaddal is ellátott kis konferencia termet és 150 helyes művészmozi-vetí- tőhelyiséget kellene kialakí­tani. Ezenkívül ide kívánko­zik egy korszerű, kamara- hangversenyekre is alkalmas kiállító helyiség is. A könyv­tári övezetben a szabadpol­cos kézikönyvtár mellett cél­szerű lenne zenei részleget is tervezni, a könyvtárhoz csatlakozó kis olvasóterem, hírlap- folyóiratolvasó és a központi gyermekkönyvtár helyiségei mellett. Irodahe­lyiségek, szolgáltató helyisé­gek egészítenék ki a közmű­velődés otthonos, célszerű termeit és övezeteit még. Feladata szerint Pécs vá­ros és Baranya megye mű­velődési otthon-hálózatának módszertani irányítását; a nagyobb méretű, rangú po- litka és kulturális rendez­vények befogadását látná el és a város közművelődési igényeit kívánná kielégíteni a Pécsett felépülő új műve­lődési központ. W. E. Űj szerzemények a múzeumban Újabb igen értékes, érde­kes darabokkal gazdagodott az utóbbi hetekben a Janus Pannonius Múzeum művé­szettörténeti osztálya. Egy budapesti magángyűjtő a múzeumnak adományozta Bokross-Birmann Dezső egy korai, nagyméretű aktszob­rát. Freytag Zoltán pécsi szü­letésű festőművész tíz művét ajándékozta a múzeumnak. Csiky Tibor szobrászművész saját gyűjteményének egyik legértékesebb darabját, Beck ö. Fülöp egyik főművét. a könyöklő kuruc vitézt ábrá­zoló, ismert Mikes Kelemen­érmet ajándékozta a Janus Pannonius Múzeum művé­szettörténeti osztályának. A Zsolnay-gyűjteménv legújabb, több szempontból érdekes darabja egy tál, amelyet a pécsi születésű Péchv Blanka színművésznő ajándékozott a múzeumnak, s amely őt áb­rázolja kisleány korában. 1903-ban ugyanis a család megbízására Sever Tamás porcelánfestő portrét készí­tett Péchy Blankáról, s a portré a színes porcelántá­lon mindmáig a művésznő birtokában volt. Vizsgáznak a képesítés nélküli neveink Évek óta szükség van a képesítés nélküli nevelők al­kalmazására, mivel a megye kisebb településeit egyébként nem tudnák ellátni pedagó­gussal. Tekintve, hogy a probléma rendkívül szétága­zó, megoldása még sokévi munkát is igényel, a Bara­nya megyei Tanács oktatás­ügyi szakemberei az elmúlt tanévben kidolgoztak egy módszert, amely ha átmene­tileg is, s nem is teljesen kielégítően, de mégis segít a képesítés nélküli nevelőknek megismerkedni legalább a pedagógiai alapfogalmakkal. Egy minimum-vizsgát kell le­tenniük, amely a tanításhoz szükséges legalapvetőbb pe­dagógia, módszertani tudni­valókat tartalmazza. A vizs­gához a szakemberek még a múlt tanévben el is készítet­ték és sokszorosították az anyagot. A kezdeményezés egyébként élénk érdeklődést váltott ki országszerte, né­hány megye még a múlt tan­évben elkérte a vizsgaanya­got. A képesítés nélküli neve­lők első vizsgájára a most induló tanév első napjaiban kerül sor. Az utolsó percben Elkészül-e az Építők úti iskola? Minden a munkáslétszámon múlik Hol legyen? A hivatalos helykijelölés még nem történt meg. A vá­ros illetékes párt- és állami vezetői azonban éppen az elmúlt hetekben tanácskoz­tak. Közös állásfoglalásuk szerint Pécs művelődési köz­pontjának mindenképpen a belvárosban kell felépülnie. Közelebbi válaszért Papp Imréhez, a Városi Tanács vb-elnökhelyetteséhez for­dultunk: — Véglegeset nem mond­hatok még; több elgondolás is született. Ezek szerint a »árosi-megyei művelődési Topogunk a festék esládák között: — Kész lesz? — Kész. De nem tanévnyi­tóra! A kérdés az újságírótól származik, a választ Jakab László iskolaigazgató adta. Helyszín: Pécs, Építők útja, vakolatszag, festők, tanárok és egy szeplős srác a sarok­ban: — Aszomgyák, első két hét­ben csak kirándulni me­gyünk, mert nem lesznek ké­szen. Megint kérdés az igazgató­hoz: — Igaz? — Lehetséges. Minden az építőkön múlik. Ne higgye, hogy most bírálni akarom őket, hiszen a 3/1-es építés- vezetőség minden segítséget megadott, nagyon igyekeztek, csak sokszor elvették tőlük a szakembereket. De nézzük végig az épületet. Végignéztük. A földszinti látvány: ládák, ládák és me- gintcsak ládák. Benne száz­ezres nagyságrendű értékek, műszerek, szemléltető eszkö­zök, berendezések. Hiába kö­zeleg a tanév, kicsomagolni nem lehet. A kémiai előadó­teremben még csak a lyukak láthatók, ez lesz az egyetlen iskola Pécsett, ahol a kémiai előadóteremben nemcsak a tanári pulpituson, hanem minden egyes diáknak ren­delkezésre áll egy alacsony feszültségű villamosáram és egy gázvezeték. De hát egye­lőre csak a lyukak ... Külön sztori lesz majd a tanév elején, ha a felső ta­gozatos gyerekek keresik majd a tantermüket: Mert: bemenet hátulról a földszin­ten. utána fel az emeletre, majd újra le a lépcsőn és máris ott a terem. Továbbá: testnevelési tagozatos iskola indul itt, de az új korszerű tornaterem hónapok múlva készül el, s még udvar sincs, még szabványos testnevelési óra megtartásához sem. A konyha? Most igazgatják az ablakainak a keretét, pedig félezer gyereket kellene itt étkeztetni, de így továbbra is idegen helyről hordhatják a kosztot. A tanári most ké­szül, két lehetetlen tervezé­sű tanári szobából kellett egybehozni, a közfal kibon­tása révén, mely közfal alap­ja most kitüremkedik, lesz majd belőle virágtartó. A színház, vagy legyünk szeré­nyebbek, díszterem, ugyan­csak messze van még attól, hogy használni lehessen va­lamire is. Pedig itt vetítené­nek mindent, ami vetíthető, vagyis szemléletesebben ok­tatható. Mégiscsak könnyebb idevonultatni a gyerekeket, mint az elefántsúlyú vetítő­gépet cipelgetni. És az ének­kari próbák, házi koncertek számára is ezt a helyet sze­melték ki, hiszen a zeneis­kola kihelyezett tagozatot nyit itt minden újmecsekal- jai gyereknek. Hát ez a látvány: de ami a lényeg és ami nagyon szo­morú: ennek az iskolának tavaly nyár végén el kellett volna készülnie. Eire a tan­évre ígérték, de még olyan­kor is gyakran csak pár szál építő dolgozott, amikor híre sem volt az árvíznek. Tehát a lemaradás valószínűleg nem árvízi eredetű. Mind­egy! Most már az építőkön múlik, hogy mielőbb elké­szüljön. Ha adnak ide az illetékesek elegendő építőt. F. D. A tizenkettedik órában Sürgető felelősségünk a krőnikaírás S ikeres, szép hagyomány­mentő akciók tanúi lehetünk. Népi kultúránk számos maradandó értékét rögzítik a technika legmo­dernebb eszközeivel a tudó­sok, a szakemberek és lel­kes amatőrök ezrei: a jelen­nek, a jövőnek. Felkutatni, megismertetni, átmenteni —, amit még nem késő ... Hi­szen az idő múlik, az emlé­kező öregek lassan kihal­nak — hirdeti nemes célki­tűzéseinek sorában, a honis­mereti mozgalom is. De vajon csak ez, csak a múlt fontos-e a hagyomány- őrzésben? Olykor úgy érzi az ember, hogy a méltán tiszteletet érdemlő nekibuz­dulások mintha elterelnék egy kissé a figyelmet arról, ami most történik. Mintha érdeménél kisebb hangsúlyt kapnának napjaink esemé­nyei, esetleg éppen a hét­köznapok fontos történései, változásai. S öt—tíz év múl­va ugyan ki emlékszik pon­tosan ezekre, ha nem oszlat­juk el a feledés évente ke­rekedő szürkeségét. Napjaink gazdasági, társa­dalmi és tudatbeli változá­saival sokféleképpen foglal­kozik a tudomány. De, hogy egy kisebb-nagyobb telepü­lés, (falu, község, kisváros stb.) története, fejlődése tíz, tizenöt, húsz vagy még több esztendő távlatában hogyan alakul, azt csakis helyi fel­jegyzések, adatok, dokumen­tumok alapján lehet lemér­ni. 17 ét—három éve — nem -*-*■ túlzás — korszakos fontosságú kezdeményezés eresztett lombot országszer­te: a krónikaírás, minde­nekelőtt a falukrónika-írás. Lényege az, hogy a falvak (üzemek, gyárak, iskolák, intézmények stb.) ún. króni­kaíró köreinek tagjai külön­böző felosztott, elhatárolt témakörökben följegyzik a falu (helyiség, üzem, gyár stb.) fontosabb eseményeit, fejlődésének állomásait. Köz­tük természetesen, a fonto­sabb közgyűlési, tanácsülési határozatok végrehajtását; a termelési folyamatok ered­ményeit, módszereit, jelentő­sebb beruházásait stb. (ösz- szegyűjtve persze a szüksé­ges, megörökítésre érdemes dokumentumokat is). Ami a módszerét illeti: havonta vagy évnegyedenként a kró­nikaírók összeülnek, megvi­tatják, majd írásban rögzí­tik annak az időszaknak, év végén pedig annak az esz­tendőnek a történetét. Tehát megszerkesztik a falu, üzem stb. krónikáját. Eldöntve: mi fontos, mi nem, azaz mi ke­rüljön bele a krónikába, amelyet év végén bekötnek és elhelyeznek a legfonto­sabb dokumentumok között. A jövő érdekében, a jövőnek elsősorban. Nem történelmet és nem helytörténetet írnak, hanem az események, változások, és egyéb adatok pontos, kor­társi vagy szemtanúi hiteles­ségű leírásával megbízható forrásanyagot szolgáltatnak a helyiség illetve üzem, is­kola stb. helytörténetéhez a Kora esti fényben az Endresz György úti lakóházak lrb János felvétele jövő számára, a tudomás számára. Olyan módo olyan módszerrel, amelyh« nem szükséges tudományi felkészültség. Annak ismeri tében, hogy ezt mások, teh; tudósok, kutatók, történe írók nem végezhetik el. Csa azok, akik a faluban élné akik megértették a módéi krónikaírás küldetését. Az hogy amit rögzítenek, az - negyedszázad, vagy pláne ö‘ ven, száz év múlva — tudc mányos értékű forrásanya lesz: történelem. (És melles leg hiteles, megbízható kú' forrássá is annak, aki a fal monográfiáját vagy a ti történetét megírja.) A krónikaírást országosa több megyénkben is példa szerűen megszervezték. (P Nógrádban, Pest megyében A szomszédos Somogyba már jó másfél éve, hogy járási tanácsok intézménye sen gondoskodtak a község krónikaíró körök megszerve zéséről. Persze más kérdés hol vezetik rendszeresen : falukrónikát. Általában ot! ahol a helyi tanácsok veze tői fontosnak tartják, gon doskodnak erről. De nézzük mi a helyzet Baranyában? A megyében 1770-tő püspöki rendelkezésre a plé bániákon jegyezték fel a fa' lu fontosabb eseményeit Varga Károly főiskolai ta­nár felmérései szerint a fali változásait ma csupán ot jegyzik folyamatosan, aho! honismereti szakkörök mű­ködnek. Szám szerint 41 helységben. És ez bizonj csepp a tengerben, ha a me­gye több száz településére gondolunk. Hiszen a króni­kaírás nem néhány embet „hobbyja” és a cél nem az, hogy mindössze egy-két na­gyobb község adataival szá­moljunk el az utókornak. Átfogóan és intézményesen kellene megszervezni nálunk is a krónikaírást — megye- szerte. Tudunk egy érre -■vo­natkozó tervezetről, amely­nek a megvalósulása egyelő­re még késik; remélhetőleg már nem sokáig, hiszen az idő sürget bennünket. Mik a lehetőségeink, gond­jaink, tennivalóink? Ha a megyei rendelkezés is meg­születik, mindenekelőtt a krónikaírás helyi feltételeit, elsősorban személyi feltéte­leit kellene megteremteni. Ott is, ahol nem működik honismereti szakkör. Ehhez szép példákat, frappáns ötle­teket is mondhatunk sző­kébb pátriánkból, de sajnos csak nagyon kevés helyről. Mohácson következetesen rögzítik a város eseményeit, már az elkövetkezendő 25 év története jegyében. Két má­sik faluban hangos krónikát „írnak”: magnóval hetente rövid emlékeztetőt készíte­nek. Várhatóan a legnagyobb probléma nálunk is a válto­zások, események rögzítésé­nek a rendszeressége és az erre vállalkozó személyek je­lenléte, aktív közreműködése lesz. Nagy segítséget nyújt­hatnának ebben mindenütt a falu diplomás emberei, külö­nösképpen a történelemsza­kos nevelők. (Sajnos eddig kevesen vállalkoztak rá. A 41 falusi szakkör vezetői közül mindössze kettő a tör­ténelem szakos tanár...) Sa­játos feladat volna továbbá külön a nemzetiségi terüle­tek, falvak krónikáinak anyanyelvű rögzítése is. Ezen­kívül számos részfeladat vár még ránk s azokat is meg­előzve a legfontosabb: meg­szervezni a krónikaírást Ba- ranya-szerte. legalább min­den önálló tanácsú község­ben. A táj formálódó arcula­ta, a fejlődés változó faluképei, a megszűnőben levő kistelepülések — egész változó, megújuló világunk sürget bennünket: rögzítsük a ma eseményeit, a jelen változásait. Emlékeztetőül egy újabb negyedszázad történetéhez, amelynek felelős adatszol­gáltató forrásai mi vagyunk, és mi leszünk 1995-ban is... ,m .Wellinger Endre A \ 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom