Dunántúli Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-11 / 187. szám

Ara: SO fillér Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXVII. évf. 187. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1970. aug. 11., kedd A tartalomból: Kairó figyel meztetése Washingtonhoz (2 old.) Ostromállapot Paraguayban (2. old.) Nőkérdés Magyarországon? A kadnak talán, akik meg­lepődnek az ilyen fogal­mazás hallatán. Hiszen társadalmunk átlagem­bere réges-rég lezárta ma­gában ezt a kérdést. Megszo­kottá vált az egyenjogúság tudata, sőt, hajlamosak va­gyunk néha már a férfiak egyenjogúsítását emlegetni. Ha azonban közelebbről szemügyre vesszük az egyen­jogúság teljessé tételének kö­vetelményeit, rá kell jön­nünk, hogy nem olyan egy­szerű a dolog. Ezt tette a közvélemény által már jól ismert Központi Bizottság ülése is, ezt megelőzően pe­dig mindazok, akik a nők­ről szóló napirendi pont elő­terjesztésének összeállításá­ban részt vettek. Igen, valóban az a hely­zet, hogy a nőknek 'a férfiak­kal való egyenjogúságát év­tizedekkel ezelőtt kimondta, deklarálta a dolgozók állama. A tanulás, a társadalmi elő­remenetel, a bérezés viszony­latában egyaránt régóta rög­zítettek az elvek: csak épp a gyakorlati megvalósulás­ban mutatkozik elmaradás sok helyen. Minden joggal rendelkez­nek a nők a tanuláshoz. De ha családanyák is egyben, hogyan szakítanak maguk­nak annyi szabadidőt, amely új ismeretek szerzéséhez, az érettségihez vagy az egyete­mi diplomához szükséges? Lehet belőlük miniszter és gyárigazgató, mégis elenyé­szően kevesen emelkednek magasabb tisztségekbe azok közül is, akik képességeik­nél fogva méltóak lennének erre. Régi elvünk az „egyen­lő munkáért egyenlő bér” követelménye, de bármelyik üzemi közösségben ellenőriz­hető, hogy a női dolgozó ugyanazért a munkáért, ugyanabban a beosztásban kevesebb fizetésért dolgozik, mint férfi munkatársa. Különösen az utóbbi évek­ben tett sokat az állam an­nak érdekében, hogy meg­próbáljon könnyíteni a spe­ciálisan női gondokon, ame­lyeket gyermeknevelés, ház­tartás, s más hasonló cím­szavak alatt ismerünk mind­nyájan. Mindez azonban tá­volról sem elegendő, hiszen épp a Központi Bizottság állapítja meg, hogy „a nők problémáinak az eddiginél nagyobb figyelmet kell kap­ni jogalkotásunkban, gazda­sági, kulturális és szociál­politikánkban.” Van tehát nőkérdés ma is. De mit értsünk az alatt, hogy ezt a problémakört a mindennapi pártmunka' ré­szévé kell tenni. Lehet-e ez egyáltalán pártmunka? S ha igen, miért és mennyi­ben? Aki üzemi közösségben él — hiszen ilyen a keresőké­pes korú nők 65 százaléka hazánkban — az jól tudja, hogy a napi munka gyakor­latában ezernyi apró-cseprő ügyben kell intézkedni, se­gítséget nyújtani a nők szá­mára, olyan ügyekben, ame­lyek a gazdaságvezetés fel­sőbb régióiból nézve számí­tanak csak kis ügynek. Aki könnyebb beosztást kér, mert gyermeket vár, annak ez igenis nagy ügy. S a társadalom számára is az kell, hogy legyen. Annak az asszonynak, aki nem tudja a gyer­mekét óvodában elhelyezni, hiába beszélünk arról, mi­lyen nagyot nőtt az óvodai férőhelyek száma, ezzel nincs kisegítve. Meg kell próbálni elhelyezni az ő gyermekét is. Az a dolgozó nő, aki vállain viseli a csa­lád együtt-tartásának ezer­féle gondját, a közösségtől is joggal vár türelmet, segítő­készséget, gondoskodást a hétköznapi életben. Párt­munka-e, ha igyekszünk ne­ki segíteni? Feltétlenül az. Része a pártmunkának, ha lehetőség szerint megkülön­böztetett gonddal - kezeljük a dolgozó asszonyok jogos ké­réseit, sőt harcolunk is ezek érvényesítéséért? Minden­képpen! És annál inkább fontos ez, mert az utóbbi időben számos példa van arra, hogy amit a párt lel­kiismereti ügyének tekint, azt ugyan így kezeli a tár­sadalom egésze is. Nyilván, szükség van újabb rendelkezésekre, talán törvényekre is, amelyek az eddigieknél pontosabban rög­zítik a helyes elveket. Figye­lembe kell vennünk azon­ban, hogy minden (törvény anyit ér, amennyit megva­lósít belőle a társadalom. A megvalósulás pedig mindig és minden helyzetben a ki­sebb közösségek munkája. Elvégre ők azok, akik a he­lyi viszonyoknak, adottságok­nak megfelelően tettre vált­ják a gondolatot s ezzel élettel töltik meg a parag­rafusokat. Ha tehát a párt- szervezetek érdemben foglal­koznak mindenütt a lányok és asszonyok ügyeivel, gond­jaival, ezzel amellett, hogy a törvény megvalósulását se­gítik, egyben új törvények születését is sugallhatják. A nőkérdés másként ve­tődik fel a szövőgyárban, másként a íróasztalok mel­lett, más problémakört je­lent egy mezőgazdasági ter­melőszövetkezetben. A tár­sadalmi szervezetek, elsősor­ban a pártalapszervezet, kö­telessége éppen az, hogy foglalkozási áganként alkal­mazza a törvényt, s ne a holt betűt nézze, hanem az embert, akiért a törvény született. A zelőtt a nap'obb közössé­gekben bizonytalan ha­táskörű nőbizottságok in­tézték a nők érdekvé­delmét. Számos területen ilyen támaszra sem számít­hattak a dolgozó nők. Isme­retes, hogy a jövőben ez nem így lesz. Most minden szinten közvetlenül a párt veszi kézbe a nők között végzett elvi-politikai munka irányítását, a nők gondjai­nak megoldását szolgáló ha­tározatok végrehajtásának el­lenőrzését, koordinálását. A tömegszervezetekben, tömeg- mozgalmakban, állami és gazdasági szervekben dolgo­zó kommunisták egyetemes kötelességévé válik, hogy munkaterületükön gondos­kodjanak a pártirányítás megvalósulásáról, a dolgozó nőket érintő kérdések a I pártpolitikának megfelelő el­döntéséről. A pártot az in­tézkedés meghozatalánál a realitások felismerése vezet­te, s az a szándék, hogy már a legközelebbi években tel­jesebbé tegye azokat az ered­ményeket, amelyeket a női egyenjogúság, a nők társa­dalmi helyzetének állandó javítása terén sikerült el­érni. A társadalomnak, ben­ne mindenekelőtt a kommu­nistáknak, pedig nem szabad elfelejtkezniök arról, hogy a mostani generációk meg­tisztelő kötelessége nemzedé­kekre megalapozni a szocia­lista nemzet erkölcsi-politi­kai egységét, amelybe na­gyon is beletartozik az egyenjogúság teljes megvaló­sítása. Pártunk X. kongresszusá­ra készülünk. A pártalap- ßzervezetek most készítik két­éves politikai mérlegüket. Néhány helyen már lezajlot­tak a beszámoló taggyűlések. Örömmel • állapíthatjuk meg, hogy mind a beszámolókban, mind a vitákban megfelelő hangsúllyal szerepel a nő­kérdés. Ez pedig biztosítéka annak, hogy a jövőben még gyorsabban haladhassunk előre e sokakat érintő fon­tos társadalmi kérdésben is. Brandt, az NSZK kancellárja ma Moszkvába érkezik Moszkva: A szovjet fővárosban bejelentették, hojy Willy Brandt, a Német Szövetségi Köz­társaság szövetségi kancellárja kedden hivatalos látogatásra Moszkvába érkezik. Brandt kancellár, Scheel külügyminiszter és a nyugatnémet delegáció más tagjai ma, közép-európai idő szerint 13.00 órakor egy Boeing—707-es típusú különrepülőgépen in­dulnak a bonni repülőtérről és 16.00 órakor érkeznek Moszkvába. A szovjet—nyugatnémet szerződést szerdán délelőtt írják alá. Koszigin szovjet miniszterelnök és Brandt nyugatné­met kancellár tárgyalásainak végleges időpontját még nem tűzték ki. De mivel Brandt csütörtökön visszautazik Bonnba, e tárgyalásokra vagy szerdán délután vagy csütörtökön reggel kerül sor. Kilenc a tízezerből (3 old.) Milyen lesz a 210 ezer lakosú Pécs? (3. old.) Utazó fiatalok (3. óid.) A hét vége sportja (7—8. oldal) Willy Brandt szövetségi kancellár és Walter Scheel külügyminiszter a kancellári hivatalban tájékoztatta a CDU—CSU vezető képviselő­it a nyugatnémet—szovjet szerződésről. A háromórás tanácskozáson az ellenzéket Kurt Georg Kiesinger, a CDU elnöke, Franz Josef Strauss, a CSU elnöke és Rainer Barzel, a CDU—CSU parlamenti frakciójának el­nöke képviselte. Scheel rész­letesen ismertette a moszk­vai tárgyalások menetét, a szerződés egyes pontjait, va­lamint magyarázatokat fű­zött Gromiko néhány fontos kijelentéséhez. A tájékozta­tás után heves vita követke­zett, amelynek során a CDU —CSU képviselői kérdéseket tettek fel. Kiesinger a tanácskozás után kijelentette, hogy rend­kívül nehéz problémáról van itt szó, amelyet az ellenzék behatóan tanulmányozni fog, mielőtt véleményt alkotna — mondotta. A káncellári hi­vatalban megtartott tanács­kozás után a CDU—CSU ve­zető politikusai Kiesinger la- . kásán folytatták a szerződés tan ulmányozását. Waiter Ulbricht üzenete Berlin: Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának el­nöke üzenetet intézett az el nem kötelezett és NATO-tag- országok államfőihez. Az üze­netet diplomáciai úton, illet­ve rendkívüli követek révén nyújtották át. Az NDK Államtanácsának elnöke felhívta a figyelmet az európai politikában az utóbbi időben kialakult lé­nyegesen új helyzetre, „azzal a szándékkal, hogy fejlesz- sze az NDK és az illető or­szágok kapcsolatait mindkét fél érdekeinek szolgálatában és támogassa a nemzetközi békés együttműködést”. Az említett új helyzet felveti, hogy azok az államok, ame­lyek ilyen vagy olyan okok­ból kifolyólag mindeddig nem tartanak fenn rendes diplo­máciai kapcsolatot az NDK- val, felülvizsgálják az NDK- val kapcsolatos politikájukat és felvegyék az NDK-val a rendes diplomáciai kapcsola­tot. Az NDK Államtanácsának elnöke üzenetében rámutat továbbá arra, hogy az NDK, következetes békepolitikája alapján, valamint tekintettel arra, hogy a világ tíz vezető ipari nemzete közé tartozik, joggal igényli az egyenlő­jogú részvételt az ENSZ munkájában. Az NSZK kormánya szá- j mára is tanácsos lenne, ha bekerülne az ENSZ tagjai közé. Az üzenet átadása alkal­mával folytatott beszélgeté­sek és az üzenetet megkapó államokban tett más meg­nyilatkozások tükrözik) hogy az üzenet érdeklődést keltett és a felvetett kérdések iránt megértés mutatkozik, vala­mint tárgyalókészség nyilvá­nul meg. j A 6-os főközlekedési főút pellérdi elágazásnál lévő szakaszát meg kell védeni a hegyről lefolyó vizektől. Az Aszfaltútépítő Vállalat kétszázhatvan méter hosszúságii, fedett, szivárgóvíz­elvezető árokrendszert épít e célból Szokolai felv. Indokínai hadijelentés Harcok Phnom Penhhen, Kambodzsa fővárosában Mindössze 3 kilométerrel Phnom ' Penh központjától folytak a harcok hétfőre vir­radóan kambodzsai kormány­csapatok és a felszabadító hadsereg egységei között. — Mint az UPI írja, Phnom Penh becsapódó gránátok robbanásaira ébredt. A köz­pontból katonákkal teli autó­buszok indultak abba az irányba, ahonnan a lövöldö­zések és robbanások zaja hallatszott. A kormánycsapa­tok egyik tisztje szerint Szi- hanuk-pártiak fegyveres ala­kulata kísérletet tett arra, hogy behatoljon a fővárosba. A Reuter szerint a hét vé­gén és vasárnap kiújultak a harcok Dél-Vietnamban. A népi erók aknavetőkkel és rakétákkal lőtték vasárnap este az amerikaiak Saigontól 120 kilométerre keletre lévő egyik táborát, majd gyalog­sági rohamot intéztek ellene. Mint jelentettük, a napokban modern autómosó és szárító- berendezést helyeznek üzembe Pécsett, a XIV-es Autójavító Vállalat Bolgár Néphadsereg útjai központi telepén. Az egy­millió forint értékű olasz Ceccato-berendezés kívánság sze­rint vízzel, vagy shamponos oldattal felül és oldalt lemossa a gépkocsit és közvetlenül utána le is szárítja. A művelet mindössze néhány percet vesz igénybe. A mosót egyébként a hideg idő beálltára téliesítik Erb János felvétele Vidéken először, és egyedül Használt gépkocsikkal kereskedik egy pécsi szövetkezet A használt személy- és te­hergépkocsik eladására és vételére több vállalat is hi­vatott a fővárosban, vidéken azonban a használt jármű­vek cseréjé csak spontán, a piacokon zajlott... Elsőként a Pécsi Autó- és Motorjavító Szövetkezet éb­redt fel a vidéki cégek kö­zül, s az idén január elsejé­től javító-szolgáltató tevé­kenységükön túl használt gépkocsi vételével és eladá­sával is kezdtek foglalkozni. Az eljárás a következő: a szövetkezet megvásárolja az eladásra kínált használt gép­kocsit — egy szakemberek­ből álló bizottság által meg­határozott áron —, a meg­vásárolt járművet átnézik, biztonsági berendezéseit el­lenőrzik, kijavítják a hibá­kat, s csak úgy bocsátják is­mét áruba. A gépkocsi el­adási áráról is bizottság dönt, természetesen figyelembe vé­ve az autópiacon kialakult árakat. A szövetkezet — amellett, hogy átvizsgált, jó műszaki állapotú gépkocsit ad el, még egy előnyt nyújt­hat a vásárlóknak, ha a használt gépkocsit előzőleg közülettől vásárolták: ilyen esetben a vételár ötven szá­zalékára OTP-hitelt tudnak nyújtani, 15 hónapos vissza­fizetésre. Annak ellenére, hogy az új szolgáltatásról még keve­sen tudnak — a reklámgépe­zet tulajdonképpen csak a közelmúltban indult meg —, máris számottevő forgalmat bonyolítottak le. Az érdeklő­dők — eladók és vevők — többsége magánember, de fordultak a szövetkezethez közületek is. Havi átlagban nyolc-tíz használt gépkocsi cserél gazdát így, a szövet­kezet közvetítésével — eddig félszáz körüli az eladott gép­kocsik száma, amelyek érté­küktől és állapotuktól függő­en 5—160 ezer forintért kel­tek el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom