Dunántúli Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-09 / 186. szám

1 DUNANTÜLI NAPLÓ 1970. augusztus 9. Tíz év statisztikája szerint: Gyarapodnak a gombamérgezések Veszélyes hónapok A csapadékmennyiség szerepé A bejelentett gombamérge­zések száma emelkedő ten­denciát jelez az utóbbi tíz évben. Sajátos módon a nyár­utó és az ősz első fele a ve­szélyes időszak. De nézzük mit mond erről a statisztika? A Megyei KÖJÁL élelme­zés-egészségügyi csoportja dr. Rodler Imre állami közegész­ségügyi felügyelő, a csoport vezetője irányításával érde­kes statisztikát készített. Fel­dolgozták az utóbbi 10 év ételmérgezési eseteit. A gra­fikonok az ételmérgezések gyarapodásáról vallanak, ami abból is adódik, hogy az utóbbi években javult az esetek bejelentési fegyelme. Jellemző, hogy amíg például 1966—68 között a nem gom­bától származó esetek száma évente átlagosan 7—8, addig a gombamérgezések száma a következőképpen alakult Ba­ranyában : 1966-ban 2 esetben, 1967- ben 6 esetben, 1968-ban 24 esetben, 1969-ben 5 esetben szirénázott a mentő valame­lyik kis baranyai faluban gombamérgezés miatt. Egy kivételével valamennyit sa- Játszedésű, vagy elajándéko­zott — és kellően nem is­mert — gombaféleség váltot­ta ki. Évelő csúcspontok A grafikonok érdekesen kö­vetik az esetek előfordulását bizonyos évszakokban. Jelzé­sük szerint: 10 éves átlag­ban, áprilistól májusig a gombamérgezések egy kisebb csúcspontot érnek el. A görbe július végétől kezdve meré- deken emelkedik és jelzi, hogy a gombamérgezések me­gyénkben augusztus, szeptem­ber és október hónapokban a leggyakoribbak. Az esetek e veszélyes hó­napokban átlagosan 10—12 alkalommal fordulnak elő. Szerencsére halálos kimene­telű gombamérgezés — Or­szágosan igen — nálunk nem fordult elő az utóbbi 5 évben. Ennek részben az az oka, hogy nem minden mérges gombaféleség okoz viszonylag rövid idő alatt halálos ki­menetelű balesetet. (Mint pél­dául a légyölőgalóca.) Rész­— N AGY ARÁNYÚ ÉPÍT­KEZÉS KEZDŐDÖTT a Ta­tai tó festői partján, mintegy 7 hektárnyi bekerített, ős­fákkal, fenyvesekkel övezett területen, A komáromi Épí­tőipari Vállalat dolgozói megkezdték a budapesti út­törők 1971. végére elkészülő új óriástáborának terepren­dezési, alapozási munkált. K ezdjük a riportot indu­latosan: azon a félszáz kilométeren, ami Udvar ha­tárállomás és Pécs között húzódik, azon is Magyaror­szág van, ott is ugyanúgy kötelező jól kereskedni, ügyesen idegenforgalmat sze vez. i, íze! tőt, vagy leg­alább csatogaíót adni a ma­gyar kultúrából, úgjl visel­kedni. olyannak megmutat­ni ezt az országot, amilyen valójában, nem többnek, de semmiképpen sem keve­sebbnek. Víkend. Udvar és Mohács között is jönnek befelé a hétvégi kirándulók, műfűre kis Fiat-Zastavák. Leféke­zünk az átkelőállomás büfé­je előtt egy hűsítőért. Pillan­tás a sorompó felé: a határ­őrség és a vámőrség látható­lag udvariasan és gyorsan in­tézi a papírokat. Ám odalé­pünk a büfé elé: — Kérünk két narancsitalt! — Nincsen. A héten nem is volt. Csak sör é? bor. Valóban, a külföldi mű­anyag sörösládák ötféle szín­ben állnak egymás vállán, még müncheni feliratú is van közöttük. . Egy horvát asz­ben pedig mentőszolgálatunk gyorsaságát dicséri az, hogy a súlyosabb arányú felszívó­dás előtt, még idejében gyógy­intézetbe jutottak a betegek. Még. egy fontos észrevétel a statisztikából: a gomba­mérgezések előfordulása — eléggé közismert ez — függ­vénye a csapadékos időjá­rásnak. Vagyis az ehetőek mellett a mérges fajták „gombamódra” való elszapo­rodásának is. Ez a körül­mény magyarázza, hogy a vi­szonylag száraz 1967-es és 1969-es augusztus—októberi időszakkal ellentétben az 1968-as páradús, csapadékos hasonló időszak ugrásszerűen produkálta a gombamérgezé- ses baleseteket. Hiszen ilyen­kor faluvégen, erdők sarkán több száz településen kiló­számra szedik a finom, ízle­tes, tápláló gombaféléket. De sajnos jobbára, kellő ismere­tek nélkül. Hinnünk kell a statisztiká­nak. S eszerint most kezdődik a veszélyes időszak. Mit vár­hatunk, mit mond erről a meteorológia? Szentiványi Miklós, meteo­rológus: — az idei évben el­maradt a szokásos Medárd- napi eső. Ezt az okozta, hogy az észak—dél irányban mozgó úgynevezett Azori anticiklon júniusban még nem érte el Közép-Európa magasságát. Előbb-utóbb azonban ez is bekövetkezett. Emiatt június és július meglehetősen csa­padékos volt. Várhatóan au­gusztus még nedvesebb lesz az átlagosnál. Tehát kedvező a gombák szaporodásához. Ugyanakkor az anticiklon visszavonulása is késni fog. A szeptember—október való­színűleg száraz, napos lesz, tehát szép hosszú ősz ígér­kezik. Bárhogy is alakuljon az idő­járás, a gomba veszélyes idő­szakkal számolnunk kell. Mi lenne szükséges ahhoz, hogy ezúttal ne forduljon elő, az 1968-as nyári—őszi 24 sajná­latos eset? Mit mond erről az egészségügyi felvilágosító szolgálat? — A legbiztosabb: csak gombaismerő által ellenőr­zött gombát fogyasszunk. Ha erre nincs mód, vagy valaki nem biztos a dolgában, ne kísérletezzen ... Ha a -falu­ban látunk szedett gombával érkező gyerekeket, felnőtte­ket, hívjuk fel figyelmüket: ne mulasszák el hozzáértővel megnézetni. Ha megfőztük a gombát ne tároljuk frizsider­ben sem; lehetőleg frissen fo­gyasszuk el. Végül: ha mégis baj tör­ténne, azonnal értesítsük a körzeti orvost, s nyomban utána a területileg illetékes (városi, járási) közegészség- ügyi hatóságot. A gombamérgezések — az ismételt és nyomatékos fel­hívások ellenére, sajnos év­ről évre visszatérnek. Ezért mégegyszer: legbiztosabb, ha hozzáértővel megnézetjük a szedett gombát. Ellenkező esetben inkább ne fogyasz- szuk el. Nem éri meg!... Nemzetközi ifjúsági építőtábor a Balaton partján Tudjuk, itt „melózni“ kell Pécsi, egyetemisták a tapolcai vasútvonal korszerűsítésén A Hanság lecsapoló! ma már komoly, felnőtt embe­rek. Azóta több tízezer fia­tal végez évről évre jelen­tős, közhasznú, társadalmi munkát nyári önkéntes ifjú­sági építőtáborokban. Három építőtáborban is dolgoznak pécsi, illetve baranyai fiata­lok. Szabó Ferenc, a miskolci Felsőfokú Kohászati Techni­kum tanára nyolcadik éve „építőtáboroz”, most ő a lábdihegyi „Latinka Sándor” tábor vezetője, a „szakma” többszörös mestere. A lábdihegyi táborban 64 baranyai főiskolás, medikus és leendő jogász dolgozik. Hét brigád, nyolc—tíz fővel. Baranyán kívül csongrádiak, győriek, szolnokiak, pestiek is eljöttek. Nemzetközi szint­A tűzrendészed napok keretében Tűzoltóautók az önkénteseknek Üjpetrén utoljára „vonultak” a lovak — önindítós motor- fecskendő — Űjabb lépés a védelmi bázisok kiépítése felé Ez alkalommal semmi rosz- szat se jelentett a félreverf harangok zúgása: az újpetrei önkéntes tűzoltótestület a lovas-szer mégegyszer! riasz­tásával búcsúzott a lajttól, lovaktól. Mire elhalt a ha­rangszó, utcán volt a „Mi­ni” is — az ország első ön­kéntes testületi kezelésben lévő ZSUK-típusú tűzoltó­autója. Az avatási ünnepségre — a március óta zajló baranyai tűzrendészed napok legjelen­tősebb eseményeként —, teg­nap délelőtt került sor. Je­len volt az eseményen Líp- csik István, a járási pártbi­zottság és dr. Hetesi György, a járási tanács titkára, Hor­váth Károly tűzoltó alezre­des a BM Országos Tűzren­dészet! Parancsnokság fel­ügyeleti osztályának vezető­je és Kosteleczky Sándor al­ezredes. megyei parancsnok is. A Megyei Tanács képvi­seletében Vértes Tibor mon­dott rövid ünnepi beszédet, méltatva az önkéntes tűz- oltótestületek mind jelentő­sebb szerepét. A szocialista mezőgazdaság egyre nagyobb értékeket állít elő. Ma már egy-egy tűz milliókat veszé­lyeztet, sőt nem egyszer száz­milliókat. A Megyei Tanács éppen ezért rendszeresen elemzi a megye tűzrendésze- ti helyzetét, s erejéhez ké­pest mindent meg is tesz a védettség fokozása érdeké­ben. Űjpetre, mint a pécsi járás egyik legeredménye­sebben működő önkéntes tes­tületének székhelye, 1961- ben kapott elsőízben motor­fecskendőt. A berendezés tel­Az űjpetre! önkéntes tűzoltók elsőként vették át a kis tűz­oltó járművet jesítménye 400 liter víz volt percenként — szállítása azon­ban nagyon is századeleji módszerekkel történt. A teg­nap átadott mini tűzoltóautó — ez idő szerint még orszá­gos érdekesség. A jólismert ZSUK-kocsit a lengyelek nagy leleményességgel alakí­tották át tűzrendészeti men­tőkocsivá. Az utastérben öt személy fér el. Az utazóse­besség 80—100 kilométer. A kocsihoz létra, fömlőkészlet és természetesen motorfecs­kendő is tartozik. A fecsken­dő külön szakmai szenzáció: önindítós, gombnyomásra működik. Nyolcszáz liter vi­zet zúdít percenként a tűz gócára. Dukits Károly alezredes, a Baranya megyei Tűzrendé­szeti Parancsnokság helyet­tes vezetője, az átadási ün­nepség után adott nyilatko­zatában elmondotta: a me­gyei tűzrendészeti bizottság javaslata alapján a Megyei Tanács eddig három hasonló kocsit szerzett be. Elvi dön­tés született a későbbiek fo­lyamán: minden járás kap egyet. Hogy hol, melyik köz­ségbe kerül, azt az illetékes járási szervek határozzák meg. A pécsi járáson kívül eddig két helyen született meg a döntés. Eszerint még szeptemberben Siklós és Sásd is ZSUK-tulajdonos lesz. A darabonként 160 ezer forintos költséggel beszerzett mini-tűzoltóautókat a megyei parancsnokság hivatásos gép­kocsivezetői, illetve techni­kusai járatták be. Ezzel pár­huzamosan megszervezték az önkéntesek kiképzését is — a tegnapi avatási ünnepség tehát egyben őrségváltás is volt. Üjpetrén tegnaptól a tsz kocsisa helyett a szövet­kezet egyik gépkocsivezetője áll készenlétben ... B. S. Hol kezdődik Magyarország? szony, kilép a Zastavából és jópofán megjegyzi: — Maguk alkoholistát akarnak csinálni az uraink­ból? Lehet, hogy már nem is kell. — Nevetnek hozzá, nyújtózkodnak, de hogy ne­vetnek majd, ha a hűsítő hiánya miatt tényleg besö­rözik a szomjas uruk és fel­fuvarozza őket egy útmenti magyar eperfára? Aztán ad­nak majd neki egy magyar KRESZ-kötefet? A jugoszlá- vok, németek, ha várakozni kell, unatkoznak, az írott ma­gyarországi kultúrát néhány könyv képviseli, elbújva a büfé zugában. Űjság? Semmi. Pedig a németeknek lehetne itt Budapester Rundschaut, Neueste Nachrichtent, Neue Zeitungot, a jugoszlávoknak Narodne Novinét, az angolul beszélő többi vendégnek Daily News-t adni. De nincs. Miért? Nemanja Jovics pélmonos- tori fiatalember lefékez Mo­hácson. Mögötte az Idegen- forgalmi Hivatal kirendeltsé­ge, dús népművészsti kira­kattal. Kellene két Horvát- kerámia. — Csak a kirakatban van, de azt nem adhatjuk el. — mondja kellemetlen helyze­tében Píl János, a hivatal munkatársa. — De hiszen Horvát János népművész itt dolgozik Mo­hácson ! — Igen. Csakhogy keveset gyárt, nincs segítsége, min­den munkáját Pestre viszik. Pedig az ő munkáit vennék a legjobban, a fekete színük modem, ugyanakkor mégis­csak folklór, s nem is drága. Megkérdezzük Nemanja Jovicsot: — Hová megy? — Harkányba fürödni. — Pécs? Esetleg Zsolnai múzeum, székesegyház, vagy ha lenne egy jó hangverseny valahol? — Igen? Lehetne? Nem tudtam. A határon, Mohácson nem láttam ilyen falragaszo­kat. De tudók a Nádorról és a Mecsekről. Töpörödött, szenilis öreg­asszony lép a kocsihoz, szót­lanul, imára kulcsolt kézzel. Nemanja Jovics hanyagul kinyújt neki egy tízest. El­sápadunk. Horvát kislány perdül a belvárdgyulai Csabagyöngye csárdába, lobogó fekete sö­rénnyel, feszes blúzzal, a férfiak leteszik a söröskorsót. Meleg pogácsa illata úszik, a horvát kislány azonban rá­mutat az üveg mögötti tojás­ra, utána csillogó, tükörfé­nyes ' fekete szemére. — Aha! — hajol meg Haj­dú Kálmán üzletvezető. — Tükörtojás kell a drágám­nak! De ha egyedül dolgozik és beállít tíz jugoszláv, a guta majd megüti, mert nem érti őket. Csak ezt a tükörtojás­módszert. Pedig egy munka­társa törve beszél németül, egy horvátul. A mohácsi MÁVAUT pályaudvaron Ru- zsenszki György és Siklósi Anna horvátul, a szederkényi szövetkezeti cukrászdában és vendéglőben ketten szlová­kul, egy németül, egy horvá­tul. Több-kevesebb tanulmá­nyozás után mindegyik le­tenné az állami nyelvvizsgát. De nyelvpótlékot sehol sem adnák. Ez talán nem tarto­zik az idegenforgalomhoz és a vendéglátóiparhoz? Tíz óra, beérünk Pécsre. Nádor, több nyelven beszélő portásokkal, hangversenypla­káttal. De nem kellene ki­csit többet törődni azzal a félszáz kilométerrel is? Földessy Dénes re emelkedett a versengés, mert a magyarokon kívül 46 szovjet egyetemista is itt tölti a vakációját munkával. A 210 fiatal a tapolcai vas­útvonal rekonstrukcióját vég­zi. A táborvezető is elismeri: — Nagy munka. Nézzétek meg! Tapolca határában nagy ívben kanyarodik a vasút Badacsony irányába. Dél van. Felhőtlen az ég, a rádió szerint 32 fok. Itt biztos re­kordot mérnénk. „OMEGA- sapkás”, bőrkesztyűs, félmez­telen fiúkat találunk. Poro­sak, izzadtak. A brigádok 25 —30 méteres szakaszokon dolgoznak, majd két kilomé­teres távon. Már mindegyi­kük „szakképzett” kubikus, pályamunkás. Röpködnek a szakszavak: rézsű, köbméter, átlapátolás, pályatér. Éppen számolják a napi teljesít­ményt. A három nap után ma lesz az első „kiértékelés”. A norma: 40 forint. A föld- köbméter, a szállítási távol­ság, valamint a talajminő­ség forintrá való átszámítása számunkra bonyolult mate­matika. ök fejből diktálják az átvevőnek. Hiába számol utána. Pontosan annyi... Dúl Gábor, a POTE 7. sz. brigádjának a vezetője, II. éves orvostanhallgató. Telje­sítményük az első két nap után 98 százalék. Ma 115 százalék. Biztos elsők. — Nagyon egyszerű, — fe­leli — tőlünk, az orvosiról csak olyanok jöttek el, akik tudták, hogy itt „melózni" kell. Nem hajtunk, nem sza­kadunk meg a munkában, csupán egyenletesen beoszt­juk. Negyedosztályú talajban dolgozunk, a pályatestet szé­lesítjük, kiegyenesítjük a ka­nyart. Ide hegesztett sinek kerülnek. A sínek lefekteté­sét katonák végzik. Mi kubi- kolunk. Egy óra tizenkét percenként váltjuk egymást. Kiszámítottuk. Csákányozás, lapátolás, talicskázás a me­netrend. A vizet mindennap más hordja. Nehéz a talaj. Sokszor szikrát vet a csá­kány, — Milyen az ellátás, a sza­badidős program,# a hangu­lat? — Kevés a reggeli és az uzsonna, pedig délelőttre kellene a legerősebb „kaja”. Ma ,lesz tábortanácsi meg­beszélés. Én is tagja vagyok, szóvá tesszük. Jó ez a tábori demokratizmus... A tábort egy kerítés választja el a strandtól. A fürdés a legjobb szabadidős program. Este át­gyalogolunk Badacsonyba, csupán 5 kilométer. A héten lelátogat hozzánk a miskolci Gárdonyi Géza Művelődési Központ irodalmi színpada és pol-beat együttese. Ter­mészetesen a sport■ sem ma­radhat ki, — foci, fejelés, sakk, asztalitenisz. Verseny­szerűen folyik, értékes dí­jakért. A táborban van 40 lemez. Köztük öt jó, a többi kiábrándító. Jó lenne egy magnó... Haverok, évfo­lyamtársak, barátok , va­gyunk. Ismerjük egymást, ez tart össze bennünket. Nem félünk a munkától. Már megtanultuk a fogásokat. El­határoztuk, hogy becsülettel „végigmelózzuk” ezt a két hetet, önkéntesen jöttünk. Az öntudat szintjének a megállapítása nem a mi fel­adatunk ... A hét baranyai brigád a három nap után az első tíz között szerepelt. Szabó Fe­renc már bent a táborban elmondta summázott véle­ményét: — Nagyon jó a vélemé­nyem a pécsi egyetemisták­ról. Fegyelmezettek, lelkesen dolgoznak. Megérdemlik az első helyezéseket. Varga László — K! minek mestere? cím­mel szakmai vetélkedőt indít a MÉV KISZ-Bizottsága fia­tal vájárok, vegyészek, vil­lanyszerelők, lakatosok és bányaoperátorok részére az MSZMP X. kongresszusa tiszteletére. k I

Next

/
Oldalképek
Tartalom