Dunántúli Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-08 / 185. szám
f DUNÁNTÚLT NAPLÓ 1970. augusztus 8. Nincs oly vitéz a földön... Szeged városából — örömünkre — már nem az árvízzel folytatott kemény harc hírei jönnek a Tisza-partról, hanem Háry János bősz csatáiról érkeznek jelentések, mivelhogy Kodály remekét tűzte műsorára a szegedi szabadtéri színpad. Az esemény alkalmat kínál arra, hogy megnézzük, vajon költött, vagy valóban élő alak volt-e az obsitos, ériből Garay János költeménye nyomán valóságos fogalom, a háryjánoskodó, mesz- sziről jött, ellenőrizhetetlen kalandokkal dicsekvő ember típusa lett. Háry Jánosról joggal megállapíthatjuk, hogy valóban személyesen füllentett akkorákat, amekkora ló- dításokat Garay versezetében olvashatunk, sőt még azoknál is nagyobbakat! Mert Háry nem költött figura, hanem okmányszerűen bizonyítható, valóságos személy. A szekszárdi levéltár adatai szerint Háryt, aki a Hessen- Homburg huszárezredben szolgált, mint közlegényt küldték obsitba. Az obsitos aztán a bor és pipaszó mellett előadott katonakalandjainak hála, nevezetes személy lett Szekszár- don. Nem csoda hát, hogy amikor 1842-ben Garay János szülővárosában, Szekszárdon járt, régi barátja és iskolatársa Mehrwerth Ignác eldicsekedett neki városkájuk népszerű mulattatójával, Háryval. Elmondta neki, hogy Háry János, a szekszárdi fa- zekasmester katonaviselt, világlátott egyén, aki tapasztalatait költött dolgok bele- szövésével meséli ivócimboráinak. Garay pedig a barátja által elmondott Háryádák felhasználásával megírta Az Obsitost, — anélkül, hogy hősével ezúttal megismerkedett volna. Négy évvel később erre is sor került, 1846-ban ugyanis Garay családostól hivatalos volt Mehrwerthék szőlőjébe, szüretre. A szüretelők között ott volt a híres obsitos is, akit a költő felesége már rég szeretett volna megismerni. M íhrwerth tehát bemutatta Háryt Garayéknak. A szüreten Háry poharazás közben tud túl adta csodálóinak, hogy „ő az első katona, az első huszár, az első gölöncsér a világon”. Ezekután elmesélte, hogy Tirolis ország magas hegyeiben annyira sűrű volt a levegő, hogy lehetetlen volt tovább masírozni. A generális aztán az ottani asszonyokkal vagdaltatta szét a levegőt, így nyittatva utat a huszároknak. Mesélt a tal- jánországi óriásberetváról is, amely két suhintásra egy teljes felsorakozott század két orcájáról aratta le a borostát. Na és hallagtói mit tehettek: ... ők hitték mindannyian, a potrohos bíró, (A vigadó legények, meg a gonosz író, / A furfangos diák is nagyot hörpintve szólt:) Nincs oly vitéz a földön, mint Háry bátya volt! Az illuzionizmus kulisszái mögött Az átszúrt nyelv India büszke szemfényvesztőire, pedig Egyiptom semmivel sem adott kevesebb mestert, mint ameny- nyit az indiaiak számontartanak. Egyiptom a mágia szülőhazája. Így az arab Ibn-Batuta, aki a tizennegyedik században élt, leírt egy kötéllel végzett mutatványt, mellyel legendát teremtett és ő maga terjesztette el az egész világon. Azt beszélik, hogy Viktória királynő ezer font sterlinget ajánlott fel annak, aki bemutatja a kötéllel végzett mutatványt. John Maskelay angol illuzionista ötezerig növelte a jutalmat, az egyik lord pedig tízig. De a jutalom elnyerésére egyetlen pályázó sem bizonyult érdemesnek. ...a kisfiú eltűnt Maurice Maeterlinck egész Európát elképesztette azzal az elbeszélésével, melyet egy általa látott bűvészmutatványról írt. A fakir feldobott az égbe egy kötelet, a kötél megállt a levegőben a mutatványos kezének egyetlen mozdulatára. Aztán felmászott rajta egy kisfiú és eltűnt az égben ... Más utazók, akik szintén leírták a kötéllel végzett híres mutatványt, tanúsították: a fiú nem egyszerűen eltűnt az égben, hanem fentről egymás után potyogtak lefelé téstének darabjai, melyeket a fakir segédei egy zsákba raktak és a végén ebből a zsákból előbújt a teljesen ép... előbbi fiú! Maeterlincknek rossz volt a látása. Egyébként a lenyugvó nap, a túlhevült levegő, s a levegőben függő por ellenére is láthatta volna, hogy a levegőbe dobott kötél megakadt két £a közé kifeszített fonálon. Sőt azt is látta volna, hogy a fiú, aki felmászott rajta, eltűnt a legközelebbi fa koronájában, hogy titokban leereszkedjen, bemásszon a zsákba, s ott „feltámadjon.” De az író Indiába utazott, a kész csodák hazájába! Ratayo mágus a nézők elé tesz két széket, majd hipnotizálni kezd egy nőt, aki kővé dermed és a karjaiba hanyatlik; aztán felrakja a nőt a két szék közé úgy, hogy a válla az egyiken nyugszik, a lábai pedig a másikon. És hirtelen kihúzza a lába alól a széket! A földi „vonzástól” megfosztott nő ott marad lebegve, vízszintesen a padlóval, csupán a nyakszirtjére és a vállai- ra támaszkodva ... Ha azonban megkérjük a mágust, hogy ne a hipnotizált nő lába alól húzza ki a széket, hanem a feje alól, elutasítja. És ha példának okáért mi lennénk Ratayo helyében és karjainkban tartanánk a nőt, meggyőződhetnénk, hogy az igéző asszisztensnő csípőjéig acélfűzőbe van szorítva S ha alaposabban megvizsgálnánk a nyak- szirtjét, akkor a hosszú haj alatt nyomára bukkannánk egy acélkapocsnak, melyben az acélfűző végződik. Végül, ha a figyelmünk kiterjedne a székre is a nő feje alatt, csodálkoznánk, hogy milyen nehéz, s hamarosan megtalálnánk rajta azt a nyílást, ahová a fűző acélkapcsa beilleszthető. Izzó vasrúd A fakir óvatosan közelít a parázzsal teli edényhez, ugyanilyen óvatosan megfogja a rudat a kezével, melyre fekete kesztyűt húzott. A fémrúd vörös izzásban van. Előhúz az övéből egy összetekert újságot, és odaérinti' a rúdhoz. A papír azon nyomban lángra lobban. Aztán a fakir eldobja a lángoló újságot és csupasz kezével lassan közeledik a fémpálcához. Hirtelen megmarkolja! Majd megmutatja nyitott tenyerét: semmiféle égési seb nincs rajta... Aztán, mint az előbb, az izzó fémrudat kesztyűs kezében tartja. Az övéből előhúz egy kendőt és hosszan töröl- geti vele a nyelvét. Majd a parázstól felizzott pálcát az ajkához emeli és beledöfi a nyelvébe. Hallani lehet, ahogy serceg a hús, égett szaga elborítja az első sorokat. Kétségbeesett kiáltások a nézők soraiban: „Elég! Hagyja abba!” A csodatévő újra megtörli a nyelvét a kendővel és megmutatja a teremnek: rózsás és egy csöppet sincs megégetve! Miben van hát a mutatvány titka ? Elejétől végig a fakir ügyességében. Igenám, de a nyelv? Az égett hús szaga?! Önök nem tudják, hogy a fakir nem csupán megtörli a nyelvét a kendővel! A kendőjébe egy gondosan kivágott marhaszelet van csomagolva, mely messziről nagyon hasonlít a nyelvre. Egy óvatlan pillanatban a fakir ezt dúgja a fogai közé! A telepeit ... A látnok háttal a teremnek ül, az asszisztense hallgat. Sőt mi több, a színpadon ülő szeme be van kötve sűrű szövésű anyaggal. Néhány ember felmegy a színpadra, hogy saját tapasztalata alapján győződjön meg: a kötés áthatolhatatlan. Aztán megjelenik egy fekete tábla. Valaki felír rá egy dátumot krétával, mondjuk, 1918. november 11. A látnok partnere, ismétlem, mindvégig némán hallgat. A látnok pedig nyugodtan leolvassa a dátumot. — 1918. november 11. Elképesztő! A nézők abban a hiszem- ben mennek haza az előadás után, hogy az ember agya mégiscsak rendelkezik természetfeletti, rejtélyes adottságokkal. A valóságban a dolog azonban jóval egyszerűbb. Az a bizonyos kötés a szemen — dupla. Kívül könnyű, átlátszó szövet, belül pedig sűrű szövésű és fényátnemeresztő. Viszont két nyílás van rajta! Aki a közönség soraiból felmegy a színpadra, hogy ellenőrizze a kötést, annak úgy kötik fel, hogy a lyukak a tarkójára kerüljenek. Ellenben a látnoknak ... Jó, de hogyan „lát” hát mégis, háttal ülve a táblának? Jelrendszerek segítségével! A partner, lábának és kezének állásával, állának mozgatásával, tekintetének irányításával sorjában „olvassa” a szavakat és a számokat. Kevés gyakorlás után Önök is meggyőződhetnek, hogy ez nem is olyan bonyolult, mint amilyennek tűnik. (Hétfői számunkban: Miren Dayo — P. Rondiere írását fordította: Kovács Sándor) PÓDIUM JUHÁSZ IS MEGY. Juhász Pál, a Pécsi Nemzeti Színház operaénekese váratlanul külföldi szerződést kötött: egy évig Ausztriában, az ins- brucki operában énekel. + VUK1CA MITROVICS. A híres jugoszláviai folklóregyüttes, a KUD nevű zenei szervezet Vukica Mitrovics együttese augusztusban Pécsre látogat, 15-én, rossz idő esetén 16-án lépnek fel a szabadtéri színpadon. ♦ BUS TRÓJAI. Bus Kati, a Pécsi Nemzeti Színház új tagja szerepel a Szegedi Szabadtéri Játékokban, Euripidész: Trójái nők című darabjában lép fel. (Képünk: Bus Kati.) ♦ OMEGAÉK. Augusztusban, méghozzá a hónap utolsó napján, 31-én két beatzenekar lép fel Pécsett: az Omega és a Neoton együttes. Agárverseny Magyarországon Cudar Berci Hová futsz, kis műnyulacska? — Tudja, hogy miért jöttem ide? Az öreg szemüvege az orra hegyére csúszik, kezében félig üres sörösüveg, kicsit mólés már. — Nem — mondom. Az üveget lekoccantja az asztalra, kilöttyen. — Vagy én harapom meg a kutyákat, vagy azok harapnak szét engem ... Előtte a Pesti Turf kiterítve, abban silabizál... Két futam már lement, látom a bejegyzésekből, hogy nem jól tippelt. Elmélyülten hajol a következő futam névsora fölé. A futam. Startketrecek — bennük a fészkelődő, bőrükből kibújni készülő, éktelenül csaholó karcsú agarak, nyolcán. Mellénybe öltöztetett csodalények, színes mellényükön hatalmas startszám. Néhány ember fürgén jár- kel, kezükben rádiótelefon. A közönség zöme a sövénynél áll — az választja el a zöldszőnyeges galopp-pályát a sétánytól, ahol csíkos padok, nyírott angol gyep és százszorszépek vannak. Aztán egy fehér zászló, itt a Harmincegy fok árnyékban KOMOLYTALAN KÁNIKULA A csinos fekete hajú hölgygyei nap mint nap találkozom a szerkesztőségbe jövet. Persze, hogy megnézem — fontos, hogy az embernek jól kezdődjön a napja, — s mostanában szembetűnő változásokat fedezek fel. Szerda: egybeszabott ter- liszter ruha, félhosszú ujjal. Csütörtök: könnyű selyem- ruha, enyhén kivágva, rövi- debb mint tegnap. Péntek: mélyen dekoltált blúz, a dekoltázzsal egyenes arányban csökkentett méretű szoknya. Lesz még melegebb is? — Én nem ehhez vagyok szokva kerem, és egyenesen sértésnek tekintem ezt a dögmeleget. Jól értette, dögmeleget, mert képtelen vagyok megérteni mi jogon mondják azt az emberek, hogy állati meleg van? Persze, persze megszoktam már egy kicsit, — próbáltam volna nem megszokni, — de ez azért túlzás. Úgy mínusz húsz-harminc fok körül, az igen, az mindjárt más. Ebben a kánikulában legszívesebben még a bőrömet is levetném, mondaná a Mecseki Állatkert jegesmedvéje, — ha egyáltalán szóra lehetne bírni ... Kánikulai riport ürügyén általában el szoktunk látogatni egy pékségbe, téglagyárba, öntőmühelybe... — és felfedezzük, hogy ott ilyenkor bizony még a szokásosnál is sokkal melegebb van. Valóban, sokat szenvednek az ott dolgozó emberek, de ők nem tudnak mit csinálni, ez a munkahelyük. Vannak viszont, akik önként vállalják a szenvedést. Pénteken délután, a belvárosban legalább 33 fok. Egy telefon a színház téri női fodrászüzletbe. — Vannak vendégeik? — Ajaj! Tele van az üzlet. ■— És a búra alatt? — Vagy nyolcan-tízen ülnek. — Részvétem. — Sajnáljon egy kicsit bennünket, fodrászokat is, — mi sütővassal dolgozunk. A humort az agytompító kánikula sem tudja megölni. Íme: — Egy pohár sört kérek! — Sajnos, nem hideg. — Egy jaffát! — Elnézést, de langyos. — Egy pohár szódát! — Sajnos ... — Akkor hozzon egy félliter forralt bort. Az talán hideg... * ■— X elvtársat keresem. — Vidékre ment. — Y elvtárs? — Kiszálláson. — Z elvtárs? — Kiment a területre. Hm. Pénteken Pécs volt az ország egyik legmelegebb városa. Ilyenkor távol lenni. Pécstől, — vagy a hivataltól... D. Kónya József célnál magasba lendül, majd lecsapódik. Gongszó. És máris iszkol a műnyúl: nagyokat ugorva, fülei szanaszét lefegnek. Hová iszkol vajon? Tutáliber, máliber — a csörlőre. Mögötte lohol a kutyabanda, elnyúlt, csupa izom testük szinte földet sem ér... Repülnek? Felkunkorodó farkuk is kinyúlik, okos, hegyes pofájuk, horpaszuk, furcsaformájú vékonyuk tiszta áram vonal. Repülnek ? Huszonhat másodperc alatt teszik meg a 400 métert. Ez közel hatvankilométeres sebesség... * — Né, de mafla nagy kutya! Ezt megjátszom. A fogadás még ilyen alapon megy. Az emberszázak mosolyogva és vállvonogatva — de azért odaállnak a pénztárakhoz. Helyre, tétre, befutóra fogadnak. A sorokban diskurzus. — Te melyiket? — A Cudar Bercit... Az van mögéírva, hogy cirmos kan. — Az jó — mondja valaki a sorban —, akkor én meg a zsemle szukára teszek. Röhögnek. De a játékos szenvedély, a kedélyek fel- borzolódnak a gongszóra ... Rohanás ki: szájrágás, topo- gás, káromkodás, magyarázkodás, aztán — újra a sorbaállás, gongszó, káromkodás... Hétszer egymás után. Agárversenyt már rendeztek Magyarországon. 1835-ben először. Élő nyúltál. Hja, akkor még érdemes volt futni. Megfogni, kettéharapni. De ebben a mai, műnyulas világban... A MEOE — Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete — és a Lósport Vállalat viszont közösen döntöttek, hogy műnyúl után is érdemes. Tavaly ősszel két alkalommal futtattak agarakat műnyúl után a Külső Kerepesi úton, a galopp-pályán, a lóversenyfutamok között. Ez bemutatkozás volt, totaliza- tőr-fogadás nélkül, amolyan főpróba. Az idén már hat alkalommal — ugyancsak a ló-futamok szünetében — bonyolítottak két-két agárfutamot: immár díjakért és fogadásra. De az első önálló, műnyulas agárversenyt augusztus 6-án, csütörtökön rendezték. Siker? öt-hatezer fogadó volt... Biztosan van jövője ennek is. Zsemleszínű minikutya ..; Nyakában szalag, a szalag végén érem. Peckesen sétál, az egész kutya lehet vagy fél méteres. — Miféle érmed van, kutya? Lehajolok, barátságosan megnyalint, aranyos kis idétlenke. — Ez nem kutya, uram, ez agár — mondja egy szakállas úr, akit a minikutya hosszú bőrszíjon tart maga mellett — az érem pedig a mutterjéé ... most lett harmadik. — Mi a neve? — Ádám ... még csak két hónapos. Ádám eltűnik a tömegben. Egy év múlva vajon ott lesz a startketrecben? Mellénybe öltözötten, bőréből kibújni készülőn? Mutter ja talán a sövény mellett áll majd, két pracliját a korlátra teszi, okos szemével izgatottan néz. Aztán lendül a fehér zászló, szökken a műnyúl, s a mutter felsóhajt: Ádám, hol vagy? Kampis Péter Fémcsiszoló munkára SZAKMUNKÁSOKAT, BETANÍTOTT MUNKASOKAT SEGÉDMUNKÁSOKAT FELVESZÜNK, továbbá felveszünk NIKKELEZO üzemünkbe női dolgozókat. Jelentkezés: PÉCSI VEGYESIPARI VÁLLALAT, Lotz Károly utca 2. sz.
