Dunántúli Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-08 / 185. szám
1970. augusztus 8. DUNANTÜLI NAPLÓ Nem szólam: követelmény az üzemi demokrácia Mit hiányolnak a kommunisták a Pécsi Porcelángyárban? ügy szer van szódavíz, máskor nincs, s közben tombol a kánikula ... Több műhelyben évekig vártak ventillátorra, s van olyan meleg munkahely, mely még most sincs ellátva szellőztető berendezéssel ... Keveset járnak a gyár vezetői a dolgozók közé... Az szb-titkár ebben az évben még nem hívta össze a szocialista brigádvezetőket tanácskozásra... Több műhelyben rossz a légkör: az emberek fásultak ... Ilyen és ehhez hasonló kritikai megjegyzések hangzottak el a vezetőségválasztásra készülő 3-as alapszervezet taggyűlésén a Pécsi Porcelángyárban. Nyolcán szóltak hozzá, ebből hatan bíráltak. Eveken át? Ketten megjegyezték, hogy a kritikai észrevételekben hangulati elemek is közrejátszottak, bár ők sem vonták kétségbe, hogy a bírálatok — jogosak. A hangulati elemeket annak tulajdonították, hogy a Pécsi Porcelángyár az utolsó helyek egyikére szorult a hazai porcelánipar korszerűsítésében, s noha küszöbön áll a nagy rekonstrukció (250 milliót költenek erre a IV. ötéves tervben), több évig eltart, míg az befejezett ténnyé válik, s természetesen addig is termelni kell, méghozzá elmaradott technológiával, nehéz fizikai munkával. Kétségtelenül nagy próbatételt jelent például a masszamalom dolgozói számára, hogy nincs elektromos targoncájuk, kézikocsival tolják a masszát — tonnaszám. Igen, nem szabad eltitkolni a gyár dolgozói előtt, hogy néhány 'évig még nehéz lesz a helyzet, mert a korszerűsítést csak lépésről lépésre lehet végrehajtani, nem pedig varázsszóra. Ilyen Irörülmények között persze kétszeresen ügyelni kellene arra, hogy az emberek az apró dolgokban is érezzék, tapasztalják, hogy gondolnak rájuk, megértik nehéz helyzetüket és még a jelen körülmények között is megteszik, amit lehet. No de érezhetik-e, ha évekig kell várni néhány ventillátorra, ha a védőitalként használt szódavíz-ellátás évek múltán sincs jól megoldva, ha tíz—tözenöt éven át nem tudtak elegendő elektromos targoncát szerezni a masszamalom dolgozói számára? Hangsúlyozzuk az eveket, mert a kommunisták is azt hangsúlyozták, hogy alkalmasint évekig kell várni, mire egy apró — az érdekelteknek persze nagyon fontos — panasz elintéződik. Hozzátették, hogy egyes műhelyek dolgozói voltaképpen azért fásultak, mert éveken át hiába szóltak. Még mindig az éveknél maradva, a felszólalások azt bizonyítják, hogy a Pécsi Porcelángyárban sokat kell még tenni azért, hogy élővé váljék az üzemi demokrácia. Ahol ugyanis az nemcsak szólam, ott az emberek nem fásulnak el, mert azt látják, tapasztalják, hogy meghallgatják a véleményüket. A címzett: az szb A párttaggyűlés az idő nagyobb részében olyan ügyeket tárgyalt, amelyekkel foglalkozni a szakszervezet dolga. Nem hiba, hanem jó, hogy így történt, hiszen mit tegyenek, ha az szb elhanyagolja? Távlatokban persze még sem járható ez az út, hiszen más feladata van a szakszervezetnek és más a pártnak. S mivel akut problémákról, az érdekvédelem krónikus elhanyagolásáról van szó, nyilván, csak az lehet a kiút, hogy megerősítik a szakszervezeti bizottságot. Erre jó alkalmat nyújtanak majd a szakszervezeti választások. Nyílt, őszinte légkör jellemezte a taggyűlést, személyre való tekintet nélkül mondtak véleményt azon kommunistákról is, akik nem jeleskedtek a pártmunkában. Ha a kommunisták ugyanilyen nyíltan fejtik ki véleményüket a szakszerevezeti választások során, akkor a szakszervezeti munka is fellendülhet a gyárban. Szinte minden termelőüzemünkben elhangzik az a kívánság, hogy járjanak a vezetők többet a dolgozók között. Még az olyan vállalatoknál is, ahol a vezetők valóban sok időt töltenek a dolgozók körében. E helyeken meg kell védeni a túlzó kívánságoktól a vezetőket, hiszen sok-sok bokros teendője van még egy igazgatónak. Vannak persze olyan helyek is, ahol fenntartás nélkül igazat kell adni a bírálóknak, hiszen egyes munkahelyek, műhelyek dolgozói heteken, hónapokon át nem látják a vezetőiket. A porcelángyári taggyűlésen elhangzott felszólalásokból ítélve úgy tűnik, hogy az szb-titkár valóban kevés időt tölt a munkások között. Kissé érthetetlen ez, hiszen az szb-titkár függetlenített személy, tehát van ideje az üzemlátogatásokra. Fordítva! Százötven kommunista dolgozik a Pécsi Porcelán- gyárban. A gyár 1700-as létszámához viszonyítva nem mondható ugyan ez soknak, bár kevésnek sem. Feltétlenül elgondolkoztató viszont, hogy egyes fontos munkahelyeken, például a korongosok körében viszonylag kicsiny a párttagok száma. Többen rámutattak erre, volt, aki azt javasolta, hogy fordítsanak megkülönböztetett figyelmet e műhelyekre a pártépítő munkában, hiszen így ott is erősödik a párt befolyása. Valóban így van, bár hozzá kell tenni, hogy a párt- építő munkát sohasem lehet elszakítani, függetleníteni az általános politikai munkától. A legtöbb helyen fordítva csinálják: arra törekszenek, hogy az adott munkahely j egész közösségét megnyerjék, mozgósítsák egy-egy soron- lévő feladat megoldására, s a közösség legkiválóbb, leg- példaadóbb tagjaival erősítik, a pártszervezetet. Nem kétséges: ez az út célravezetőbb és járhatóbb lenne a Porcelángyárban is. Magyar László Barlangkutatók Orfűn Tíz pécsi barlangkutató részvételével kéthetes tábor kezdődik Orfűn a jövő héten. A kutatók Vass Bélának, az MKBT keretében működő pécsi barlangkutató csoport vezetőjének irányításával az Orfűn lévő Vízfő-forrás barlangrendszerét szeretnék feltárni. Az ismeretlen hosszúságú és elhelyezkedésű járatok kutatásán kívül a barlangban folyó víz hasznosítását elősegítő méréseket és vizsgálatokat is végeznek. Keresik a módját, hogyan lehetne a leggazdaságosabban Komlóra juttatni a felesleges vízmennyiséget. A hasznosítási program első lépcsőjeként, 12 millió forintos beruházással vízátemelő — és vezetékrendszer épül, amelyen a Vízfő-forrás- ból Komlóra kerül a víz. Az építkezésre 1971-ben kerül sor. Miniszteri utasítás az intenzív betegellátásról Az egészségügyi miniszter i utasítást adott ki az intenzív | betegellátás szervezési irányelveiről. Mint intézkedés meg- | állapítja, a korszerű egészségügyi ellátás megköveteli, hogy minden beteg ott részesüljön gyógykezelésben, ahol az állapotának megfelelő szakismeretek és a szükséges felszerelés is rendelkezésre áll. Ennek az úgynevezett fokozatos (progresszív) beteg- ellátásnak egyik jelentős szakasza az életveszélyes állapotban lévő betegek megmentését szolgáló intenzív ellátási egységek létrehozása. A közvetlen életveszély kivédésére, — ha a hagyományos gyógyító eljárások elégtelenek — sajátosan szervezett komplex kezelésre, úgynevezett intenzív betegellátásra van szükség. Ehhez azonban jelentős személyi Közétkeztetés Pécsi konyhák és „konyhatitkok“ Arak, adagok, gondok Ebéd a pécsi 12-es AKÖV üzemi konyháján egy keddi napon. A hétötvenes jeggyel rendelkezők a következő ételek közül választhatnak: su- hantott leves, zöldbabfőzelék sertéssülttel, csirkepörkölt galuskával, rakott burgonya, körte. Azoknak a dolgozóknak, akik 9,50-es jegyet vásároltak a következőt kínálta a konyha: .töltött csirke rizzsel és kovászos uborkával, vagdalt sós burgonyával — és körte. Ezzel még nem zárult be a sor: az étlapról választható ételek nagyjából azonosak a vendéglőkben megszokott ételválasztékkal. Megkóstoltuk a legolcsóbb menüben kínált csirkepörköltet: házias íz, közepes étvágyú ember gyomrának megfelelő adag, ízléses, higiénikus fehér porcelán edényekben. Az emberek ritkán panaszkodnak. Naponta ezer-ezer- egyszáz személyre főznek itt. Közétkeztetésre szolgáló étterem a hőerőműnél. Itt az étlapot néztük végig, amely ezen a keddi napon így festett: hét féle készételt kínáltak 6,70 és 12,20 forint között. Háromféle frissensült közül, választhatott a vendég, ezek közül a legdrágább tíz forint ötven fillérbe került. Háromféle leves — köztük egy hideg gyümölcsleves — négyféle tészta — savanyúság. A menü nyolc forint. Fabró Róbertné üzletvezető, Pécs uránvárosi építők étterem: — Ebédidőben mindig három vezető van a vendégek között, mindenki nyugodtan elmondhatja, ha valami nem A Pécsi Állami Gazdaság Danic-pusztal kertészeti kerfllet! központjának 275 holdas barackosában ebben a szezonban 150 vagonnyit szüretelnek az ízletes gyümölcsből. A hat fajta barackból exportra W vagont küldenek, 60 vagonnyit a konzervipar használ fel és 20 vagon kerül belföldi közfogyasztásra. A képen; osztályozzák a korai Ford és a Napsugár barackot, tetszik. Nem panaszkodnak az emberek, ritkán van bárkinek is kifogása. A választék: csontleves, Csáky rostélyos galuskával, vagdaltburgonyával, rántott csirke, párizsi szelet burgonyával, borsófőzelék sülthússal ... * Tudom, nemcsak a kínált áru a lényeges, a körülmények is. Milyenek hát az étkezdéi körülmények? Esztétikusak, mutatósak az étkezdék — különösen a mostanában vagy a közelmúlt években építettek —, de a legtöbb helyen új külsőt kaptak a régebbi helyiségek is. Kötözködjön az ember? — Sehol nincs törölköző, itt kevés a csap, ott félig leszakítva... — Azt hiszem nincs értelme. Addig legalábbis nincs, míg ezt az alapvető követelményt még a magas osztályba sorolt, borsos árakat számító szórakozóhelyeknél sem tudják biztosítani... Kulturált helyiségek, kulturált berendezés —, ahol több száz embernek van helye. Nem kár ezeket a szép étkezdéket „elpazarolni” — vagyis éppen csak étkezési időben és csak étkezésre használni? Amúgy is kevés a helyünk; A Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalatnál foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy ezeket a reprezentatívnak is nevezhető üzemi étkezdéket egy — az üzemtől független bejárattal — „leválasztanák” és délutánra, estére szabaddá tennék. Árak —, mert az összehasonlításnál ez is nagyon lényeges szerepet játszik. A Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat, az üzemi konyhák túlnyomó többségének üzemeltetője, az 1968. január elsejei árakkal dolgozik. Tehát nem emeltek árat —, pedig a partnerek többet kérnek: magasabb lett a bérleti díj, a vízdíj, drágább a szállítás —, hogy csak néhányat említsünk ... No persze a „Mecsekvidéki” sem a veszteségből él, tehát, ha az árat nem emelték az adagokat kellett csökkenteni. Rendben van, kisebbek lettek az adagok, — még a tűréshatáron belül —, de mi a perspektíva ? Többet kell fizetnünk — vagy tovább csökkennek az adagok? Egyik sem megoldás —, mint ahogy sok dologra egyelőre nincs megoldás a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalatnál. Kezdjük az elején, a legfontosabb kérdéssel: a vállalatnál évente képződő másfél-kétmillió forint fejlesztési alap arra sem elegendő, hogy a jelenlegi szintet tartani tudják, nemhogy — a követelményeknek megfelelően korszerűsítsék szolgáltatásaikat, vagy új konyhák beállításával csökkentsenek a köz- étkeztetési gondokon. Csak példaként említjük: ha a vállalat, az igényeknek megfelelően, rozsdamentes evőeszközökre cseréli ki az alumínium étkészletet — azt fejlesztési alapjából kell fedezni, ugyanígy a fejlesztési alapból megy a pénz, ha a minőség javítása érdekében több árút szereznek be, vagy mondjuk csinosabb, praktikusabb munkaköpenyt vásárolnak. A másfél-kétmillióból jó ha erre elég — extenzív fejlesztés teljesen elképzelhetetlen. Munkaerőgondok. Persze ez nem újság, melyik vállalatnak nincsenek munkaerő gondjai? Itt mégis rosszabb a helyzet: a rendkívül alacsony fizetés, több műszák, szombati-vasárnapi munka miatt ötven-hatvan százalékos a fluktuáció. Az utánpótlás biztosítása megint csak kilátástalan: nem jönnek ide a gyerekek, annyi más jobban fizető szakma van. Hegyes Ferenc igazgató sorolja a gondokat, egyből, „félkézből” érvel — látszik, hogy sok helyen elmondta már. Közben gondolkozik a megoldáson, ami persze —, ha egyedül ő töpreng rajta — részmegoldás lesz csak. Most az Utasellátóval szövetkeznek. Az ipar ugyanis semmilyen előkészítést' nem vállal, így azt tervezik, hogy a hőerőműnél lévő jégkrém-üze- müket közösen gyorsfagyasztásra állítják át — a gyors- fagyasztott ételekkel, nyersanyagokkal erősen csökkenteni lehet a konyhai személyzet létszámát... Az ember megebédel, szép étteremben, kellemes körülmények között, ízletes ételt. Ez természetes, kinek jutna eszébe lelkendezni rajta. Néha azonban nem árt a konyhapult mögé is nézni. D. Kónya József MELEGVIZES KISKAZÁN 9. sz. Vasbolt, Pécs felszerelési és szervezési követelményeknek kell eleget tenni, éppen ezért az intenzív ellátás csak fokozatosan vezethető be. A negyedik ötéves terv végéig a megyei, a megyei jogú városi és a Fővárosi Tanács által fenntartott kórházakban kell kialakítani az intenzív egységeket, valamint megfelelő működési feltételeket teremteni, a már működő intenzív betegellátás számára. A következő tervidőszakokban kerülhet sor a 350—400 ágyasnál nagyobb járási, városi, vagy kerületi kórházakra és azután a kisebb kórházakra. Az intenzív ellátás ágyszükséglete az illető kórház ágyainak 1.5—2 százaléka. Az egységeket a kórház ágyszámának figyelembevételével kell kialakítani. Általában kórházanként egy intenzív osztályt kell létrehozni. Ez látja el a.kórház valamennyi különleges ellátásra szoruló betegét. Az intenzív osztály legkedvezőbb ágyszáma 8— 16. Ha a kórház ágyszükség- lete ezt meghaladja, akkor két osztályt, vagy egy osztályt és egy úgynevezett intenzív részleget szerveznek. Az intenzív betegellátást az ötéves terv végéig az Egészségügyi Minisztérium közvetlen felügyelete alatt működő országos intézetekben, valamint egyetemi klinikákon és az Orvostovábbképző Intézetben is megszervezik, hasonlóképpen a közlekedés- és postaügyi miniszter felügyelete alá tartozó intézményekben is. Az utasítás kimondja: tekintet nélkül arra, hogy a kórházban működik-e intenzív betegellátó egység, valamennyi osztályon külön kórteremről, úgynevezett őrzőszobáról, postoperativ szobáról . célszerű gondoskodni. Ezekben az állandó megfi-.- gyelésre szoruló súlyos, det; nem követlenül életveszélyes1 állapotban lévő betegeket kell elhelyezni. A folklór és a film Nemzetközi néprajzi filmszemle Szekszárdim Rangos esemény színhelye lesz szombaton és a következő héten a szomszéd megyeszékhely, Szekszárd. — Ott rendezik meg a II. nemzetközi néprajzi filmszemlét. Eddig a néprajz és a film kapcsolatát, a néprajzi filmezés múltját és perspektíváját, módszereit elemző rendezvényre még nem került sor Magyarországon. A téma szempontjából a hely megválasztása ideális: Sárköz néprajzi értékei külföldön is ismertek. Az első vendégek és az első vendégfilmek már csütörtök-pénteken -megérkeztek Szekszárdra, az ünnepélyes megnyitót ma, szombaton délelőtt kilenc órakor tartják a közelmúltban elkészült „üvegpalotában”, a Babits Mihály művelődési házban. Kilenc országból közel félszáz filmes és néprajzi szakember jelezte érkezését, — szomszédainkon kívül Spanyolországból, Franciaországból és Svédországból érkeznek vendégek a rangosnak ígérkező szemlére és tanácskozásra. A résztvevők három szekcióban folytatnak tanácskozásokat, rendeznek vitákat. A három szekció a téma egészét átfogja, szó esik majd a kutatófilmekről, a népszerű tudományos filmekig úgyszólván mindenről. A tudományos programok szerves része lesz a kirándulás is, — a vendégek tartalmas útravalóval indulhatnak útnak: minden kirándulás előtt ismert néprajztudósok előadását hallgathatják. t
