Dunántúli Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-06 / 183. szám
DUNANTÜL! napló 1970. augusztus 6. Élet a százalékok mögött Pillantás a ruhásszekrényekbe „Zakó nélkül járhat, nadrág nélkül nem”. Állítja a hirdetés, amely az elmúlt hetekben sűrűn volt látható a lapok hasábjain. Van benne valami, bár... Hiszen 1950-ben mindössze 384 ezer férfinadrágot gyártott a hazai ipar. Nadrág nélsül jártunk volna? Aligha. Csak éppen más gondunk volt, mint ruhatárunk bővítése. Elég volt egy nadrág. Jobb esetben kettő. Egy hétköznapi, meg egy ünneplő. Több lenne a férfi, vagy már nem elégszünk meg az egy-két nadrággal? Az ipar ugyanis 1960-ban 1400 000, tavaly pedig 2 700 000 nadrágot gyártott, s akkor még hol van a szabóságok termelése!? Ügy látszik, egy ruhás- szekrénybe való bepillantás is sokat mondhat húsz év változásairól. Matuzsálem az ifjak seregében a textilipar. A legrégibb gyáripar. Angliában kezdtek először csattogni a mechanikai szövőszékek, hogy azután megjelenjenek a világ minden táján. Hazánkban 1890-ben 4669 munkást foglalkoztatott a textilipar. Az ipari munkások húsz százaléka dolgozott ebben az ágazatban 1938-ban. Három évtized múlva, 1968- ban e részesedés tíz százalék alá csökkent. A Matuzsálemnek fejére nőttek az ifjak, az új iparágak. Az öreg azért így is 150 ezer embernek ad kenyeret. S persze, valamennyiünknek szövetet,, fonalat, szőnyeget, függönyt, alsó- és felsőruhát. A páucélingtől a perionig Az ember ősidők óta rengeteg dolgot fölhasznál öltözetéhez. Állatbőrökkel kezdte, folytatta a füvek, pálmarostok fonatával, hogy azután eljusson a len, kender, gyapot, juta, selyem, gyapjú hasznosításáig. Ám textilipari anyag az azbesztszál is — tűzálló ruhák készülnek belőle — az arany meg ezüst fonál, a kókusz rostja. A „textilipar” készített valaha páncélinget, s készít ma, már-már alig látható vékony szálakból perionharisnyát... A textilipar, s ifjabb öccse, a ruházati ipar világszerte elsősorban nem fejlődési dinamizmusával tűnik ki, hanem azzal, hogy a vásárlói igény és kritika hatására megpróbálja az újjászületést, öreg ipar, nem megy köny- nyen, de: elkerülhetetlen. Egy rövidke táblázat áttekintése talán nem terheli túlságosan az olvasót. Nézzük csak, miként nőtt az ipari termelés, s ezen belül a textilipar produktuma néhány országban 1967-ig. 1950- hez mérten. (Százalékban, 1950=100). Ipar Textilipar Egyesült Államok 211 149 Japán 999 506 Német Szövetségi Közt. 318 223 Franciaország 249 125 Olaszország 395 140 Anglia 160 89 Magyarország 448 284 árakról, melyek 1969-ben, s most is szép csöndben emelkednek, kivételesen ne ejtsünk szót, bár érdemes lenne...) A munkás háztartások minden tagjára évente 1940 forint ruházkodási kiadás jut. Ugyanez az adat az alkalmazotti háztartások ese- téban 2556, a paraszti háztartásokban 1515, a kettős jövedelmű háztartásokban pedig 1923 forint. A ruházati cikkek forgalma 1950-ben nyolc, 1960-ban 16,6, 1965-ben 17,4, s 1969- ben 22,2 milliárd forintra rúgott. Igen, úgy látszik a bepillantás a ruhásszekrényekbe is sokat elmond a százalékok mögötti élet változásairól .... Hét milliard forint 1975-ig a Balaton-part fejlesztésére Milyen telepítésfejlesztést követel a Balaton-part: meddig fokozható az idegenforgalom; hogyan lehet jobban kihasználni a kisebb üdülőtelepeket? — Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatják a zsúfolt nyári napokon a magyar tenger vendégeit. * A Balatoni Intéző Bizottság szakembereinek és a tárcaközi fejlesztési bizottság főmérnökségének számításai szerint a regionális terv megvalósítása után egy nyári napra számítva 600 ezer embert képes befogadni a Balaton. Bz az optimális felső határ. A jelenlegi befogadó képesség — a 40 parti település több mint 100 000 lakosát is beleértve — 300 000 főre tehető. A statisztikák érdekes adatokkal szemléltetik az idegen- forgalom fejlődését. Az üdülők számát 1960-ban még felülmúlta a helyi lakosság. Az arány 1967-ben már szembetűnően megváltozott és az eltolódás az üdülők javára egyre fokozódik. A lakosság száma, következtetések szerint, távlatban 150 ezer főre gyarapodhat. Mellettük mintegy 450 ezer hazai és külföldi nyaraló kaphat majd helyet a tó partján. A nyaraló és víkendező vendégsereg helyét azonban még ezután kell megteremteni. A tervhez képest a szállás-ellátottság még csak 15 százalékos. Még rosszabb az arány az utak, járdák és a parkírozó helyek tekintetében. Nagy összegeket igényel a vízellátás és általában a közművesítés. A sok százmillió forintos beruházást igénylő munkákkal a kulturált üdültetést és a jövő fejlesztését igyekeznek megalapozni. Természetesen a következő öt évben sor kerül nagy szállodák és üdülők építésére is. A magánépíttetők1 hozzávetőleg éventé mintegy három- százmillió forint értékkel gazdagítják az üdülőtelepeket. Az 1975-ig szóló Balaton fejlesztési terv — főleg az említett célok megvalósítására — mintegy 7 milliárd forintot irányoz elő. / Baranyai kastélyok és udvarházak... A textilipar tehát a példaként említett, de más országokban is, lassabban növelte termelését, mint amilyen ütemben az ipar egészének produktuma emelkedett. Iga?, hazánk esetében ez a „lassabban” sem kicsiség. Hiszen 1930—1940 között, éves átlagban 156 millió m2 pamut- és 22 millió m2 gyapjúszövetet termeltek, . 1969-ben pamutszövetből 311, gyapjúszövetből 34,5 millió m2 készült. Automaták és diszkrét ruhadarabok Napjaink embere egészen másként öltözik, mint elődei, harminc, ötven esztendeje. A vastag — kártolt — szövetfajták veszítettek népszerűségükből, előtérbe kerültek a fésűsgyapjú kelmék, a műszálak, a kötött textíliák. A hazai textiliparban 1960-ban mindössze 1,8 százalékot képviseltek a műszálak az anyagfelhasználásban. Arányuk ma már megközelíti a nyolc százalékot, igaz, a nemzetközi átlag 16— 17 százaléknál tart... A hölgyek diszkrét fehérneműinek termelése 1950 és 1969 között 2 350 000 darabról 18 837 000 darabra nőtt, s ehhez nemcsak a vásárlók bugyellárisának kövéredése kellett, de — például — az is, hogy az automata gépek aránya 30 százalékra növekedjék a gépállományon belül, mert csak azok birkóznak meg a hajszálnál is vékonyabb műszálakkal. A fésült, gyapjútípusú fonál mesterséges szálból — amelyet á hölgyek jól ismernek, például Kasmilon néven — még ismeretlen volt két évtizede, sőt, 1960-ban is mindössze 17 tonnára futotta, kísérleti gyártásként. Ma egyike a legközönségesebb árunak a boltokban, s az ipar évente 1500 tonnát termel belőle. Ahogy a hatvanas évek elején ismeretlen volt a nem szövött textília, a laminált kelme, nem folyt szintetikus selyemgyártás, nem készültek műszálból nagyobb mennyiségben női és férfi kötöttáruk, A „jó cuccok” külföldet járt turisták bőröndjében kerültek haza, ismerősök, barátok pukkasztására. Mígnem azután gyorsan leáldozott napjuk, hiszen a hazai ipar is termelni kezdte... Míg új anyagok karriert futottak be, mások eltűntek a porondról. Ki venne fel a mai tizenéves bakfisok közül fjór- harisnyát? 1950-ben még 21 millió pár pamutharisnyát termelt az ipar, napjainkban már mindössze hétmilliót, s ennek nagyobb része is exportra kerül... Viszont a műszálból készült harisnyák előállítása 15 év alatt meg- kilencvenszereződött — nem tévedés: a kilencvenszerese lett —, évente 28 millió pár kerül tasakokba. Vagy: ki gondolt volna a „lóden-korszakban” arra, hogy az ipar hatalmas tömegben állít majd elő gyermekkabátokat és bundákat? Tömegesen? Igen, ' hiszen egyetlen évben 1 600 000 darabot készít az ipar. A sor folytatható. Húsz éve 455 ezer m2 lakástextília került ki összesen a gyárakból, ma a tizennyolcszorosa, s mégis, a vevő panaszkodik. Kevés, s szegényes a választék, többet, modernebbet követel. A szőnyegek termelése húszszorosa az 1950. évinek, mégis: nagymennyiségű importra is szükség van. Mert ma egész egyszerűen nem lakás a lakás szőnyeg nélkül. Mert illik, kell, mert — telik rá ... Száz foriútból 18,30-at összkiadásaink minden száz forintjából 18,30 jut ruházkodásra. Kiadott forintjaink fejében több férfi és női konfekcionált felsőruhát, kötött felsőruházatot, alsóruhá1- zatot, férfi- és fiúinget vásárolunk, s kevesebb pamutszövetet, len- és kenderszövetet, ágyneműt. Azaz: értékesebb, s egyre kevésbé nélkülözhetetlen dolgokat. Évente 583 ezer négyzetméter gyapjúszövet, 800 ezer női kabát, 1 millió 900 ezer fiúruha, s közel tízmillió férfi- és fiúing talál vevőre a kiskereskedelem üzleteiben, (Az MOZSQÓ A fehérlovas hintó dübörögve rohan át a hídon. A gyerekek nevetnek. Az állomásra viszi őket a hintó, utaznak. A tó szelíden hul- ' lámzik, tükrén néhány he- j lyen még felszikrázik a nyár- j fák teteje mögött lebukni ! készülő nap. A füzek sátrat vonnak a tó fölé. Alattuk félelmetesen sötét a víz. Mint az elmúlt évben, amikor az asszonyt kihalászták a híd alól. Azt mondják: rabi átus férje volt. A kacska- lábut a part mentén találták meg. Lábat akart mosni és j megbillent. Alig' emlékeznek rá, pedig az idén májusban történt. Persze sűrű vendég itt a halál. A szociális otthon 150 lakója majdnem mind öreg. Lépcsőkön megyünk a kastély felé. A 8,5 holdas parkot kanadai tölgy, platán, fenyő és néhány diófa természetes egyszerűséggel borítja. Virágok csak a lénia mentén illatoznak. Amikor a legfelső lépcsőre érünk, teljes szépségében feltűnik a kastély. Igaz, vakolatára ráférne már egy kis .felújítás, mint ahogy a parkot sem ártana rendbehozni. Itt csak az idő pusztított, ellentétben sok más kastéllyal, parkkal, ahol az ember is besegített. A kastélyt Lechner Ödön tervezte. A Batthyány kúria alapjaira építették. , Biedermann Ottó lovag azt mondta: angolos-magyaros, gyönyörű legyen. Lechner Ödön saját álmai szerint építette. Töpörödött apóka olvas a régi szökőkút párkányán. VelscH Lajos 85 éves. Több mint két évtizede él szociális otthonban. Tíz éve itt. Mondom, hogy itt valamikor a Biedermann család élt. ö meg a legkisebb megható- dottság nélkül mondja: Keszthelyen, a Festeticséknél szolgált. Kastélyokban élt, amióta csak eszét tudja. Nagyon szeretné megmutatni fonott üvegjeit, kosarait, de egy gyors mozgású öreg nagyon szeretne valamit mondani. Herczeg József, a postás. Fél évszázadot dolgozott a szíjgyártó szakmában, de a traktor „megette” a lovakat. Ö meg idejutott. Két öreg tiszafa áll őrt az utolsó lépcsőknél, öregember, öregasszony csendesen ülnek a pádon. Aztán beto- tvognak velem a kastélyba. Megmutatják szobájukat. A mozsgói szőlőkből jöttek az elmúlt évben. Azelőtt soha nem jártak a kastélyba, pedig itt is születtek. Nem gondolták, amikor nagyritkán erre vetődtek, hogy az utolsó éveiket itt élik le. Tiszta szoba. Bevetett ágyak. Csörgés vekker. Imakönyv, táskará- I dió az éjjeliszekrényen. I Krisztus-szobor az asztalon. Liliomos, kovácsoltvas lépcsőfeljárón megyünk az eme- ! letre. Az ebédlőben bóbis- | kóló öregek ülnek a tévé i előtt. Esti mese. A toronyszobán keresztül az erkélyre megyünk. Egy óriási csomag, halászhálóhoz hasonló bütyköléssel kérész- 1 tül-kasul kötözve. Anna készítette el az idei csomagját. Rongyok, szappandarabok, hamu, kenyérhéj van benne. Anna is előkerül. — Mit akarnak azzal a csomaggal? 4- Semmit — mondja Sárkány Rezső főkönyvelő — majd elküldjük a gyerekeknek. A lány azt mondja, még nem kell. Meg akarja még kovászolni. Aztán a címzés is vissza van. Rendesen kell a csomagot készíteni, különben nem kapja meg a 300 gyereke. Mert neki annyi van. Más eltagadja a keveset is. Menhelybe adja. De neki van, hát van. Majd a postások félreteszik. Tavaly is úgy csinálták. De Anna egy évig nyugodt lesz. Átmegyünk ismét a nagyablakos toronyszobán. Valamikor ez a szoba volt Biedermann Margit műterme. Keressük fel az öreg nénit! Itt él a régi kertészházban. A kémény melletti melléklépcsőn érünk ki a kastélyból. A kéményen ötágú korona. Alatta három liliom. Túl a gazdasági udvarban tűztoronyhoz hasonló építmény, víztorony. Földrehajló fák alatt bóklászunk a kertészház udva rán. Két kis szoba. A falakon mindenütt festmények. Hatalmas barokk ágy szélén ezüsthajú nénike. Biedermann Margit. Az egyik lázadó. Kada Alajos festőhöz ment feleségül. Emiatt az anyja kitiltotta a házából. Benczúrról meg Székely Bertalanról beszél. Férje a tanítványuk volt. Balatoni tájak. Zselicség. Ez volt Kada Alajos világa: látom a levegős, élénk hangulatú képeken. Margit néni 82 éves. A kis szobában jópáran összejöttünk: Margit néni és a lánya, Mária. Lengyeltóti János, aki hosszú évtizedekig a Biedermannok házitanítója volt, és Sárkány Rezső, az egyik mostani gazda. Kerekedik a történet. Az 1700-as évek közepén a Batthyányak birtoka lett Mozsgó. Állítólag Sárközi Jánostól kártyán nyerték. A Batthyány Gusztáv annyira eladósodott a bécsi Biedermann bankháznál, hogy kénytelen volt az Üszögpusztától Mozsgóig terjedő 53 ezer holdas birtokot eladni. A népes Biedermann család tagjai közül Simon szerette meg ezt a birtokot. Ö telepedett itt le. Fia, Ottó építette a kastélyt. Felesége világszép asszony, Tüköry István, Garibaldi tábornokának testvére volt. Egyik lányuk Margit néni. Lassan éjszakába öregszik az este. A tó felől csobba- nások hangját hozza a szél. Margit néni és Mária a kertészházban eloltják a villanyt. Lombosi Jenő MELEGVIZES KISKAZÁN AUTOMATA OLAJÉGŐ i|| Ea 9. sz. Vasbolt, Pécs 9. sz. Vasbolt, Pécs Uj fejta a bábolnai lótemetőben Tizenhárom 6Írt jelölnek a tölgyből készült fejfák a bábolnai lótemetőben. A paripa nevén kívül belevésték azt is, mettől meddig élt. Ide helyezik el a leghíresebb lovak tetemét. Itt temették el többek között Syglavy bagdadi V-t. Az arab telivér kanca 13 év alatt 10 csikóval ajándékozta meg a gazdaságot. Itt fekszik Aranyos, a magyar ugrósport egyik leghíresebb képviselője. Három olimpián vett részt és sok nemzetközi versenyt nyert meg. Hivatalos csúcseredményeként 208 centimétert tartanak nyilván. Az utóbbi 50 évben egyetlen társa sem szárnyalta túl. Nemrég újabb fejfa került a lótemetőbe. Exhumálták Kuhaylon Zaid tetemét. Kiásták csontvázát és kivitték a többi híresség közé. Az eredeti arab törzsmént 8 éves korában, 1931-ben hozták egy beduin törzstől Lengyelországon át Bábolnára. Nyolcszázhatvanöt aranyforintért vették meg. Az értékes lovat a németek elhurcolták, de visszakerült, és 1947-ig tenyész- mén volt. A szépen parkírozott bábolnai ménesudvaron így már csak egyedül O Báján Senior sírja fekszik. A gazdaság egyik leghíresebb lova 1885-ben került Bábolnára, és 25 évig volt tenyésztésben. 1910-ben te- < mették el. Családfája hírnevét 312 csikója öregbítette, sírja fölött lovasszobor áll. Azt jelképezi, hogy a 180 éves Bábolnai Államj Gazdaság az arab törzstenyészettel alapozta meg világhírét. » *
