Dunántúli Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-04 / 181. szám
é DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1970. augusztus 4. Az illuzionizmus kulisszái mögött Tűznyelők, jósok, fakírok A színpadon egy derékig meztelen, turbános férfi, k.ssan, rendíthetetlen nyugalommal szúrta törzsébe a három acélkampót. A terem mögöttem visszafojtotta a lélegzetét. A mellettem ülő Esszony izgalmában az ujjait h srapdálta. A kampók mind mélyebben hatoltak a férfi testébe, és meghajlított végük nemsokára kibújt a bőr »'ól. A mutatványos higgadt mozdulatokkal folytatta a munkát. Eközben az asz- s ósztense egy targoncát gu- r.tott be a színpadra. A targoncához vékony nylonzsi- neg volt kötve. A zsineget » kisegítő a fakir melléből kiálló kampókra akasztotta. Ekkor fölkértek két embert a közönség sorai közül, hogy üljenek fel a targoncára. Mikor mindezzel készen voltak, a fakir koncentrált, karjait a törzse mellett kifeszítette és egész testével hátrálni kezdett A zsineg megfeszült ... és a targonca kimozdult a helyéről, először alig észrevehetően, de aztán mind gyorsabban és gyorsabban, úgy hogy végül eltűnt a kulisszák mögött. A teremben percekig dü- börgött a taps. Így kezdődött az én látogatásom a fakírok, bűvészek, szemfényvesztők, illuzionisták, varázslók, mágusok társadalmában, akik Párizsban a rejtelmek és titkok hagyományos fesztiváljára gyűltek össze. Láttam a tűznyelőket, »'.dk lángokat ontottak magukból; jósokat, amint pontosan megnevezték a százfrankos bankó számát a néző zsebében; láttam, hogyan tartott egy gyermek a hátán nyolc felnőtt férfit; láttam, amikor egy fakir megállította saját szívének verését; láttam azt a férfit, aki föl- alá sétált a teremben és bordái közül kardok álltak ki; szemtanúja voltam hihetetlen és döbbenetes dolgoknak ... I Már Egyiptomban is... Eleinte André Sanlaville mester-mágus, az „Illuzionista érdemrend” tulajdonosa volt segítségemre. — Illuzionisták, fakírok, hasbeszélők — mi valameny- nyien egy ősrégi tradíció folytatói vagyunk — mondta ő. — Varázslók és jósok már az emberiség történetének hajnalán léteztek. Az első ember, aki megtanult bánni a bűvésztrükkökkel, megszerezhette a hatalmat saját törzsbelijei felett A régi Egyiptomban az áldozatot bemutató papok könnyűszerrel előidézték a templomokban a nap felkeltét és lenyugvását ... Manapság ezt bármelyik iskolásgyerek megcsinálja, a csoda pedig le Marad a nyár, záporokkal, zivatarokkal tarkítva Bár az utóbbi napokban a szokásosnál erősebb volt a nappali felhőképződés és így csökkent a napos órák száma, Európa nagyrészén a hét elején is tartotta magát a meleg', nyári idő. Európa középső részei fölött, s így nálunk is kialakult időjárási helyzet nagyon kedvez a helyi záporok, zivatarok kialakulásának. Ennek voltak következményei már a vasárnapi dunántúli és a Duna—Tisza közi zivatarok is, amelyek általában nagytömegű csapadékot zúdítottak a földre. Ez az időjárási helyzet kedd estig előreláthatólag nem változik lényegesen, így a helyi záporok és zivatarok kialakulásával továbbra is számolnunk kell. Záporok és zivatarok továbbra sem kerülik el hazánkat, de azért a nyár megmarad. van írva a fizikai tankönyvekben. Vagy egy másik trükk, mikor a saját árnyékukat letörölték a templom faláról... Igen, azt mondhatjuk, hogy a templomok voltak az első mutatványoshelyek a történelemben. — Nos, és a későbbi időkben? — Tehetséges folytató akadt elég. Merlin, Noster- damus, Kaliostro, és az utolsó a hírességek közül — üdén, technikai fogásokat alkalmaztak, felhasználva az abban az időben kevéssé ismert kémiai és fizikai jelenségeket. Itt van például Nos- terdamus. Felemelkedését Medici Katalinnak köszönhette. 1550-ben ugyanis sikerült megmutatnia neki a szeme láttára az elhunyt egyeduralkodók egész sorát... Két évszázad múltán Robertson fizikus ferde tükrök rendszerének segítségével és beöltöztetett statisztákkal, akiket a szomszéd szobában rejtett el — pontosan bemutatta a hajdani „csodát”. Mondd az ellenkezőjét! Csodát mondtam, pedig mindegyik mutatványra rámegy két-három éves kitartó munka. Hiszen a bűvészek nem adják ki magukat jósoknak, akik a belső hang révén külön titkos értesüléseket nyilatkoztatnak ki. A bűvészeknél egy a követelmény : hogy a mutatványaikat maximális ügyességgel végezzék el. Az illuzionisták alapelve, úgy tűnik, már nem olyan bonyolult: „Mondd az ellenkezőjét annak, amit csinálsz.” Mivel az ember nem képes figyelni egyszerre két cselekményre. Bármelyik szám egyetlen elven alapszik: minden cselekedet néhány külön mozzanatból áll. Ha az illuzionista — nem sietve, a legtermészetesebb formában — kilenc mozdulatot végrehajt, a nézőnek semmi oka kételkedni, hogy a tizedik mozdulatot, mely nem különbözik az előbbiektől, nem úgy hajtotta végre, mint a többit. Bármilyen paradoxonnak is tűnik, az illuzionista legkevésbé a művelt, a logikai következtetésekre hajlamos emberektől fél, hogy leleplezik. Az ilyen emberek ugyanis mindenben törvény- szerűséget keresnek, világos, hogy a bűvész mutatványaiban is. Éppen ez az előítélet csapja be őket. Az úgynevezett „együgyű” emberek azok, akiktől a bűvészek elsősorban tartanak. A konok és korlátolt értelem, melynek szent meggyőződése, hogy „ez nem lehetséges”, jóval nehezebben fogadja el a látottakat. Nem azért, mert kitalálta a trükk titkát, hanem mert gazdája csak magában bízik, teljesen az élettapasztalatokra és az egészséges gondolkodásra hagyatkozik. Minden trükk — valóság, melyet mese formájában álcáznak a felnőttek számára. Nem ok nélkül írták bele a mágusok nemzetközi szervezetének szabályzatába: „A trükköt bemutató képesség — egyáltalán nem gyermeki szórakoztatás. Sokkal inkább művészet a felnőttek számára, művészet, mely az igazi értőket lebilincseli, művészet, mely csiszolja az észt és élvezetet nyújt.” (Szombati számunkban: Az átszúrt nyelv) P. Rondiere írását fordította: Kovács Sándor Naponta 300 métert nő a balatoni autóút A balatoni autóút építésénél egy új nagyteljesítményű — „Finisher”-gép- csoportot állítottak munkába, mely jelentősen meggyorsította az M 7-es autóút építését. Kellő anyagellátás mellett naponta 250—300 métert haladnak előre a betonozok. A 8 és fél méter szélességű pálya betonozási munkái már az ali- gai elágazásig elkészültek. Minden óhajt teljesítünk... Romantika a szőlőhegyen Egy százast, ha elhallgat a zenekar! Két nyiszlett citrom a honorárium No persze, ezek a kedves külföldiek. Hogy mi mindent ki nem találnak? Néha bogarasak, néha furák, de hát istenem, végül is valutát hoznak és ez igen helyénvaló cselekedet. Ezért aztán a mi vendéglátó kereskedelmünk (amit nem tudom, miért, de „iparnak” neveznek...) igyekszik is a „drága külföldi vendég” mindennemű óhaját teljesíteni. Most például — úgy ötödiké táján — svéd, nyugatnémet meg angol lovasok érkeznek szép megyénk még szebb vidékére, Harkány és környékére. A lovakat és a romantikát itt kapják nálunk. Autós-nemzetekről lévén szó, a változatosság kedvéért lóháton barangolják be napokon át a siklós—villányi hegyvonulatot. Nomád módon. És ez annyit jelent, hogy a harkányi Baranya szálló kolbászt, sonkát, hagymát, paprikát meg egyebeket szervíroz — egy ügyes szőlősgazda közreműködésével — mondjuk a Tenkes-hegy egyik présháza előtt. Nem bent, asztalon, hanem kint a füvön. És vörösbor lesz meg minden. Fekete zakós pincér szolgálja fel a bort is, s ezzel az egész cécó már csak félnomád jellegű, de hát ezek a külföldiek mindennek tudnak örülni... Az olasz vendégvadászok fölöttébb nagyra becsülik a környék vad-lelőhelyeit, ennél jobban már csak a Napsugár szálló konyháját, pontosabban a fejessalátát. És milyen egyszerű! A konyha dolga: leveleire szedi szét a salátát és — amint kívánják — tálalja. Pardon. A vendégek a saláta mellé zöldség- reszelőt is kérnek. Akkor ÉRTESÍTJÜK KEDVES VEVŐINKET, HOGY gázkéssülék- szaküsletünk augusztus 3-tól FELÜJÍTOTT EREDETI HELYISÉGÉBEN Sallai utca 38. szám alatt üzemel aztán előkerül a parmezánsajt a vadásztarisznyából, a citrom, az olívaolaj, az üveges paradicsom és nagy gonddal az étterem asztalánál elkészítik a salátát, amit azonmód, előételként el is fogyasztanak. Ártatlan kívánságok ezek. Hanem a kutyásvendég! — Pontosan délután 1 órakor kérem a kutya ebédjét. Sem előbb, sem utóbb. A kutyamenü éppenséggel nem változatos, annál drágább: negyedkiló marhabél- szin darálva, bele egy csöppnyi só. Kész. A pincérfiú fogja a kis tálat és felsétál vele az emeleti szobába. De hát ilyen úri-kutya ügyekben eléggé járatlanok - vagyunk. A konyhai robotgépen fokhagymás, fűszeres sertéskolbászt töltöttek, ezután darálták le a bélszint, amelybe belekerült egy kis magyaros fokhagymás húsmaradék is. A vendég ellágyulva figyelte, amint a kutya a szoba közepén falatozott, majd hirtelen felugrott, beleszagolt a kutyus szájába és azonnal hívta a pincért. — A kutya lehelete fokhagymás. Kérem hozzon egy köteg papírszalvétát és vizet! A pincér egykedvűen tett eleget a kérésnek. Azon sem csodálkozott volna most már, ha a kutya feltartott fejjel „gargalizálni” kezd. Ötletekből is kifogyhatatlan a külföldi vendég. A nyugatnémet házaspár a Napsugár szálló második emeletén kap szobát.A százon felüli férj szuszogva rója a lépcsőket felesége legnagyobb sajnálatára. Az üzletvezető is sajnálkozva tárja szét karját: „Kétemeletes épületbe nálunk nem szokás liftet építeni” — mondja. Az asszony azonban hajthatatlan: — Ha jövőre megépítenék a liftet, mi ötezer forinttal hozzájárulunk a költségekhez. Az üzletvezető elszomorodva néz maga elé: — Asszonyom! A mi építőiparunk tizenötezret adna annak, aki „elintézné”, hogy a Felvonógyár határidőre épít be liftet és olyant, amely éjjel-nappal működik ... S ha már adakozó hajlamú külföldiekről esik szó, meg ne feledkezzünk az olasz kereskedőről, aki néhány napra Pécsett, az Üdülőszállóban kapott szobát speciális ellátással. Ez annyit jelent, hogy kizárólag olasz ételeket fogyasztott, ilyeneket, hogy minestra-leves, milánói makaróni, meg pizza és egyebek. Négy napon át áradozott a szakácsról, a konyháról, az ételekről, a szívélyes vendéglátásról, a Madonnára és családjára esküdött, hogy ilyen udvarias pincérrel — aki naponta felszolgálta neki az ételt, italt — még soha nem találkozott. A búcsú pillanatában nem is feledkezett meg a derék felszolgálóról. — Azt hiszem, igazán meg- érdemli ön, hogy készségét honoráljam — rebegte az olasz és a zsebéből elővett két nyiszlett citromot... j A Kazinczy étterem törzsvendége volt napokon át egy osztrák gyáros. Végig ette korábban a város összes nevesebb konyháját, de végül itt kötött ki, mondván, itt érzi magát legjobban. Első napon mindjárt magához is hívatta a zenekar vezetőjét és egy százast nyújtott át: — Amíg vacsorázom, ne játsszanak... Másnap üveg borokkal honorálta a megértő zenekar hallgatását. Tévedés ne essék, nem a zenekar képességében csalatkozott, hanem — amint mondotta, — az orvos eltiltotta az izgalmaktól, következésképpen nyugodt körülmények között kell étkeznie... Pedig ez a zenekar — viszonylag ritkán produkál — beat-muzsikát... R. F. Kinek van igaza? Nézelődünk, figyelünk, gondolkozunk — néha talán kicsit továbbgondoljuk a látottakat, hallottakat, mint „okvetlen muszájna”. Másokat nézünk, aztán magunkat, hogyan látunk másokat? VÍZ, NAPFÉNY, POR, a három főszereplő, ezenkívül egy kőművestanuló a falon, és több tucat fiatal a vízben. A Nagy Lajos Gimnázium falát javítja a fiatal kőműves. Kalapácsa ütései alatt nagy darabokban zuhan le a vakolat, hatalmas por verődik fel, és száll a gimnázium uszodája felé. Ez persze nem tetszik az ott fürdőzőknek, napozóknak. Felkiabálnak: hagyja abba! Nem teheti, ez a munkája, sőt fokozott buzgalommal folytatja. A szóváltás személyesebb jellegű lesz: „Gyere le, öcsi!’* — „Gyertek ti fel!” Kellemetlenül száll a por- felleg, szinte elhomályosítja a napot, belepi az olajozott bőrt. A falon dolgoznak — ez a kötelességük. Az uszodában diákok, gyerekek, felnőttek szeretnék pormentesen élvezni a nyári szabadságot, ehhez joguk van. ADNI, VAGY NEM ADNI!.,. 7—8 éves, fürgén mozgó, élénk szemű kisfiú kéregét a Széchenyi téren. Beoson a Mecsek cukrászdába is. — 50 fillért adjon a bácsi! — Visszautasítani, kisgyereket — mindig nehéz. (Talán fagylaltot szeretne?) Ha adok ... pszichológusok, pedagógusok többet mondhatnának erről: megszokja a koldulást, könnyű pénzszerzést, utcán csavargást, végigkoldulja a külföldieket. Nem látszik éhesnek, ruhája is elég rendes. Valahogyan inkább játékos próbálkozásnak tűnik. Ha egy percnél több időnk van számára, nem zavarjuk el a felnőtt rideg szigorával, de nem adhatunk mosolyogva sem. K. T. A. Magyar matuzsálemek A bibliai Matuzsálem, Noé. nagyapja 969 éves korában halt meg. A magyar matuzsálemek fölényesen túlszárnyalják ezt a teljesítményt, nem is beszélve Sirali Miszli- movról, a világ legöregebb emberéről, aki jó egy éve Azerbajdzsánban ünnepelte 164. születésnapját. Tisztában vagyunk azzal, hogy a fenti állításunk enyhén szólva is hihetetlennek tűnik, ezért sietve hozzátesszük, hogy a bibliai kor- ban egy esztendő azonos volt egy holdhónappal, azaz 29.5 nappal, tehát könnyű kiszámítani, hogy Matuzsálem — ha élt — 78 évet ért meg mindössze. Persze az igazság kadvéért tegyük hozzá azonnal, hogy ez a 78 éves kor kolosszális teljesítmény volt akkoriban, lévén az átlagos életkor gyenge 20 év. A magyar matuzsálemek, között, a nemrég nyilvánosságra hozott adatok szerint 55 száz évest, vagy idősebbet tart számon a Központi Statisztikai Hivatal. Közülük 15 a férfiak, 40 a nők száma. összehasonlításul nézzük meg ugyanezt az adatot az előző, 1960-as népszámlálás tükrében. Dr. Acsády György és dr. Kiinger András, a KSH népességtudományi folyóiratában megírták, hogy az 1960-as kérdőíveken 67 százéves, vagy annál idősebb lakost találtak. Az íveket azonban bemondás alapjáh töltik ki, s ezért ez az adat nem megbízható. Az emberek nagy része, ha már elért bizonyos életkort, szívesen öre- gíti magát; az ilyen magas kor már tiszteletreméltó — száz év az olyan szép, kerek szám ... Ez a magyarázata annak, hogy az anyakönyvezés szempontjából a múlt században viszonylag elmaradott országokban manapság^ is olyan sok a hihetetlenül' öreg ember. Végső soron a mostani ellenőrzött adatok szerinti ötvenöt 100 évet betöltött összeírtnak tíz évvel ezelőtt 14 igazoltan 100 éves kort megért matuzsálem felelt meg. Tovább léptünk a korrekord terén is. Akkor egyetlen nőt találtak, aki már 103 éves volt. Most pedig öt nő és egy férfi tartja hazánkban a 104 éves abszolút csúcsot. Sőt ez év márciusáig 108 évessel is büszkélkedhettünk: akkor még élt Hajdudórogon özvegy Köké- nyesi Györgyné, aki haláláig az ország legöregebb lakosa volt. A jelenlegi hat „korelnök” közül nem tudni melyik örökölte Kökényesi néni büszke rangját, mert mindannyian egy évvel a kiegyezés előtt, 1866-ban születtek. Közöttük majd csak az or-! szág legidősebb lakóiról készült népszámlálási gyűjtés részletes feldolgozása után' tudnak „célfotó”, vagyis a születés hónapja, napja alapján korszerinti rangsort felállítani. Az azonban máris biztos, hogy a legidősebb magyar férfiú a 104 éves, Pápán élő Pénzes Géza bácsi,I 1 ( l
