Dunántúli Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-29 / 202. szám
1970. augusztus 29. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 7 Az első nap Pécsett Titanilla elindult Kisiklott gyermeksorsok Vilmos és társai Nőiessége érdekes, sokoldalú. Formás termete, akár alig-szoknya, akár nadrágkosztüm rejti, hangsúlyozottan karcsú. Mozdulatai, gondolatai tartalmas egyszerűséget, higgadt és természetes eleganciát tükröznek. Halk, intellektuális jelenség. Ilyennek találtam Timár Évát első látásra négy évvel ezelőtt, a kaposvári színházban. És ilyennek látom ma is, — a pécsi színművészt; sikerekben és nagy szerepekben dús négy évad után, A változás plusszok- ban mérhető: gazdag szerepélményekben, külsőleg pedig hosszú, leomló bronzfényű hajviseletben. Egyébként minden egyezik, ö maga, a szeszélyes őszi fények, az évadkezdés, még Shakespeare is. Akkor Desdemonát tanulta, most Titanilla szerepére készül. Nem titkolom, nagy öröm számomra, hogy Pécsett láthatom. A korábbi években szerzett igazán emlékezetes kaposvári színházi élményeimben mindig volt valamilyen része. Jobbára drámai főszerepekben láttam, de emlékszem kiemelkedő alakításaira tragédiákban, vígjátékokban, krimikben, groteszk játékban és középfajú drámában egyaránt. Színészi alkata éppoly sokoldalú, mint nőiessége. A főiskola után Debrecenben kezdte a pályát. Majd a Nemzetihez, onnan Kaposvárra szerződött. A Ruy Elás, a Coriolánus, a Trójai nők női főszerepei után egyénisége a Csíky Gergely Színházban teljesedett ki Sándor János, Félix László és Zsámbéki Gábor kollégába rendezői segítségével. — Nem nehéz felidézni legemlékezetesebb cím- és főszerepeit: volt Euripidész Elektrája; Görgey Rokokó háborújának kedves, groteszk lányfigurája; Pirandello Hat szerep szerzőt keres című drámájának gyászruhás leányalakja; a Tanítónő; Mi- randolina, továbbá láttam Shisgal két egyfelvonásosá- nak, — a Gépírók és A tigris — országos visszhangot keltett női főszerepében; a Várj, amíg sötét lesz című bűnügyi drámában pedig egy fiatal vak nőt játszott estéről estére olyan elhihető erővel, mintha a természet soha látnia nem engedte volna számára a fényeket, a napot, a világot. Szerepelt néhány filmben, a televízióban fs többször, legutóbb Fehér Klára Házassági évforduló című tv-já- tékban, amelynek a felvételeit nemrégen fejezte be. Hangját hallhattuk a rádióban, a vasárnap délelőtt színes összeállításokban nemegyszer riporterként is. Most első pécsi olvasópróbája előtt találkoztunk. Friss, új ambíciókkal telve szólt az impressziókról, amelyeket sebtében néhány óra alatt szerzett ebben a városban. A tettyei színészházból tárulkozó panoráma, a hangulatos pécsi utcák élményéről s mindenek előtt — amiben az igazi művész legnagyobb örömét leli — új feladatairól. — Titanillát játszom a Szentivánéji álomban. Nehéz szerep, de számomra, úgy érzem, az egyik legkedvesebb figura Shakespeare hősei között. Utána pedig egy egészen különös, nem mindennapi feladat vár. Egy francia szerző Csehov-novel- lákat fűzött csokorba. Egyebek közt a Vonaton, a Leánykérés, A kóristanő, A kutyás hölgy című novelláit. Ezek női főszerepeit játszom. Ennyit elöljáróban, Timár Éváról. Az óramutató vészesen közelít a próbakezdés időpontjához. „Ugye nem haragszik, — először sem illik elkésni...” — mosolyog rám búcsúzóul. Csillogó bronzszínű haja még felvillan itt-ott a Nádor előtt hömpölygő délutáni áradatban, majd eltűnik. Timár Éva elindult. Sok emlékezetes kaposvári produkciója után — bizakodom —, fejlődésének újabb szakasza felé. W. E. KIELÉGÍTŐ MAGYARÁZAT \ Egy híres hindu bölcs kopogtat egy napon a gazdag ember ajtaján és enni kér. ) A gazdag meglehetősen bő- < kezű, de adományát, a kö- S vetkező gúnyos hangú kér- > déssel kíséri: „Miért van az, hogy a bölcs kopogtat a gazdag ember ajtaján, de a , gazdag nem kopogtat a < bölcs ajtajánV* „Azért, mert a bölcs Is- meri a gazdagság értékét, \ de a gazdag nem ismeri a bölcsességétI**- — feleli a bölcs. <; i PABLO PICASSO V MONDÁSA c Nekünk, férfiaknak csak S nagyon szép nőket szabad ) feleségül vennünk, ha azt < akarjuk, hogy egy napon > majd megszabadítson ben- ) nünket tőlük valaki. Komolytalan ro Tat FÖLDBIRTOKOS LETTEM Nehéz soruk van a földbirtokosoknak! Most, hogy a Horgász Szövetség, és egyebek jóvoltából a Pécsi tó mellett szereztem egy hatalmas földdarabot, (hossza 10 méter, a szélessége is 10 méter), itt vagyok a legnagyobb bajban. A legutóbbi két évemet kizárólag a földbirtokomért való aggodalom töltötte eL Mert, ha már van az embernek földbirtoka, akkor illő, hogy ennek megfelelő kastélyt is építsen. Én mindig gyönyörűséggel és tökéletes irigység nélkül figyeltem azokat a bátor halandókat, akik a Kossuth Lajos utcából, — mert hiszen itt van egyedül méltó helye a hosszú vasgyűjteményeknek, — cepeltek különböző vasdarabokat, harcoltak cementért, tégláért, hogy valamit felépíthessenek. Nálam a bajok már a földbirtokkal kezdődtek. A 10x10 méteres vagyonomra egyelőre nem akartam építkezni. Tehát hagytam. Rettenetes szárazság tört ki tavaly, vagy tavaly előtt, már nem tudom pontosan, és míg a szomszédok lyukakat ástak, én lezser nemtörődömséggel szemléltem, hogy még megvan a birtok. Aztán elkezdődött a baj. A derék, termékeny szűzföldön csodálatos növények kezdtek sarjadozni. Ne kívánják a nevüket, mert nincs módomban megnevezni őket, de volt közöttük balhafű is. És tanyát vertek benne a vadnyulak, később az őzek sem látszottak ki belőle, de akkor telt be a pohár, amikor egy tizenhatos szarvasbikát ugrasztottunk ki belőle — a szomszédok átkaitól kísérve. Már-már azt hittem, hogy ezen a termékeny földdarabon nagy haszonra teszek szert, mert kiadom valamilyen vadász- társaságnak pénzbeli ellenszolgáltatásért. Arról nem is szólva, ha nyugati turisták jöttek volna, milyen nagy pénzeket szerezhettem volna be ezen a földdarabon. Még talán valutát is szerezhettünk volna. Szomszédaimban azonban nem volt meg az ehhez való koncepció és sivalkodtak. Erre következett a földgyalu. Nem kívánom senkinek azt a kálváriát, hogy egy ilyen földdarabra rábeszéljen egy földgyalust, hogy kiegyenlítse a domboldalt. Az ipse attól félt, hogyha egyszer megfordul, akkor lezuhan a földbirtokról. „Óvatosan kell ezt csinálni kartársam!” — mondta. Különféle nehézségeket részletezett, amivel nem untatom az olvasót. A lényeg az, hogy a föld le- gyalulódott. Most jött a kanyar. A Természetfelelős, aki eddig szaharai szárazságot zúdított földbirtokomra, most megeresztette az ég csatornáit és a továbbiakban döbbenetes nagy zuhé keletkezett cirka másodnaponként. Az erecs- kék folyókká váltak és a földbirtokom már a Duna deltájával vált azonossá. Nem is ez volt a baj, hanem hajszál híján elvitte a földbirtokot. Kétségtelen, hogy egy ilyen iszapréteg megtermékenyítő hatással lehetett volna a szomszédok mező- gazdaságára is, de ezek ismét sivalkodtak, közel sem a gyönyörűségtől. Itt valamit tenni kell! Ez hosszabb ideig abban mutatkozott, hogy még a környékét is elkerültem a latifundiumomnak, amit a másnapos monszum áztatott, hordott, cipelt. Mivel ez nem tűnt elégnek, tehát számomra a legrokonszenvesebb építési mód jutott eszembe. Elmegyek egy derék maszekhez, adok neki némi pénzt, ő pedig egy idő után hozza a kulcsot. Nem tetszik eltalálni, hogy ebben a számításban mi volt a hiba? Inkább elmondom. A maszeknak nem némi pénz kellett, hanem ennél jóval több. Annyi, amennyi pénz nincs is a világon. Megoldás: az elkülönítés — A következő ötéves tervben új intézetek épülnek Vilmos „sitin” van, amíg a nyomozás tart. Tizenhét esztendős, amióta eszét tudja, intézetekben élt, szüleit nem ismeri, élnek-e, halnak-e, nem tudja. A megjárt nevelőotthonok: Csertő, Bakóca, Aszód, Pécs, Szántó Kovács utca, Budapest, Szőlő utca, Pécs, Baranya megyei Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet, Kulich Gyula utca 22. Pénzt lopott munkatársaitól, szobatársaitól, végül az intézet kasszájából. Adalékként még: egyik büntetését letölti, még aznap elköveti a másikat. „Ha kijövök a sitiről, vérbosszút állok... !” Nem vagyok optimista — az áldásos intézeti nevelés ellenére sem: ha megéri a hetven évet, úgy hetven éven át minduntalan szembefordul a törvénnyel. Bűnöző. Csak egyben hiszek: ha elkülönítik többi fiatalkorú, hason-sorsú társaitól, akkor ők a ragálytól megmenekülnek. Erre van-e lehetőség? * Baranyában a következő helyiségekben tartanak fenn állami intézeteket, a Megyei Tanács hatáskörében: Me- csekjánosi (csecsemők), Csertő (óvodások), Bakócza, Bük- kösd, Pécs, Megye utca (általános iskolai otthonok), Pécs, Szántó Kovács utca, (Ifjúmunkás otthon) Mohács, (lánynevelő intézet), továbbá gyógypedagógiák Pécsett, Mohácson, Máriagyűdön, Pécs- váradon és végül az átmeneti jellegű intézet, Pécsett, a Kulich Gyula utca 22. alatt, amely egyben a felsoroltak központja is. A jelenlegi össz- létszám: 2051. Évente körülbelül 1000 gyerek fordul meg az intézetekben, ennek fele jön, a másik fele vagy nagykorúvá válik, vagy a szülők hajlandók visszavenni. A gyerekek kedvezőtlen szociális, .vagy erkölcsi körülmények, vagy mint rendőrségi beutaltak kerülnek az intézetbe. E két kategórián belül további rétegeződés.: szellemi fogyatékosak (338 gyerek), súlyosan fogyatékosak, tehát képezhe- tetlenek, (91 fő), aztán a nehezen nevelhetők, a túlkoro- sak, neurotikusak, és persze szellemileg, fizikailag egészségesek. Az átmeneti intéAkkor kezdődött el a I gyöngytyúklábú kastély körül, — mert az lesz ugyanis a kacsalábon forgó kastélyt már elorozták a mesében, — az újabb herce-hurca. Egy, az építkezéssel szemben teljes utálatot érző magyar ember el sem tudja képzelni, hogy hol kell azt megkezde- ni._ Ha nincs egy értelmes, idősebb barátja, aki nem hagyja békén egy pillanatra sem, akkor ott kastély nem lesz. De szerencsére ilyen ember akad. Megkezdődik a lázasnak éppen nem mondható ter- vezgetés és előzetes munka. Derék fickók bozótvágó késsel irtják a giz-gazt Azzal sem törődve, hogy néhány egzotikus, talán hajósok által odakerült növénynek magja vész. Ekkor derült ki az első számú nehézség. Az alsó szomszéd és köztem másfél méteres szakadék tátong. Ennek eltüntetése az első. Nem mesélem tovább. Elég az hozzá, hogy messze földön az én mellvédem a legszebb. Ha kiállók a peremre és szemlélem a Pécsi tavon száguldozó vitorlásokat, a látvány megvigasztal azért, hogy földbirtokom 20 százaléka elment a mellvédre. Eddig úgy véltem, ha ősi földemen két bukfencet vetek, nem esem át a szomszéd telkére. Ez a bukfenc most már csak hosszában érvényes, keresztbe ha megtenném, akkor lerugódnék a mellvédemre. De hát az én koromban már úgysem kell bukfencezni. zetben (Kulich Gyula utca) minden réteg képviselteti magát. Akármennyi időt töltenek e) együtt — mindenképpen káros. Eltanulhatják egymástól a rosszat, a kivetnivalót, a bűnözést. Íme. * Lajos 13 esztendős. Szülei Komlón élnek. Hogy milyen laza erkölcsi közegben, azt ne firtassuk. Lajoska, bájos kis gyerek, de kapkodó, ideges, zavaros gondolkodású. Rendőrségi ügye még nem volt. Illetve ... — Vilmost mióta ismered? — Tavaly is itt volt már. — Mit mesélt? — Mondta, hogy mennyi pénzt lopott,, mire költötte. Este a hálóteremben mondta el, miért került ide. — Ez a kassza-ügy a napokban hogyan történt? — Néztük a tévét: Koke, Gyuszi, Laci, a Vágott meg én. Vilmos szólt nekünk, menjünk a hálóterembe, ahonnét a többieket kizavarta.. Megmondta, melyikünk hol „heccöljön” és ő majd a kasszát elemeli. — Heccölni? — Lesni. Én nem akartam, de azt mondta, belémvágja a kést, ha nem heccölök. Meg is vert volna. így történt. * Hideg Gyula — az intézet vezetője: — Számtalan eset bizonyítja, hogy a „bűnözésre” hajlamosak, vagyis az antiszociálisak, milyen gyorsan befolyásuk alá kerítik a becsületeseket, akik rendszerint náluk- nál fiatalabbak. Végül is napokat, hónapokat töltenek el egy fedél alatt, legalábbis addig, míg a megye más intézeteibe el nem helyezzük őket. De akkor már késő ... Gondot okoz az is, hogy nem tudjuk a gyerekeket lekötni munkával, legalábbis tartós időre. Játék, tévé, magnó, rádió, minden van, csak munkalehetőség nincs. Nagyon szűkén élünk. — Kilátások? — Vannak elképzelések, amelyek remélhetően rövidesen realizálódnak. Elmondja, hogy a Megyei Tanács — a negyedik ötéves terv időszakában Szigetvárott Lassan az előzetes szervezés végéhez közeledem. Ami eddig volt nekem az már nincs. Ez alatt a nyugalmamat értem. Sok minden ismerettel gazdagabb vagyok. Tudom mi a stázsa, a mész- hidrát, az áthidaló, a szelemen. Lelki szemeim előtt (ha nem is a földemen még) kibontakozik a huszonnégy négyzetméter nagyságú gyöngy tyúklábon forgó kastély. Sőt ennél is többet megtanultam, tudom, hogy ezeket az anyagokat hol nem lehet szerezni. Hogy hol lehet szerezni, azt még nem tudom ilyen pontosan, de amit erről tudok, azt nem vagyok hajlandó más orrára kötni. Egyet azonban halál- biztosan tudok, a kettő együtt nem lehet. Kastélyt építeni és nyugalomban élni. Régebben is így csinálták ezt a földbirtokosok, a Festeticsek is? Mert ha így, akkor valójában sajnálni kell őkel Végül marad egy tanulság. Felebarátom! Ha földbirtokhoz jutottál és nem laksz véletlenül valamelyik mecseki fa odújában, akkor tízszer gondold meg, hogy mire szánod magad. Ha azonban olyan jó dolgod van és semmi bajod és építeni akarsz Te magad, akkor hivalkodó gondolataidért megver az isten, a TÜZÉP, a Kőbánya és a többi nagyhatalom! És még az a vigaszod sem lehet, hogy nem érdemelted meg a büntetést. Szöllősy Kálmán létesít egy 200 fős otthont. Ez már része annak a — kormányhatározat alapján — tervezett profilirozásnak, amelynek végrehajtását a Művelődésügyi Minisztérium szorgalmazza, több száz milliós anyagi támogatással. A profilirozás célja az, hogy az előbbiekben felsorolt kategóriákat különválasszák intézetekre. Valószínű, hogy ennek a programnak megfelelően — lebet hogy szintén Szigetvárott — 300 férőhelyes intézetet létesítenek a normál-képességű gyerekek részére. Ami pedig a Kulich Gyula utcai otthont illeti. A Megyei Tanács és a minisztérium közös beruházásaként Pécsett építenének fel egy különálló, jól felszerelt, munkatermekkel, műhelyekkel ellátott intézetet. És akkor, de csak akkor! — tudják létrehozni az úgynevezett „gyermekszobát”: ez egyes kiskorúak ideiglenes gondozását szolgáló helyiség lenne, a művelődésügyi miniszter 4/1970. (VI. hó 4.) MM. rendelete alapján. A rendelet főleg a Balaton, a Velencei-tó környéke és az ország több nagy vidéki városára vonatkozik, ugyanis ezeken a helyeken található a hazulról, vagy iskolából megszökött fiatalkorúak zöme. Többnyire a rendőrség szedi össze őket, útjuk az átmeneti intézetekbe vezet, ahol aztán nem csak étkeztetésükről, orvosi ellátásukról kell gondoskodni, hanem 72 órán belül visszajuttatni szüleikhez is. Ezeknek az elszepará- lására jelenleg nincs mód: a Kulich Gyula utcában a többiekkel együtt töltik el az említett 72 órát. És ez éppen elegendő idő arra, hogy. a „dörzsöltebb” bentlakók esetleg velük szélesítsék ki kétes hajlamú táborukat. * Szándékosan nem beszéltem az intézetek pedagógusainak felelősségteljes munkájáról, Ismeretesek. Nem említek szót a szülőkről sem, akiknek felelőtlensége miatt kétezeregynéhány kiskorú sorsa futott már mellékvágányra szinte életük első percétől kezdve. Ezektől a szülőktől várni már az égvilágon semmit nem lehet. Amiben reménykedhetünk: fedél alá kerülnek az említett állami nevelőintézetek, a minisztérium és a tanácsi szervek közreműködésével. Rab Ferenc Pódium BORS. Kézdi György, a Pécsi Nemzeti Színház tagja szerepel a televízió Bors című folytatásos műsorában. 4-f-f GABR1ELLA ELMEGY. Horváth Gabriella, a Pécsi Pannónia Bár népszerű, feketehajú énekesnője, aki a szegedi Hungáriából jött át egy hónapra Pécsre, búcsúzik a várostól, ma éi holnap, vasárnap lép fel utoljára. PÉCS A MADÁCHBAN. A Budapesti Művészeti Hetek keretében a Pécsi Nemzeti Színház is vendégszerepei. Október 30-án mutatják be a Madách Színházban Cseres Tibor: Barbár változatok című drámáját. ♦-f-f DÖRÖMBÖZO DREZDÁBAN. Dörömböző Géza, Pécs város és az ország egyik legjobb prímása ismét szerződést kötött a Német Demokratikus Köztársaságban: szeptemberben Drezdába utazik és az ottani Szeged étteremben játszik. Előreláthatólag fél év múlva tér visz- sza.
