Dunántúli Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-29 / 202. szám
1579. augusztus 29. DUNANTOL! napló 3 Kontárok reneszánsza? A szolgáltatások színvonala elmarad az igények mögött Megoldás csak a fusizás? — Működési engedély csak külterületre? Egy tetőfedő szakmunkás arra hivatkozva, hogy ő kisiparos — elvállalt egy te- ' kintélyes méretű munkát Pécsett. Igaz, nem vágott teljesen a mesterségéhez, annyira azonban értett hozzá, hogy egy részét el tudta végezni. Amihez pedig egyáltalán nem értett, arra alvállalkozót keresett ismerősei köréből. így lett aztán a gépkocsivezetőből vízvezetékszerelő — vasárnaponként. Tizenhatezer forintot kerestek az üzleten — persze úgy, hogy közben egymást is alaposan „átverték”. Idáig még hagyján, de nemcsak egymást, a megbízót is becsapták némi pénzzel, no meg a munka minőségével. Egy jónevű építésztechnikus — persze iparengedély nélkül — tatarozóbrigádot szervezett Pécsett az első kerületben. Állványokat szerzett, alkalmi munkásokat is, — általában a környék kocsmáiból. Nem ment rosszul a bolt. A technikusnak csak irányítania kellett, sőt, később annyira jól ment, hogy teljesen sajátos munkamódszert dolgoztak ki. Egy kicsit tatarozgattak, aztán irány a kocsma ... Vagy tíz ház külső tatarozását vállalták el, amikor valaki megunta a huzavonát és feljelentette őket... Mindkét társulat vígan tovább működhetett volna, ha valahol el nem rontják a dolgot, rendes munkát végeznek, becsülettel megcsinálják azt, amit elvállaltak. Mert ebben az esetben senki sem jelentette volna fel őket. Mint ahogy senki sem jelentette fel azt a fiatalembert, aki egy bérház lakásait este végigjárta, s illedelmesen megkérdezte: kell-e az ajtóra Wertheim zár? Majdnem mindenhová kellett. A fiatalember felszerelte, megköszönte és eltette a pénzt. A lakók is megköszönték, amit csinált, hiszen a fiatalember megszabadította őket egy csomó felesleges mászkálástól, idegeskedéstől. Ugyanígy, a legnagyobb lelkinyugalommal ténykedik Pécsett még egy egész sereg kontár és fusizó. Számuk felbecsülhetetlen. A Pécs városi Tanács igazgatási osztályának adataiból nehéz következtetni. Az elmúlt évben a város területén 45—48 kontárkodási ügyben kellett eljárniok — azzal azonban ők is tökéletes tisztában vannak, hogy ez csak az ügyek töredéke. Mert ki jelentené fel a szomszédját, mert a háztömbben ő javítja meg a villanyokat? Feljelentés kizárólag akkor érkezik, ha becsapják valamivel a megrendelőt, vagy a környéken működő kisiparos figyel fel a kontár tevékenységére — és saját érdekében szól... Tagadhatatlan: a kontárkodás reneszánszát éli. Vajon miért? Ismerősömnek elromlott a villanyborotvája. Elvitte a ktsz-hez, megállapították, hogy leégett a szénkefe. „Két hét, nyolcvan forint” — mondták. Erre ő, érthetően felhördült, elballagott az üzletbe, pár fillérért vásárolt egy szénkefét, és otthon tíz perc alatt be- ügyeskedte a készülékbe. Valaki néhány négyzetméternyi udvarát szerette volna lebetonoztatni. Annek rendje és módja szerint megrendelte a munkát, kijöttek, felmérték, aztán eltelt majd egy esztendő, feléje sem néztek. Megunta a dolgot, beszélt a közelben dolgozó járdaépítők egyikével és még az nap este, nem egészen két óra alatt elkészült a munka.... Ki tudná megszámolni hány „udvari gépkocsi szerviz” van Pécsett! Persze, hogy van. „Csak beállók a kocsimmal, megiszom a sarki presszóban egy kávét, és kész is a szerviz”... Saját gyakorlatából mindenki ismeri a Lajos bácsikat. Józsi bácsikat és Feri bácsikat, — akiknek csak szólni kell, jönnek és elvégzik a munkát. Nem hivatkoznak anyaghiányra, munkaidőre, kapacitásra, nem kell megrendelőket kitölteni és esetleg valakinek otthon maradni, mert csak délelőtt tud jönni a szerelő. A kontárok működésének létalapja: az igényektől messze elmaradnak a szolgáltatásaink. A szolgáltató egységek és a kisiparosok is — annyira el vannak halmozva munkával, hogy képtelenek elvégezni, — így nyilvánvalóan szelektálnak, előbbre veszik és szívesebben végzik a nagyobb munkákat — hiszen az a kifizetődőbb — és maradnak az apró cseprő javítanivalók — a kontárokra. Kevés a szakember? Nehezen hihető, mert végül is mindenre akad szakember, ha kerülő úton is... A kontárkodást háromezer forintig terjedő pénzbírsággal lehet sújtani, visszatérő esetekben bűntettnek minősül. Mit tegyünk? Büntessenek nyakló nélkül? Nincs értelme. Tetszik, nem tetszik, tudomásul kell venni, hogy munkájukra — pontosabban arra, amit jól elvégeznek — szükség van. A háztartásokban mindig törik-szakad, romlik valami, tehát mindig keletkezik egy bizonyos munkatömeg, amelyet valakinek el kell végezni. Kell, mert senki sem fog törött ablak mellett napokig élni, rossz villanykapcsolóval vacakolni, stb. Azt minden további nélkül elismerhetjük: a „hivatásosok” képtelenek a jelentkező igényeket időben kielégíteni. Mi más választás van? Dolgoztatnak azzal, aki hajlandó elvégezni a munkát... Persze, van a dolognak egy másik oldala is. A kontárok nagy többsége szakember, gyárban, üzemben vagy ktsz-ben dolgozik, s általában csak olyan munkát vállal, ami szakmájába vág, amit el tud végezni. Igen, csakhogy éppen a konjunktúra miatt ilyenkor belép egy sereg ügyeskedő is, az „igazi” kontár, aki legfeljebb amatőr barkácsoló színvonalon ismeri a szakmát, — de mivel, így vagy úgy megjavít valamit, pontosan annyit kér érte, mint egy elsőrangú kisiparos. Ki milyet fog ki, az ismeretség kérdése. Az ilyenek működése nemhogy nem kívánatos, egyenesen káros. De mikor derül ki munkálkodásuk? Ritkán, mert húsz— ötven forintos rossz munkáért kevés ember gyárt feljelentéseket. Aztán egy másik, kényesebb dolog, amit az esetek többségében bizonyítani sem lehet: enyhén szólva is gyanús a felhasznált anyagok, szerszámok származása... A megrendelő nem törődik azzal, honnan van, örül, hogy egyáltalán kéznél van a szükséges anyag. Sok érv szól az „igen”, legalább annyi a „nem” mellett. A megoldást — valahol a kettő között kell keresni. Egészen leegyszerűsítve a dolgokat: a munka után egyébként is dolgozó, szakmailag megfelelően képzett szakembereknek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy legális körülmények között folytathassák tevékenységüket. Történt már ez ügyben is valami. Lehetőség van arra, hogy bizonyos, a szakmában eltöltött idő igazolásával „mellékfoglalkozásként” működési engedélyt kapjon egy-egy szakember. — így munkaidő után, szombaton és vasárnap legálisan dolgozhat. Ilyen működési engedélyhez juthatnak a nyugdíjas szakemberek is, akik amúgy sem tétlenkednének, s ezzel a munkával egészítik ki nyugdíjukat. Sokan, vannak, nagyon sokat tudnak segíteni. Járható útnak látszik, — mégsem tökéletes megoldás. Pécsett és a városokbarí ugyanis csak a külterületekre lehet „mellékfoglalkozásként” működési engedélyt váltani, a városok belterülete tabu. Ez pedig ismét csak a kontárkodásnak kedvez, hiszen a munkák zöme, nyilván a város belterületén jelentkezik, és azt mégsem lehet várni egy városközpontban lakó nyugdíjastól, hogy mondjuk csak Patacson vállaljon munkát. Akkor már inkább nem kell a működési engedély. A felelősségre vont kontárok ezzel is érvelnek: — „Nem váltok működési engedélyt, mert akkor nagyon sokat kell dolgoznom ahhoz, hogy agyon ne nyomjon az adó...” Ezzel az érvvel is nehéz vitatkozni. Okosan kellene felhasználni az emberek energiáját. Az érdekek azonossága alapján. D. Kónya József A rendszámtáblát elvették Gépjárműellenőrzés a megyében Hibás világítóberendezések — A tompított fényről Vezetői engedély nélkül Napok óta megyeszerte nagy apparátussal ellenőrzi a rendőrség a közutak forgalmát. Több kijelölt ponton kora reggeltől leállítják a gépjárműveket és sokoldalúan megvizsgálják: megfelel-e az előírt szabályoknak. Az ellenőrzést végzőket elkísértük egy körúton, hogy a helyszínen szerezzünk tapasztalatokat. Pécsvárad közelében a 6-os főközlekedési úton pótkocsis Zetorok árpát szállítanak. A jelzésre megállnak. Az ellenőrzés során kiderül, hogy a VH 65—57 rendszámú Ze- tor pótkocsiján rossz a fék, hiányoznak a biztosító csapok. — Hány mázsa árpa van a pótkocsin? — ötven — mondja a vezető. Tíz mázsával több, mint a megengedett. — Hogyan jöhet ki a közútra ilyen rossz műszaki állapotban lévő járművel? — kérdi a vezetőtől a rendőr. — Nem fél attól, hogy a túlsúlyos, fékhibás pótkocsi megnyomja a vontatót és esetleg az árokban kötnek ki? Nem drága a maga élete is? — Dehogynem kérem — mondja sóhajtva a vezető... — Holnap vittük volna a pótkocsit a javítóba... A rendőr utasítására a vezető leszereli a pótkocsi rendszámtábláját. Amíg nem javítják meg úgy, hogy műszakilag kifogástalan legyen, nem vehet részt a közúti forgalomban. Nincs jobb állapotban a pécsváradi tsz VI 10—00 rendszámú vontatójának pótkocsija sem. Defektes gumival közlekedik, — ugyancsak 10 mázsával több rakománnyal, mint a megengedett. Nagykozári sondok Van-e jövője a szörpüzemnek? A hatvanas évek közepe I óta eredményesen működő tsz-szörpüzemek egyike a bogádi Virágzó termelőszövetkezet nagykozári üzeme, amely nem egy termékével országos hírnévre tett szert A fellendülés eddig töretlen volt, idén mégis kételyek mutatkoznak a jövőt illetően. A gondok, amik itt fölmerültek, nemcsak ezt az egyetlen gyümölcsfeldolgozó üzemet érintik. Nem csekély malíciával mondja Zerényi Béla, a termelőszövetkezet elnöke, hogy más, sokkal kevésbé profilbavágó tsz- melléküzemágaknak közel sem kell ennyire érezni a konkurrenciát. Ezért is vetődik fel: meddig lehet még fokozni az iramot? Még alig vannak túl az idei termés betakarításán és felvásárlásán, máris gondot jelent, hogyan lehet kitartani az újig. Egyik legfőbb helyi gond, hogy a szövetkezet negyven holdas málnását még tavaly betegség támadta meg, s az egészet ki kellett irtani, majd újból kezdeni a telepítést. Ez nem egyhamar fordul termőre, szörpöt viszont termelni kell. Be miből? Idejekorán megkeresték az előző években felkutatott és azóta is jól szállító termelőpartnereket Észak-Magyaror- szágon, azonban idén nem jött létre az üzlet. Nem tudtak olyan árat fizetni, mint az egyéb felvásárlók. A hiányzó mennyiséget egyéb gyümölcsökből kell pótolni. Az idei összes szörptermelés nem lesz kevesebb a tavalyinál, de — a piac növekvő igényének ismerete ellenére — több sem lesz. Éppen a gyümölcsalapanyag elégtelensége miatt. Beszélgetés közben szó esik azokról a gondokról, amelyek leginkább foglalkoztatják a szövetkezet vezetőségét a szörpüzemmel kapcsolatban. Ezek egyike, hogy a szövetkezet a feldolgozott termékek után forgalmi adót fizet, a konzervipar pedig eszközlekötési járulékot. Itt már olyan tehertétel jelentkezik a szövetkezet rovására, amit csak a termelés állandó növelésével tudna ellensúlyozni. Viszont ez az adóztatási forma érthető, ha meggondoljuk, hogy míg a konzerviparban 1 forint eszközzel 1 forint értékű termék készül, itt ugyanennyi eszközzel 3 forint értékű termék! A másik a kereskedelmi árrés, amely 16,5 százalékról 25 százalékra növekedett. S mivel ugyanakkor a szörpárak nem változtak, ez azt jelenti, hogy a korábbi hozzávetőlegesen 3 forintos palackonkénti haszon 1,— forintra csökkent. A harmadik tényező a cukorár. A konzervipar kilónként 8,14 forintért kapja a cukrot, tsz szörpüzeme 8,64-ért. Ez az évi 100 vagonos cukorfelhasználásra vetítve félmilliós többletkiadást jelent. Ezek a tényezők inkább nehezítik, mint könnyítenék a helyzetet, s ha az előzőkben említett, a jövőt illető kételyekre gondolunk, nem is tűnnek azok egészen megalapozatlannak. Nem kevésbé fontos azonban a fogyasztók érdeke. Az utóbbi években oly gyakran emlegetett választékbővítést éppen az ilyen üzemek biztosíthatják elsősorban, a nagykozári gyümölcsszörpök pedig e választékban előkelő helyet biztosítottak maguknak — a fogyasztók ítélete alapján. Hársfai István — Holnap visszük javítani — mondja a Zetor vezetője. „Holnap”! Mindig ez a refrén, erre hivatkoznak. De a baleset ma is bekövetkezhet. Miért nem gondol erre az, aki a kormány mögé ül, vagy az, akinek kötelessége lenne a tsz-ben a gépjárművek műszaki állapotát ellenőrizni? A Zengőaljai Állami Gazdaság DUTRA traktora rendszám nélkül vígan halad a főközlekedési úton... A jobboldali irányjelzője hiányzik, a kormányán körülbelül 70—80 fokos a holtjáték! Az útvonal engedélye is hiányzik. — Nem messze megyek, csak ide a közeibe — mondja a vezető. — De ilyen gépjárművel nem mehet közútra! — Ha nem jövök, akkor az a baj, ha jövök, az* a baj... Egyszerűen érthetetlen, hogy a gazdaság miért küld ilyen hibás gépjárműveket a közútra? Török András zengővár- konyi lakos vezetői engedély nélkül közlekedik segédmotorjával. Sok az ehhez hasonló szabálytalanság. Mohács közelében az ellenőrzést végzők jelenük a parancsnoknak a tapasztaltakat: Szederkény belterületén helyszín-bírságolták Her- gerőder Ödönt aki féklámpa hibás Zetort vezetett. Sánta Sándor kisbudméri lakos motorkerékpárral közlekedik. Ittas. — Csak két deci bort ittam ... Higgyék el, ez volt az első eset, hogy ittam vezetés előtt... — Hány gyereke van? — öt... — mondja, aztán hallgat, mint aki rádöbbent arra, hogy otthon hazavárják és mi történhet, ha ittasan motorozik... Több ellenőrzési pontot is felkerestünk és sajnos sok szabálytalan közlekedésről hallottunk beszámolót. Az egyik helyen gyalogosok, de gépjárművezetők is kérték: szigorúan vonják felelősségre azokat, akik „hajtanak mint az őrültek”, semmibe veszik a közlekedési szabályokat, veszélyeztetik maguk és mások testi épségét, életét. Este a gépjárművek világításának, világítóberendezéseinek ellenőrzése kapott nagyobb hangsúlyt. Pécsett — gépjárművezetők tapasztalhatják — alig-alig található közút, amelyikről nyugodt lelkiismerettel állítható, hogy kellően megvilágítottak. _Miért nem használ tompított fényt? — kérdik az egyik személygépkocsivezetőtől? — Városban vagyok kérem ... Ügy tűnik, hogy a gép- járművezetők a „régi szokás szerint” általában városi világítással közlekednek Pécsett. Talán helyes, ha utalunk ismét a KRESZ-re. „Kellően megvilágított terület a közútnak olyan része, ahol a közvilágítás lámpáinak fénykévéje összeér és az úttestet teljes szélességében megvilágítja”. Hol van ilyen úttest Pécsett? Ha szigorúan vesszük, talán sehól. Esetleg a Széchenyi tér, a Szabadság út... sokkal többet sajnos alig lehet sorolni... — Igazuk van, sok a sötét folt az úttesten, dehát akkor mindig tompítottál menjek? — kérdi egyik gépjárművezető. Igen! Kellően nem világított lakóterületen, csak tompított fényszóróval szabad haladni! Úgyszólván egész Pécs területére ez a szabály vonatkozik. A közlekedés- rendészeti osztály határozott kérése: ahol a gépkocsivezető úgy látja, hogy nem kellően kivilágított területen halad, köteles a tompított fénnyel közlekedni! Az ellenőrzés során a világítás körül is sok szabálytalanságot tapasztaltak; keresztbe kötött világítóberendezéseket, féklámpák hiányosságát — (nem gyúlnak ki), hibás irányjelzőket. Volt gépjármű, amelyet azonnal ki kellett vonni a forgalomból, mert úgyszólván egyetlen világítóberendezése sem n®3»yrr ködött az előírásoknak megfelelően. fi9ín A közlekedésrendészeti osztály vezetői mondták: az ellenőrzés nem kampány- szerű, hanem nap mint nap fokozottabban vizsgálják a forgalmat, mert egyre nő a közúti balesetek száma. Mint arról beszámoltunk, szerdán két halálos áldozatot is követelt a KRESZ megszegése, a szabálytalan közlekedés ... Garay Ferenc — A Mohácson épülő, új háromszintes könyvtár épülete a munkák befejező szakaszába érkezett. A Megyei Tanács félmillió forinttal támogatja a volt zsinagóga helyén épülő, korszerű könyvtárt, az összeget a berendezésre fordítják. Üjmecsekaiján 23 új hirdetőtáblát helyezett el a Magyar Hirdető i
