Dunántúli Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-23 / 197. szám
1970. augusztus 23. trUNANTÜLl NAPLÓ ti Plusz 1 százalék nemzeti jövedelem Az idei árvíz jelenfős károkat okozott az országnak, különösen az árvízsújtotta területek lakosságának. Igen nagy erőfeszítést és komoly anyagi áldozatot követelt az ár megfékezése, a további még jelentősebb károk megakadályozása. Az ország képes volt a nagy erőfeszítésre, az anyagi erők gyors koncentrálására, hogy az eddigi legnagyobb fenyegetést elhárítsa és az ország gazdasági ereje lehetővé teszi a keletkezett árvízkárok gyors pótlását. Jó érzés ezt tudomásul venni, mert ez azt jelenti: vagyunk annyira erősek, hogy országunkat komoly természeti csapások sem képesek katasztrofális helyzetbe sodorni. Mégis, a károk és a védekezés anyagi áldozatai jelentősek. Ha nem is csökkentik az eddig elért életszínvonalunkat, komoly erőfeszítésekét kell tenni annak érdekében, hogy a további fejlődésünket, a további életszínvonal-emelkedést se akadályozzák az árvízkárok. Elsősorban tehát töretlen fejlődésünk biztosítása érdekében kell ebben az évben nagyobb erőfeszítéseket tennünk. A segítés módjai Már az árvíz, illetve a veszélyeztetés ideién országosan spontán módon kibontakozott a dolgozók körében a mozgalom, hogy gyorsan, bizonyos egyéni áldozatokkal segítsünk a bajbajutottakon. Általános volt, hogy a dolgozók fizetésük bizonyos részét felajánlották az árvízkárokat szenvedettek megsegítésére, sokan az ilyen helyzetben nagyon szükséges holmik adományozásával, mások a bajbajutott gyermekek időleges gondozásával vagy nyaraltatásával könnyítettek a jelentkező gondokon. A termelő- szövetkezetek és a tsz-szövetségek az árvízkárosult gazdaságokat közvetlenül segítették. Sorolhatnánk tovább a segítés sok szép formáját, mely mind bizonyítja dolgozó népünk szocialista, kollektív arculatának, a nemzeti összefogásnak az erősödését. Mégis ki ' kell emelnünk az állam segítését. Kezdettől fogva az állam nyújtotta a legnagyobb támogatást az árvíz elleni küzdelemben, és a segítés sokféle formáját felajánlva az állam csaknem teljesen magára vállalta az árvízkárok további pótlásának terhét. Tehát mondhatjuk, hogy az állam, a társadalom segít. Á társadalom gazdasági erejét viszont az évről évre megtermelt nemzeti jövedelem adja. Az állam a nemzeti jövedelem egy részét felhasználja az árvízkárok pótlására, de a nemzeti jövedelemnek ezt a részét eredetileg más célokra kívánta fordítani. Nos, az árvízkárok pótlása és e más tervezett célok elérése csak úgy lehetséges, ha több nemzeti jövedelmet termelünk meg ebben az évben, mint ahogy terveztük. Ezért kérte a kormány — az árvízkárokat felmérve —, hogy egy százalékkal termeljünk többet a tervezett nemzeti jövedelemnél; ami országosan mintegy 2 és fél milliárd forint többlet nemzeti jövedelmet jelent. Ha ezt sikerül elérni, akkor az árvízkárok pótlása mellett sikerül egyéb tervezett céljainkat is megvalósítani. A felhívásra a vállalatok különböző, e cél elérését szolgáló felajánlásokat tettek. A felajánlások sokfélesége miatt célszerű foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy a vállalatok hogyan segíthetik elő leginkább az ország nemzeti jövedelmének növelését. A nemzeti jövedelem és növekedése X váHalatok a különböző felajánlásokkal az ország nemzeti jövedelmének gyorsabb növekedését kívánják elősegíteni. Ahhoz, hogy a vállalati felajánlások és a nemzeti jövedelem növekedése közötti összefüggéseket kifejthessük, szükséges először tisztázni azt, hogy mi a nemezti jövedelem? A nemzeti jövedelem termékhalmaz, különböző termékek összessége, melynek nagyságát úgy határozhatjuk meg, hogy a társadalom által termelt évi összes termékből levonjuk a termelés során felhasznált eszközök és anyagok mennyiségét. Vagyis a nemzeti jövedelem a társadalom évi munkájának tiszta (nettó) eredménye. Ez a meghatározás így teljesen egyértelmű. A probléma abban van, hogy a társadalom rendkívül sokféle terméket termel, e sokféle különböző terméket összegezni, ezek együttes mennyiségét meghatározni csakis úgy tudjuk, ha a termékek árait vesszük alapul, tehát összeadjuk a megtermelt összes termék árát és levonjuk belőle a felhasznált eszközök és anyagok árait, így a nemzeti jövedelmet, mint meghatározott forintmennyiséget kapjuk meg. (Pl. 1968-ban 215 milliárd forint.) A nemzeti jövedelem nagyságát forintmennyiséggel határozzuk meg, de a nemzeti jövedelem maga termékek halmaza, nem a forint, a pénz mennyiségének növelésével, hanem a megtermelt termékek mennyiségének (pontosabban: a tiszta termék mennyiségének) növelésével növelhető a nemzeti jövedelem. Tehát a termékhalmazt kell növelnünk, de csak forintban mérhetjük a termékhalmaz nagyságát és változásait. Ez a számbavételnél sokféle nehézséget okoz, de ezt most mellőzzük, inkább azt vázoljuk fel, hogy a vállalatok tevékenysége hogyan értékelhető, hogyan értelmezhető a nemzeti jövedelem növekedése szempontjából. A felajánlások és eredményei A vállalatok gazdálkodása, a vállalatok tevékenységének eredménye a többféle eszköz és többféle anyag felhasználása, valamint általában többféle termék termelése miatt csak forintmutatókkal jellemezhető. A teljes termelési érték, az anyagmentes termelési érték, az önköltség, a termelékenység, a nyereség és a többi vállalati mutató mind forintban jellemzi a vállalati tevékenységet. Ebből fakadnak azok a nehézségek, amelyek lehetetlenné teszik, hogy a vállalati tevékenységet egyértelműen megítélhessük a nemzeti jövedelem termelése szempontjából. Ugyanis a forintmutatók kedvező változást jelezhetnek olyankor is, mikor valójában ez a kedvező változás nem következett be, sőt olykor kedvezőtlen a változás. Közismert példa erre a vállalati nyereség kedvező alakulása mögött gyakran meghúzódó kedvezőtlen változás. Ha ugyanis a vállalat magasabb áron értékesíti termékeit, akkor gyakran még kevesebb termék termelésével is növelni tudja nyereségét. Nőtt tehát a nyereség, de kevesebb terméket produkált a vállalat, nem mondhatjuk azt, hogy növelte a nemzeti jövedelmet, sőt! Vagy: sikerül a vállalatnak olcsóbb anyaghoz, eszközhöz jutnia, de termékeit a piacon változatlan áron tudja értékesíteni, ez esetben is növekszik a nyereség, még akkor is, ha egyébként ugyanannyit termelt, mint előzőleg, vagy netán még valamivel kevesebbet i* termelt. Nos, ezekben az esetekben a nyereség növekedése nem eredményezte a nemzeti jövedelem növekedését, bár igaz, hogy mivel nőtt a nyereség, a vállalat nagyobb összeget fizet be különböző úton- módon az államháztartásba. Más dolog a nemzeti jövedelem termelése és ismét más *a nemzeti jövedelem realizálása, vagyis hogy a vállalat mennyit tud elismertetni a piacon. Általában véve azonban mégis azt mondhatjuk, hogy a nagyobb nyereséget a több termelés (az olcsóbb stb. termelés) eredményezi, vagyis olyan tényezők, amelyek a nemzeti jövedelem növekedését eredményezik. Általában így van, de nem mindig! Ha tehát egy vállalat azt ajánlotta fel, hogy a nemzeti jövedelem gyorsabb növelése érdekében nyereségét a tervezettnél nagyobb mértékben emeli, és ezt a célt sikerül is elérnie, akkor csupán ennek alapján még nem tudjuk megállapítani, hogy hozzájárult-e a vállalat a nemzeti jövedelem gyorsabb növeléséhez. Erre a kérdésre csak akkor tudunk válaszolni, ha megnézzük, milyen tényezők eredményezték a nyereség gyorsabb növekedéséit. Ha a piaci helyzet ügyes kihasználása hozta a nagyobb nyereséget, akkor ez nem járult hozzá a nemzeti jövedelem gyorsabb növeléséhez, bár a vállalatnak ez éppen úgy kedvező, mintha más tényezők eredményezték volna a nyereség gyorsabb növekedését. A nyereségnövekedés azokban az esetekben jelenti a nemzeti jövedelem növekedését is, ha a vállalat többet produkál, többet, jobbat ad a társadalomnak — éppen erre van szükség! Meg kell tehát nézni, hogy mi van a nyereségnövekedés mögött és utána ítélhetjük csak meg, hogy egyúttal bekövetkezett-e a nemzeti jövedelem növekedése is. Hatékonyabb munkát Egy másik mutató, amelynek túlteljesítését ugyancsak sok vállalat felajánlotta a nemzeti jövedelem gyorsabb növelése érdekében: ez a teljes termelési érték, amelyben a vállalat az összegezett termelési tervét meghatározza. E mutató a termelt termékek és nyújtott szolgáltatások teljes értékét tartalmazza. Túlteljesítése általában kedvező hatást gyakorol a nemzeti jövedelem növekedése szempontjából, de gyakran az a helyzet, mint a nyereség esetében, hogy e mutató kedvező irányú változást jelez, ugyanakkor ez a kedvező változás nem következik be a nemzeti jövedelemnél. Ha például a vállalat drágább anyagokból termeli termékeit és drágábban is adja azokat, ugyanannyi munkával nagyobb összeredményt, teljes termelési értéket produkál, az általa termelt nemzeti jövedelem pedig változatlan maradt. Vagy ami lényegében ugyanaz, megváltoztatják a termelés szerkezetét az anyagigényesebb termékek javára, igy nő a vállalat által a termékeibe bedolgozott anyagok értéke, ezen keresztül a teljes termelési érték is, miközben nem nőtt az itt termelt nemzeti jövedelem. Hasonló a helyzet, mint a nyereségnél. Csupán a teljes termelési érték mutatójának alakulásából még nem tudjuk meg, hogy nőtt-e és milyen arányban a vállalat által produkált nemzeti jövedelem. Meg kell néznünk azt is, hogy milyen tényezők eredményezték e mutató növekedését. Ha a vállalat több és hatékonyabb munkája eredményezte, akkor ez a nemzeti jövedelem növekedése szempontjából is kedvező. Szűkebb mutató az anyagmentes termelési érték, melyet úgy kapunk. hogy a teljes termelési érték mutatójából levonjuk a felhasznált anyagok értékét. Ez majdnem pontosan jelzi a vállalatnál termelt nemzeti jövedelem nagyságát, annak változási irányát és mértékét. (Nem pontosan, mert. az árak itt is torzítanak és más okok miatt sem.) Az önköltség mutatójának alakulása ugyancsak szorosan összefügg a vállalatnál termelt nemzeti jövedelem nagyságával. Az önköltség csökkenése azt is jelenti, hogy a vállalat erőforrásainak fel- használásával többet termel, mint korábban s ez a nemzeti jövedelem növekedésének irányába hat. (Bár nem bizonyos, hogy olyan arányú a nemzeti jövedelem növekedése. mint áz önköltség csökkenése!) Lényegében ezt a folyamatot fejezi ki a munkatermelékenység változása is, csak más szempontból. A munkatermelékenység növekedése nemzeti jövedelem-növekedést eredményez, sőt a nemzeti jövedelem növekedésének döntő tényezője. Nagyon zavaró azonban a fenti összefüggés szempontjából az a körülmény, hogv vállalatainknál a munka termelékenységét a teljes termelési érték alapulvételével számítják és így azok a tényezők, amelyek a teljes termelési érték és a vállalatnál termelt nemzeti jövedelem közötti összefüggést zavarják, a termelékenység és a nemzeti jövedelem között is zavaróan hatnak. Éppen ezért lényeges hangsúlyozni, hogy csupán a nettó termelékenységi mutató (lényegében: anyagmentes termelési érték, dolgozó létszám, vagy munkaóra stb.) növekedése áll közvetlen kapcsolatban a vállalatnál termelt nemzeti jövedelem növekedésével, de a teljes termelési érték alapján számított termelékenységi mutató nem! A lehetőségek E változatos áttekintés 'alapján azt mondhatjuk, hogy a vállalatnál termelt nemzeti jövedelem növekedése irányába elsősorban a nettó termelékenységi mutató növekedése hat. Lényegében hasonló eredményt ad az anyagmentes termelési érték növekedése és kevésbé szoros összefüggésben az önköltség csökkenése is. A nyereség és a teljes termelési érték mutatóinak növekedése nem biztos, hogy nemzeti jövedelem növekedést is je- 1 lez, ez attól függ, hogy milyen tényezők eredményezik a nyereség, illetve a teljes termelési érték mutatóinak növekedését. Ide kívánkozik annak megemlítése: az olyan felajánlások, hogy brigádok, üzemek meghatározott mennyiségű plusz munkaórát, műszakot teljesítenek, lényegében a nyereség, a teljes termelési érték és az anyagmentes termelési érték mutatóinak növelését célozzák, s ez utóbbi mutató a vállalatnál termelt nemzeti jövedelem növekedését jelenti, ezért az említett felajánlások teljesítése kedvező a nemzeti jövedelem gyorsabb növekedése szempontjából. S végül azt kell még aláhúzni, hogy a felajánlások teljesítése során, a teljesítés értékelésekor nem szabad csupán a forintmutatókra koncentrálni, azt kell szem előtt tartani, arra kell törekedni, hogy az országnak a tervezettnél nagyobb, termékekben megjelenő nemzeti jövedelme legyen. így meg tudjuk valósítani kettős célunkat: az árvízkárok gyors pótlását és fejlődésünk íöretlenségé- nek biztosítását. Ez a valódi értelme a -j- 1 százaléknak. Tóth Lajos öt millió forinttal teljesíti túl az éves tervét a mohácsi Vegyesipari Vállalat a pártkongresszus tiszteletére indított munkaverseny során. A vállalat új üzeme, a kapcsolótábla üzem egymillió forintos többlet termeléssel hozzájárul a vállalati terv túlteljesítéséhez. Szokolai felv. Egymillió forint Ahogyan erősödünk gazdaságilag, úgy kerül mindinkább előtérbe a hazánkban élő nemzetiségek mű- /Velődési helyzete. A Művelődésügyi: Minisztériumban tavaly létesített nemzetiségi osztály gondoskodik a szlovákok, délszlávok, németek és románok lakta vidékek könyvtári és egyéb kulturális ellátásáról is. Ennek érdekében a minisztérium tavaly a Könyvtártudományi és Módszertani Központtal közösen gondos felmérést végzett, és megállapította: a nemzetiségi vidékek iskolai és közművelődési könyvtárai még nem segítik kellően az anyanyelvi művelődést. Ezt csak részben magyarázza az a közismert tény, hogy az ötvenes években megalakult állami közművelődési könyvtárakat általában nem fejlesztették eléggé céltudatosan és tervszerűen, olvasóközönségük összetételének megfelelően. A megyei tanácsok által e célra szánt összegeket nem mindig használták fel arra, amire szánták. Számottevő fordulatot hoztak e téren a minisztérium és a KMK határozott intézkedései. A többi között sikerült — egyszeri jelleggel — egymillió forintos keretet biztosítani a nemzetiségi területek könyvtárainak gyarapítására is, Nyolcvanezerért ajánló bibliográfiákat szereztek be, amelyekét eljuttatnak minden könyvtár vezetőjéhez, illetve kezelőjéhez, A fennmaradó igen tekintélyes ösz- szegért pedig a minisztérium megbízottai Csehszlovákiából, Jugoszláviából, az NDK-ból és Romániából rendeltek könyveket, főként e nemzeti irodalmak legfrissebb termékeit. Ezeknek jórésze olvasmányos, könnyebb mű, illetve ifjúság gi könyv, hiszen az anyanyelvűi#«-: dalmat igénylő, új olvasóközönség főként a falusi fiatalok, az iskolások soraiból toborzódik. Természetes, szép számban vásároltak műveket a fenti országok klasszikus és mai, modem irodalmából is. így tehát az újonnan vásárolt könyvek összetétele a nemzetiségi lakosság minden rétegének érdeklődését- kielégítheti. Az egyszeri nagyobb beruházás sok mindent megold, bár, persze, nem végérvényesen. Az említett országokban — akár nálunk is — hétről hétre újabb művek jelennek meg, amelyek az itteni nemzetiségi lakosság érdeklődésére is számot ‘ tarthatnak. Mi lesz tehát ezután a helyzet? A Művelődésügyi Minisztérium — az illetékes szervekkel történt megbeszélés alapján — erről is gondoskodott. A könyvek beszerzése — akár eddig —■, ezután is a területileg illetékes tanácsok dolga lesz, amelyek a nemzetiségi könyvtárak fejlesztésére kapott keretüket teljes egészében rendeltetésüknek megfelelően használják majd fel. A beszerzés egyszerűsítése, megkönnyítése érdekében a minisztérium megállapodott az Állami Könyvterjesztő Vállalattal, hogy évenként közösen tájékozódjanak a megyéknél; mennyi nemzetiségj nyelvű könyvre, milyen művekre tartanak igényt. Ennek alapján a vállalat központilag szerzi be külföldről a könyveket, a kértnéi is magasabb példányszámban, úgyhogy azokat az itthoni boltokban is árusítják majd. Hazánk nemzetiségei tehát —' miután oktatásuk kérdése megnyugtatóan megoldódott — az anyanyelvi könyvellátás dolgában is mihamarabb egyenrangú helyzetbe kerülnek a magyar lakossággal. G. Szabó László
