Dunántúli Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-20 / 195. szám
197«. angusTtus 20. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 Arak és bérek Hogyan élünk? A keresetek nivellálódtak és tovább nőttek Lassú áremelkedési tendencia — Húsra költünk a legtöbbet Ha megelégszünk az általánosságokkal, könnyű a kérdésre válaszolni. Sokkal jobban, mint öt vagy pláne tíz évvel ezelőtt, s jóval rosszabbul, mint ahogy szeretnénk. A konkrét válasz már nehezebb: az életszínvonal alakulását számtalan tényező befolyásolja, s a változások e téren is felgyorsultak. A legfontosabb, természetesen, változatlanul az, mi van a hóvégi borítékban, s hogy mit lehet e pénzért kapni? Kezdjük tehát a bérekkel ! Emelkedő átlagok Az elmúlt két esztendő alatt a népgazdaság egész területén nőttek a bérek, s a növekedés üteme gyorsuló- ban van. 1968-ban 1920 forint volt megyei szinten a munkás-, illetve alkalmazotti átlagkereset, tavaly 1990. De érdemes ágazaton- | ként is szemügyre venni a változásokat. 1969-ben az iparban 2300 forint volt a munkás-, illetve alkalmazotti átlag, a mezőgazdaságban 1920, az építőiparban 2000, a közlekedésben 1970, a kereskedelemben pedig 1800, A leggyorsabban a mezőgazdaságban nőttek a keresetek: egy év alatt 220 forinttal emelkedett az átlag, de jelentős a közlekedésben, illetve építőiparban elért fejlesztés is. A fogyasztói árak alakulása már bonyolultabb dolog. A változásokat 1968. január 1-től — tehát az új gazdasági mechanizmus bevezetése napjától —, kísérjük figyelemmel, az alábbi számok, átlagok, tehát e két és fél évre értendők. Népgazdasági szinten 2—2,5 százalékos az árszintemelkedés, mely — s ez is nagyon érdekes —, meglepően nagy ingadozásokat mutat a különböző években. A mechanizmus rajtja után egy-két hónapig csend volt, de aztán meglódultak az árak, s a II. negyedévtől kezdve felfelé ívelő képet mutat a grafikon görbéje. Ev végére a két százalékot is meghaladta valamivel a növekedés, mely 1969. első félévében is folytatódott, de most már differenciáltabban, egyes területeken csökkenésekkel tarkítva. Múlt év közepe táján stagnálás jelei mutatkoztak, majd az év végén — mintha csak megérezte volna a kereskedelem, hogy több a pénz —, ismét erőteljesebbé vált az emelkedés. Az év végén mintegy 3 százalékkal volt magasabb íz árszínvonal, mint 1968 januárjában. Az idei év kedvező jelekkel indult: a grafikon görbéje ismét lefelé hajlott, s bár a nyár folyamán változott a kép, eddig ez az év olcsóbb, mint a tavalyi 1 olt A piaci árak (zöldségfélék, gyümölcs), már kedvezőtlenebb képet mutatnak: a növekedés — különösen Pécsett —, szinte folyamatos, ez azonban csak részben mechanizmus-probléma. Az árgondok mögött termelési gondok állnak, az a tény, hogy az ország harmadik legnagyobb városának egyszerűen nincs ellátási, vagy ahogy a szakemberek mondják: zöldségövezete. „Fogyasztói megítélés“ Ez a komolykodó kifejezés a legutóbbi időszak terméke, s arra hivatott, hogy a vásárlók, fogyasztók, azaz a mi véleményünket, gyűjtse csokorba. Maga a tény, hogy egy ilyen kifejezés .feltalálására” szükség volt, jelzi: a fogyasztói megítélés nem mindenben egyezik a terme- -lőivel, vagy plána forgalmazóival. Ami a kereskedelem számára egy vagy „mindössze” két százalék, az a vevő oldaláról nézve már tízeseket, sőt százasokat jelenthet. Ennek ellenére úgy tűnik, a fogyasztói megítélés épp oly nagyvonalú, illetve pontatlan, mint a termelői, vagy felhasználói. Mindkét oldalon az általánosítás a jellemző, méghozzá a kozmetikázott általánosítás. A „hivatalos megítélés” bagatellizál, a miénk meg túloz. A konok, s tárgyilagos számok legalábbis ezt bizonyítják. Mint ismeretes, ' az árak egy része fix-ár: ezekhez senki nem nyúlhat. Az elmúlt két év forgalma alapján a különböző árkategóriákhoz tartozó árucikkek vásárlási aránya a következőképpen alakult. Vásárlásaink 25 százalékát a rögzített árú árucikkek tették ki. Fennmaradó pénzünk huszonnyolc százalékát a maximált, 26 százalékát a hatósági keretek között mozgó és 21 százalékát a szabadáras árucikkek vásárlására fordítottuk. A Központi Statisztikai Hivatal felmérése szerint a munkások és alkalmazottak kiadásaiból például 60 százalékot tettek ki azok a termékek, melyek ára egyáltalán nem változott. Joggal vetődik hát fel a kérdés: mi torzítja akkor ennyire el a „fogyasztói megítélést”? Manipulációk Az olcsóbb cikkek szép lassan eltűntek a boltokból, i A megemelt árú áruk minősége alig jobb, vagy nem is jobb, mint olcsóbb elődjüké volt. Több példa volt rá, hogy a csomagolással együtt az ár is változott. Egyes vállalatok különböző szállítási, vám-, illetve adóterheik egy részét a fogyasztókra hárítják, s a vevők ezt tudják. Drágák a gyerekholmik. Romlik a minőség. S egyre több a kirakatokban az olyan — idény-, illetve luxus jellegű —, cikk, melynek valóban horribilis az ára, s ezek az árcédulák sokáig megmaradnak, s minden mást eltakarnak számos kiskeresetű vevő emlékezetében. Nagyban befolyásolja a közhangulat alakulását a szolgáltatások árának emelkedése is, ami tény, s egyre agasztóbb. Egyszóval: e viszonylag szűk problémakör az egész árrendszert, illetve életszínvonalpolitikát beárnyékolhatja, s számos ember esetében be is árnyékolja. Ki mire költi a pénzét? — Ezt is érdemes megvizsgálni, az igények alakulása ugyanis sok mindent elárul az élet- színvonal alakulásáról. A munkások keresetük 50 százalékát élelmiszerre költik, 15 százalékát ruházkodásra, 19 százalékát egyéb iparcikkre, 5 százalékát fűtésre, világításra, 11 százalékát pedig szolgáltatásokra. Ugyanezek a számok a szellemi foglalkozásúak esetében: élelmiszerre 46, ruházkodásra 14, egyéb iparcikkekre 20, fűtésre, világításra 5, szolgáltatásokra 15. A különbség tehát minimális. Nyugtalanítóbb a helyzet a nyugdíjasok esetében, ők kis jövedelmük 62 százalékát költik élelmiszerekre, 13 százalékát szolgáltatásokra, 7 százalékát pedig fűtésre, világításra. S ez oly sok, hogy egyébre már alig marad ... Első: az étel? A Statisztikai Kiadó Vállalat jóvoltából rendelkezésünkre áll néhány rendkívül beszédes országos adat. Ezektől a baranyai számok sem igen térnek el, érdemes hát eltűnődni felettük. Tavaly — egy főre vetítve! —, 1004 forintot költöttünk húsra, illetve húskészítményekre. Zsiradékra 388-at. Házonkí- vüli étkezésre 791-et, idénycikkekre (zöldségfélék, tojás, stb.) 967-et. Egyéb élelmiszerekre 537-et, s tejre, tejtermékekre mindössze 472 forintot. Az egy főre eső élelmiszerköltség 5249 forint .volt, ami azt jelenti: az étkezés változatlanul az első a családok költségvetésében. Egyéb kiadási tételek. Méteráru: 136 forint, konfekció ruha: 784 forint, cipő: 398 forint — személyenként s évente. Bútorra 385 forintot fizettünk tavaly, tartós fogyasztási cikkekre 983-at. Kulturális célokra (újság, könyv, mozi stb.) 319 forintot, fűtésre, világításra, 717 forintot. A szolgáltatások teljes összege, ugyancsak egy főre vetítve, egyébként már 1966 forint — évente. A kérdésre, — hogyan élünk? — természetesen, e sok-sok szám sem adhat pontos választ. De talán érzékelteti a lényeget, melyet legrövidebben így lehet ösz- szefoglalni: Gondokkal, de egy kicsit jobban, mint tavaly. Békés Sándor Koszorúzás Pécsváradon Ünnepi tanácsülést tartott szerdán délután Pécsvárad nagyközség Tanácsa a pécsváradi művelődési központban. Az ülésen megemlékeztek alkotmányunk ünnepéről, s az államalapító István király születésének ezeréves jubileumáról. Délután négy órakor, a pécsváradi várban a község vezetői és a tanácstagok jelenlétébeh koszorút helyeztek el István király, a vár bejáratánál elhelyezett szobra előtt. A koszorút Sztergár János, a Hazafias Népfront megyei titkára, és Sebestyén József a HNF községi titkára helyezte el. Havonta egy napot Pécsért Társadalmi munkások Tíz évvel ezelőtt varázsos ereje volt e két szónak — társadalmi munkás. Tíz évvel ezelőtt Móricz Zsigmond pécsi Rippl-Rónai utcai lakost a város érdekében kifejtett önzetlen munkájáért Pécs város díszpolgárává avatták. Tíz évvel ezelőtt, Pécs város ünnepi tanácsülésén megalapozták a „Havonta egy napot Pécsért” társadalmi munkamozgalmat. Elhatározták, hogy plakettekkel, díszpolgársággal jutalmazzák a város legtevékenyebb polgárait. Tíz év egy város, egy létesítmény életében valóságos kis történelem. Mily nehéz volt összegyűjteni a Mecseki Kultúrpark legszorgalmasabb társadalmi munkásainak nevét és címét tíz évvel az építés után! Sokaknak nem is kézbesíthették az elismerő okleveleket, mert tulajdonképpen névtelenek voltak a társadalmi munkások tömegében. Az oklevelek zöme egy-egy üzem, vállalat intézmény dolgozóinak címezve került postára. S talán így is van rendjén. Akik akkor társadalmi munkát végeztek, a közösségért tették. Nem vártak elismerést, kitüntetést. Néhányukat mégis megjegyezték. Ők csaknem minden nap a Mecseken voltak, s összesen ezernél is több társadalmi munkaórát teljesítettek. Móricz Zsigmond, Bánáti Gergelyné, Temesi Gyula, Gáspár János, Örkényi Rezső, Nagy Ferenc.. MÓRICZ ZSIGMOND Pécs felszabadulás utáni első díszpolgára a görcsönyi szociális otthonban él. Mai öröme a Mecseki Kultúr- parkból érkezett elismerő oklevél és a meghívó, miA zászló kopott, napszít- ta. S ilyenek az arcok is, melyek körülveszik. Egy anyóka kioldott fekete fejkendőben, olyan mintha a szomszédasszony lenne, az a férfi — batyuval, borosüveggel —, az egyik brigádvezetőjére hasonlít, ott távol, egészen hátul, az a gyerek, meg éppen úgy forgatja a fejét, mint az övé ... Mozdulatlan a levegő, s mozdulatlanok a sorok. A fegyver markolata forró, s forró a föld is. A válluk összeér, érzik egymás izmainak minden rezzenését. Most ő következik. Még két másodperc, s felhangzik a neve. Szemesi József — honvéd... Minden olyan, mintha egyszer már végigcsinálta volna. S az eskü is — mintha már korábban is tudta volna. Én Szemesi József, a dolgozó magyar nép fia ... Valaki sír. Mereven áll, lehunyja szemét. Huszonhárom éves. Két hónapja, amikor eljött, apja azt mondta: aztán dolgozz becsülettel. Ügyetlen Én, a dolgozó magyar nép fia... EQY KATONA A SORBÓL kis szél támad, megbillennek a zászló szalagjai. Arcok előtte, arcok mögötte. S szemek. Ráncos, könnyes, nevető szemek. S kezek. — ügyetlenkék, zászlócskával, erősek, ökölbe szorulva, resz- ketők — batyuval. Hátra nézni nem lehet, mégis látja, a háta mögött állókat is. Megfeszült állak, beharapott ajkak, ismerős vibrálás a szemekben. Mintha őket is öröktől ismerné. Mindenkiről tud mindent. Ki mitől fél, s ki mit szeret. A Dagi például két kiló nápolyit is megeszik, Bütyi meg fél a dörrenéstől. ... háborúban és békében. Vajon milyenek lennének háborúban? Vajon ki futna meg elsőnek, s vajon ki lenne az, aki azt mondaná, csak menjetek fiúk, majd én fedezek... Az emberek sokfélék, s mégis annyira hasonlítanak egymásra. Tulajdonképpen mindenki szeretne életében egyszer valami nagyot csinálni, valami nagy dolgot véghez vinni. Otthon is, a gazdaságban is. A gazdaság ... Most jó lenne, ha itt lehetnének, mind. A brigád melynek vezetője volt, s a párttitkár, aki bátorította: csak jelentkezz, egyáltalán nem korai... A parancsnok is mereven áll, s a szemét keresi. Vajon mit tud róla? Mit ért meg a gondolataiból. Huszonhárom éves, két gyerek apja, KISZ- és párttag, mezőgazdasági szaktechnikus, egy egész kis üzem vezetője, aki tele van mondanivalóval, s aki mégis oly keveset tud magáról elmondani. Otthonról azt kérdik: milyen? Milyen lenne? Rendnek kell lenni, fegyelemnek, egyébként semmi különös. Munka ez is. A gyerekek jelvényt kérnek. Lesz. Az egyik brigádtag azt üzeni: biztosan csillagot is kap. Lehet... Az alakulótér szélén az eget kémlelik az ágyúk. ... s ha a haditörvényeket megszegem... Szinte dübörögnek a szavak. Mindig, s minden körülmények között arra törekedett, hogy becsületes embernek tartsák. Ez volt a szeme előtt akkor is, amikor technikumba küldte a család, s akkor is, amikor visz- szatért a faluba. Sumony nem nagy hely, mindenki őt figyelte. Vajon milyen lett? Az idősebbek, akiket hozzá osztottak be, először gyanakodva lesték, aztán dicsekedni kezdtek vele. Itt van ez a gyerek, Szemesi Jóska. Lehunyja a szemét, a nap miatt... Jó lenne otthon, persze, de az se rossz, hogy most itt áll, a zászló alatt, s akik szembe néznek vele, azok mind mosolyognak... B. S. szerint augusztus 20-ára vendégként várják a park megtekintésére és ünnepi műsorra. A díszpolgárság és a mai oklevél tulajdonképpen tíz évvel ezelőtti betegségével kapcsolatos. Akkor lábadozott egy súlyos műtét után és azt tanácsolta neki az orvos, hogy ülő munka helyett valami mozgalmas elfoglaltságot keressen magának. Pénzügyi előadó volt a tanácson, ettől a munkájától nem tudott volna megválni. Inkább keresett mellé abból is, amit az orvos ajánlott. Így lett előbb az állatkert, majd a vidámpark és az úttörővasút nélkülözhetetlen társadalmi munkása. Amikor az építkezés befejeződött, neki 1340 elismert olyan munkaórája vo(t,v amiért nem kapott és nem is fogadott volna el díjazást. — Nem azért dolgoztam, hogy pénzt kapjak érte és nem is azért, hogy díszpolgárságot érjek el. Elsősorban a betegségemből akartam kigyógyulni, de aztán annyira magával ragadott az emberek lelkesedése, hogy már nem tudtam abbahagyni. ? Csapatostul érkeztek az emberek a park területére segíteni. Zsiga bácsi úgy emlékszik, hogy sok embert adott a Bőrgyár, a két bánya, az erőmű, a tanácsok, a pécsi szerkesztőségek. DR. NAGY FERENC Az építkezés idején ■ a Pécs városi Tanács község- fejlesztési csoportjának vezetője volt, ma vezető helyettes a pénzügyi osztályon. A számok embere, nem csoda tehát, ha pontosan tudja, hogy mikor kezdődött, mikor fejeződött be a Mecseken az építkezés. — Hihetetlen akarat, töretlen szorgalom jellemezte akkor a „várost”. A diákok a tavaszi szünetet, az üzemekben, hivatalokban dolgozók nyári szabadságukat is feláldozták az ügyért. — Nagy kár, hogy a társadalmi összefogásban rejlő hihetetlen erőt azóta nem állítottuk hasonló jo cél szolgálatába, s ma társadalmi munkából már legfeljebb csak a járdaszegélyek virágosítására telik. Sajnos. Nincs, vagy alig van társadalmi munka. Pedig sok tennivaló lenne Pécsett. Erről beszélgettünk GÁSPÁR JÁNOS tanárral, aki tíz évvel ezelőtt a Széchenyi Gimnázium tanulóiból verbuválódott társadalmi munkások élén csaknem egész nyarat töltött á mecseki építkezésen. — Csakhát, meg kellene határozni a feladatokat. Például: uszodaépítés, parképítés. Ha sokak érdekeltek a megvalósításban, ismét megmozdul a pécsi tüke saját városáért. Harsány! Márta ft 4 j
