Dunántúli Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-19 / 194. szám

6 DUNANTÜLI NAPLÓ 1970. augusztus IB. A bédai fővadász csodálatos trófeái Milyen számokkal érhetünk el lottófőnyereményt? Adalékok sziszíéma^yóriáshoz Híre járta legendás trófea- | gyűjteményének. Nem vétet- I lenül. Szobája egy kisebb va- 1 dászati múzeumnak is bed­iene. Hatalmas szarvastrófe­ák, őzagancsok, vadkan agya­rak, büszke zergefej díszíti a falakat. Az öblös, zöld szarvas­bőrfotelek puhasága az erdei avar lágyságára emlékeztet. Prodák József A kerek nagy dohányzóasz­talon tintatartó. Ritkán lehet látni ilyet Vadászkalap, a tintatartó, a míves vadászta­risznya szolgál a tollak táro­lására, puska, tölténytartó dísznek. A kis remeken egy évszám: 1874. — Még Ferenc Jóska aján­dékozta egyik fővadászának — mondja Prodák József, a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság bédai erdészeté­nek fővadásza. Prodák József 36 éve hiva­tásos vadász. Arra büszke, hogy az ország valamennyi jelentős vadászterületén va­dászott. Eddig összesen 96 őzbakot lőtt. — Nem szívesen lövöm az őzbakokat. Olyan nekem a kilövésük, mintha a fogamat húznák ki. Végtelenül meg lehet szelídíteni az őzeket. A legkedvesebb állataim. Na­gyon tudom sajnálni őket a hideg télben. így a trófeáim A Moszkvában járt magyar szakembereknek nagyon meg­tetszett a szovjet kereskedel­mi vállalatok által rendezett vásáron az orosz teapavilon. Az épület és berendezése ha­gyományos szláv stílusban készült: az asztalokon ki­varrt térítők, az ablakokon orosz . függönyök, amelyet hangulatosan egészítettek ki a tölgyfa asztalok, faragott székek, és a híres tulai sza­movárok, a hohlomai meste­rek művészi fafaragásai. A teapavilon egész beren­dezése hamarosan Magyaror­szágra érkezik. Szállításához öt hatalmas teherautót, több tucat konténert és a törékeny porcelán edények, színes üve­gek és tulai szamovárok meg­óvásához szükséges hatalmas mennyiségű csomagolóanya­got használnak fel. A Moszk­vában megkezdett teázás Sió­fokon, a Balaton partján foly­tatódik. A szovjet kereskedem nagy része selejtes. A gyilkos bakokat kilőni annyit jelent, mint a terméstől megfoszta­ni a gyomot. A fővadásznak persze igen szép trófeák is vannak a bir­tokában. Aggtelek környékén, Szercepusztán lőtt egy ko­moly nagy bakot, az agancs 450 gramm. Vas megyében egy ritkaságszámba menő gyöngybakot ejtett el. A tró­fea 6Úlya nem különleges, 300 gramm, de az agancs tele van kis, apró csontkinövések­kel, vadásznyelven gyön­gyökkel. Abnormis agancsot is őriz gyűjteményében. A trófea olyan mint egy kusza faág. Valószínű még az agancs fejlődése közben talál­hatták el sörétes puskával. — Jó szarvasbikával nem nagyon dicsekedhetem. A va­dásznak, én úgy gondolom nem a jót kell kilőni. Volt egy aranyérmes trófeám, egy szép 16-os. Sajnos, 1949-ben a mezőgazdasági kiállításon nyoma veszett. — Ez sem csúnya itt a fa­lon ... — Ez egy ezüstérmes tró­fea. Egy szép 12-es, 8 kiló 80 dekát nyom. Szemem megpihen a vad­disznó-agyarak rengetegén. — Valamennyit ön lőtte? A fővadász szeme felcsil­lan. Kis bajusza alatt hamis- kás mosoly. Érzem, hogy az igazi témánál vagyunk. — Pályám alatt 1029 vad­disznót lőttem. Ez a minde­nem. Talán több éjszakát töl­töttem vaddisznólesen, mint ágyban. Mindig szerencsésen vadásztam vaddisznóra. Nem tréfa, a vadászathoz legalább annyi szerencse kell, mint tudás. Soha nem felejtem el. Tatabánya környékén egyik éjszaka ellenőrizni mentem a vadászokat. Vajon észreve- szik-e, hogy valaki vadászik a területükön. Gyönyörű ar­ra a vidék. Körüljártam a hegykoszorú övezte völgyet. Szép holdvilág volt. Alig vol­tam a területen fél órát máris puskavégre akadt egy szép kan. Aztán mégegy, mégegy. Valahogy beleszaladtak a puskámba. Magam sem hit­tem el, azon az éjszakán öt vadkant lőttem. Ez kivételes élményt és örömet szerzett nekem. Az viszont kevésbé, hogy a két vadász fel sem fi­gyelt a lövöldözésre. Pedig az utolsót majdnem a kertje végében kaptam puskavégre. mi minisztérium biztosítja a teakedvelők tökéletes kiszol­gálását. Még egy nehézség adódott: Mit szolgáljanak fel a teához? Hiszen az orosz teát nagyon kellemes inni darabolt cu­korral, áfonyalekvárral, meggydzsemmel, tulai mézes­kaláccsal, tejfeles túróstáská­val, piroggal vagy kétszer- sülttel. A tea elkészítéséhez is érteni kell, hogy megőriz­ze aromáját, borostyánsárga színét és nagyszerű zamatét. Különben közönséges tea lesz, nem pedig moszkvai. Azt a megoldást választották, hogy a magyar szakemberek utazzanak Moszkvába tapasz­talatcserére. A Siófokon járó turisták és üdülők hamarosan megkós­tolhatják a híres orosz teát, mivel a teapavilon összesze­relése mindössze három he­tet vesz igénybe. Tőlük az orvvadászok kilő- hették volna az egész erdőt. Augusztus van. A szarvas- bőgés előestéje. Ilyenkor a legcsendesebb az erdő. Pro­dák Józsefnek ezen a terüle­ten ahogy a vadászok mond­ják ez az első bőgése. Hiszen nemrég jött ide a bédai va­dászházba. — Most kezdődik az igazi munka. A magaslesek rend- behozása. A bikák megfigye­lése. Aztán már a hónap vé­gén megérkezik az első kül­földi vendég is, a Volkswagen művek vezérigazgatója. Most végezzük az utolsó simításokat a vadászkastély­ban is. Érdemes megnézni. Albrecht főherceg volt kas­A Kaposvári Népbíróság 1948-ban halálra ítélte Apa- celler Jánost háborús bűn- cselekmények miatt. Apa- celler János kurdi szárma­zású, és nem volt jelen a tárgyaláson, mert időközben kitelepítették a családját a németajkúakra vonatkozó nemzetközi egyezmény alap­ján, így az ítéletet távollé­tében hozták meg. A tárgyalás hallgatói közt ült Apaczeller József, aki ugyancsak kurdi származású, sőt lakos, mert őt nem tele­pítették ki. Amikor már javában özön­löttek vissza szülőföldjükre látogatóként a kitelepített németek, Apaceller János testvére is ellátogatott Kurd- ra. Valaki figyelmeztette: — Nem lenne tanácsos, ha János hazajönne, mert ha­lálraítélték a háború után. A rokon pedig figyelmez­tette az immár Egyesült Ál­lamokban élő Apaceller-csa- ládot, így aztán Apaceller János nem is jött Magyaror­szágra, de 1967-ben megér­kezett egy levél, amelyet édesapja sajátkezűleg írt az egyik hivatalos szerv címére. A levél most ott lapul a bűnügyi dossziék valamelyi­kében. Fotókópiát is készí­tettek róla, mert hiszen ez nagyon fontos dokumentum, íme a levélből egy részlet: „Tisztelt Kurdi Elöljáró­ság! Tisztelt uraim! Az én fiam ártatlan, Apaczeller József rárótta a bűneit. An­nak idején szabadságon vol­tam, és nekem mesélte, hogy mit csináltak a zsidókkal az erdőben. Minden zsidó után, aki meghalt, este, amikor hazamentek, kaptak egy deci pálinkát.” Nyomozás 28 év után A nyomozószervek munká­hoz láttak. Előkerült a Ka­posvári Népbíróság Apacel- ler-dossziéja, felkutatták azokat a személyeket, akik érdemleges adatokat tudnak szolgáltatni. Majd három évtized múltával természete­sen csak lassú lépésekkel si­került előrébb jutni, mert amikor felmerült egy-egy név, rendszerint kiderült, hogy az illető meghalt: vagy mint áldozat, vagy kivégez­ték, mint háborús bűnöst, vagy természetes halállal. 1 Találtak azonban túlélőket is, köztük olyat, aki fény­képpróbán is, később szem­besítéssel is felismerte a népbírósági ítélet vádanya- . gának. valóságé* tettesét: télya az idei vadászidényben felújítva fogadja a vendége­ket. Az épület kívülről olyan mint hajdanánt, de belül. A földszinten reprezentatív ebédlő, minden igényt kielé­gítő társalgó. Falépcső vezet az emeleti erkélyre. Hangu­latos faragott lóca, kis asz­tallal, ülőbakokkal, az erké­lyen. Innen nyílik a kastély reprezentatív szobája zöld ta­péta borítja a falakat, ké­nyelmes hevei ők ... A többi szoba kényelme sem marad el az említett lakosztály mel­lett. Gyönyörű csempézett fürdőszoba ... Készen van minden. Augusztus 28-án jö­het az első vendég. nyilvánvalóvá vált, hogy té­vedést történt. A háború utáni zűrzavarban, ügyinté­zési káoszban, amikor rá­adásul percnyi halasztást sem tűrt a háborús bűnösök felelősségre vonása, a népbí­róság a valóban elkövetett bűncselekményekért a való­ságos tettes helyett annak falubéli névrokonát ítélte el. Azt már nem lehet kiderí­teni, hogyan is következett be az a tévedés, a lényeg az, hogy Apaczeller Józsefet ez év tavaszán őrizetbe vették, mert akkor már számos adat bizonyította, hogy nem Já­nos, hanem ő volt a tettes. Mi is történt valójában? Azt mondják, hogy az idő mindent megszépít. Nem igaz. Vannak emberi gonosz­tettek, amelyek a fél ember­öltő múltával is felháboro­dást váltanak ki. Ilyenek Apaczeller József tettei is. Az ember háta borsódzik, amint a bűnügyi aktákat ol­vassa. Apaczeller Józseftől a ki­hallgatás során megkérdezte az ügyész: — Amikor elkövette bű­neit, nem gondolt arra, hogy azokért meg kell bűnhőd­nie? — Akkor nem. Azóta igen. Tudtam, hogy egyszer kide­rül minden, és felelősségre vonnak. Számítottam rá. A pszichológus napokon keresztül vizsgálta. Megálla­pította róla, hogy szolgalelkű egyéniség, s a háború idején ez juttatta el a szadizmusig. A háború után pedig, ami­kor a kaposvári tárgyalás és a megannyi nyilvánosságra került háborús felelősségre- vonási per kapcsán rádöb­bent, hogy valójában mit is tett, mindent elkövetett an­nak érdekében, hogy ha be­következik a felelősségrevo- nás, lehetőleg minél több mentő körülménye legyen. Ezért vállalt és végzett meg­annyi társadalmi megbíza­tást A bűnlista 1942-ben Szekszárdon fel­állították a 104/7-es munka­szolgálatos századot amelybe főként zsidókat osztottak be, majd kivitték őket a szovjet frontra, és a hadműveletek érdekében fakitermelést vé­geztettek velük. Kikerült a frontra a bajai IV/l-es utász­század is, amelytől Végh Jó­zsef vezetésével egy rajt a 104/7-es munkaszolgálatos századhoz vezényeltek: ők lettek az úgynevezett keret Akik a vak véletlen mel­lett bizonyos rendszerességet is vélnek felfedezni a lottó- j számok körforgásában, akik I meg éppen szisztémákat i gyártva igyekeznek Fortuna istenasszony kegyeibe fér­kőzni, azok bizony élénk fi- : gyelemmei kísérik a nyerő­számokból levonható követ- j keztetéseket. A kiindulási pont egysze- | rű: a bűvös kerékből min­den 18 héten kiemelnek 90 számot. Egy-egy számnak tehát 18 hetenként kellene előjönni. A március 20-i hú­zásig 38-szor 18 hét telt el a lottó indulása óta, tehát ha a számok egyformán sze­repelnének a sorozatokban, akkor mind a kilencven 38- szor bukkant volna elő. — Ilyen pedáns szám azonban összesen csak négy van: a 35, a 46, a 66 és a 90. A leglustább szám az 52-es, például még csak 25-ször vánszorgott elő. 27 alkalom­mal szerepelt az 58 és a 88. További hat olyan szám van még, amely nem érte el a 30-szori szereplést sem. — Mindössze 29-nél tart a 2, 16, 27, 30, 54, 62. A szorgal­mas, mondhatnánk stréber legények, köztük Apaczeller József is. A munkásszázad parancsnoka Dunszt Károly, helyettese Latorczai Konrád zászlós volt. A túlélő mun­kaszolgálatosok Végh József tizedesre, Holik Istvánra (dunaföldvári származású), Apaczeller Józsefre és Sós Józsefre emlékeznek legjob­ban. őket azért jegyezték meg, névszerint is, mert mint mondották, ők voltak a leg­véresebb kezűek. Akik nem bírták a megfeszített mun­kát, legyengültek, beteges­kedtek, egyszerűen agyon­verték. Végül már annyira belemelegedtek a keretlegé­nyek, hogy azon versengtek: ki tud három ütésre leterí­teni egy embert. Apaczeller József több személyt saját maga tett el láb alól. Az egyik munkaszolgálatos meg­betegedett a veséjével, és felduzzadt a teste. Amikor a parancsnok észrevette, ráför­medt, hogy de meghíztál, büdös zsidó. És megparan­csolta, hogy jelentkezzen Apaczellernél. (Apaczeller a keretlegények közt is „elis­mert” kínzó volt.) Apaczeller félholtra verte. Ennek a munkaszolgálatosnak végül sikerült megszöknie, túl '.lte a háborút, és Apaczeller bí­rósági tárgyalásán majd mint tanú tesz majd vallo­mást A vádirat már elkészült Apaczeller József 28 éven keresztül „megúszta”, nem kétséges azonban, hogy vé­gül is elnyeri méltó bünteté­sét. És a tettestársak? Dunszt és Latorcai a háború után nyugatra szökött. Távollétük­ben halálra ítélte őket a népbíróság. Holik Istvánt ha­lálra ítélte és kivégeztette a népbíróság. Végh meghalt, Sós pedig eltűnt a háború­ban.' * Mivel a 104/7-es munka­szolgálatos század személyi állománya elsősorban Bara­nya, Somogy és Tolna me­gyeikből tevődött össze, fel­tehető, hogy az eddig ugyan­csak e megyékben talált szemtanúkon kívül esetleg még mások is élnek, és érté­kes kiegészítő adattal tudná­nak szolgálni. Ezért, aki va­lamit tud e század sorsáról, keretlegényeiről, kérjük kö­zölje címét a Dunántúli Napló szerkesztőségével. Boda Ferenc számok viszont már elérték az ötvenet, sőt túl is halad­ták. ötvenszec húzták a 3- ast, a 34-est, ötvenegyszer az 51-est és már 53-szor sze­repelt a 69-es. Erről a ki­tűnően fizető számról majd még lesz szó az ötösök elem­zésénél is! A többi szám au arany középúton halad a harminc és negyvenkilenc szereplés között. A kérdés most már az, hogy mire játsszék a szegény lottózó. Arra-e, hogy az eddig is szorgalmasan felbukkanó számokra érdemes tenni, vagy pedig arra, hogy a le- maradottak majd igyekeznek behozni hátrányukat és ők jönnek ki sűrűbben? A lottószelvényeken az 1- től 8-ig terjedő számjegyek­ből 19—19 található. Egyest, vagy egyesből alkotott két­jegyű számot eddig 730-szor húztak. Kettest, vagy olyan számot, amelyben a kettes szerepelt 711-szer emeltek ki a szerencsekerékből. A 3-as 747, a 4-es 731, az 5-ös 694, a 6-os 720, a 7-es 735, a 8-as 649-szer szerepelt egyé­nileg vagy párban. A szel­vényen tízszer szereplő 9-est 392, a 9-szer előforduló zé­rust pedig 320-szor emelték ki. Ez utóbbit mindig csu­pán csak párban. Ha pedig a legfontosab­bat, az ötöscsináló számo­kat nézzük, sikkor is azt kell mondanunk, hogy For­tuna elfogult bizonyos szá­mok irányában. Az utóbbi tíz öttalálatot is hozó szám- kombináció közül háromban szerepelt az 57-es és a csúcs­tartó 69-es, kétszer volt ötös találat tagja a 11, a 48, a 80 és a 86. Harminchat szám egyszer fordult elő olyan héten, amikor ötös is volt. Negyvennyolc szám pedig egyáltalán nem szere­pelt az 1968. novembere és az 1969. decembere között kihúzott tíz öttalálatban. E sorozatban 1969. tizenegy edihr hetében egyszerre két ötta- lálatos is volt, a 23, 33,’ 57, 77, 82-es nyerőszámok jóvol­tából. Van egy számsor,: amely még ennél is jobban „bevált” és egyszerre három telitalálatot eredményezett 1960-ban: 6, 11, 53, 59, 83. Süllyed a föld Kevesen tudják nálunk is, másutt is, hogy az olaszor­szági Velencének és a Du­nántúl egyes tájainak közös betegsége van: a talaj süly- lyedése. A Pó-síkság, főleg a fo­lyók torkolatvidéke az utób­bi időben már 30—40 centi­métert süllyedt évtizeden­ként, úgyhogy a tengeri ár­apály egy-egy nagyobb hul­láma valóságos tóvá változ­tatta a környéket, még a Szent Márk teret is. Ez az utóbbi eleinte még hasznos is volt, mert az apálykor visszahúzódó víz magával vitte a városból a szemetet, a hulladékot is, de aztán rövidesen Velence létét kezdte fenyegetni. Lázas kutatás kezdődött a süllyedés okának kideríté­sére, hogy megtehessék az ellenintézkedéseket. Először úgy vélték, hogy a Pó ál­tal hozott óriási tömegű hor­dalék súlya alatt süllyedt meg a föld, mint vizen a túl­terhelt tutaj.. Elképzelhető­nek tartotta ezt dr. Stegena Lajos, az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem professzora is mindaddig, amíg legutóbb Olaszországban járván meg nem ismerkedett egy való­színűbbnek látszó feltevés­sel. Eszerint — amint haza­érkezése után a professzor elmondotta — az eddigi ma­gyarázat nem állja meg he­lyét. A süllyedés igazi oka alighanem az, hogy ezen a környéken az elmúlt évtize­dekben óriási mennyiségű mélységi vizet és gázt ter­meltek ki, s így a kéreg való­sággal megroskadt, összetöpö­rödött, mint a léggömb, mely-* bői kiengedik a levegőt. Orosz teakülönlegességek a Balaton partján Mécs László BŰN ÉS BÜNHŐDÉS Tévedésből ítélték halálra — 28 év után kiderült az igazság Apaczeller Józsefnek felelnie kell háborús bűntetteiért

Next

/
Oldalképek
Tartalom