Dunántúli Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-15 / 191. szám
ÍS’O. augusztus IS. DUNÄNTÜLI NAPLÓ 3 Felelősségérzettel és hozzáértéssel A beszámoló és tisztségválasztó taggyűlések eddigi tapasztalatai A megfiatalodott Olimpia Az első lépés, de kell-e több? Nincs harsány dekoráció, látványos úttörő köszöntés, a taggyűlések nem a külsőségekre, hanem a tartalmi munkára fordítják a figyelmüket. Munkaértekezleteket tartanak, amelyeknek az adja meg a kiemelt jellegét, hogy a IX. pártkongresszus óta végzett munkát elemzik. Így lehetne néhány mondatban elemezni a beszámoló és tisztségviselőket választó taggyűlések légkörét. Noha ez csak egy apró megfigyelés, ez is azt tükrözi, hogy ami e taggyűléseken történik, az nagyon fontos, de mégsem rendkívüli, hiszen a párt politikája töretlenül folytatódik. A közvélemény hangja Megyénk mintegy 800 párt- szervezetének egyharmada tartotta meg eddig a beszámoló taggyűléseket. További jellemzőjük e taggyűléseknek, hogy — különösen az ipari, mezőgazdasági területeken — a beszámolók, valamint a hozzászólók az idő mintegy fele részében gazdasági kérdésekkel foglalkoznak A taggyűlések mégsem válnak termelési tanácskozássá, mert a gazdasági problémákat a pártmunka oldaláról közelítik meg. Általában a lényeges oldalt ragadják meg, tudván, hogy az egyszemélyi felelős vezetőnek ebben adhatnak legtöbb útmutatást, segítséget. A taggyűlések azt tükrözik, hogy a pártszervezetek ismerik azokat a követelményeket, amelyeket az új gazdasági mechanizmus támaszt az alapszervezetekkel szemben, s egyre otthonosabbá válnak a gazdaságpolitikai elemzésben. Jellemző e taggyűlésekre az is, hogy a fizikai munkások kissé magasabb arányban szólnak hozzá, mint korábban. Széles a közéleti érdeklődés, s evvel kapcsolatban számos bíráló észrevétel elhangzik. A komlói kommunisták szóvá tették például a kenyér rossz minőségét, több szénbányász pártszervezetben kifogásolták, hogy egyes műszaki vezetők megengedhetetlen hangnemben beszélnek a dolgozókkal a bánya mélyén. (Visszatérő probléma ez!) A siklósi járásban több konkrét intézkedést sürgettek a háztáji termelés fellendítése érdekében. Sok helyen szóba került a tv-mű- sor, s evvel kapcsolatban több pécsi pártszervezetben elmondották, hogy amíg a tv- fórumok széleskörűen tájékoztatják őket az országos kérdésekről, korántsem kapnak olyan alapos és részletes tájékoztatást a pécsi, s általában a helyi életről. Ez is nagyon érdekes megjegyzés! Jellemző a közéleti jellegre, hogy alig hangzott el egyéni panasz a taggyűléseken. A közvélemény hangja érződik a bírálatokból, észrevételekből. Gondosabb előkészítést! Néhány taggyűlést nem lehetett a meghirdetett időpontban megtartani, mert nem volt határozatképes. Bár a taggyűlések túlnyomó többségére nem ez volt a jellemző (80 százalékos a megjelenési arány, magasabb, mint a korábbi taggyűlések átlaga, s voltak olyan helyek, ahol csaknem 100 százalékos arányban megjelent a párttagság), mégis figyelmeztető ez a jelenség. Arra mutat, hogy jobban elő kell készíteni a taggyűléseket, s olyan időpontot kell megválasztani, amikor a párttagság jelenlétét a nagyarányú szabadságolások nem akadályozzák. Hasonlót mondhatunk az aktivitásról is. Bár a párttagság mintegy egynegyede hozzászólt (ez is magasabb arány a korábbi taggyűlések átlagánál), voltak helyek — a Mohácsi Farostlemezgyárban, Hetvehelyen —, ahol mindössze egy hozzászólás hangzott el. Nyilván, az ilyen taggyűléseket nem lehet sikeresnek nevezni. Régi, szakállas igazság, de most is bebizonyosodott: ahol a beszámoló konkrét, s személyekre menő értékelést ad a végzett munkáról, ott az aktivitásra sincs panasz. Sok taggyűlésen elhangzott az a kívánság, hogy a vezetők, köztük a járási pártbizottságok hivatásos munkatársai is járjanak többet a pártszervezetekben, a dolgozók körében. Bár a vezetők sohasem tudnak annyi időt tölteni az emberek között, mint amekkora az igény, nem lehet kétségbe vonni, hogy 6ok igazság van ez észrevételekben. Hozzá lehetne tenni persze még azt is, hogy annál a vállalatnál, ahol jó a légkör, ahol meghallgatják az emberek véleményét, ott a munkás is előbb és szívesebben bemegy a vezetőhöz, mint egyébként. Ilyen oldala is van tehát a dolognak. A munka java hátra van Azok a pártszervezetek, amelyek megtartották a beszámoló, illetve tisztségviselő választó taggyűléseket, most már minden erejükkel a pártvezetőség választó szeptemberi taggyűlésre készülhetnek. Sok lesz a munka. A jelölő bizottságok azt a feladatot kapták, hogy ismerjék meg a felsőbb pártszervek véleményét a jelöltek személyére vonatkozóan, majd beszélgessenek a párttagsággal, minden párttaggal, egyeztessék az alulról, illetve felülről jövő véleményeket, s alakítsák ki álláspontjukat. E feladat lelkiismeretes végrehajtása időigényes, s van ahol nagy erőfeszítéseket követel. A hét tagú uránvárosi jelölő bizottságnak például 200 párttagot kell felkeresnie a lakóterületen! Minden pártszervezet megkapta a Központi Bizottság kongresszusi irányelveit, illetve a szervezeti szabályzat tervezetét. Mint tudott, e fontos dokumentumokat meg kell ismertetni a párttagság széles körével. A szeptemberi taggyűlések csak akkor végezhetnek eredményes munkát, ha a párttagság kifejti róluk a véleményét, az viszont elképzelhetetlen az írásos anyag előzetes ismerete nélkül. Elsősorban a pártvezetőségektől, pártcsoportoktól függ e munka sikere és hatékonysága. Az ő feladatuk sem kisebb, mint a jelölő bizottságoké. M. L. Ma újra megnyílik a FÉK Mint már korábban hírt adtunk a Fegyveres Erők Klubja — Kossuth Lajos utcai épületének rekonstrukciójáig — ideiglenesen a volt Városi Kiegészítő Parancsnokság Várady Antal utca 11. szám alatti egyemeletes épületében működik. A volt irodaépületet ez év februárjában vette birtokba a Pécsi Építő Ktsz, amely az épületet belső szerkezetében teljesen megfiatalította és alkalmassá tette barátságos klubélet kialakítására és kulturált vendéglátásra. A műszaki átadás ezen a héten befejeződött, így ma este újra megnyílik a Fegyveres Erők Klubja és a klub keretében üzemelő kisvendéglő és hírlappresszó. A klubba való belépés rendje változatlan, polgári személyek is kérhetik a klubtagságot. A régi FEK- ben kiadott belépési igazolványok szeptember 1-ig érvényesek, ezután új tagsági igazolványt ad ki a klubparancsnokság. Kérték a fiatalok, hadakoztak érte az ifjúsági vezetők, s mi is szóltunk annak érdekében, hogy legyen Pécsett egy — a budapesti ifjúsági parkhoz hasonló jellegű — szórakozóhely, amely sok fiatalnak biztosít rendszeres programot. Létjogosultságát felesleges bizonygatni, több kisebb városban is „megél”, működik erre a célra hivatott szórakozóhely. Ifjúsági park nem lett ugyan, ennek elsősorban anyagi akadályai vannak, de a téma nem került le a napirendről. Az illetékesek ösz- szeültek, tanácskoztak és döntöttek: legyen az újmecsek- aljai Olimpia az „ifjúság háza”, a délutáni és a kora esti órákban töltsék meg ők programmal ezt a szórakozóhelyet. Megteremtették a lehetőséget. ötletes plakátok hirdették és hirdetik városszerte az új ifjúsági szórakozóhely megnyitását — ahol az ismertebb pécsi amatőr beat- együttesek mutatják be műsorukat. Szesz nincs, legfeljebb szalon sör van, viszont j sütemény, üdítő ital és a vendéglátóipar figyelmessége: a tinédzser koktél. A fiatalok egymásközöttisége tökéletesen biztosított: pincértanulók szolgálnak fel, a zenekar fiaitalos zenét szolgáltat, s itt nem szólja meg őket senki, — az Olimpia ebben az időszakban az övék. Napok alatt népszerű lett az „új” pécsi szórakozóhely. És miért ne lenne népszerű? Elfogadott szalonképes viselet a farmernadrág, s uram bocsá’, a tarka ing és garbó is. De nemcsak ennyi az érdeme: ide akkor is el lehet jönni, ha valakinek csak egy tizes lapul a zsebében. Jó ez? Minden fenntartás nélkül azt kell mondani: jó. Mert ugyan mi rossz van abban, hogy tizennégy-húszéves fiúk és lányok azt a zenét hallgatják, amit szeretnek, s úgy táncolnak, ahogy koruknak, ízlésüknek legjobban megfelel? örömmel üdvözöltük az új lehetőséget, örömmel, és egy kicsit féltő gonddal, hiszen nem ez az első próbálkozás Pécsett „egyetemes” ifjúsági szórakozóhely létrehozására, mindeddig azonban nem túlzott sikerrel. Az Olimpia jövőjét — ilyen formában — azt hiszem nem kell félteni, hiszen mindig is voltak, lesznek is modem zenét, táncot kedvelő fiatalok. őszintén szólva mi egy kicsit előre is néztünk, arra gondolva: megtörtént az első lépés, „fedél alatt” tudjuk a fiatalokat s még hozzá a fiatalok olyan tömegét, amilyent eddig még nem sikerült „megfogni”. Kialakul tehát — előbb-utóbb — egy spontán közösség, s később majd fel lehet használni ezt a helyet komolyabb, tartalmasabb programok megtartására — változatlan közönséggel. Magam is ilyen tervekkel indultam útnak, hogy részt vegyek egy ilyen zenés délutánon, s a későbbi programbővítés lehetőségeiről beszélgessünk a fiatalokkal, őszintén persze, egymás becsapása nélkül, hiszen annak semmi értelme, hogy a felnőttek által jónak tartott műsorokat iktassanak a programba, csak azért, hogy neve legyen a gyereknek, és elmondhassuk: lám-lám, más is érdekli a fiatalokat, nemcsak a tánc. Valóban más is érdekli — jövőbe vetett elképzeléseink, azt hiszem mégis „megbuktak” — anélkül, hogy ebből messzemenő következtetéseket lehetne vagy kellene levonni. Beszélgetéseim summája, néhány langyos „elképzelhető lenne” véleményt leszámítva ez: az Olimpiában adott lehetőséget, vagyis az ifjúsági szórakozóhelyet valóban szórakozóhelynek tekintik a fiatalok, ahol ők szolgáltatásokat élveznek, s nagyon kitűnőnek tartják , egyfajta szórakozás-igényük kielégítésére. És nehéz velük vitatkozni ebben. Most amikor már kinőttük a „nagytermes” népművelést, s új, korszerűbb formákat keresünk, rétegklubok kialakításával, azonos érdeklődési körű emberek összehozásával, — nehéz elképzelni, hogy éppen a fiatalok roppant heterogén társadalmában sikerül egyszerre nagy tömeget eredményesen, élvezhetőén szórakoztatni, művelni. Ám ezen cseppet sem kell keseregni. Jó, hogy van ifjúsági szórakozóhely Pécsett, mert ha „csak” annyit értünk el, hogy kulturáltan, kulturált körülmények között szórakoznak a fiúk és a lányok, s ötven-száz gyereket., sikerült becsalogatni az utcá- ról, — már eredményt könyvelhetünk eL Ezzel persze semmiféle kezdeményezésnek nem szeretném útját állni. De csak akkor van létjogosultsága, ha természetes igény. D. Kónya József A pártkongresszus tiszteletére indított munkaverseny során szép eredményeket értek el a Baranya megyei Szerelőipari Vállalatnál. A termelékenységet száztizenhét százalékra, az árbevételi tervüket száztlzennégy százalékra teljesítették. Nincs béke a kolónián p ontosan senki sem tud- ja, mikor kezdődött Mint ahogy az sem fogalmazódott meg: ez már háború. Látszólag ugyanis úgy élnek az emberek Erzsébet- telepen, mint ötven, vagy hatvan évvel ezelőtt. Kapanyélre támaszkodva beszélget néhány öreg a Marx útra kifutó kertekben. Egy lány salátát szed a vasárnapi ebédhez. A Székely és Bányász utca sarkán többen a kutat állják körül. Szőke asszony csak a háló- ingre kapta fel pongyoláját. Kopott zománcú ceglédi kannával nyomakodik egy gyerek elé. Egy nyugdíjas bányász két vödör vizet visz. A pitlihordót fényesre koptatta az idő. A Kukutyinban, — így nevezik a Bártfa utcai templom fölötti füves, bokros területet, — kártyacsata zajlik. Lent a pályán éppen gólt lőttek a srácok. A lármára az ultizok is odafigyelnek. Néhány gyerek egy autót babrál, míg egy pörölő asszony véget nem vet a játéknak. * Az erzsébeti kolónia a század elején épült, öt utcasorba rendeződtek, a hat lakásos házak, ötszáz ember él itt, a 170 lakásban. Közel százan a bányánál, ugyan- ennyien másutt dolgoznak. A többiek nyugdíjasok, iskolások, háztartásbeliek. A házak többségét mindössze egyszer javították, valamikor az ötvenes évek elején. Az elmúlt években a bánya eladta a lakásokat. A középsők 15 ezer, a szélsők valamivel drágábban keltek el. A szélsőknél ugyanis jobbak az építési lehetőségek. Az is lehet, hogy a ház végében levő terület miatt. Pontosan nem lehet a szerződésekből megtudni, de jó- néhány helyi háború indítéka éppen ez. A lakók ugyanis, amikor megvették, arra gondoltak: átépítik, korszerűsítik lakásukat Ehhez azonban a szomszédok beleegyezése is szükséges. Mintegy 30 helyen ez megvolt, a többi 30—40 építő kénytelen volt lemondani az építkezésről, vagy engedély nélkül építeni. Ez ugyanis a fennálló rendelkezések értelmében nagyon is járható út. Ugyanis a büntetés nem sokkal drágább, mint az építési engedély. Később aztán lehet kérni az épületekre fennmaradási engedélyt ahhoz ugyanis már nem szükséges a többi lakó beleegyezése. A lebontástól nem kell félni. Nyolc vagy kilenc állam- igazgatási szerv után most az ÉVM területrendezési bizottsága foglalkozik már az üggyel. A Megyei Pártbizottság jogásza szerint még az ott született döntés után is számtalan lehetőségük van a pereskedő szomszédoknak. Meghallgattam a pereskedőket. Régebben nem volt disznóölés, hogy kóstolót ne vittek volna egymásnak. Most neveket említenek. Hesz Ádám, Mercz Mihály, Halász József és mások is kénytelenek voltak az elkerített udvart szabaddá tenni. A szerződésben pontosan rögzítve: az udvar és padlás oszthatatlan. Már hajlanék is az ő igazukra, de az ellenfél szerződésében meg éppen nincs bent, hogy oszthatatlan. És kétezerrel többet fizettek. No ebből elég. Hogy tudnék igazságot tenni, amikor a törvény egy esztendeje nem tud. A Székely utca 4— 6-ban szögesdróttal elválasztott feljáró. Palotai György és Istókovics István a tavasszal tizedszer voltak a bíróságon. Birtokháborítás, becsületsértés, fenyegetés. * A veszekedések, perek, és minden más baj akkor kezdődött, amikor a szénbánya eladta a lakásokat Akinek volt pénze, kacsalábon forgó.. „ vagy nem is egészen olyat... Mások: öregek, nyugdíjasok sokkal kevesebb lehetőséggel, már nem tudtak építeni. Az évtizedekig egyforma lakásokban, egyformán élő emberek elidegenedtek. Ehhez járult, hogy a tanács sem tett semmit Nem is tehetett, hiszen a területet még át sem vették. A szénbányáit addig nem tudja az utakat megjavítani, amíg a szennyvíz és ivóvíz vezetéket a tanács meg nem építi. Az ivóvizet pedig csak akkor lehet bevezetni, ha elkészül a szkókói tározó. A szemetet összeszedik, a pöce- gödröket tisztítják, de hát sajnos ez az egész városban nehezen megy — mondják a tanácson. Napokig beszélgettem hivatalokban, intézményekben. Biztatót alig-alig láttunk. Most ismét Erzsébeten járok. Mintha itt találnám a megoldást Egyelőre csak az elmúlt őszön lehullott levélhalmazt látom. A kultúrhá- zat fél éve tatarozgatja egy kőműves. A Kun utca 4. előtt a kútház düledezik. Hét közkút van, többsége ilyen. Az úttesten keresztül árok mélységű szennyvízlefolyó. Ezen sem mentő, sem tűzoltóautó nem megy keresztül. A rozzant faházak tövében még roggyantabb vityiló. Fő oszlopa egy gesztenyefa. Az van ráírva: garázs. A másik házban szem- pernovás vakolatú, lemezajtós építmény. Egy másik garázs, felirat nélkül. Két gesztenyefa között kifeszített kötélen női fehérneműt lenget a szél. Vala- honnét asszony visítás: az én ajtóm elé ne öntse a szeny- nyét! A Bányász és Székely utca sarkán vándorköszörűs egykedvűen nyomkodja a masina pedálját. * Azt hiszem, a megoldás mégis valahol ott a telepen található. Nemrég a lakók társadalmi munkával utcát nyitottak az Engels útra. Most néhányan árkot ásnak. Vízvezeték lesz. Van egy érzésem, hogy ez is olyan partizán munka. De ha egyszer elkészül a szkókói tározó, és lehetőség lesz a víz bevezetésére, ők akkor is szívesen segítenek, ez is biztos. Grácz Ádám pécsbányai nyugdíjas mondja: szívesen csinálnának ők kikövezett szennyvíz- csatornát is. Csak anyagot adjanak hozzá. Mennyivel okosabb lenne erre felhasználni a pereskedésre fordított energiát. Persze nem csak a lakók jó vagy rossz indulatán múlik. Minden esetben egyformán kell dönteni az építési engedélyek kiadásakor, a birtok- háborítási és más ügyekben. Nem szabad, hogy a hosszú évtizedekig jó szomszédságban megfért emberek ellenségekké váljanak. Ez elsősorban saját magukon múlik, de a hivatalos szervek is sokat tehetnek. Talán nem lesz eredmény nélküli, a Megyei Pártbizottság jogászának javaslata sem: kikeresteti és felülvizsgálja Er- zsébet-telep valamennyi peres ügyét és azok okát. Lombos! Jené t k
