Dunántúli Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-14 / 190. szám

DUNANTÜLI NAPLÓ 1970. angnsxtiis 14; rnbmmmmm .. ...................... A végleges megoldás: a rakodás teljes gépesítése Zsebbe vágó késedelem A Gazdasági Bizottság álljt parancsolt Nem irigyelt tárca ma a közlekedési és postaügyi mi­niszteré. A magyar gazdaság gyengéje az építőipar mellett ma kétségtelenül a vasúti szállítás. Elrendelték a kény­szerkirakásokat, de a helyzet tovább romlott. Ott tartunk, hogy a vagonpark kétharma­da, vagy talán háromnegyede naponta kirakatlanul veszte­gel. Ugyanakkor a MÁV nem képes a megrendelt üres ko­csikat kellő időben biztosíta­ni. A zűrös helyzet oka: a fuvaroztató vállalatok kése­delmesen rakják ki a vago­nokat, szabad szombatokon és ünnepnapokon egyáltalán nem rakodnak. Hasonló a helyzet a berakodásoknál. Az okok, amelyekre a vállalatok hivatkoznak: kevés a rakodó- munkás, több bért pedig nem fizethetnek, mert az a nye­reségrészesedést apasztaná, továbbá: nincsenek rakodó­gépek. Ijesztő tarifa A Gazdasági Bizottságnak kellett beavatkoznia. Kemény döntés született, augusztus 15-től mélyen belenyúlnak a késedelmesen rakodó válla­latok zsebébe. Az új tarifa ijesztő, íme a kocsiálláspén­zek. Ha a késedelem nem ha­ladja meg a 24 órát, a kocsi­álláspénz vagononként és óránként 24 forint. A követ­kező 24 órában már 100, a 48 órát meghaladó késedelem esetén pedig vagononként és óránként 200 forint kocsiál­láspénzt köteles fizetni a fu­varoztató vállalat. A rakodó- területekre kirakott és el nem szállított küldemények után a díjszabásban meghatározott fekbér ötszörösét kell ezután fizetni. Gyors számolás; az új kocsiálláspénz-rendszerben a késlekedő vállalat az első 24 óráért 576 forintot, a má­sodik napi késedelemért már 2976 forintot, a harmadik nap után pedig 7776 forintot dob ki az ablakon. Előfordulhat, hogy kevésbé értékes külde­mény esetén többe kerül a levés, mint a hús, a kifize­tett kocsiálláspénz egyszerűen meghaladja a küldemény ér­tékét. És a fekbér? Egy 600 mázsás, nyitott területen tá­rolt, el nem vitt küldemény­ért 1500, ha fedett területen tárolják, 4500 forint fekbért kell fizetni. Az eddig is ér­vényben lévő rakodási ked­vezmények egyébként tovább­ra is érvényben maradnak. • A rakodási késedelmekből más kellemetlenségei is szár­maznak a vállalatoknak. A Gazdasági Bizottság kötelez­te a vasutat, hogy havonta készítsen kimutatást azokról a vállalatokról, amelyek rend­szeresen túllépik a rakodási határidőket és nagyösszegű kocsiálláspénzeket fizetnek. A „fekete listát” megküldik a szakminisztériumoknak, a megyei pártbizottságok első titkárainak és a megyei szál­lítási bizottságoknak. A felet­tes miniszter gazdasági szankciókat köteles alkalmaz­ni. Hogy kik kerülnek fel a listára? Általában azok a vállalatok, amelyeknek a ha­vi kocsiforgalma a 100 va­gont meghaladja és a késett kocsik átlaga 20 százaléknál több; vagy ha 100 kocsinál kevesebbről is van szó, de magas a késett kocsik ará­nya. A felek panaszai Mit mondanak a vállala­tok? A szállítási helyzet sú­lyosságát ők is átérzik, de természetesen nem tapsolnak a GB határozatnak. A véle­ményük egyező. Ilyen véle­ményeket hallani: Megint a fuvaroztatókon srófoltak egyet, megint rajtunk csattan az ostor. És a MÁV? A MÁV- ot nem sújtják szankciókkal? Mindig csak a fél fizet. De miért nem fizet a MÁV bír­ságot. ha nem állítja be idő­ben a megrendelt kocsikat? A napokban, a Megyei Szál­lítási Bizottság rendkívüli 9lísén. végighallgattam a vál­lalatok panaszáradatát. Mire hivatkoztak, mire panaszkod­tak? Először is: kevés a ra­kodó. A rakodók napi 12 órát dolgoznak, ki kell adni a sza­bad szombatjukat, vasárnap­jukat. Másodszor: a közleke­dési vállalatoknak is többet kellene tenniük a fuvarozta­tókért. A MÁV-tól gondosabb kocsikiállítást és pontosabb előértesítést várnak. A ko­csik érkezéséről minél előbb értesíteni kell a feleket, ak­kor is — például az iparvá­gányok esetében —, ha ez nem kötelező, mert csak így tudnak felkészülni. Előfordul, hogy a MÁV nem mondja meg pontosan, hogy mikor állítja be a vagont és a ro- kodók, elunva a várakozást, hazamennek. Maguk a fuvaroztató válla­latok vetették fel: tervsze­rűbbé kell tenni a feladáso­kat. Sok feladóra jellemző: belenyúlnak a fakba, talá­lomra kihúznak egy köteg fuvarlevelet és — a rendel­tetési helyre lökésszerűen ér­kezik az áru. A MÁV taná­csolta: a megrendelő vállala­tok a szerződésben kössék ki a szállítóval az ütemességet és ha felrúgnák a szerződést, kötbérezzék a feladót. Vége­zetül a vállalatok bírálták a vámőrséget. Baranyába jelen­tős importáru érkezik. Fél ötkor becsuk a vámhivatal, az ezután érkező importáru másnapig vesztegelni kény­szerül, a kocsit nem szabad kirakni. Meg kellene szer­vezni a vámőrség éjszakai ügyeletét, de ügyeletet kelle­ne tartani munkaszüneti na­pokon is. Ideiglenes megoldás Mi várható a Gazdasági Bizottság határozata nyo­mán? Drága lesz a késleke­dés, a fuvaroztató vállalatok nyilván mindent megtesznek, hogy gyorsítsák a be- és ki­rakodásokat. Módjukban áll majd jobban megfizetni a rakodómunkásokat. A Gazda­sági Bizottság 1 határozata ugyanis kimondja: az éjszaka és az üzemszüneti napokon végzett rakodások többlet- költsége nem érintheti kedve­zőtlenül a fuvaroztató válla­latok és gazdaságok átlagbér­színvonalát, nyereségrészese­dési alapját. Erről különben a Munkaügyi és a Pénzügy­minisztérium együttesen in­tézkedik. A vállalatok annyit fizetnek rakodóiknak, ameny­nyit jónak látnak. Több lesz tehát a rakodómunkás, s itt jegyezném meg, csak úgy mellékesen, ezzel viszont to­vábbi fluktuációt okozunk más vállalatoknál. Persze, egy bizonyos határon túl a rako­dók létszáma sem növelhető. A rakodás ma a legnehezebb fizikai munkák közé tarto­zik. A Gazdasági Bizottság ha­tározata 1971. február 28-ig marad érvényben. Ebből is látható, ideiglenes megoldás­ról van szó. Mert az igazi megoldást nem a drákói szi­gor, a szankciók, hanem a rakodás teljes gépesítése je­lenti. Nem akarok összeha­sonlításokat tenni, hogy meny­nyire elmaradtunk ebben a tekintetben a fejlettebb or­szágoktól. Ezekben az orszá­gokban kizárólag olyan áru­kat hajlandók elfuvarozni, amelyek gépekkel rakhatók: és például a tégla emberi kéz érintése nélkül kerül a tégla­gyárakból az épülő házak emeleteire. Nálunk a vállala­tok mind ez ideig nem sokat tettek a rakodás gépesítésé­ért. Ott tartunk, hogy öm­lesztve akarunk égetett me- szet fuvaroztatni. Nincs ma az a rakodó, aki hozzányúl ehhez, fizessenek akármeny- nyit. Az igazsághoz tartozik persze az is, hogy a rakodó­gépek drágák, nincs is meg­felelő választék a piacon. Az alkatrészellátás siralmas. Kedvezményeket! Meg kellene a módot ta­lálni arra, hogy azok a vál­lalatok, amelyek hajlandók a rakodást gépesíteni, megfelelő ösztönzést, anyagi támogatást kapjanak. Egy szakszervezeti vezetőtől származik a javas­lat: tarthassanak vissza a vállalatok bizonyos összege­ket az eszközlekötési járulék­ból, vagy az amortizáció ál­lamkasszába befizetendő ré­széből. Mindegy, hogy hon­nan származik a pénz. Fel lehetne használni a rakodás gépesítésére például azokat az összegeket, amelyek a fel­emelt kocsiálláspénzekből be­folynak. Ezek az összegek ugyanis nem a vasút bevéte­leit növelik, külön számlára kell könyvelni és felettük a GB és a Pénzügyminiszté­rium rendelkezik. És még egy javaslat: létre kellene hozni a vállalatok társulásait, vagy olyan vállalkozást, amely gépkölcsönzéssel foglalkozna. Esetleg rakodó szövetkezetét. Miklósvári Zoltán Aszfaltozó gépsor a harkányi úton Erb János felvétet* Aratás 1970-ben A baranyai állami gazda­ságok, termelőszövetkezetek 1970, év nyarán 136 800 ka- fasztrális holdon 530 kom­bájnnal aratják a gabonát. Kézi aratás nincs: sem az idén, sem múlt évben, sem előtte. Űjpetre. Talán a megye egyik legszebb, legtisztább községe. Aszfaltos út, beton­járda, a lakóházak többségé­nek homlokzata frissen va­kolva, meszelve. Valamikor az utca felőli kerítésig tágult trágyadombos udvarokon tyú­kok, ludak, kacsák, kutyák szaladgáltak, a baromfiféle a pitvarba, konyhába is be­merészkedett. Ma alig látni ilyen udvart. Füvesítették, kavicsból, sokhelyütt beton­lapokból belső-járdát építet­tek, virágot, dísznövényt, kis­fákat ültettek, lugast emel­tek. Mert az újpetrei paraszt nem emel asztagot az udva­ron, nincs behordás, nincs cséplés: a gabonát zsákok­ban hozza, haza, a szalmát feszes, tömött bálákban. — Kinek? A négy község — Üjpetre, Kiskassa, Pécsdevecser és Peterd — közös földterülete ötezer hold, ebből körülbelül 1400 hold kalászos. Három E—512 típusú NDK gyárt­mányú kombájnjuk van, egy­millió forintért vásárolták. Ezek a gépek egyben a ga­bona tisztítását is elvégzik. Két billenős teherkocsi és egy Super-Zetor vontató hordta be a földről a ke­nyérnek való búzát. — Hány ember végezte az aratást? — Tizennégyen tizenkét munkanap alatt. A három gép átlagosan naponta 22— 30 vagon gabonát aratott és A rekonstrukció gyorsan megtérül Kedvező tapasztalatok a szénelőkészítőben Nőtt a fajlagos szén árbevétel — Szeptemberre kész az új beruházás A nagyobb meddő dara­bokat még három éve is kéz­zel válogatták a komlói szén- előkészítőben. Most viszont már éppen egy esztendős a mosómű, ahol modern nehéz- szuszpenziós eljárással, igen kedvező hatásfokkal választ­ják szét a szenet és meddő­kőzetet. Az új technológia lényege, hogy magnetit és víz elegyéből olyan folyadékot készítenek, amely a könnyebb fajsúlyú szenet úsztatja, a nehéz meddőt pedig leülepíti. Így szinte 100 százalékosan sikerül a szén tisztítása. A rekonstrukció célja tu­lajdonképpen ez is volt. A régi technológia: a szérelés gazdaságtalan, rossz hatásfo­kú válogatást, nagymennyisé­gű értékesíthetetlen, vagy alacsony áron értékesíthető szenet eredményezett. A Me­cseki Szénbányák gazdaságos- sági számításai alapján a 70 millió forintos költségű rekonstrukció igen kifizetődő. Átlagosan 50—60 forinttal emelkedett a fajlagos szénár­bevétel, amióta az új eljárás­sal jobb minőségű szeneket állítanak elő. A Bányászati Tervező Inté­zet tervei alapján a munká­latok 1968-ban kezdődtek, és az eredeti tervektől eltérően 1971 helyett már az elmúlt év augusztusában sor kerül­hetett a próbaüzemelésre. A Kossuth-bánya gépüzeme, a VERTESÉ, a Pécsi Fűtéssze­relő Vállalat és a többi kivi­telező mindent elkövetett, hogy az üzem zavartalan működése közben is, a lehető leggyorsabban helyükre kerül­jenek az új gépek. Sajnos, a régi épületben elhelyezett modern gépeket nem lehetett a legoptimálisabban elhelyez­ni. A szovjet, NDK-beli gépek pótalkatrész ellátása is prob­lémát jelent. Ugyancsak sok baj adódik abból is, hogy a nagy gépekhez nem terveztek emelőket, így a meghibáso­dáskor csak nagyon körülmé­nyesen lehet a javításokat elvégezni. A BÁTI utólag ép­pen most készít terveket a mosókád és centrifuga fölé hogyan lehetne emelőt építe­ni. Sajnos, a többi gépet csak egyedi megoldásokkal lehet majd mozdítani, az elhelye­zés miatt ugyanis másutt nincs lehetőség emelők épí­tésére. A nehézségektől függetle­nül az egy esztendős üzeme­lés tapasztalatai nagyon ked­vezőek. A félautomatikus üzemben tisztított szén sok­kal alkalmasabb kokszolásra, mint a régi technológiával osztályozott. Természetesen a piac igényeit is kedvezőbb feltételek között lehet kielé­gíteni. A 10 500 tonna napi kapa­citású szénelőkészítőben au­gusztus elején 2 milliós költ­séggel újabb beruházás kez­dődött. A mosó elé beépíte­nek egy WP—2 típusú, nagy­teljesítményű szitát, segítsé­gével a darabos szénről le­választják az aprót, így a ké­sőbbi mosás még hatéko­nyabb lesz. A szeptember vé­gén befejeződő munkálatok­kal előreláthatóan hosszabb időre, gazdaságosan megoldó­dik a komlói szén előkészí­tése. csépelt el — mondja Brunn József elnök. — Valamikor az arafás és cséplés mindig nagy „moz­gást” jelentett a paraszti vi­lágban ... — Elhiheti, alig okoz Qon- dot. Sőt, a vezetőség tagjai többnyire ebben az időszak­ban veszik ki szabadságukat, persze beosztással. Például a főagronómusunk is most töl­ti szabadságát. Tavasszal és ősszel sokkal több a mun­kánk. Az egyik agrármérnö­künk elkészíti a kampány­tervet és annak alapján a gépek elkezdik a munkát. — A tagság tudja-e, hogy a szövetkezet végzett az ara­tással? — Nem valószínű. Kérdez­ze meg tőlülc! Szabó István már nyugdí­jasa a tsz-nek, de dolgozik még. Egyébként apja Szabó Lajosnak, aki a szövetkezet kombájnosai közül az idén ismét első lett. — Honnét tudnám? — mondja Pista bácsi és bi­zonytalanul néz Brunn Jó­zsefre. — Végeztünk, vagy nem végeztünk? Az elnök elneveti magát. — Persze, hogy végeztünk. De azt mondja el, hogyan arattak régen? — Jobb lenne elfelejteni. Hajnalban keltünk és míg a harmat fel nem száradt, gyerekeimmel kötelet vetet­tünk. A reggeli szalonna, előtte egy kis pálinka, aztán arattunk délig, az asszony hozta ki az ebédet. Utána es­tig megint csak húztuk a ka­szát. A fiaimnak nem na­gyon tetszett, Lajosnak min­dig melege volt, de én nem szólhattam semmit. Kegyet­len munka volt. — Később? — A tsz-ben az elején nem volt volt még gép. Én kaza- los voltam csépléskor, de asztagot is raktam. Pécsről is jöttek, azt hiszem a Hús­ipari Vállalattól tisztviselők, egy-egy vasárnapon, mond­tam is a nagyságáknak, itt körömcipőben aligha lehet mászkálni a kazal tetején. Meleg volt, szájukról leol­vadt a festék, de azért, tud­ja, szépen dolgoztak, nem is hittem volna, pedig ingyenbe csinálták. Gép nem volt, munkaerő meg kellett, mert főként a fiatalok hamar el­szaladtak a városba. Az én két fiam maradt, Lajos kom­bájnnal arat, Pityu meg te­herkocsival hordja be a ga­bonát. Gergely István párttitkár az ötvenes évek eleje óta tagja a szövetkezetnek. — Drága aratásunk volt azokban az években. Körül­belül ezer holdnyi gabonánk volt, Péter-Pálkor elkezdtük a munkát vagy hatuanan, az­tán tartott szeptemberig. A szövetkezet reggel aratópá­linkát adott, hogy csak „ked­vet" csináljon az emberek­nek, meg sózott arató-szalon­nát. Sört is hordtunk ki a földekre, a szövetkezet pén­zén, két asszony meg na­ponta melegételt főzött, hol birkát, hol sertést vágtunk, s erre is csak ment a pénz. Termelési költség? Ki nézti azt?! Az elnök gyors számítás végez: ezer holdra vetítvi egy hold aratási költsége ji három mázsa búza volt, ez csak a közvetlen költség mert hol a pálinka, sör, hú ára és a többi munka, am elmaradt az aratás miatt' Ma hatvan ember helyett ti zennégy végzi az aratást, é, alig egy mázsa búza értéki esik költségként egy kataszt rális holdra. Egyébként is az összes növénytermesztés munkát mindössze ha 30 em- bér végzi el. Az idén a jéí megcsapkodta alaposan a ga bonát, de még így is köze 14 mázsa a búzaátlag, a haj­dani 6—9 mázsa ellenében. És a legfiatalabb tsz-íag Erdei Ilona, tizenhat észtén dős, nyurga, izmos kis lány­ka. — Azt hiszem már végt az aratásnak nálunk, mer nem látjuk a gépeket a ha■ tárban — módja tűnődve. Nem is láthatja, mert j gépek — amint itt befejező­dött az aratás — bérmunkád ban dolgoznak KővágósaoHó. sön. — Tudod mi az aratópá­linka? Meg az aratószalon, na? Gondolkozik: — Szalonnánk van nekünk is, sonkánk is, de hogy ara­tó, vagy micsoda lenne, nem is hallottam. — Tudod mit jelent a ma- rokszedés? — Nem. — Kaszát láttál? — Igen. Otthon van, egy­szer próbáltam vele a füvei kaszálni, de belevágtam a földbe. — Mit csináltál most, ara­tás alatt? — Az építők mellett dol­gozom. Délután hazamentem, olvastam, feküdtem, mert nagyon meleg volt. Meg té­véztem. — Apád nem mesélt az aratásról? Amikor még saját földje volt? Csodálkozik: — Nem tudom, volt-e föld­je. A kérdés volt rossz. Ilona 16 esztendeje született, apja meg 20 esztendeje szövetke­zeti tag. Nem is tudhatja. A kékre festett kombájnokat is csak az udvaron látta. Köz­vetlenül neki — és a szövet­kezetben nagyon sok másnak sincs — köze az aratáshoz. Az aratást Űjpetrén is az íróasztalon, a kampányterv készítésénél • kezdik el — folytatódik a gépek üzemel­tetésével — és befejeződik a családi kenyérszegésnél... Rab Ferenc AUTOMATA OLAJEGO i i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom