Dunántúli Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-14 / 190. szám
Ära: 80 fillér Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli XXVII. évf. 190. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1970. aug. 14., péntek A tartalomból; Husszein Kairóba utazik (2. old.) Zsebbe vágó késedelem (3 old.) MINŐSÉG A szovjet—nyugatnémet szerződés megkötése ax európai béke és haladás új távlatait nyitotta meg Aratás 1970-ben (3. old.) a z „örök-zöld témák” ismét csak vissza kerülnek a hazai lapok hasábjaira, vagy a rádió és televízió műsoraira. Tavasszal a mezőgazdászok nyilatkoznak a tavaszi munkák kezdetéről, a kereskedelem képviselői a nyári sörellátásról, az üdülők, kirándulóhelyek élelmiszerellátásáról, a nyári gyümölcs-felhozatalról, az őszi tanszer- és gyermekruhaellátásról, a textil és cipőipar a legújabb téli divatról és új fazonú zakók, télikabátok, lábbelik egész kollekciójáról. A lakosság viszonylag szívesen olvassa a belső ellátással kapcsolatos híradásokat. Tudomásul veszi a „szezonális” nyilatkozatokat és talán meg is nyugodna, ha nem hallana egy-egy — minduntalan visszatérő — jelzőt a .minőségről”. Arról a minőségről, amely „jobb mint tavaly”, amelyen az ipar „javított”, amely megközelíti a „világszínvonalat”, mert „korszerű” technika alkalmazásának eredménye, mert „megfogadták” a fogyasztó panaszát és észrevételét és ’ egyáltalán: minden évben jobb minőségű portékát állítunk elé, ezt tanúsítandó az év végén kiadott termelési jelentések „minőségi mutatók” rovata is. Vagyis már az unalomig hangoztatják és ebben éppen ez a — gyanús. A fogyasztó — állítólag laikus lévén — csak eltűnődik azon, hogy a portéka kínálata mellett miért kell még külön eskü- dözni a „minőségre”, amelyet az ember — jóhiszeműen — már eleve feltételez. De hát jóhiszeműségében gyakran kénytelen csalatkozni. „Örök-zöld” sirám például a gyermekholmik, de ezeken belül főleg a lábbelik kifogásolható minősége. Jó húsz esztendeje gyötrődöm már az újságírással, tehát kellő tapasztalattal mondhatom: nem volt' olyan esztendő, hogy a gyermekcipők miatt a hazai sajtó ne hadakozott volna a könnyűiparral. Lehet, hogy a választék bővült, sőt biztosan bővült, de az anyag és a gyártás maradt azon a színvonalon, amilyen: a bőr vastag, nehezen idomul a lábhoz, járáshoz, a szandálok erős csatja, pántja csak komolyabb erőkifejtés árán köthető, amelyhez a gyermekkéz nem elegendő. A felnőttlábbelik állapotáról pedig a kereskedők szintén tudnának elmondani egyet-mást. Nincs olyan hónap, hogy a Kossuth utcai Cipőszalonban — de bármelyik más cipőboltban is — ne halmoznák fel százszámra a visszahozott, le- válttalpú, szakadozott varrá- sú cipőket. Két esztendeje minisztériumi kollégium elé került a „cipő-ügy”, de a könnyűipar azzal érvelt, hogy a hazai gyárakban termelt cipőknek csupán 1 százaléka selejt, tehát különösebb riadalomra nincs ok. C sakhogy ez az 1 százalék — egyetlen esztendőben — Baranyában 6 ezer pár cipőt jelentett, legalábbis a nagykereskedelem — ennvit vett vissza, hogy továbbítsa az érdekelt cipőgyáraknak. De hát mindent meg lehet magyarázni s ehhez már klasszikusnak számító példával is szolgálhatunk: a beázott, elszíneződött, szakadt talpú női csizmákkal kapcsolatos sajtó-panaszra azt válaszolták, hogy ezeket a csizmákat nem télen, nem esőben és hóban kell hordani... Nyilván nyári viseletre gondoltak. Nem az ellenpontos kritika játékszabályainak megfelelően kívánunk elismerő véleményt mondani a konfekcióiparról, de való igaz, hogy a férfiöltönyök, fehérneműk tekintetében bőséges választékot produkált az iparág. Színben, anyagban, divat-megoldásokban haladás tapasztalható. De... megint csak a minőség. Nagyon kedvelt, praktikus férfiholmi — egyben divatos is — a fekete bőrzakó. Az ára is szép — 1800—2000 forint, s ezért már joggal elvárhatja a fogyasztó, hogy gondosan legyártott holmit kapjon a pénzéért. De a 2 ezer forint nem tartalmazza a gombok felerősítését, amelyeket egyetlen szál cérnára fűzve a gomblyukba akasztanak. Ez még a kisebbik baj. Hanem, hogy egy drága férfizakó bélése három héten belül szétmenjen, arra még a legsötétebben látó vásárló sem gondolt. Ezekután már háborogni sem mer az olcsó, de mégis kedvelt farmer- nadrágok csapnivaló minőségén. Ez vonatkozik a gyermek-farmerekre is. Minden mosás után fél centit rövidül és bár az anyaga elnyű- hetetlen, sajnos el kell dobni. Pedig azt hiszem régen feltalálták már azt a gyártási technológiát, amely eleve kizárja az anyagok e kellemetlen „mozgását”, r E s még mi mindent fel nem találtak? Például a konfekciós öltönyök rugalmasabb méretezését. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a konfekciós üzemek a könnyebbik megoldást választották. Egy reprezentatív, vagy bármiféle más felmérés alapján kidolgoznak valamilyen optimális méretskálát, átlag testalkatra. Minél szélesebb a mellkas és a váll, annak megfelelően nyújtják a nadrág szárát és a zakó ujját. Ebben van is valami logika, ha „ideális” férfialak adja a méret-skála alapját. De hát a napnál is világosabb, hogy ebben az országban nem csak adoni- szok élnek, hanem nyurga, de keskeny vállú, vagy zömök, vagy alacsony, kövér és sovány férfiak is. És ez a többség. Hozzáteszem: nem csak férfiöltönyök, hanem női ruhák vonatkozásában is az ilyen „átlag-arányok” okoznak legtöbb problémát. A divatlapok rendszeresen bemutatják a legújabb fazonokat, — légiesen könnyű, karcsú manökeneken. Ennek megfelelően gyártják le a konfekciós ruhákat is. Hogy aztán a teltkarcsú, molett, vagy uramisten —, a kövér hivatali, vagy üzemi lányok, asszonyok mit húzzanak magukra, — arra még csak tanácsot sem kapnak. Készruhát még kevésbé. Pedig a jó minőséghez hozzátartozik a szélesebb méret-választék is. Vagy, hogy mást ne mondjunk: kicsivel olcsóbb, de azért viszonylag tartósabb szövetek gyártása is. Hogy a kispénzűek is hozzájuthassanak olyan ruhaneműhöz, amelyben nem érzik magukat kopottnak, konzervatívnak. Sajnos ötszáz forintnál kezdődnek a tartós anyagok, amelyek már luxuscikknek számítanak, holott néhány éve még feleáron elérhetők voltak — többek között például — a kitűnő „Hágó” szövet-család is. Aztán kivonták a forgalomból. Jött helyette egy másik, más néven, drágábban, rosszabb minőségben. A módszer ismerős, sajnos más fogyasztási cikkre is vonatkoztatható. Az „örök-zöld” témákat tehát folytatni lehetne még. De nem érdemes. Azt hiszem helyesen tenném, ha ezt a cikket úgy ahogy van, jövőre ismét megjelentetném, csupán hetvenegyes dátummal ... Rab Ferenc Brandt meghívta Koszigint a Német Szövetségi Köztársaságba Prémium a takarékosságért (4. old.) I\ éprajzi filmszemle Szekszárdon A kancellár visszaérkezett Bonnha Willy Brandt, az NSZK szövetségi kancellárja hivatalos viszontlátogatásra hívta meg a Német Szövetségi Köztársaságba A. N. Koszigint, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét. A meghívást köszönettel elfogadták. A látogatás időpontját később állapítják meg, diplomáciai úton. (5. old.) Rádió* és tv-műsor (6. old.) • • Ülést tartott a Minisztertanács A Kormány Tájékoztatási Hivatala közli: Moszkva Csütörtök délelőtt Moszkvában folytatódtak Willy Brandt nyugatnémet kancellár és Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök megbeszélései. A „plenáris ülésen” — amint Conrad Ahlers, a nyugatnémet kormány szóvivője közölte — szovjet részről Koszigin miniszterelnök mellett Andrej Gromiko külügyminiszter, Szemjon Carapkin bonni szovjet nagykövet és Valen- tyin Falin, a szovjet külügyminisztérium osztályvezetője is jelen volt. A nyugatnémet küldöttségben helyet foglaltak Scheel külügyminiszter, Paul Frank, Egon Bahr és Conrad Ahlers államtitkárok. Brandt kancellár csütörtök délutáni hazautazása előtt tájékoztatta a sajtó képviselőit moszkvai tartózkodásának eredményéről. A TASZSZ szovjet hírügyPárizs A Francia Kommunista és Szocialista Párt vezetői üdvözölték a Moszkvában szerdán aláírt nyugatnémet— szovjet szerződést. Alain Sa- vary, a szocialista párt első titkára táviratot küldött Brandt kancellárnak, amelyben a szerződést jelentős békeaktusnak nevezte. A szocialista vezető hozzáfűzte: a szerződés világosan mutatja, hogy „a bonni baloldali kormány hatalomrajutása” az európai béke és haladás új távlatait nyitotta meg. René Piquet, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja szintén jelentős előrelépésnek nevezte a szerződést. Piquet hangsúlyozta: a Francia Kommunista Párt a jövőben megkétszerezi erőfeszítéseit annökség jelenti, hogy Willy Brandt, az NSZK szövetségi kancellárja csütörtökön hazautazott Moszkvából. A Vnukovói repülőtéren Willy Brandtot Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Andrej Gromiko külügyminiszter és más hivatalos személyek búcsúztatták. Willy Brandt kancellár Boeing—707-es gépe csütörtökön közép-európai idő szerint 16,30 órakor ereszkedett le a Bonn-Wahn repülőterének kifutópályájára. A kancellárt és kíséretét többszáz főnyi tömeg, valamint a bonni kormány számos képviselője üdvözölte. A láthatóan jó hangulatban lévő kancellár ezt követően Walter Scheel külügyminiszter és a nyugatnémet küldöttség más tagjaival együtt Bonnba hajtatott. nak érdekében, hogy Franciaország ismerje el az NDK-t. A francia kommunisták egyetértenek az európai kollektív biztonsági szerződés gondolatával. A béke erőinek sikereként -könyvelte . el a szerződést a CGT, Franciaország legnagyobb szakszervezeti szövetsége. London A brit kormány a Moszkvában aláírt szerződést első lépésnek tekinti azon a hosszú úton, amely az Európát megosztó legnagyobb problémák megoldása felé vezet. Róma Az II Popolo, Colombo miniszterelnök keresztényde(Folytatás a 2. oldalon) A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Megtárgyalta a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának július 15—16-i ülésén elhangzott, a negyedik ötéves terv irányelveivel kapcsolatos javaslatokat és megbízta I az érdekelt minisztereket, hogy azokat vizsgálják meg, s állásfoglalásukról szeptember 15-ig tájékoztassák a kormányt. A Fővárosi Tanács elnöke ismertette a Fővárosi Tanácsnak a negyedik ötéves nép- gazdasági tervjavaslattal összhangban álló fő célkitűzéseit. | A kormány a tájékoztatást tudomásul vette, s felhívta az érdekelt minisztereket és országos hatáskörű szervek vezetőit, hogy a Fővárosi Tanáccsal kötött kétoldalú megállapodás alapján hatékony intézkedésekkel támogassák a főváros törekvéseit. Az Országos Tervhivatal elnöke jelentést tett a mező- gazdasági gép- és alkatrész- ellátásnak az elkövetkező ötéves tervidőszakban előirányzott fejlesztéséről. A Minisztertanács a beszámolót elfogadta. A közlekedés- és postaügyi miniszter beszámolt a rendkívüli téli időjárás; az árvíz okozta károk helyreállításával kapcsolatos anyagellátás, valamint a mezőgazdasági termények beérése folytán előállott halmozott szállítási feladatokról, amelyek a korábbi évek szállítási csúcsait is meghaladó követelményeket állítanak a közlekedés elé. A Minisztertanács a pénzügyminiszter előterjesztésére megtárgyalta és jóváhagyta a kisipari, valamint a fogyasztási szövetkezetek kölcsönös támogatási alapjával, továbbá a szövetségeik fenntartási költségeivel kapcsolatos 1971- től érvényes szabályozókat. A jövőben a szövetkezeteknek az eszközlekötési járulék saját vagyon utáni részéből közös fejlesztési alapot kell képezniük, amit a területi szövetségek testületi szerveinek döntése alapján lehet fejlesztésre fordítani. A szövetségek fenntartásának, valamint a szövetkezeti mozgalom köaös feladatainak kiadásait továbbra is a szövetkezeteknek kell — adózatlan eredményeikből — fedezniük. A hozzájárulás konkrét mértékét a szövetkezetek választott testületéi határozzák meg. Az új rendelkezés elősegíti a termelő alapok és szövetkezeti jövedelmek gyorsabb növekedését. A Minisztertanács az egészségügyi miniszter javaslatára felhatalmazást adott arra, hogy a gyógy-, valamint üdülőhelyi díj az annak beszedésével megbízott szervtől, illetve személytől, ha befizetési kötelezettségének a jogszabályban megállapított határidőig nem tesz eleget, a jövőben adók módjára hajtható be. A Minisztertanács az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökévé — amely tisztség Kiss Árpád miniszter tragikus elhunytéval megüresedett — dr. Ajtai Miklóst, a kormány elnökhelyettesét, e beosztásának érintetlenül hagyásával kinevezte, s az ügyvezetői teendők ellátásával Sebestyén Jánost, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökhelyettesét — j miniszter első helyettesi rangban — megbízta. A Minisztertanács ezután az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) európai regionális konferenciájának szeptember 21. és 25. között Budapesten tartandó 7. ülésszakán résztvevő magyar küldöttség vezetőjévé kinevezte dr. Dimény Imre mezőgazda- sági és élelmezésügyi minisztert, kijelölte a delegáció tagjait, meghatározta a delegáció által követendő irányelveket, majd egyéb ügyeket tárgyaik Harminckétmillió forintos beruházással űj sertéstelepet építenek a baranyahidvégl termelőszövetkezetben. Az évi ötezer hízót kibocsátó telep első két épületét a közeljövőben adják át az építők. Szokolai felv. fl szerződés vílágvisszhangja i « j
