Dunántúli Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-14 / 190. szám

Ära: 80 fillér Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli XXVII. évf. 190. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1970. aug. 14., péntek A tartalomból; Husszein Kairóba utazik (2. old.) Zsebbe vágó késedelem (3 old.) MINŐSÉG A szovjet—nyugatnémet szerződés megkötése ax európai béke és haladás új távlatait nyitotta meg Aratás 1970-ben (3. old.) a z „örök-zöld témák” is­mét csak vissza kerülnek a hazai lapok hasábjai­ra, vagy a rádió és tele­vízió műsoraira. Tavasszal a mezőgazdászok nyilatkoznak a tavaszi munkák kezdeté­ről, a kereskedelem képvise­lői a nyári sörellátásról, az üdülők, kirándulóhelyek élel­miszerellátásáról, a nyári gyümölcs-felhozatalról, az őszi tanszer- és gyermek­ruhaellátásról, a textil és cipőipar a legújabb téli di­vatról és új fazonú zakók, télikabátok, lábbelik egész kollekciójáról. A lakosság viszonylag szívesen olvassa a belső ellátással kapcsolatos híradásokat. Tudomásul veszi a „szezo­nális” nyilatkozatokat és talán meg is nyugodna, ha nem hallana egy-egy — mindun­talan visszatérő — jelzőt a .minőségről”. Arról a minő­ségről, amely „jobb mint ta­valy”, amelyen az ipar „ja­vított”, amely megközelíti a „világszínvonalat”, mert „korszerű” technika alkal­mazásának eredménye, mert „megfogadták” a fogyasztó panaszát és észrevételét és ’ egyáltalán: minden évben jobb minőségű portékát ál­lítunk elé, ezt tanúsítandó az év végén kiadott termelési jelentések „minőségi muta­tók” rovata is. Vagyis már az unalomig hangoztatják és ebben éppen ez a — gyanús. A fogyasztó — állítólag laikus lévén — csak eltűnődik azon, hogy a portéka kínálata mellett mi­ért kell még külön eskü- dözni a „minőségre”, ame­lyet az ember — jóhisze­műen — már eleve feltéte­lez. De hát jóhiszeműségében gyakran kénytelen csalat­kozni. „Örök-zöld” sirám pél­dául a gyermekholmik, de ezeken belül főleg a lábbelik kifogásolható minősége. Jó húsz esztendeje gyötrődöm már az újságírással, tehát kellő tapasztalattal mondha­tom: nem volt' olyan esz­tendő, hogy a gyermekcipők miatt a hazai sajtó ne hada­kozott volna a könnyűipar­ral. Lehet, hogy a választék bővült, sőt biztosan bővült, de az anyag és a gyártás maradt azon a színvonalon, amilyen: a bőr vastag, ne­hezen idomul a lábhoz, já­ráshoz, a szandálok erős csatja, pántja csak komo­lyabb erőkifejtés árán köt­hető, amelyhez a gyermek­kéz nem elegendő. A felnőtt­lábbelik állapotáról pedig a kereskedők szintén tudnának elmondani egyet-mást. Nincs olyan hónap, hogy a Kossuth utcai Cipőszalonban — de bármelyik más cipőboltban is — ne halmoznák fel száz­számra a visszahozott, le- válttalpú, szakadozott varrá- sú cipőket. Két esztendeje minisztériumi kollégium elé került a „cipő-ügy”, de a könnyűipar azzal érvelt, hogy a hazai gyárakban ter­melt cipőknek csupán 1 szá­zaléka selejt, tehát különö­sebb riadalomra nincs ok. C sakhogy ez az 1 százalék — egyetlen esztendőben — Baranyában 6 ezer pár cipőt jelentett, leg­alábbis a nagykereskedelem — ennvit vett vissza, hogy továbbítsa az érdekelt cipő­gyáraknak. De hát mindent meg lehet magyarázni s ehhez már klasszikusnak számító példá­val is szolgálhatunk: a be­ázott, elszíneződött, szakadt talpú női csizmákkal kapcso­latos sajtó-panaszra azt vá­laszolták, hogy ezeket a csiz­mákat nem télen, nem eső­ben és hóban kell hordani... Nyilván nyári viseletre gon­doltak. Nem az ellenpontos kriti­ka játékszabályainak megfe­lelően kívánunk elismerő vé­leményt mondani a konfek­cióiparról, de való igaz, hogy a férfiöltönyök, fehér­neműk tekintetében bőséges választékot produkált az iparág. Színben, anyagban, divat-megoldásokban hala­dás tapasztalható. De... megint csak a mi­nőség. Nagyon kedvelt, prak­tikus férfiholmi — egyben divatos is — a fekete bőr­zakó. Az ára is szép — 1800—2000 forint, s ezért már joggal elvárhatja a fo­gyasztó, hogy gondosan le­gyártott holmit kapjon a pénzéért. De a 2 ezer forint nem tartalmazza a gombok felerősítését, amelyeket egyetlen szál cérnára fűzve a gomblyukba akasztanak. Ez még a kisebbik baj. Ha­nem, hogy egy drága férfi­zakó bélése három héten be­lül szétmenjen, arra még a legsötétebben látó vásárló sem gondolt. Ezekután már háborogni sem mer az olcsó, de mégis kedvelt farmer- nadrágok csapnivaló minősé­gén. Ez vonatkozik a gyer­mek-farmerekre is. Minden mosás után fél centit rövi­dül és bár az anyaga elnyű- hetetlen, sajnos el kell dob­ni. Pedig azt hiszem régen feltalálták már azt a gyár­tási technológiát, amely ele­ve kizárja az anyagok e kel­lemetlen „mozgását”, r E s még mi mindent fel nem találtak? Például a konfekciós öltönyök ru­galmasabb méretezését. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a konfekciós üzemek a könnyebbik megoldást vá­lasztották. Egy reprezentatív, vagy bármiféle más felmé­rés alapján kidolgoznak va­lamilyen optimális méret­skálát, átlag testalkatra. Mi­nél szélesebb a mellkas és a váll, annak megfelelően nyújtják a nadrág szárát és a zakó ujját. Ebben van is valami logika, ha „ideális” férfialak adja a méret-skála alapját. De hát a napnál is világosabb, hogy ebben az országban nem csak adoni- szok élnek, hanem nyurga, de keskeny vállú, vagy zö­mök, vagy alacsony, kövér és sovány férfiak is. És ez a többség. Hozzáteszem: nem csak férfiöltönyök, hanem női ruhák vonatkozásában is az ilyen „átlag-arányok” okoznak legtöbb problémát. A divatlapok rendszeresen bemutatják a legújabb fazo­nokat, — légiesen könnyű, karcsú manökeneken. En­nek megfelelően gyártják le a konfekciós ruhákat is. Hogy aztán a teltkarcsú, molett, vagy uramisten —, a kövér hivatali, vagy üze­mi lányok, asszonyok mit húzzanak magukra, — arra még csak tanácsot sem kap­nak. Készruhát még kevésbé. Pedig a jó minőséghez hozzátartozik a szélesebb méret-választék is. Vagy, hogy mást ne mondjunk: kicsivel olcsóbb, de azért viszonylag tartósabb szöve­tek gyártása is. Hogy a kis­pénzűek is hozzájuthassanak olyan ruhaneműhöz, amely­ben nem érzik magukat ko­pottnak, konzervatívnak. Saj­nos ötszáz forintnál kezdőd­nek a tartós anyagok, amelyek már luxuscikknek számíta­nak, holott néhány éve még feleáron elérhetők voltak — többek között például — a kitűnő „Hágó” szövet-család is. Aztán kivonták a forga­lomból. Jött helyette egy má­sik, más néven, drágábban, rosszabb minőségben. A módszer ismerős, sajnos más fogyasztási cikkre is vonat­koztatható. Az „örök-zöld” témákat tehát folytatni lehetne még. De nem érdemes. Azt hiszem helyesen tenném, ha ezt a cikket úgy ahogy van, jövő­re ismét megjelentetném, csupán hetvenegyes dátum­mal ... Rab Ferenc Brandt meghívta Koszigint a Német Szövetségi Köztársaságba Prémium a takarékosságért (4. old.) I\ éprajzi filmszemle Szekszárdon A kancellár visszaérkezett Bonnha Willy Brandt, az NSZK szövetségi kancellárja hivatalos viszontlátogatásra hívta meg a Német Szövetségi Köztársaságba A. N. Koszigint, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnö­két. A meghívást köszönettel elfogadták. A látogatás időpontját később állapítják meg, diplomáciai úton. (5. old.) Rádió* és tv-műsor (6. old.) • • Ülést tartott a Minisztertanács A Kormány Tájékoztatási Hivatala közli: Moszkva Csütörtök délelőtt Moszk­vában folytatódtak Willy Brandt nyugatnémet kancel­lár és Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök meg­beszélései. A „plenáris ülé­sen” — amint Conrad Ahlers, a nyugatnémet kor­mány szóvivője közölte — szovjet részről Koszigin mi­niszterelnök mellett Andrej Gromiko külügyminiszter, Szemjon Carapkin bonni szovjet nagykövet és Valen- tyin Falin, a szovjet külügy­minisztérium osztályvezetője is jelen volt. A nyugatnémet küldöttségben helyet foglal­tak Scheel külügyminiszter, Paul Frank, Egon Bahr és Conrad Ahlers államtitkárok. Brandt kancellár csütörtök délutáni hazautazása előtt tájékoztatta a sajtó képvise­lőit moszkvai tartózkodásá­nak eredményéről. A TASZSZ szovjet hírügy­Párizs A Francia Kommunista és Szocialista Párt vezetői üdvözölték a Moszkvában szerdán aláírt nyugatnémet— szovjet szerződést. Alain Sa- vary, a szocialista párt el­ső titkára táviratot küldött Brandt kancellárnak, amely­ben a szerződést jelentős békeaktusnak nevezte. A szo­cialista vezető hozzáfűzte: a szerződés világosan mutatja, hogy „a bonni baloldali kor­mány hatalomrajutása” az európai béke és haladás új távlatait nyitotta meg. René Piquet, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja szintén jelentős előrelépésnek nevez­te a szerződést. Piquet hang­súlyozta: a Francia Kommu­nista Párt a jövőben meg­kétszerezi erőfeszítéseit an­nökség jelenti, hogy Willy Brandt, az NSZK szövetségi kancellárja csütörtökön haza­utazott Moszkvából. A Vnukovói repülőtéren Willy Brandtot Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke, Andrej Gro­miko külügyminiszter és más hivatalos személyek búcsúz­tatták. Willy Brandt kancellár Boeing—707-es gépe csütör­tökön közép-európai idő sze­rint 16,30 órakor ereszkedett le a Bonn-Wahn repülőteré­nek kifutópályájára. A kan­cellárt és kíséretét többszáz főnyi tömeg, valamint a bon­ni kormány számos képvise­lője üdvözölte. A láthatóan jó hangulat­ban lévő kancellár ezt kö­vetően Walter Scheel kül­ügyminiszter és a nyugat­német küldöttség más tag­jaival együtt Bonnba hajta­tott. nak érdekében, hogy Fran­ciaország ismerje el az NDK-t. A francia kommu­nisták egyetértenek az euró­pai kollektív biztonsági szer­ződés gondolatával. A béke erőinek sikereként -könyvelte . el a szerződést a CGT, Franciaország legna­gyobb szakszervezeti szövet­sége. London A brit kormány a Moszk­vában aláírt szerződést el­ső lépésnek tekinti azon a hosszú úton, amely az Euró­pát megosztó legnagyobb problémák megoldása felé vezet. Róma Az II Popolo, Colombo mi­niszterelnök keresztényde­(Folytatás a 2. oldalon) A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. Megtárgyal­ta a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak július 15—16-i ülésén el­hangzott, a negyedik ötéves terv irányelveivel kapcsola­tos javaslatokat és megbízta I az érdekelt minisztereket, hogy azokat vizsgálják meg, s állásfoglalásukról szeptem­ber 15-ig tájékoztassák a kormányt. A Fővárosi Tanács elnöke ismertette a Fővárosi Tanács­nak a negyedik ötéves nép- gazdasági tervjavaslattal össz­hangban álló fő célkitűzéseit. | A kormány a tájékoztatást tudomásul vette, s felhívta az érdekelt minisztereket és or­szágos hatáskörű szervek ve­zetőit, hogy a Fővárosi Ta­náccsal kötött kétoldalú meg­állapodás alapján hatékony intézkedésekkel támogassák a főváros törekvéseit. Az Országos Tervhivatal elnöke jelentést tett a mező- gazdasági gép- és alkatrész- ellátásnak az elkövetkező öt­éves tervidőszakban előirány­zott fejlesztéséről. A Minisz­tertanács a beszámolót elfo­gadta. A közlekedés- és postaügyi miniszter beszámolt a rend­kívüli téli időjárás; az árvíz okozta károk helyreállításá­val kapcsolatos anyagellátás, valamint a mezőgazdasági termények beérése folytán előállott halmozott szállítási feladatokról, amelyek a ko­rábbi évek szállítási csúcsait is meghaladó követelménye­ket állítanak a közlekedés elé. A Minisztertanács a pénz­ügyminiszter előterjesztésére megtárgyalta és jóváhagyta a kisipari, valamint a fogyasz­tási szövetkezetek kölcsönös támogatási alapjával, továbbá a szövetségeik fenntartási költségeivel kapcsolatos 1971- től érvényes szabályozókat. A jövőben a szövetkezetek­nek az eszközlekötési járulék saját vagyon utáni részéből közös fejlesztési alapot kell képezniük, amit a területi szövetségek testületi szervei­nek döntése alapján lehet fejlesztésre fordítani. A szö­vetségek fenntartásának, va­lamint a szövetkezeti mozga­lom köaös feladatainak ki­adásait továbbra is a szövet­kezeteknek kell — adózatlan eredményeikből — fedezniük. A hozzájárulás konkrét mér­tékét a szövetkezetek válasz­tott testületéi határozzák meg. Az új rendelkezés elősegíti a termelő alapok és szövet­kezeti jövedelmek gyorsabb növekedését. A Minisztertanács az egész­ségügyi miniszter javaslatára felhatalmazást adott arra, hogy a gyógy-, valamint üdü­lőhelyi díj az annak beszedé­sével megbízott szervtől, illet­ve személytől, ha befizetési kötelezettségének a jogsza­bályban megállapított határ­időig nem tesz eleget, a jö­vőben adók módjára hajt­ható be. A Minisztertanács az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökévé — amely tisztség Kiss Árpád miniszter tragikus elhunytéval megüre­sedett — dr. Ajtai Miklóst, a kormány elnökhelyettesét, e beosztásának érintetlenül hagyásával kinevezte, s az ügyvezetői teendők ellátásával Sebestyén Jánost, az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság elnökhelyettesét — j miniszter első helyettesi rang­ban — megbízta. A Minisztertanács ezután az Egyesült Nemzetek Élelme­zési és Mezőgazdasági Szer­vezete (FAO) európai regio­nális konferenciájának szep­tember 21. és 25. között Bu­dapesten tartandó 7. üléssza­kán résztvevő magyar kül­döttség vezetőjévé kinevezte dr. Dimény Imre mezőgazda- sági és élelmezésügyi minisz­tert, kijelölte a delegáció tag­jait, meghatározta a delegá­ció által követendő irányel­veket, majd egyéb ügyeket tárgyaik Harminckétmillió forintos beruházással űj sertéstelepet építenek a baranyahidvégl termelő­szövetkezetben. Az évi ötezer hízót kibocsátó telep első két épületét a közeljövőben adják át az építők. Szokolai felv. fl szerződés vílágvisszhangja i « j

Next

/
Oldalképek
Tartalom