Dunántúli Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-12 / 162. szám
/ — r' " Ara: 1 forint Világ proletárjai, egyesüljetek! XXVn. évfolyam, 162. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1970. július 12., vasárnap A XX. VASUTASNAP A mozdonyok elején aprócska zászlók, a pályaudvarokon néhány jelmondat. Egyébként semmi. A mozdonyvezető arcáról csorog a verejték, a fékező alig tud kiugrani az összekoccanó kocsik közül. A forgalmi szolgálattevő ideges, a főnök álmos, a pénztáros kisasszony pedig éppen ötödször mondja egy szigorú úrnak: nem, kérem, Kerekegyházán nem áll meg a gyorsvonat... Vasutasnap. Ünnep, s mégse az. A zászlók, jelmondatok, méltató beszédek ellenére ugyanis ma éppen annyi a munka, mint máskor, talán még egy kicsit több, elvégre nyár van, szezon, s az emberek utazni akarnak... Huszadszor ' ünnepeljük a vasutasok napját. Huszadszor tűznek kitüntetéseket a kék egyenruhás sereg legjobbjainak mellére, de nem húszszor — hanem ki tudja hányadszor — mondjuk el: hazánk érrendszerét képezik a sínek, s népgazdaságunk nemcsak leghatalmasabb, de legfontosabb vállalata is a MÁV. Százötvenezer ember. Sok milliárd forintos állóeszköz-állomány. Nincs iparág, s nincs vállalat, melynek munkája, eredménye ne függne össze valamiképpen a vasút munkájával. De ez csak az egyik oldal. A másik: hazánk nem egyedülálló, kőfallal körülvett ország; ezer szállal kötődünk szomszédainkhoz, s egyre többel a távolabbi országokhoz is. A vasutak nem állnak meg a határokon, legfeljebb megtorpannak, a vasutak földrészeket fognak át, kötnek össze, s mint ilyenek nemcsak üzleti, de politikai szempontból is óriási jelentőséggel bírnak. Az a külföldi, aki vasúton indul útnak, hogy megismerje hazánkat, a gyorsvonati fülkében szerzi első benyomásait, sőt az is azt mondja: ismerem Magyarországot, aki csak áthalad. A vasúti szolgáltatásók színvonala, a vasúti dolgozók udvariassága, kulturáltsága tehát sokszor az egész országról kialakuló véleményt meghatározza. A vasút — közügy. Közügy a szó legteljesebb értelmében, hisz valamennyiünket szolgál, valamennyiünket érint. Így hát a vasutasnapnak is annak kell lennie — ünnepnek, mely alkalmat ad a jó munka megköszönésére, az áldozatkészség honorálására, s persze arra is, hogy újból számba vegyük közös gondjainkat. Néhány évvel ezelőtt még nagyon sok adósságunk volt a vasúttal, a vasutas dolgozókkal szemben. A műszaki fejlesztés az ötvenes évek eleje óta közel egy évtizeden át stagnált, s ez — sajnos — még ma is érezteti hatását. A szállítási feladatok — különösen a fehéráruk vonatkozásában —, mintegy ötszörösére emelkedtek a felszabadulás óta, a hálózat azonban — szinte a legutóbbi időkig — alig- alig változott. A fejlesztés már-már a tizenkettedik órában kezdődött Elsőként a legfontosabb vonalak felújítására, teherbíró képességének megsokszorozására került sor, majd napirendre került a dieselesítés. Először a gyorsvonatok, majd fővonali távolsági személyvonatok, aztán a tehervonatok élére kerültek korszerű, gazdaságos, a gőzmozdonyoknál sokkal erősebb Diesel-motorok. Gyorsabb lett ezáltal a közlekedés, s könnyebb a vasúti munka. Ennek jelentőségét a program beindításakor talán maguk a tervezők sem érezték, a későbbiek azonban egyértelművé tették: ez is szempont, méghozzá nem is akármilyen. Számos jel — köztük a tragikus kimenetelű szerencsétlenségek — figyelmeztették az illetékeseket: a vasút életében az ember szerepe mit sem változik, pontosabban: mit sem csökken az új technika térhódításával. Ellenkezőleg. Az ember egyre fontosabb lesz ebben a hatalmas rendszerben; egyre többet kell tudnia, egyre több dologért kell felelősséget vállalnia, s egyre nagyobb szükség van arra, hogy belássa: a fegyelem az alapja mindennek. Vasutasnap — számvetés, így szoktuk meg, s így van jól. Mit tettünk tavaly óta? A legfőbb gond a túlzott igénybevétel, az ipari üzemek munkaidejénél jóval hosszabb munkaidő volt. A munkaidő-csökkentés immár több év óta napirenden van, s ha lépésről lépésre is, de előrehalad. A különböző szolgálati ágak között egyenletesebb lett a szóródás, s most már csak a mozdony- vezetők, fűtők azok, akik valóban végkimerülésig dolgoznak. A kötelező munkaidőn túli szolgálatért — mert sajnos, ilyen is van, s minden bizonnyal lesz is, hisz az időjárás kiszámíthatatlan, s sok minden más is közbejöhet —, megfelelő túlóra- pótlékot fizetnek. Országos üggyé lett a bérrendezés. Március 1-én — az ország- gyűlés döntése alapján —, életbe léptek azok a bérügyi intézkedések, melyek hatására 343 millió forinttal nőtt a MÁV béralapja. Nagy pénz ez, s ha a gondokat nem is oldotta meg, azt egyértelműen bizonyítja: a vasút sem mostohagyerek. Űj technika. Fiatalok. E szavak egyre elválaszthatat- lanabbak egymástól. A jövő vasútja más lesz. mint apáink vasútja volt, ehhez azonban nemcsak pénz kell — megfelelő emberek is kellenek. Lelkes, magasan képzett, előítéletektől és megszokásoktól mentes emberek — tehát fiatalok. A vasút ma még nem túlzottan vonzó pálya. Száz érettségiző közül egy, ha azt mondja: a MÁV-hoz megyek, s ha utána nézünk, erről a fiúról is kiderül: az apja, nagyapja is vasutas volt. Épülnek az új villamos vonalak, elkészültek az új motoros mozdonyok prototípusai, s egyre jönnek külföldről is az új gépek. Lesz-e hozzájuk ember? Lesz-e, aki odaáll majd a lassan, de visszavonhatatlanul öregedő „született’ vasutasok helyére? Lesz-e, aki erre a hivatásra teszi az életét? Lesz-e, akire bízvást rábízhatjuk az életünket, a népvagyont? Huszadszor ünnepeljük a vasutasok napját. Huszadszor adunk kitüntetéseket. Ez az idei ünnep — a jelek szerint — minden eddiginél ember-központúbb, s ha valami — hát ez jó. Nem mammut-számokat kell mondani, nem a fényes technikai jövőt kell ecsetelni — azoknak az embereknek kell megszorítani a kezét, azoknak az embereknek kell adni néhányszáz forintot, vagy egy pohár bort, akik megteremtették ennek a fényes jövőnek az alapjait. Ünnepelünk, de miután a vonatok ezen a napon sem állhatnak, szokásos „jó szórakozást” helyett kívánjunk minden magyar vasutasnak: balesetmentes szolgálatot és — szerencsés utat! B. S. Kitüntetések, előléptetések, jutalmazások 3600 építési engedély A vasutasnapi ünnepség elnöksége. ■■ Ünnepség a vasúton Nyolc motorvonatot, 24 villamos- és 35 Diesel-mozdonyt vásárolt a Pécsi Igazgatóság az árvízsújtotta területre Az elmúlt napokban tovább emelkedett az építkezni szándékozók száma a felső-tiszai árvízsújtotta terület károsultjai között. Péntek estig 4885 család kért építési engedélyt, s közülük 3666 meg is kapta. OTP-köl- csönt 1690 család kért, s több mint ezernek már folyósították is. Az OTP saját beruházásában készülő lakásokra átvett kérelmek száma 897-re emelkedett. Minden kérelmezőnek megnyitották a hitelt. Az építkezések is egyre nagyobb méreteket öltenek. Eddig 560 lakás alapozását fejezték be. 22 új lakás beköltözhető állapotban van. Az utóbbi két napban az anyagszállításban is kedvező változás történt. A szükséges falazó anyagnak eddig a húsz, a cementnek, 22%-át, a mésznek egyharma- dát szállították a helyszínre. A folyamkavicsnak azonban még mindig csak a 4.4 százalékával rendelkeznek az építkezők. Hétfőn este zár a vásár A jövő évi kiállításra holland és francia cégek is jelentkeztek A XX. vasutasnap ünnepi eseményeinek keretében tegnap délután 3 órakor kezdődött a pécsi csomóponti ünnepség a PVSK kis sport- csarnokában. A meghívott vendégek között jelen volt dr. Nagy József, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára, dr. Nagy Gyula, a Baranya megyei Tanács vb-elnökhelyettase, valamint Rameisl Ferencné, az SZMT titkára, országgyűlési képviselő. Az elnöki megnyitót Kincz- li József, a Vasutas Szak- szervezet területi bizottságának titkára tartotta, majd dr. Szabó Tibor ünnepi beszéde következett. A MÁV Pécsi Igazgatóságának vezetője méltatta a vasutasnap jelentőségét, majd elmondotta, hogy az idén 24 villamos- és 35 Diesel-mozdonyt, valamint nyolc motorvonatot vásároltak. A tervek szerint a IV. ötéves terv időszakában sor kerül a dombóvári és a kaposvári Diesel vontatási telep kialakítására, majd ezt követően a pécsi és a nagykanizsai telep korszerűsítésére is. Az idei beruházási keretet — amely meghaladja a 400 millió forintot, — főleg a vasútvonalak fejlesztésére fordítják. Az igazgatóság vezetője köszöntötte a vállalat összes dolgozóját, további sok sikert kívánt a munka frontján. Az ünnepi beszédet követően megkezdődött a kitüntetések átadása. Dr. Szabó Tibor húsz élenjáró vasutasnak nyújtotta át az „Érdemes vasutas” kitüntetést. A pécsi csomópont 101 dolgozója kapta meg a „Kiváló dolgo- gó” jelvényt, igazgatói dicséretben 185-en részesültek, so- ronkívül 74-et léptettek elő. összesen 450 ezer forintot osztottak ki. Az ünnepség után az igazgatóság dísztermében az élenjárók tiszteletére fogadást tartottak. * A XX. vasutasnap alkalmából adományozott miniszteri kitüntetések átadására szombaton délelőtt 11 órakor került sor Budapesten, a Keleti pályaudvar utasellátó éttermében. Dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter köszöntötte a vasutasok legjobbjait, s rajtuk keresztül a MÁV közel 150 ezer dolgozóját. Az ünnepségen 115-en kaptak „Kiváló vasutas” kitüntetést, Baranyából négyen: Melczer Ferenc szolgálatvezető váltóőr, a pécsi állomás dolgozója, Zidarics György lakatos csoportvezető, dr. Hámo- ry Károly, a Pécsi Igazgatóség helyettes főorvosa és Végvári Antal, az igazgatóság főelőadója. Egy nap múlva, hétfőn es- . te bezárja kapuit a Pécsi Ipari Vásár. A zárás előtt, hétfőn délután 4 órakor kiosztják a közönségdíjakat, ezt követően fogadást tartanak az 500-as Ipari Szakmunkásképző Iskola dísztermében. * A belgrádi JUGOSPED Nemzetközi Szállító Vállalat pénteken este a harkányi Hotel Napsugárban vacsorát adott a kishatármenti árucsereforgalomban érdekelt magyar kereskedelmi partnerek tiszteletére. A vacsorán megjelent dr. Nagy József, a Megyei Pártbizottság titkára. * A „két nagy”, a Mecseki Szénbányák és a Mecseki Érc- bányászati Vállalat tegnap tartotta meg közös fogadását. Tóka Jenő, az ércbánya igazgatója köszöntötte a megjelenteket, köztük Tamási Istvánt, az Egyesült Magyar I Szénbányák elnökét és Hon- I ti Ferencet, a Bányászati Aknamélyítő Vállalat igazgatóját. A vásár rendezői nevében Molnár György vásárigazgató mondott köszönetét a vállalat vezetőinek és a közös kiállítás rendezőinek: A szén- és az ércbánya közös kiállítása nagyban emelte a II. Pécsi Ipari Vásár színvonalát. Elismerésül átadták a két vállalat vezetőinek, a közreműködőknek a vásáriroda külön nagydijait és emlékplakettjeit. A fogadásra az 500-as Ipari Szakmunkásképző Iskola dísztermében került sor, egyúttal levetítették a Mecseki Szénbányákról készült színes rövidfilmet. * Terjedelmes tudósítást közöl a Pécsi Ipari Vásárról a Világgazdaság című napilap. A Világgazdaság cikkírója leszögezi: a vásár minden bizonnyal nagy szerepet játszik majd a kishatármenti árucsereforgalom további növekedésében. 1968-ban még csak 3 millió, 1969-ben már 6 millió dollárt tett ki a ma-» gyár—jugoszláv határmenti forgalom. Magyarországon a kishatármenti árucsereforgalmat a KONSUMEX és a HUNGA- ROCOOP intézi. A KONSUMEX önálló irodát nyitott a vásár területén. A Világgazdaság megjegyzi: A HUN- GAROCOOP-nak nem lett volna érdemes? A lap végezetül ezt írja: A Pécsi Ipari Vásár és Kiállítás polgárjogot nyert, mivel a lakosság áruellátásának javításában nagy szerepet játszik. A továbbfejlesztés lehetősége — nemzetközivé tétele — is adott. Már nemcsak jugoszláv, hanem holland, francia cégek is jelentkeztek a jövő évi vásárra. A finn testvérvárosból — Lahtiból — itt járt küldöttség is felvetette annak gondolatát, hogy kölcsönösen szerepeljenek egymás kiállításain. Az első magyarországi nemzetköz] néptáncfesztlvál keretén bellii tegnap a Kisipari Szövetkezetek Országos Szövetsége csoportjainak versenyét rendezték meg. Képünkön: a zalaegerszegi KISZOV táncegyüttes Erb János felvétele i t
