Dunántúli Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-12 / 162. szám

IST", jűüus 12.

DUNÁNTÚLI naplő

I

3

Csak korszerű technológiákkal oldhatók meg a feladatok

Lesz házgyár Pécsett

Az építőipar a nagy ugrás időszakát éli — Kondor József építési és városfejlesztési miniszter válaszai időszerű kérdésekre

Új járatpár

Tekeresen át Abaligetre

Kooperáció a Gammával?

Nukleáris műszereket gyárt a MÉV

/

A sugárzásmérő, nukleáris műszergyártás, sikeres, jól jövedelmező vállalkozása a mecseki ércbányáknak. A vállalat kísérleti-, kutatási és automatizálási üzeme a szellemi kapacitás jobb kihasználása, továbbá a drága, külföldön is nehezen beszerezhető célműszerek „házi” előállítása céljából kezdett foglalkozni a nukleáris műszerek készítésével. Már a mintapéldányok nagy érdeklődést keltettek több nemzetközi kiállításon, s rendelést is kaptak.

Ilyen például az MP—402- es típusú 6zintillációs radonmeghatározó készülék. Feladata a levegő igen alacsony szintű radon, illetve a folyadékok vagy vizek ugyancsak kicsiny rádium tartalmának meghatározása. Ez a célműszer nagyobb érzékenységű, mint a világpiacon forgalomban levő hasonló rendeltetésű műszer. Az uránbányászatban egészségügyi előírások betartása, ellenőrzése szempontjából van fontos 'szerepe. De jól hasznosítható a közegészségügy területén, geológiai kutatásoknál. Magyarországon a Központi Firkái Kutató intézet sugár- védelmi osztálya rendelt belőle ellenőrzési célokra.

Ugyancsak ,saját” termékük .az express-uránmegha- tározó készülék. A szokványos kémiai módszernél gyorsabban ad eredményt, s nélkülözhetetlen az urán technológiai és kutatási mun- káknál. A műszer gyors külföldi sikert aratott. Elsősorban a testvér-vállalatoknak szállítják Csehszlovákiába, Bulgáriába, újabban pedig Romániába.

■ Jelenleg ötven ember foglalkozik nukleáris műszerkészítéssel. A fejlesztés érdekében új üzemrészt épített s. vállalat. A jobb körülmények lehetővé teszik újabb típusok kikísérletezését, sorozatgyártását.

A Mecseki Ércbányászati Vállalat tárgyalást kezdett a Gamma Művekkel nukleáris és geofizikai műszergyártás területén kialakítandó kooperációs együttműködésre.

— Paradicsom-bemutató. A

Duna—Tisza közi Mezőgazda- sági Kísérleti Intézet villányi telepe minden hétfőn égész nap nyilvános paradicsom- és uborkafaj ta-bemu- tatót tart. A bemutatásra kerülő 35 fajta és fajtajelölt között megtalálhatók mind az új korai, mind az új konzervipari paradicsomfajták. Az uborkafajta-bemutatón a termesztésben lévő fajták mellett az intézet által előállított új fajták tekinthetők meg.

Egymillió lakást kell építeni. Ezt a célkitűzést tíz évvel ezelőtt hirdette meg a párt és a kormány, s bár a feladat teljesítése érdekében mind az ipar, mind a vezetés nagy erőfeszítéseket tett, a mai napig alig több mint 500 ezer lakásba költöztek be a lakók. Az egymilliomo- dik lakás kulcsát 1975. december 31-ig kell átadni — az eredeti tervek teljesítése tehát csak akkor lehetséges, ha sikerül megkétszerezni az építés ütemét. De hát lehetséges-e ez? — Ezt a kérdést tették fel legtöbben Bondor •József építési és városfejlesztési miniszternek azon az aktívaértekezleten, melyet a közelmúltban tartottak Budapesten újságírók és proT pagandisták részvételével, s ezzel függnek össze azok a részproblémák is, melyekre írásban kértek és kaptak választ az értekezleten részt vett lapok képviselői.

Lapunk kérdése:

Milyen döntést hozott a Gazdasági Bizottság a házgyári programmal kapcsolatban; épülnek-e új házgyárak, s — az eredeti terveknek megfelelően — Pécs ott lesz-e a házgyárral rendelkező magyar városok sorában?

A miniszter válasza:

Az ÉVM öt új házgyár építését tartja szükségesnek. Az ipar előtt álló feladatok — beleértve a lakásprogramot is —, teljesíthetők, ehhez azonban az kell, hogy mielőbb létrejöjjön a paneles építési technológia országos hálózata. A jövőt illetően minden a korszerű technológiák terjedési ütemén múlik. Az új házgyárak ügyében megszületett a döntés: kellenek, felépülnek, s az egyik éppen Pécsett. Évi kapacitása 2500 lakás lesz. Ez a gyár Pécs és Baranya koncentrált — telepszerű lakásépítési igényeit lesz hivatva kielégíteni; de — szükség szerint — hozzájárul Dél-Dunántúl más városainak és vidékeinek lakásépítési feladatai teljesítéséhez is. A működési körzet, az ellátásba bevont települések pontos köre, a későbbiekben kerül majd kialakításra. Ami a határidőket illeti: a pécsi házgyár a IV. ötéves terv végén, illetve 1976 elején kezd majd termelni.

— Az előkészítéssel kapcsolatos tárgyalások, intézkedések folyamatban vannak. Az ÉVM álláspontja szerint egyébként a házgyárak vállalati beruházásként valósulnak meg — hosszú- lejáratú hitel és költségvetési támogatás segítségével. Nagy segítséget jelentene, ha az

illetékes tanácsok saját fejlesztési forrásaikból is támogatnák a házgyári beruházásokat. Az erre vonatkozó készséget több megye ; máris kinyilvánította. A mi- ! nisztérium vizsgálja annak lehetőségét is, hogy a ház- j gyári termékek felhasználásában érintett kivitelező vál- ! lalatok saját erőforrásaikkal hogyan vegyenek részt a beruházások megvalósításában. A közös beruházások biztosíthatják a szükséges összegeket és a megvalósítást is meggyorsíthatják.

Másik kérdésünk az úgynevezett poligon-tech- nológiával foglalkozott. Mint ismeretes, a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat is tervezte poligon- üzem beszerzését és munkába állítását, s bár erre nem került sor, számos szakember most is erre a módszerre esküszik. Valóban olyan nagy jövője van ennek a technológiának?

A válasz:

A minisztérium véleménye szerint a lakásépítési célkitűzések megvalósításában a házgyári építési módnak kell alapvető és meghatározó szerepet kapnia. A poligon- rendszerű panelos lakásépítő bázisok alkalmasak lehetnek kisebb volumenű helyi igények kielégítésére, azonban ez a módszer a házgyárak mellett mindenképpen másodlagos. A poligon-üzemek gazdasági hatékonysága

egyébként — számos ellenkező vélemény ellenére —, elmarad a házgyárakétól.

— Ide kívánkozik a megjegyzés: a panelos kapacitás nagyarányú fejlesztése mellett számos más technológia is számításba' jön. így például kedvező eredményeket várunk az alagútzsalus építési mód elterjedésétől.

A lakások ma épülnek

— de a jövő század emberei is lakni fognak bennük. Azzal kapcsolatban, hogy mit tettünk, illetve mit teszünk annak érdekében, hogy építményeink ne csak a ma, de a holnap emberének is kellemes otthont, munkahelyet adjanak — Bondor József a következőket válaszolta:

— A jelenleg követendő lakásépítési politikát a kormány 1960-ban nyilvánosságra hozott — 15 éves — lakásfejlesztési terve rögzíti. De már készül az 1985-ig terjedő időszak perspektivikus terve is, mely külön lakásfejezettel rendelkezik. Az ellátás perspektíváját a századfordulóig kívánjuk megjelölni. A követelményeket kutató intézetek és neves

szakemberek bevonásával pontosítjuk. A századfordulón túlmutató előrejelzések kimunkálásán is dolgozunk, természetesen csak elméleti szinten. Figyelmet érdemel az úgynevezett rugalmas lakások építésének gondolata. A rugalmas lakóház építészeti, elrendezési és szerkezeti paraméterei olyanok, hogy lehetővé teszik a lakások összetételének, az épület belső kiképzésének későbbi — tehát egyéni ízlésnek megfelelő — variálását.

Mélyépítési kapacitás. Ha lehet, ezen a téren még a magasépítésnél is rosz- szabb a helyzet. Kérdésünk: mik az elképzelések? Rövid időn belül re- mélhető-e változás?

A válasz:

— Közműellátottságunk színvonala rendkívül alacsony, lényegesen elmarad az európai színvonaltól. Mindezek figyelembevételével az állam az IV. ötéves tervben igen jelentős összegeket fordít a mélyépítő kapacitás növelésére. Ezt a témát a Gazdasági Bizottság is tárgyalta, s egyetértett azzal, hogy a fejlesztést a központi, költségvetési támogatás mellett hosszúlejáratú hitelekkel is preferáljuk. A meglévő szervezetek mellett sor kerül hat nagykapacitású, regionális — közműépítésre szakosított — mélyépítő vállalat alapítására is.

A víkendező kiáll az autó- buszmegállóhoz, megvárja a menetrendszerű járatot és fél óra múlva letanyázik a festői orfűi—tekeresi vidék valamelyik pontján. Ha felveszik.

Mert Orfűre, Tekeregre kijutni nem mindig ilyen egyszerű. Több, mint hatszáz te- I lektulajdonos érdekelt már ezen a tájon, és a hétvégi házaknak is se szeri, se száma. Következésképpen ha eljön a nyár, ha jó az idő, ha szabad a hét vége, zsúfoltakká válnak az autóbuszok, s bizony gyakran előfordul, hogy buszjárat hiányában ' a megállóban kell ■ új programot rögtönöznie az j utazáshoz készült családnak. I

— Azért nem ennyire vé- ■ szes a dolog — mondták a 12.-es AKÖV személyforgalmi üzemegységénél, amikor megkértük őket, utazzanak ki velünk Orfűre. Szakonyi Lajos üzemigazgató vállalkozott az útra. Tőle egyebek között azt is megtudtuk, hogy új üdülőterületeink közlekedésének megjavítása az útviszonyokon is múlik. A gépkocsivezető egy-egy éles kanyarban megerősítette ezt a véleményt.

— Ezen az úton — mondta — nehezen tudná elkerülni egymást két faros.

Kanyar kanyart követett, az előzésre nem volt lehetőség, pedig nem autóbusszal, hanem Warszawával voltunk.

— Az abaligeti—orfűi út — született meg végül a szakvélemény — jelenlegi állapotban nem alkalmas torn egközleked ésre.

Nyugodtan állíthatjuk, ez az egyik ok, amiért a 12-es

AKÖV nem szívesen közlekedtet erre járatokat. De más, komoly okai is vannak. Ez akkor derül ki, amikor az orfűi tóbüfé egyik napernyője alatt Korpádi Ottó- né véleményét hallgatjuk. Korpádiéknak víkendhézuk van a tó fölötti domboldalban. Hétvégeken rendszeresen kijárnak. Hétköznapokon is többször megfordulnának a kis házban, ha megfelelőbb volna a közlekedés.

— Reggel a hétharmincassal jöttem ki. Este hatig nincs jármű, ami hazavinne. Kifelé megfelelőnek találom a közlekedést még akkor is, ha sokan állunk az autóbuszban. De vissza?

ö például váltott műszakban dolgozik. Ha volna déltájban egy Pécsre induló busz, nem okozna gondot, hogyan juthat haza, amikor délutánós.

— Nemcsak az a baj, hogy hétköznap mindössze egyetlen járatpár köti össze Pécset Orfűvel, hanem az is, hogy hétvégeken kevés buszt indítanak. Én például vasárnap két buszról maradtam

! le, s csak a harmadikkal tud- ! tam kijönni Orfűre ...

| Szakonyi Lajos ekkor | mondja meg a második okot. i ami miatt nem kielégítő az abaliget—orfűi közlekedés:

— Nincs emberünk, sajnos.* A pécsi üzemegységből ötven gépkocsivezető hiányzik. És nemcsak gépkocsivezető. Kevés a szerelőnk is. Pillanatnyilag harminc szerelő munkáját vagyunk kénytelenek nélkülözni.

A tanácson Gothár István vb-elnök megerősíti a telek- tulajdonosok körében általános véleményt: javítani kell a közlekedést. Bármilyen nehézségei is vannak a közlekedési vállalatnak — mondja — neki a hatszáz pécsi telektulajdonos érdekeit kell védenie. És a községben lakókét, akiknek ugyancsak jól jönne, egy dél körüli Pécsre induló autóbusz.

Szakonyi Lajos megpróbál segíteni, mindössze ennyit ígér. De alighogy beér a vállalathoz, telefonálnak:

— Hétfőtől, július 13-tól új járatpárt indítunk Orfű— Tekeresen át Abaligetre, délelőtt 9 óra 30 perckor. A járat 12 óra 15 perckor indul vissza A'baligetről Tekeresen át Pécsre. Ha a járat gazdasági szempontból is kifizetődő lesz, két heti próbaidő után véglegesíteni fogjuk.

H. M.

— Készül a kertvárosi postaépület. Kertvárosban a Honvéd téren most építik az új postát, amelyet alkotmányunk ünnepén, augusztus 20-án adnak át rendeltetésének. Az új posta elkészítéB. S.

Tegnap reggel érkezett a# elsú búzasrállftmány a pécsi Felszabadulás úti hatszázvagonos gabonatárolóhoz. Az első tehergépkocsik a pogányl termelőszövetkezetből hozták az új termést, de a sza- lántai termelőszövetkezet Is megkezdte a búza szállítását

séhez Pécs város II. kerületi Tanácsa 180 ezer forinttal járult hozzá.

T egnap délután, amikor

A megkezdődtek a vasutasnap ünnepségei, Viczina Kálmánná éppen átvette a szolgálatot a Siklósi úti sorompónál, Takács Ferencné Úton volt Hosszúhetényből, este 7-kor kezdett a nagyállomási pénztárban. Juhász Józsefné már letette szombati munkáját.

*

Az utasok többnyire csak a jeggyel és visszajáró pénzzel törődnek. Alig, emlékeznek a pénztárosra. A pénztár tulajdonképpen egy nagy szoba, deszkafalakkal apró fülkékre osztva, sötétbarna kopott íróasztallal, kis szekrénnyel, magas forgószékkel. A falon menetrend, ezernyi helység kilométer-táblázata. Kinyitható lapos szekrényben vannak a jegyek. Egész-, .félárú-, sebes-, pót-, munkás-, helyjegy — négyszáz féle.

Takács Ferencné pillanatok alatt emeli le a megfelelőt. Naponta 25—30 ezer forint forgalmat bonyolít le egy-egy pénztár. A pénzt naponta feladják, az elszámolás azonban csak 10 naponként történik.

— Nagyon izgatott ilyenkor?

— Már nem, 18 éve dolgozom a pénztárban. Előfordult néhány kisebb hiány... Nem vészes. Legjobban arra kell ügyelni, hogy a jegyek ne ragadjanak össze. A munkásjegyek vékony papírból készülnek, könnyen kettőt adhatok egy helyett. Van olyan havijegy, ami 1000— 1500 forintba kerül.

Közel két évtizede az akkor kisforgalmú Siófokon ült először a pénztárfülkébe. Azóta egy sor vizsga és rengeteg fárasztó szolgálat után segédfelvigyázó lett. Fizetés a mankópénzzel, éjszakai pótlékkal együtt 1700 forint. A szolgálat úgynevezett 6-os fordulóban történik. Szombaton például 9—19 óráig. Ma 19-től hétfő reggel 9-ig. A következő napon 10 órára jön és este 6-ig marad. Ezután egy szabadnap következik, majd reggel 5-re jön

VASUTASNŐK

és délután 1-ig dolgozik. Aztán kezdődik elölről. Ilyen munkabeosztás mellett nevelt fel három gyermeket. Hosszúhetényből, hazulról sokszor órákkal előbb útnak kell indulnia.

Leginkább az ragad meg, ahogy az utasok kérésére szinte gondolkodás nélkül adja a jegyet. Szeretnék próbát tenni. Kérdezem menynyi a jegy Nagykanizsára? Vagy nehezebbet: Miskolcra? Battonyát is megpróbálom.

— Kanizsára 38, Miskolcra 75 forint a személyvonati jegy. Batíonya 380 kilomé- 1 tér, az 70 forint 40 fillér — mondja gondolkodás nélkül.

*

A Megyeri útról az élő- " *■ rakodó mellett kell a pályamesteri irodába menni. A felépítményi pályamester- helyettes kísér zegzugos udvarokon keresztül, amíg az irodához jutunk. Juhász Józsefné 10 éve Nyíregyházán kezdte a szakmát, miután

elvégezte a vasútépítési és pályafenntartási technikumot. Apja vasutas — lányát is annak szánta. Vasúti tiszt lett, műszaki ügyintéző.

— Sokat kellett tanulni. Technikum, tiszti tanfolyam, szakvizsgák. Két évig Nyíregyházán, három évet pedig Pécsett technikus-gyakornoki beosztásban dolgoztam.

Most viszont már harmadik esztendeje felelős beosztású vasúti tiszt. A pályamunkások, kitérőgondozók, vonalbejárók és a Megyeri úttól Pécsbányarendezőig a pályaőrök tartoznak hozzá. Negyvenöt munkás. Munkája: reggel munkabeosztás,

később a nyomtávszélességek, kitérők ellenőrzése. 32 vágánypár, összesen 42 kilométeres hosszúságban és 116 kitérő gondja terheli a pá- lyafenntarfást.

Percenként dübörög el egy vonat, vagy tolató mozdony az ablak előtt. Az egész épület remeg. Juhász Józsefné, a Siklósi úti sorompó iránt

érdeklődik. Pénteken beleszaladt egy ZIL teherautó.

*

A sorompót javítják. Két gyerek tárcsával tartja vissza a forgalmat. A „bak- ter” szőke csinos asszony, tiszteleg az elrobogó mozdonynak. A sor végén tülkölnek az autók. Viczina Káímánné félreinti a gyerekeket és feltekeri a gyalogjáró sorompóját.

Most egy percet beszélgethetünk. Csak arra elég, hogy megtudom: ő volt az első női „bakter” ennél az átjárónál. Azelőtt csak férfiakra merték bízni ezt a forgalmas helyet. Mindenki azt mondja: az a kedves szőke lány a sorompónál. Pedig hát valójában két szőke lány van, illetve nem is lányok: asz- szonyok. Az viszont igaz, mindkettő kedves, ha már átjutott az ember á sorompón.

Telefon: szabad a kijárás. Adta I-es. A fiúk máris tartják a jelzőtárcsát Marika leengedi a gyalogos sorompót.

Napközben 35—38, éjszaka 50—58 vonat halad itt keresztül. Amikor nem jönnek vonatok — ilyen alig van — takarítják az őrházat, váltókat, sorompószerkezetet. Különösen télen ad ez sok munkát.

Az autók a Délvidéki, a másik oldalon pedig az AKÖV előtt tülkölnek. Addig ér a sor. Most nem kedves a Marika. Pedig nem tehet róla, hogy a jelzett 10 óra 52-es lassan jön. Végre azért mégis átpöfög. Telefon: „Elment”. A másik csörög. Közben beírja: a 6492/A bátaszéki teher elment. Az átjáró most szabad. Az autósok barátságosan intenek. Marika visszamosolyog.

— Az előbbiek nem voltak ilyen kedvesek — mondja.

Persze ők 10 percet vártak.

— Szeretem ezt a munkát.

De ha majd a felüljáró megépül, tovább akarok tanulni ... '

Lombos! Jenő

• i

t

k