Dunántúli Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-11 / 161. szám
1970. július 11. jmtUJtntmt. n api» A félelem természetrajza Valójában mi is a félelem? Az ember hajlamos a „félelem” kifejezést automatikusan összekapcsolni valamilyen okkal: a haláltól, háborútól, közlekedési balesettől, valamilyen veszteségtől való félelemmel. Pedig anélkül is félhetünk, hogy ennek elképzelt vagy kívülről ható oka lenne. A legtöbb állat szörnyen fél, bár nem tudja, mitől. Az egér a szabadban, nappal éppen úgy fél, mint az ember éjjel az erdőben. A macskát nem ismerő, laboratóriumban világra jött egerek éppen úgy félnek mindentől, ami világos. A természet ugyanis felvértezte teremtményeit, hogy felismerjék a veszélyes tárgyakat és helyzeteket. A mezei egeret megvilágított területen félelem fogja el a környezettől. A gyermekkel is vele születik a félelem. Fél, még mielőtt kioktatták volna, vagy saját tapasztalatából felismerte volna a félelem és a halál összefüggését, később aztán másodlagosan megtanul félni a haláltól. A félelem tehát mindenekelőtt ösztön. Konrad Lorenz professzor szerint az ösztön idegkombinációk és hormonszerű ingerlő anyagok összhatása. Ez a velünk született belső hajlam csak arra vár, hogy valamilyen speciális külső ok érvényre juttassa. Ez lényegében azt jelenti, hogy a testben a külvilág eseményeitől függetlenül félelem alakul ki. A hormonszerű anyagok állandóan termelődnek és halmozódnak, hogy szükség esetén rendelkezésre álljanak. Hihetetlennek tűnhet, hogy egy állat vagy ember félelemvágyat érezhessen. Ám ki az, aki még nem olvasott bűnügyi regényt, s nem rettegett jól- espen rémfilmen? Szélsőséges esetekben azonban neurózissá válhat a félelem. Kérdés, hol a természetes félelemérzet és a beteges neurózis határvonala? A természet úgy irányította, hogy minden állatfajban annyi félelem alakuljon ki, amennyi megfelel a veszélyeztetettség általános fokának. Vannak állatparadicsomok, csendes óceáni szigetek, ahol ősidők óta nem élnek nagy szárazföldi vadállatok, és így semmilyen veszély nem fenyegeti a szigetlakó kisebb állatokat. Ezek aztán félelem nélkül élnek. Az embernél az átlagos „félelemkitermelődés’* a kőkorszak veszélyhelyzetéhez igazodik. Bár a kőkorszak óta az ember számos veszélyforrást ártalmatlanná tett, az endogén félelem eltérő keretek között, de ugyanolyan mértékben „termelődik”. Éppen ezért szelepeket teremt magának. Az emberben félelmet keltó pótképzetek alakulnak ki. Képzelete megalkotta a démonoktól való félelem babonáját Valami rosszat tételez fel embertársáról, hogy félhessen tőle. Ennek a magatartásnak szélsőséges megnyilvánulásait nevezzük üldözési mániának. Egy másik szélsőséges megnyilvánulás a hipochondria, s jaj annak az orvosnak, aki nem talál betegséget a képzelt betegnél! Harkányban a NAPSUGÁR-ban, FASOR-ban, ZÖLDKERT-ben esténként NONORI FERENC és RIGÓ FERENC magyarnóta-énekesek . szórakoztatják kedves vendégeinket. Lehet-e 180 évig élni? Fiatalító kapszula Annak, hogy az ember 180 évig éljen — nincs elvi akadálya. Csak az kellene, hogy megtanuljunk „ésszerűen” bánni minden fontosabb szervünkkel, magyarán szólva — „vigyázzunk magunkra”. Ez azt jelentené: idejében tanuljunk meg okosan lélegezni, gazdálkodni az idegeinkkel, főként az agyunkkal, tanuljunk meg lassan sietni, tudatosan irányítsuk izmaink munkáját, a feszülést és az elernyedést, a munkát és a pihenést. Nem elhanyagolhatók a hosszú élet kilátása szempontjából a táplálkozásra vonatkozó ismeretek sem. Kerülni kell a telített zsírsavakat tartalmazó ételek fogyasztását, kellő mennyiségben és arányban kell enni helyette növényi olajokat és fehérjéket tartalmazó ételeket és gyümölcsöket. MI VAN A KAPSZULÁBAN? Az ilyen receptekkel sokan tisztában vannak, viszont a hosszú élet reményében mégis alkalmankint sorban állnak a gyógyszertárak előtt azokért a „fiatalító” kapszulákért, amelyeknek tartalma visszaadja az aggok aktivitását, késlelteti az öregedést, megakadályozza a szenilitást, mert erősíti az izmokat, szellemileg felfrissít és így tovább. Van-e alapja ennek a reménynek, létezik-e olyan gyógyszer, amely eme csodálatos hatásokra képessé teszi az öregedő szervezetet? Ilyen' vegyszer létezik, azonban az öregedés folyamatát megállítani ez 6em tudja, miután a halál az élet természetes állapota és ez kétségtelen igazság, ha így tetszik természeti törvény. Persze nem mindegy, hogy ez a természetes állapot mikor következik be. A megfiatalítás szintén biológiai képtelenség. De ha a szervezet anyagcseréjét, neuro-hor- monális viszonyait megfelelő szinten tartjuk, akkor az öregedés és ennek logikus következménye, a halál, később ér el bennünket. De mi van a kapszulában? — Sok vitamin, hormon és néhány egyéb fontos ve- gyület. Az öregkorban egyre gyakoribbak a vitaminhiányból eredő kóros tünetek. Ezeket többnyire a hiányos táplálkozás, vagy pedig a bélnyálkahártya sorvadása miatt megromlott felszívódás okozza. Ezért rendel az orvos időskorú betegeinek gyakran polivitamin készítményeket, amelyek minden vitaminból kellő mennyiséget megfelelő arányban tartalmaznak. Azonban a szóbanforgó kapszulák kedvező hatását mégsem a vitaminoknak tulajdonítják, hanem a készítményben lévő androgén hormonoknak. MIÉRT HIÁNYCIKK? Értékes tulajdonsága az androgén hormonoknak a testsúlygyarapodásra, az izomerőre és a szellemi tevékenységre kifejtett hatása. A nálunk is forgalomban lévő gyógyszer-készítmény ilyen hatását a benne lévő metilandrosztendiol nevű hor- monvegyület okozza. Több kísérlet és klinikai tapasztalat igazolta, hogy időskorú egyéneknél a testsúly növekedése mellett fokozódik a fizikai teljesítőképesség. Tehát igen fontos geriátriái gyógyszerről van szó, amelynek jelentős szerepe lehet az élet meghosszabbításában. Sokakban felmerül a kérdés, ha ennek a szemek ilyen kedvező hatásai vannak, miért nem alkalmazzák nagyobb mértékben, miért nem lehet könnyebben hozzájutni, miért hiánycikk? — Ogy gondolom, a kérdés indokolt, azonban a szakemberek véleménye szerint a gyógyszer nagyobb mérvű elterjesztése, illetve propagálása nem gyártási és forgalmazási, probléma csupán, hanem többek között az egyén egészségügyi kultúrájától függ. Igaz, szabadon, orvosi rendelvény nélkül lehet megvásárolni a gyógyszertárakban, azonban mindenkinek, aki fogyasztani akarja, egészségügyi, biológiai intelligenciájától függ, mikor és menynyit „eszik” belőle. A biológiailag képzett embernek tudnia kell, hogy a hormonok a szervezetben akkor fejtik ki a kedvező hatást, ha sem túl sok. sem túl kevés nincs belőlük. A nemi mirigyek és a mellékvesekéreg csökkent hormontermelése következtében a szervezet súlyos károsodást szenvedhet. Előfordulhat fejlődésbeli elmaradás, sterilitás, Idegbán talmak, máj- és bőrbetegségek, reuma stb„ stb. Hasonlóan káros következményed lehetnek, ha bizonyos hormonokból a kelleténél több képződik a mirigyekben. Miután a kutatók rájöttek, hogy a szervezet különböző káros állapotaiért a hormonok is felelősek, mindenütt nagy erővel fogtak hozzá a hormonkutatásokhoz. Az utóbbi évtizedekben jelentős eredmények születtek, számos hormont sikerült mesterségesen is előállítani. Egy időben itt is jelentkezett a nyersanyaghiány. Ugyanis a nemi hormonok előállítása és gyógyászati célokra való fel- használásra állati eredetű anyagokat, — agyvelő, epe, vizelet stb.-t kellett felhasználni. Később élesztőt, szóját, sőt hazai kutatók munkája nyomán a közelmúltban sikerült rábukkanni a burgonyafélék családjába tartozó madárcsucsor nevű növényre, amely igen értékes alapanyagot szolgáltat a szteroid hormonok gyártásához. Takács László Nincs többé nátha? Egy magyar származású orvos felfedezése Azt hihetnék, hogy mennél rendszeresebb és céltudatosabb a tudományos kutatómunka, annál kisebb tere marad a véletlennek. A laboratóriumi prakszis azonban homlokegyenest ellentmond ennek a feltevésnek: mennél intenzívebben folyik a kutatás, annál több a puszta véletlenből teljesen váratlanul adódó felismerés. Az orvosi kutatásban sem ritkaság az ilyesmi. Egy stuttgarti orvosprofesszor, Szirmai András, a vérkeringési zavarok kutatója, akinek ennélfogva édeskevés köze van a megfázásos betegségek kérdéseihez, felfedezte most a (szerinte) első „antinátha” tablettát, amely nemcsak enyhítőleg hat, hanem valóban meg is szünteti a náthát. A csodapirula története úgy kezdődött, hogy Szirmai 1954—55- ben egy német kollégájával együtt előállított többek között egy — idősebb emberek vérkeringési panaszainak enyhítését szolgáló — preparátumot, amely az érintett paciensek körében teljesen megszüntette a náthát. Miután ez a jelenség igazolást nyert, egyre több specialista kezdte boncolgatni a meglepetésszerű , hatás gyökereit. A G 1-nek nevezett készítményt immár 7 esztendeje vizsgálja 63 kutatócsoport az egész földkerekségen. Az orvosok részben önmagukon, részben érdeklődő pacienseken végzik kísérleteiket, amelyekkel a G 1 további sajátosságait iparkodnak felderíteni. Tapasztalati tény, hogy e szerrel az orron át való légzés akadályozottságát, a nátha e legkellemetlenebb kísérő tünetét minden esetben sikerült megszüntetni. A koffeintartalmú, de a koffein mérgező hatásának csak egyharmadával rendelkező gyógyszernek semmiféle mellékhatását nem észlelték. A jobb énekes 150 különböző strófát tud A feketerigó mint zeneszerző A dal funkciója az érdekszféra dokumentálása Mivel a rigódal a variációk gazdagsága terén mesz- sze felülmúlja az összes hazai madárféléket, akadt már zeneszerző is, például Thies- sen, aki egész élete során megragadott minden alkalmat, hogy megfigyelje és lerögzítse a feketerigók énekét Az így regisztrált motívumok többezer rigó-vers- szaknyi terjedelműek. Az eddig többé-kevésbé uralkodó feltevés, hogy a rigó babszemnyi agyvelejében teljesen kötetlenül uralkodik a dalszerző ihlet, az idevágó tudományos vizsgálatok alapján tévesnek bizonyultak. Dietmar Todt, a freiburgi egyetem biológiai intézetének munkatársa alapos elemzésnek vetette alá a rigódal keletkezésének körülményeit és kimutatta, hogy vannak bizonyos tényezők, amelyek irányítólag hatnak az éneklendő strófa kiválasztására mind az éneklés megkezdése előtt, mind pdig éneklés közben. E törvényszerűségek valamint a madár repertoárjának ismeretében bizonyos valószínűHORIZONT Június 2-án hangzott el a nagyjelentőségű bejelentés: a 47 éves H. Gohbind Khorana, indiai származású tudós — akit 1968-ban már Nobel- díjjal tüntettek ki a genetikai kód megfejtéséért — a világon először mesterségesen állított elő gént. A szakemberek már várták a bejelentést —' régebben ismert volt, hogy a tudós baktérium-gén előállításán dolgozik — a nagyközönség azonban csak azt érezte, hogy valami rendkívüli történt. A Magyar Rádió is a reggeli krónikában közvetítette New Mesterséges gén York*i tudósítójának a beszámolóját a felfedezésről, épp úgy, mintha valami jelentős űrkutatási esemény történt volna. Mit jelent a bejelentés az első mesterséges génről? Ismeretes, hogy az élőlényeket felépítő sejtekben osztódáskor kialakunak az ún. kromoszómák a sejtekben mindig meglevő anyagokból. A kromoszómák dezoxiribonuk- leinsav (DNS) nevű anyagot tartalmaznak, amelyek alapvetően fontosak az élet és az öröklődés szempontjából. A kromoszómák viszik át a sejtosztódás során az öröklődő tulajdonságokat az utódokba; lényegében hosszú fonalak, amelyeknek egy-egy pontja egy-egy öröklődő tulajdonságot testesít meg. Ennek a pontnak, vagyis az öröklődés legkisebb egységének a neve a gén. És ezt állított most elő Khorana professzor, az amerikai Wisconsin egyetemen. Eddig az élő sejtből vették ki a kutatók tanulmányozás céljára az öröklődés anyagát és ebből állították elő, ennek mintájára a „másolatokat”. Most azonban sikerült kimutatni, hogy a gén egyszerű elemekből fezén, hidrogén, oxigén, nitrogén) előállítható és ehhez még modellként sincs szükség természetes génre. Mi várható a felfedezéstől? A tudós szavai szerint ma még nem lehet pontosan megjósolni, de az biztos, hogy jobban fog sikerülni „kézben tartani” a biológia legtitkosabb folyamatait. — Várható, hogy egyes öröklődő betegségek pl. a rák, a cukorbetegség, néhány agybetegség gyógyítható lesz, ha sikerül ellátni a betegeket „normális” — mesterségesen létrehozott — génekkel. Mindez pedig talán nem is a távoljövőben valósul meg — éppen ennek a felfedezésnek a hatásaként. Ugyancsak a közeljövő programjává vált a vírusos betegségek leküzdése is — és ma sokan a rák vírusos eredete mellett törnek lándzsát. A távolabbi jövőben pedig reálisabbá vált a lehetőség az „élő egyén megtervezésének” és az „egyedek megsokszorozódásának”. A perspektívák nagyok, a jövő fogja megmutatni menynyi idő alatt valósulnak meg ezek a célok, amelyek bizonyosan hozzájárulnak az emberiség boldogulásához. séggel előre megmondható, fog-e énekelni a feketerigó egy bizonyos strófát az épp „megkezdődő” műsorában vagy sem. Egy feketerigó-hím, alkati adottságaitól, korától és a környezetétől eltanulható dalok mennyiségétől függően, mintegy 30—300 zenei „elemet” sajátíthat el. Egy elem egy zenei hangnak felei meg, de mutathat emelkedő vagy csökkenő frekvenciát is. Egy strófa 5—30 elemből állhat. Az egyes elemek közt tartott szünetek átlagban mindössze tizedmásodperce- sek, míg a strófák köztiek 0.5—3.5 másodpercesek. Jobb énekesek repertoárja 150 különböző strófát is tartalmazhat, amelyek jórésze önálló kombináció. E körülmény folytán az iskolázott fülű megfigyelő az énekük alapján is meg tudja különböztetni az egyes hímeket A legtöbb feketerigó azonban csak a strófák közepét és végét variálja, „szerteágazza” a strófát. Ez Úgy értendő, hogy a madár egy, két vagy három elemmel kezdi el a strófát de kétféle módon is folytathatja, sőt még erősebb tagolódást is ismernek a kutatók. Miután az egyik módon folytatott dalt kétféle „fináléval” fejezheti be, összesen három strófaszerkezet képzelhető el azonos „nyitánnyal”. Ezeket a variánsokat foglalja össze Todt „strófaosztályokká”. Ha egy hím zavartalanul énekelhet, 400 strófát is elénekel egyvégből. Megfigyelései során Todt bizonyos statisztikai törvényszerűségeket is észlelt Ha például a rigókakas egy A-osztályú strófával kezdi el énekét, nagy a valószínűség, hogy a következő strófa csupán ennek variánsa lesz. Sőt az is többé kevésbé bizonyosra vehető, hogy hét-nyolc vagy még több más osztályba tartozó strófa után ismét visszatér az A-típushoz, másszóval hajlik a periodikus ismétlésre. A következő tényező, amely az énekstruktúrát befolyásolja, a strófatípusok egymásra következésének törvényszerűsége. Megfigyelendő, hogy ezt nem sikerült elég egyértelműen megállapítani a megfigyelések során. Ez a feltételesen érvényes szabály tehát azt jelenti, hogy ha a rigó mondjuk egy A-osztályú strófát énekel, akkor a következő, más szerkezetű strófa G osztályú lesz és fordítva. Hasonló szabályszerűséggel következik a D-osztályú strófa után a C-osztályú. A feketerigó dalának funkciója is van: a saját terület, az „érdekszféra” dokumentálása. Mint ilyen, befolyása alatt áll a szomszéd körzet hímje által énekelt dalstruktúrának. Ha például a szomszéd énekel egy bizonyos daltípust, akkor az érintett hím vagy ugyanannak vagy egy hasonló osztályú strófának az éneklésével válaszol. Ez a magyarázata annak, hogy a feketerigó-kakas, körzetének különböző határzónáiban bizonyos strófákat sűrűbben énekel, mint másokat Ha egy feketerigó meghallja fajtársának énekét, már hét századmásodperc múlva neki is eszébe jul egy saját strófa. Ez azonban nem korreszpondál okvetlenül a hallott strófakezdettel, lehet, hogy nem más mint, amit a madár amúgyis énekelni akart, csak a szomszéd éneke korábban váltotta ki benne az ingert. A befolyás, amelyet a szomszéd dal az övére gyakorol, csak a következő strófától kezdődően érvényesül. Egy-egy éneklésen belül minden strófának van .tehát egy bizonyos „vonzata”. Amikor a madár eldönti, hogy miképp folytatja az éneklést, külső és belső tényezők játszanak közre elhatározásának létrejöttében. Külső a maga vagy mások által épp énekelt motívum, belső a hajlam bizonyos motívumok ismétlésére. Az elhatározási folyamatban, állapija meg Todt elemzései végén, arra a strófa-osztályra esik végül is a választás, amelyre nézve a külső és belső tényezők a legkedvezőbbek. Az összes eddig ismert tényezők azonban csakis az éneklendő strófa első elemének kiválasztására hatnak. Az éneklés további lefolyását irányító faktorok egyelőre ismeretlenek. Noha Dietmar Todt a feketerigót inkább csak mint „dal-computert” vizsgálta és a zeneesztétikai szempontokat mellőzte, közben mégis tett egy ilyen vonatkozású, igen érdekes megfigyelést is. Évekig tartó vizsgálódásai során észrevette ugyanis, hogy a feketerigó egyes „elcsépelt” strófákat időnként megváltoztat. Ezt vagy úgy csinálja, hogy egyszerűen új strófát „komponál” vagy pedig csak átcsoportosítja a strófa középső és befejező elemeit. Egy ilyen átcsoportosítás folyamán megváltoznak az elemek közt fennálló vonzás-viszonyok is. Ez a törvényszerűség az emberi zenében is érvényesül.
