Dunántúli Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-08 / 158. szám
1970. júftus 8. »tmantait nawm A Cirkuszhercegnő 18 mázsa Elmúlt a táj Néhány sztori, huszonegy év gyűjteményéből — Tudnak szervezni a népművelők — A színpadmester vallomása Mit játszhat a kedves vendégnek... előttünk álló közművelődési feladat. Vajon mit teszünk az 5 érdekükben? Mindenfajta ismeretanyagközvetítés első lépcsőfoka a szelekció. Igényes válogatással, okos szelekcióval a terjesztés folyamata irányítható, a befogadásé, pedig eredményesebbé tehető. Vajon forgalmazásunk valóban él ezzel a módszerrel? Vajon közművelődési céljainknak megfelelően történik a vetítési programokat meghatározó szelekció? Talán választ kapunk kérdésünkre, ha átlapozzuk a Pécsi Műsor júniusi számát, ha megnézzük, mit ajánl nézőinek ezúttal mozihálózatunk. A kiadvány „Júniusi új filmek” című ismertetője az alábbi csemegékkel szolgál: Egy „monumentális, látványos, kalandos” lengyel film. Két „izgalmas, kalandos” szovjet film, melyek közül az egyik „csodálatos szép tájak között” játszódik. Majd a „detektív történeteket kedvelőknek” ajánl az ismertető „izgalmas két órát” egy cseh film jóvoltából. A júniusban műsorra kerülő magyar film legfőbb vonzereje az, hogy „nagyon szép környezetben, egy hegyi üdülőben játszódik.” Az ajánlott román film nézői „szép mesesorok megelevenedett képeiben gyönyörködhetnek”. Az amerikai filmgyártást reprezentáló júniusi csemege: „kalandos történet egy fagyosszívű gazdag öregemberről”. Majd a dánok színeit képviselő „fantasztikus film- story” és egy „színpompás, könnyed és látványos” „bűnügyi tragédia” következik. Ezekután vajon mi leh^ még hátra befejezésül? Nos: egy „izig-vérig,'vígjáték” „fantomasi tempóbán” egy darab „püspök” és egy darab „bikinis gengszterszex” főszereplésével. Valóban bőséges választék! Mondhatnám, tökéletes szelekció! Nem a közönség nyári szórakozási-kikapcsolódási alkalmait sajnálom. Nem a filmipar szerintem is nélkülözhetetlen termékeinek forgalmazása ellen hadakozom. Csak e „látványos színpompás” egyoldalúság zavar. Hány mozijegyet vegyen tehát az igényes, a filmművészet alkotásait már értő és befogadni kész, a film- művészettől gondolatot - és emocionális-intellektuális gazdagodást váró mozinéző. Havas Gáborné Mozijegyet, egyet vegyek? 1970. július 4.’ szombat este. A díszletkocsi megáll, elégedetten szusszan egyet Még nincs éjfél, de egy biztos, most már visszavonhatatlanul: vége! Méta — alias Mendelényi Vilmos — valami egri emlékről magyaráz, néhányan ásítanak, ketten azt mondják, hogy ez a Szekcső azért mindig jó hely volt. Tulajdonképpen mindenki egyetért abban: a tájszínház felett eljárt az idő, valami mást kell csinálni. ± Jönnek a sztorik, huszonegy év történeteiből néhány, későn este, ami éppen előbukkan, talán nem is a legjellemzőbbek, nem is legmulatságosabbak, de azért igazi táj-sztorik. Szalma Lajos: — A hőskor, az volt az igazi. Előfordult, hogy a jelenet végén egy kalapdobozt kellett a darab szerint a díszletek mögül valakinek a fejemhez vágni. De az illető, lelkes kezdő színházi munkás, behozta és elém tette. Elrontotta ugyan az előadást, de „nem nagy fáradtság az neki, behozza azt ő a Szalma művész úrnak!” Fáludy László: — Darab közben meg kellett játszanom, hogy nincs nálam gyufa. Erre belép a színpadra a tűzoltó, elegáns öngyújtóból tüzet ad és odasúgja: „Itt állok kint, rám mindig számíthat a művész úr. Fűlőp Mihály: — Ottót alakítottam a Bánk bánban. De kandeláber helyett csak gyertya volt a kultúrházban és a legdrámaibb pillanatban harsány röhögést hallok, aztán füstölni kezd a hátsó felem. Kigyulladt a nadrágom. Mendelényi Vilmos: — Játék közben befutott a színpadra egy egér. Ha el nem kapom a primadonnát, elájul. Előadás után a helybéli tűzoltófőnök ráordít az ügyeletes tűzoltóra: „Miért nem akadályoztad meg, hogy befusson az egér?” Mire a válasz: „Hát a franc tudta, hogy nem tartozik a darabba!” * Hát ilyenek voltak. Kezdetben, a hőskorban Szalma Lajos még úgy énekelte: „Hej cica eszem azt a csöpp kis szád”, hogy felállt közbén egy hokedlire és gyújtogatta a színpad lámpáját, el ne aludjon. Akkor még Ünnep volt a faluban, ha jött az „ekhós busz”, sok helyen vacsorát is adtak. És a napi 30 forintos táj díj is többet ért. Aztán 56 után kezdett gyérülni a nézőtér, bár Karikás Péter szerint 1965-ig még akadt lelkes közönség. De 66-ban már kaptak két levelet: olyanok írták, akik előbb bent a nagyszínházban, aztán a falujukban látták ugyanazt az operettet és otthon nem ismertek rá a díszletekre. Utána elterjedt a tv és Mágocson a Sztambul rózsája előadása közben Falúdy Laci bácsinak és Mendelényinek háromszor kellett ismételni a jelenetüket, mert a soron következő Vári Éva, valahol egy televízión a Kloss kapitányt nézte. Becsületére váljék: a közönség semmit nem vett észre a késedelem miatt, szépen lement az előadás. Persze, van aki szerint sosem volt hőskor, csak ráfizetés és egy megjátszott népművelés, mert az operettre mindig telt ház jött össze falun, az úgynevezett nevelő célzatú darabokra meg sosem. Mindegy: vége! * Barcs, ötvenes évek. A „Szabin nők elrablásá”-t játsszák Szabó Samuval, de nincs kocsi, vonattal érkeznek. Kint áll a nép az utcán, és bámulja az erős embert, aki két kezében hatalmas jelmezköteget visz és még a hátán a pianino. Az erős ember tényleg erős, de a pianino mindössze húsz kiló: kasírozott díszlet. Most itt áll előttem, véraláfutásos bal szemhéjjal, huszonegy év utolsó tájelőadásának napján. 1942 óta van a pécsi színháznál: Ádász Ferenc színpadmester. Fejből tudja Délmagyarország legtöbb kultúrházának a méretét — a szűk méretét! — tenyerén, lábán huszonegy év sérülései halvány heg formájában, idegrendszerében huszonegy év káromkodásainak nyoma. — Tetszik tudni, mi azt mondjuk: a proli joga a káromkodás! Mit tehetünk? Általában 2, 4 vagy 6 ember csomagolt, rakodott le és fel rekordidő alatt, 15—20 mázsát. A Cirkuszhercegnő például 18 mázsa. Hát most megszabadultunk. A balett I és operagördüléshez nem kell majd annyi munka, nem kell külön minidíszlet. * 1970. július 4-én este a dunaszekcsői Cirkuszhercegnő előadásával végleg befejeződött minden tájbemutató. Mi is a huszadik századba léptünk: nem a színház megy a közönség után, hanem a közönség jön be az igázi, nagyszínházba. Alig több pénz kell hozzá és persze utak, járművek. Meg népművelők, akik most megmutathatják, hogy tudnak szervezni. Vajon melyik lesz közülük az első? Sajnos, ez a tettyei este nem a Tettyén volt, ahol pedig lágy esti levegő várta volna az embereket, a romok és gondozott virágok különös kontrasztja, egy esősza- gú este parányit mélabús hangulata. Tücsökszó és kavicszörgés hiányzott talán ehhez az estéhez, dehát ez technikai kérdés, s az estet végül a művelődési házban tartották meg. Hogy miért emlegetem mégis a Tettyét, az este apró zajait, a lent húzódó régi háztetők sötétbe hulló rajzolatát, az ódon utcácskákba vesző hegyoldalt — az tán egy makacs érzés miatt van, hogy ez a kis» (csöppet sem lehangoló) mélabú jól illett volna a műsorhoz. Bálint András, a nemrégiben még pécsi, mostanában már budapesti színész, első előadóestjét is itt készítette, adta elő Pécsett és a megyében. Mostani estje már eléggé nagy utat járt be, mire most ideérkezett, hogy a nyári ritkább kulturális légkörbe hozzon valami nemeset és emlékezetest. Az est műsora arról szól, ami a címe: Magyarország messzire van. Alaphangját is ez a csodálatos, alig-alig emlegetett, mert a költő kevésbé érett korszakából származó József Attila-vers szabja meg. Uram, nem látta Magyarországot? Ott ősz van, kicsike kertjeinkbe zörgő, száraz virágokat ültet az Űr. Ki látta hát Magyarországot? Látták a költők, az írók, a nemzetépítők, a nyugtalanok, a reformátorok, a szenvedők, a kitaszítottak, az elmenekültek — látták Magyarországot az Ady Endrék és Apáczai Csere Jánosok, a Batsányik és Széchenyi Istvánok, a Mikes Kelemenek és az egyszerű amerikás ma- gyai-ok. Az ő életükre, szavaikra, leveleikre, írásaikra építette fel Bálint András ezt az estet, amely azért nem az emigráció egyneÁrkádok alatt Ácsmunkások vették birtokukba tegnap reggel a Fegyveres Erők Klubja előtti gyalogjárót. Megkezdték egy árkádsor építését, amely a gyalogosok biztonságos közlekedését segíti elő az épület felújítása idején. Az ácsmunkák elvégzése után hozzákezdenek az épület tető- szerkezetének lebontásához, majd fokozatosan kicserélik a födémek fagerendáit vasbeton gerendákkal, mind a három szinten. Az épület belső helyiségeiben folyik a fűtőtestek és a villamasveze- tékek felújítása, valamint a parketták kicserélése. Kivitelező a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat V-ös főépítésvezetősége. A patinás művelődési intézmény felújítási költsége közel 13 millió forintba keruL Jcnnesses Musical es Nemzetközi zenei tábor Pécsett Pécsett rendezi meg a magyar zeneművészek szövetsége július 16-a és 31-e között a Jeunesses Musicales, az Ifjú Zenebarátok nemzetközi táborát. Két héten át együtt muzsikálnak, együtt dalolnak a tizenévesek — 143-an 23 országból. A fiatalok nemzetközi zenekara Sándor János karmester vezetésével Bartók és Kodály-mű- veket gyakorol és az ugyancsak nemzetközi kórus Antal György irányításával magyar kórusműveket énekel magyar nyelven. műbb szomorúságát sugallja csak, hanem ennél jóval többet A haza fogalmát próbálja meg tisztázni, segíteni, a hazaszeretet meddő és cselekvő formáit, a magyarság mélypontjait és szellemi ragyogásait, történelmünk szomorú és felejthetetlen, tanulságos és nagyszerű hullámhegyeit-völgyeit. Tulajdonképpen óriási vállalkozás. Bizonyos értelemben reménytelen vállalkozás, mégis a legeredményesebb. Miért? Mert persze meg sem közelítheti a teljességet egy ilyen est. Ugyanakkor a teljesség varázslatos illúzióját kelti a válogatás hallatlanul intelligens, szinte önkínzó szigorúsága. A tartalom, a központi gondolat s a váltható hatás nagyon megfontolt tisztelete késztethet csak egy előadóművészt arra, hogy lemondjon nagy versekről és teljes versekről, lemondjon a látványos színészi feladatokról — egy Amerikába hajózott paraszt- ember darabos, suta leveléért, egy mai anekdotáért vagy egy névsorért. Igaz, ez a névsor,, a külföldre menekült, emigrált művészek, írók, tudósok, filozófusok, politikusok töredékes névsora, ez itt, ebben a környezetben szívbemarkolóbban csengett a legszívbemarko- lóbb versnél. S ez már me- gintcsak a szerkesztés sikere: ebben a műsorban Mikes Kelemen egyik első, naiv és kedves törökországi levele elmélyíti Örkény István novellájának fanyar keserűségét, s Petőfi édesbús dala a szülőföldről aláhúzza a késed Mikes Kelemen-levél sötét és fáradt filozófiáját. Magyarország messzire van — mondja a cím, s Bálint András nagyszerű műsora végén mégis az a tanulság: Magyarország itt van, rajtunk múlik és mitőlünk függ... Érhet-e el ennél szebb, nagyobb eredményt egy színész? A köztudatban a könnyűműfaj könnyű múzsák ihlette dalainak előadóit irigyelten könnyű foglalkozást űzőkként tartják nyilván. Jóllehet kevesen tudják, hogy ennek ellenére a megfelelő minőségű és mennyiségű szórakoztatózenész utánpótlás biztosítása milyen nagy gondot jelent ország-világszerte. Városunkban a Doktor Sándor Művelődési Ház zeneoktatói csoportjának könnyűzenei tanfolyama — élén Szigligeti Ferenc ének-zongora tanárral — nagy részt vállal e munkából. Tanszakán tett látogatásunk alkalmával meggyőződhettünk, hogy . a könnyűműfaj elsajátítása a zenei rátermettség mellett milyen sok türelmet, kitartást, szorgalmas gyakorlást igényel. — Növendékeim elé mindig a legmagasabb mércét állítom. £ jó szórakoztatót TJ át bizony csak egyet, vagy ha igényes néző vagy, akkor egyet se! A nyári moziműsort lapozgatva ugyanis igen lehangoló a kép „mozi-ügyben”. Filmforgalmazásunkat évek óta egy igen téves és egyúttal felettébb káros babona tartja bűvkörében. Forgalmazó szerveink és intézmé- mények miért, miért nem, meg vannak győződve arról, hogy az emberek nyáron butábbak és igénytelenebbek, mint télen. Csak azt nem tudom, honnan veszik ezt a babonát? Miből gondolják, hogy a (statisztikákban is szereplő!) télen igényes mozinéző nyáron csak és kizárólag andalítóan bódító, giccsre vágyik? A meleg tenné? De vajon miből gondolják forgalmazóink, hogy a nézőknek nyáron filmművészetet nézni melegük van, de giccset nézni nincs melegük? A filmművészet és a filmipar kettéválása ma már mindannyiunk számára elfogadandó tény. Valamennyien tudjuk, hogy a film önmagában csak eszköz, mondhatnánk jelrendszer, miként például a hang. Éppen ezért felhasználásával művészi alkotás és ipari termék egyaránt létrehozható. Azt is tudjuk, hogy az utóbbi tíz év alatt „felnövő” filmművészettel együtt ha kém is túl nagy számban, de felnőtt a filmművészetet értők és igénylők tábora. Azt is tudjuk, hogy az értékes művészet terjesztése, minél nagyobb tömegekhez való eljuttatása művelődés- politikánk alapvető feladata. Hiszen minden művészetelsajátíttatás nevelési lehetőség is egyúttal. Esetünkben a szocialista embereszmény kialakításának lehetősége. Tudjuk, sőt Lenin nevével fémjelezve hangoztatjuk is, hogy a filmművészéiben rejlő nevelési lehetőségeket nem szabad kihasználatlanul hagynunk. És igyekszünk nem is kihagyni. Télen. A filmklub-hálózat létrehozásával és fokozatos tökéletesítésével, az art-kino hálózat kialakításával, a premier előtti vetítésekkel és alkotó-közönség találkozókkal igyekszünk a forgalmazás differenciáltságát, a réteg-igényeknek megfelelést biztosítani. Ezek a módszerek azonban sajnos még napjainkban is csak a „kísérlet” stádiumában vannak. Anyagi és szervezeti problémák megoldatlansága miatt eredményeinkkel korántsem lehetünk elégedettek. Pillanatnyilag e népművelési formák még azoknak az igényeit sem tudják kielégíteni, akiknek már vannak igényeik. Nem beszélve azokról, akik jelenleg még kívül «snek az „igényesek” táborán, s akiknek megnyerése „filmértőkké” nevelése még zenésznek rendkívül sokoldalúnak kell lennie. Technikai felkészültségén túl különböző könnyűzenei stílusok ismeretében olyan gazdag repertoár kialakítására kell törekednie, amivel minden korosztályt külön-külön és együtt is kellemesen elszórakoztat. A vendéglátóiparban — amire növendékeim zömét felkészítem — sokféle igényt kell kielégíteni. A jó üzleti muzsikusnak tudnia kell mikor, mit játszhat a kedves vendégnek. Persze az sem közömbös, hogy hogyan, de mint mindent, ezt is meg lehet tanulni — mondja Szigligeti Ferenc, aki a tanítás mellett maga is kiváló szórakoztatózenész. A továbbiakban a tanszak munkájáról és növendékeiről érdeklődtünk. — A tanfolyamon megfelelő előképzettség után zongora és táncdal-ének szakon egyaránt négy év a tanulmányi idő, ami után ki-ki választása szerint amatőr vagy hivatásos pályára léphet, kategória vizsgát tehet. Meszléri Judit táncdalénekesnő növendékem, aki jelenleg a Pannónia bár műsorában lép fel nagy sikerrel, például az idén vizsgázott „B” kategóriára. Gyarmati Miklós, aki a Fenyvesben, Keszthelyi Attila, aki az Olimpia étteremben zongorázik, szintén a közelmúltban vizsgázott eredményesen. Jóleső érzés róluk azt hallani, hogy munkahelyükön remekül megállják a helyüket. A muzsikus tanár legfőbb büszkesége, ha növendékeit, akikbe lelkiismeretes munkával tudását, zenei tapasztalatait átültette, a siker kapujában kollégaként üdvözölheti az oly sokszor megálmodott, világot jelentő deszkákon. Bornemissza Géza A Tolna megyei Építőipari Vállalat dolgozót négytantertnes glmná- ntumot építenek Sásdon az iskola mellett. A kétemeletes épülethez »Odern tornaterem, politechnikai tanműhely és megfejelő szertárak ás tartoznak majd. Az új létesítmény jövőre készül «4» Földessy Dénes Tettyei esték Bálint András műsora *