Dunántúli Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-07 / 157. szám

1970. júííus 7.

3

»unanitttt napin

Beszélgetés az Országos Vízügyi Hivatal főmérnökével

Folytatódik a gátépítés

Nagy lokalizációs töltésrendszer a határ mentén és az alföldi városok védelmére

Harminc-negyvenezer ember védte a Tisza gátjait heteken át. Amikor a legnagyobb erőfeszítések történtek, nagyon sokan mondták: miért nem építik a gátakat akkor, amikor nincs árvíz? Mások biztos módszert, újítást javasoltak az árvizek megakadályozására. Szerkesztőségünket is többen ostromolták az egyedülálló találmányok publikálásáért.

A szakemberek mosolyognak, vagy néhány átdolgozott éjszaka okozta fáradtság idegességével robbannak ki: ..Miért nem locsolják a tűzoltók állandóan a házakat, akkor soha nem lenne tűz!”

— Először is érdemes néhány dolgot leszögezni: Nincs olyan víz, amelynél elméletileg nagyobb ne lehetne — mondja dr. Bogárdi István, az Országos Vízügyi Hivatal főmérnöke. — A „nagy víz”, az 1965-ös dunaji árvíz volt eddig. Ezt a címet most a Tisza-völgy minden kétséget kizáróan elhódította. Talán nem érdektelen néhány számot lejegyezni: a Krasznán egy, a Szamoson 159, a Túron 74, a Maroson 43, a Fehér-Körösön 43, a Fekete- Körösön 87, a Sebes-Körösön 101, a Kettős-Körösön 76, a Hármas-Körösön 45, a Berettyón 112 centiméterrel magasabb víz vonult le egyes helyeken, mint a korábbi maximum. Természetesen a tiszai árhullám is jónéhány helyen, egy méterrel is meghaladta a maximumot.

Ennél nagyobb vizek is levonulhatnak a Tisza-völgyén. Ha a vízgyűjtőben nagyobb csapadék esik, a mellékfolyókon — valamennyin — egybeesik az árhullám, a Tisza még több vizet kell, hogy szállítson. Természetesen en- -oek kicsi a -valószínűsége: - a számítások szerint a Tisza mellékfolyóin 200—400 évenként, a Tiszán 80—150 évenként vonul le ilyen hatalmas árhullám.

Az idei védekezés az 500— 600 milliós kiadás mellett számos maradandó értéket produkált. A szakemberek a iegfontosabbként a tapasztalatokat tartják számon.

— Az árvíz kialakulása, gyorsasága és tartóssága a jövőre számos feladatot jelölt ki — mondja dr. Bogárdi István. — Ezenkívül kijöttek a partvédelmi művek leggyengébb pontjai. A 2600 kilométeres védővonalon közel 1000 helyen bizonyult gyengének a gát, 40 ponton pedig közvetlen veszély állott fenn. A legkritikusabb pontok: a hírhedt makói buzgár, a Tiszán a körtvélyesi szivattyútelepnél, a Hármas-Körösnél, a zalotai gátőrháznál, a Körösök mentén, a Foki hídnál, aztán Körösladánynál, a Berettyón Szeghalomnál. Közel kétmillió ember volt veszélyeztetve. Egy-egy gátszakadás, a helytől függően, 3 és 7 milliárd forint érték pusztulását jelentette volna. Az árvizet a Számos-mente kivételével sikerült elhárítani. Óriási mennyiségű anyaggal erősítettük a töltéseket, építettünk újabb védelmi vonalakat.

önkéntelenül is felmerül a kérdés: mi marad ezekből a védelmi vanalakból maradandó?

— A már elkészült és jelenleg is készülő munkák során 1.7—1.8 millió köbméter földet építenek a maradandó védelmi vonalakba. Kör- és lokalizációs gátak épülnek a városok védelmére, másrészt a víz terjedése ellen. Makó, Hódmezővásárhely, a zalotai szivattyútelep, a szegedi ipartelep védelmére és Tisza- bercelnél körgátak épülnek. A Szamosnál, a határ mentén nagy lokalizációs töltésrendszer épül a határon átfolyó vizek felfogására. Ilyen van a Fehér-, és Fekete- Körös .mentén is.

Az 1956-os dunai árvízkor döbbentek rá: hiába a tudomány számos eredménye, ha nincs idő az alkalmazásra. Ezért ezt követően egy generális védekező tervet dolgoztak ki Tápay László nyugdíjas folyammérnök vezetésével.

Egy óriási térképet mutatnak az Országos Vízügyi Hivatalban. Leolvasható róla, hogy gátszakadás esetén a víz milyen irányban folyik, mennyire tölti ki a mélyebben fekvő területeket. A térkép előre eligazít: a behatoló víz útjáról és mennyiségéről. Ennek alapján több kiló- nyi. terv készült az ország valamennyi folyóján bekövetkezett gátszakadás esetén hova, milyen útvonalon, milyen eszközökkel, szerszámokkal, hány embernek kell felvonulnia, mennyi idő alatt lehet lokalizációs vonalat készíteni.

— Most a védekezés befejeztével legfontosabb feladat a gátak szerkezetének felülvizsgálása, s ahol arra szükség van, újbóli építés kezdődik, — mondja dr. Bogárdi. — Magyarországon 4200 kilométeres védvonalra kell ügyelni. Évente több mint 100 millió Ft-ot beruházásra, újabb 100 milliót pedig a mostani partvédelmi művek fenntartására fordítanak. Az új gátak magassága, erőssége azonban mindig függvénye kell, hogy legyen a védett terület értékének.

Lombosi Jenő

Buzgár Csongrádnál

Növekszik a kereslet az autóbuszok iránt

Dr. Horgos Gyula sajtótájékoztatója a közúti járműgyártás programjáról

Hétfőn délelőtt az Ország- ház épületében tájékoztatta a sajtó képviselőit dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter a közúti jármű- gyártás fejlesztésének helyzetéről és problémáiról.

Mint elmondta, a fejlesztési program végrehajtásában hat vállalatnak jutott különösen nagy feladat. A harmadik ötéves terv időszakára előirányzott beruházások túlnyomó része az idén j befejeződik. Az Ikarusnál, a Hajtómű- és Felvonógyárnál, valamint a Kismotor- és Gépgyárnál a pénzügyi teljesítés eléri, a Csepel Autó- j gyárnál megközelíti a 100 százalékot, viszont a Magyar Vagon- és Gépgyárnál csal; 1 88 százalék körül lesz. Ez az utóbbi elmaradás azonban nem akadályozza a központi fejlesztési programban előirányzott termelési felada- | tok végrehajtását. Az iparág

kiemelt termékeinek gyártása a harmadik ötéves tervidőszakban megközelíti, de nem éri el a központi fejlesztési programban meghatározott mennyiséget.

Az Ikarus az elmúlt időszakban évente 15—30 százalékkal növelte termelését és például az Ikarus—200 típus a Monte Carlo-i autóbuszkiállításon ezüst érmet nyert, az augusztusi moszkvai kiállításon pedig az Ikarus— 250-et mutatják majd be. A gyár egyébként 1973-ban már 8000 autóbuszt gyárt, szemben az idei 6400-zaí.

Győrben a Rába-Man motorokat gyártó kapacitás tervszerűen fejlődik. A hátsó hídgyártó kapacitás — amit az elmúlt években fejlesztettek ki — lehetővé teszi a központi fejlesztési programban előirányzott járművek kibocsátását és a nemzetközi együttműködésből eredő kötelezettségek teljesítését.

A Csepel Autógyár a program előirányzatának megfelelően korszerűsítette és fejlesztette a motor- és jármű- gyártást. Problémák vannak viszont a Vörös Csillag Traktorgyárral, ahol öt év alatt a tervezettnél 20 százalékkal kevesebb traktor készült.

A járműgyártás fejlesztésének programja — amelynek első és egyben legnehezebb szakaszán már túljutottunk — nagy mértékben járult hozzá a közlekedéspolitikai koncepció megvalósításához és jelentős exportot is lehetővé tett. A szocialista országokba a kivitel az 1966. évi 83 millió rubelről 154 millió rubelre, a tőkés export pedig az 1966. évi 4,1 millió dollárról 8,3 millió dollárra nőtt Így a járműgyártó ipar az egész gépipari exportnak 1966-ban 16 százalékát az idén már mintegy 23 százalékát produkálta.

A központi fejlesztési programban résztvevő nyolc kiemelt vállalat — az Ikarus, a Csepel Autógyár, az Autóvillamossági Felszerelések Gyára, a Magyar Vagon- és Gépgyár, a Kismotor- és Gépgyár, a Hajtómű- és Felvonógyár, a Diósgyőri Gépgyár és a Vörös Csillag Traktorgyár — nyereségének együttes összege eléri az előirányzott mértéket. Mivel pedig a fejlesztésre fordított összegek a tervezett kereten belül mozognak, — fejlesztés gazdaságossága nyilvánvalóan megfelel a tervezettnek.

Az autóbuszok iránt növekszik a kereslet — mondotta dr. Horgos Gyula a továbbiakban. — A szocialista és részben más piacok autóbuszigénye 1975-ben előreláthatólag eléri a 10—12 ezret Jellemzésül megemlítette, hogy Franciaország 2000— 3000, Olaszország 3500, a Német Szövetségi Köztársaság 10 000, az USA 19 000, Japán és Anglia pedig egyenként 20 OOO—25 000 autóbuszt gyárt évente. Mivel pedig ezekben az országokban az autóbusz- gyártásban több vállalat osztozik, az Ikarus számadatai világviszonylatban is tekintélyesek.

A tehergépkocsik gyártása előreláthatólag változatlan marad, sőt esetleg csökken, a traktorok és dömperek értékesítésében lényeges javulás nem várható, viszont növekszik az érdeklődés a nehéz „haszonjárművek” hát- sóhídjai iránt.

A traktorgyártás problémái között első helyen említette, hogy a magyar kohászat sokkal drágábban állítja elő a járműgyártáshoz szükséges alapanyagokat, mint a külföldiek. Hiszen nálunk csak most sikerül az egyik régi kohót ezer köbméteresre bővíteni, másutt viszont már 2000—3000 köbméteres kohókat építenek. Ugyanakkor külföldön egy tonna nyersvas előállításához 500, nálunk a most épülő legkorszerűbb kohóban is 850 kilogramm kokszot használnak feL

A gyorsuló idő kihívása

A komputer és az emberi agy memória-teljesítménye A felejtési index — „Időlassító“ tényezők

Egyre több cikket, tanulmányt olvashatunk a gyorsuló időről. Bár a szerzők fejtegetéseit optimizmus hatja át, egyikük sem vonja kétségbe, hogy az idő gyorsulása következtében az ember új problémák, konfliktusok sokaságával találja szembe magát, melyek legyőzéséhez több és intenzívebb tanulásra, jobb alkalmazkodó képességre és sok másra lesz még szükség.

Erről a témáról beszélgettünk Nagy Ferenccel, a Tanárképző Főiskola pszichológiai tanszékének adjunktusával.

— kezdjük az alapkérdéssel: mi a gyorsuló idő?

— Nincs módunk és lehetőségünk arra, hogy filozófiai fejtegetésekbe bocsátkozzunk, elégedjünk meg any- nyival, hogy a világegyetemben nem gyorsult és nem is lassult az idő, következésképp tegyük idézőjelbe a „gyorsuló” szót...

Marx György mondotta egyik tanulmányában, hogy egy mai ember annyi változást ér meg élete folyamán, amennyit az ókori Mezopotámiában csak száz egymást váltó generáció tapasztalhatott. E példából világos, hogy az általunk észlelt idő kitöltöttsége a döntő. Egyre több eseménnyel, információval találkozunk egységnyi idő alatt, ezért mondjuk, hogy gyorsul az idő.

Fejlődésünk — számokban

A vállalatok, intézmények információ-éhsége egyre nagyobb, s ennek megfelelően egyre több tájékoztató jellegű kiadvány lát napvilágot. A Központi Statisztikai Hivatal az elmúlt évben megduplázta kiadványai számát. A hagyományos kötetek mellett (Ipari adatok, Mezőgazdasági adatok, Kereskedelmi forgalom stb.) egyre több speciális, egy-egy területet teljes mélységében feltáró és bemutató kötet készül. Ilyen a „Magyarország idegenforgalmi szálláshelyei” című gyűjtemény, mely az 1969. június 30-i helyzetnek megfelelően ismerteti szállodahelyzetünket.

1937-ben 1764 szálloda volt az országban 19 830 szobával és 31 450 ággyal. Húsz évvel később, 1957-ben 240 volt a szállodák száma. Ez 5661 szobát és 10 796 ágyat jelentett. Az idegenforgalom megélénkülése hatására mintegy tíz év óta folyik intenzív

szállodafejlesztés az országban. Tavalyi adatok szerint a szállodák száma már 260, a szobáké 10 806, a férőhelyeké pedig 25 380. A KSH több mint száz oldalas adat- gyűjteménye az összefoglaló adatok mellett ismerteti a szállodák osztálybasorolását, területi megoszlását, a fizető vendégszolgálat szálláshelyeinek elhelyezkedését, és az 1969. június 30. után üzembehelyezett egységek fontosabb adatait is.

Olvasmánynak is izgalmas a KSH Népességtudományi Kutató Intézetének közleményei sorozatban megjelent „Gyermekgondozási segély” című kötet. A gyermekgondozási segélyről szóló rendeletet annak idején osztatlan örömmel fogadta mindenki, a mindennapi gyakorlat azonban felvetett néhány gondot is. Ilyen: miért nem veszik igénybe a segélyt megfelelő arányban a szellemi munkát végző nők? A tendencia,

mely szerint a három éves szabadság lehetőségével csak a fizikai munkát végző anyák élnek, már 1968-ban jelentkezett. Azóta még kifejezőbbé vált ez a jelenség. A gyermekgondozási segély egyébként demográfiai vonatkozásban tökéletesen beváltotta a hozzáfűzött reményeket: már 1968-ban, tehát alig egy évvel a rendelet megjelenése után, 5000-rel több volt a gyermeket vállaló családok száma, mint a korábbi esztendőben.

A KSH immár hagyományos, gazdasági jellegű, kiadványai közül ezúttal három jelent meg, „Az ipar rendelésállománya 1970. elején”, „Ipari adatok, 1970” és „Nemzetközi adatok a mező- gazdaságról” címmel. Ez utóbbi a FAO magyar nemzeti bizottsága és a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium információs központja segítségével készült.

Mindezt objektív okok idézik elő. Gyorsan növekszik az ipar által piacra dobott termékek mennyisége, s evvel együtt nő a választék is; rohamos mértékben szaporodik a Föld népessége, termelőerővé vált a tudomány stb. Ez utóbbinak olyan következménye van, hogy a történelem kezdete óta élt összes tudósok 90 százaléka ma él és dolgozik. S olyan is, hogy a mai gyermeknek) tízszer annyi ismeret áll a rendelkezésére, mint ameny- nyit a szülei tudhattak annak idején. Valamikor 1000 évre volt szükség ahhoz, hogy az emberiség ismeretkincse megkétszereződjék, aztán 100-ra, ma pedig már csak 10-re.

— Mindig csak az idő „gyorsulásáról” hallunk. Nincsenek olyan tényezők, melyek „lassítják” ezt a fo- lyamtot?

— De igen. Az információk rohamos mértékben növekednek ugyan, a szerkezetek viszont sokkal állandóbbak. 1930-ban például 2 elemi részecskét ismertünk, 1967-ben már 100-at, de azért még nem kellett elavultnak nyilvánítanunk az általános atommodellt.

„Lassító” tényező az is, hogy a gyorsan avuló ismeretanyag megőrzésével,

agyunkban történő „tárolásával” nem kell törődnünk, hiszen ballaszttá váltak. Ebben még az emberi emlékezet mechanizmusa is segítségünkre van, ' hiszen elég gyorsan felejtünk. Kísérletileg kimutatták, hogy amit ma 100 százalékosan megtanultunk, 24 óra múlva 52 százalékát elfelejtjük

Űjabb „lassító” tényező az is, hogy nem kell a rohamosan növekvő információözön egészét a fejünkben tartanunk. . Azért / találták fel a lexikonokat, komputereket és egyéb segédeszközöket, hogy megszabadítsanak bennünket ettől a gondtól.

— A lassító tényezők ellenére is a gyorsulás fog dominálni, következésképp agyunkat alapos „tornára” készteti az idő. Hogy bírjuk a versenyt? össze lehet-e hasonlítani az emberi agy és komputer memória-teljesítményét?

— Igen, Neumann János, magyar származású amerikai tudós könyvet írt erről a témáról. Megállapította, hogy az ember memóriakapacitása 2,8 ■ 1020 bit teljesítménynek felel meg hatvan év alatt, s ez több, mint az elektronikus számítógépeké.

A Neumann János által említett bit-et úgy is értelmezhetjük, hogy az annyi döntést, ítéletet jelent egy emberélet folyamán. Jefremov szovjet pszichológus úgy értelemezi ezt az adatot, hogy az ember 28 nyelvet képes megtanulni. Hangsúlyozom, Neumann illetve Jefremov számítása az átlagos teljesítményű emberi agyra vontkozik, hiszen voltak és vannak olyan nyelvzsenik, akik 50 meg még több nyelvet is megtanultak. Neumann és Jefremov adataiból ítélve azt Is mondhatnánk, hogy a közepes képességű ember 10 középiskola, az átlagon felüli ember pedig 10 főiskola, vagy egyetem anyagát képes megtanulni.

Az emberi agy kapacitásának talán egyharmada sincs még kihasználva, következésképp nyugodtan szembenézhetünk a gyorsuló idővel. S ezzel még nem is használtuk ki tartalékainkat, hiszen rohamosan fejlődik a biológia és orvostudomány is, s ma már nem tartozik az utópiák világába az sem, hogy az emberiség átlagos szellemi teljesítőképességének fokozása érdekében beavatkozzunk az öröklés hihetetlenül bonyolult mechanizmusába, illetve gyógyszeres úton bírjuk élénkebb munkára ellustulásra hajlamos agyunkat.

— Milyen tartalékaink vannak még a gyorsuló idő kihívása ellen?

— Nagyon sok. Mindenekelőtt egy átfogó iskolareform, mely mélyebben szántó és nagyobb horderejű lesz talán, mint bármelyik az emberiség történetében. A körvonalai meglehetősen élesen kibontakoztak már, néhány évtizeden belül valószínű, a világ minden táján be fogják vezetni. Űjabb tartalékot jelent a munkaidő további csökkenése, amelynek — a távlatokat tekintve — még csak szerény kezdetét jelentik a mai szabad szombatok

Kétségtelen, hogy a felszabaduló idő egy részét tanulásra kell majd fordítani, mint ahogy az sem titok, hogy elmúltak már azok az idők, amikor valaki egy diplomával, vagy szakmával a kezében egész életre bebiztosíthatta magát. A gyorsuló idő tendenciájából és a fejlett országok gyakorlatából ítélve megszokottá válnak majd az átképzések, szakmaváltoztatások, mivel egyes szakmák időközben elavulnak.

Konfliktusokkal jár ez? Igen, tagadhatatlan. A szocialista társadalmi viszonyok azonban lehetőséget nyújtanak arra, hogy a lehető legkevesebb megrázkódtatással, a leghumánusabban oldjuk meg e problémákat.

Magyar László

c

t