Dunántúli Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-04 / 155. szám

W70. JüBus 4. DTinanttm.napio 7 Szarvastragédia Gugyerák meghal PÓDIUM Gemencen Vöágre&ord-vároináiiyos Bgancsú gimszarvasbika pusz­tulásáról érkezett hír a ge- menci állami erdő- és vad- gazdaságbóL Az előzményekhez tarto­zik, hogy az idei tavaszon a Gémeméről begyűjtött hullott g ’ mszarvas-agan csali közt egy olyan méretű agancspárt találtak, amely meghaladta az eddig érvényes világre­kordot. Érthető, hogy a vadgazda- ■ gban érdeklődéssel várták az állat új agancsának kinö­vését Abban bizakodtak, bogy a vadászati világkiállí­tásra megjavítják a szintem magyar erdőben ejtett jelen­legi világrekordot Sajnos, ezek a remények szertefoszlottak, mert egy Ismeretlen gépjármű — fel­tehetően tehergépkocsi, vagy autóbusz — elgázolta a ka­pitális trófeát növesztő gim- azarvasbikát. Bár a hatalmas állat új agancsa még nem fejlődött ki teljesen, így is hat ponttal túlhaladja a vi­lágrekord méreteket A robusztus gimbika még élt amikor rátaláltak, s ál­latorvosi kezelésbe vették: Jobb első lába és lapockája zúzódott össze és szerették volna három lábon is meg­tartani. Megmentése azonban nem sikerült A ritka agancs­párt preparálják, s a gemen- ci vadászházban különleges érdekességként — mivel így nem trófea — kiállítják majd, emlékezésül az erdő királyára. Ocsárdon a wtnanyoazlop tetejére fészkelt • gólya Nem igaz, hogy az arc a lélek tükre — Bárdi György tekintete kíméletlen és ke­mény, de a bozontos szem­öldök egy vidám, derűs, örökifjú emberé. A vidéki közönség többnyire filmről ismeri, utóbb a televízióból, a rádióból, de nem a Víg­színházból. S a film a ren­dező művészete, aki arcokat választ ki magának, ame­lyekre csak rá kell irányí­tani a kamerát és Jelleme­ket mutatnak, néha anélkül, hogy megszólalnának. Pedig már 16 éves fejjel, odakint Kispesten eljátszotta — pon­tosabban akkor játszotta el először — Kodolányi Földin­dulásának főszerepét Most így emlékezik vissza: — Csak a szabályos mon­datot tudom elmondani: sose akartam más lenni, mint szí­nész. Bár az élet kezdetben rákényszeritett másféle terü­letre is, de pillanatig nem adtam fel a reményt, hogy színész leszek. A pályám magja valóban Kispesten volt, ahol a református kul- túrházban velem egykorú srácokkal rendeztünk már országos hírű előadásokat. A színházi szakma a ^Földin­dulás” főszerepe után figyelt fel rám, s ezáltal több ki­sebb, de nem érdektelen sze­reppel tüntettek ki a hely­beli színházban. Ma: sokoldalú, nagyon nép­szerű művész, sokféle mű­fajban, a klasszikusoktól a kabaréig tele sikerrel. Egyéb­ként a Vígszínház tagja. — Ahogy mindig pesti voltam és mindig az is aka­rok maradni, ugyanúgy min­dig a Vígszínház tagja sze­retnék maradni. Tettem már kisebb kerülőket, először a háború vitt nagyon messzi­re, másodszor egyéb körül­mények miatt kerültem vi­dékre, így Pécsre is. Erre a városra mindig szeretettel emlékszem vissza, mert örök barátokat szereztem a pécsi erdészek társaságában. De mindig visszatérek a Víg­színházhoz, végleg ott aka­rok maradni, ott találtam a legjobb kollégákat, legjobb barátokat, ott alakult a leg­gQmolytalaH ro fat Alapelvem: kimondani az igazságot Sikerek a klasszikusoktól a kabaréig Jön a Halhatatlan légiós mélyebb barátság köztem is Ruttkai Éva, meg Darvas Iván között, s ott dolgoztam Várkonyi Zoltánnal, akit én a legtöbbre becsülök és a legeurópaibb színházi szak­embernek tartok, ■ s akihez ugyanúgy mindig visszaka­nyarodok, mint a Vígszín­házhoz. Pályakezdésemkor is az ő keze alatt alakítottam szerepeimet az akkori Mű­vész Színházban. Ott szüle­tett első jelentős sikerem Já­vor Pali társaságában, ami­kor Shakespeare: Makrancos hölgyében Gromiót alakítot­tam. Ezzel a Művész Szín­ház beli korszakkal kezdő­dött a barátságom Várkonyi Zoltánnal. Azt hiszem, min­dent az 6 bizalmának és tü­relmének köszönhetek ezen a pályán. Annak ellenére, hogy hu­szonöt év nagy átlagában színházban, filmen intrikus szerepeket játszott ezek mel­lett mégis elég jelentős mér­tékben mutatkoztak az úgy­nevezett férfiszerepek, a von,- zó, életerős, vagányos, mu­latságos figurák. — Ha egy színész na­gyon sok intrikust játszik, mint jelenség, óhatatlanul ellenszenvessé válik. S bár az életben derűs, vidám va­laki, a közönség szemében pár év után tenyérbemászó képű gazember lesz. Ilyen­kor a színész keresi az egyensúlyt és sok vidám ka­rakterszerepben találja meg. Nevettetni a legnagyobb szí­nészi feladat. De, ha szere­tette méltó, ám mulatságos figurát játszottam, akkor nem fordulhatott volna elő az az eset, amit így monda­nak színházi nyelven: vár­ják a kiskapuban, mert meg kell pofozni ezt a gazembert, olyan ellenszenves volt Végülis nagyon sokoldalú színész lett és a sokoldalú­ságnak ez a skálája a klasz- szikus tragédiáktól Gügye- rákig terjed. Egyébként az egyik legválogatósabb ma­gyar színész: a színházban a legnagyobb odaadással ala­kít vállal el mindent nem mentegtőzik, még akkor sem, ha más elképzelése van. De az úgynevezett szabad idő­ben, a filmen, a televízióban, rádióban kizárólag olyan sze­repet vállal, ami örömöt okoz neki. A sokféle műfaj­ban művészt alapelve: keres­ni és ha áttételesen is, de ki­mondani az Igazságot Végül egy kérdés, amit Bárdi György egészen ed­dig elkerült — Milyen lesz a legköze­lebbi Gugyerák műsor? — Az utóbbi időben a Gu­gyerák figura olyan mér­tékben lett népszerű, hogy a közönség egy része és egyes sajtóhangok is összetévesz­tették Gugyerákot Bárdi Györggyel. Mivel én ragasz­kodom ahhoz, hogy pályám és életem végéig Bárdi György maradjak — Gugyerák urat egy lassú, de biztos megszű­nésre ítélem. Legközelebbi filmemben viszont — a Rejtő legényekből összetett Halhatatlan légiós címűben — nagyon érdekes, igazi P. Howard figurát bíztak rám. Földessy Dénes Idős zenetanár és felesége lakik Pécsett a Buzási Ábel úton. Az ablakban a hirde­tés: „Ez a ház eladó”. A házaspár nemrég tüzelőt rendelt. A fuvaros meghozta és a ház elé zúdította. — Kérem, valakinek le Is kellene hordani a pincébe, mi idősek vagyunk ehhez — kérlelte az asszony a fuva­rost — Jó, délutánra majd kül­dők valakit — volt a válasz, aztán a lovak közé csapott Az ígéret nyomán délután egy 53—55 év körüli erős, vállas férfi kopogtatott — Jöttem a tüzelőt behor­dani — mondta. A munka végeztével 100 forintot kapott Törölgette izzadt homlokát és közben a hirdetésre muta­tott: — Látom árulják a házat — magam is szívesen ven­nék _ hátha megegyeznénk _ — Van annyi pénze? — kérdezték tőle. — Igen. örököltem nemrég. Szóval beszélhetünk a dolog­ról... Beszélgettek, aztán a vevő kéréssel fordult a zenetanár­hoz: — Zongorázzon valamit szívesen hallgatnám... Az idős ember készségesen ült a zongora mellé. A vevő­vé avanzsált szenesember pedig kényelmesen elnyúlt a karosszékben, kezével vezény­lő mozdulatokkal kísérte a zongorajátékot,.. — Szép volt — mondta el­ismerően a játék végén. Ak­kor holnap reggel eljövök és részletesen megbeszéljük a házvásárt THE FLYING MACHINE. Július 21-én este 8 órakor az Országos Rendezőiroda szervezésében a The flying machine nevű angol beat- együttes lép fel a pécsi sza­badtéri színpadon. A műsort Dévényi Tibor vezeti. AZ ISIS SZENTÉLYBEN. A Pécsi Nemzeti Színház jú­liusban Szombathelyen ven­dégszerepei. Az Isis-templom természetes díszletei között mutatja be Szophoklész: Oidipusz király, és Ariszto- phanész: Lüszisztraté című művét. Képünk Bánffy György, Oidipusz remek ala­kítója. ♦ NEMRAVA-ZENEKAR. Lassan egy évtizede játszik a Baranya megyei Vendég­látóipari Vállalatnál Nemra- va Ferenc és zenekara, há­rom esztendeje — az Olim­pia presszójában. Másnap reggel ismét meg­jelent — Ajaj, baj van — mond­ta. — Tetszik tudni, tegnap a tanár kollégáimmal leültem egy kicsit zsugázni és ml ta­gadás, vesztettem. Ha tudna kétszáz forintot kölcsönözni. Az idős házaspár — gon­dolva üzletfélről van szó — oda adta a kért pénzt — Gyorsan megadom a tar­tozásomat aztán délután visszajövök — mondta és el­távozott Délután újra megérkezett — Felvenni az örökséget utaznom kellene, de pilla­natnyilag nincs pénzem. Ha kisegítenének háromszáz fo­rinttal. Megkapta a pénzt — Akkor este jövök és mindent elintézünk — mond­ta és eltávozott Este kilenc óra körül ismét bekopogtatott — Rendben lenne minden, de még háromszáz forintra lenne szükségem, majd a vé­telárba betudjuk... Most már gyanút fogott az idős házaspár. — Na, de kérem, sajnos több pénzt nem tudunk köl­csönözni — mondták. A férfi ekkor farzsebéhez kapott. Egy pisztolyt rántott elő, aztán az asztalra csapott és követelte a pénzt Még azt is mondta: „Ha nem ka­pok, akkor itt ez a pisztoly, látják, 12 golyó van benne, az utolsót magamnak szá­nom” — emlékezik vissza a házaspár. Nagyon megijedtek. A zenetanár reszkető hangon mondta feleségének: — Jolán ka kérem, menjen és hozzon az úrnak 300 fo­rintot mert lelő berniünket „ A feleség hozta a pénzt és odaadta. A férfi ezután kiszaladt a lakásból. Aki pisztollyal jár kölcsönért A szenesember „tréfája“ HOC/YAN SZŰNIK MEQ A KONFLIKTUS? Tudom, hogy az operaba­rátok meglincselnek, de nem tehetek róla. Szeretem az operát de ez az a műfaj, amelyik a legtöbb lehetősé­get adja az ördögnek arra, hogy az embert megkísértse. Hogy Jártam legutóbb is! Ülök az Operában és bele­merülök a zenébe. Jön Ra- dames kartársam. Bőrgamás- ni, fityula a fején, minden­felé aranysuj tások és mü­tyürök. Daliás legény és az ókori miskulancia is pom­pásan áll rajta. Háta mögött a Nílus, oldalt a templom oszlopai. Énekelni kezd. Ez igen! — mondom magam­ban. Ezért a legényért ért­hető az a nagy vetélkedés. Bezzeg értem nem törne ki ez a nagy hacacáré, állapí­tom meg már némileg iri­gyen, de még elkábulva a zene hatásától. Jön Amneris Is. A hángja csodaszép és azonfelül — ami egyáltalán nem elha­nyagolható — telt, de for­más keblek. Különféle fáty­lakban Jelenik meg, ami nem rontja le a hatást, sőt! Né­mi szívfájdalommal nézem és hallgatom az énekét Na már most, sok szó esik a kis Aidáról. Ez igen, mond­ja az ember, ez lehet vala­ki. Ha még ettől a nőtől is sikerül eltántorítani ezt a jóképű legényt, hogy odadob hadvezért stallumot, Nílust és főleg Amnerist. És az ember fel van ajzva és várja a kis Aidát. És a kis Aida megjelenik. A kis Aida azonban nem kicsi. A kis Aida nagy. És kövér keb­lei is vannak, de valahogy túl bőségesen. Mindenből többje van. És az ember hessegeti az ördögöt, hogy kotródj innen, nincs igazad! És énekéi az a szegény Aida, majd a tor­ka szakad bele. Az ember meg viaskodik az ördöggel, és végül Is elveszti a csatát. Mert a lelke mélyén az em­ber piszok és nagyon Jól i tudja magáról, hogy erről • konfliktusról már többé szó sem lehetne. Az öreg Amo- nasro nagyon rendes etióp, hisz eljött a lányáért, oda- veszejtve érte fél Etiópiát. De az ember sajnálni kezdi a fél Etiópiát és hiába sza­val az öreg a bosszúról, mit sem segít rajta. És miközben figyeli az ember az éneket és küszkö­dik benne az elszántság, hogy rábeszélje magát: Igen­is megérdemli a kis Aida, hisz elvesztette királyságát, oda lett a szép etióp föld, és úgy kell annak a Radames- nek, mert ilyen nő megér egy csatavesztést és milyen jó lenne a helyén lenni és közösen elpusztulni. De hiába, az ember vég­leg leszámol magával és az öreg Amonasrot úgy nézi már, mint egy méregkeverőt és némi sajnálkozással ve­gyes szánalommal pillantgat Radamesre. — ó, te címeres ökör! — mondja az ember rosszabbik énje. — Hát kellett neked bajbakerülni, és még a szik­lasírban sem jön meg a ren­des eszed! És az ember tud­ja már, hogy Radames he­lyén szó se lenne Itt pusztu­lásról, az öreg Amonasrot tunikán billentené és Amne- rissel hettyegne, aki ott te­rül el azokban a fátylakban/ de igenis csak hadd terül­jön, mert rendkívül jól áll neki! A kis Aidát meg leg­jobb lenne elnélkülözni, és szépen menjen csak haza az etióp földre, sokkal jobb ott neki. Így gondolkodik az ember, ami már csak azért sem szép, mert oda a konfliktus. Mi ebből tehát a tanul­ság? Attól tartok, félreérthe­tő, de annyi, hogy nem sza­bad szem elől téveszteni a tartalmat sem, de a forma se kutya. Szőllősy Kálmán A szenesember, a „házve­vő”, a „tanár” — ma már a rendőrség foglya. Neve Bíró Gábor. Eddig tizenegy alka­lommal volt büntetve, össze­sen 12 évet ült Legutóbb ez év márciusában szabadult a börtönből, azóta alkalmi mun­kákból él... Azaz alkalom- szerű betöréssel is foglalko­zik. Június ló-én Pécsett a Mária dűlőben egy présházba tört be... A fegyver, amivel a házas­párt fenyegette, játékpisztoly volt — ez is előkerült Bíró tizenkettedszer kerül bíróság elé... (Garay) — Nagyüzemi szőlészet a nagyhansányi „ördögszántá­son”. A Száreomlyó úgyneve­zett kopár oldalán 50 hold szőlőt telepít a Villányi Űj Alkotmány Termelőszövetke­zet A telepítést talajvédelmi munka előzi majd meg. Meg­felelő vízelvezetéssel akadá­lyozzák meg a hegyoldal to­vábbi kopását. A tervek sze­rint olaszrizlinget termelnek, köztesként pedig zöldborsót Tervezte — Breuer Breuer Marcelről, a vi- | lághlrű — magyar szár- } mazású — építészről Ma- 5 jor Máté tanulmánya l adott hírt. Major Máté s munkája az Akadémia < Kiadó gondozásában je- ? lent meg. A könyv ha- ? mar elfogyott az üzletek- S bői. \ Az Esti Hírlap Tervez- 5 te: Breuer címmel érté- 5 kés szemelvényt közöl a > műből. „Breuer Marcel, 1902. s május 21-én született Pé- < esett. Németországban, \ Gropius Bauhaus iskolá- ? jában tanult. 1928-tól Hit- ) ler hatalomátvételéig í Berlinben dolgozott, majd J visszajött Magyarországra. A Budapesti Nemzetközi ; Vásár pályázatának első díját nyerte. A Mérnöki Kamara azonban tagsági kérelmét elutasította, Ma­gyarországon tervezési í munkát nem vállalhatott. S Angliába ment, majd az í észak-amerikai Harvard i egyetem építészeti fakul- i tásán nevelte a hallgató- > kát. 1946-ban New York- 5 ban irodát rendezett be. I Világszerte, részben sa- ( ját, részben társakkal, í Gropiusszal, Nervivel, > Zehrusszal, Gatjeval, Ken- > zo Tangeval és másokkal s tervezett, nagyszabású fel- í adatokat oldott meg. A ; sok közül néhány: Breúer > munkája az UNESCO pá- > rizsi székháza, a New ! York-i Madison avenuei £ Whithney művészeti mú- t zeum, a franciaországi, > tengerparti, tizenötezer la- > kosú bolygóváros, a New s York-i Flushing Meadows s sportparkja és a washing- í toni Roosevelt-emlékmű. I — Ha eredetin, egyé- j nin, vagy képzeletgazda- > gon szeszélyest, ötletsze- > rűt és egyszerit értünk, < azt mondom: a modern 1 építészet ne legyen se ere­deti, se egyéni, se képze­letdús — vallotta Breuer. A magyar származású mester sok kitüntetés bir­tokosa. A Budapesti Mű- > szaki Egyetem doctor ho- 5 noris causa oklevelének < tulajdonosa. Az American < Federation of Arts és a í Time folyóirat közös bí- > rálótestülete Formaalkotó- j nak nyilvánította, a világ \ tizenhárom azon tervező- < művésze közé sorolta, í akiknek munkássága a > legkiemelkedőbb a XX. > század építészetében” — ] ennyit közöl az Esti Hír- ( lap. A Formaalkotó tervező- ? művész teljes neve: Breu- > er Marcel Lajos. Apja: 5 Breuer Jakab, anyja: < Kann Franciska. Breuer < Marcel Pécsett született, a ? mostani Bem utcában, az > akkori Irgalmasok utcája ! 4-es számú házban. Az 1 épület ma már nincs meg. í ■ i É

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom