Dunántúli Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-29 / 176. szám

1970. Július 29. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Szeptemberben indul a közgazdasági tagozat 110 első éves — Székhely: az egyetem központi épülete Vállalati szintű közgazdászokat képeznek A pécsi közönség jól tud- ia már, hogy a következő tanévben a ..diákvárosban'’ valamivel több gólya járkál majd, mint az előző évek­ben: az új, most induló köz- gazdasági tagozat diákjai. A szervezés most már olyan stádiumban van, hogy csak­nem minden kérdés eldőlt, s eldőlt a legfontosabb is: az orvosegyetem augusztus folyamán megkezdi a köl­tözködést az új elméleti j tömbbe, s így a központi j épület első emeletét át tud- ! ják adni az új intézmény­nek. A dékáni jogkörrel fel- | ruházott tagozatvezető, dr. Hoóz István egyetemi tanár ezekben a nyári napokban is hivatalában intézi az in­duló tagozat nem éppen könnyű ügyeit. — Bár az előzmények nagyjából ismertek, hadd kérdezzük meg: milyen kö­rülmények döntötték el a pécsi tagozat megindulását? — Azt mindenki tudja, hogy az utóbbi években ug­rásszerűen megnőtt a külön­böző gazdasági szervek köz­gazdász-igénye. Olyan mér­tékben, hogy a szükséglete­ket a Marx Károly Közgaz­daságtudományi Egyetem már* nem tudja kielégíteni, még akkor sem, ha a maxi­mális fejlesztést végrehajtja. A Gazdasági Bizottság igé­nye szerint 1980-ig 18 ezer közgazdászt kell képezni. Márpedig az egyetem évente 900—1000 diplomást bocsájt ki, beleértve az esti és le­velező tagozatot is. Másfelől viszont a képzett hallgatók Tö-^-SO százalékára Budapest tartott és tart igényt, így tehát a fejlesztésnek olyan lehetőségeit kellett megke­resni, amelyek a vidék köz­gazdász-ellátását megoldják. Pécs mellett a már kiala­kult egyetemi-főiskolai rend­szer és főként a személyi feltételek szóltak. Mi termé­szetesen a közgazdász-kép­zés gondjain túl arra is gon­doltunk, hogy jó lenne, ha a pécsi egyetemnek még egy kara lehetne, s a közgazda­ságtudományi és a jogtudo­mányi kar révén létrejöhet­ne Pécsett a kétkarú társa­dalomtudományi egyetem. Új kart azonban csak a Mi­nisztertanács létesíthet, ami hosszú adminisztrációs utat is jelent, s hogy ezt megta­karítsuk, s legalább két évet nyerjünk, a Művelődésügyi Minisztérium Pécsett létre­hozta a Közgazdaságtudomá­nyi Egyetem kihelyezett nap­pali tagozatát. Természetesen az oktatás megindulása után megindítjuk az eljárást, el­készítjük a kérelmeket, ame­lyek az új kar létesítéséhez szükségesek. — Mint a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egye­tem kihelyezett tagozata, mi­lyen szakembereket képez majd a pécsi tagozat? — A képzés igen korszerű lesz, bizonyos fokig megelőzi a közgazdasági egyetem most megkezdődött korszerűsítését. Mivel az idén csak elsőéve­seink lesznek, s ott a képzés inkább alapozást jelent, ez megegyezik a budapesti kép­zéssel. A második évben az­tán két szakra bomlik az évfolyam, vállalati tervező, elemző, illetve piacszervező szakokra. Vagyis vállalati szintű közgazdászokat képe­zünk majd. A harmadik év­folyamon ismét tovább ta­gozódnak a szakok, ma még nem tudjuk, mik lesznek ezek, valószínűleg ipar, me­zőgazdaság, esetleg belkeres­kedelem és pénzügy. — Milyen az érdeklődés az új tagozat iránt? — Jellemző, hogy a 100— 120 helyre 450 jelentkező volt. A meglehetősen szigorú felvételi vizsgán 190-en fe­leltek meg. Végül a területi elv érvényesült a felvétel­nél, azokat, akik a környező megyékből Pestre jelentkez­tek, ide, akik viszont az or­szág távoli részéből hozzánk jelentkeztek, Budapestre vet­ték fel. Mivel az első évben egységes a képzés, ez semmi­féle hátrányt nem jelent, s ha valaki a későbbiekben olyan szakot választ, ami csak Budapesten van, átme­het oda. Af továbbiakban is ezt az elvet érvényesítjük majd a felvételeknél. — Egy intézmény beindu­lása ezerféle apró ügy meg­oldását feltételezi. Mondana ezekről valamit? — A kollégium gondját egyelőre megoldottuk, idén ezzel már nem lesz problé­ma. Az orvosegyetem rek­tori hivatalának, tanulmá­nyi osztályának, hivatalai­nak kiköltözésével megkap­juk az első emeleti szárnyat, az pillanatnyilag elég lesz az oktatás lebonyolításához. A gondok jövőre jelentkeznek majd, amikor kétszeresére nő a létszám az új elsőév­vel, de máris megállapod­tunk a Zippernovszky tech­nikummal, hogy néhány he­lyiséget kölcsön kapunk tő­lük oktatási célra. Az orvos­kar elméleti intézeteinek át- települése csak 1972-re vár­ható, akkor mi további he­lyiségeket kapunk. Hogy véglegesen hogy alakulnak a hely-problémák, sokmin­dentől függ, az évfolyamon­kénti 120-as létszámot azon­ban addig semmiképpen nem növelhetjük, amíg ilyen gondjaink lesznek. Csak egy példa: a nyelvoktatás tizes csoportokban történik, elkép­zelhető, hogy ez milyen he­lyiség-igényekkel jár. Mind­amellett nem látok súlyos gondokat ebben az ügyben sem. Ami az oktatói sze­mélyzetet illeti, a kinevezé­sek részben megtörténtek, részben augusztusban várha­tók. Egyelőre 20—22 okta­tónk van, ez elegendő, a végleges létszám valószínű­leg 40 lesz. Szervezeti fel­építésünk az ésszerűség je­gyében úgy alakul, hogy egyes tanszékek, intézmé­nyek közösek lesznek a jo­gikarral, így például a könyvtár, a tornacsarnok vagy a gazdasági hivatal. A későbbiekben is, azokat a tanszékeket, amelyek mind­két egyetemen szükségesek, logikus megoldásként, „el­osztjuk” egymás között. A tagozatnak négy tanszéki csoportja lesz: a közgazda­ságtani, a gazdasági-módszer­tani, a vállalatgazdaságtani és a piacszervezési (marke­ting). Amikor majd létszám­ban is felfejlődnek ezek a tanszéki csoportok, az egyes tanszékek fokozatosan kivál­nak. — Milyen lesz a kapcso­lata a tagozatnak a helyi vállalatokkal, intézmények­kel? — Erre akkor lesz nagy szükség, amikor a hallgatók gyakorlati képzésére is sor kerül. Az egyetem arra tö- j rekszik, hogy a különféle vállalatok szakembereit mi­nél szorosabban, hatéko­nyabban bekapcsolja az ok­tatómunkába is, akár az egyetemi gyakorlatok veze­tésébe, akár a hallgatóknak a helyszínen végzendő gya­korlati munkájába. H.E. Tudományos együttműködési tervezet Pécs és Újvidék között Ez év tavaszán a Magyar Tudományos Akadémia ven­dégeként Magyarországon tar­tózkodott Lobi Ái-pád, az új­vidéki egyetem tanára, aki Pécsett igen érdekes előadást tartott a második világhábo­rú alatti bácskai agrárpoliti­káról. A professzor meghívá­sának egyik célja volt, hogy tárgyalásokat folytathasson a Magyar Tudományos Akadé­mia Dunántúli Tudományos Intézetével. A tárgyalások eredménye­ként több évre szóló tervet készítettek a Pécs és Újvidék közötti tudományos munká­ra. Eszerint a Dunántúli Tu­dományos Intézet az újvidéki Hungarológiai Intézettel, to­vábbá a Vajdasági Történel­mi Intézettel, valamint az újvidéki egyetem bölcsészet­tudományi kara néhány tan­székével kooperációs munká­latokat kíván végezni. A távlati terv szerint a magyarországi kutatók a sa­ját területükön, a jugoszlá­viaiak pedig ugyancsak a sa­ját területükön oldanák meg a közös problémákat a föld- tajz-, a történelem- és nép­rajztudomány területén. Le­hetővé kívánják tenni tudo­mányos kutatók, tudósok cse­réjét is a négy intézmény között. Gazdaságföldrajzi vonatko­zásban a Dunántúli Tudo­mányos Intézet évek óta fog­lalkozik az építőanyagipar földrajzi elosztásával, terüle­tünk nyersanyagadottságai­val, a nyersanyag és a gyárt­mányok piaci viszonyaival. Ebben a vonatkozásban tehát érdekes lenne az európai hírű jugoszláviai, beocsini cement­ipari vállalkozás múltjának, fejlődésének, jelenlegi hely­zetének, valamint a nálunk átalakítás alatt álló bere- mendi cerhentgyár racionális piaci területének kutatása. A tervben szerepel a tele­pülésföldrajzi sajátosságok kutatása a délszláv és a ma­gyarlakta területek érintkező sávjain. Ezen kívül a talaj- és a belvizek helyzetének fel­tárása, talajvíztérképek ké­szítése és a kutatási eredmé­nyek gyakorlati alkalmazása. Néprajzi tekintetben az In­tézet nagy gondot fordít a Duna baranyai és Tolna me­gyei szakasza sajátságos ár­téri gazdálkodására. Jugoszlá­via bácskai részeinek nép­rajzosai ezért az Intézet ed­digi munkálataira támasz­kodva, hasznosan működhet­nének együtt a pécsi nép­rajzosokkal. A pécsieket kü­lönösen érdekli az észak­bánsági magyarság néprajza mind tárgyi, mind pedig folklorisztikai szempontból. Történelmi, néprajzi, mű­velődési- és nemzetiségpoli­tikai áttekintést nyújthatnak a két ország érintkező sáv­jain élő sokacokról, bunye- vácokról, magyarokról; nyel­vészeti szempontból a dél­dunántúli magyar és szerb- horvát nyelvjárások kölcsön­hatásáról. Együttes erővel szintézist hozhatnának létre a magyar és szerb művelő­déstörténeti kapcsolatokra nézve az utolsó három év­században (1670—1970). A terv szerint a pécsi és a jugoszláviai intézmények kö­zötti közös együttműködés megkezdésére ez év második felében kerülhet majd sor. Tíz éves a mozsgói óvoda. A Jubileum alkalmából a járási és a városi tanács hétezer forint értékű játékot vásárolt az óvodának. Gépbe táplált szőttesminták Ormánsági szegíűs, lakácsai madaras A részlegvezető: a népművészet mestere ták: a vasút biztos állást ad. Apám vasutas volt, állomás- vezető, egész gyerekkoromat Baranya különféle tájain él­tem le. Gyakran jártam a házakban, ahol télen az asz- szonyok szőtték a régi szőt­teseket ... Tősgyökeres somogyi ma­gyar család sarjaként így ke­rült közel a baranyai nem­zetiségek népi díszítőmotívu­mainak a világához is — ma is nagyon sok sokac mintát használ. Lakócsait, orrmán sá­git, néha sárközit is — a ta­valyi első díjas szőttes fal­védőjének alapmotívumát például egy sárközi bábostól „leste el”. Egy csikós anyagot is mutat — ősi magyar min­ta ez a palmettás, hajdan a pásztorok díszítették vele bőrtarisznyájukat. Ezzel az anyaggal rendezték be a moszkvai magyar éttermet. — Mivel csinált divatot ed­dig? — Hát a bordürös szoknya, az igen nagy divat lett. Most pedig ezek a bútorszövetek... — Van saját néprajzi gyűj­teménye? — Nekem nincs, de a szö­vetkezetnek van. És ha kí­váncsi vagyok egyébre is, hát bemegyek a múzeum néprajzi osztályára, ott min­dent megtalálok. — Miben tér el a régi, a hagyományos szőttesektől? — Természetesen a techni­kában, nálunk csak géppel érdemes dolgozni. Ámbár minden minta azért nem táp­lálható be a gépbe ... Más­részt eltér az ember annyi­ban, amennyiben szükséges, hogy a modern lakáskultú­rában felhasználható legyen az ősi szőttes, illetve annak változata. A kapualjban már hallat­szanak a zajok, de - hátul a szövőműhelyben teljesednek ki igazán: hat jókora szövő­gép jár fülsiketítő hanggal, a hetedik is csak átmenetileg hallgat. Ez Szalavári Imre szűkebb birodalma, a Házi­ipari Szövetkezet itt bent dolgozó szövőrészlege. Szalavári Imre rendelkezik a Szocialista Kultúráért ki­tüntetéssel, a Népművészet mestere címmel. Az országos népi szőttes pályázatokon az utóbbi években hét alkalom­mal nyert első díjat, ötször másodikat, nyolcszor harma­dikat Az idén elsőízben ki­adott nagydíj is az övé lett. A népművészet mestere „civilben” kék munkaköpenyt visel, s földbesüppedt kis iro­dájában szakasztott olyan író­asztala, széke, naptára, mi­egyebe van, mint amilyen más kisüzemek részlegveze­tőinek szokásos. A fiókjából kis egybefűzött mintakollek­ció kerül elő, s noha egy or­mánsági ősi minta változatai ezek, a kerek cédulán mégis ez áll: „Bogád”, Dess: 60, 130 cm sz. Egy téglaszínű anyag szürkével, téglaszín zölddel, majd barnával, majd kékkel, aztán sárga feketével és sár­ga bordóval — azaz piros és fekete színekből összeszőtt mintával. A technológiák, cikkszámok és ehhez hasonlók mögött azonban mégis egy népmű­vész rejtőzködik, gondolom, s megkérdem: — Mikor és hogyan kez­dett szőni? — Huszonöt évvel ezelőtt — válaszolja — s első sike­reimet exkluzív szövetekkel arattam, amiket a pesti Váci utcába szállítottak.., Nos, azután mégiscsak az történt, hogy Szalavári Imre, az exkluzív szövetek terve­zője és készítője a népművé­szet felé fordult. Igaz, üzleti okokból. A szövetkezet — aminek alakulása, vagyis 1952 óta tagja — másképp nem tudott volna a gyárak mellett létezni, csak úgy, ha új és új termékekkel áll elő. A falvakból akkortájt kezd­ték felvásárolni a népi kézi­ipar termékeit. Szalavári Im­re, aki akkor még Hosszúhe- tényben élt és dolgozott, meg­kísérelte átültetni a népi szőttesek mintáit a gépi tech­nikára. Egyre többet és töb­bet tervezett és szőtt, egyre inkább csak ezzel foglalko­zott, s lassan, apránként ju- : tott el ennek a munkának a művészi magaslataiig. Nem minden előzmény nélkül ugyan: — A pécsi Széchenyi gim­náziumban végeztem hajda­nán, s a rajztanárom külön is foglalkozott velem. Szeret­tem rajzolni, festeni, tervez­ni. A pályaválasztásomat elő­ször mégis az befolyásolta, hogy akkoriban úgy tartot­EIső lépés az automata írógép felé Magyar beszédhangelemző gép született A közvetlenül diktálásra működő automata írógép megszerkesztése egyelőre még a tudósok vágyálma. A Ma­gyar Tudományos Akadémia akusztikai kutató csoportjá­nak kísérletei azonban ezen a téren rendkívül biztatóak. A Magyar Tudományos Akadémia akusztikai kutató csoportja ugyanis dr. Tar- nóczy Tamás professzor irá­nyításával elkészített egy olyan készüléket, amely — mint ezt a legutóbbi tokiói nemzetközi akusztikai kong­resszuson is elismerték — több szempontból mindeddig páratlan a világon. Jelenleg a legkorszerűbb elektronikus számítógép szá­mára is szinte megoldhatat­lanul bonyolult feladat az egyes hangok számtalan fizi­kai jellemzője közül kivá­lasztani a leglényegesebbet, a hang „besorolásának” dön­tő tényezőjét. Ebből a szem­pontból az agy legalább mil­liószorta nagyobb teljesít­ményre képes, mint a „leg­okosabb” számítógép. De még ennek a feladatnak esetleges megoldása után is kérdéses, tud-e majd boldogulni a gép a hadaró, a selypítő, vagy egyéb nem teljesen szabá­lyos beszéddel. A magyar készülék már megoldott két olyan felada­tot, amellyel külföldi ver­senytársai eddig hiába bir­kóztak. Az egyik az, hogy ez a készülék egyformán hasz­nálható a férfi és a női han­gok felismerésére, ami nagy eredmény, mert például a férfi á és az e, a gépek számára könnyen összeté­veszthető a női o, illetve é hanggal. Éppen ezért kül­földön eddig csupán olyan készülékeket tudtak előállí­tani, amelyek vagy csak a férfi vagy csak a női beszé­det „értik”. Ezenkívül ez a magyar berendezés túlteszi magát az egyéni ejtési, hang- hordozási, tónusbeli különb­ségeken is. Mind a kilenc magyar magánhangzót pon­tosan felismeri, csak a hosz- szú és a rövid változatok között nem tud különbséget tenni. A készüléket most olyan irányban fejlesztik tovább, hogy a folyamatos beszéd közben képes legyen meg­számolni a felismert magán­hangzókat. A készülék egyéb­ként legkönnyebben azokon a'nyelveken „ért”, amelyek­ben szabályos egymásutánban egyenként változnak a ma­gán- és mássalhangzók. Ideá­lis számárá a polinéziai, a japán, az olasz és a finn nyelv, a legnehezebb pedig az angol, ahol a kettős hang­zók szétválasztásával csak­nem képtelen lesz megbir­kózni. A magyar szakemberek szerint elképzelhető, hogy három évtized alatt megszü- lethetik az élőbeszédet köz­vetlenül rögzítő automata írógép. AZ építőipari szállítási vállalat Pécsi Üzemegysége a KPM Autóközlekedési tanintézettel közösen hivatásos személy- és tehergépjármüvezetoi tanfolyamot indít. A tanfolyam költségeit az üzemegység vállalja és azt előre kifizeti. A tanfolyam ideje alatt az Üzemegység gép­járművezetéssel és ezzel kapcsolatos műszaki ismeretekkel összefüggő munkakörben foglal­kozást biztosít. Jelentkezni lehet: az üzemegység munkaügyi osztályán, szombat kivételével. PÉCS, MEGYERI U. 50. Megközelíthető: 10-es és 40-es autóbusszal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom