Dunántúli Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-26 / 174. szám
i::o. július ;3. DUNÄNTÜLI NAPLÓ 3 Baranyai termékek nyomában Összedől a dominósor? Az ipar egyik legkeresettebb hiánycikke a villamos biztosíték A nyomok a porcelángyárakhoz vezetnek — A VBKM véleménye: nem az akarattal van baj Ásó helyett robbanóanyag Üj módszert dolgozott ki a Peremartoni Ipari Robbanóanyaggyár szakember gárdája a mező- gazdasági csatornarendszerek, vízvezető árkok kiképzésére. Az új eljárás lényege: robbanóanyagot töltenek a kívánt hosszúságú műanyagkábelbe. A föld alatt elhelyezett robbanó vezeték pillanatok alatt 1.3 méter mély és 2 méter széles árkot „húz" oly módon, hogy a földet 10 méteres körzetben egyenletesen elteríti. Az első kísérletek Peremar- tonban és a Csepel szigeten igen eredményesnek bizonyultak, A módszer nagyüzemesítését a szakemberek a postai munkálatoknál használatos kábelfektető gépekkel kívánják megoldani, amelyek a robbanóanyag töltetet gyorsan és biztonságosan süllyesztik a föld alá. Ügyek9 jelentések A szervek, intézmények telefonjai ilyenkor nyáron sokszor percekig búgnak a néptelen szobákban. Van, ahol egyszercsak felemelik és azt mondja egy álmos női hang: nincsenek bent, kérem... szabadságon vannak, kérem... én erre nem tudok felvilágosítást adni, mert én itt csak átmenetileg ... és helyettesítésképpen. Nos, kánikula van, szabadságon van a szerv, hát istenem — gondolja az ember. Egy hivatalnok ismerősöm viszont a múltkor panaszkodott, hogy nem ér rá megnézni ezt meg azt, kiutazni ide meg oda, mert írnia kell a jelentést. Az egész iroda a jelentések fölött görnyed és vágyódva gondol a széljárta erdőkre és napsütött vízpartokra. Furcsa nálunk az élet ezzel a nyárral. Mert egyszer van az a jelenség, hogy XY egyszerűen elmegy szabadságra — ez tényleg „megjár” minden dolgozónak, s mikor menjen, ha nem nyaralóidőben — és az ügyek abbamaradnak. Hétfőn még sürgős volt, az íróasztalon „Süllőgyár" Bikaion A mecseki szén Dunaújvárosban koksz, majd acél, Győrben pedig vasúti kocsi „alkatrésze” lesz. Bejárja az országot — világot. A Pécsi Bőrgyár sertés velúrja BNV nagydijas termék: útja Európa, Észak- és Dél-Amerlka számos országa. Megoldhatatlan feladat lenne Baranya összes termékét, azok dicsőségét és kudarcát nyomon követni. Sorozatunkban mégis kísérletet teszünk arra, hogy a — pozitív és negatív értelemben egyaránt — „leghíresebb” termékek útját figyelemmel kísérjük. Időről-időre beszámolunk tapasztala tainkrúl, majd módot adunk az érintett gyárak, vállalatok képviselőinek a jó vagy rossz vélemények kommentálására. Magyar krimi. Ezt a címet adta írásának a Villamos Berendezések és Készülék Művek „Kapcsoló” címmel megjelenő újságjának munkatársa, amikor a pécsi és kőbányai porcelán- gyárak késedelmes, sokszor gyenge minőségű áruszállításáról írt. Kétségtelen, hogy talán az egész országban nincs egyetlen villamos szaküzlet, vagy műszaki bolt sem, ahol a vásárló könnyűszerrel biztositófejhez juthat. A felmérések szerint 500 ezer hiányzik csak a 6 amperes biztosítókból. Ez miatt késnek a lakás átadások, az emberek otthon „patkolják”, dróttal loldozgatják kiégett biztosítékaikat, számos balesetet, tűzet akozva A VBKM 18 ezer féle terméke között jelentős szelepet kapott a biztosítófej gyártása. Évi 100—120 millió forint értékben készítenek csak ebből az árucikkből. A budapesti és Kaposvári Világítástechnikai Gyárak kapacitása már évekkel ezelőtt sem fedezte az igényeket. Éppen ezért Kaposváron új üzemrészt létesítettek, ahol külföldről vásárolt, drága célgépeken 200 ember foglalkozik a biztosi- tófejek gyártáséval Az első dominó Illetve csak időnként foglalkozik. Ugyanis a legfontosabb alkatrész legtöbbször hiányzik. A szalagon dolgozó munkások a gépkocsikról kapkodják le a porcelánszállítmányokat. S ez még mindig jobb, mint a kényszerszabadság, vagy átcsoportosítás. A betanított munkások ugyanis másik üzemrészben csak műhely söprésre és takarításra alkalmazhatók. Két esetben előfordult, hogy egyetlen darab porcelán sem volt. Májusban 4, júniusban 11 napra teljesen le kellett állíta-. ni az üzemet. Sombor György, a VBKM kereskedelmi igazgatója levélhalmazból keresi ki, a sajnálatosan látványos, illusztráló számokat. A Finomkerámiai Ipari Művek FIM Kőbányai Porcelángyárától 22 millió porcelánbiztosítót rendeltek. A gyár 15—16 millióra tett ígéretet. Az első félévben mindössze 4 milliót szállított. A III. negyedévre kért 8,9 millióval szemben csak 2 millió gyártására tettek ígéretet a kőbányaiak. A szükséges 6 típus helyett pedig csak kettőt. A pécsi gyárról sokkal kedvezőbben nyilatkoznak a VBKM-néd, de a számok ezt nem túl meggyőzően bizonyítják. Az elmúlt esztendőben 380 ezer DF—2-es biztosítófejhez szükséges porcelánt nem szállítottak le. Ezt az idén, az első félévben behozták, de a II. negyedévre rendelt sajtolt porcelánokból 15 tonnával ismét adósak maradtak. Késtek a DF—3-as típusú biztosítófej szállításával is — a kaposvári gyár egy hónappal később tudta kiszállítani nyugatnémet és holland exportját. Eldőlt a következő dominó. Érdemes ennél a kérdésnél egy pillanatig időzni. A nyugati kereskedelmi partnerek — nem szükséges bizonygatnunk, hogy a valutára mennyire szükségünk van — azonnal a „megbízhatatlanság” bélyegzőjét sütik rá a gyárra. Más eset: a Szentesi Kontaktagyár termékei közül jónéhányat csak akkor vásárolnak a külföldiek, ha biztosítófejet is kapnak. A VBKM 300 milliós exportját nagyon károsan befolyásolja, ha mondjuk 20 millió lemaradás van a biztosítófej gyártásában. Nem egészen pontos számítások szerint a 20 millió, 60 millió forintos kár a VBKM- nek, népgazdasági szinten pedig még ennél is jóval több. A jövő...? A VBKM-et hosszú idő óta nagyon jó — évi 30—35 millió forintos — kereskedelmi kapcsolatok kötik a Pécsi Porcelángyárhoz. Szerintük nem az akarattal van a baj. Valószínű, hogy — ez a VBKM-bem kialakult vélemény — a kőbányaiak, pécsiek és talán az egész FIM ugyanabban a cipőben jár: nincs pénz fejlesztésre. A régi gyárak pedig a lehető legkorszerűtlenebb körülmények között dolgoznak. Talán nem is járnak messze az igazságtól. A szegénységre két nagyon jellemző példát említ Sombor György. Műszaki feladatokra, fejlesztésre a VBKM 3,6 millió forintot ajánlott fel a FIM- nek. Ebből 600 ezer a pécsi gyárat illeti. Július 16-án, a feladat első harmadára kitűzött határidő másnapján, a pécsiek máris jelentkeztek az egyébként jogos 200 ezer forintért. Más: 18 ezer dollárért vásárolt a VBKM egy présgépet, amely a jövő év áprilisától a kőbányai porcelángyárban üzemel majd, természetesen elsősorban az annyira szükséges biztosítófejek porcelánalkatrészeit gyártja. Talán segít a pillanatnyi helyzeten, hogy a VBKM saját érdekében besegít a FIM-nek. Van számos példa a vállalatok ilyen irányú kapcsolatára. A téglaiparban az kap előbb téglát, aki munkaerőt kölcsönöz. A mostani súlyos helyzeten bizonyára sokat javít az is, hogy 1971-ben a Pécsi Porcelán- gyárban felszerelnek egy új présgépet A VBKM ugyanakkor tárgyalásokat kezdett jugoszláv porcelángyárakkal esetleges import lehetőségekről. De ez nagyon meggondolandó: o vám és szállítási költségek miatt a hazainál sokkal drágább biztosíték lenne. Ügy tűnik, a sokirányú, helyes intézkedések következtében megnyugtatóan alakul a pillanatnyi igények kielégítése. Végleges, a távolabbi jövő szempontjából azonban a mostani operatív beavatkozások nem látszanak kielégítőnek. Tőkeszegénység Az 1970-es évben 160 millió forint értékben igényeltek biztosítófejet. Csak 100 millió körül teljesítik, JövőAz idén már azt is észrevették, mikor akarnak szökni a halak. Ez egy jó hónappal ezelőtt történt, június közepén. Wohlschein Ferenc halászati ágazatvezető azt mondja: könnyű volt, már napokkal előbb a vak is látta: idegesek. A szökés éjszakája világos, meleg éjszaka volt. A zsilipnél üzembe helyeztek egy nagyteljesítményű szivattyút: így lett a tóból folyó. Habzott, sus- torgott a víz, s egyszercsak megjelentek benne a halak. Csapatostól jöttek, fanatikus hévvel — szembe az árral. Három-négy centinál egy se volt nagyobb, tehát pont abban a korban voltak, amikor végleges helyére kell telepíteni az ivadékot. A jelenség pontos magyarázatát senki sem tudja. Állunk a tóparton, nézzük a víztükör közepén imbolygó ladikokat: egy hónap telt el a szökés éjszakája óta, legfeljebb, ha öt centisek a halak, s mégis egészen mások. Az egyik halász azt mondja: melankólikusabbak. Az aprószemű hálót négy ember húzza a part felé: akkor egyetlen éjszaka hetvenezer kis süllőt fogtak be, most meg — nyolc-tíz órai munkával —, legjobb esetben is csak az ötödét. A durvapikkelyes, erős uszonyú halak kétségbeesett tátogás- sal vergődnek. A háló és a bárka között mindössze ti- zedmásod percig tarthat az út: a süllő, valamennyi hal között, a leggyorsabban pusztul el a szabadlevegőn. A sással övezett tóparti ösvényen két balatoni halász jön: sürgetik az újabb szállítmányt, meg aztán a „pocsolyát” is látni akarják, ahol a „gyermekkorukat” töltik a balatoni süllők. A főhalász elégedetten mosolyog. Négyöt évvel ezelőtt, amikor az első nemzedéket vízbe eresztették, még mindenki kételkedett. Most, néhány hónap alatt, ötszázezer ivadékot adtak el, s bár különösképpen sehol se híresztelték, mivel foglalkoznak, június végén egy nyugatnémet halkereskedő is megjelent Bikaion. Gyűlölködő tekintetű, hihetetlenül gyors halak. Némelyiknek már látszik a foga is. A törékeny, gyöngyháztestű keszegek ijedt rajokban menekülnek a vízparti nádasok sekélyebb, melegebb öblei felé: ide talán nem jönnek utánuk... A még szinte átlátszó keszeg-ivadék, s az alig tökmagnagyságú ponty persze csak előétel a süllők étlapján. A morcona húsevők saját súlyuknál négyszer-ötször súlyosabb halakat is elfognak, felfalnak. Igaz, s ez becsületükre legyen mondva, öncélúan, sportból nem ölnek. Imbolyognak a csónakok: reggelre útrakészen kell állnia egy harmicezres szállítmánynak. Az úti cél: Győr. A horgász szövetségek szinte lázban vannak, mióta híre ment: a Bikali Állami Gazdaság megoldotta a süllőivadékok tömeges nevelését. A fogas süllő a legízletesebb, s legdrágább európai halak egyike, mesterséges tenyésztése azonban hihetetlenül nehéz. A gazdaság 444 holdas tógazdasága néhány kisebb tavon kezdte meg a kísérletet. A gondolat egyébként magamagát adta: júniusig üresen álltak a tavak, a pontyivadékot ugyanis csak akkor engedik vízbe. A vadhalak szaporodása is intézkedést követelt. Az anyahalak egy kisebb, alig öt holdas tóban vannak. A mozdulatlan víztükröt néha ékalakú hullám hasítja szét: a mélyben minden másodpercben lezajlik egy dráma. Etetni nem kell az anyákat: másutt próbálkoztak húsliszttel, az eredmény azonban csak annyi volt, hogy kövéren döglöttek meg a halak. A süllő csak tiszta, oxigéndús vizet kér — a többit előteremti maga. Harc, küzdelem, megpróbáltatások és győzelmek nélkül az élet mit sem ér. A kifli alakú, közel negyven holdas ivadéknevelő a süllők életútjának második állomása. Születési helyük egy másik, különleges tó, melyet fészkekkel látnak el minden év tavaszán, a jóidő beköszönte után. A fészek nem más, mint egy aprószemű, többrétű háló, amit kövekkel a sekély s langyos parti vizekbe süllyesztenek. A sülőpárok erre rakják az ikrát, illetve tejet. Az anyák két-három kilósak. A két balatoni halász, akik eljöttek pocsolyát látni, gyönyörködve nézik az egyik kifogott példányt. Ha nem lépnek időben közbe, a jövő horgászai már el sem hiszik, hogy a Balatonon valamikor ilyen hal is akadt a horogra. Wohlschein Ferenc persze nem horgász — üzletember. Az eddig eladott ötszázezer süllő-ivadék több mint 600 ezer forintot hozott. — Ráfordítás alig volt. Egy kis süllő háromszor annyit ér, mint egy ponty, s ráadásul ponty mindenütt van. A ladikosok átvergődnek a túlsó partra. Ott állnak a kocsik a medencékkel. Nézik a vizet, aztán próbálgatják az oxigén-palackokat. Győr messze van. A fogas süllő pedig nem él poshadt vízben, inkább összeszoritja a száját, s elpusztul. Békés Sándor tornyosodott a tennivaló, szerdán már senki nem tud semmit, két hétig az oly fontos és sürgős ügy senkit sem érdekel. Az ügyek maguktól is elintéződnek — szokták mondani tréfásan. Ügy tűnik, valóban így van. Másrészt a nyár sokhelyen a jelentések ideje. S a jelentések nem várhatnak. A jelentések a világ legsürgősebb ügyei, mert misztikus köd veszi körül őket, a jelentések fütyülnek a nyárra és fütyülnek minden más munkára, az igazán fontos, az operatív feladatokra, a jelentéseket akkor is el kell időben készíteni, ha utána aztán senki se olvassa el őket, csak valamikor ősszel, amikor összegyűlt aktákra is sor kerüL Persze, az üzemekben nyáron se áll le a termelés, a földeken teljes erővel folyik a munka és a betegeket se küldik el nyári szabadságra a kórházakból. Sütnek nyáron kenyeret és nyitva vannak a boltok és járnak az autóbuszok, akármilyen meleg van. S nem mindenki olyan szerencsés, hogy szabadságát összehangolhatja az időjárással. De ha valaki teheti — tegye. Csak éppen az ügyekre figyelve tegye. Mert — ellentétben a még mindig sokhelyen meglévő szemlélettel — az ügyek a fontosak, nem a *jelentések. Mozi a vagonban ]Vf ozi ? Előadóterem ? Egyik sem és mégis mind a kettő. Négytengelyes vasúti személykocsi — átalakítva. ötvenen férhetnek el benne kényelmes zsöly- lyékben, s minden ülés előtt kihúzható asztalka. A légkondicionáló berendezés működik ugyan, de a tikkasztó kánikulában alig érezni & hatását. Persze nem is ér rá nagyon odafigyelni az ember a melegre. Inkább a filmre kell figyelni. Hamisítatlan burleszk van műsoron. — A színhely pedig olyan burleszk-üzem, amit elképzelni is bajos. A hagyományos tortahab helyett gépzsír repked marékszám a levegőben, a tüzet benzinnel oltják, semmihez sem lehet hozzáérni a földindulás veszélye nélkül, s a melósokat malőr malőr után éri, mivelhogy itt csak termelni lehet. Takarítás? Munkásvédelem? Hohó, arra nem érnek rá kéremszépen. A mini-nézőtéren pillanatonként hullámzik végig a jóízű kacagás és a nézők nevetés közben tanulják meg, hogy egy rendetlen üzemben nem hogy termelni, de még biztonságosan megállni sem lehet. A másik kocsiban nagy felnőtt-játékot állnak körül. Irigylésreméltóan pompás terepasztal nagyon sok szerelvénnyel és váltóval, sze- mafórokkal és villogó jelzőlámpákkal, állomásépülettel, hidakkal, lakótelepekkel és egy csomó Matchbox-autó- val. A vonatok vidáman zakatolnak ide-oda, megállnak és továbbmennek. Laikusszemmel ki tudja, meddig lehetne nézegetni, de akik körülállják, azok nem a játékot látják benne. Pillanatonként vesznek észre vaskos szabálytalanságokat, amelyekből — az igazi pályán — súlyos katasztrófák származhatnak. Játszva — vagy inkább szórakoztatva — nevelni. A fentiek szerint ez lehetne a mottója a vasút utazó munkásvédelmi kiállításának, amely egy hetet töltött Pécsett. Tegnap látogatták meg az utolsó csoportok, s hétfőn már a kiskunhalasi csomópont vasutasai ismerkedhetnek a látnivalókkal. A két kocsiból álló kiállítás három esztendeje járja ebben a formájában az országot. Az előtte lévő nagyon szerény volt minden tekintetben, de ez a legmagasabb igényeket is kielégítheti. Eddig mintegy 65 ezer vasutas tekintette meg a vándorkiállítást l 1 4 w • * Egy éjszaka útnak indultak a halak... re és az elkövetkező években ennél sokkal nagyobb kereslettel kell számolni, hiszen a lakásépítési program is nő. A VBKM tervez Kaposváron egy 30 millió forintos bővítést. Kérdés, hogy a pécsi vagy budapesti porcelángyárban lesz-e lehetőség a kapacitás további bővítésére. A FIM az átlagosnál sokkal tőkeszegényebb. Ezt tapasztaltuk már más porcelántermékek problémáinál is. A probléma végleges megoldását véleményünk szerint csak az jelentheti, ha az építőiparban tapasztalható nagyarányú fejlesztésből a FIM is részesedik. Lombos! Jenő