Dunántúli Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-01 / 152. szám
1970. július 1. Dunantau napiö Helyreállítják a mecseknádasdi és a cserkáti kápolnát A vár alsó udvarán ásnak Pécsváradon < , l Keresik „Jimrnyt“ — teltárják a bakonyai halomsírt Miért szűnik meg a tájszínház? Ésszerű, új rendelet — Helyette: székhelyi előadás Hol szabad ilyet rendezni? Huszonegy év után megszűnik a tájszínház. — Sok minden van e mögött a mondat mögött, művészeti, gazdasági, közlekedési, kultúrpolitikai gondok. Lássuk ezúttal csak a gazdasági gondokat. A Pécsi Nemzeti Színház 1963-as naptári évben 155 táj előadást tartott, 1964 -ben 150-et, 1965-ben 123-at, 1966-ban 100-at, 1967-ben 105-öt, 1968-ban 83-at, 1969-ben 57-et, s 1970-ben ezidáig 42-t. Évről évre kevesebb volt tehát a tájbemutató. Hogy miért? — Csak egy példa, méghozzá a viszonylag jó „tájhelynek” számító Dunaszekcső- ről, ahol mindig szerveztek bérletet is, tehát évadonként hat alkalommal ment le hozzájuk a színház. Nos, a dunaszekcsői adatok 1969ben: a hat alkalommal egy operát, két prózai darabot és három könnyebb zenés művet adtak elő, mindószsze 910 nézőnek. Vagyis: egy-egy előadást átlagosan 152 ember látott. Igaz, ettől az átlagtól nagy a szóródás, mert az operát és a két prózát viszonylag nagyon kevesen, a könnyű, zenés darabokat pedig többen látták. De az átlag akkor is átlag, s erre a 152 főnyi átlagra a következő pénzügyi számítások vonatkoznak: bevétel 14 ezer forint, kiadás 23 800 forint. Ebben a kiadásban azonban csak az autóbusz, a díszletszállító teherautó, a színészek táj- pénze, a hirdetés, reklám van benne. Nem számították még hozzá azt, hogy a tájon előadott valamennyi darabhoz külön, úgynevezett Számottevő előrelépés a magyar néprajztudományban Szakvélemények egy kandidátusi disszertációról A Janus Pannonius Múzeum és az Országos Műemléki Felügyelőség régészei ezen a nyáron is teljes gőzzel folytatják a már megkezdett ásatásokat és helyreállításokat, továbbá elvégzik az időközberi adódott feladatokat is — a tegnapelőtt Mohácson előbukkant lovas sír feltárását például. Az idén is többszázezer forintra rúgnak azok a költségek, amelyek a leleteket borító földrétegek eltávolítására, a falak rekonstruálására, a helyreállítási tervek elkészítésére s egyebekre kellenek. Feltétlenül a péosváradi vár és apátság feltárásának munkái a legnagyobb volumenűek a múzeum idei ásatásai közül. 1968-tól végzik ezt a munkát az erre kapott hitelből és a Megyei Tanács időközben is nyújtott pótkereteiből. A vár felső udvarán <nár tavaly előkerült a hajdani bencés kolostor bejárati része, a középkori templom, a hozzá csatlakozó kápolna es a kolostor temetője. Keresni kell még azonban a kolostor egyéb épületeit, a lakrészeket, a funkcionális helyiségeket. Amíg ugyanis a teljes alaprajz nem áll világosan a szakemberek előtt, gondolni sem lehet a legegyszerűbb állagmegóvási munkák elvégzésére sem. Hogy a pécsváradi apátság teljes eredetiségében és szépségében helyreállítva nemcsak a megye, de az ország egyik legvonzóbb látványosságává váljék, ez idén még át kell kutatni a vár alsó udvarát, hatalmad mennyiségű földet kell megmozgatni és elszállítani, s csak azután láthat hozzá az Orezágos Műemléki Felügyelőség, hogy a régészek eredményei alapján helyreállítsa az egész várat. Egyidejűleg folyik az ásatás Kozármislenyben is, ahol tavaly a páratlanul ép római kocsisírt találták. A múlt héten fogtak hozzá a lakóház udvarán a kutatóárkok meg- ásásának, hogy megtalálják Egyesült a Mecseki Tüdőgyógyintézet és a Megyei Tüdőgondozó Ma, július elsején egyesült a Baranya megyei Tanács két eddig független intézménye: a Mecseki Tüdőgyógyintézet es a Megyei Tüdőgondozó. Az egyesítéssel az úgynevezett kórház-rendelőintézeti egység korszerű egészségügyi elvét kívánják megvalósítani. Az egyesült intézmény igazgatója dr. Háber József. Ezzel a járóbetegellátásban a következő változások lesznek: a megye területét felosztották a Mecseki Tüdőgyógyintézet három osztálya között, s e három osztály patronálja az egyes gondozóintézeteket. Így a táppénzes állomány felülvizsgálatát összekötik egy konzultációval. Ez a konzultáció a tüdőgyógyintézet és az érdekelt gondozóintézet orvosai között történik majd. a kocsi esetleges tulajdonosát, akit a régészek és munkások a kedélyes Jimmy névre kereszteltek. Lehet, hogy Jimmy nem kerül elő, de hogy a kocsi mellé temették az embert is, az-annyira valószínű, hogy a lehetőséget nem szabad kihagyni. A kocsisír értéke úgy lenne igazi, ha a római Jimmy csontjai is előbukkannának a föld alól. Ebben az évben Bakonyán, egy művelés alatt nem álló területen magányos halomsírt találtak. A munkát még nem kezdték el, de szabad szemmel vizsgálva a rétet, látták a szakemberek, hogy a halomsír körül 42 gyűrű látható. A növényzet eltérő sűrűsége, színe pontosan mutatja a föld mélyében rejlő eltéréseket — a feltételezések szerint egy központi halomsírhoz tartozó temető sírkertjeinek kerítéseit. A régészek úgy vélik, hogy vaskori vagy rómaikori temetőről van szó, a pontos kormeghatározás érdekében július hónapban kezdik az ásatásokat. A Mecseknádasdon ma álló, 13. századi templomról kiderült, hogy ez már a harmadik átépítése egy kisebb, feltehetően 12. századi, egye- neszáródású templomnak. Az OMF hatáskörében folyó kutatások ilyenformán igen eredményesek voltak, mivel az egyenes szentélyzáródást, mint alaprajzi formát, itt aránylag korán alkalmazták. A románkori Szent István kápolna kutatásai során egyébként előkerültek a körítőfalak és egy külső védőtorony is, mindezt rekonstruálják — amint a torony helyén települt családi sírbolt áttelepítését megoldották Mecseknádasd amúgyis festői vidékének újabb szép színfoltja lesz a helyreállított kápolna. Ugyancsak égy románkori kistemplomot tártak fel Cser- kúton. Ferenczy Károly tervei alapján ezen a nyáron állítják helyre. Az ő tervei alapján készült el a Barba- kán helyreállítása is, itt azonban tovább folyik a régészeti kutatás is, az észak- nyugati kaput, azaz a keletnyugat irányú támfalat, s a hidat tartó fal maradványait kutatják. Azután a nyugati várárokban folytatnák a munkát, ha az akadályt jelentő üzlet végre kiköltözne az érintett területről. Ha az idén nyáron sikerül az észak- nyugati bástyáig jutni, jövőre már az északi oldalt, az északi várfalat léhetne kutatni. A nyár folyamán kerül még sor a siklósi Malkocs bej dzsámijának kutatására is. A minaretre épült lakóházat a siklósi tanács szanálja, s így a tudományos feltárásnak idén már semmi akadálya nem lesz. A tervekben szerepel még Ferhát pasa dzsámijának kutatása is. Köztudott, hogy ez a Kazinczy étterem környékén fekszik, elrejtve a ráépült falak között. Hogy sikerül-e az idén hozzákezdeni, vagy sem — azt az dönti el, hogy felszabadulnak-e a 6zóbanforgó épületek. h. a. A már elkészült értekezésről, melynek címe: a Duna-menti árterületek népi gazdálkodása Tolna és Baranya megyében, — az alábbi rövid tájékoztatást kaptuk dr. Babies Andrástól, az MTA Dunántúli Tudományos Intézetének igazgatójától. — Szerzője dr. András- falvy Bertalan tudományos munkatársunk, 1956. óta foglalkozik behatóan a Duna- menti árterületek kutatásával. Az öt vaskos kötetbe foglalt értekezés tulajdonképpen részletes történeti vizsgálatokra támaszkodó néprajzi tanulmány, amelyben bemutatja a középkori Duna-medence növény- és állatvilágát, s nem utolsósorban az ártéri népek eredményes törekvését, az említett természeti adottságok tervszerű kihasználására. Halbőség a vizekben, virágzó gyümölcstermesztés, híres állattenyésztés Például, — és ezt a szerző említette meg, — a ma egyedül érvényesnek elfogadott vízgazdálkodással, — a folyók, gátak közé szorításával, a kotrással, a gyors vízlevezetéssel stb. — szemben, annakidején azt a gyakorlatot követték, hogy a folyam vizeit árterekre vezetve erdőket, mezőket, gyümölcsösöket öntöztek, állat- tenyésztést, halgazdálkodást folytattak az ártéri népek. Ennek eredményeként, — melyet hiteles dokumentumok is igazolnak, — Magyarország Európa-szerte híres volt rendkívüli halbőségéről. Például Galeotto, Mátyás király történetírója is feljegyezte, hogy a magyar- országi árterek vizének egy- harmada halból áll... Az ártéri gazdálkodásra még a fentinél is jellemzőbb volt a szinte egész erdőket képező gyümölcstermesztés. Például körtéből és almából több mint száz különböző fajtát termesztettek, melyet friss, vagy aszalt állapotban vízi úton szállítottak a Duna-menti piacokra, majd onnan az ország minden tájára. Ami pedig a korabeli ál- láttenyésztést illeti, az ártéri erdőkben ezrekre ment a szilajon nevelt lovak, fehérmarhák, sertések száma. Lovaikat és marháikat különleges edzettségük, nagyszerű igavonó képességeik miatt országszerte keresték a vásárokon. Hasonlóan nagy jelentőségű volt az ártéri méhész- kedés is. Például egy-egy „parasztnak” száznál is több méhcsaládja volt és ami a tervszerűséget illeti, már annak idején vándoroltatással oldották meg a méhészkedést. Legszívesebben a virágzó füzesek, gyümölcsösök, szil-erdők környékére, vagy a „tisztes-fűtől” virágzó tarlókra telepítették ki gyékény kasaikat. És a szerző szerint a is feltétlenül említésre méltó, hogy mézszüretek idején is csak a legritkább esetben fojtották rrfeg a méhcsaládokat. Ehelyett sajátos módszerekkel, főként „dobo- lással” hajtották ki a méhe két a kasból, de a faodukból is, ha rábukkantak ilyen családokra. A szénatermelésükről pedig csak annyit, hogy még mai szemmel is elképzelhetetlenül gazdag méretű volt. Hiteles dokumentumok szerint például II. József török- országi hadjárata idején egyetlen ártéri község százezer porció szénát adott a katonaság részére, többet mint egy egész vármegye. Ugyancsak itt kell megemlíteni a szőlészkedésüket is, melyet főként az árteret szegélyező dombokon műveltek. Boraikról, melyek mesz- szeföldön híresek, keresettek voltak, írásos feljegyzés tanúsítja, hogy a szekszárdi vörösbort Liszt Ferenc ..gyógyszerként” használta és propagálta külföldi útjai során. A kertészeH kultúra bölcsője De mint mondotta, a korai kertészeti kultúrának is a Duna-mente volt a bölcsője. Az ő eredményeik nyomán terjedt el országszerte a káposzta, a paprika stb. konyhakerti terjesztése is, mely egyes vidékeken mindmáig folyamatosan fennmaradt. Például a káposztatermelő mohácsiak, vagy a paprikájukról híres bogyiszlóiak is ezek közé sorolhatók. És befejezésül néhány szót még e korabeli hallatlanul intenzív gazdálkodás sorsáról is, melyet a szerző ekép- pen foglalt össze: — E területek nagyobb részén a földesurak már a XVIII. század második felében kisajátították az erdőket és kitiltották belőlük a jobbágyokat. Az uradalmak er- ' dőhasználata azonban nem jelentett egyértelműen erdővédelmet is, mert többhe- lyütt éppen az uraság vágatta ki és értékesítette a fáit. A jobbágyok kiszorulása az ártéri erdőkből, súlyos következményekkel járt, mert elvesztésükkel a mélyebben fekvő területek hasznosítását sem tudták biztosítani. Ugyanis az ártér sokoldalú kihasználására épült szállások a XVIII. század végén az erdőkből áthelyeződtek a rétekre, és az ártéri gazdálkodás korlátozása magával vonta a szállások szerepének változását, leszűkülését, berendezéseinek elszegényedését is. Vélemények a tanulmányról Nagyon röviden ennyit hát a tanulmány hatalmas anyagából, összefoglalásként pedig hadd idézzünk néhány mondatot a néprajztudomány más magasszintű művelőinek elismerő szavaiból is, ' akik levél formájában küldték el véleményüket a disz- szertációval kapcsolatos nem rég lezajlott pécsi munkahelyi vitára. Íme két mondat Gunda Béla egyetemi tanár, európai hírű néprajztudósunk leveléből. „— A szerző témaválasztásával, a magyar népi állat- tenyésztés eddig ismeretlen területét tárja fel, kitűnően érzékeltetve a táj és a gazdálkodás kapcsolatából kibontakozó néprajzi anyagot és tanulságokat. Rendkívül figyelemre méltó az a megállapítása, hogy az ártereken dívó állattartás az egész Duna-medencében hasonló lehetett...” Katona Imre, az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem docense, a dolgozat fő érdemének, rendkívüli alaposságát tartja, s többek között így fejezi ki elismerését. „— Magam a kubikosság- ról írt monográfiámban sokat foglalkoztam az ármentesítés és a vízgazdálkodás kérdéseivel, s az újdonság erejével hat, hogy ilyen tervszerű és szervezett gazdálkodás, termelés folyt a Du- na-mentén századokon keresztül. Ennek az imponálóan kiterjedt és jelentős munkának teljes rekonstrukcióját elsőízben a szerző adja.” Dr. K. Kovács László, az MTA Néprajztudományi Intézetének főmunkatársa, így foglalja össze véleményét. „— Üj ebben a kutatásban maga a téma: egy ösz- szefüggő ártéri táj történeti, néprajzi tanulmányozása. Kutatja 19 település árteré- ! vei összefüggő minden gazdálkodásbeli sajátosság és jelenség történetét, kezdetét és módosulását, a jelenségek egymásközti mindenkori ösz- szefüggését. Ez nemcsak világos, de korszerű cél is. Sajnos éppen a mostani katasztrofális árvizek különösen erősen aktualizálják ennek a kutatásnak a lényegét...” P. Gy. minidíszletet kellett tér vezni és építeni, s két min díszlet ára — 25—30 ezer fo rint — azonos egy nagyszír házi díszlet árával. Más példa: Mozsgón tava két előadást kértek. eredmény: 192 néző — k előadáson együttvéve! 3100 forint bevétel, 7900 f< rint kiadás. Végülis az 195 március óta elrendelt st£ tisztika túlnyomórészt ilye számokat mutat. Általába két kivétel volt: Mohács Szigetvár, bár ezeken a h lyeken sem volt haszon, c legalább ráfizetés sem. Ezek tehát a kultúrpolit kai, művészeti vonatkozásol tói független tények. Am még hozzájuk kell számítan a közönség száma is állal dóan csökkent, lásd televízi aztán személygépkocsi, va tsz vette autóbusz, amivel lehet utazni a nagyszínliá ba. Végülis ez idén tavassz megszületett a Művelődésüg Minisztérium rendelete színházak új körzeti rendsz réről. Ez a rendelkezés sze lemében megegyezik a Fa és kultúra elnevezésű, fél é vei ezelőtti sorozatunkba megjelent Még egyszer a tá ról című, valamint a késő bi, a Pécsi Nemzeti Szính operaegyüttesének helyze tárgyaló írásunkkal. Előír; hogy az eddigi értelemb vett tájelőadást, — új neve székhelyi előadást — cs£ olyan épületben lehet re dezni, ahol legalább 400—6 férőhelyes nézőtér, egészsé ügyileg és technikailag me felelő színpad és kiszolgál helyiségek vannak, a várc netán község és környél lélekszáma megfelelően nag továbbá mind a színház sz mára, mind pedig a körny ző falvak számára jó lehet ségek vannak a székhelyi el adás megközelítésére. Felhívja a színházat avagy operaegyüttessel ne rendelkező megyéket, ho ne csak a jegyek árával, h nem az előadás költségein nagy részével járuljan hozzá a színház, illetőleg opera-, 'vagy balettegyütt fenntartásához. Még így olcsóbban kapnak előadá mintha saját színházat, ille ve operarészleget kellet fenntartaniuk. De biztosítja rendelet azt is, hogy az id gen megyéktől így kapó hozzájárulás miatt a szính zat fenntartó tanács — j len esetben a pécsi — ne csökkentheti a fenntartó költséget. Ez egyébként P esett körülbelül évi 10 mill forint. Az új területbeosztás szí rint a Pécsi Nemzeti Szí ház úgynevezett műfaj pót operaelőadásokat tarthat Dunántúlon, de a pécsi bale az egész országban rendsz résén vendégszerepelhet. E dig Zalaegerszeggel, Szómba hellyel, Kaposvárral, Vesz] rémmel tárgyalnak opera- balettelőadások ügyében. első megegyezés a Szekszá di Városi Tanáccsal születe meg: 260 ezer forinté megvettek 24 előadást 1970—71-es évadban, mégpi dig 3 operát, 2 balettet, prózát, illetőleg zenés ját< kot, vagy operettet. A győ és a soproni tárgyalások, nehezíti a nagy távolság. Eg tény: Baranyában több tá előadás nem lesz. Földessy Dénes SZARATOV hűtőszekrényhez ajándék szódaszifon. BAJCSYZSILINSZKY U. 39. Tpar n. sarok. t A pécsváradi vár udvarán évek óta folynak az ásatások, a régi falmaradványok feltárási munkái.
