Dunántúli Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-23 / 171. szám
6 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1970. július 33. A megszámlált ember Tízmillió a hárommilliárdból Megjelent az 1970. évi népszámlálás adatait nyilvánosságra hozó könyv- sorozat első kötete. A rendkívül sok érdekes ! tényt, adatot magába fog- j laló könyv jó alkalmat I nyújt arra, hogy mégis- ! merjük múlt és jelen azon | jellemzőit, amelyek elődeink és magunk „meg- számláltatásának” eredményei. Az első, hivatalos, minden it kdntetben megbízható nép- j számlálás — 1869. december j Sí-én — adatai szerint 5mii- | l ó 011 310 fő élt hazánkban, t mivel 1970. január elsején 1J 315 597 főt számláltak őszévé. elmondhatjuk: kivándorlások, háborús vérveszteségek ellenére egy évszázad alatt megkétszereződött Magyarország lakossága. A világ há- r umilliárdnyi népességéből több, mint tízmillió ól a Föld e darabján. Milyen tényezők játszottak közre a népességszám alakulásában az eltelt évszázadban? Természetes szaporodás Az ország népességének növekedését gyorsította a halandóság, s különösen a csecsemőhalandóság nagymérvű cjökkenése, illetve a két világháborút követő áttelepü- lés. Lassította a népesség nö- t. ekedését a születésszám fo- 3 ozatos mérséklődése, a ki- \ ándorlás, a nagy járványok, különösen az 1873. évi kolera- járvány, s a két világháború. A népesség növekedésének legfőbb tényezője a természetes szaporodás, azaz a halálozások és a születések pozitív vagy negatív mérlege. A tényleges szaporodás mértéke számszerűen a legnagyobb évi átlagot az 1900- £uS évek első évtizedében érte el, 76 ezret tett ki. A legalacsonyabb volt az 1870—80. közötti évtizedben, évente 29 ezer, illetve az 1960—70. közötti években 35 ezer. A cikksorozat következő részében részletesen foglalkozunk majd ezzel, most csupán mint legfőbb forrásra utaltunk a to- vábbik megértéséhez. Egy ország népessége ugyanis döntő mértékben — ritka kivételektől eltekintve — csakis a természetes szaporodás pozitív egyenlegével emelkedhet. Egy-egy országon belüli terület — megye, város, község stb. — népességét azonban rendkívüli mértékben befolyásolhatja a vándorlás. Lássuk ezek után, hol, hogyan helyezkedik el hazánk népessége? A főváros után a legtöbben Miskolcon élnek — a főváros: 1940 212 fő, Miskolc 172 952 — majd Debrecen, Pécs és Szeged a sorrend. A járási jogú városok közül Győr a legnépesebb — 87 105 lakos —, majd Kecskemét következik, 77 484 lélekkel. A legkisebb Leninváros (a volt Tiszaszederkény) 9834 lakossal. (Azt, hogy az élet milyen gyorsan szüli a változásokat, igazolja: a népszámlálás' óta született fiatal város is, \ Százhalombatta, 5974 fővel.) j Leninvárost Kőszeg — ló 164 j — és Kapuvár — 10 500 fő — követi. A megyék közül Pest a listavezető: 869 864 embert számláltak meg területén. Borsod-Abaúj-Zemplén a következő, 608 368 fővel. A legkisebb lélekszámú megye Nógrád — 241 122 — majd őt követően Tolna. S hogy játsszunk is a számokkal: egy-egy fővárosi kerület lakosságából bőven futná nyolctíz kisvárosra, hiszen 151 205 ember lakja a XI., s 146 942 a XIII. kerületet... A népsűrűség Azt írtuk föntebb: hol és hogyan helyezkedik el hazánk népessége. A hogyan-ra jó mércéje van a nemzetközi statisztikának: a népsűrűség. A népsűrűség az adott területre — általában egy négyzetkilométerre — jutó népesség. Persze, itt is vannak megszorítások. Mert jónéhány 1 ország területe nem azonos az emberi letelepedésre alkalmas földdel. (Hollandia összterülete 40 893 négyzet- kilométer, ebből azonban csak 32 450 négyzetkilométer J a szárazföld!) A nagy vizek, ; a kétezer méteren felüli magasságok nem alkalmasak az ember tartós letelepedésére, s ezért a nemzetközi szakirodalom ún. nyers népsűrűségi mutatóként fogja fel az említett mércét, ilyen értelemben a Föld népsűrűsége 1960- ban 20 fő volt négyzetkilométerenként. Ez az átlag azonban rendkívüli szélsőségeket takar. Mert pl. Óceániában 1,8, míg Európában 53,6 volt az egy négyzetkilométerre jutó népesség. Akárcsak hazánkban is — részletesen szólunk majd róla —, ahol Budapest és Kecskemét — ilyen értelemben — csillagászati távolságra esik egymástól. Csak a számunkra szűkebb világot, Európát tekintve is meghökkentő szélsőségeket találunk. A legmagasabb volt a népsűrűség — 1960. évi adatok alapján — Hollandiában, 350 ember élt átlagosan egy négyzetkilométeren. A tulipánok országát Belgium követi (298), majd a Német Demokratikus Köztársaság (221). A legalacsonyabb népsűrűséget a Szovjetunióban (9), Norvégiában (11) és Finnországban (13) találjuk. Hazánk ilyen értelemben —, 1960-ban 107, 1970-ben 111 fő jutott átlagosan egy négyzet- kilométerre — a középmezőny élén áll. Sűrűbben lakott — a már említetteken túl — mint például Ausztria, Csehszlovákia, Lengyelország, Portugália, Románia, s kevésbé, mint Anglia, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Svájc. Hazánkhoz viszonyítva több a ritkábban, mint a sűrűbben lakott ország, mert 25 európai állam közül hét előz csak meg bennünket, tizenhét mögöttünk áll. Az 1840-es években hazánk mai területének népsűrűsége 43 fő volt. Az első nép- számláláskor is — 1869-ben — csupán 54. Száz fölé 1941- ben emelkedett, de tájanként már akkor is nagy eltéréseket mutatott, s e különbségek azóta még szembetűnőbbé lettek, földrajzi, gazdasági és társadalmi hatásokat tükrözve. A népsűrűség legnagyobb — érthetően — a városokban. Budapesten 3694.6, a megyei jogú városokban 638.1, a járási jogú városokban 227.7 ember él átlagosan egy négyzetkilométeren, míg a községekben ez a szám 69.3. A főváros után Szegeden a legnagyobb a népsűrűség: 1052.1 lélek él egy négyzet- kilométeren. A nagyvárosok további sorrendje: Pécs, Miskolc, Debrecen. A kisebb városok közül Kaposvár még Szegedet is megelőzi, az egy négyzetkilométerre jutó 1212.2 fő a három és félszerese a debreceninek... A főváros után tehát Kaposvár a legsűrűbben lakott hely. A legritkábban lakott pedig Kecskemét: 1,7 ember él egy négyzetkilométeren ... A megyék közül Pest a listavezető: 136,1 fő jut egy négyzet- kilométerre, Komárom megyében nem sokkal kevesebb, 134.2. Száz fölött van a népsűrűség még Győr-Sopron megyében, míg a legkisebb Somogybán (59,8), majd Baranyában (63,7). Általános és szembetűnő vonás, hogy az ipari, s újonnan keletkezett városok népsűrűsége jóval fölötte áll a mezővárosokénak, s jónéhány történelmi patinájú településének. Így például Győrben 938.4, Dunaújvárosban 840,8, Tatabányán 711,9 a népsűrűség mutatója, míg Cegléden 155.4, Gyulán 146,7, Hajdúnánáson 68,6, s Kalocsán 2,7 ... Napfényben, viharban a Dunán Amivel száguldunk a Dunán ugyan szolgálati kishajó, de most már tudom, hogy „mit esznek” annyira a balatoni jachtokon a gazdagok. Nagyszerű érzés ez, mert — ha jól meggondolom még motorcsónakon sem ültem soha életemben, nem ilyen fürge kis klassz micsodán, aminek Volvo a neve, ötezer fordulattal fut a vizen, ami 75 kilométeres sebességnek felel meg. Félkörben fordulunk a mohácsi kikötőből Szekcső felé. Először lassan, a vízi szabályoknak megfelelően, hogy a parti horgászladikokat, sportcsónakokat ne csapja sziklához, kőhöz a hullám. Holló Ferenc törzsőrmester a ladik irányába kiált: — Van valami Bak bácsi? Már mint fogás. Mondják, Bak bácsi a legjobb márnázó itt a mohácsi Dunán. Tenyerét kifordítja, vállát vonja. Ma nincs szerencséje. A kishajó megiramodik. — Akkor jó, amikor lefekszik a vízre! Igen, mert az „orra” még egy ideig rézsűt mered az égre, de ahogy gyorsul, úgy ereszkedik rá a selymes hullámokra. Két ülés elöl — egyiknél rendes autókormány — hátul szintén két kényelmes ülés, mögöttük a motor. Aztán hirtelen jön egy köny- nyű zápor. Csak egy darabka felhőből zuhog, távol, a Duna fölött még szivárvány is köti össze színes szalagjával a két part haragoszöld sávját. De a határőrtörzsőrmester azt mondja, nincs baj, meg nem ázhatunk ezen az okos kis „jószágon”. Elöl ugyanis — a két ülés között — kinyitja az ajtót és bent lám egy bőrhuzatú heverő, két barátom be is nyomako- dik az eső elől. Minket meg nem ér, mert a szélvédő szétcsapja a vizet, fejünk magasságában. — Szép élet ez itt — jegyzem meg. Holló felnevet: — Gondolja? Ez most egy kirándulás. Újságíróknak szól. Elmegyünk Szekcsőre, eszünk egy halászlét és vissza. De jöjjön egyszer novemberben, vagy még később, amikor még ugyan nem áll be a folyó, de olyan jeges szél borotválja az ember képét, mint egy rossz tanyasi borbély. Aztán éjjel... szélben, viharban... És kint a parton, a parti őrségnél... Ajaj! Igen, ezt mondja a parancsnok is, Sz. alezredes a napokban. A határőrök tevékenységének itt a vizen pontosan kidolgozott rendje van. Egyrészt a vízi határvédelem, másrészt a határforgalom lebonyolítása. NSZK, Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország, Jugoszlávia, Románia, Bulgária és Szovjetunió — vagyis a Duna menti államok hajói lépnek ki, illetve be a mohácsi hajóállomáson. Először a hajó kapitánya, vagy annak megbízottja lép partra. Bemutatják a személyzeti lajstromot és az útleveleket. Ezután a szolgálatos határőrök a hajón elvégzik a személy- azonosítást, nagyon rövid idő alatt nagy gyakorlattal átvizsgálják a hajót és ezzel az ellenőrzés befejeződik, a kijelölt külföldiek partraszáll- hatnak. Általában élelmiszert vásárolnak a selyemgyár alatti „haj csboltban”, vagy éppen a piacon. A szovjet hajósok precízebbek, mert a mohácsi kirendeltséggel már ráFIRENZÉBŐL SZÁRMÁZNÁK Üj tagokkal bővül a forint család. A réz-kettes után rövidesen megjelenik az 500 forintos bankó, majd pedig az új ötforintos, valamint a tíz forint névértékű fémpénz. Az országszerte közszeretetnek örvendő forint-család ősei olasz eredetűek és Firenze városából indultak világhódító útjukra; ám egy idő után nemcsak a firenzei pénzt nevezték forintnak, hanem annak mintájára vert külföldi érméket is. Olasz származását bizonyítja családi neve is. Firenzéről, más néven Florenzről nevezték florenusnak, florinusnak, de mint a „virágok városa” Firenze—Fiorenza kialakulásánál, itt is közrejátszott a régi firenzei érméken látható virág, a liliom is. A forint századrésze, a fillér viszont német eredetű, a „vierer” azaz négyes elnevezésű aprópénz magyarosabban hangzó változata, de nyilván kihatott hangalakjának formálására a heller nevű váltópénz ismerete is. (Ez utóbbi a németországi Haliból származik, ahol a XIII. században készültek az első halierek.) A forint elődje, a pengő régen nem pénznév, hanem a pénz jelzője volt. Pengő pénznek nevezték azt a fémérmét, amely asztalra, földre ejtve pengő hangot adott. A pengő ősét, a koronát meg veretéről szólították; monarchikus idők pénze lévén, a királyi korona volt látható az egyik felén. A korona idején divatos krajcár, vagyis kreutzer a rajta látható keresztről kapta nevét. A garas nevű régi váltópénz pgdig a groschen, valamint a lengyel groszyhoz hasonlóan a „grossus”, tehát „vastag” elnevezésű érmecsalád tagja, s eredetileg úgy értelmezték ezt a vastagságot, hogy a grossusokat nem érintette a fémpénzek öntésénél szokásos kincstári súlycsonkítás ... S végül a tallér. Ez a kuruc nótákban is megénekelt pénznem eredetére nézve 1 Joachimsthalból ered. Itt verték a XVI. század elején a Thalert, ami egyszerűen völgyből, azaz Joachimvölgy- ből származót jelent. S ha a tallér ma már nem is járja nálunk, de azért más formában, mint a Thaler újvilági névrokona a dollár, ma is megfordul nyugatra utazó turistáink tárcájában. S visszatérve a kiindulópontunkra, emlékezzünk meg egy történelmileg nevezetes forint-féléről, amelyet Kos- suth-bankó névvel illet a köznyelv. 1848 viharos nyarán bocsátotta ki a Batthyány kormány 1, 2, 5, 10, 100 és 1000 forintos címletekben ezeket a bank-, illetve :i- lamjegyeket. Kossuth-bankó- nak pedig azért nevezték el, mert Kossuth Lajos pénzügy- miniszter aláírása volt olvasható rajta. A Kossuth-bankó- kat a szabadságharc leverése után az önkényuraimi rendszer térítés nélkül beszedette és megsemmisítette. dión előre közük a kívánt élelmiszert. Még az alezredestől kérdeztem: — Határsértés gyakori-e? — Itt a vizen nem. Tizenkilenc esztendeje teljesítek itt szolgálatot, de nem emlékszem rá, hogy valaha is történt-e? — Csempészés? — Akad, de többnyire kisebb értékű holmikból hoznak be többet a megengedettnél. Az irodai beszélgetésből ismét „visszatérek” a hajóra, amely most nagy kört ír le, közben kollégáim előkászálódnak a „kajütből”, meglehetősen izzadtan, csapzottan. — Ismeri a vidéket? — Mint otthon a lakásomat. Itt nőttem fel Mohácson — mondja a törzsőrmester. — Nagyapám negyven esztendőt, apám húszat töltött el a vizen, én is vagy tizennyolc évet. ötvenkettőben a flotil- lásokhoz vonultam be, majd leszereltem, aztán visszaké- rezkedtem a határőrséghez. Tudja, a feleségem azt mondta, vagy őt választom, vagy a Dunát. Nos, egyiktől 6em akarok elszakadni, így aztán gondoltam, ha katona leszek, akkor ott teljesítek szolgálatot, ahova a parancs szól. Ez ellen az asszonynak sem lehet kifogása, nem igaz? Ravaszul hunyorít, valóban, okosan oldotta meg a dolgot. Elhúzunk egy vontatóhajó mellett, Holló dudál, a hajókürt is megszólal hosz- szan hangzó, öblös dudájával és a kormánykerék mellől j int valaki üdvözlésképpen a határőrnek. Nagyon 6zép vidék ez, így a Duna felől nem is láttam még a partvonalat. Ezüstösen rajzolódik az égboltra a Farostlemezgyár karcsú rakodódaruja és a még magasabb magasfeszültségű centrálé. Elhagyjuk a Csele- patak torkolatát, aztán ott van a Pécsi Hőerőmű vízkiemelő üzeme, amelynek aknájában — így mesélték az üzemiek — mindig találnak halakat, rákokat, gyakran egy kosárra valót. Feltűnik a dunaszekcsői termelőszövetkezet kertészete, pontosabban a kertészettől leágazó keskeny patak torkolata. Itt pecáztunk egy nyáron, nem fogtunk semmit, de még a vízbe lógatott boros üvegjeinket is elvitte a tolóhajó nagy hulláma. Dunaszekcső... A falu kapaszkodik apró kis játék-házaival a hegyoldalba, különben — így tűnik innét — belecsúszna a vízbe, ebbe a sokat szidott, néha vad, néha szelíd, de mindig kiismerhetetlen öreg Dunába. Halászlé mellett mélázunk el a folyóról, amely kenyeret és örömöt, de kemény munkát és bánatot is ad végig a part mentén tíz és tízezernyi embernek. És elszakadni tőle ezért nem lehet. Rab Ferenc Meddig titok a titok? Hindu bölcsek tanításai szerint csak addig, amíg egy ember ismeri, s az az egy — halott. Itt • van, pontosabban szólva hamarosan itt lesz az eleven cáfolat. Ügy hívják: Aqua Agriensis, Egri Víz. Összetétele, készítésének műhelytitka ismeretlen. Legalábbis minden avatatlan előtt. Gyógyital, a „gyom- rosok” medicinája. Állítólag sikerrel kel bírókra a makacs hurutokkal, fekélyekkel, hátbántalmakkal és egyéb gyomorzavarokkal. Nemzedékről-nemzedék- re szállt receptjének titka, s a kör nem bővült. Ügy mondják, a török hódoltság után betelepedett franciaországi szerzetes- rend tagjai hozták magukkal a leírást, s maguk készítették, forgalmazták is. Az 1700-as évekből mindenesetre már bőséggel vannak híradások az aqua-ról, amelyet az egri S mecset szomszédságában > árusítottak, vékony, mély- ( kék üvegcsékben. Nem- ( csak agriensis-nek (egri), > hanem miserabilis-nek s (csodálatos) is titulálták— > valószínűleg nemcsak ha- , tásáért, hanem ízéért, aro- : májáért is. Joggal, mert / magas alkoholtartalma ellenére (ereje vetekszik a í „legrövidebb” röviditalo- ( kéval) sem torok-kaparó, illata pedig az ánizsra emlékeztet. Még a háború előtt néhány évvel is kapható volt az irgalmasrend patikájában, mintegy három évtizede azonban eltűnt a gyógyszertári polcokról. Néhány hónap múlva viszont forgalomba kerül — az egri érsekség ugyanis átadta a városnak a féltve őrzött receptet. A 16 növényből — köztük 5—6 Indiából származó 'Virágból, fűből — készülő gyógyital titkáról azonban továbbra sem lebben föl a fátyol. Veheti, kaphatja mindenki — de az ódon újdonság előállításának mikéntje titok marad. Eger városának titka. — Baranyai bútorok címmel kiállítást rendez a Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztálya a Népet barátsága nyári egyetem tiszteletére és hallgatói számára. A júUus 25-i déli 12 órai megnyitón három baranyai népművész is közreműködik: Ardai József dudaművész, Drávake- resztúrról, Gyurka Mihályné népi énekes Egyházaskozárról és Wohlschein Ferenc harmonikaművész Mecsefcná- dasdróL
